Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)

1920-05-26 / 125. szám

állam­fl 8­timiliisztri­a­i tékeszerződés f^irásáról f. T­eleki Pál gróf külügyai fifiszter a Wie­ni­f­T­e­l. C­o­m­p. szerkesztője e-ott a következő kije­lentéseket tette a béke^pBgffÉles aláírásáról: # — Magyarop^g a békeszerződés aláírása tekintetébemjídjnos, ugyanabban a helyzetben­­ van, mint a­öbbi legyőzött állam, amely a ke­­szernek engedett, kénytelen volt a idu­kált békeszerződéseket elfogadni és aláírni. "Azok után a borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolsevizmus és a román megszállás következtében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás újabb bajait zúdítsuk magunkra. Annál na­gyobb baj volna ez, miután az ország most már szerencsésen a talpraállás és a gazdasági erők javulási stádiumába jutott és senki a fe­lelősséget azért nem vállalná, hogy ezt a ja­vulási folyamatot feltartóztassa, vagy meg­akassza. A békeszerződés aláírását a miniszter­tanács határozta el és ez időszerint nem terjeszt­hető a nemzetgyűlés elé, mert az nem képviseli Magyarország egész területét.­­ A tisztántúli rész még nem választott, már pedig ez a rész ötven képviselőt küld a nemzetgyűlésbe. Ugyanúgy nincs még képvise­lője a szerbek által megszállt területnek, amely a békeszerződés értelmében is Magyarország­hoz tartozik. Ez a rész is tizenöt képviselőt küld a parlamentbe. A mai nemzetgyűlés határo­zata tehát nem képviselné az egész nép akara­tát. Egész más volt a helyzet a frankfurti bé­kénél, ahol a Franciaországtól elszakított El­­szász képviselői is jelen voltak a békeszerződés ratifikálásánál. Könnyen megtörténhetnek te­hát, hogy a mai csonka nemzetgyűlést a ké­sőbbi teljes nemzetgyűlés dezavuálná. — A békeszerződés a magyar államra kü­lönösen gazdasági és pénzügyi tekintetben olyan mérvű terheket ró, amelyeket az nem fog elviselhetni. Egyedüli reményünk a békeszer­ződés végrehajtása rendjén felülkerekedő jobb belátás. — Való, hogy a békeszerződés bennünket területünk egy részének elszakításával meg­fosztott minden nyersanyagunktól. Kétségkívül érdekünk tehát nekünk is, hogy szomszédaik­­­kal békés és barátságos viszonyba jussunk. Mi, akik egy évezreden keresztül velük eskütt él­tünk és dolgoztunk, bizonyára nem szándéko­zunk neki bármily irányban nehézségt okozni. Ellenkezőleg, készek vagyunk tovább­ is ér­tük és velük dolgozni, kizárólag az ő­ belátá­suktól függ tehát, hogy egy megfelelő cím­ után találkozzunk. — Ami pillanatnyi külpolitikai orientáló­dásunkat illeti, nem tudnék olyan hatalmat megnevezni, amelyhez speciálisan csatlakozni kívánnánk. Ahol baráti jobbot találunk és ahol bizonyos előnyt látunk a magunk számára, ott azt elfogadjuk, de amint már mondottam, nagy súlyt fektetünk arra, hogy a szomszéd álla­mokkal jó baráti viszonyban legyünk. Termé­szetes, hogy a mai viszonyok között az erős antant-államokkal is keressük a Barátságot, annál is inkább, mert az ő támogatásuk nélkül, megzavart közgazdaságunk újjáépítése csak igen nehezen volna keresztülvihető. Bízvást re­méljük, hogy a győzők is be fogják látni, hogy az ő érdekük is, hogy ne kergessék kétségbe­esésbe a legyőzötteket. ■ — Csak tegnap ettem először szalonnát. Én in­kább ennék szalonnát, mint azt a sok kenyeret. — Te, Árpád, a kenyér is jó, a szalonna is jó, de együtt. Kenyér nélkül megennéd a szalonnát ? — Kukoricás kenyeret nem szeretek enni. Megint néz sötéten. Most már én is látom, mi van vele. Ezt kiadták vidékre,­­most viszik vissza a menhelyre és a menhelyi édesanyja kukoricás ke­nyérrel tartotta. Szalonnát csak tegnap adott neki, vacsorára. Hogy legyen neki egy jó emléke is. . — Hát nem kaptál eleget enni, monddsza ? — Nem, mert mindig azt hitték, már nem va­gyok éhes, pedig éhes voltam. — Látod-e, mert nem kiabáltál, mert nem ver­ted az asztalt, hogy még éhes vagyok ? Néz sötéten. Mintha azt mondaná : ahhoz mafla voltam, ahhoz nagyon illedelmesre neveltek a men­­helyen. Vagy hogy azt illenék észrevenni a vidéki fogadó­anyának. Nézem, nézem a fiúcskát. Olyan fanyar, olyan kiábrándult, olyan lemondó, mint egy öregember. — Hány éves vagy te, Árpád ? — Négy ! — mondja és úgy kong a szava, mintha harangnyelv csapódna a szívemnek. Faggatom, faggatom , szokott-e ostorral pattog­tatni, csirkéket kergetni, falovat nyargalni ? Nem felel, csak néz, néz, lefelé. A fejebúbja ott szürkül a szemem alatt városán, piszkosan. Ezt még meg se mosdatták rendesen. Ki fia lehet ez, micsoda éjszaka született, ki vitte ezt lelencnek ? Vagy úgy hagy­ták az utcán ? S ki cirógatta ezt, ki babusgatta va­laha ? De lám, most egy nagyon, de nagyon picit földerül. Magától megszólal és mondja, de úgy le­felé, a padló felé : — A Pékéknél rólam egyszer. A Pékéknél ad­tak két tányér túróstésztát. Ó, az Isten áldja meg azokat a Pékéket. Tán jó egyetlen család, an­elyik ,őröset szerzett ennek a négyéves gályarabnak. S látom rajta, hogy e ez a fanyar csöppség maga az örök, a jóllakatlan, a lemondó éhség. S nálam semmi, de semm­i nincs, amivel megkínálhatnám és nincs nálam­­valami rongy, vacak játék, amivel kiskirállyá tehetném, hiszen nem ajándékoztak ennek még semmit : szí­vet, mosolyt, cirógatást, jóllakást, játékot, semmit... Nem merek többé szólni se hozzá. Odakünn rohan a nyár,­­ de köszönöm, egyelőre nem ké­rek belőle. Most egy kicsit megdöglött előttem a világ. Ha egyszer Rédei Árpád, a négyéves gyer­mek, menthetetlenül boldogtalan, játéktalan, éhes, rezignált! Mire lenézek hozzá mégegyszer: megfagy a szívem. Rédei Árpád ott a térdem alatt sir. Csönde­sen, de kétségbeesetten. Senki nem bántotta, senki nem szólt hozzá : áll szürke rabruhácskájában, hát­tal Túladuna szelíd képeinek és sír. A könyv gurul végig, végig a keskeny kis arcán. Hangtalan, ille­delmes a sírása. — Édes kis fiam, mi lesz ? Nem felel. Elindul be a fülke felé. Kinyitom az ajtót. Betotyog. Az ablaknál ül egy­­kendős néni, ahhoz megy. Megáll előtte, de nem szembe fordul, hanem oldalt, megint csak háttal az ablaknak. A néni a fogadó­ anyja. Akihez „ki volt adva“. Aki neki a vidék gyönyöreit jelentette. Tömérdek ku­koricás kenyérrel. A néninek majd kicsattan az arca az egészségtől és az ökle majdnem vastagabb, m­in­t a gyerek feje. A gyerek pedig megy a m­enhelyre, ahol „mindig csak ülni kell“ és „nincs játék“. Nyá­ron, négyéves korában. A torkomon egy rette­netes vezércikk ordit­át, de szerencsére senki se hallja, sem a vonatban, sem Budapesten, ahol most biztosan, dámák arzkétáznak gyermekügyekben. Lendvai István: Apponyi remélte Ju­ Uj Nemzedék munkaü^fl­ fölkereste Ap­­porufi Albert grófot, a bélu^flegáció volt elnökét és/negkérdezte véleményt^^ kormánynak a párisi jygyes tanácshoz ny^íftt jegyzéke felel. Apponyi Albert gróf a küj^Rezeket mondotta: — E^roeke egy múlt mentalitásnak felel kicr'^l­ffly meg lett rögzítve, úgy hogy mikor uTonentalitás állott be, ez uj mentalitásnak megfelelő egyenes ut nem volt rögtön követhető.­ De az uj mentalitás keresi erre a módok^. Nem tudom, mikor fogja megtalálni, de ham] meg fogja találni, abban nem kételkedem. ^ — Bölcsebb dolog volt ma az áramlatba beleilleszkedni és azt a magunk részéről is megrögzíteni, működését és hatását elősegíteni és arra támaszkodni, mint azzal a rideg maga­tartással, amely — elismerem úgy az objektív igazságnak, mint a közhangulatnak jobban megfelel — az egész világgal szembehelyez­kedve vabankot játszani és ezzel a javunkra fejlődő hangulatot ismét megrontani. — Mert megrontottuk volna már azáltal is, hogy kínos helyzetbe hoztuk volna a hatal­makat, ha nem mutattunk volna megértést az ő helyzetük nehézségeivel szemben. Matema­tikai bizonyosságot senki sem nyújthat, de én bizalommal tekintek a jövőbe és mindenesetre összehasonlítva azokat a kilátásokat, amelyeke ennek az útnak követésével számunkra írói­nak, azzal az iszonyatos kockázattal, amelyet a másik út követése foglalt magába, telj­ meg­győződéssel vallom, hogy a kormány helyesen határozott s felelőssége tudatában másképp nem is határozhatott. Tegyük hozzá, ebly, az utolsó szó úgyis a nemzetgyűlésé. ^** «»•— 1920. v 26. uj Nemzedéki­rata alapján Teleki Pál gróf külügyminiszter, mint arra illetékes miniszter, fogja megadni a Háznak a kellő tájékoztatást. A szónokok eddigi jelentkezése szerint ngm látszik, hogy a fővárosi törvényjavaslat vitája még napokig fog eltartani. A nemzetgyűlés holnapi ülése ol­y fontosnak s annyira kiemel­kedőnek ígérkezik, hogy jelentősége egyszerre el fogja nyomni az utóbbi hetek párt- és vá­lasztási harcait. Haller István beszéd?: Szentesen Tiszántúli körútján Haller István kultuszmi­­niszter Szentesen nagy beszédet tartott. A minisz­­ter ismertette a keresztü­l­párt programmját, meg­jelölte a magyar na^iv új kulturcéljait, majd rá­ftért a békeköt^jj^^nem sokat jelent, mondotta a miniszter, az okmányt el is látjuk aláirá­sunkkakmm ez a bélye nem hozza meg a lelkek béMJ/tPyért nem akarunk ontani. A nemzet ereje ((••Törhetetlen egységben lesz. A földbirtokreformmal kapcsolatban elmondta azokat a szempontokat, amelyeket pártja érvényesíteni akar a reformnál. Követeli a párt, hogy a föld maradjon azok kezé­ben, akik azt kapják. A földet ne forgalmi áron engedjék át a reászorulóknak, mert az azt jelen­tené, hogy egy hadirokkant például 15 holdas bir­tokért százötvenezer koronát volna kénytelen fizetni. Az állam alacsony áron sajátítsa ki a bir­tokot és alacsony áron adja tovább. Nagy beszédet tartott még Haller István Oros­házán, Hódmezővásárhelyen és Makón. A minisz­tert és kíséretét mind a négy helyen nagy ünnepség­­ekkel fogadták. A netfizetnyetés és a­rktsztrziMs Holnap, szerdán ismét ülést tart a nemzet­gyűlés, amelyen a félbeszakított fővárosi tör­­vényjavaslat vitáját fogják fel^ftCW'S0'’ Mint értesülünk^^pffíffT^Albert gróf a nemzetgyülé^*rtffSpP ülésén napirend előtt fél­­sz^fgj001^ft1 beszerződés ügyében. A bék­edelegá­­ció volt elnökének felszólalását rendkívül nagy érdeklődéssel várják politikai körökben. Ma délután öt órakor minisztertanács lesz, amely a békeszerződéssel fog foglalkozni és megállapítja azt is, hogy a kormány részéről ki szólal fel szerdán a nemzetgyűlésen. Infor­mációnk szerint téves egy reggeli lapnak az a híradása, hogy e külpolitikai ügyben Simonyi- Semadam Sándor miniszterelnök fejti ki a kor­mány álláspontját. A minisztertanács határon / Ünnep utáni hangulat, a nagycsarnokban — Nincs friss áru, kevés az érdeklődés — Meg­érkezett a kalarábé -jr igazi ü­nneputáni hangjjj a mai élelmiszer­­piacon. Az árusililP^mottati üldögélnek portékájuk előtt^^g^JJÜrnem nagyon zavarják őket. l'iacr^ kerülnek az ünnepi maradékok. Hús ma is van elegendő, de nem veszi senki. A halasoknál a hatvankoronás apróbb és százhatvankoronás óriási harcsa sem tud elég vevőt vonzani. Tojás alig van egy-két árusnál és sorban állnak érte az asszonyok. Hivatalos helyről megcáfolták ama hírt, mintha a­ belföldi tojás nagy részét Svájcba exportálnák."Hová lett a rengeteg tojás ? Senki sem tudja. Csak azt látjuk, hogy nincs.­­ Mint újdonság, megjelent ma reggel a piacon a­ friss karalábé. Egyelőre huszonnégy korona a kilója. A tizennyolc koronás cseresznyét nagy buzgalommal árulják a Dunasoron, de a vevők vá­logatnak és az apróbb szemüt nem veszik. A sóska, spenót, petrezselyem és avult saláta már locsolva sem kell, pedig ezt a különös üditőműveletet mos­­tanában nagy izgalommal űzik a derék kofanénik. —--------—mfrr»'1 —■ t*"Bolsevista agitáció a Tőtfóidon r'-., i Bécs, május 25. . A Neues Wiener Journal diplomáciai körökből úgy ér­tesül, Upjed­wnin és Trockij az orosz hadak elönyös mikun­tak’egyidejűleg kommunista­ fel­kelést földön. Bécsből e célra az I*tTIi n nagyszabású agitáció indult meg, amit ‘WaITfokozol! az a körülmény, hogy a Bécsben időző magyarországi kommunisták a bécsi orosz vörös­­keresztes misszió útján tízmillió rubelt kaptak agi­­tációs célokra. A fel­földi kommunista­ propaganda szálai Kun Béla kezében futnak össze, kinek só­gora, Sugár Tivadar, mint párttitkár Pozsonyban ♦működik», míg Kassán Alpári Gyula volt nép­biztos «tevékenykedik».­­ • A Bécsben időző magyarországi szociáldemo­krata emigránsok ismételten kísérletet tettek arra, hogy a tót földön a tanácsdiktatúrát proklamálják. AZ Az Ember legutolsó számában K­u­n­f­i Zsigmond­ tiltakozik a Kun Béla által tervezett tót kaland el­len. Göndörnek több elvtársa a tót vidékre uta­zott, hogy a kommunisták szándékait keresztezzék. A lót földön észlelhető mélyreható forrongás az ántánt-hatalmak előtt sem maradt titok. Az á­n­­tánt­ keleteurópai politikájában beál­lott fordulatot részben ezek a jelenségek is okozták: | | ,?| i '\J" ' Az angolok és franciák tárgyalnak Jr Kemal pasával? , — Az U­j Nemzedékt^010f^^ Milánó, május2^rff^/pocha jelenti Kon­­stantinápoleMit^^?y látszik, hogy a franciák! ^mmffá&fínargyalásra próbálnak lépni Kemal basával. A nacionalisták elhatározása, hogy Tráciának a görögök által való megszállása el­len fegyverrel fognak védekezni, valamint a bolsevistákkal fenntartott titkos szövetségük nagy veszedelmet jelentenek, amelyet csak rendkívüli katonai erővel lehetne kiküszöbölni, erre pedig Anglia nem képes.

Next