Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-26 / 228. szám

dolatnak uralomra juttatása az egész köz- és magánéletben. Rennerék behunyják a maguk szemét, bekötik az osztrák nép szemét s csak azért is vakon rohannak a tökéletes leromlás, züllés, szétesés utján feltartózhatlanul — lefelé. Valamiféle ösztönnel a vak ember is meg­sejti azonban a külvilágot. Renner urnak, úgy látszik, szintén támadtak némi halvány ráeszmélései arról, hogy az ő rezsimje alatt megmozdult a föld. Nyugaton Bajorországban a monarkista, konzervatív és keresztény gondolat merészen áttörte a forradalmi káosz gőzét, ke­leten Magyarország ugyanezen irányban biztos és szilárd lépésekkel halad az erőgyűjtés, a nemzeti konszolidáció útján, magában Ausz­triában minden tanácsterror és minden kommu­nista erőszakos elnyomás alatt — sőt talán éppen ezek következtében — a keresztény öntudatra ébredés félelmetes arányokban terjed, előreveti nem árnyékát, hanem diadalmas sugarait a ke­­resztényszocialisták döntő győzelme a legköze­lebbi választásokon . Renner úr tehát fél és félelmében nagy hangon beszél a diadalmasan közeledő keresztény-konzervatív ébredés ellen. Ebből a szemszögből látjuk Renner kiro­hanását. Szokatlan a durva hang, értelmetlen a politikai és nemzetközi tapintat teljes negligá­lása, de hiszen az egész csak egy megijedt, fejét vesztett ember deklamálása, megszeppent hadonázása — egyáltalán nem vesszük ko­molyan. Még azt sem fogjuk fel tragikusan, mikor ez a reszkető Kleon a néptribun nem szokatlan goromba túlzásával azt a fenyegető jelszót bo­csátja világgá, hogy „a magyar területi in­tegritás — a háború!“ Ha ez fáj az osztrák kancellárnak, hát csak hadd fájjon minél job­ban. Mi a magyar területi integritásról nem mondunk le. A területi integritás követelése ná­lunk nem jelszó, hanem életfeltétel. Közép- Európa békéjét, egyensúlyát csak Szent István birodalmának egysége biztosítja. A világháborút nem csekély részben a Magyarország szétzú­zását célzó gonosz tendenciák idézték fel; eze­ket a tendenciákat ápolta elég rövidlátóan a régi Ausztria is. A­ radikális Renner e téren méltó utódja minden kivénült, copfos­z-osztrák diplomatának, saját hazája és egész Közép- Európa világos érdekei ellen is. Igenis, mi nem szűnünk meg követelni Magyarország területi integritásának visszaállítását, nemcsak Csonka­­ségével,­­ Ulna,Ifi * Jut* fi.Oraián.j.. . W B. D. S. G. 67.141. számú uszúján. Budapesten a röpiratokat és könyveket Görög István ház­üveges vette át és rejtette el lakása pincéjében, ahol azokat a rendőrség meg is találta. Görög uta­­­sításokat Jankonovics Róza kereskedő utján is kapott, aki a bécsi budapesti kommunisták ramies futárja volt. A budapesti szervezet egyik főembere Galter József fölfüggesztett Máv. mozdonyvezető aki a proletárdiktatúra alatt a Vasutasszövetség elnöke volt. Vele együtt dolgozott Kiss József föl­függesztett kalauz, Sere Zoltán fölfüggesztett mozdonyvezető, Ny­irha Ferenc vasesztergályos és Biró Béla mozdonyvezető, aki Tatabányán és kör­nyékén terjesztette a röpiratokat. Jankonovics Róza nemcsak a szervezkedéshez szükséges pénzt hozta magával Bécsből, hanem hozott pénzt arra is, hogy egyes megszökött, vagy elítélt kommunis­ták hozzátartozóit segíthessék. Az­ említett egyéneket a rendőrség őrizetbe vette. Őrizetbe vette még Gálos Lenkét, aki Bécs és Budapest között szintén futárszolgálatot teljesí­tett, valamint Köblös Gyula pénzügyi fővigyázót, Köblös Elek fivérét, aki lajtaszentmiklósi állomás­helyén a kommunisták ki- és bejárását elősegítette. A nyomozás során őrizetbe került továbbá Vandák Ferenc, Tamás István, Mahota Józse­fné, Pálinkás Géza, Juszter Károly, Wurm Andor, Weinberger Izsák, Weisz Hermann, Simon István, akik részben terjesztették a röpiratokat, részben azok terjesztésére vállalkoztak. Továbbá László Vilmos felfüggesztett fővárosi tanítót, aki több izben érintkezett a bécsi kommunistákkal, aki Landler Jenő népbiztos Bodor nevű titkárától az akció cél­­jaira Bécsből ötvenezer koronát juttatott közvetí­tők útján Glatter József kezeihez. A nyomozás so­­rán őrizetbe került Szitás Lajos pincér is, aki a proletárdiktatúra alatt a Ludovika Akadémia po­litikai megbízottja volt és június 24-iki ellen­­forradalom leverésében nagy szerepet játszott- Szitás bevallotta, hogy neki kellett volna azoknak az éttermeknek pincéreit megszervezni, ahol előke­lőbb politikusaink étkezni szoktak, hogy őket meg­mérgezzék. Szitás a főkapitányságon leugrott az emeletről és meghalt. Kretti Lajos feladata volt Sopron, Szombat­hely, Nagykanizsa, Győr, Székesfehérvár, Zala­egerszeg és Veszprém városokban a röpiratok ter­jesztésének megszervezése. Sopronban a megszö­kött Gál és az őrizetbe vett Krasztovics István és Stöger Ede végezték a terjesztést. Szombathelyen az őrizetbe vett Hénes József, Pop Kálmán, Simon wjgroWd vasMunka» Győzik gyárainkban !Ötszázmmillió korona értékű gépet exportálunk ha­vonta­ — A Vasművek Szövetségének nyilatkozata Az Új Nemzedék tegnapi száma adott hírt arról, hogy a fémiparban a munkások bérét húsz százalékkal növelik. E híradással kapcsolatban megkérdeztük Kende Tódort, a magyar vasművek li­ míingi Yiinik f"—ry'— -j­ igazgatóját, a magyar ipar helyzetéről, aki a következő fébbágolú*i^4 adta: — A húsz­százalékos béremelés, amely az akkord­ kereseti lehetőséget egy órára normális viszonyok között 12 korona 80 fillérben állapítja meg, harmincezer vasmunkás megélhetését köny­­nyíti, mert a mag nem szállott Magyarországon levő vasgyárak ma már ennyi munkást foglalkoz­tatnak. Békében ötvenezer ember dolgozott a vas­iparban. A kommün bukása után azonban csak tizenkétezer volt a vasmunkások száma és így a mai szám a termelési viszonyok javulását mutatja. Sajnos, a gépipar, amely aránylag rövid idő alatt tudott lábra állni, a nyersanyag-beszerzés terén nagy nehézségekkel küzd. A vasfélgyártmányok például a béketermésnek átlag csak 15 százalékát teszik. * — Ennek ellenére a vas- és gépipar — mon­dotta az igazgató — mégis exportképes. Havonta körülbelül kétszázmillió koronát tesz ki a vasi­p­ar exportált árujának értéke. Gépgyárainknak ugyanis kilencven százaléka kezünkön maradt és ezt a gépipari kultúrát a körülöttünk fekvő államok, Jugoszlávia és Románia nem tudják nélkülözni. Az exportlehetőség különösen a mezőgazdasági gé­pekben nagy, ebből igen nagy késeseteket halmozott föl az a háromezer munkás, amely kizáróan föld­megmunkáló gépek gyártásával foglalkozik. Gép­exportunk idilépésen Lengyelország és Jugoszlávia felé gravitál. Megkérdeztük végül informátorunkat a vas­munkások hangulatáról, akik tudvalévően szak­­szervezetekbe tömörítve, erőszakos vezetőik alatt nagy szerepet játszottak a bolsevizmusban. — A munkásságnak csak egy kis részét tudták volt félrevezetni, — mondotta informátorunk. — ám a kommün alatt ez a kisebbség is valódi mivol­tában ismerte meg a szociális termelést, amely ín­séget és munkanélküliséget hozott rá. Most a vasmunkások úgyszólván kivétel nélkül ügyes, hasznos és megbízható elem, amely támasza lesz ex­portzáló gazdaság­i feltámadásának-

Next