Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)
1919-10-10 / 10. szám
rente]?, 1919 Október 10. Új teljes munkásmozgalom kiindulhat. Ez volna most már Magyarország egyik világtörténeti hivatása, hogy ennek az elméletnek, s ennek a mozgalomnak teljesen új irányait kiépítse. Erre az a keresztényszocializmus, amely csak keresztényszociális és neon szocialista, neon volt elegendő és alkalmas sehol a világon. Az igazi, nagyvonalú keresztényszocializmusnak pedig ez volna a feladata. Csak tényekre, gyakorlati eredményekből leszűrt véleményekre akarok hivatkozni. Lombart Werner a szocializmusról írott könyvében így nyilatkozik a keresztényszocializmusról: „A szociáldemokrácia nem az egyetlen politikai párt, amelyre a munkásság képviseletét bízza. Ha bátran mellőzhetjük le a proletariátus azon alkotó elemeit, amelyek függő helyzetüknél fogva kénytelenek a választásoknál konzervatív vagy nemzeti liberális kenyéradóikra szavazni, a centumpártot mégis "legalább olyan pártnak nevezhetjük, amelyben manapság még a bérmunkásság széles rétegei vannak képviselve. Ismeretes, minő históriai esetlegességeknek köszöni létezését a klerikális párt, így tehát a bérmunkásság egy részének a párthoz csatlakozása is a politikai esetlegesség körébe tartozik és kiesik a mi fejtegetésünk keretéből. Csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a centrumpártra ma már nem könnyű feladat, hogy az e proletár klientélájának érdekeit kielégítse; hívei már itt-amott kezdenek elpártolni (Felső-Szilézia, Köln!) és a centrumpárt — meg a szociáldemokrácia — vezetőségének esélyességétől ,függ csupán, hogy a proletariátus osztályérdeke mikor töri szét a centrumpárt bilincseit és csatlakozik a szociáldemokráciához. Németországban manapság mindenesetre a szociáldemokrácia alkotja a munkáspártot és az egyetlen, amelynél a párt és osztály eddigelé megközelítőleg fedik egymást.“ Erre is tessék egy kissé tekintettel lenni a pártok alakítása, a szövetség s az egyesülés kérdésében. Utóvégre négyhavi bolsevizmus van a a hátunk mögött! Bírák szerepe a kommunizmus alatt. A budapesti igazságügyi hatóságoknál, a járásbíróságon, a törvényszéken és a felsőbb bírói fórumokon igazoló eljárás folyik valamennyi bírósági alkalmazott ellen. Ennek a vizsgálatnak az a célja, hogy kiderítse, milyen szerepet valtak a bíróság alkalmazottai a kommün alatt. Mint minden más testületben, természetesen itt is akad egy csomó felvezetett és megtévedt ember. Azonban ezeknek a száma olyan elenyészően kicsiny, hogy nem változtat azon a presztízsen, amit a magyar bíróság évtizedes működésével kiverekedett magának. A magyar bíróság a kommün alatt ..........................................." Hogy lett elnök Balázs bíró? Mindjárt a proletárdiktatúra kikiáltása után a budapesti törvényszék egyik zsidó vallású túráját: Balázs Emilt, egy „meggyőződéses“ szocialistát, kinevezték a budapesti tábla vezetőjévé. Balázs összehívta a Kúria és Ítélőtábla biráit együttes ülésre. Fejtegette az üdvözítő új tanokat s felhívta a bírákat: jelentkezzenek vallásügyi likvidáló bizottsági referenseknek. A felhívásnak a két felsőbíróság százötven bírája közül csak nyolc tett eleget.. Ezek attól tartottak, hogy kenyér nélkül maradnak. De akadt olyan is, aki azért vállalkozott, mert a főpapi javadalmak székhelyein jobb életmódra volt kilátása. Voltak azonban a felsőbíróságok tagjai között olyanok is, akiket a tanácskormány egyszerűen kirendelt a likvidáló-bizottságba és nem kérdezte őket, hajlandók-e a megbízást vállalni. Az előadó bírák megmentették a vörös elöl, ami menthető volt. A budapesti ítélőtábla vezetője eleinte Balázs Emil volt, aki a legfőbb szerepet játszotta.. Később az igazságügyi népbiztossághoz tették át csoportvezetőnek, majd népbiztos-helyettes lett. Azt veszik tőle rossz néven, hogy önként vállalta az Ítélőtábla vezetését és hogy a „Proletárjogiba cikkeket irt a diktatúra mellett. Az ő ajánlására a diktatúra hatalmasai Fenes Ferenc törvényszéki bíróra ráparancsoltak, hogy vállalja a Kúria vezetését. Fenes nem volt kommunista, csak megijedt. Pozíciójában nem ártott kollégáinak. Balázs Emil le van tartóztatva. Ládár pályafutása. lyeni, ő iolgoztatta meg Tarnay főispánt és a harmadik hadestnél a forradalmi törvényszéken számos halálos ítélet meghozatalaiban vett részt. A minisztériumba beosztott birák közül senki sem szerepelt a diktatúra szolgálatában. A jegyzők és a joggyakornokok. A budapesti törvényszék jegyzői és joggyakornokai sorából a következők állottak a diktatúra szolgálatába: Vizi Ferenc törvényszéki jegyző, aki a kommunista „kodifikációs osztályt“ vezette és egy időben a forradalmi törvényszék elnöke is volt. Le van tartóztatva. Mint vádbiztosok szerepeltek a jegyzői karból: Szirmai István, aki részt vett Herceg Géza kivégzésénél is, Reichardt Zsigmond jegyző, volt gyakorló ügyvéd, Földesi Kálmán jegyző, a tanácskongresszus titkára és Rabinovits magántitkára, Mihaleczki Vilmos, Latkóczi Imre, Gerő Andor, Kiss Imre dr jegyzők. Utóbbit a Károlyi-kormány utolsó napon bíróvá nevezte ki. A katonai forradalmi törvényszék vádbiztosa, majd a polgári törvényszék helyettes vezetője lett. Pilicz Antal őrnagy hadbírót és Szász Gusztáv főhadnagyot letartóztatta és alantas tisztasági munkára alkalmazta. Juhász Dénes, Büchler Árpád, Engl József dr szintén mint vádbiztos működött. Engl volt a forradalmi törvényszék kegyelmi osztályának vezetője és azzal tűnt ki, hogy a kegyelmi ügyekben nála járt „burzsuj“-okat egymásután kidobálta Hilabál Elemér dr törvényszéki jegyző a budar pesti tábla vezetője mellett végzett titkári funkciókat. Ezek csaknem valamennyien le vannak tartóztatva. A bírák közül Fass Károly a budar pesti ügyészség vezetője lett a proletárdiktatúra idejében, Székely Lajos dr pedig vádbiztos volt. Ugyancsak vádbiztos volt Mándi (Mandel) Sándor büntetőtörvényszéki bíró, Bubics Jenő vizsgálóbíró pedig a legfőbb államügyészség vezetője lett. A pestvidéki ügyészséget a zsidó származású Angyal László dr volt váci járásbíró vezette. Ellenben a törvényszéki fogházban mint írnok Korpádi Zoltán táblabíró szolgált, aki önként jelentkezett erre a magas hivatalra. Araniczky Sztanko volt ügyészből is vádbiztos lett Jugoszláviába szökött. Végül le van tartóztatva a büntetőtörvényszéknél Márton Ferenc dr. volt szolnoki törvényszéki bíró is, aki Szolnokon működött mint vádbiztos, két, hogy nem is kellett hozzá magyarázat. Mintha csak kék hullámokkal hömpölyögtek volna a szemében ezek a folyók. Azután újra a nemességét kezdte hangoztatni s történeteket mondott el asszonyrablásról, kártyáról, kockajátékról, erőszakosságokról, amik mind az ő családjukban történtek. Mindnek egy-egy Litinszky volt a hőse. Ivott s akadozva kezdett beszélni Koseiuskóról. — Igen, igen, a cár! — mondta haragosan. — Akkor vette el minden vagyonunkat! Három tábornokát tette vele dúsgazdaggá . . . Földjeim, erdőséges, rétes szép végtelen földjeim ... — fakadt fel a kebléből keserűen. — A családunkat is elhurcolták, uram! Igen, tessék elhinni, a családunkat is . . . volt egy derék kis gyerek, 14 esztendős fiú . . . Azit katonai intézetbe adták s később az oroszokkal együtt kellett volna levernie a lengyel felkeléseket. De mit csinált, uram? Mit tetszik gondolni, mit csinált? A legelső alkalommal saját tábornokát lőtte le. A saját tábornokát! Mert lengyel vér volt a gyerekben! Litinszky vér, uram, Litinszky vér! Mindezt szaggatottan, akadozva mondta el s az apám próbálta megnyugtatni, hogy vissza fog még állni Lengyelország s hogy bizony a lengyel nemesség maga is bűnös az ország elpusztulásában, s hogy a rabság csak egy tisztító tűz, egy átmenet Ládár István miniszteri tanácsos a diktatúra első napján népbiztos-helyettes, később valóságos népbiztos lett. Nem értette senki, miért? Úgy látszik önző érdek és szereplés vezette. Később megbánta vállalkozását Igaz, hogy jó későn, mert amikor Ausztriába szökött, már nagyon sok bűn terhelte. Ládár sohasem volt aktív bíró. Veszedelmes stréber volt Zilahi László miniszteri segédtitkár le. Vázsonyi emelte ki a névtelenségből és nagyon csalódott benne. Landler népbiztos kíséretében járt-kelt Zilahi és mint repülő vádbiztos szerepelt a vidék különböző he— igaz, mind igaz, amit mondani tetszik, — villant fel szokatlan erélylyel Litinszky elmosódott kék szeme, — de azért egyet mondhatok, ha Lengyelország nincs ott gáttörőnek, ma egész Európa moszkovita járomban nyögne! Nem igen kellett kínálni Litinszkyt, egyre töltötte a bort, ivott s elázott Az anyám mondta is néki: — Derék ember, maga, Litinszky, csak nagy veszedelme az ital. Erre fordult a szó s Litinszky búcsúzóul meg is ígérte az édesanyámnak, hogy ezentúl a nevét is elfelejti a korcsmának. Utána néztünk. Kissé tántorogva, bizonytalanul ment De nem a Kandia-utca felé... És akkor éjjel csak megint felverte az éjszakát. Kiabált, indulatoskodott: — Lescinszky! ... Cartoriszky! . . . Cartoriszky!... Poniatovszky!... Nye pozvolim!... ... Régi, régi emlékem ez már. Régen eltűnt már szemem elől Litinszky. Nagy, felhőző kerek arcát, szelíd kék szemét, erdős haját, bekecsét, csizmáját elnyelte az idő, a múlt. De mostanában újra kisért ez az emlék. Fel-felriadok éjjelente s mintha csak hallanám az éjszakai vívódást: — Szobieszki!... Sapieha!... Potocki ... Nye pozvolim!... — Nye pozvolim! példaképe volt a hazafiasságnak és az üldöztetés napjaiban fényesen kiállotta a próbát. Betolakodott emberek, azok a radikálisok, akik a süni kormányváltozás alkalmával megfertőzték ennek a testületnek a levegőjét, természetesen siettek elhelyezkedni a megüresedett pozíciókban. Ezeket most ki fogja vetni magából a bíróság, amely nem tűrheti meg a salakot, öttagú bizottság rostálja a neveket. Titkos szavazással döntenek minden esetben. A verdikt csak azokra marasztaló, akik felkínálkoztak és cikket írtak a Proletárjogba. Meg kell jegyezni, hogy a kompromittált alkalmazottak nyolcvan százaléka zsidó. Jöjjön a széndiktátor! He a bányái embere legyen. A téli tüzelőszer hiányának nyomasztó hatása alatt áll ma minden fővárosi háztartás, amely sem szén-, sem fakészletről eddig gondoskodni nem tudott. Megírtuk a minap, hogy mintegy hét millió mázsa szén hiányzik eddig a budapesti házak pincéiből és a különféle széntelepekről s ez normális időben nagyrészt már júniusban biztosítva volt. A hiányzó szén most nagy gondot okozó forgalmi feladat is, mert alig van vagyonunk és üzemképes mozdonyunk a legszerényebb forgalmi szükséglet ellátására. Tehát ha még elegendő is lenne a belföldi széntermelés, akkor is nagy feladat volna Budapest napi szükségletének felhozatala. A termelés csekély volta, a forgalom nehézségével súlyosbítva rendkívüli feladattá teszi a szükséges szén biztosítását, még akkor is, ha pusztán a háztartások szükségletére gondolunk, s az ipartelepek szükségletét egyelőre kikapcsoljuk. Pedig magyarázni sem kell, hogy az ipari szén biztosítása mennyire sürgős lenne. A sok fűtetlen kazán a munkanélküliek sokaságát jelenti, keservessé teszi ama szegény munkástestvéreink helyzetét, akik munkahelyükhöz, gépeikhez, foglalkozásukhoz ragaszkodnak, s akiknek földmunkára szorulása az ország érzékeny gazdasági kárát jelentené. Ha van még szolidaritás a munkásságba®, ha ki lehet alakítani a munkásság egységes frontját, ennek a frontnak komoly és meggyőző felhívással kell azonnal a szénbányászokhoz fordulni, hogy tegyenek most félre minden valódi vagy képzelt ellentétet, tekintsenek a hőmérőre és gondoljanak a fűtetlen lakások munkanéküli szenvedőire, akikre a széntermelés csökkenése folytán a legnagyobb nélkülözés vár a télen. Háromszázezer munkás téli gondja most húszezer szénbányász munkásszolidaritásán fordul meg! A szénbányászok, akik ma az országnak talán egyetlen munkával biztosított kenyérkeresői, hallgassák meg szívüket, engedelmeskedjenek magyar lelkiismeretük parancsának és ragadják meg a csákányt. Még mindig nem késő! De cselekednie kell a kormánynak is! A magyar mérnökök nemzeti szövetsége már néhány nap előtt tisztelgett a miniszterelnöknél és a kereskedelmi miniszternél, kifejtve azt a megyőződését.