Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

A fölvételi A kultuszminiszter az értelmiségi proleta­riátus fenyegető elszaporodása ellen az egye­temeken és a középiskolákban bizonyos rend­szabályokat kiván foganatosítani. Az egyeteme­ken és főiskolákon ezt a célt a hallgatók szá­mának korlátozása és a jelentkezőknek nem­zeti szempontból megvizsgált kiválasztása, a középiskolákban pedig a felvételi vizsgálat be­vezetése szolgálná. Az egyetemi numerus clausas-szgú már ismételten foglalkoztunk s ki­fejtettük azokat az elveket és gyakorlati intéz­kedéseket, amelyeknek helyes, erélyes és céltu- j datos keresztülvitele a célul tűzött érdeket szol- : gálhatja. Nem kétséges azonban, hogy a les- ; ridegebben kezelt egyetemi fölvételek csupán félrendszabályt és fölmunkát érnek, ha szerves kapcsolatba nem jutnak a középiskolai tanulók | számának korlátozásával, mert hiszen az érett- i ségi reíortán átszűrt intellektuális anyagnak csak egy része indult egyetemi és főiskolai pá­lyákra, a többi pedig iparkodott eihelyezkední a kis-hivatalnoki állások és gyakorlati pályák jól-rosszul jövedelmező pozícióiban. A középiskolai tanulók csökkentése és az értelmiségi vesztegzárnak már az első osztá­lyokban való elrendelése tehát csak olyan szük­séges, ha nem szükségesebb, mint az egyetemi nupisrus clausus. Nagy kérdés azonban, vájjon a Jelvételi vizsgálat megfelel-e annak a célnak, amelyet a közoktatásügyi miniszter rendeletével j elemi akar? Az Ui Nemzedék más helyén olvas­ható egy vezető pedagógusnak meglepő és döb­bentő nyilatkozata, amelyben elárulja, hogy a felvételi vizsgák éppenséggel nem felelnek ir.es a hozzájuk fűzött kulíuszminiszteri várakozá­soknak. Nem, mert az idén beiratkozott, a fel­vételi akadályversenyt sikerrel megfutott ta­nulók közt a zsidóság percentje a tavalyihoz képest hét százalékkal növekedett, tehát a kur­zus közoktatásügyi politikája az első gyakor­lati eredmény tanúsága szerint kiábrándító ku­darcot vallott. Vájjon miben kell az okot ke­resnünk? Talán a keresztény ifjúság szellemi alsóbb­rendűségében vagy tunyaságában? Talán a ke­resztény szülőknek nemtörődömségében vagy kulturális közönyösségében? Talán a keresztény osztályok anyagi leromlásában, amely képié- ; lenné tette őket gyermekeiknek középiskolai j nevelésére? Vagy talán a fölvételi vizsgálat ! természetében, céliatévesztett módszerében és anyagában rejlik a baj oka, vagy a vizsgáztató kegyetlen és bűnös igazságkeresésében, mely­nek szigorúságát a hajlékonyabb és nagyobb lélekjelenléttel biró zsidó gyermekek idegei in­kább megbirják, mint a gyámoltalanabb és sze- ■ rényebb keresztényeké, akik hazulról aligha i tudnak magukkal hozni olyan jól megrakott i szellemi utípodgyászt? Vagy a puszta véletlen í müve csupán, hogy a keresztény nebulók meg- j fogyva és megtörve kerülnek ki a fölvételi prése ! alól? Vagy talán — az Isten szerelmére! — egy í esztendő óta csak nem szaporodott hét száza- j lékkai a zsidóság számaránya? í Nézetünk szerint a baj gyökere a fölvételt vizsgálat anyagában, természetében és ezrszré- ' májában található meg. Teljes leheteti, ns:;:. hogy ama nénány perc alatt, amely .iv e v tanuló megvizsgálásánál a kérdező tanárnak rendelkezésére áll s amikor a kiienc-íiz > . cv gyermeknek le keli küzdenie elfogultságát és ; félelmét s koncentrálni kell néhány kérdés e : rögzített arravalóságát, komoly, elfogadhatés objektiv eredmények volnának elérhetők. ' légé- j szén reménytelen, hogy az élelmes, magán- ! tanitók által preparált, jó kondícióba hozott, j anyagilag kétségtelenül jobb viszonyok közt fölnevelkedeít zsidó gyermekekkel szemben a siker kilátásával vehesse fel a versenyt az a ke­resztény tanuló, akit az élet nehézségei agyon- handicapeltek s akinek emberi számítás szerint le kell maradnia a versenyben. Egyébként a ki­választás kritériuma nemcsak ez az egyetlen eív: a keresztény. Hiúság maga is rászorult a szelektálásra, mert a belőle támadt értelmi proletriátus nem sokkal kisebb szociális, bár sokkal csekélyebb nemzeti és politikai veszede­lem, mintha a rostálást pusztán faji és feleke­zeti szempontok javallnák. A fölvételi tehát alapos korrektúrát követel, ha nem akarjuk, hogy a zsidóság ellen fordított puska golyója a keresztény osztályokat találja szivén. Csináljanak preventív rendszabályokat őszintén, gyökeresen, a nemzeti intenciók és célok leplezetlen kidomboritásával s ne tegyék intézményessé a zsidóságnak amúgy is arány­talan előnyeit s aztán sopánkodjanak, hogy a kereszténység újabb vereséget szenvedett s újabb pozíciókat adott fel a zsidóság javára. Uj csatára készülnek az oroszok Minszk kórul gyülekezik a szovjetsereg — Brusszilovot mégis agyonlőtték 7 Becs, augusztus 31. A Neue Freie Presse­rnek jelentik Varsóból: A foglyok száma 110,000- re emelkedett. Lengyel területen nincsenek már szervezett orosz csapatok, de számolnak vele, hogy 80,000 vörös katona van még Lengyelor­szágban és ezek kisebb csoportokban megkí­sérlik, hogy a lengyel csapatokkal és a lengyel néppel való érintkezés elkerülésével rendetlen csoportokban elérjék a kelet-porosz határt vagy Minszkbe juthassanak. A Mlavanál bekerített vörös hadtest felének nam sikerült idejében el­menekülni és így nem tudott más orosz csapa­tokkal egyesülni. Amidőn ez a hadtest Oszo- vieczhez közeledett, magára maradt a lengyel hadsereggel szemben és gyorsan visszavonult. Azt hiszik, megkísérlik, hogy egyesüljön az u> orosz hadsereggel, amely Minszk körül gyüleke­zik, ahol Trociaj terve szerint ui csatára készül­nek az oroszok. Az orosz foglyok állítása sze­rint Brussziiovot és Klombovszki tábornokokat agyonlőtték és állítólag más tiszteket is ki akar­nak végezni. Lengyelország végleges határa Becs, augusztus 31. Varsából táviratozzék: Par­lamenti körökben azt beszélik, hogy a lengyel béke- delegáció javaslatot tezz a szovjetkor-meaynak. hogy Lengyelország keleti határát ama határvonal, alapján állapítsák meg, amely 1015 őszén éozakon a német csapatok, délen pedig az osztrák-magyar csapatok kezében volt. Ez a határvonal 1913-ig változatlan maradt és D'ünabiargtól keletre a Neu recz-tóig vonul, onnan nyugatra Molodecsneig és a Berebina-folyó mentén a Fripjet területén Pinszkig. Minszkiből Varsóba érkezett hírek .sze­rint a szovjet delegátusai a békekonferencia leg­közelebbi ülése elé újabb békeföltételeket terjesz­tenek, amelyekben nagyobb engedményeket tesz­nek a Lengyeleknek a keleti határra vonatkozóan. Becs. augusztus 31. Varsói jelenes szerint a lengyel szocialista párt központi végrehajtó bizott­sága l.engy-’lorsééa néprajzi határainak föníartnsa mellett foglalt állást és követeik, hogy a határokat keleten igazítsák és egészítsék ki. A bizottság álhisl taglalt a litván-orosz békeszerződés ellen, mert az oroszok erőszakossága imperialista követeléseket vitt bele és föláldozta Vili:át és Grcdnot az oro­szoknak. Lemberg nincs veszedelemben Bécs, augusztus 31. A Neue Freie Pressének jelentik lírákéból: Azok a hírek, hogy Lemberg városát újból fenyegetik arholscvikhk és a lengyel had táp területén Szlryj és ríikolajev között ukrán" filkelők teszik veszedelmessé a helyzetet, cgyódta­nem, felelnek mag a valócáynak. A Leffi'x-rgtöl i sietve levő rcn koszon, főkb en Ilma:!diáénál vol­te': ügyem kemény harcok ez: utóbbi napokban, de jjebrkésiU (a Przemyslav. inul sikerüli a vörös csnyah-l-nt visszavernünk. jJobrkc városát eresen ierijfVc a lengyelek. pohcriLz ::.k li-tt a 37. szov- et a cl fest ('•. hadosztály:; :\-,k . cw.tr.gait teljesen ez:: vártáié ce skAncs ío c-,: 1 . L. kok. Ar: vliránok lámadűsa Orics.-:::a- ellen Bú- auguszíus él. As Ukrán Snjtéirodának jelentik L cir.vjiié!: Az ukriu főére Ar, akik az c é.,: kamui k re k ;yz'. és .Jekr.tcrinoszláv O, IXi&olujev vár«á! rtr; e/eiiva tartják, a:■gusztus elején nagy evőkkel általános támadóit kezdtek Odessza ellen, A. vörös csapotokat ráklnyszoritet- íak a Eszdjelnaja-Odcssza vasúti vonal föladására és arra, hogy a vasúti vonaltól néhány kilométer­nyire hjtfravonulia-nak. Odessza három hét éta van vágva mindenféle élelmiszerforgalomtól. A városban éhínség van, mert a készletek már el­fogytak. A szovjet minden erőlködése, hogy Odesszát szabaddá tegye, eredménytelen maradt. i-n, |Tt mT.noryr.n~ mwinim Mádosy főkapitány a rendőrtisztyiseíőS ksr szerepéről a Tísza-íigyfeen Tegnap Tomcsány! igazságügy miniszter nyilat• kozott az „Ui Nemzedék '-ben a Tisza-j,őrrel kapcso­latosan az ügyészi kar magatartásáról. Hasonló vá. dák hangzottak el a nyomozásban közreműködött rendőr tisztviselőkről is, munkatársunk tehát leike­reste Nádosy Imre ár. főkapitányt és kérdést intézett hozzá a rendörtisztvisclői kar szerepéről. T A tanúvallomások során — mondotta a fŐKapitány — a rendőrség tisztviselői, aicik a Tisza-ügy nyomozását végezték, ferde beállí­tásba kerültek, _ olyasféleképen tüntették fel őket, mintha részrehajlóim jártak volna, eset­leg mulasztást követtek volna el. Ezért, amint hivatalomat elfoglaltam, azonnal átnéztem a Tisza-ügyre vonatkozó összes aktákat és irato­kat. Ezekből határozottan megállapítottam, hogy a rendőrség részéről semmiféle mulasztás, szabálytalanság, vagy részrehajló magatartás nem íaráult elő. Az pedig, hogy Nagy Károly detekíivíőnök ötvenezer frankot Ígért volna az egyik gyanúsítottnak, közönséges mese. Meg­jegyzem még, hogy a közelmúltban történt áthelyezések egyáltalán nincsenek összefüggés­ben a Tisza-iiggyel. ■mim»»—----|-|nrr-»-irwMT Vörös rémuralom Pécsett Linder Béla szerepe. — A keresztényszociálisták haza. fias állásfoglalása, — A belgrádi kormány ellene van a köztársaságnak. Pécsről most. érkezett szemtanuk állítása szerint az egész Baranyában nagy felfordulást okozott az ottani szocíálista-kommunisták erőlködése, mellyel az erőszakkal megszállva tartott területeken vörös köz­társaságot akarnak alakítani. Egyes verziók szerint önnek az operett-köztársaságnak a rosszemlékű Lin­der Béla lenne ez elnöke, a Magyar Kurír értesülése szerint azonban LIndcrnck a város rendőrfőkapitányi állását szánrák as ottani kommunista terroristák, akik halálos rettegésben tartják a polgárságot és mivel látjuk, hogy most már így nem boldogulnak, csalo­gató ígéretekkel igyekeznek a polgárok cllentállását megtörni. Mint a Magyar Kurírnak jelenük Abaligetről, Linder Bél.:, a főkapitányjelölt, érintkezést keresett a pécsi kercsztényszoeiálistákkal és arra kérte ökot, hős?/ vegyenek részt a városi választásokon, mely cselre a mandátumok hatvan százalékát ígérte a. ke- rcszíényszociálista pártnak. Ez azonban hazafias ön- crzcucl cs felhuoin adássai vitasiiotta vissza Linder ajánlatát és kijelentette, hogy á vörös rombolóknak .»= ottani szerb megszállók által támogatott haza- ára.ó törekvéséit a legélesebbén elítéli. Különben Í3 egy kis baj van a nagyon erőszakolt vörös köztár­sasággal, mert hiteles értesülések szerint a belgrádi kormány a leghatározottabban ellene van ezen kalan­dos vállalkozásnak és semmivel sem hajlandó azt tá­mogatni. A városi választásokat az elmúlt vasárnapon már meg is tartották a pécsi kommunista-szociálisíák. A választás eredményét még nem ismerjük, de máris elképzeljük. Az ottani Munkás cimű lap bejelentése szerint a városi választások után sor kerül a vár­megyei és megyebeli községi tisztujitásra is. A rend­őrség tagjait felszólították, hogy lépjenek be a szo­cialista pártba, melynek ellenében fejenként ötezer ‘ korona havi fiseUst. ígértek nekik. Előfizetési ónk: Egész évse . 280 K — f. Negyedévre > . JHI — i F^évre ... 140 K — f. Egy hóra ... 25 K — f. Egyes arám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona <• Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy-utca 11. szám. Telefomzámok: Felelős szeikesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 5—67, 5—68, 5—69 Szerda, szeptember 7» II. évfolyam 207. (285.) szám. imiiiiiiiiiiiiiinmmniiiimmiit Budapest, 1920.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék