Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)
1919-12-03 / 55. szám
4 lusa, de fenyegetőd zés© hatástalan maradt. A román hatóság erre kihirdette, hogy aki november 30-ig nem tesz hűségesküt, köteles elhagyni a várost. A terminus lejárt, de egyetlen tisztviselő sem tette le az esküt s a közigazgatás gépezete így még jobban megakadt. A tisztviselők ellenállásukban a magyar érzésű délvidéki svábokra támaszkodnak, akik szívvel és lélekkel Magyarországhoz húznak. Azokat a kegyetlenségeket, melyekkel Erdélyben gyötrik a magyar tisztviselői kart,, itt aligha lehet abban a nyersformában alkalmazni, mert a délvidéki németek $l- pattnak Szánva arra is, hogy amennyiben a tisztviselői kart létükben fenyegetik,a maguk részéről, is minden eszközzel segíteni fogjál, nehogy ellenállásuk esetleg gazdasági okon megtörjék. • Polónyi visszavonul a politikától. Nem vállal jelöltséget a belvárosban. A belvárosban tegnap ^szalivas’ értekezlet volt a Sas-kép vezető férfiai-v^L .Ezen azértekezletem Polónyi Géza bejelentette,h hogy betegeskedése miatt visszavonul a politikától az ügy legnagyobb sajnálatára nem vállalhatja el a neki fölajánlott jelöltséget. Hogy azonban a belvárosnak a nemzet mai nagy feladataihoz méltó képviselője legyen, maga helyett Friedrich Istvánt ajánlotta jelöltnek, amit a jelenvoltak egyhangú lelkesedéssel elfogadtak. Polónyi Géza visszavonulását a politikai élettől élénk sajnálkozással vették tudomásul az értekezlet résztvevői s minden oldalról rábeszélni igyekeztek a magyar közéletnek ezt a régi kiváló és nagytudású személyiségét, hogy szándékától álljon el, de Polónyi kijelentette, hogy a nemzetnek ma erős és egészséges férfiakra van szüksége, ő pedig úgy érzi, hogy betegeskedős miatt nem vehetne részt olyan lendülettel a választási küzdelemben, amilyenre most múlhatatlanul nagy. s®aksélyani Tudósítónk megkérdezte Polónyi Gézát, vájjon visszavonhatatlan-e az az elhatározása, hogy búcsút mond a politikának, amely annyi nagyszerű csatát és annyi nagyszerű diadalt hozott a számlára. A nemzeti és keresztény gondolatnak ez a kiváló harcosa megerősítette munkatársainknak, hogy szándéka megmásíthatatlan. Öreg ember vagyok már — mondotta — és az iólét alaposan megviselte egészségemet*. Izmos, fiatal és mindenre elszánt erőkre van most szükség s én ilyennek tartom Friedrich Istvánt, akinél kitünőbb harcost a keresztény és magyar eszméknek nem kívánhatunk. Végül kijelentette Polónyi, hogy visszavonultságában sem marad tétlen s meg fogja inti emlékiratait. A tegnapi értekezleten az a fölfogás alakult ki, hogy a fővárosnak elől kell járnia az uj Magyarországért való küzdelemben , a keresztény, nemzeti eszme olyan képviselőjét, mint Friedrich Istvánt*, nem «zabad átengedni más városnak. ként kapj ’••'■int bele a népek és nem ! * szövetségébe. Bárminő államformát választ is a nép, a jövőben csakis a közjónak lehetnek kiváltságai, senki másnak. A keresztény szellem mindenkor demokrata volt. Ennek a szellemnek, amelyben semmi türelmetlenség nincs, uralkodóvá kell lennie az országban. Mélyen gyökerezik ez a szellem a nép lelkében. Ehhez tapad izzó hazaszeretetünk, szenvedélyes ragaszkodásunk az országhoz és a röghöz, amelyet az erkölccsel hadilábon álló elméletek legerősebb pusztítása sem tudott meggyengíteni, nemhogy megsemmisíhetett volna. Az új választás, amelynek tisztaságáért kezeskedünk, olyan törvényhozó testülettel ajándékoz meg bennünket, amely valóban a harcban próbált tömegeket képviseli és amely teljesen megérti az új Magyarország szükségleteit és déljait. Huszár a jövő feladatairól. Bécs, december 2. — (A Magyar Távirati iroda magánjelentése) — A Neues Wiener Tagblatt-hmt Huszár Károly miniszterelnök a következő nyilatkozatot teszi a magyar politika céljairól: — Ne várják tőlem ma még mindazoknak a társadalmi reformoknak a bevezetését, amelyet az átmeneti időszak, elmúltával meg akarok vallódítani. Nem riadok vissza azoktól a feladatoktól, amelyek most és remélhetően később is rám nehezednek, mert egy egész nemzet újraéledt öntudatossága és főképp a legszélesebb néprétegek életereje támogat. Az új Magyarország ne legyen az osztályharcok és az osztályuralom országa. Szigorúan demokrata, a haladó korszellem köveményeinek, megfelelő állami léteknek kell lennie, amely egyenlő értékű tényező Js Nemzedék Szerda, 1919 december 3. Madarász medikus meggyilkolása. S terroristáig beismerik, a gyilkosságot. Madarász Béla orvosnövendéket a június 21-iki ellenforradalom napjain a terroristák Lukács György népbiztos utasítására megölték. Állítólagos Mire az volt, hogy június 2-j én este fényteteket adott Eskü-út 6. alatti lakásáról a Gellért-hegyre. A gyilkosság vádlottai: Löbl Mór, Máte Miksa, Polánszky Lajos, továbbá a szökésben levő Hefer József, Alexandrovszky Leó, Kövér Lajos, Mártos István, Vajda Ignác Nátán, Görbitz János, Dávid János, Kropf Nándor és Lukács György volt népbiztos. Ebben az ügyben gyanúsé. Is még a szökésben levő Hevesi Gyuláné is. Váry Albert dr főállamügyész előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal, rablással és felhajtással vádolja a terhelteket. A gyilkosságra vonatkozólag elsőnek Löbl Mórt hallgatta ki a bíróság. Löbl beismerte, hogy Lukács György parancsára fölment Madarász lakására, lecipelte, a kapuban háromszor beleszart, a saját szavai szerint hogy „ne kínlódjék sokáig“. Részt vett Kövérrel együtt Madarász kirablásában. Kövér Lajos volt politikai nyomozó, fönt a lakásban megpofozta a szerencsétlen medikust, telefondróttal összekötözte. Madarászt azok a szúrások ölték meg, amelyeket így öszszekötözve Löbltől kapott Max Miksa terrorista segített a hullát feltenni egy szemetes kocsira és aztán Küvér parancsára bedobta a Dunába. Polánszky Lajos terrorfia lehúzta Madarász nadrágját, cipőjét és asszisztált a vizbedobásnál. Valamennyien beismerték a vádikát s azzal védekeznek, hogy őket szigorú parancscsal küldte ki Lukács György- A narancs u., • szólt, hogy az ellenforradal" , ..t, s a lény ' • adta, meg kell ölni. „Hát ilyenek vagytok?“ A mai tárgyalás előtt bilincsben kisérték be a terembe, a két gyilkost: Löbl Mórt és Küvér Lajost. A másik két vádlottat: Max Miksát és Polánszky Lajost nem kötözték meg. Mind a négy vádlotton kétségbeesett szorongás látszik, Küvér tegnap el is ájult. Löblnek állandóan síréra görbül a szája, arca szünet nélkül rángatózik. A tárgyalás megkezdése után bejelenti az elnök, hogy Csery ismét új védőt kapott: Ács Ervin dr-t. Az első tanú Bánki László, az a vörüsör, alá észrevette az állítólagos fényjelzést Madarász ablakából. Kövér cirkálótársa ment föl Madarász lakásába és hozta le az áldozatot. Elmondja ezután a legyilkolást. Az elnök: Maguknak csak az volt az utasításuk, hogy ahol világítást látnak, ott kérják annak az eloltását? A tanú: Igen. Másra utasítást nem kaptunk. —• Amikor hát Kövér miért mondta, azt, Madarász lehozatala után, hogy: üssétek le és dobjátok a Dunába? ■— A saját maga szántából! — Szólt-e valamit Madarász, miközben verték, szurkálták? Madarasz a második szűrés után ki*ártva mondta: Hát ilyenek vagytok? A gyilkosság után Löbl elvitt bennünket, a Küvér lakására, ahol regpálinkáztatott bennünket s ott azt mondta Löbl, hogy még ma le akar irtani egy családot. A főügyész: A földön fekvő áldozattól is vette el értéktárgyait? A tanú: Küvér. •— Lövést hallott-e a házból? — Nem— Küvér azt mondja, hogy a Kossuth Lajos utcában találkozott két vörösöm, aki felszólította, menjen az Eskü-út 6 .számú házba, mert ormán fényjeleznek? — Ez nem igaz, mert hiszen mi Kövérrel nem is jártunk a Kossuth Lajos utcában. Bánki Csután szemébe mondja Kövérnek, hogy más utasításuk, mint a világítás feloltásanem volt, állítja azt is, hogy Küvér Madarászt pofonverte a lépcsőházban, Küvér mondta, hogy Madarász ellenforradalmár és agyon kell ütni. Küvér: Kérem a Bánki még csak jobban ugratott engem! Az elnök: Kellen is magát ugratni. A tanú: Nekem Küvér a múlt hetekben, mikor még szabadon volt, azt mondta,, hogyha ellene vallok, mivel én izraelita vallású vagyok, megölet Horthy fővezérrel. (Derültség.) A portás vallomása- Hlavácsek Márton a Madarász-ház portása vallja, hogy a házban egyetlen lámpa se égett a gyilkosság estéjén. — Éktelen kiabálásra jöttem ki a kapuban tíz óra tájban. Vörös örök támadtak rám, hogy ég valahol a lámpa. Bementünk a harmadik emeeten Váli kereskedő lakásába, de nála sem voltilágosság. Erre fölmentünk a negyedik emeletre Madarászhoz, mert az ő ablaka is abban a sorban volt, amelyikre a vörös örök azt mondták.