Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)
1919-12-03 / 55. szám
s figyel arra, hogy régi jogai épségben maradjanak. Mégis, a bukaresti kamarában minderről, legalább egyelőre, aligha leszszó. A román mohóság nagyon ügyel arra, hogy könnyen szerzett zsákmánya ki ne csússzon a keze alól. Kifelé tehát egységes frontot igyekszik mutatni. Maniu Gyulának hihetetlen fáradozás árán és Bukarest nem éppen szolid fenyegetődzése kapcsán sikerült csupa megbízható barátot bejuttatni a parlamentbe, akik óvatosan kerülni fogják ezt a veszedelmes tónát. Az autonómia tehát egy ideig talán nem fog szerepelni a parlamenti tudósításokban, de annál inkább meglesz a valóságban, meglesz abban, hogy Erdélyt se gazdaságilag, se területileg, se katonailag nem lehet egyesíteni Romániával, mert például csak a közigazgatás kérdés© olyan probléma, amelyet eddiig se Maniu, se Bratianu esze nem tudott megoldani. Az Nemzeti Zenede és Zichy Géza gróf. A zenegróf és a művészek harca kulturfeladatot töltött be, még pedig igen fontos kulturfeladatot, mert az egész magyar zenei oktatást az egyesület irányította addig, amíg a Zeneakadémia meg nem született A Nemzeti Zenede virágkora Liszt Ferenc nevéhez fűződik, aki égyük hangversenyt a másik után rendezte a zenede javára, amely lassamkint mintegy két és 161 millió korona értékű, vagyont gyűjtögetett össze. A múlt század, hetvenes éveiben bukkant föl először a legnagyobb magyar zenei dilettáns, Zichy Géza gróf, aki azzal hogy Liszt Ferenc barátja volt, bejutott a Nemzeti Zenede elnöki székébe és negyven év óta elérhetetlen magasságban trónolott a® intézmény élén. A Zenede egyesület lévén, egy választmány intézte Ügyeit A választmány elnöke (Zichy Géza gróf volt A választmány még a legújabb időkig dilettánsokból, könyvkereskedőkből, kéményseprőkből, építőmesterekből, szalámigyárosokból és hasonló nagy acidkulturájú emberekből tevődött össze. Ennek a választmánynak más célja nem volt, mint az intézetet fentartani és a vagyont minden eszközzel gyarapítani. A választmány élén Zichy Géza gróf egy dekoratív dilettantizmust jelentett, amelyet a választmány hathatósan támogatott Amikor az Akadémia átvette a magyarzenei nevelés irányítását, a Zenede mindinkább visszafejlődött és hogypénzgyűjtőforrását megtarthassa, közönséges tömegiskolává lett A gyerekek zongorázni és hegedülni még megis taimttóak valahogy, d© modern zenei műveltséget nem tudtaksorozni. Eszitendőről-esztendőre több növendéket vettek föl, így például tavaly kétezernégyszáz gyerek tanult húsz tanteremben, úgy hogy egyórán nyolcan is igyekeztek elsajátítani azt, amit ilyen körülmények között lehet A tanárok ekkor gondolkozni kezdtek, mert belátták, hogy az iskola tovább, a régi formájában fönn nem tartható. A vezetők mindent megpróbáltak, hogy a nívót emeljék, de Zichy Géza gróf ellenállásán minden meghiúsult és megtört. A zenegróf a legnagyobb autokrata volt, keze elért mindenhová, az udvartól egészen a kormányig, és aki szembe mert szállni vele, azt egyszerűen legázolta. Tavaly, a Károlyi-kormány idején, november derekán a tanárok összeültek, hogy energikusan sürgessék az elnöktől és a választmánytól az intézet reformját és saját fizetésük rendezését. Volt olyan tanár is, aki például havi negyvenhárom koronáért tanított. Akinek két vagy háromszáz koronája volt, boldognak érezhette magát A tanárok lojális átiratot intéztek a választmányhoz, mert Zichy Géza nem volt Pesten. Zichy tudomást szerezvén az átiratról, egyik bizalmasa útján megszente a tanároknak, hogy ha tovább okoskodnak, kidobja őket, az intézet kapuit bezáratja és a Zenede vagyonát más célokra juttatja Mikor Zichy válasza köztudomásúvá vált, a tanárok hallani sem akartak Zichyről és kéményseprőmesterekkel felbokrétázott választmányáról, hanem autonómiát követeltek. Memorandumban fordultak a belügyminiszterhez, hogy függessze föl a választmány működését, ami meg is történt. Még ugyanabban a hónapban a belügyminiszter egy három tagból álló ügyvezőüséget bízott meg a Zenede vezetésével és Dessauer miniszteri főszámtanácsost bízta meg a gazdasági kérdések ellenőrzésével. A kérdés művészi részének megvizsgálására felkérte a kultuszminisztériumot azzal, hogy tegyen jelentést. A kultuszminisztérium ez év januárjában delegált is egy vizsgálóbizottságot, azonban közben elkövetkezett a komuán, így a vizsgálóbizottság nem foghatott a munkához. A komimén alatt a vezetőség tovább dolgozott a reformtervezeten és az európai nagy zeneiskolák szervezetének figyelembevételével a legmodernebb zeneoktatás alapján új tantervet dolgozott fel. E szigorú tanterv alapján kezdődött ez év szeptemberében a tanítás. Hogy azonban a növemdékanyag megfelelő legyen, az előző év júniusában megvizsgálták általáns muzikalitás szempontjából a növendékeket. A vizsgálatnak botrányos eredménye lett. Több mint ezer tanálót kellett kizárni, mert tehetségtelenek és botfüsűek voltak. A választmány ezeket csak azért vette föl, hogy tandíjat fizessenek és ezzel az intézet vagyonát gyarapítsák. Az új tanév megnyitásával kapcsolatos reformokat Huszár Károly kultuszminiszter hagyta jóvá. E közben váratlanul megjelent Zichy Géza az intézetben, meg akarta tiltani az intézet megnyitását és kijelentette, hogy ez a miniszter üzenete. A megnyitásról szóló akta azonban már az ügyvezetőség kezében volt. A vezetőség most arra kérte a minisztert, hogy haladéktalanul delegáljon az intézethez bizottságot, mely megvizsgálja Zichynek és választmányának viselt dolgait és ellenőrizze a® ügyvezetőség működését. A kultuszminiszter szintén kiküldte a bizottságot, melynek tagjai Moravcsik Géza, a Zeneakadémia helyettes igazgatója, Szendy Árpád, Kemény Rezső, Szabados Béla, és Siklós Albert zeneakadémiai tanárok voltak. A bizottság mintegy hat hétig végezte munkáját és megállapította, hogy az ügyvezetőség és a tanári kar által emelt vádak egytől-egyig igazak. Kiderült például, hogy oklevelet bolog-bldogtalannak adtak, tekintet nélkül arra, hogy megvolt-e a szabályszerű képesítése. Olyan ember is kapott hegedűtanárt oklevelet, akinek a harmadik ujja béna. Tanároknak olyanokat is alkalmaztak, kiknek legelemibb kvalifikációink is hiányzott Az elnök és a választmány túllépvén hatáskörét, beleavatkozott olyan hatásköri kérdésekbe, melyekhez semmit a© értett. Egyáltalán minden ellen tiltakozott, ami pénzbe kerül. Viszont a legtehetetlenebb magánvizsgákat tartották titokban, folyosón, esetemként megszabott árakon. A delegált bizottság megállapította, azt is, hogy a régi tanterv alapján még ezerháromszáz növendéket sem lehet tanítani ott, ahol Zichy Géza gróf kétezernégyszázat taníttatott. Ha valaki bármiről panaszkodott, Zichy Géza gróf főúri gesztussal leintette. Semmiben nem tűrt ellenmondást. A modern művészetet száműzte, bejárt az éráikra és olyan kijelentéseket tett, hogy a gyerekek mulattak rajta. A vagyont a választmány úgy kezelte, hogy a fét és félmillió korona érték 0,8 százalékot hozott. Tizenöt éven keresztül azon vitatkoztak,, hogy hogyan építsenek megfelelő hajlékot a zenedének, d© még ma is odvakban lakik. A bizottság az ügyvezetőség ■minden intézkedését jóváhagyta és értük a miniszter elismerését és köszönetét fejezte ki, Zichy Géza nem tudott belenyugodni a változhatatlanba. Hatalmi tébolyában — hogy pozícióját megmentse — a legtörvénytelenebb eszközökhöz folyamodott. Tagadta, hogy felfüggesztették és tudni sem akart arról, hogy felfüggesztését a Friedrich-kormány is hivatalosan megerősítette. Legújabban kijelentette, hogy ő, mint huszártiszt, Horthy Miklóshoz fordul egy szakasz huszárért és katonai erővel elfoglalja a Nemzeti Zenedét. A kultuszminisztérium urainak a legnagyobb fáradságába került, hogy a grófot erről a szándékáról lebeszélje, Zichy Géza gróf a minap mégis megjelent az intézetben és a tanároknak kijelentette, hogy ő visszajön és igazságot tesz. Nem áll bosszút, még az uj tanárokat is meghagyja a helyükön, ha általa és a választmány által megvizsgáltatják magukat. Lehetetlen, hogy Zichy Géza gróf, aki Madder Gusztávot mint intendáns elűzte és saját százezrekbe kerülő tákolmányait az Operaházra kényszeritette, továbbra is a Nemzeti Zenede élén szerepeljen, miatta egy sereg művészember lemondjon az állásáról és ezernégyszáz növendék oktatás nélkül maradjon. Márpedig ez a veszedelem fenyeget. A Nemzeti Zenede tanárai ugyanis egyhangúan elhatározták, hogy abban az esetben, ha Zichy valami módon vissza tudná erőszakolni magát, otthagyják állásukat. A mai nap folyamán a következő kijelentést írták alá, amelyet el fognak juttatni illetékes fórumokhoz : „Alulírottak adott becsületszavunknál és mvészi haggyőződésünknél fogva kijelentjük, hogy sajnálatunkra kénytelenek vagyunk azonnal lemondani a Nemzeti Zenedénél viselt állásunkról, amint Zichy Géza gróf újból elfoglalja az intézet elnöki székét.“ Fölmerül az a kérdés, hogy milyen formában oldódjék meg a Nemzeti Zenede problémája. Az egyesületi formából már teljesen kinőtt az iskola s az egyesületi kezelés hijján van minden művészi érzéknek és szakértelemnek. Az államnak tehát meg kell találnia a módját, hogy az egyesületet feloszlassa, vagyonát alapítvány formájában kezelje és teljes hatalmú művészdirectort nevezzen ki az intézet élére. Véleményünk szerint a legalkalmasabb egyéniség erre Szendy Árpád, a nagy magyar mester, aki kellő biztosítékok mellett hajlandó elvállalni ezt a rendkívül fontos tisztséget. d. a Bolsevik „emigránsok“ közt. Bécs, november 30. Színhely a Café Imperial jobboldali fülkéje idő vasárnap délután. Nincs jelen senki a nagy ágyút körüül, a legtekintélyesebb Földes elvtárs, Limiter népbiztos helyettese. Jobbra, balrra, élők hátul, mindenütt bosevisciek ülnek és mind magyarul kepzelnek. Újonnan érkezőt üdvözölnek. •— Hol volt tegnap? —* Szemet voltam szerezni. — No és van? •— Na ná, majd mines. Amennyi csak kéi. —— NemEserezne nekem is? — Laprezaan maisának a hóhér. Közbeszól egy harmadik. —~ Kell fa? Van nekem —— Szlovákiában. — Fütsön maga a szlovák fájával! *— Fogok is. A sógorom fasceredbedo. Vasit főbb vagon fája Szlovákiában, Potyámban. Üzletre is van kilátás, megyek is oda. — Miért? Lesz tep? *— Mi az, hogy lesz? Vart. — Napilap? — E« még «hlyen! Katener Jeteik meg egyf héten. KTr/fom mások érkeznek. Az egyik lehorgasztott orra feltűnik Jindegyikének. Oda is «61 az egyik. — Mi baj? Nincs pénz& . r— Nincs. •— Mennyi ke®? — Sok. Háromezer EoaroBól ‘ldugrik valamelyik. — Várjon! — és kifut a ruhastár ide. "Stég pár perc múlva, mér viasza is jött. Leütnek tetten, a fel égő orra s a késerégies Regité és csámolnak. Háromezer koronás! A többiek ezalatt sok miindenféléről beszélgetnek. Czesztelveszsek Szavoyai Jenő herceg fölött, hogy kétszáz év előtt élt-e, vagy a világháború Jenő főherceg© is Szavoyai volt-e, végül megegyeznek abban, hogy mindegyik írók igaza van. Csabnyiknek sem egészen lassan átterelődik a figyelmem a máért oldaloa, ahol egy jóhiszemű újonc, nem bolsevik, dlo Jarae Míta, ad alkalmat viBSE&emlékezésekre. De itt is először a mát kell letárgyalni Mi maga, éhes? Az baj. Miért nem ebédel? — Miből?— Mért nem vette fel a 30 korona napisegélyt? — Fölvettem, de mi aa?— Lássa, nekem egy egész ebédre tolik belőle. Betegnél egy harmadik is. — Hogy mondja, nem tud emui? Adok egy jó tanácsot. Vegyen szódabikarbónát, egyen mirig belől© vagy két kanállal, mindjárt tesz étvágya. Ja, vagy ebédje nincsen? Az más, akkor nem tudok segíteni. Ezzel aztán kezdik a fanyar pesti viccelést. Régi és rossz ötleteket, eredeti Seifensteiner-kiezólinókat hall az ember. Nagyokat nevetnek, éppen nem úgy, ahogy korgógyomra szegénylegények szöktek. De csak megunják egyszer a viccelést .is. . — Mégis csak a legjobb volna visszamenni Restim. Most egy kissé fehér terror Van, de ez síel veszedelmes és nem tarthat örökké. — Tudja maga, mi a fehér terror? Én ültem a gyűjtőiben , ha nincsenek a románok, talán már lógok. De téved, ha azt hiszi, hogy ennek vége lesz. Ott rontották el a dolgot, hogy a fehérek visszatartották magukat s nem mentek neki a románoknak. Most úgy vonulhattak be Pestre, mint győztes hadsereg. Hiába reménykedik a változásban. Maga különben visszamehet Pestre. Ki üldözi magát? Senki. Engem többszöri gyilkosságra való felbujstással vádolnak. Vádbiztos voltam* Szerda, 1919 december 3. W' ff amsedest