Uj Nemzedék, 1920. február (2. évfolyam, 51-52. szám)

1920-02-28 / 51. szám

8/Szombat, 1920 február 28. Uj Nemzedék­ i bandával szemben. A javaslat egyes részlet­kérdéseivel szemben bizonyos aggályaim van­nak. Ragaszkodnunk kell a történelmi alkot­mányhoz, amely egyik erkölcsi kapcsa és ra­gasztéka annak a területnek, amelyet most tőlünk el akarnak választani. A Szent István koronájának egységét a forradalom nem rúgta volna fel, hogy ha önmaguk el nem dobták volna útjukból Szent István koronájának arany abroncsait, akkor a szász, a román nemzeti tanácsok a jogosság semmiféle lát­szatával nem cselekedhettek volna külön. Könnyebb rombolni, mint építeni. Köny­­nyebb egy elszéleskedett törvénnyel, vagy for­radalom­­lépéssel egy nemzet életét megsem­­misíteni, mintsem rendes, szabályos, meg­gondolt, óvatos munkával a nemzet életének alapjait lefektetni. A hadsereg fejlesztésére vég­­esen szükségünk van. A világon egyet­len barátunk sincsen, a polgári rend még min­idig alá van aknázva. Fő hibája a javaslatnak, hogy a nemzetgyűlésnek teljhatalmat ad. A zsarnokok mindig visszaéltek hatalmukkal. (Közbekiáltások: Azért nem adunk egy embernek teljhatalmat­ saját, szenve­désünkből tanuljunk, szerencsétlenségünk a közel­múltban az volt, hogy, egy párt korlát­lan ura volt az országnak. Andrássy Gyula: Az nem lehet veszedelmes. Hogyha korlátlan feloszlatási jogot biztosítunk kormányzónak. (Felkiáltások a kisgazdapárt­ban: Diktatúrához vezet! Óriási derültség.) A szabadság csak nem lehet veszedelmes?! A múlt­ban, amikor a választók nem voltak függetle­nek a végrehajtó hatalomtól, amikor a kormány befolyásától k­ellett tartani, amikor pénzzel, ter­rorral dolgoztak, amikor befolyásolhatták a vá­lasztók véleményét ..? . (Felkiáltások: Most is lehet!) az tűnik ki, hogy az urak nem bíznak a nemzetben! (Zajos ellentmondások.) Míg a ma­gyar politika lélektana és erkölcse meg nem változik, kétségtelen, hogy elkerülhetetlenek bizonyos visszaélések, mint belügyminiszter ko­romban magam is tapasztaltam. (Sokorópátkai Szabó István: A szolgabírónak a vérében van! !Óriási derültség.) Csak azt állítom, hogy egy kormány a maga züllött tekintélyével döntően nem befolyásol­hatja a választókat. Sajnálattal kell konstatál­nom, hogy Magyarországnak jelenleg nincs kormánya. Miniszteri szolidaritásról szó sincs, a miniszterek egymás jelölt­jeit zárat­juk le. Ilyen esetben tehát nem szabad egy vaskéztől félni, mert ma az a helyzet, hogy ha a nemzet­hez folyamodunk, akkor valóban a nemzethez folyamodunk. (Kovács J. István: Nem a nem­zet ítéletétől félünk, hanem az interregnumtól.­ Tudom, hogy a t. képviselő urak nem félnek a nemzettől; tudom, hogy attól félnek, hogy ál­lamcsínyek és forradalmak következhetnek. Lapunk jártakor Andrássi­ folytatja beszé­dei­ t Pardon . . . Bárczy és a felekezeti kezlyű. Olvassuk, h­ogy Bárczy István az Erzsébetvárosban nyi­latkozott egyrészt a királyságról, másrészt a felekezeti kérdésről. Mindkét kérdésben igazi demokratához méltó módon nyilatkozott meg. A királyságról szólván kijelentette, hogy ő nem royalista, de nem is ellensége a királyságnak. Szóval, ha mások úgy akar­ják vemhes, ám ha mások úgy akarják, nem vemhes. A becsü­letes demokrata mindig is a konjunktúrához tartja magát és sokkal objektívebb, hogysem saját véleménye lenne. Ugyanez az álláspontja a felekezeti kérdésben : ő a megegyezés híve, de ha a megegyezés nem sikerül, akkor felveszi­­a harcot a­ felekezeti alapon álló pártokkal. Most már csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy­ ha a konjunkturális objektivitás lovagja esetleg kénytelen lesz nyíltan felvenni a felekezeti har­cot , várjon melyik felekezetnek csatasorában lesz szerencsénk üdvözölni a nagy demokrata lándzsarázót ? m­­s a fontos ? Ugron Gábor azt mondta az Ezrszébetvárosban, hogy a parlamentben sok mindenről hallott már, de a területi integritás­ról még egy kuk­­ot sem szóltak, holott — fe­­­dezi fel a rabonbánok komor utódja — ez az egyedül fontos kérdés. Pardon, mondjuk mi erre, a bőgés helyes, de a mélyen tisztelt orosz­lán úr némely dolgokat elfelejt. Egyrészt azt, hogy lm ez a kérdés olyan végtelenül fontos és senki ebben a kérdésben fel nem szólalt, miért kell a fel­ nem­ szólalók sorában látnunk Ugron Gábort is, akinek a XIV. kerület választóinak 13 százaléka megadta a lehetőséget arra, hogy a magyar nemzetgyűlésen felszólaljon? Mécs­­részt elfelejti a jeles szónok hogy ezen a nem­zetgyűlésen volt már szó keresztény nemzet­ketekről, szociális igazságosztásról és egyés ilyen kérdésekről, amelyek mind némán, em­lítés nélkül is magukban foglalják a terület integritás kérdését. Harmadrészt pedig meg­lepő Ugron Gábortól az objektivitásnak az a túlzása, amellyel még saját magáról is megfe­ledkezik, arról az Ugron Gáborról, akinek — pardon — de néminemű része volt az erdély katonák leszerelésében, mikor ezek a nem­­pacifista elemek legalább Erdélyre vonatkozóan meg akarták menteni a területi integritás min­dennél fontosabb kérdését ? · · • •> Pallavicini levele ljuday Barnához. Pa l­la v i c i­n­i György őrgróf a következő le­vele­­ intézte B­u­d­a­y .Barnához, a Köztelek szerkesztőjéhez: „Kitéves Barátom! A Közte­leki folyó hó 21-i-i szá­m­ából örömmel látom, hogy lapod hatfiár nemcsak a napi politiká­val, hanemr­ a köznapi polémiával is foglalko­­zik»..Sajítalom, hogy a Nemzeti Újságban meg­jelent egyik nyilatkozatomat félreértetted és ezért arra kérlek, hogy lapod hasábjain helyt adjál az én interpretációmnak is. Azt hiszem, nem kételkedel őszinteségemben, hiszen csak az együtt is végigharcolt politikai múltra uta­lok, amelyben Te is eddig az őszinte szó, de ezenkívül a meggyőződéses, de kemény toll embere voltál. De a radikalizmusban nem akarok versenyre kelni veled. Nem kergettem soha jelszavakat, de ezek sem kergettek meg engem. Mosolyognom kell azonban a feltevé­sen is, mintha olyan országot alapozó kér­désben, mint a földbirtokreform, egyéni érdek szabhat tevékenységemnek határt. Különben ezen egyéni tevékenységet — ami talán nem is tartozik a nyilvánosság elé — a magam leg­jobb belátása szerint nagyrészt el is végeztem és talán inkább azok a kisgazdák volnának hivatottak bírálatot mondani az én földosztó tevékenységemről, kiket papírreform nélkül „juttattam földhöz“, mint a Köztelek hasábjai, melyek múltjukhoz méltóan türelmesebbek is lehetnének. Az őszinteségről és radikalizmus­ról mondottakat úgy Te, mint a Köztelek olva­sói legjobban akkor értenék meg, ha kö­zölné Rubinek Gyula miniszter úr állásfog­lalását a Serényi-féle birtokreform ankétjén a Magyar Gazdaszövetség rokkantfelesi akció­­jával szemben a Búza Barna-féle ankéten és beszédét, melyet 1919. március 22-én az OMGE és a Magyar Gazdaszövetség egyesített igaz­gató-válasz­tmányi ülésén tartott és leközöl­ném egyúttal szerény parlamenti felszólalá­saimat a birtokreform kérdéseiben, melyeket a háború alatt tartottam. Állásfoglalásom a Buza-féle ankéten és mai nézeteimet is erről a kérdésről­, melyet röviden az Ú­j­ Nemz­e­­d­ékben csak a múlt napokban körvonalaz­tam és még egyet kérek, ne kezeljük ezt a kérdést mint a gyűlölet tárgyát, ne kezeljük már a Köztelek hasábjain is azon bizonyos osztályfenyegető hangon, amely tavaly oly szép gyümölcsöket termett, de reformot nem hozott. Itt van kérdés, melyben a föld szere­­tete egyáltal a haza szeretetét is jelenti, úgy ez az."Ne feledjük el soha! Fogadd, stb.,* A forradalom legitimistái. Tegnapi vezér­cikkünkkel kapcsolatban Kovács János István nemzetgyűlési képviselő úr annak megál­la­mítását kéri, hogy ő nem azt kiáltotta közbe Simrecsányi György beszéde alatt, hogy «Mi lesz a főurak és főpapok vagyoná­val?», hanem mikor Szmrecsányi arról, be­szélt, hogy a főurak és főpapok zsidóknak adják bérbe birtokaikat, ő közbevetette: «Ezen tessék kezdeni a keresztény kurzust».­­ Keresztény és magyar tisztviselői kart! A K­is­pesti Ke­r­esztény­szociális Ne­m­­zeti Párt a kormányhoz feliratot intézett, amelyben kívánja, hogy a kormány sürgősen váltsa fel, mindazokat a főtiszt­viselőket, akik a múltban tanúsított viselkedésükkel nem adna­­ k kellő biztosítékot a keresztény és nemzeti irányzat szolgálatára s akikről feltehető, hogy a legcsekélyebb politikai időváltozásra szél­kakasként irányt változtatnának. Keresztény és magyar tisztviselői kart akarunk látni, — mondja a többi közt a memorandum, — a mi­nisztériumokban, a postán és a vasútnál, de főként a közoktatásügy terén. Akarja-e, hogy késelési költségei csökkenjenek? Forduljon a Ili­nt ii ^ti iJ r­efontC 9 A BIZTOSÍTOTTAK ÉRDEKKÉPVISEL­ETE 1-egiqaM» A'románok visszavonulása & Jrfagyar Távirati Iroda Mea­tf: csapataink által edUbtf megsailloU. ti­szántúli területen t^ij^s­ rend és nyugalom uralkodik. A lakosság hangulata, eltekintve a­ békefeltételek miatt érzett aggodalomtól, min­denütt nyugodt. Már folyó hó 25-én Raka­­mázt a budapesti és vidéki lánckereskedők egész raja lepte el, ezeket oda levonult csa­pataink kiutasították és a Tisza nyugati part­jára toloncolták. Egyúttal elrendelték az ösz­­szes tiszai átjárók és hidak szigorú ellen­őrzését. A szajoli pályaudvar ép állapotban van, a vasúti szertár anyagkészletét, és a pót­lási tárgyakat azonban a románok elvitték. Asyoth lesz az angol miniszterelnök?­ ­ Módosítják a versaillesi békét. J Bészi,­február 27. A „Neues Wiener Jurnal“-­­sak táviratoztak Parisból. Asquithnak az alsó­­házba történt beválasztását meglehetősen szo­morú hangon kommentálják a francia lapok. Az «Echo de Paris» londoni jelentése szerint Asquith megválasztása valószínűvé teszi, hogy módosítani fogják a versaillesi béke gazdasági feltételeit. Londonban arról beszélnek, hogy Asquith lesz rövidesen a miniszterelnök és Lloyd George a külügyi tárcát veszi át. Lloyd George bukása nagyon közel, mert Cecil Robert lord és Northcliffe lord szövetkeztek Asquith-tel. Asquith győzelmének az lesz a kö­­vetkezménye, hogy azok a szabadelvű képvisel­­ők, akik a mostani kormányt támogatták, ki­lépnek a koalícióból és csatlakoznak Asquith­­hez.­­ Witson válasza az adriai kérdésben /Paris, február .27A Hughes Wallace, az Egyesült Államok­ parisi nagykövete átnyúj­totta Pa­leojetruena­k, a külügyminisztérium elnöki­­esztálya vezetőjének azt a jegyzéket, amelyben az Egyesült Államok kormánya vá­laszol a szövetséges kormányoknak az adriai kérdésben hozzá intézett legutóbbi közlésére. A jegyzék szerint Wilson elnök nem járul hozzá a megoldásnak ahhoz a tervezetéhez, amelyet a legfelsőbb tanács január 20-án kö­zölt a jugoszláv békeküldöttséggel, de ezt az álláspontját rendkívül udminas formában hozza a szövetséges kormányok tudomására. Londonban vizsgálják meg a magyar békedelegáció válaszát Pakis, február 27. A Temps szerint azo­kat a főbb politikai kérdéseket, amelyeket a magyar békeküldöttség válasza fölvet, való­színűleg Londonban fogják megvizsgálni, míg a magyar békeszerződéssel összefüggő egyéb kérdéseket Parisban a nagykövetek értekezlete fogja megvitatni. * Cáfolják a román kormány bukását Paris, február 27.­­(Szikratávirat.) A ro­mán sajtóh­om­ T határozosan megcáfolja a Va­­­d­a - kaprtány lemondásának hírét. Csak a hadügyminiszter és a kereskedelemügyi mi­niszter mondott le, még­pedig a román sajtó­iroda szerint olyan okokból, amelyek teljesen­ távol állnak az általános politikától. S — (A mai tőzsde árfolyamai,) Magyar Hitel 1435—1420, Osztrák Hitel 930-910, Linót 355, For­galmi 095, Iparbank 652, Mercur 550, Ker. Hitel 562, Földbirtok 950 ésterm. 960, Bosnyák-agrár 910, Agrár Banok­ 1290, Lesz. Bank 900—890, Jel­zálogbank­ 605, Hazai Bank 800—830—815, Alt. Takarék 1100, Orsz. Bank 840, Magyar Bank 895, Rima 3300—3280, Államvasut 3900—50—3875, Co­burg 1820, Ganz 9900- 9960, Lipták 520-515, Láng 770—760, Schlick 750—760, Magyar-belga 1560— 1600, Ganz vill. 2250-2230,­ Salgótarján 6700-6400, Alt. Kösz. 6900—6800, Urikány 3650, Szászv. 3000, Közúti 1310—1320, Városi 560—570, Déli vasút 635— 625, Adria 7500, Cement 920, Levante 4200, Atlantika 4600, Goldberger 1340, Fabank­ 1060—1050, Chinoin 1830, Országos fatermelő 2630—40, Szlavónia 2850— 2960, Guttmann 3350-3400, Lichtig 2150, Olaj 2350, Fiumei rizs 25.000, Danica 4800, Klotild 2225, Flóra 2800, Barók­ 1400—1450, Papír 2220, Beocsini 3950— 4000, Drasche 1970, Újlaki 1570, István tégla 735, Cukor 7700, Gummi 3800, Konkordia 1380, Első Bu­dapesti 4900 (áru), Gizella 1100, Borsod-Miskolci 2900, Lámpa 2250, Felton 3600, Fegyver 1270—1300, Phöbus 500—510, Tröszt 1500, Ruggyanta 3800, Kar-' ton 1200, Vas­­forgalmi 1225—1300, Hungária mt. 3150—3200, Pannónia 5200, Textil 1825, Polgári sör 5400.A valuta­üzletben a következő jegyzések tör­téntek: Dollár 250—252, Márka 314—3187 Lei 391— 388, Lira 15.40, Romanov-rubel 260—265, Napoleon 830, Szokol 280—281, Francia franc 17.50. A mai irányzat a pénzhiány miatt lanyhaság- hajló volt. Később bécsi jelentésre az irányzat szi­­ lás­b

Next