Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)

1920-05-01 / 105. szám

Della Velláék igazsága Az olasz kommunista-'szocialista lapok azóta már bizonyár^ azt Írják, hogy ime, iga­zuk volt, csakugyan rettentő fehér .terror ural­kodik Magyarországon, olyan rettentő és olyan kegyetlen, hogy két kommunista elvtársnak a magyar kormány még azt sem engedte meg, hegy szabadon izgathassanak az internált ma­gyar elvtársak között s uton-uífélen hirdethes­sék a harmadik internationale diadalmas kö­zeledését s maholnap esedékes világuralmát. Az olasz kommunista-szocialista sajtó ugyan­ezt irta a világsajtó egyéb rokon-orgánumaival együtt már a baráti látogatás előtt, amelyre előzékenyen és alázatosan meginvitáltuk őket, nem tudván elviselni a gondolatot, Hogy , Kun Béláék és Szamuelyék olasz hivei oly rossz vé­leménnyel vannak rólunk s nem lelkesednek a nemzeti és keresztény Magyarországért. Mi oly nyomorultan gyávák, olv betegesen hiúk vagyunk, hogy nem bírjuk el, ha a gyil­kosaink rosszat mondanak rólunk, mert nem hagyjuk magunkat megöletni. Ide hívtuk őket, hogy ítéljenek feleltünk abban a pörben, amelynek az ő jóvoltukból mi koldus áldozatai lettünk. De mi mindig ilyenek is voltunk. Ilye­nek voltunk, mikor a Károlyi-forradalom ide­jén a pacifizmus nevében adták át fegyverein­ket a világ militarista és imperialista hatal­mainak, mert azt hittük, igy hitették el ve­lünk, hogy az igazságban, a méltányosságban, a világbékében való ez a bizakodás meggyőzi és leszereli ellenfeleinket. A fegyvert kivették ke­zünkből, jót röhögtek rajtunk s Ítéletképpen feldaraboltak, nyomorékká szabdaltak bennün­ket s szabad zsákmányává teltek minden belső és külső zsarnokságnak, rablásnak és pusztí­tásnál;. Semmit se tanultunk ebből a leckéből. Még mindig ott tartunk, hogy méltányossá­got, igazságot és becsületet várunk azoktól, akik életünkre törnek s ime, megint halálos ellensé­günkre akarjuk bizni sorsunkat és ártatlansá­gunkat. A kommunista bírák most ugyanúgy ítél­tek rólunk, mint annakidején a kapitalista - imperializmus képviselői: nem hitték el, hogy ártatlanok vagyunk, ellenben megpróbálták, hogy még egyszer felgyújtsák innen belülről, saját házunkból a tetőt fejünk felett. Mi jámborok azt hittük, hogy Della Selta és Vella elvtársék csak azt nézik majd, tiszta börtönökben ülnek-e a magyar rokonlelkel; Hajmáskéren s megvan-e a jó koszijuk és a testi ruhájuk. Ha ez megvan, aminthogy meg­van, akkor meg lesznek elégedve velünk. Csal; az a bibi, hogy ezek az urak nem bőit önben szeretik a kommunistát, hanem a hatalom polcán, nem az internáltak táborában, hanem fegyverrel kezében a burzsuj-társadalom nya­kán. Az ő szemükben nincs igazság mindad­dig, ruig a Diktatúra újból nem virul s az ő szemükben minden más állapot az elvtársakra nyomor, szenvedés, méltánytalanság, terror és megaláztatás. Mit akarunk tehát? A teljes „igazságot“? Akkor hívjuk vissza Kun Béláékat. Még kéz­nél vannak, a szomszédban, Nem is nagyon kell kiabálni utánuk. És akkor az összes Della Scitál; és Vellák meg lesznek elégedve és mi boldogok leszünk. AiWi/W»VVWVWVVVWVVWVSW<A^VWi Uiytl Sssree és Nitti i san-resái {»sSmásokfói Páris, április 30, Lloyd George szer­dán este yisszaérkezett Londonba. Csütörtökön a képviselőháziján nyilatkozatot telt a san-re- moi tárgyalásokról. Zürich, április 30. Nil ti egyórás kihallga­táson jelent meg a királynál. Ezután miniszter- tanács volt. Nitti áttekintést nyújtott a San- Bemóban tárgyalt gazdasági kérdésekről és kö­zölte, hogy Lloyd Georgenak emlékiratot nyúj­tott át a szénszál Utasakról, a valuta javításá­ról és ötmillió fontnyi kölcsönről. ..................................! ■■■ ­A mészárosok nem félnek Ja husbojkottól — A csarnokban ma is gyekge a hnsvásár. — A fogyasztók tartóekedó álláspontja megtöri a lehe­tetlen árakat — A közönség csöndes bojkottja különösen a mai bojtos pénteki délei öltén nagyon meglátszott a vá­sárcsarnokban. A hussátrak helyenként roskadoznak az árutól, de vevő csak elvetve.kerül. L ö b 1 árusiíósáíra körüt vau aggatva gyönyörű szép, tintái égés* sertésekkel, A csarnokban ténfergő csön­des érdeklődők szájtátva állnak meg a gusztusos látvány elölt és csak a fekete táblákra kiirt árak ábrándítanak ki: Scrtíít'us ÍZŰ korona Szalonna 120 „ Háj 140 „ Énhez »simulnak a száz koronáig variáló marhahúsára]; és a százhúszig felmenő borjú­hús, amiből szintén volt a mai piacon elegendő. Ma reggel inkább csak a vendéglősök vásárollak, mert sokan azt hitték, hogy május elseje miatt szombaton zárva lesz a csarnok és esért siettek megvásárolni a kőt napra való anyagot. Ezzel szem­ben áll azonban az, hogy szombaton a csar­nokban semmi korlátozás nem lesz, mint rendes hétköznapon, egész nap lehet vásárolni. Szemlélődésünk során beszélgettünk a csar­noki mészárosokkal, akik teher kötényükben unot- lan álldogálnak a vágótöke mögött és “talán maguk is rösíelik és bosszankodnak rajta, hogy sohasem volt annyi ráérő idejük, mint most. — Csak csépeljenek bennünket — mondja az egyik mészáros. — Elég széles a hátunk, kibírjuk még valahogyan, da ne feledkezzenek e a terme­lőkről som, mert a drágaság forrása mégis csak olt van. Hogy adhatnám én a sertéshúst százhúsz koronánál olcsóbban; amikor magam rs nyolcvan, sőt kilencven koronájával veszem élősúlyban? Mi nem örülünk a tulmagas áraknak, mert “nem lehet forgalmat csinálni és ha a közönség tartóz­kodó álláspontja továbbra is igy tart, egyáltalában nem lesz érdemes vágni. töy másik mészáros, akit a közönség husboj- kottjáxol kérdeztünk meg, ezekben mondotta el vé­leményéi és észleletéit: — Hát csak bojkottóljon a közön­ség, mi nem félünk tőle, mert nekünk nem ér­dekünk az, hogy száz és százhúsz korona legyen egy kiló hús ára. Ha az árakat letörik, mi csak örülünk neki, inert legalább belátják a vásárlók is, hogy nem mi vagyunk az oka ezeknek az állapotoknak. Egyébként kijelenthetem, hogy a mostan* álla­potok nem tarthatnak sokáig. Vélemé­nyem szerint legközelebb ismét be kelt következnie a múltkor már megindult áresésnek, de akkor a hivatalos szenek gon­doskodjanak arról, hogy a leesett árak me« is rögződjenek és soha többé ne emel­kedhessenek tel. A közönség mai tartózkodó álláspontja már is nagyon érezteti- Hatását és valami lényeges változást iog okozni, az bizonyos. , fegyverszünet vörös Kain-bélyegét Homlokán rikító nemzetiszinü babérokkal takarja el. Töb­bek közt ezért akar ö mindenáron ,,egyetlen" lenni.------<9a«.----------­A Weslministei/Oazeite angol királyi javasol Magyarország számára — Az Uj Nemzedék tudósítójának távirata. —. Zürich, ápr. 30. Londonból jelentik : . A Westminster Gazette cikksorozatban fog- lalkozik a magyar kérdéssel és arra az eredményre jut, hogy Magyarország számára legjobb volna, ha angol királyt választana. A lap, amely Lloyd Georgehoz közel áll, megállapítja, hogy- Ma­gyarországon meg is van a hajlandóság az angol befolyás akceptálására. A magyar Magna Carta csak tizenkét évvel később keletkezett, mint az an­gol. Magyarország mindenkor az angol parlamenti szokások után igazodott, sőt irodalmi téren is kö­zeli viszony állapítható meg a két ország között Nincs egyetlen európai ország sem, amelyben Shakespeare müveit olyan sűrűn és oly tökéletesen játszanak, mint Magyarországon. ’Az angol szár­mazású királlyal angol tőke is vonulna be Magyar- országba, ami mindakét fél számára basaios lenne. Haliasdiai ulságiró tíszélptése Teltói &8IBgpiaisitiml Hága, április 30. ÁHfffaridsch Nieuwshursau külön tudósi-« tója„Jéeleki Pál gróf külügyminiszterrel hosz- r&bh beszélgetést folytatott. A tudósitó min­denekelőtt megemlíti, hogy budapesti tartóz­kodása alatt látta, mennyire alaptalanok a fe­hér terrorról külföldön elterjedt hírek. Buda­pesten rend és nyugalom van, mindenki biz­tonságban érzi magát. Arra a kérdésre, hogy amennyiben Ma­gyarország aláírja a békét, megtarthatja-e minden rendelkezését, Teleki gróf a követke­zőket válaszolta : — A gazdasági és pénzügyi feltételek semmi- kép sem teljesíthetők. Hogy csak egyet emeljek ki: az eredeti béketervezet egyik rendelkezése szerint Magyarország nyersvasat és fát tartoznék Ausztriá­nak szállítani, holott ugyancsak a békeszerződés rendelkezései szerint Magyarország elveszíti nyers- vasforrásainak és magnezitjának mind a száz szá­zalékát, íatermelésénck nyolcvanöt százalékát, épü­letfájának körülbelül kilencvenöt százalékát. Hogy ilyen körülmények között az említett rendelkezést hogyan hajtsuk végre, egyenesen rejtélyes. Német­ország és Ausztria nem ment keresztül sem a bol- sevizmuson, sem a román megszálláson, Magyar- ország mindkettőn átment, súlyosan szenvedett és a magyar békeszerződés mégis egy kaptafára ké­szült amazokéval. Nem vélték tekintetbe, hogy Románia vasúti anyagunk . negyven százalékát el­vette. teherkocsijainknak csupán 18 százalékát hagyta meg és pcdlig a legkevésbbé használható részét, amelynek háromnegyed része teljesen hasz­nálhatatlan. Magyarországnak elég jó termésre van kilátása, de hogy gabonáját ilyen körülmények'kö­zött hogyan fogja szállíthatni, azt elgondolni sem tudjuk. — Hogyan képzeli excellenciá’d az uj kül­politikai orientálódást ? — Ma egész Európa átalakulóban van és igy nem választhatjuk meg uj orientálódásunk útjait. Mindenekelőtt a győztesek jóakartát akarjuk ke­resni, de nem egyes államok felé orientálódunk, hanem általában ama irány felé, amely a teljes bé­kéhez vezet és lehetővé leszi a konszolidációt. — Milyen a viszonya Magyarországnak a szomszédos államokkal ? — A szemszédias j öv iszonyt mitTdcn Körülöt­tünk lévő állammal meg fi kariul; teremteni. Erre nézve semmi különbséget nem ismerünk. Szükséges azonban, hogy szomszédaink magatartásukkal le­hetségessé tegyék a jóviszony megteremtését, külö­nösen a libán az irányban, hogy hagyják abba a magyarok sanyargatását a megszállott területeken. Előfizetési árak: Egész évre. . 280 K — f. Negyedévre . . 70 ÍC — f. Félévre .... 140 „ — f. Egy hóra . . . 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron :: 1 korona. i s Felelős szerkesztő: Milotay István. özerkesziéseg es ktatiühivaia!: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy-utca II. azám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—81 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, I5C—82. ünmiiiiiiiiiiuniiiisimmiiiiiiiiiiimiiuu Szombat, május 1. Budapest, 1920. II. évfolyam 105 91831. szám. Pardon . . . Az egyetlen. ,.A Világ egymaga képviseli a sajtóban &z egmtitén becsületes, a: egyetlen lehetséges és cpt^egyellen politikailag józan ál­láspontot béketervezet feltétlen elutasítását és az elutasítás előzetes kategorikus bejelentését a legfelsőbb tanácsnak.“ így veri ma reggel mellét Jászi Oszkár és Purjesz Lajos lapja. Nos, ci Világ először is — finoman szólva — téved. Abban, hogy a neuillyi békét nem fogadhatjuk el, hogy a békét alá nem Írhatjuk, nincs ,.egyet­len“ kivétel sem a magyar lapok és a magyar emberei: közt. Pardon, licit akkor miért akar mindenáron olyan egyetlen lenni a kategorikus visszaalasitásban a Világ, amely a pacifiz­mus legszebb diadalát látta az országveszejtő forradalomban, az országszaggató kanton- gondolatban és a dicstelen belgrádi fegyverszü­netben ? Nyilván oka van erre, még pedig nem is ,,egyetlen", hanem kettő. A kettő közül az egyiket most nem bolygatjuk, a másikat azon­ban épp úgy megértjük: a Világnak sok ti fe­ledtetni valója van, a forradalmi clötcincos most hangos kiáltozással akar a felszabadulás elölt táncolni, éihangszérc've ugyanazon dáoidi hárfáját. Az összeomlásnak ő ,volt nem egyet­len, ele legzajosabb mestere, most ugyancsak ö akar lenni a kossuthlajosi trombitás, a fajmci- gyar Tyrtaios, aki a forradalom és a belgrádi az Uj Nemzetiek mai száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék