Uj Nemzedék, 1920. április (2. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

Félidős szerkesztő: MUotay István. leaf dolsKfí a Reszetgyfllés Jkapok^ot hetek óta eleinte suttogva, ké- sőbíp féllyKKan, végül üvöltő kórusban teljed és fuzzaÉT a vád a nemzetgyűlés ellen. Azt a váciét, <áu tik a nemzetgyűlés homlokán#" hogy személyi villongások miatt, de főként Erkölcsi és. szellemi tartalmának a mérhetetlen feladatok arányaihoz képest való sekélycssége és szegény­sége miatt képtelen és alkalmatlan az aljjötó és termékenyítő munkára. Ennek a vádnak mérgezett nyila először a küntrekedtek tegzéből röpült ki, azoknak az íj jóból, akik nehezen tudnak belenyugodni a politikai hatalom el­vesztésébe s akiit — mint iránytalanul tévelygő rU'frjfek — szemüket dörzsölik elsülyedt világuk romjain s nem képesek megérteni, hogy ama végzetes október után soha nem lehet folytatni a dolgokat, ahol a dupla forradalom és a> nem­zeti felmozdulás megszakította. A vád mérge azonban tovább fertőz. Ma a keresztény töme­gek is bizonyos mértékig kiábrándultán és ke­serű ingerültséggel nézik a nemzetgyűlés med­dőségét, azt a kelletlen és visszataszító tüleke­dést, amelynek fekete gőze ránehezedik a nem­zeti ébredésre s amelyben elhomályosulni lát­szanak azok a roppant érdekek és feladatok, amelyeknek célgondolata ezt a nemzetgyűlést életre riasztóba. Aki figyelő füllel, hallgatja a tömegelégületlenségnek tompa moraját, azt a tények és jelenségek kiáltó:bizonysága tüstént meggyőz arról, hogy azok, akik a keresztény nép bizalmának tőkéjével sáfárkodni kötelesek, vezérek és közkatonák nem érzik át és nem mu- laídák azt. a hrvalottságot, a lelki cs szellemi erőfeszítésnek azt a nagyságét, mely történelmi munkájukkal szemben kellene, hogy hevítse őket. Mi a magunk részéről sok tekintetben meg­értjük a keresztény tömegek keserűségét. A nemzetgyűléstől mi is több férfiasságot, lelki erőt, szinte konventi energiát váriunk, főként pedig a gyorsaságnak és cselekedni tudásnak Ä mz^nem mmMnM Iát írta : Huszár Lkma bárónő Aki Jíncstanában Megfordul a műcsarnokban, csodáltaivá látja Atjfíx kiállított oroszlánok, tig­risek ómsi tömegjár A laikus meghatóban nézi az elhalt művész rojionszenves mellszobrát, nagy pa­lettájával, beschult, utolsó festóklialmocskáit és eltűnődik» jaufyan is tudott valaki ennyit összefes­teni éleiében. A hozzáértő tisztelettel bámulja tanulmányai­nak komolyságát, ecsetkezelésének mesteri bizton­ságát, technikai tudásának nagy diadalát, mely le­győz minden nehézséget egyszerre. Ott nincs té­tova, nincs elsikkasztott részlet, nincs tévedés, bi­zonytalanság! Minden a maga helyén van, ahol és ahogy kell lennie. Mesterségének nagy sserete- léből. fakad minden. Tárgyának komoly megértése vezeti alkotó kezét. Biztos tudásának áldása jel­lemzi az eredményi : a nemes egyszerűséggel és őszinte mesicfkéleilcnseggel festett képet Neki nem kellenek művészi trükkök, elég neki, ha le tudja festeni témáját úgy, amint ő azt a természet­ben látja és érzi az ő finomult, nemes esztétikájá­val. Elég. És nekünk is elég, mert gyönyörű, pom­pás, egészséges s zépmüv észetet látunk ma­gunk előtt. De én Iá lók még egyebet is. Nékem a Yas- t.agjh-Géza-kiállitás többet jelent, mint a magyar történelem egy betöltött lapját. Én programmbe- szédet olvasok a festett vásznakon a megifjodni készülő keresztény Magyarország részére a jövő­ben. Ott látom Magyarország géniuszát, amely fe­lénk mosolyog, követésre int, babérkoszorút és olajágat tart felénk. Rajiunk áll, hogy szavát meg­értsük és kövessük. Tiszta erkölcsökről, megal­kudni nem akaró becsületességről, gyönyörű ösz- szetartásról szól. De ezt nem mindenki hallja, nem mindenki látja, pedig tudnia kell mindenkinek. Rö­viden elmondom. A múlt század 34. évében Szeged városának egyik tekintélyes iparos családjában született egy. kis honpolgár, aki apja házánál szigorú erkölcsö-, két, szorgalmat, becsületes, munkás életet és'szin- magyar hazaszeretetét tanult De az iparú foglal­kozáshoz kedvet nem mutatott, hanem kijelentette, hogy 6 festő akar lenni, mint nagybátyja, aki néha Bécsből hazavetődölt Szegedre. A szegedi előkdő * műnglis=-osztály nagyon elő­ítéletes volt, a művészetet csak a néha odavető dőlt vándorszínészek révén ismerte és erkölcseik után elnevezvén őket «toprongyosoknak», mélységesen le­nézte őket. A kisfiú kijelentése tárgytalanná vált, mert ki- - ütött a forradalom és a 15 éves gimnazisták, mintegy 20—25-cu, szüleiket azzal lepték meg, hogy belep­tek a nemzeti hadseregbe. Zöklzsinóros, szürke ma­gjaikéban, zöldcsikos sapkával vonullak a hős fiuk Nmetty bíborába. Törökbecsére. Lángoló honszere- tettel keblükben küzdtek végiig számtalan csatát, míg az aradi fogságból clbocsáttatva, koldulva és ron­gyosan értek haza szülővárosaikba. A megrendült szülök megengedték Vaslagh Györgynek, hogy festő 'egyen és igy a szegedi jó piarista páter segítségével kezdődik számára a bol­dog működés korszaka. Élete ettől fogva hosszú lán­colata a legbuzgóbb, legkövetkezetesebb munkának. Mindent lefest, amit lát. Mindenütt fest ahol meg­fordul. Neki nem kell biztatás, ilyen vágj- olyan mű­terem. Jó az erdő szélén megdült íatörzs, a szikla­darab, az őszi avar közé beszúrt festöszékocske, a patak melletti, köves pariszél, egy deszkarakás vagy egy paraszlház lépcsője. Nem zavarja - hangu!a'át> semmi. Jó neki Isten szabad ege alatt. Hidegben, me­legben egyaránt. Művészete nem függ a környezet kelteméitől. Amit néz, abban mindig lát. festőit. Amit festőinek lát, azt lefesti. Az egész élet körülötte kép­téma és vele van mindig az, ami alkotó művésznek igazi kelléke: festéken, vásznon, ecseten, palettán kí­vül olt van művészi tudása és mesterségének nagyszer etet e. Kóborlásaiban érinti a magyar haza minden vidékét és igy keletkeznek a számtalan kcdvesnél- kedviesebb népies életképek. Kolozsvárit telepszik meg, hol arcképei a tár­saság kedvenc festőjévé teszik. Elhalmozzák meg­bízásokkal. Schwarzenberg herceget, Erdély akkori kormányzóját is" lefesti és utána 3000 forintos ál­lami ösztöndíjat ajánlanak fö] neki, amit visszautasít a magyarellenes Bach-korszak Poiizeichcf-jének. Ro­mániában marasztalják, fényes éíelkilátásókkal' ke­csegtetik, de nem marad, mert Magyarországon helye az igaz, jó 'bazaltnak. Becsben is megfordul, kiáljii, i.ó dolga van, nagy sikerei, de mégis csak hazajön. Végre Budapesten látjuk családjánál, ahol a magát magyarnak valló József főherceg kegyes barátságát élvezve, sokat tartózkodik Alcsuton. Váci-utcai szerény családi háza — amit „összes festett“ magának — valódi mintaképe az igazi bol­dog családi egyetértésnek. Műtermében dolgozik két fiával együtt, akiket szigorú diszciplínával szoktat szorgalomra, áhitalos munkára, megalkuvást nem ismerő becsületességre. Szárnyai alatt nőnek nagyra! festő fia, Géza cs a szobrász, ifjabb György. Tisz- lelettel néznek apjuk tudására, követik elveiben« alávetik magokat szigorú kritikájának és amikor kivonulnak a sziliéi házból, elviszik magukkal a világ legnagyobb örökségét: a becsületes munkai szeretetet és szorgalmat, melynek különb külön mindenik saját templomot épif. f Saját kis családi háza mind a két fiatal Vas-: taghnak a csöndes, nemes családi béke, a bensösé- ges befelé élés szent hajléka, amelyben viszont öli is arra tanítják gyermekeiket, amit ők tanultak szü­leiknél otthon. Mipdenik a saját otthonában fényesen bébi-' zonyitja, miként lehet összeegyeztetni a művészet ideálját a polgári erényekkel, Éogy a művészet nem áldozatokat követelő zsarnok, mely tör, zúz, pusztít mindent maga körül, hanem boldogságot, békét hozó jó szellem, ha nem kívülről akarjuk berán­gatni a sikert, ha nem futnak utána eszeveszetten; hanem csöndesen otthon ülve. áldásosán működve, belülről) magunkból épitjiik ki két becsületes man-* kás kezünkkel a sikert. De figyelem! Mind a három tűzhelynél három igazi asszony áll őrt, akik fanatikus munkaszere­tettel segítenek férjeiknek megküzdeni a minden-! napi élet nehézségeivel. Nem tollas kalap, térdig érő szoknya, szinház, korzó, mulatás kell nekik, hanem az otthon megszentcsitelt boldogsága, mely-, ben csöndes hősiességgel juttatják diadalra a fér­fiak nagy munkaerejét és lehetővé teszik az egyenletes, békés, áldásos és ez által si­keres munkálkodást. Ezt látom én a műcsarnok-falai közi. Én, aki harminc esztendő óta ismerem és tisztelem a Vas- tagh-család minden egyes tagját Ez aVastagh Géza! kiállításának progranunbeszéde. ■ A becsület, az erény, a szorgalom szentháromságának hitvallástétele! Bár megértené mindenki, aki a megujhodűi készülő Magyarország, hasznos munkása kíván, lenni. Az Uj Nemzedék mai száma 8 oldal. Előfizetési árak: , ; ■ ■ M Egész évre« • 220 K — f. Negyedévre . . 56 K — t Félévre .... 110 „ — f. Egy hóra .. . 2Q„ — f. Egyes szám éra helyben, vidéken és pályaudvaros z 80 fillér. r. szerkeszioseg es kiaüomvatai: Budapest, IV. kerület, Gerióczy-utca 11. széni. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztősén és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. Budapest, 1920. £L évfolyam 79 (1571. szám. Csütörtök, április 1. olyan ritinusát, amely követni képes a vadul száguldó időt és megérteni azt a végtelen nyo­mort,- amelynek sötét fellegei nyomában ólál­kodnak a keresztény renaissance fényének. A mi elégedetlenségünk kutforrása azonban egé­szen más, mint azokénak, akik a maguk pecse­nyéjét szeretnék megsütni a fáradt és kiábrán­dult tömegek keserveinek zsarátnokán. Azok, akik teli tüdővel trombitálják a keresztény parlament akusztikájába a gyanúsítások és vá­dak szólamait, tulajdonképpen örülnek szivük mélyén és örvendezhetnek is, ha a nemzetgyűlés munkaképtelen. Sőt csakis akkor örülhetnek, ha az ádáz tülekedés és személyi versengés harci zaja teljesen elfojtja és lehetetlenné teszi aZ alkotó munkát. Mert ez az alkotó munka, ha egyszer istenigazában elkezdődik, nem igen lesz ínyük és kedvük szerint való, sőt attól tar­tunk, hogy akkor les? méltó és alapos okuk az elégületlenségre és ,,Yejgeschrie“-ra a Lipótvá­rostól a Dob-utcáig. A budapesti sajtó s a mögötte meghúzódó politikai és plutokratikus érdekeltségek elisme­résre méltó művészettel tudnak zongorázni a lömegindulatok billentyűin. Uj választást col­legeinek s attól várják, liogv az elfáradásba, rezignációba és .„józanságba“ fűlt keresztény mámor elpárolog, ,s maradt, mi volt, a puszta lég, amelyben újból felzsendülhet az a poli­tikai és gazdasági tenyészel, amelyet a keresz­tény nemzeti forradalom vihara elsöpört. Most azonban csalódni fognak. Lehet, hogy a tö­megek csalódtak a vezérekben és a képviselők­ben. akiknek szellemi és erkölcsi szintje nem tudott fölemelkedni és félszárnyúim arra a lelki magasságra, amelyet a szavukba és ígére­teikbe vakon bízó nép mutatott a választáso­kon. Ha végképpen kiderülne, hogy a vezérele demagógok csupán, hogy öblös hangon és szé­les taglejtésen kivül semmi más kellékét nem hozták magukkal a politikai hivatotlságnak, — akkor leszámol velük, elejti és porba ta­possa őket az az elemi förgeteg, amely ma­gasba lendítette fleet. A személyes botrányok és tülekedések championjai után majd azokat ruházza fel bizalmával és mandátumával, akik intranzigensek, kérlelhetetlenül egyenesek és következetesek s akik férfiasán haladnak előre a magyar végzet utján. Kinek érdeke, hogy a nemzet, alig hogy kilábolt a választásokból, uj politikai és társadalmi izgalmaiéba rohan­jon bele? Senkinek. De ha bizonyos urak uj választást és uj nemzetgyűlést kivannak, az az uj, amely jönni fog^/fnásképpen számolna le velük is, mint a mostani. „Mindenki Jnsgazda akar lenni.“ Az U j Barázda ni/ reggeli számában szóvá teszi és nKgjegyzáTekkeI kiséri lapunk tegnapi ve­zércikkéi, Jm elvben azt a fonák és különös helyfclefrroráltuk, hogy a hitelét veszteti li­beróimmá s és a lappangó destrukció most á kisgazda- és földmivesrétegek politikai kép-; viseletén át próbálja hatalmát és politikai céljait szolgálni. Tegnapi cikkünkben, telve a kisgazda- és földmiveselemek iránt való szeretettel és kímélő féltéssel, óvni iparkod­tunk a pártot az agrár maszkban kísértő rontás szelleme ellen s intelmünk azoknak szólt, akik nem tudják vagy nem akarják észrevenni a pilykés dolmányban és népszín­műi kosztümben díszelgő Shylockot. Zokon veszi tőlünk az Uj Barázda, hogy nem­csak nem támogatjuk a földmives- és kis-< gazda-pártot, hanem egyenesen ellene dolgo­zunk. Mi ezt határozottan tagadjuk. Az U# Nemzedék alap hasától fogva hirdeti, hogy a magyar nemzet regeneráló crej,él a föld népéből merítheti csupán, s egész politikai koncepciónk tengelye a magyar őserő amá rétegeibe volt szilárdítva, amely szellemi, er­kölcsi és anyagi képességeinél fogva egye­dül lehel alapja az uj Magyarország fejlő­désének. Nagyon lekötelezne minket a kis­gazdák újságja, ha az Uj: Nemzedék akár­melyik számából meri tett egyetlen idézettel

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék