Uj Nemzedék, 1920. április (2. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

Uj nemzedék Csütörtök, 1920 árilis 1. pékét, melyeket meg sem kérdeztek a rájuk rótt feltételekre vonatkozólag. Nem hinném, — mondta a lord — hogy valaha is megkötöttek volna eddig olyan békét, melynél a legyőzött népeknek még csak a hangjukat sem volt szabad hallatniok! Nem­csak hogy a hozzájárulás hiányzott az érdekeltek részéről, de a legdurvább s a legkeményebb erőszak békéjét csinálták meg. Mindenki, aki csak­ a szerző­dést elolvasta, kell, hogy arra­ a konklúzióra jus­son, hogy a békét feltétlenül revideálni kell A bé­két revideálni kell és ha nem fogjuk revideálni, ak­kor vége az európai civilizációnak! Mozgalom / a faisztÉ Bjeisesi­lj Histiális — Minisztertanács ifj nemzetgyűlés m­unkája a/szünet után — Aj Kormány t­­gjai tegnap este Simonyi­­'Semadam Sáns­or miniszterelnök elnöklésével' minisztertarjásot tartottak, amely a késő éj­­szak­toi­ódfáig tartott. A miniszteranácson részt ve­tt Emich Gusztáv kereskedelmi minisz­ter, a k­abinet új tagja is, aki tegnap tette le az *!&üt a kormányzó kezébe. A miniszter­­tanács folyóügyekkel foglalkozott, azonkívül megbeszélte a kormány azokat a fontosabb törvény­javaslatokat, amelyek a húsvéti szünet után a nemzetgyűlés elé kerülnek. A kormány tudvalevőleg indemnitást kér a nemzetgyűlés­től, amely az összes állami szükségleteket költ­ségvetési rendszerbe foglalja. Az inderanitási javaslat szomorú képet tár föl az ország köz­­gazdasági állapotáról, amennyiben az állami deficit lényegesen túl fogja haladni a három és félmilliárdot. A kormány feladata tehát elsősorban az lesz, hogy az államháztartás mérlegét a bevételek emelésével fokozza, a kiadásokat pedig lehetően csökkentse, miután gazdasági helyzetünk szanálásától függ első­sorban valutánk értékének emelése is. A pártkörökben tegnap este csend honolt, a kisgazdapárti képviselők nagy része, továbbá az agrár­miniszterek elutaztak a vidékre. A földművespárt vezető emberei közül megjelent a pártkörben Meskó Zoltán, aki a legutóbbi parlamenti eseményekkel kapcsolatosan utalt arra, hogy a két párt közötti jóviszonyt az or­szág érdekében sürgősen helyre kell állítani.­ Figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a testvér­­pártok közül egyik se üljön fel a kulisszák mögött működök” aknamunkájának, a keresz­tény összetételű parlament munkaképességét közös erővel biztosítani kell. A kereszténypártban az Új Nemzedék teg­napi cikkével foglalkoztak, amelyben utaltunk a Friedrich-csoport mozgalmára. A párt mér­sékelt elemei megértést keresnek Friedrichék­­kel, akiknek kilépését s ezzel a párt megbon­tását mindenképpen elhárítani szeretnék. Hú­svét után a nemzetgyűlésen számos olyan, javaslatot tárgyalnak, amelyek közelről érintik a keresztény társadalom gazdasági ér­vényesülését. Szóba fog kerülni például az ál­lami jogosítványok, a trafik- és italmérési en­gedélyek revíziójának a dolga, továbbá az ár­drágítók és lánckereskedők elleni eljárás. E kérdésekben kizárólag a párt képviselőtagjai határoznak, anélkül, hogy a párt régi vezető­embereit, akik parlamenti képviseletet nem kaptak­, megkérdeznék. A választások óta ugyanis a képviselőtagok bizonyos elkülönzött álláshoz jutottak, a képviselői értekezleteken a párt többi vezető­ tagjai természetesen nem ve­hetnek részt s így befolyásukat sem érvénye­síthetik kellő módon a párt politikai elhatáro­zására és parlamenti működésére, holott a párt, szerintük, nemcsak képviselőtagokból áll, hanem azokból is, akik a kurzust fáradhatat­lan agitációval megteremtették. A pártnak eb­­­ben a rétegében mozgalom indult meg olyan irányban, hogy szorosabb együttműködés és kapcsolat jöjjön létre a párt parlamenti kép­viselete és egyéb szervei között. A­­protestánsok követelései. A „Magyar Kurir/ jelenti: ^ Országos protestáns szövet­ség gröadézssoi'^fluának második előadását teg­­nap.fkedden^délután tartotta meg Hamar Ist­ván steológiai tanár A protestáns egyházak helmeti 1­91­-17-18-ig címmel. Rámutatott arra­ így az 1791: XXVI. t.-c. bár biztosí­totta a vallásszabadságot, mégis több intézke­désében módot és alkalmat adott arra, hogy a római katolikus egyház, mint religio praedo­­minans, a maga helyzetét tovább is megtart­hatta. Végül hangoztatta, hogy milyen felvilá­gosodott álláspont nyilatkozott meg az 1848: XX. t.-c. megalkotásánál, amely hivatva lett volna arra, hogy a gyakorlati életben csak­ugyan biztosítsa­ az összes törvényes sa­jttevet, egyházak között a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot. Utána Benedek Zsolt konventi tanácsos az egyenlőségről és viszonosságról beszélt. Az 1818: XX. t.-c. rendelkezéseiből kiindulva is­mertette azokat az újabb eredetű törvényeket, amelyekben tényleg e törvény irányvonalát látja érvényesülni. Azonban még mindig na­gyon sok olyan dolog van, ahol a tökéletes egyenlőség és viszonosság elve távolról sem ér­vényesül , főleg anyagi téren, továbbá a hitok­tatási és iskolaügyi téren. Ezért a protestánsok követelik a párbéri és a kegyurasági jog intéz­ményének teljes megszüntetését, a katolikus egyház államegyházi jellegének megszüntetését, törvényeinkből ama követelmény törlését, hogy a király római katolikus legyen és a koronázás közjogi cselekményének összhangzásba hozását az egyenlőség és viszonosság elveivel, végül a tábori lelkészet terén fennálló sérelmek kikü­szöbölését. Az előadás után többen szóvátették a főváros kegyurasági kérdésének tervezett sé­relmes rendezését. Pardon • • . A király mondta . . . Ferdinánd o­ál király,fáz egyetleen Hohenzollern, aki nem fá az ánimtnak,j£gy kolozsvári szerkesztő élet megrótta a magyarokat és — ami ezzel vele is jár memncsérte a zsidókat. ,,Miért ne le­­he­m neki N­agy románjának épp olyan hűséges alulforffol a magyarok, mint amilyenek a szá­szok és a zsidók?“ — rebegte a király, akinél hiányos emlékezőtehetsége nem lát összefüg­gést az oláh gyalázat és a magyar ellenállás között. A királyi kijelentés a mi­ szenvedő, hős testvéreinknek legszebb elismerése és Dick Ja­kab kolozsvári kereskedő úr háromszázezer testvérének förtelmes bizonyítványa. Már most ezzel a kijelentéssel kapcsolatban egy hétszer nemzetiszínű laptársunk vezércikkben foglal­kozik. De csak az első felével, amely a ma­gyarokra vonatkozik. ,,A­ király mondta...- ez a szép, patetikus címe van a vezércikknek, amely hosszan és meggyőzően fejtegeti azt, amit úgy is tud mindenki, hogy a magyarok­nak okuk van az ellenállásra. De hát ,,a királi, mondta“ azt is, ami a zsidókra vonatkozik , ami fontosabb dolog is, mert a magyarság, hazafiságát senki kétségbe nem vonta, ellenben a megszállott területek radikálisainak haza­árulásait reggeltől estig szorgalmas sajtóorgá­numok tagadják Budapesten. A magyarság­ felé úgyis világosan látunk, arrafelé ne fák­­lyázzon senki,­­ de a zsidóprobléma rejtelmei ma némileg érdeklik az egész országot s lám, arrafelé a még olyan lelkesen nemzetiszínű lap is a hátát tartja minden világosság elé. Par­don, mit is emlegettünk tegnap?: Félelmetes stratégiát... * Svájci lap­­*’1 magyar kérdésről. A La S­u­itre -Le JJELd avec la Hongrie» címmel NiLff olasz,íRiiniszterelnöknek a londoni kon­­ferencián beterjesztett és a magyar, béke­­ldf\c'zujf megváltoztatását célzó javaslataival fé^jekozik. XiIV javaslata — írja a lap — nemt célozta, hogy az eleinte oly fenhangon hirdetett nemzetiségi elv, — mely a magyar béketervezetben sehol sem lelhető fel — a magyarok javára is érvényes legyen. Ami az idegen nemzetiségeknek Magyarországon való elnyomását illeti, előttünk vannak az egy­éves megszállás összes tapasztalatai, annak minden brutalitásával, kulturális destrukció­jával, amely alatt az okkupálók mindenkit üldöztek, kínoztak, aki nem az ő nemzetisé­gükhöz tartozott. Végül megállapítja, hogy a magyarországi nemzetiségi kérdést csak egyetlen módon lehet igazságosan megoldani s ez a népszavazás, amelyeket Magyarország is kivon és teljes bizalommal vár is a szö­vetségesektől. A­­Kereszténypárt városi bizottsága tegnap este hmott ülésén a községi választások ügyé­vel f­oglalkozott, albizottság által a belügymi­­niszer mellé idszemölt hatos albizottság beszá­mít tárgyaltairól és megemlítette, hogy a v­­áros tanácsa részéről új választási javaslat - tevezet érkezett, amelyet T­h­i­r­r­i­n­g Gusztáv, a fzővárosi statisztikai hivatal igazgatója készí­tett. Az új tervezet a fővárost 60 kerületre akarja felosztani és a szavazóköri beosztáson épül fel. A pártbizottság a tervezetet nagy ide­­genséggel fogadta, de nem foglalt véglegesen állást, hanem megbízta a hatos bizottságot, hogy a jövő hétre részletes javaslatot terjesszen elő. A jövő heti ülésen a párt véglegesen dön­teni szándékozik a községi választások módja és kerületi beosztása kérdésében* • A dán­ királyság harci küzdelem aifelső ellenséggel — X.silil­ialisták terrorral aláírják megbuktatni aplurályságot —• A hazafiaguánok a nemzg­­szi törekvések ellen Dájizsban a sdjJW Swigi népszavazás ked­vező ikTM' eredménye miatt igen éles bonyoda­lom támad Ujis király és a szociáldemokrata párt között. Ti'manoknak, akeik a semlegesség ideje alatt rendkívül meggazdagodtak az Angliával való élénk kereskedelmi összeköttetésük révén, egészen a legutóbbi időig kisebbségi, szociál­demokrata kormányuk volt, amelyben a kül­ügyi tárcát Zahle látta el. Ennek a kormány­nak a háború során többször a szemére vetet­ték, hogy elhanyagolja a nemzeti érdeket s megvádolták azzal is, hogy németbarát politi­kát követ. Az utóbbi vádnak a valóságban ke­vés nyoma látszott ugyan, mert köztudomá­súan Dánia az egész háború alatt az angol gaz­dasági politika egyik legerősebb bázisa volt s itt hajtották végre a legszigorúbban az angol fekete könyv rendelkezéseit is, úgy hogy Né­metországnak a dán termelés bőségéből igazán csak morzsák jutottak, de az ellenérzés a szo­ciáldemokrata­ kabinet ellen mégis ott lappan­gott mindig a lelkek mélyén, főként a konzer­vatív go­dolkozású parasztképviselőkben, még­pedig a kormány erősen aláhúzott nemzetközi fölfogása miatt.” A schleswigi népszavazás most kirobban­totta fel az elégedetlenséget s a kisebbségi ka­binetnek azt rótták föl hibájául, h­ogy Pár­is­ban nem szerzett előnyöket Dánia részére, nevezete­sen nem vitte keresztül, hogy Schleswigben harmadik megállási zónát is teremtsenek, amely esetben a népszavazás legalább a máso­dik zónában kedvezően intéződött volna el a dá­nok javára. Az általános elégedetlenség emiatt olyan méretűvé lett,, hogy X. Keresztély király végül is engedett a többség nyomásának és fel­szólította Zahle külügyminisztert, hogy adja be a kormány lemondását. Zahle nem akart en­gedelmeskedni az utasításnak, mire a király el­bocsátotta a kabinetet é­s Neorgaardot, az­ ellen­zék vezérét bízta meg az uj kormány megalakí­tásával. Neorgaard meggondolási időt kért s ennek letelte után értesítette a királyt, hogy nem tehet eleget a megbízásnak. A király ekkor megkérte Zahlet, hogy a­z új kabinet megalakulásáig vezesse tovább az ügyeket, de Zahle ezt megtagadta, a szociál­demokraták pedig ultimátumot adtak át a ki­rálynak, amelyben kijelentették, hogy ha a király március 30-ig vissza nem helyezi a Zahle-kabinetet s a választási törvény tár­gyalása céljából egybe nem hívja a­z ország­gyűlést, kimondják az általános sztrájkot. A király válasza az volt, hogy ő nem követett el államcsínyt, mert a kormányt csak akkor bo­csátotta el, amikor tudomására adták, hogy a birodalmi gyűlésen már nincs meg a több­sége, egyebekben­ pedig az ultimátumot nem­ fogadja el. Ugyanekkor a király kinevezte a Liebe-féle ügyvezető minisztériumot. A szociáldemokraták erre, kopenhágai távirat szerint, kimondták az általános sztráj­kot, amelynek ma kell életbe lépnie. A szociál­demokraták külön kormányt akarnak alakí­tani s ennek az ügyvezető Liebe-miniszté­­rium­ot visszalépésre kellene fölszólítania.- " A legújabb táviratok szerint a kormányból kibuktatott szociáldemokraták a végsőig akar­nak menni és a destrukció minden eszközével akarják megakadályozni, hogy az uj kormány a néphez fölebbezhessen. A többség akaratából való félelmükben a legféktelenebb agitációt kezdték meg az uj választás kiírása ellen, ami a Liebe-kabinet programja s a k­i­r­á­l­y­s­á­g megbuktatásának s a köztársaság kikiáltásának h­a­n­g­o­z­t­a­t­á­s­á­v­al akarnak érvényt szerezni akaratuknak. A ki­sebbség terrorjával szemlén a konzervatívok e­g­y­e­s­ü­l­ésr­e s­ol­í­t­j­á­k föl az egész dán * JCkatonaság készenlétben — ApAjj Nemzedék tudósítójeinak táv­irata. Pécs, Tnc.rPiSif 31 71 ■ »1 iwHt-- A ko-i penhágS!1"ftuiySSl Komolyságára jellemző, hogy a katonaság a kaszárnyákban menetaikába öl­tözötten készenlétben áll, de alig néhány szja azoknak a katonáknak a száma, akik a király­nak rendelkezésére állanak. A szocialisták elha­tározták, hogy az egész vasúti forgalmat előze­tes jelzés nélkül egyszerre megszüntetik, ha megkísérelnék, hogy a vidékről csapatokat szál­­lítsanak­ a fővárosba. Egyébként a vasúti sztráj­kot csak az általános sztrájkkal egy időben, vagyis m. délim* 17 órakín. fenük m&s.. "

Next