Uj Nemzedék, 1920. február (2. évfolyam, 51-52. szám)

1920-02-28 / 51. szám

kívüli elemeknek átengedje a halaimat. Ho­gyan lehelne tehát itt aj nii hosszú parlamen­tünk hivatva arra, hogy képviselje a jogfoly­tonosság eszméjét mikór gyengesége éppen abban rejlett, hogy hosszú tartama alatt er­kölcsi alapjai elmorzsolödtak? Bármilyen érdekesek tehát Kenedy Gézá­nak fejtegetései, nézetem szerint, nem állják meg helyüket, mert azjaz eljárás, melyet ők még a Karoíyi-kormányj alatt terveztek a jog­folytonosság helyreállítására, az őt hónap aíatt történtek után "közme nyugvást nem kellenének a nemzetben. Olyan szervnek keil kijelentenie," hagy Károlyi élőkul és politikájukkal nem éplett egyet, amely szerv nem tiz esztendő előtti választás­nak köszöni léiét. És! igy bár a. nemzet- gyűlés alkotmányunkban törvényes szervnek’ nem mondható, mégis 'hozzá kel üti folya­modni, hogy kétségtelenné tegye, hogy Ká­rolyi Mihály politikáját a nemzet többsége néni helyeselte, ma pedig mint honámlást elítéli, és hogy a nemzet ragaszkodik a ki­rályság1 intézményéhez. Ugyan mi értelme lelt volna összeliivalni egy terrorizált parlamentet, amelyben a törvé­nyes király mellett száját kinyitni senki nem merte volna, amelyben azt, hogy Károlyi. Mi­hály kierőszakolta a törvényeknek meg nem félelő módon történt királyi kineveztetését senki leszögezni nem merte volna, mi értelme lett volna, mondom, mindennek csupán azért, hogy a törvényességnek és a jogfolytonosságnak lát­szata fentartassék ? És mire való az a szépen insccnirozott ceremónia a szent koronával, hogy elegyes ülésen a kupolateremben középre he­lyeztessék, mikor éppen arról lett volna szó, hogy a koronás király ellen alkalmazott erőszak szenlesitlessék ? Hiszen a jogfolytonosságnak ily módon való helyreállítása nem közmeg­nyugvást, de mindazokban, akik az ősi alkot­mányhoz ragaszkodnak, visszatetszést keltett volna. Elvégre a régi munkapárti országgyűlés, mely lojalitásáról annyiszor lett tanúságot, csak nem teheti azt, hogy megtagadja önmagát és terror hatása alatt meggyőződése ellenére olyas­mire üsse rá a törvényesség bélyegét, amiket a maga részéről mig hatalmon volt, törvénytelen­nek tartott volna. Valóban nem férfiaknak illő szerepet szánt a Kenedy javaslata sem az egy­Debrecen Debrecent csufolkpdásból r«kálvinista Róma» néven is emlegetik, pedig a hát­hegyen épült pápás-város és a pusziik mélyén belészkelodött ősmagyar «civitos» között sem a külsőségekben, sem a lelkiekben nincsen közösség. Öt-hatéves fürge «hajdú kötők» le­hettem, mikor gyönyörű lovakkal Nánásról a hires Hajdúböszörményen át, a Zajgató, Cserepes, Verébsár, Messzelátó, Mélyvölgy, Rózsás, Nyúlás betyárcsárdákát elhagyo- gatva, Nagy boldogasszony nyári vásárjakor a felejthetetlen első utat megtettem Debre­cenbe. A porfelhők az égig kavarogtak az ezerhangu ember- és állattömeg nyomán. A hetedik vármegyéből is harsogó, kövér folyó árjaként hömpölyögtek az Ös-Dehrccen felé a I«nagyszabadságon vásárt csinálni s ma­gokat tirasan, parasztosan kitombolni. A vastag, magas porfelhők a vakító nap­sütésben körülölelték az óriási lepényként el- terpedt várost. A „nagytemplom“ vereskupa- kos, kétágú tornyáról 'mértföldekig elénk-felénk lángoltak az alanycsillagok, mint a puszlaság- ból felvillanó magyar égi jel. Ennek az inkább Gogoly szent Kievjéhez hasonlítható, napke­leti, pompás, gazdag magyar Debrecennek ké­ményeiből a sistergő kolbászok, pecsenyék il­lata már messziről elérzett. Ks a Turgenvev tolláról szakadt nemes urak, Gogoly leikéből lelkedzett erős, szilaj parasztok, pásztorok, kalmárok, céhbeli mesterek, diákok, katonák, furfangos komédiások számlálhatatlan tömegei a Felső- és Alsó-Tisza lapályairól azért is ke­resték fel bizodalmasan, vágyakodólag, ünnepi gyönyörűséggel Debrecent, mert kalmár! ,rak­mégis ekkor csodálatosképpen Magyarországnak leggazdagabb, nagyon boldog városa volt. Ma pedig, midőn a tízezret haladja a debreceni zsidóság lélekszáma, ez az ősváros elszegé- nyült. Keresztény magyar népe elégületlem boldogtalan. Az adósságra, fókáját zsidópénzen és szabadkőműves manipulációkkal épült si­vár „bérpaloták“, gyökértelen élődi közintéz­mények mellett, mintegy halálraítélten kuncö- rognak a régi biztonságos, tömzsi civis-házak. A spekulánsoktól darabokra tört, szétvagdalt debreceni utcákon mindinkább ritkán látha­tók azok a feketeruhás, komoly magyar férfi- és nő-alakok, akik évszázadokon alkották Deb­recen „nemzetes“ népét. A szomszédos hajdúk, kunok ezekről a bóbitás-kalapu, hajlott szálas bajuszu, széles pofacsontu debreceniekről csá- csogják, hogy „ükigyelméjék“ tatár eredetűek, annyi bizonyos, hogy leikök máiglan puszta­imádó tatári őslélek. Az utolsó évtizedekben azonban már nem a cívisek, nem a keresztyén magyarok irányí­tották a guzsbakötött ősváros életét. A zsi­dókkal szövetkezett szabadkőművesek úrrá lettek a város szellemi, gazdasági és politikai életén. A nemzetes civis-urak elbitorolt haj­lékainak helyén, a Piac-, Széchenyi-, Hatvan­utcák tájékain valóságos ghettó-részletek tá­madlak. Ez a zsidóság most a Tiszántúlt és Debreceni megszállva tartó román-hadakkal is jól megérti magát... Mindamellett hiszem, hogy a cívisek hagyományos józansága, szí­vóssága, szorgalmassága, okossága, önérzete, összetartása, tűzhely- és földszereíete felül­kerekedik és a Rákóczi-harangos Debrecen a jövőben is hatalmas szellemi, politikai és gaz­dasági központja lesz. . Móricz Tál. j M$g egyszer a jagfeíytonosságiél f Még mindig fo^áikoznalc a jogfolytonosság kérdésével és ez^tfermészetes is, merptörténeti olkotmányoklyriíT mint amilyen a mienk, nem- ícsak a josszmiályok, hanem a nerrízet erkölcsi érzése é>-altalában az érzelmek ,nagy szerepet játszaiíik. Ahol forradalom /eremtette' meg abszolutizmusból az alkotmányosságot/ ott az abszolutizmus gyűlölete az,uj alkotmány er­kölcsi és érzelmi alapja.' Itt nem azt kell ke­resni, hogy a régi hagyományok és a jövő kö­zött szoros legyen a fejlődési kapcsolat, mert hiszen a forradalom fabula rasa-t csinál, min­dent romba dönt és egészen újra épit. De olf alkotmányokban, amelyek történetileg fejlőd­tek, a történeti múlthoz való ragaszkodás az az érzés, i 'dven az alkotmány életképessége nyug­szik. Il z abszolutizmus gyűlölete nem jáísz- hatja azt a szerepet, amit forradalmi alapon keletkezett alkotmányokban játszik. Mert hi­szen nem az abszolutizmus rombadöntése utján születik meg az alkotmányosság, hanem az állam hatalmi szervei között folyó többszázados küzdelem az, mely az alkotmányosságot létre­hozta. Nem arra van tehát szükség, hogy az uj alapnak erőszakkal végbevitt megteremtése keltsen megnyugvást és igy az uj helyzetbe való beletörődését eredményezze azoknak is, akik a forradalmat nem csinálták, abban nem része­sek, sőt talán az ellen foglaltak »állást, hanem arra, hogy az a szent hagyomány, mely a szá­zados küzdelmek alapján kifejlődött és a nép millióinak lelkében él, meg ne sértessék. Hogy csak egy oly erkölcsi érzésre utal­jak, mely nem a valóságon, hanem inkább a hiten alapszik, szabad legyen utalnom arra, hogy mi mag'-’arok mindnyájan honfoglaló __í beszélünk, pedig kevesen vannak, kiknek ősei Árpád honfoglaló daliái között szerepeltek. Ezeket a kapcsokat a jelen és a múlt kö­zött a századok homályába vesző történelem hozta létre, ennek köszönhető a legtöbb in­tézmény és a legtöbb jogelv, mely mindnyá­junk köztudatában él. Természetes tehát, hogy ilyen alkot­mányban a régi hagyományok tisztelete fon­tosabb, mint a jogszabályok kikényszeritbc- tősége és az alkotmány ere je és szívóssága ép­pen abban rejlik, hogy nem csupán a közha­talom ereje, hanem milliók érzelme tartja Eenn azt, minden kényszer nélkül. Ha tehál erőszakos mozgalmak megrázkódtatják az al­kotmányt és a régi hagyományokat lábbal ta­possák, éppen az alkotmány alapjai_ azok. amelyek megrendülnek, mert veszélybe jut a milliók ragaszkodása az intézményekhez és jogelvekhez. A Károlyi Mihály forradalma álla! szét­rombolt jogrend folytonosságát egyesek a Hégi parlament összehívásával akarják hely­reállítani, mely tervet a nemzetgyűlés ösz- szehivása után Kenedy Géza v. országgyűlési képviselő a' Szózat február 19-iki számában nly formában hoz javaslatba, hogy a béke- szerződés ratifikálása után még hat hónapig de iure létező régi országgyűlés mandá­tuma törvényes kialvása előtt külön hozzá­járulását adja a nemzetgyűlés hatá.ozataihoz. A Károlyi-forradalom a parlamenti ki­sebbség lázadása volt a többség ellen és az örökös országaiban is forradalmakkal meg­támadott királyt arra kényszeritette, hogy a kisebbségi és parlamentén kívüli elemek­ből álló kormányt telefonon kinevezze. A forradalmi kormány ekként krache kaparint­ván a legális hatalmat, az illegalitás terére tépett és a parlamentet elnémította és a királyt detronizáltnak nyilvánítva, kikiál­totta la köztársaságot. Ezek a tények, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a tényleges erőt 3 kormánynak ehhez a mi hosszú parlamen­tünk erkölcsi gyengesége adta meg. Ne fe­ledjük, hogy ezt a parlamentet 1910-ben vá­dolták s midőn mandátumának lejárta közeledett, törvény által önmaga hosszabbi- . i i meg mandátumát. Ha ez a meghosszab- Lutcis csak egy-két esztendőre szól: még elbír­ható lelt volna. De mivel 1910. májusától 1918. októberéig már több, mint nyolc év telt el anélkül, hogy a nemzet választásokon meg­nyilatkozhatott volna, igy sem a királynak, sem kormányának nem lehetett tudomása a inemzet közhangulatáról. Ez okozta _ a kormánynak gyengeségét és tette a királyt bajlandóvá arra, hogy az erőszakos parla­menti kisebbséggel szövetkezett parlamenten tárházas piacterein, bakarbor szagu polgári bonnéréseiben, tölgykapus fehér civis-házai- ban, vén „kollégyiomában“ barátságos, eny- hős, gazdag volt. Á Rickli-bolt, kofa-sor, Laci­konyhái*, a kálomista püspök, főbíró, a pol­gármester. szenátorok, Barczá Dani komisszá- ros, a patríciusok rendjéből Simonffyék, a Komlóssyak, Csanakok, a színház (hol éppen Blaha Lujza játszotta Török birónét), a Dóczy (mely felsőbb leányiskola volt), Arany Bika, Bánki vendéglője, gőzmalom, hétlovas civis- fogatok, a talyigás, a tógás diák, a kántus, a tudós professzorok, Boka Iváróly, a cigány, csizmadia-szin, Gsokonai-szobor, kőoroszlán, Nagyerdő, Libakert, Simonyi óbester fasora, a „Debrecen“ újság, Huzlv-prépost, naptárcsi­náló K. Telegdy Lajos, városi nyomda (mely a rejtőzködő tudósok, irók, költők kézirataiból a „Debreceni kenyek“ sorozatát közreadhatná), Táncos-Kovács, Vak-Ungváry, Kucsik, Kö- vesdv, Magyar, Némethy, Polgáry, Szentesi, Jobbágy, Orv, Bányay, Gyarmathy, Zöld, Kertész, Kádár, Balogh, Ménes nágykupecek és gazdák, gubás Bisottka, szappanfőző Kéky, lTri-kaszinó, 18-as kör, Doni Miguel-bakaság, mulatóival a Dreizehn-Stadt és a délibábjáról, halmairól, pásztorairól, Delv Mátyásról hites Hortobágy jellegzetesen lcörülcsóvázták, tükröz­ték ezt az eredeti ősmagyar világot. A zsidók, sokfelől hánytorgalott magyar életünknek ezen clfüszerezői, csak mintegy 60—70 esztendővel ezelőtt lünedezlek fel Deb­recenben. v\ bölcs debreceniek egyedül a fő­pálinkafőző Áron-zsidónak engedélyeztek ben- lakásl. Debrecen a maga keresztény nagy- kalmárjaival, kupeceivel, céhbeli mestereivel, a gazdáival, papjaival és professzorjaival Az Ui Nemzedék mai száma 8 oldal« tionzeiesi ara*: Egész évre. . 220 K — f. Negyedévre . . 56 K — f. Félévre ____110 „ - f. Egy hóra .. . 2Q„-f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Felelős szerkesztő: Miloiay István. ' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gudapest, IV, kerület, Gerlóczy-utca 11. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség: 75-88 és 75-31. Kiadóhivatal: 75-09. Budapest, 1920. II. évfolyam 51 [1291. szám. Szombat, február 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék