Uj Nemzedék, 1920. április (2. évfolyam, 79-104. szám)
1920-04-01 / 79. szám
Félidős szerkesztő: MUotay István. leaf dolsKfí a Reszetgyfllés Jkapok^ot hetek óta eleinte suttogva, ké- sőbíp féllyKKan, végül üvöltő kórusban teljed és fuzzaÉT a vád a nemzetgyűlés ellen. Azt a váciét, <áu tik a nemzetgyűlés homlokán#" hogy személyi villongások miatt, de főként Erkölcsi és. szellemi tartalmának a mérhetetlen feladatok arányaihoz képest való sekélycssége és szegénysége miatt képtelen és alkalmatlan az aljjötó és termékenyítő munkára. Ennek a vádnak mérgezett nyila először a küntrekedtek tegzéből röpült ki, azoknak az íj jóból, akik nehezen tudnak belenyugodni a politikai hatalom elvesztésébe s akiit — mint iránytalanul tévelygő rU'frjfek — szemüket dörzsölik elsülyedt világuk romjain s nem képesek megérteni, hogy ama végzetes október után soha nem lehet folytatni a dolgokat, ahol a dupla forradalom és a> nemzeti felmozdulás megszakította. A vád mérge azonban tovább fertőz. Ma a keresztény tömegek is bizonyos mértékig kiábrándultán és keserű ingerültséggel nézik a nemzetgyűlés meddőségét, azt a kelletlen és visszataszító tülekedést, amelynek fekete gőze ránehezedik a nemzeti ébredésre s amelyben elhomályosulni látszanak azok a roppant érdekek és feladatok, amelyeknek célgondolata ezt a nemzetgyűlést életre riasztóba. Aki figyelő füllel, hallgatja a tömegelégületlenségnek tompa moraját, azt a tények és jelenségek kiáltó:bizonysága tüstént meggyőz arról, hogy azok, akik a keresztény nép bizalmának tőkéjével sáfárkodni kötelesek, vezérek és közkatonák nem érzik át és nem mu- laídák azt. a hrvalottságot, a lelki cs szellemi erőfeszítésnek azt a nagyságét, mely történelmi munkájukkal szemben kellene, hogy hevítse őket. Mi a magunk részéről sok tekintetben megértjük a keresztény tömegek keserűségét. A nemzetgyűléstől mi is több férfiasságot, lelki erőt, szinte konventi energiát váriunk, főként pedig a gyorsaságnak és cselekedni tudásnak Ä mz^nem mmMnM Iát írta : Huszár Lkma bárónő Aki Jíncstanában Megfordul a műcsarnokban, csodáltaivá látja Atjfíx kiállított oroszlánok, tigrisek ómsi tömegjár A laikus meghatóban nézi az elhalt művész rojionszenves mellszobrát, nagy palettájával, beschult, utolsó festóklialmocskáit és eltűnődik» jaufyan is tudott valaki ennyit összefesteni éleiében. A hozzáértő tisztelettel bámulja tanulmányainak komolyságát, ecsetkezelésének mesteri biztonságát, technikai tudásának nagy diadalát, mely legyőz minden nehézséget egyszerre. Ott nincs tétova, nincs elsikkasztott részlet, nincs tévedés, bizonytalanság! Minden a maga helyén van, ahol és ahogy kell lennie. Mesterségének nagy sserete- léből. fakad minden. Tárgyának komoly megértése vezeti alkotó kezét. Biztos tudásának áldása jellemzi az eredményi : a nemes egyszerűséggel és őszinte mesicfkéleilcnseggel festett képet Neki nem kellenek művészi trükkök, elég neki, ha le tudja festeni témáját úgy, amint ő azt a természetben látja és érzi az ő finomult, nemes esztétikájával. Elég. És nekünk is elég, mert gyönyörű, pompás, egészséges s zépmüv észetet látunk magunk előtt. De én Iá lók még egyebet is. Nékem a Yas- t.agjh-Géza-kiállitás többet jelent, mint a magyar történelem egy betöltött lapját. Én programmbe- szédet olvasok a festett vásznakon a megifjodni készülő keresztény Magyarország részére a jövőben. Ott látom Magyarország géniuszát, amely felénk mosolyog, követésre int, babérkoszorút és olajágat tart felénk. Rajiunk áll, hogy szavát megértsük és kövessük. Tiszta erkölcsökről, megalkudni nem akaró becsületességről, gyönyörű ösz- szetartásról szól. De ezt nem mindenki hallja, nem mindenki látja, pedig tudnia kell mindenkinek. Röviden elmondom. A múlt század 34. évében Szeged városának egyik tekintélyes iparos családjában született egy. kis honpolgár, aki apja házánál szigorú erkölcsö-, két, szorgalmat, becsületes, munkás életet és'szin- magyar hazaszeretetét tanult De az iparú foglalkozáshoz kedvet nem mutatott, hanem kijelentette, hogy 6 festő akar lenni, mint nagybátyja, aki néha Bécsből hazavetődölt Szegedre. A szegedi előkdő * műnglis=-osztály nagyon előítéletes volt, a művészetet csak a néha odavető dőlt vándorszínészek révén ismerte és erkölcseik után elnevezvén őket «toprongyosoknak», mélységesen lenézte őket. A kisfiú kijelentése tárgytalanná vált, mert ki- - ütött a forradalom és a 15 éves gimnazisták, mintegy 20—25-cu, szüleiket azzal lepték meg, hogy beleptek a nemzeti hadseregbe. Zöklzsinóros, szürke magjaikéban, zöldcsikos sapkával vonullak a hős fiuk Nmetty bíborába. Törökbecsére. Lángoló honszere- tettel keblükben küzdtek végiig számtalan csatát, míg az aradi fogságból clbocsáttatva, koldulva és rongyosan értek haza szülővárosaikba. A megrendült szülök megengedték Vaslagh Györgynek, hogy festő 'egyen és igy a szegedi jó piarista páter segítségével kezdődik számára a boldog működés korszaka. Élete ettől fogva hosszú láncolata a legbuzgóbb, legkövetkezetesebb munkának. Mindent lefest, amit lát. Mindenütt fest ahol megfordul. Neki nem kell biztatás, ilyen vágj- olyan műterem. Jó az erdő szélén megdült íatörzs, a szikladarab, az őszi avar közé beszúrt festöszékocske, a patak melletti, köves pariszél, egy deszkarakás vagy egy paraszlház lépcsője. Nem zavarja - hangu!a'át> semmi. Jó neki Isten szabad ege alatt. Hidegben, melegben egyaránt. Művészete nem függ a környezet kelteméitől. Amit néz, abban mindig lát. festőit. Amit festőinek lát, azt lefesti. Az egész élet körülötte képtéma és vele van mindig az, ami alkotó művésznek igazi kelléke: festéken, vásznon, ecseten, palettán kívül olt van művészi tudása és mesterségének nagyszer etet e. Kóborlásaiban érinti a magyar haza minden vidékét és igy keletkeznek a számtalan kcdvesnél- kedviesebb népies életképek. Kolozsvárit telepszik meg, hol arcképei a társaság kedvenc festőjévé teszik. Elhalmozzák megbízásokkal. Schwarzenberg herceget, Erdély akkori kormányzóját is" lefesti és utána 3000 forintos állami ösztöndíjat ajánlanak fö] neki, amit visszautasít a magyarellenes Bach-korszak Poiizeichcf-jének. Romániában marasztalják, fényes éíelkilátásókkal' kecsegtetik, de nem marad, mert Magyarországon helye az igaz, jó 'bazaltnak. Becsben is megfordul, kiáljii, i.ó dolga van, nagy sikerei, de mégis csak hazajön. Végre Budapesten látjuk családjánál, ahol a magát magyarnak valló József főherceg kegyes barátságát élvezve, sokat tartózkodik Alcsuton. Váci-utcai szerény családi háza — amit „összes festett“ magának — valódi mintaképe az igazi boldog családi egyetértésnek. Műtermében dolgozik két fiával együtt, akiket szigorú diszciplínával szoktat szorgalomra, áhitalos munkára, megalkuvást nem ismerő becsületességre. Szárnyai alatt nőnek nagyra! festő fia, Géza cs a szobrász, ifjabb György. Tisz- lelettel néznek apjuk tudására, követik elveiben« alávetik magokat szigorú kritikájának és amikor kivonulnak a sziliéi házból, elviszik magukkal a világ legnagyobb örökségét: a becsületes munkai szeretetet és szorgalmat, melynek különb külön mindenik saját templomot épif. f Saját kis családi háza mind a két fiatal Vas-: taghnak a csöndes, nemes családi béke, a bensösé- ges befelé élés szent hajléka, amelyben viszont öli is arra tanítják gyermekeiket, amit ők tanultak szüleiknél otthon. Mipdenik a saját otthonában fényesen bébi-' zonyitja, miként lehet összeegyeztetni a művészet ideálját a polgári erényekkel, Éogy a művészet nem áldozatokat követelő zsarnok, mely tör, zúz, pusztít mindent maga körül, hanem boldogságot, békét hozó jó szellem, ha nem kívülről akarjuk berángatni a sikert, ha nem futnak utána eszeveszetten; hanem csöndesen otthon ülve. áldásosán működve, belülről) magunkból épitjiik ki két becsületes man-* kás kezünkkel a sikert. De figyelem! Mind a három tűzhelynél három igazi asszony áll őrt, akik fanatikus munkaszeretettel segítenek férjeiknek megküzdeni a minden-! napi élet nehézségeivel. Nem tollas kalap, térdig érő szoknya, szinház, korzó, mulatás kell nekik, hanem az otthon megszentcsitelt boldogsága, mely-, ben csöndes hősiességgel juttatják diadalra a férfiak nagy munkaerejét és lehetővé teszik az egyenletes, békés, áldásos és ez által sikeres munkálkodást. Ezt látom én a műcsarnok-falai közi. Én, aki harminc esztendő óta ismerem és tisztelem a Vas- tagh-család minden egyes tagját Ez aVastagh Géza! kiállításának progranunbeszéde. ■ A becsület, az erény, a szorgalom szentháromságának hitvallástétele! Bár megértené mindenki, aki a megujhodűi készülő Magyarország, hasznos munkása kíván, lenni. Az Uj Nemzedék mai száma 8 oldal. Előfizetési árak: , ; ■ ■ M Egész évre« • 220 K — f. Negyedévre . . 56 K — t Félévre .... 110 „ — f. Egy hóra .. . 2Q„ — f. Egyes szám éra helyben, vidéken és pályaudvaros z 80 fillér. r. szerkeszioseg es kiaüomvatai: Budapest, IV. kerület, Gerióczy-utca 11. széni. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztősén és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. Budapest, 1920. £L évfolyam 79 (1571. szám. Csütörtök, április 1. olyan ritinusát, amely követni képes a vadul száguldó időt és megérteni azt a végtelen nyomort,- amelynek sötét fellegei nyomában ólálkodnak a keresztény renaissance fényének. A mi elégedetlenségünk kutforrása azonban egészen más, mint azokénak, akik a maguk pecsenyéjét szeretnék megsütni a fáradt és kiábrándult tömegek keserveinek zsarátnokán. Azok, akik teli tüdővel trombitálják a keresztény parlament akusztikájába a gyanúsítások és vádak szólamait, tulajdonképpen örülnek szivük mélyén és örvendezhetnek is, ha a nemzetgyűlés munkaképtelen. Sőt csakis akkor örülhetnek, ha az ádáz tülekedés és személyi versengés harci zaja teljesen elfojtja és lehetetlenné teszi aZ alkotó munkát. Mert ez az alkotó munka, ha egyszer istenigazában elkezdődik, nem igen lesz ínyük és kedvük szerint való, sőt attól tartunk, hogy akkor les? méltó és alapos okuk az elégületlenségre és ,,Yejgeschrie“-ra a Lipótvárostól a Dob-utcáig. A budapesti sajtó s a mögötte meghúzódó politikai és plutokratikus érdekeltségek elismerésre méltó művészettel tudnak zongorázni a lömegindulatok billentyűin. Uj választást collegeinek s attól várják, liogv az elfáradásba, rezignációba és .„józanságba“ fűlt keresztény mámor elpárolog, ,s maradt, mi volt, a puszta lég, amelyben újból felzsendülhet az a politikai és gazdasági tenyészel, amelyet a keresztény nemzeti forradalom vihara elsöpört. Most azonban csalódni fognak. Lehet, hogy a tömegek csalódtak a vezérekben és a képviselőkben. akiknek szellemi és erkölcsi szintje nem tudott fölemelkedni és félszárnyúim arra a lelki magasságra, amelyet a szavukba és ígéreteikbe vakon bízó nép mutatott a választásokon. Ha végképpen kiderülne, hogy a vezérele demagógok csupán, hogy öblös hangon és széles taglejtésen kivül semmi más kellékét nem hozták magukkal a politikai hivatotlságnak, — akkor leszámol velük, elejti és porba tapossa őket az az elemi förgeteg, amely magasba lendítette fleet. A személyes botrányok és tülekedések championjai után majd azokat ruházza fel bizalmával és mandátumával, akik intranzigensek, kérlelhetetlenül egyenesek és következetesek s akik férfiasán haladnak előre a magyar végzet utján. Kinek érdeke, hogy a nemzet, alig hogy kilábolt a választásokból, uj politikai és társadalmi izgalmaiéba rohanjon bele? Senkinek. De ha bizonyos urak uj választást és uj nemzetgyűlést kivannak, az az uj, amely jönni fog^/fnásképpen számolna le velük is, mint a mostani. „Mindenki Jnsgazda akar lenni.“ Az U j Barázda ni/ reggeli számában szóvá teszi és nKgjegyzáTekkeI kiséri lapunk tegnapi vezércikkéi, Jm elvben azt a fonák és különös helyfclefrroráltuk, hogy a hitelét veszteti liberóimmá s és a lappangó destrukció most á kisgazda- és földmivesrétegek politikai kép-; viseletén át próbálja hatalmát és politikai céljait szolgálni. Tegnapi cikkünkben, telve a kisgazda- és földmiveselemek iránt való szeretettel és kímélő féltéssel, óvni iparkodtunk a pártot az agrár maszkban kísértő rontás szelleme ellen s intelmünk azoknak szólt, akik nem tudják vagy nem akarják észrevenni a pilykés dolmányban és népszínműi kosztümben díszelgő Shylockot. Zokon veszi tőlünk az Uj Barázda, hogy nemcsak nem támogatjuk a földmives- és kis-< gazda-pártot, hanem egyenesen ellene dolgozunk. Mi ezt határozottan tagadjuk. Az U# Nemzedék alap hasától fogva hirdeti, hogy a magyar nemzet regeneráló crej,él a föld népéből merítheti csupán, s egész politikai koncepciónk tengelye a magyar őserő amá rétegeibe volt szilárdítva, amely szellemi, erkölcsi és anyagi képességeinél fogva egyedül lehel alapja az uj Magyarország fejlődésének. Nagyon lekötelezne minket a kisgazdák újságja, ha az Uj: Nemzedék akármelyik számából meri tett egyetlen idézettel