Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-21 / 223. szám

% Kedd­­i szelmeciek 1920 szeptember 21. Pmw®mhm%éű®k és bessámerék — Kikindott munkatársunktól. — A minimeréknök szombathelyi ut­a**' Teleki Pál gróf miniszterelnökje vasárnap Rubinek Gyula, Tomcsányi Vilmoss Sréfer Ist­ván, Vass József, Bleyer Jakab a t reokorópátkai Szabó Iparán miniszterek, Hiller Károly volt miniszterelnök és több képvi­lő társaságában .Szombathelyre utazott, hogy­ a kormányzót a Vas várm­egyei Népgondoló Szövetsége ünne­pélyén képviselje. A m­iniszterelnököt a pálya­udvar őrt Cziráky Józsm gróf, Vas vármegye •főispánja ü­dvüzött^^. diszszázad megszemlé­lése után HerbsLe€tz3. alispán, Vas vármegye törvényhatósíítja nevében köszöntötte a minisz­terelnököt. r .­­ . A pályaudvarról a miniszterelnök díszbe öl­­e­ött lovasbandérium kíséretében vonult be a város főterére, ahol a helyőrség csapatai felett tartott szemlét. A püspöki rezidencián Mikes János gróf megyéspüspök üdvözölte a miniszterelnököt. Kér­jük nagyméltóságodat, — úgymond — hogy ra­gaszkodásunkat és szeretetünket a kormányzó, ám ő főméltóságának tolmácsolja és biztosítsa őt, hogy az országot újjáépítő céltudatos munkájában szá­mítson reánk. Teleki Pál gróf miniszterelnök meg­köszönte a ragaszkodás és a szeretet kifejezését és­ azt, hogy a kormány politikájában a céltudatos.a munkát fölismerték és támogatni kívánják. Fos vár­­megye volt — mondotta a miniszterelnök — talán az összes vármegyék közül leginkább az, amely sem­­miféle erőnek nem engedő ellenállással a vörös erők alatt is komoly munkát folytatott és amelynek el­­­lenállásán megtörtek megtörtek a vörös hullámok. Azok, akik akkor a kormányzó úr erőméltóságával Szegedről próbálták a vörös veszedelmet megdön­teni, mindenkor Vas várm­eye felé tekintettek, mert bíztak Vas vármegye erősen keresztény hitű­ népének hazafias érzésében és nem is csalódtak. A miniszterelnök ezután a Nyugatír Magyar­­országi Cserkészszövetség zászlóavatási ünne­pélyén vett részt. A szögbeverés után a minisz­terelnök megköszönte Ravasz Lajosnak, a Ma­gyar Cserkészszövetség elnökének üdvözlését, majd rövid szavakban megmagyarázta az ifjú­ságnak jelmondatát: „önzetlen és komoly tö­rekvéssel egy erős Magyarország lesz!“ A zászlószen­teléssel egyidősen a város külön­böző részein magyar, ném­t, horvát és vend nép­­gyűléseket tartottak, amelyeken tiltakoztak Ma­gyarország megcsonkítása ellen. A szemle után a­ miniszterelnök a vármegyeháza nagytermébe vo­nult, ahol különböző hatóságok és testületek tisz­telgését fogadta. Vas­ vármegye törvényhatósága nevében Veres István törvényhatósági bizottsági tag üdvözölte a miniszterelnököt. Sopron vár­megye közönsége nevében Wolff Lajos, Sopron vármegye alispánja beszélt. Sopron város­­nevében Thü­rner Mihály polgár­mester annak a reményének adott kifejezést, hogy Sopron városa, mint a magyarság nyugati védvára, továbbra is megmarad Hunnia áldott kebelén. A miniszterelnök az­ üdvözlésekre úgy a maga, mint a kormányzó nevében hálás köszönetet mon­dott a hűségért és ragaszkodásért. — Igen nehéz­­küzdelemnek vagyunk a köze­pén. Fölismertük végre ellenfeleinket, fölismertük képességeiket, tudjuk, kivel állunk szemben úgy külső, mint belső ellenség tekintetében. Ezt a felis­merés hozta magával azt, hogy az újjászületés Ma­gyarországon megkezdődött, amit letagadni, amit meg nem látni lehetetlenség. Ez az érdeme az egész magyarságnak azért az életerőért, amely Magyar­­ország népében nyelvi különbség nélkül megvan.­­Különösen Nyugatmagyarország iránt tartozik há­lával az egész nemzet azért, hogy innen indult ki az az erő, amely Magyarországot megmentette. Nyugodt építőmunka kell abban a küzdelemben, amit még vívnunk­ kell, ami talán még nagyobb ál­dozatkészséget kíván­, mint, eddigi munkánk. Ma még nincs béke, azért úgy kell életünket beosztani, sok mindent kell megvonni magunktól, hogy azután annál biztosabban élhessünk egy erősebb országban. Méltóztassanak elhinni, biztos lépésekből haladva hamarabb célhoz ér az ember, mintha hirtelen na­gyot ugrik és elcsúszik. Azután a népgyülések küldöttségeit fogadta­­a miniszterelnök. A magyar népgyülés tiltakozó határozatát Sigray Antal gróf tolmácsolta. Thür­­ner Mihály a német népgyűlés tiltakozását hozta el. Vas, Sopron és Moson v­ár­hegy­ek horvátnyelvű népének küldöttségét Strassner József esperes ve­zette a miniszterelnök elé és fölhívta a kormány figyelmét arra a nagyfontosságú szerepre, amelyet a fejlett kultúrájú horvát nép betölt. Összekötő kapocs és egyben egyensúly és azok is akarnak maradni. A jugoszlávok által megszállott vend nép nevében Muravidék küldöttségét Sinkovich Elek vezette és tiltakozását jelentette be a békeszerződés rendelkezése ellen, hogy őket a szláv nép közé sorolja. Hangsúlyozta, hogy nem tűrik sokáig a rabságot, mert az idegen rabság teljesen tönkre­tette ezt a szorgalmas népet. Teleki Fát miniszterelnök válaszában biztosí­totta a küldöttségeket, hogy hírül foga vinni a kormányzó úr őfőméltóságának azt a lelkesedést, amit itt Nyugatmagyarország részéről tapasztalt. Nem lehet semmit hirtelen és elhamarkodó törek­vésekkel elérni. Alaposan, elhatározásokkal meg kell állapítani azt, amit az ember akar. Mi elle­nünk úgy dől­gött alá, hogy nem vettük észre és nem dolgoztunk hasonló erővel. Az okozta Magyaror­szág szétomlását, hogy nem ismertük sem külső, sem­ belső­ ellenségeinke­t, amelyek ellenünk törték. Most ismerjük. Vonjuk le tehát a tapasztalatokat, hogyan kell következetesen akarni és következete­sem cselekedni. Az erős akaratnak eredménye­­is lesz­e nem tehetek ígéreteket, nem­ mondhatok olyan dolgokat, amelyeket én remélhetek, de az én­erős meggyőződésem , és kérem önöket, tartátnak, ki önök is elyen, hogy az erős akarat föltétlenül érvényre jut. Az erős akarat előtt meghajolnak azok is, akik eddig azt az erős akaratól neon­ is­merték. deliben István gróf a királykérdésről Vasárnap délelőtt tartotta meg Bethlen István gróf Hódmezővásárhelyen programmbeszédét, mint a város első kerületének egyedüli képviselő­jelöltje. .Kíséretében voltak Szádeczky Lajos, Te­mesvárt­ Imre, Pál­ffy Dániel, Héjj Imre, Kenéz Béla képviselők, Sebess Dénes, Horváth Emil báró és Butkafalvy Miklós államtitkárok. Bethlen Ist­ván­ grófot a város közönsége nagy ünnepséggel fo­gadta. Bethlen nagyszabású beszédben fejtette ki prograiumjátai s hirdette, hogy egységes magyar köz- S*£$llemxme"vam, szükség. A proletárt, a polgáron tu­datra kell felemelni. Nyilatkozott a királykérdés­­ről is, kijelentette, hogy ennek a kérdésnél­ az elin­tézése az ország érdekében igen sürgős. Nézete szerint a leendő magyar király más trónt, mint a magyar trónt nem fogadhat el. Nem híve annak a koncepciónak, hogy a régi osztrák-magyar monar­chiát föl kell támasztani. Egészen megfelelőnek tartja a mai választójogot. Jó külpolitikát — mon­­do­tta — a mai viszonyok között, meggyőződésem szerint alig lehet csinálni, mert egy ország, amely­ben felelőtlen tényezők nap-nap után kardjukat csörtetik, szövetségesekre alig fog találni. A kía­­ántáni politikáját a magyarság elleni gyűlölet ve­zeti. A lelkes tapssal fogadott program­beszéd után Rulkafalvy államtitkár szólalt föl , a gyűlést Márton Árpád bukaresti menekült református lel­kész beszéde zárta be. Délben bankett volt Bethlen István­­gróf tiszteletére, amelyben felköszöntőket mondottak: Temesvárit Géza dr. főispán, Sós Ist­ván polgármester, Szathmáry Tihamér, Lázár De­­zső, Méh­ffy ezredes, Barabás István, Czettler Jenő Jásztér­yszarun. Czettler Jenő dr., a­ jászapáti kerület nem­zetgyűlési képviselője tegnap mondta el képvi­selői beszámolóját Jászfényszaru nagyközség­ben. A népszerű képviselőt a volt disszidensek közül Karapáth­ Jenő dr., nyugalmazott állam­titkár, Huszár Elemér, Róbert Emil és Magyar Kázmér kísérték el, vele érkezett továbbá Be­­nárd Ágost dr. népjóléti miniszter és Bénim István, a földmives-demokrácia és a kisgazda­­mozgalmak atyja és irányítója. A minisztert és a képviselőket nagy ünnepségek között fogad­ták a jász mezővárosban, amelynek piacán por.­ délben 12 órakor kezdte el beszámoló beszédét Czettler Jenő, aki a következőket mondotta: •­ Keresztény vagyok, magyar vagyok, kis­gazda vagyok. Ebben a három mondatban tömörít az egész képviselői működésének irányát és célját Elmondja, hogy október 28-án a három keresztény kormányzópárt paktumot kötött az egyesülésre é­­s közös kormányzásra, amelyet az ő részükről Ru­binek Gyida írt alá. Ennek ellenére a két párt kö­zött, amelynek programja hajszálnyira ugyanaz jóideig nem jött létre a fúzió, mire h­uszadmagára ellenzékbe ment. A kilépés üdvös eredménye egy­szerre megmutatkozott a hirtelen részekal­apult fú­zióban, s amit lehetetlennek tartottak, 48 óra alat létrejött. Mikor ezek a kicsiny vezérkék megválasz­tották fővezérnek Prohászka Ottokárt, akkor az át­kötő munka lehetősége és a sima együtt­működés biztosítva lett. A kis kántantot nem tartja aljas veszedelemnek, mert saját erőink és Európa rokon­szenvének birtokában nincs mitől tartanunk. Pon­zünk lerongyolódásána­k egyik legfőbb oka az elma­lasztot négy hónap, amelyet, a nemzetgyűlés jogi pártjai testvért arcban töltöttek el. Takarékoskod­nunk kell s a terheket arányosítanunk és átháríta­nunk azokra, akik a felfordulás tényező részese voltak. Le kell foglalni a hazaárulók vagyonát s a közterhek fizetésére fordítani. Felelősségre kell von­nunk a Károlyi-forradalom előidézőit. Az örökösö­dési illeték törvényjavaslatával azt a réteget akar­ták sújtani, amelyre a nemzet nagy terhei rásúlyo­sodnak s amellyel szemben ex - akciójuk eredmé­nyeképp itt a jövedelmi hozadékot kell venni alapul Dvorcsák a francia-magyar barátságról. Nyír-­­egyházáról jelentik: Dvorcsák Győző, Nyíregyháza ■ t­érképeit haza ’­ ‘Kijelentette, Barát politika k özhangulatába az ig szemmellát« '•ggal és inkább» ,res összekötte­­•en belekapcso­­lonszenvvel né­­keleten legszi­­­árdabban álló keresztény államot, Magyarország külpolitikai kilátásai sohasem voltak kedvező­b­­bek, m­­int most, amidőn Európában Franciaország irányítás­ával egy hatalmas konzervatív biok van kialakulóba..­. (M. K.) A kormányzópárt ma, hétfőn este 7 órakor a párthelyiségben rendkívül fontos ügyben pártértekez­letet tart s Követeli a progresszív adózást, a részvénytársasá­gok és bankok fokozottabb megadóztatását s a rendszeres pénzügyi és gazdasági politika irányí­tására fel kell állítani az Országos Gazdasági Ta­nácsot. Ha­­gazdaságilag talpraállunk, akkor vissza­szerezzük azokat a területeket is, amelyeket elra­boltak tőlünk. If Czettlernek nagy éljenzéssel fogadott be­széde u­tán Benárd Ágost népjóléti miniszter és Berndt István, a Gazdaszövetség alelnöke inté­zett buzdító beszédet a jász néphez, amelynek nevében Hebron Kálmán fényszarui plébános köszönte meg a beszámolót és biztosította Czetflert a jász nép hűségéről és ragaszkodá­sáról. FrühWirtli beszámolója, h­ag­y néptömesz előtt tartott a Tieszamr*­­ój­lt P­rijihwin­ki Mátyás. Felszólalt kívüle Haller miniszter* Samfecsényi, Tasxler, Bernolák. nem­zetgyű­lési képviselők. Oroszt Gyula, a lőrinci párt elnöke, Urbányi C. József, a kitypeisti párt el­r­öke, Kimenda Lajos jegyző és Varga Géza ref. fel­kész. A mindvégig lelkes beszámolón a választók­ intranzigens keresztény politikát követeltek és visszautasí­­tották a Gaál Gaszt­on­ok gyűlölködő politikáját. fiz Mm­i javaslat vitája A nemzetgyűlés ülése A mai ülésen folytatták a numerus clausus vitáját. Az első szónok Rupert Rezső, akit na­gyon kevesen hallgatnak, nincs is érdemleges­­mondanivalója. Utána Sándor Pál iratkozott fel,­­ aki Prohászka Ottoká­r és Milotay István beszé­dére készíti válaszolni. A mai ülés. A nemzetgyűlés mai ülésén Rakovszky István! ! elnök bemutatón Pest, vármegye feliratát a­ nem­zetiségi kisbbségi minisztérium megszüntetése és ugyeninte’a vallás- és közoktatásügyi, továbbá a bcnj£yi tárca keretébe való utalás tárgyában. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület szintén felírt a nemzetgyűléshez az ipartörvény revíziója­ érdekében. * Az elnöki jelentések után folytatta a Ház­as egyetemi törvényjavaslat részletes vitáját. Az első fölszólaló A numerus clausus vitája. Rupert Rezső: Bűnbakkeresést lát a javasl­­latoso. Az egyik bűnbakot a liberalizmusban, a­ másikat a zsidóságban találták meg. Tassler Béla: Úgy is van! Rupert: Vitatkozik Proh­ásakával és Milotay­­val, akik szerinte a liberalizmust, összetévesztettek a kapitalizmussal. Arra konkludál, hogy mind a két szónok a magántulajdont támadta, mikor a liberalizmust ütötték. (Rupert beszéde közben­ Bottlik József vette át az elnöklést.) Rupert hosszas elméleti fejtegetéseket kezd a szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmairól. Közjogból fakadó romantikus kin incidensnek nevezi a 48-as szaba­d­ságh­arcot. Haller István: Kis incidens? (Nagy zaj.) Rupert: A történelmi perspektívával próbálja magyarázni kifejezését. Majd ismét azt mondja: Közjogi részvénytársaság volt az ország. Idézi­ Grü­n­­wald Bélát. A nemzetnek nem volt pénzügyi, gazdasági egyénisége 1825 előtt. Csak a királynak volt pénzügye. A vámpolitikával megölte Ausztria- Mag­yar­országot. Beszél a bor, búza kiviteléről. Tass­er­: Ez nem tartozik a numerus ot­fe­sűshöz !Bottlik (elnök): Azt bízza rám a képviselő úr, hogy mi tartozik a vitához. Rupert: Felolvassa Orczy Lőrinc levelét, amelyben azt írja, hogy a kereskedelem, ez a csala-, finta foglalkozás nem illik a magyarhoz. Ez a fel­fogás dobta a zsidók ölébe az ipart és kereskedel­met. A magyarságban megvan a rátermettség. A titka a dolognak: rálépni arra a terrénumra, ame­lyet eddig elhanyagoltunk. Neveljünk jó kereske­dőket. Nyomor nincs azon a pályán, ahol a zsidók egyenlő versenytársat kaptak. Nyomor van a köz-

Next