Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)
1919-12-02 / 54. szám
A magyar miniszter külső politikai jellegű aktusokban (koronatanács, minisztertanács, ünneplés, ünnepi ebéd stb.) nem vehet részt s a külső politikára vonatkozó nyilatkozatokat sem tehet. A politikai jogokról való lemondást a románok azzal a naiv megokolással igyekeztek megkönnyíteni a magyarságnak, hogy tartózkodásuk folytán nem kell majd felelősséget vállalniuk olyan akciókért, amelyeket Románia Bulgária, Törökország vagy esetleg Magyarország ellen megindítana . A kilenc fejezetből álló terv csak a békekonferencia legkedvezőtlenebb döntése esetén volt esedékes, ha teljesítik a román követeléseket. Súlyos áldozatokat tartalmazott, a kolozsvári egyetem, színház föladása, a külön magyar törvényhozás és az anyaországgal való minden összeköttetés nélkülözése egy időre keserű szükségesség lett volna. Rendkívül érdekes, hogy a tárgyalások közben éppen a legtöbbet szenvedett magyar város, Kolozsvár foglalta el a legmerevebb álláspontot. Október 10-én este a Newyork-szálló különtermében megjelent Isacu Emil úr küldöttjea tervezet átvételére. Isacu Ernát az éjszaka indulni akart Nagyszebenije a tervezettel, amely a Consiliul Dirigent előtt a további tárgyaláseorc alapja lett volna, kikkor drámai dolgok történtek. A város teljesen fölfortkott. Megjött a hiteles hire az esst nagyobb transzport 12.000 magyar kiutasításának Kolozsvárról, jelentések érkeztek a kiutasítottak vonatain megfagyott magyar csecsemőkről, egész utcák, városnegyedek elresovirálásáról a teljes bútorzatukkal együtt A lakásügyi kormánybiztos előtt idegrázó jelenetek történtek, legazemberezték, megtámadták, ugy hogy tokarasfeakos, szuronyos román csapatok vonultak föl a védelmére és fegyverrel fojtották el a fellobbant elkeseredést. És a tervezet átadói ,a román kiküldött előtt ezekkel a szavakkal tépték el az eredeti okiratot: — A magyarság most már kibékíthetetlen! szervezetek ne törekedjenek többre, mint amenynyit időszerint elérhetnie és ne igyekezzenek többet elérni, mint amennyit meg tudnak tartani, mert valamely mozgalom emelkedésére semmi sem lehet károsabb hatással, mint a visszafejlődés,amit főképpen a magyar szakszervezetek példája bizonyít. Bauer Ottó dr, a szociáldemokrata párt nevében ismertette a nontásvédelem terén tett haladást és a kimunkásbiztosítás fejlődését Kijelentette, hogy a politikai és a szakszervezeti hatalomnak legkisebb részét sem adhatja ki a kezéből a munkásság. A demokrata köztársaságot minden eszközzel meg kell védeni bárminő támadással szemben. (MTI.) A kongresszus ülésének végén Reemann polgármester a bécsi községtanács többségének nevében köszönetét fejezte ki a nemzetközi szakszervezeti szövetség titkári hivatalának képviseletében megjelent hollandus képviselőnek, aki közölte a nemzetközi szakszervezeti kongresszusnak azt a határozatát, hogy segíteni akar az osztrák munkásokon és reméli, hogy a hollandus munkások száz-kétszázmillió koronát fognak erre a célra adományozni. Oszrt szocialistáit tenni rontott imigliájával. Bécs, november 10. Vasárnap nyitották meg az első németosztrák szakszervezeti kongresszust. Müller Rudolf képviselő megnyitó beszédében a munkásosztály helyzetéről beszélt és kijelentette, hogy Kun Béla annyit ártott Magyarországon a proletárságnak és annyira visszavetette a haladásban, mint kívüle senki más-Jászai Samu, a Magyar Szakszervezetek Központjának képviselője, sajnálkozását fejezte ki, hogy a magyarországi események az osztrákoknak is okoztak kellemetlenségeket. A forradalom politikai tekintetben fölszabadította ugyan a magyarországi munkásságot, de gazdaságilag nem tudott rajta segíteni, így következett el a bolsevizmus. Magyarország, helyzete vigasztalan. A munkások kétarmada részének nincs munkája, de remélhető, hogy a békekötés után ismét megerősödik mozgalmuk. Seitz köztársasági elnök tolmácsodta aszociáldemokrata párt vezetőségének üdvözletét és méltatta a szakszervezeti és politikai szervezkedés együttműködését. A munkások politikai hatalma átalakult gazdasági hatalommá és tavaly sokkal nagyobb szociálpolitikai haladást tettek, mint az előző évtizedekben, de nem az állam rovására, mert a proletárság a legerősebb oszlopa a köztársaságnak és a szociáldemokrácia meg tudta védeni München és Budapest között a nyugodt fejlődést. A munkásság nem engedi magát megfosztatni politikai jogaitól és ferv én a munkások saját osztályukért harcolnak, egyúttal a közérdeket is védik. Renner dr kancellár kifejtette, hogy a szak 131 szemzedék Kedd, 1919 december 20 ---------------------------------,................................................ »...................................... .....................- - - --1,11 IP __________,_T Panaszos levelei^ Xapi postánk kétharmadrésze könyörgő hangú panaszos levelekbőltelikki ez idő szerint. E levelek írói kétségbeesve rimánkodnak hozzánk segítségért s minden nap keserűbb lesz a szánk ize, hogy a lehetetlen, papírviszonyok miatt még csak vázlatos kivonatot sem adhatjuk ezeknek a mélységiből feleskoltó jajkiáltásoknak. Szegény tüdőbesteg asszonyok fordulnak hozzánk oltalomért, kiket tói viz idején vérző tüdővel löktek ki a kórházakból; kopott ki® magyar diákok, kiket a lakásrekviráló komimin alatt •villámháritóknak szedtek be a szalonokba s most ismét a gyalogjáróra raktak ki, igazság után kopogtatnak az ajtónkon s középosztályunk rongyosba burkolt úri asszonyai nap-nap után olyan leveleket küldözgetnek hozzánk, hogy nem olvashatjuk őket száraz szemmel. Minden levél egy-egy vészkiáltás! Itt Adjuk azó szerint az egyiket: Szerkesztő Úr! Mélységes bánattal vagyók (■kelve, mert Mária beszélünk keresztény uralomról, az árak egyre emelkednek. Ma szemtanúja voltam a karhatalmiak munkájának, amint aszszonyok és férfiak tömegét szállították be a rendőrségre. S erre a tisztogató munkáira hetedikkerületi tompos zsidóasszonyok arról kezdtek sopánkodni, hogy az ilyen eljárás csak fokozottabb áruhiányt okoz. Szomorú szívvel hallgattam mindezt, közben arra gondoltam, hogy nekem s a hozzám hasonló inszterfede-fáteséseknek az sem lenne valami nagy csapás, hiszen a teli piacokról úgyis mindennap csaknem üres kosárral térünk haza. Hallgassa csak meg, Szerkesztő Úr! Hetenként egyszer eszünk húst, kért személyre negyedkilogrammot. Tüdőbeteg az uram s a soknélfeüfőzésben, azzá lettem ér is. Ez a háború szerzeménye. Hozományom harmincezer korona volt, azt részben feléltük, részben a kettőnk szanatóriumi költségére fordítottuk, mert tisztviselő-ember ágy-alapítványhoz nem igen juthat hozzá •Menleg egy szoba-konyhából, álló lakásban vagyunk. Fűtetlen- s a táplálkozásunk rossz, mert az uram havi 650 koronája kevés és igy az ékszereimet rakjuk zálogba. Gyermekünk nincs , mégis majd éhen, veszünk mind a kertien. Pedig az étlap nem valami változatos. Legtöbbnyire babot eszünk, mert ennek mégis vann valami tápláló ereje, de talán mondanom sem kell, hogy ez az egyforma menü is csaknem beteggé teszi az embert. A babot délben, mint orvosságot csinálom is mert irtózunk mind a kettőn tüdő bajtól, minden erőnkkel olyan eledel utat keresünk, amelynek mégis van valami tápláltó értéke. A múlt héten tizenkét koronáért vettem egy kilogramm almát. Selejtes volt. Mert a paraszti szemetjét adta nekem s csak a zsidónak engedd meg, hogy szabadon turkálhasson a kosarában Ezt a zsidók keresztényi érhetetlenségnek hívják én szerénységnek tartom. Viszont a maguk szemtelenségét élelmességnek nevezik el. Legutóbb három napig nem volt, kenyerem Zsidótól venni, aki fél kilogrammal is becsap nem akartam. Felmentem tehát a falusi sorhoz Itt azonban egyetlen asszony sem akart eg kilóval bajoskodni. Még a falu is zsidóval köszletet a legszívessbbeit, mert a legpiszkosabb, legrongyosabb lánckereskedőnek is annyi pénze, hogy meg sem kérdi az árat és a mennyiséget, csak viszi. A városi bódéban két burgonyajegyre négy kilogramm burgonyát adnak Amikor itthon utánamértem, a sárral és szentettel együtt jóval kevesebb volt három kilogrammnál. Mélységes elkeseredés fog el azilyen dolgok láttára- Körülöttem a házban olyan elemek, akiknek békében szafaládéra sem tellett, most négy-öt literes kannákban hozzák haza a tiz koronás tejet s kilogranmiszámra a vajat. Nekünk pedig, akik nem születtünk piszokban és szennyben, akik tisztességes vidéki kúriák öt-hat szobás házaiban éltünk a köztiszteletnek örvendtünk mindenkor, óta úgy kell vonszolni az életünket, mint a legutolsó rongyos, éhes, beteg és lenézett senkinek. S miért Istenem, miért?? Néhány tízezer idegen embernek kijut minden szépből és jóból . . . Kijut, de nem becsületes munka, lévén, hanem csalásból árdrágításból , az embertársai nyomorúságából. Bocsásson meg, Szerkesztő Úr e hosszú levelemért, de kérve kérem, tegyen már valamit értünk, hogy rendezzenek már egyszer razziát az előkelő és finomabb fajtájú árdrágítók, uzsorások és kereskedők között is. Ma még nem vagyok egészen rongyos, de holnap már azzá lehetek, mint ahogy rongyos lett eddig is soksok ezer keresztény tisztvdeelőcsalád. E levelemet nem írom alá, de azért meg kell bocsátania, mert nagy nyomorom őszinte kitárt tea miatt ezt nem is tehetem. Hálás hive egy bánatos asszony. E lőréshez nem szükséges kommentár. Olvassák azok az illetékes urak, akiknek elsősorban lenne kötetesságük, hogy gondolkozzanak és tegyenek már vájárait a súlyodé ihivatalnosomagyaraág rettentő nyomoráért. Ők siessenek a cegiteéggé, mert holnap minden késő lesz már. FL Tisza-gyilkosság „rejtélye.“ Előre volt látható, hogy a rendőrségi nyomozást a Tisz-gyilkoság felderítésére politikai zsákmányként aknázzák és teregetik ki azok a háttérben lappangó körök, amelyeknek tegzéből röpült a gyilkos nya. A rendőrséget vádolják, hogy a végre-valahára helyes irányba terelt nyomozást mellékvágányokra, erőszakolja, mert az egyenes után olyan politikai aknák rejlenek, amelyek esetleg levegőbe röpítik az egész mostani politikai rendszert Ha ezt nem lehet nyíltan támadni a siker reményével, meg kell próbálkoznia. Machiavelli ajánlotta, fegyverekkel: fel kell izgatni a közvéleményt bizonyos gyanús jelek és sokat mondó rejtelcések megcsillogtatásával. A gyanúnak látszólag hanyagul, az igazság keresésének pózával kilőtt golyói legtöbbször puisztázótb kártevést érnek el, mintha nyíltan lép fel a zordon „farmse“ az ellenféllel szemben. Nekünk legcsekélyebb okunk sincs helyeselni azt a törekvést ,— ha csakugyan van ilyen — amely kényes politikai természetű eredmények vagy bizonyos személyek kímélése miatt el akarja palástolni a meztelen igazságot s a nyomozást vak sötétségbe igyekszik buktatni, ahonnan talán sohase lehet többé kiemelni. A magyar rendőrség és a független bíróság nemcsak az igazságnak tartozik azzal, hogy kertelés és habozás nélkül lecsapjon a gyilkosság valamenynyi részesére, de Tisza István tragikus emlékének is, amely nem lehet többé prédája az egymással marakodó politikai csoportoknak. A bűnösnek lakolnia kell, akár felbujtó volt, akár tettes, akár bűnpalástoló. A bűnösnek el kell vennie példás büntetését, akár városligeti jassa volt, akár miniszter. Minket semmi más szempont nem vezet, mint az igazság érdeke, az a török törvény, amely a keresztény világrenden álló társadalmak erkölcsi alapelve: az igazság pallosának le kell sújtani minden vétkes főre, bárminő magasan álljon is az. Ámde nem tagadjuk, fölöttébb gyanús nekünk az az unszolás és buzdítás, amely a rendőriég munkáját akarja most befolyásolni és megzavarni. Egyes szélső liberális újságok, amelyeknek vitézül szekundál a szocialisták hivatalos lapja te míg egyfelől krokodilus könyhulla-tás közepett párámélják el Tiszát, akit annak