Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)
1920-05-26 / 125. szám
államfl 8timiliisztriai tékeszerződés f^irásáról f. Teleki Pál gróf külügyai fifiszter a WienifTel. Comp. szerkesztője e-ott a következő kijelentéseket tette a béke^pBgffÉles aláírásáról: # — Magyarop^g a békeszerződés aláírása tekintetébemjídjnos, ugyanabban a helyzetben van, mint aöbbi legyőzött állam, amely a keszernek engedett, kénytelen volt a idukált békeszerződéseket elfogadni és aláírni. "Azok után a borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolsevizmus és a román megszállás következtében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás újabb bajait zúdítsuk magunkra. Annál nagyobb baj volna ez, miután az ország most már szerencsésen a talpraállás és a gazdasági erők javulási stádiumába jutott és senki a felelősséget azért nem vállalná, hogy ezt a javulási folyamatot feltartóztassa, vagy megakassza. A békeszerződés aláírását a minisztertanács határozta el és ez időszerint nem terjeszthető a nemzetgyűlés elé, mert az nem képviseli Magyarország egész területét. A tisztántúli rész még nem választott, már pedig ez a rész ötven képviselőt küld a nemzetgyűlésbe. Ugyanúgy nincs még képviselője a szerbek által megszállt területnek, amely a békeszerződés értelmében is Magyarországhoz tartozik. Ez a rész is tizenöt képviselőt küld a parlamentbe. A mai nemzetgyűlés határozata tehát nem képviselné az egész nép akaratát. Egész más volt a helyzet a frankfurti békénél, ahol a Franciaországtól elszakított Elszász képviselői is jelen voltak a békeszerződés ratifikálásánál. Könnyen megtörténhetnek tehát, hogy a mai csonka nemzetgyűlést a későbbi teljes nemzetgyűlés dezavuálná. — A békeszerződés a magyar államra különösen gazdasági és pénzügyi tekintetben olyan mérvű terheket ró, amelyeket az nem fog elviselhetni. Egyedüli reményünk a békeszerződés végrehajtása rendjén felülkerekedő jobb belátás. — Való, hogy a békeszerződés bennünket területünk egy részének elszakításával megfosztott minden nyersanyagunktól. Kétségkívül érdekünk tehát nekünk is, hogy szomszédaikkal békés és barátságos viszonyba jussunk. Mi, akik egy évezreden keresztül velük eskütt éltünk és dolgoztunk, bizonyára nem szándékozunk neki bármily irányban nehézségt okozni. Ellenkezőleg, készek vagyunk tovább is értük és velük dolgozni, kizárólag az ő belátásuktól függ tehát, hogy egy megfelelő cím után találkozzunk. — Ami pillanatnyi külpolitikai orientálódásunkat illeti, nem tudnék olyan hatalmat megnevezni, amelyhez speciálisan csatlakozni kívánnánk. Ahol baráti jobbot találunk és ahol bizonyos előnyt látunk a magunk számára, ott azt elfogadjuk, de amint már mondottam, nagy súlyt fektetünk arra, hogy a szomszéd államokkal jó baráti viszonyban legyünk. Természetes, hogy a mai viszonyok között az erős antant-államokkal is keressük a Barátságot, annál is inkább, mert az ő támogatásuk nélkül, megzavart közgazdaságunk újjáépítése csak igen nehezen volna keresztülvihető. Bízvást reméljük, hogy a győzők is be fogják látni, hogy az ő érdekük is, hogy ne kergessék kétségbeesésbe a legyőzötteket. ■ — Csak tegnap ettem először szalonnát. Én inkább ennék szalonnát, mint azt a sok kenyeret. — Te, Árpád, a kenyér is jó, a szalonna is jó, de együtt. Kenyér nélkül megennéd a szalonnát ? — Kukoricás kenyeret nem szeretek enni. Megint néz sötéten. Most már én is látom, mi van vele. Ezt kiadták vidékre,most viszik vissza a menhelyre és a menhelyi édesanyja kukoricás kenyérrel tartotta. Szalonnát csak tegnap adott neki, vacsorára. Hogy legyen neki egy jó emléke is. . — Hát nem kaptál eleget enni, monddsza ? — Nem, mert mindig azt hitték, már nem vagyok éhes, pedig éhes voltam. — Látod-e, mert nem kiabáltál, mert nem verted az asztalt, hogy még éhes vagyok ? Néz sötéten. Mintha azt mondaná : ahhoz mafla voltam, ahhoz nagyon illedelmesre neveltek a menhelyen. Vagy hogy azt illenék észrevenni a vidéki fogadóanyának. Nézem, nézem a fiúcskát. Olyan fanyar, olyan kiábrándult, olyan lemondó, mint egy öregember. — Hány éves vagy te, Árpád ? — Négy ! — mondja és úgy kong a szava, mintha harangnyelv csapódna a szívemnek. Faggatom, faggatom , szokott-e ostorral pattogtatni, csirkéket kergetni, falovat nyargalni ? Nem felel, csak néz, néz, lefelé. A fejebúbja ott szürkül a szemem alatt városán, piszkosan. Ezt még meg se mosdatták rendesen. Ki fia lehet ez, micsoda éjszaka született, ki vitte ezt lelencnek ? Vagy úgy hagyták az utcán ? S ki cirógatta ezt, ki babusgatta valaha ? De lám, most egy nagyon, de nagyon picit földerül. Magától megszólal és mondja, de úgy lefelé, a padló felé : — A Pékéknél rólam egyszer. A Pékéknél adtak két tányér túróstésztát. Ó, az Isten áldja meg azokat a Pékéket. Tán jó egyetlen család, anelyik ,őröset szerzett ennek a négyéves gályarabnak. S látom rajta, hogy e ez a fanyar csöppség maga az örök, a jóllakatlan, a lemondó éhség. S nálam semmi, de semmi nincs, amivel megkínálhatnám és nincs nálamvalami rongy, vacak játék, amivel kiskirállyá tehetném, hiszen nem ajándékoztak ennek még semmit : szívet, mosolyt, cirógatást, jóllakást, játékot, semmit... Nem merek többé szólni se hozzá. Odakünn rohan a nyár, de köszönöm, egyelőre nem kérek belőle. Most egy kicsit megdöglött előttem a világ. Ha egyszer Rédei Árpád, a négyéves gyermek, menthetetlenül boldogtalan, játéktalan, éhes, rezignált! Mire lenézek hozzá mégegyszer: megfagy a szívem. Rédei Árpád ott a térdem alatt sir. Csöndesen, de kétségbeesetten. Senki nem bántotta, senki nem szólt hozzá : áll szürke rabruhácskájában, háttal Túladuna szelíd képeinek és sír. A könyv gurul végig, végig a keskeny kis arcán. Hangtalan, illedelmes a sírása. — Édes kis fiam, mi lesz ? Nem felel. Elindul be a fülke felé. Kinyitom az ajtót. Betotyog. Az ablaknál ül egykendős néni, ahhoz megy. Megáll előtte, de nem szembe fordul, hanem oldalt, megint csak háttal az ablaknak. A néni a fogadó anyja. Akihez „ki volt adva“. Aki neki a vidék gyönyöreit jelentette. Tömérdek kukoricás kenyérrel. A néninek majd kicsattan az arca az egészségtől és az ökle majdnem vastagabb, mint a gyerek feje. A gyerek pedig megy a menhelyre, ahol „mindig csak ülni kell“ és „nincs játék“. Nyáron, négyéves korában. A torkomon egy rettenetes vezércikk orditát, de szerencsére senki se hallja, sem a vonatban, sem Budapesten, ahol most biztosan, dámák arzkétáznak gyermekügyekben. Lendvai István: Apponyi remélte Ju Uj Nemzedék munkaü^fl fölkereste Apporufi Albert grófot, a bélu^flegáció volt elnökét és/negkérdezte véleményt^^ kormánynak a párisi jygyes tanácshoz ny^íftt jegyzéke felel. Apponyi Albert gróf a küj^Rezeket mondotta: — E^roeke egy múlt mentalitásnak felel kicr'^lffly meg lett rögzítve, úgy hogy mikor uTonentalitás állott be, ez uj mentalitásnak megfelelő egyenes ut nem volt rögtön követhető. De az uj mentalitás keresi erre a módok^. Nem tudom, mikor fogja megtalálni, de ham] meg fogja találni, abban nem kételkedem. ^ — Bölcsebb dolog volt ma az áramlatba beleilleszkedni és azt a magunk részéről is megrögzíteni, működését és hatását elősegíteni és arra támaszkodni, mint azzal a rideg magatartással, amely — elismerem úgy az objektív igazságnak, mint a közhangulatnak jobban megfelel — az egész világgal szembehelyezkedve vabankot játszani és ezzel a javunkra fejlődő hangulatot ismét megrontani. — Mert megrontottuk volna már azáltal is, hogy kínos helyzetbe hoztuk volna a hatalmakat, ha nem mutattunk volna megértést az ő helyzetük nehézségeivel szemben. Matematikai bizonyosságot senki sem nyújthat, de én bizalommal tekintek a jövőbe és mindenesetre összehasonlítva azokat a kilátásokat, amelyeke ennek az útnak követésével számunkra íróinak, azzal az iszonyatos kockázattal, amelyet a másik út követése foglalt magába, telj meggyőződéssel vallom, hogy a kormány helyesen határozott s felelőssége tudatában másképp nem is határozhatott. Tegyük hozzá, ebly, az utolsó szó úgyis a nemzetgyűlésé. ^** «»•— 1920. v 26. uj Nemzedékirata alapján Teleki Pál gróf külügyminiszter, mint arra illetékes miniszter, fogja megadni a Háznak a kellő tájékoztatást. A szónokok eddigi jelentkezése szerint ngm látszik, hogy a fővárosi törvényjavaslat vitája még napokig fog eltartani. A nemzetgyűlés holnapi ülése oly fontosnak s annyira kiemelkedőnek ígérkezik, hogy jelentősége egyszerre el fogja nyomni az utóbbi hetek párt- és választási harcait. Haller István beszéd?: Szentesen Tiszántúli körútján Haller István kultuszminiszter Szentesen nagy beszédet tartott. A miniszter ismertette a keresztülpárt programmját, megjelölte a magyar na^iv új kulturcéljait, majd ráftért a békeköt^jj^^nem sokat jelent, mondotta a miniszter, az okmányt el is látjuk aláirásunkkakmm ez a bélye nem hozza meg a lelkek béMJ/tPyért nem akarunk ontani. A nemzet ereje ((••Törhetetlen egységben lesz. A földbirtokreformmal kapcsolatban elmondta azokat a szempontokat, amelyeket pártja érvényesíteni akar a reformnál. Követeli a párt, hogy a föld maradjon azok kezében, akik azt kapják. A földet ne forgalmi áron engedjék át a reászorulóknak, mert az azt jelentené, hogy egy hadirokkant például 15 holdas birtokért százötvenezer koronát volna kénytelen fizetni. Az állam alacsony áron sajátítsa ki a birtokot és alacsony áron adja tovább. Nagy beszédet tartott még Haller István Orosházán, Hódmezővásárhelyen és Makón. A minisztert és kíséretét mind a négy helyen nagy ünnepségekkel fogadták. A netfizetnyetés és arktsztrziMs Holnap, szerdán ismét ülést tart a nemzetgyűlés, amelyen a félbeszakított fővárosi törvényjavaslat vitáját fogják fel^ftCW'S0'’ Mint értesülünk^^pffíffT^Albert gróf a nemzetgyülé^*rtffSpP ülésén napirend előtt félsz^fgj001^ft1 beszerződés ügyében. A békedelegáció volt elnökének felszólalását rendkívül nagy érdeklődéssel várják politikai körökben. Ma délután öt órakor minisztertanács lesz, amely a békeszerződéssel fog foglalkozni és megállapítja azt is, hogy a kormány részéről ki szólal fel szerdán a nemzetgyűlésen. Információnk szerint téves egy reggeli lapnak az a híradása, hogy e külpolitikai ügyben Simonyi- Semadam Sándor miniszterelnök fejti ki a kormány álláspontját. A minisztertanács határon / Ünnep utáni hangulat, a nagycsarnokban — Nincs friss áru, kevés az érdeklődés — Megérkezett a kalarábé -jr igazi ünneputáni hangjjj a mai élelmiszerpiacon. Az árusililP^mottati üldögélnek portékájuk előtt^^g^JJÜrnem nagyon zavarják őket. l'iacr^ kerülnek az ünnepi maradékok. Hús ma is van elegendő, de nem veszi senki. A halasoknál a hatvankoronás apróbb és százhatvankoronás óriási harcsa sem tud elég vevőt vonzani. Tojás alig van egy-két árusnál és sorban állnak érte az asszonyok. Hivatalos helyről megcáfolták ama hírt, mintha a belföldi tojás nagy részét Svájcba exportálnák."Hová lett a rengeteg tojás ? Senki sem tudja. Csak azt látjuk, hogy nincs. Mint újdonság, megjelent ma reggel a piacon a friss karalábé. Egyelőre huszonnégy korona a kilója. A tizennyolc koronás cseresznyét nagy buzgalommal árulják a Dunasoron, de a vevők válogatnak és az apróbb szemüt nem veszik. A sóska, spenót, petrezselyem és avult saláta már locsolva sem kell, pedig ezt a különös üditőműveletet mostanában nagy izgalommal űzik a derék kofanénik. —--------—mfrr»'1 —■ t*"Bolsevista agitáció a Tőtfóidon r'-., i Bécs, május 25. . A Neues Wiener Journal diplomáciai körökből úgy értesül, Upjedwnin és Trockij az orosz hadak elönyös mikuntak’egyidejűleg kommunista felkelést földön. Bécsből e célra az I*tTIi n nagyszabású agitáció indult meg, amit ‘WaITfokozol! az a körülmény, hogy a Bécsben időző magyarországi kommunisták a bécsi orosz vöröskeresztes misszió útján tízmillió rubelt kaptak agitációs célokra. A felföldi kommunista propaganda szálai Kun Béla kezében futnak össze, kinek sógora, Sugár Tivadar, mint párttitkár Pozsonyban ♦működik», míg Kassán Alpári Gyula volt népbiztos «tevékenykedik». • A Bécsben időző magyarországi szociáldemokrata emigránsok ismételten kísérletet tettek arra, hogy a tót földön a tanácsdiktatúrát proklamálják. AZ Az Ember legutolsó számában Kunfi Zsigmond tiltakozik a Kun Béla által tervezett tót kaland ellen. Göndörnek több elvtársa a tót vidékre utazott, hogy a kommunisták szándékait keresztezzék. A lót földön észlelhető mélyreható forrongás az ántánt-hatalmak előtt sem maradt titok. Az ántánt keleteurópai politikájában beállott fordulatot részben ezek a jelenségek is okozták: | | ,?| i '\J" ' Az angolok és franciák tárgyalnak Jr Kemal pasával? , — Az Uj Nemzedékt^010f^^ Milánó, május2^rff^/pocha jelenti KonstantinápoleMit^^?y látszik, hogy a franciák! ^mmffá&fínargyalásra próbálnak lépni Kemal basával. A nacionalisták elhatározása, hogy Tráciának a görögök által való megszállása ellen fegyverrel fognak védekezni, valamint a bolsevistákkal fenntartott titkos szövetségük nagy veszedelmet jelentenek, amelyet csak rendkívüli katonai erővel lehetne kiküszöbölni, erre pedig Anglia nem képes.