Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

, és miután Horthy Miklós úr a kormányzói es­küt a nemzetgyűlés ünnepélyes ülésében, 1920. március első napján letette, a nemzetgyűlés őt a kormányzói tisztségbe beiktatta. Ennélfogva a nemzetgyűlés a következőképen határozott: 1. §. A nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklós urnak Magyarország kormányzójává történt megválasztását ezennel törvénybe ik­­­tatja. ... . 2. §. A nemzetgyűlés a főméltóságú kor­mányzó úr r­észére évi hárommillió korona tisz­­teletdijat állapit meg. 3. §. Ez a törvény kihirdetésének nap­ján azonnal életbelép. Budapest, 1920. március 1-én. Huszár Károly s. k. Várják a kormányzót . Szüljet alatt a képviselők kijöttek a folyo­sókra és a karzatok kühnsége is a folyosókon­­sétált fel és alá. Alelnöki fogadóterem körül Lukovich húziaagy és Dessewffy titkár teszik meg a szükséges intézkedéseket a kormányzó fogadására. Huszár Károly miniszterelnök a Ház elnö­kével tárgyal a fogadás részletei felől. Ezen a megbeszélésen rajta kívül résztvettek a főve­­zérség megbizottainak kiadja az utasítást, hegy­ség részéről Nagy Károly detektívfőnök, Bartha György kerületi kapitány, Vámos Frigyes, Liszter Lipót és Munkácsy Artur detektívfel­­ügyelő. Huszár Károly miniszterelnök a főve­­zérség megbizottaink kiadja az utasítást, hogy a parlamenti őrséget azonnal informálják, hogy a fővezér teljes kíséretét szabadon eresz­­szék be a Házba. Még a szünet alatt az elnöki fogadó előtt a fővezérség tisztjei állítanak fel sorfalat és a fővezér fogadásában egy próbát rendeznek. A kormányzóválasztás külsőségei meglát­szanak a főváros utcáin, a házakat feldíszítet­ték, a hidakon és az utcán zászlók lengenek. A­­Gellért­ téren nemzeti színű lobogók sorát len­geti a szél. Nagy­ sokaság várakozik a Gellért­­szálló előtt. .Várják Horthy kormányzó elindu­lását. Tizenegy óra 20 perckor Prohászka püs­pökkel az élén a nemzetgyűlés küldöttsége je­lent meg a fővezérségen és körülbelül félórát időztek itt. Az őrség fegyverbe lépett, a kürtös a General-marsot fújta, az összegyűlt közönség nagy éljenzése várta a küldöttséget. A Horthy fővezér dolgozószobájában állva fogadta a küldöttséget. Prohászka képeit elő és a következő szavakkal fordult a megválasztott kormányzóhoz: — A magyar szabadság hagyományos napján, március elsején, az egész nemzet kö­vetségében jelentünk meg nagy­ méltóságod előtt. A nemzetgyűlés első törekvése az volt, hogy a királyság megszűntével támadt zűr­zavart rendbehozza, vagyis,­­hogy kormányzót válasszon átmenetileg. A kormányzat óriási lelkesedéssel ma délelőtt meg is választotta nagyméltóságod személyében. Azért jelentünk meg nagyméltóságod előtt, hogy közöljük a nemzetgyűlés határozatát.­Hangsúlyozta, hogy milyen egyszerű, szinte katonás ez a parádés aktus. A parádét pótolja a nagy lelkesedés és egyhangú válasz­tás, amellyel Magyarország Horthyt kor­mányzónak kívánta. Horthy fővezér katonásan meghajolt, rö­vid türelmet kért a deputációtól és szárny­segéde és vezérkari lisztje kíséretében kö­vette a deputációt a Gellért-szálló előtt vára­kozó autókhoz. A fővezér­ség előtt nagy él­jenzés és kendőlobogtatás fogadta. Az első autóban a főkapitány ült, a következőben Proh­­ászka püspök, a fővezér és szárnysegéde, utána pedig három autóban a deputáció tag­jai. A fővezér az Erzsébet-hídon át, a Kossuth Lajos­ utcán át, és a Vilmos császár­ úton ment végig. Útjában mindenütt lelkes ovációval fo­gadta az összegyűlt tömeg. Horthy­ fővezér autója tizenkét óra öt perckor fordult be az Országház-térre. A kato­nai kordon mögé szorított közönség óriási él­jenzéssel fogadta. A fővezér Proh­ászka püspök jobbján, csukott autóban jött. Az autó a képvi­selőház főbejárata elé gördült és a fővezér képviselőhöz főbejáróján ment fel az elnöki­ szobába, ahonnan az ülésterembe megy. Össze­sen hat autó volt, melyeken részben a nemzet­gyűlés küldöttei, részben pedig a fővezér kí­séretéhez tartozó tisztek foglaltak helyet. A fővezér a kapuból a megérkezés után lif­ten érkezett fel az emeletre, innen kíséretével együtt bevonult az elnöki fogadóterembe, ahová nyomban követte őt Huszár vezetésével az egész magyar kormány.­Huszár Károly a kormány nevében rövid üdvözlőbeszédet mond a megválasztott kor­mányzó előtt és felkéri a­­Házban­­való megjelel­ő ...­­ .. ................­._______ . 7 Mi­­ történjék a fővárosi közmunkák tanácsával Iiolósusi Géza halála óta újra hangosak azok a tükörök, amelyeknek a fővárosi köz­­munkástanács puszta léte is kellemetlen, és min­den áron azon vannak, hogy a tanácsot eltün­tessék a föld színéről. A Kereskedelmi Bank a Margitsziget révén van különösen érdekelve és már be is adta memorandumát a miniszterel­nökségen a közmunkatanács ellen. Más oldal­ról a tanács átszervezését javasolják, nevezete­sen műszaki körök újra kifejezést adnak azon régi követelésüknek, hogy a tanács élére mér­nökembert nevezzenek ki. Nem érdektelen ebb­ől az alkalomból visz­­szalapozni ,a múlt esztendő januárjába, amikor a Károlyi-kormány szintén a közmunkatanács megszüntetésén fáradozott és elővenni Polényi Géza terjedelmes memorandumát, amelyet a ta­nács megszüntetése ellen Károlyi Mihályhoz intézett. Ugyanakkor a közmunkatanács tiszt­viselői kara is előterjesztette indokait a tanács szükségessége mellett és hangoztatta, hogy a fő­város nem csupán községi szervezet, hanem az állami élet központi tényezője is, az országnak tehát a jövőre­ ügyeibe az általánosnál nagyobb és intézményes beleszólást kell biztosítani. A közmunkatanács feladata elsősorban a fővárosi pénzalap kezelése. Ez a pénzalap 1870-b­en felvett állami kölcsönből létesült, te­hát mint állami pénz, nem is kezelhető az ál­lam megkerülésével. Ebből a fővárosi pénzalap­ból számos­ közérdekű intézmény létesült, de még több feladat van hátra. A tanács felügye­letet is gyakorol és pedig a fővárosi építkezé­seknél gyakori mulasztások, sőt visszaélések ellen nem is nyújthat védelmet más, mint ál­lami felügyelő­ szerv. ,,A fővárosban egy-egy hatalmasság befolyásának — mondja Polónyi emlékirata — sokszor sikerült olyan építkezé­seket végrehajtani, amelyek például az emelet­­magasság tekintetében vagy­ a manzárdoknak lamias céljaira kihasználása tekintetében nincse­nek engedélyezve, de azért megtüzetnek. Pana­szok merülnek fel az iránt is, hogy például a négyszáz személyre engedélyezett moziban nyolcszáz embernek összezsúfolását nem veszik észre. Mindezekben és az ezekhez hasonlókban magának a főváros tanácsának érdeke, hogy ne­m ritkán feszélyezett helyzetében helyette egy felettes hatóság védelmezze meg a közegészség­­ügyi vagy közbiztonsági közérdeket. Bármi­ként is álljon azonban a kérdés, a kormány, nem hagyhatja ezeket az állami érdekeket ellen­őrizetlenül.“ A­ közmunkatanácsnak ezenkívül felülvizs­gálati és felebbezési hatásköre is van, amely munkában nemcsak a műszaki hozzáértésnek, hanem különösen a jogászi óvatosságnak és éleslátásnak van nagy szerepe. A fővárosban esedékes munkák túlnyomó részt­ annyira or­szágos érdekű, hogy azokat községi szempontok szerint végrehajtani lehetetlen. A helyi érde­keltségek befolyásától csakis fokozott állami ellenőrzéssel és állandó felügyelettel lehet e munkálatokat mentesíteni. A legfontosabb azonban a Margitsziget esete, amelynek hatvan évre való bérbeadásával máris nagy hibát követtek el. A szerződés sze­rint a fővárosi pénzalap a bérletre egyenesen r­áfizet, amellett a szigetet teljes hatvan eszten­deig nem használhatja fel közérdekű célokra. A bérlő, a Kereskedelmi Bank egyik érdekelt­sége, ugyan elszámította magát, mert a terve­zett margitszigeti játékbank szolgáltatta volna le jövedelmét és ezt a büntető törvényeinkbe ütköző tenet sikerült az általános felzúdulás­nak megbuktatnia. Ez a bankérdekeltség­­ fúrja most memorandummal a kormányt és szeretne a közmunkatanácstól szabadulni. A tanács ugyanis arra való tekintettel, hogy a bérlő be­ruházási kötelezettségeinek nem tett­ eleget, a bérleti szerződést érvénytelenn­ttetni akarta. Ez az eset bizonyítja a legjobban a közmunkata­nács szükségességét és utal arra is, hogy a ta­nácsnak elsősorban mégis csak visszaélések el­len kell megvédenie a fővárost s ebben a m­­un­ká­ban nem lehet­ nélkülöznie a szerződések la­birintusában otthonos jogi szakértelmet, a .-'tío /Magyarország fa/tí pánszlávizmus. Neh­ow Jjcflgár főkonzul­á Grester Lloyd szerkesztőségé­­tez hagyonsterű politikai levelet intézett, am­ely­belie többek között a következőket mon- OTstríz On lapja a ,,pánszlávizmus“ _ ellen agitál és ilyen illem kereste Magyarország. _ új politikai orientálódását. Ennek a külpolitikai felfogásnak következményei ahhoz vezetnének, hogy Középeurópának nem-szláv népeiből egy szövetség jönne létre. Ilyenformán új kombi­nációk származnak, amelyek szerint Magyar­­ország Nagyromániával együtt csinálna poli­t­­ikát a szlávok ellen és így elsősorban Orosz­ország ellen. Ez, nézetem szerint, veszedelmes politika, ami nem is nyugszik komoly alapon. Pánszlávizmus árnya tényleg jelen van, de pánszlávizmus nem létezik. Vannak imperia­­lista szláv népek, de szláv imperializmus nem létezik. A cári Oroszország is imperialisztikus volt. Holnap Oroszország talán még nagyobb mértékben ilyen lesz. Oroszország azonban továbbra is törhetet­len eleme az európai egyensúlynak és továbbra is az az állam, amely jövőben éppen úgy fogja­ nyomni az összes középeurópai és keleteurópai államokat, mint ahogy azt a múltban tette. Ennélfogva az alsó-Dunánál egy államalakulás sem tekinthető véglegesnek addig, am­íg az új Oroszorzág hozzájárulását meg nem szerezte. Lengyelország, Cseh­-Szlovákia, Románia, Gö­rögország aggodalommal várják az orosz ko­losszus ébredését. Magyarország egész figyelmét Nyugat felé fordítja, de Keletről fog ébredése jönni! Az új Oroszország nem fog szlávizmust terjeszteni, az új Oroszország csak rasszizmust fog csinálni Oroszország fogja juttatni az ösz­­szes legyőzötteknek az újjáébredéshez szüksé­ges erőket. Meggyőződésem, hogy el fog jönni még a nap, amikor — mint azt a szerencsétlen Nikita király mondotta — 200 milliónyi tömeg leszünk az oroszokkal és ettől a naptól kezdve a szerencsétlen 1919-iki esztendő minden igaz­ságtalansága nem lesz egyéb, mint sötét emlé­kezés. Uj Nemzedék Kedd, 1920 március 7 nősre. Ezalatt a folyosókon a nemzetgyűlés tag­jai várják a kormányzót és midőn megpillant­ják, percekig tartó éljenzéssel fogadják. Lapunk zártakor a kormányzó bevonul,­ a képviselőház üléstermébe. .. .* Programm szerint Horthy Miklós kor­mányzó eskütételére ke-'­’i q sor, A béke revíziója Az SMS állam külpolitikai iránya . Zágrábi március É A - A/ .,Obzor ‘ írja: Jugoszlávia hivatalos külpolitikája teljesen rámant-barát, bár Olasz-­­ország szerepe erős­re próbára teszi a délszlávok türelmét. An­glia­ barátsága sem őszinte. Egé­­szen­­ágosralogy­ik középeurópai politikája-­­kat elsősorban Magyarországra akarjál­ alapí­tani. Zavartalan barátságban csak Franciaor­szággal vagyunk, — írja az Obzor. — Híreszte­­lik, hogy már van is egy francia-délszláv ka­tonai konvenció és ez valószínűnek is látszik, tekintettel az orosz bolsevisták küszöbönálló offenzívájára. A Csehországgal folytatott tár­gyalások szintén az orosz bolsevikiek ellen szólnak. Az antantnak nagy belső ellentétei egyre jobban kiviláglanak. A török­ kérdés rendezé­sében mindegyik antant-állam más és más po­litikát akar követni. Erősödik az a benyomás, hogy a párisi béke nem lesz végleges béke, ha­nem el fog következni ennek revíziója. Kétségtelen, hogy az antant-bartt hivata­los külpolitika mellett Jugoszláviában más külpolitika is érvényesülni akar. Ez különösen nincs megelégedve az antantnak Oroszország­gal szemben folytatott politikájával és min­denesetre kívánja azt, hogy Oroszország­gal szemben a mi államunk ne angazsálja ma­gát semmiféle imperializmus szolgálatában. Ez a külpolitikai irányzat egyáltalában véve nem homogén. De­ mindenki lassan-lassan eh­hez az irányzathoz csatlakozik, aki elégedetlen az antáni tál, akár az adriai kérdés miatt, akár az orosz kérdés miatt, akár azért, mert Német­­hirszác­iru­l Szcrpnip intim viszonyba lépni. Szocialisták az ardáni békeszerződései ellen Berlin, március 1. A Berliner Tageblatt-­ nak jelentik Str­assburgból. A strassburgi szo­­cladista kongresszus határozati javaslatot fo­gadott d­­i versaillesi erőszakos béke ellen, amely újabb,­csíráját rejti magában a világ­háborúnak é­s örökössé teszi a gyűlöletet. A francia delegátusok többsége a Versailles­ és a st.-ge­rmaihi békeszerződések azonnali ér­vénytelenülése és a népek lid­ernacionaléjá­­nak összehívása mellett foglalt állást. * M valódi egyiptomi kapható iniiíipíc ruSSf«: 100 p. doliinvhos előzendő pléban­vez ára 10 kor. és post&költség., V« kS- $ «áa| i -Kki­. il___f ......k

Next