Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-18 / 221. szám
U — ___ Ára 1 korona / _ tervre'-'*1 8k§Í£] shiiwm %&&& réfrifc ^säk^. wShm jstöSSSteü'* Előfizetési árak: Egész évre . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre . . . 140 K — f. Egy béra ... 25 K — f. Egyes szán ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona .• Budapest, 1920. Felelős szerkesztő: Milotay István . iimiimiimmiimiiiiiiiKiiiiiiiiuimimmiiiiiiiimmmii 11. évfolyam 221. (299.) szám. Szombat, szeptember 18. sagnak, de egyetlenegy halhatatlant sem, aki európai mérték szerint is az. Nincs se Bolyai Farkasuk, se Eötvös Lórándjuk, se Lóczy Lajosuk, se Madáchuk. Övék a civilizáció. Miénk a kultúra. övék a vezérügynökség, a gőzmosoda, a bookmaker, a reklám. Miénk a göröngyös küzködés ismeretlen célok felé, az alkotás mázsás Szerkesztőség: V. transfit Honvéd utca 10. szám. Kiadóhivatal: IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám. A szerkesztőség telefonszámai d.e.: 7-20, 7-21, 75-31, 75-88, József 3-63 és József 45-60; d. u.: 5-67, 5-68. és 5-69. A kiadóhivatal telefonszámai: 5-67,5-68 és 5-69. terhe, a tiszta szemlélődés mondhatatlan gyötrelme és gyönyörűsége, övék az újságíró, ki primadonnák hálószoba-ajtain hallgatózik. Miénk a tudós, ki fölfedezi a rejtélyes és ismeretlen világot, övék a kabarék falackodó versfaragója. Miénk a költő, övék Gábor Andor. Miénk Petőfi Sándor: Tehetség és fürgeség A nagy viadal során, melyet magyarság és zsidóság vív, most egymásután kerülnek elő a fegyvertárakból az érvek, melyek a harcolók igazát igyekeznek bizonyítani. Elsütötték már ellenünk a szabadelvűség rozsdás flistfáját, mely többszörösen csütörtököt meetlött. Hallottunk i ni lb ini lij il i j iliilAhirr 'szüreti mozsárágyukat és tréfás békerakétákat is. Egyik se talált. Tegnap a porondra lépett Prohászka Ottokár s a székesfehérvári püspök tündöklő beszédében szinte összefogta azt, amit a zsidókérdésről mondani lehet és programmot adott a magyarságnak. Ma reggel aztán a szabadelvű lapok figyelmeztettek bennünket a beszéd egy részletére — melyet a szónok bizonyára máskép értett, mint ők — arra, melyben a „zsidóság szellemi fölényéről“ szól. Egy töltényt, melyet az előkelő harcoló kiejtett táskájából, ime fölvesz az ellenfél és most reánk süti. Mi itt az igazság? Prohászka Ottokár, aki ragyogó elméjénél és pompás egyéniségénél fogva egyenesen a magyarság szellemi fölényét hirdeti, aligha akarta ezzel a kifejezéssel elmarasztalni a tehetségtől duzzadó és gazdag magyarságot, aligha óhajtott szegénységi bizonyítványt kiállítani azoknak, kik ezen a földön egyedül képviselik az alkotó munkát, a nagyvonalú és bátor és hősi műveltséget. Nehogy az a félreértés, melyet a szabadelvű lapok szorgosan ápolni igyekszenek, csak pillanatra is meggyökerezzen, tisztázzuk a fogalmakat. Nem tagadhatjuk, hogy a zsidóság csakugyan lázas és mohó cselekvési képességet árult el. Majdnem minden téren szervezett, szerkesztett, toborzott összeállított, tevékenykedett és sürgölődött, hogy milyen módon, milyn erkölcsi elvek szerint és milyen haszonnal, az nem tartozik ide. Mindenesetre kezébe vette a demokratikus műveltségnek azt az irányát, melyet az újat és halhatatlant alkotni nem tudó legújabb kor teremtett meg és civizációnak kereszteltek el. Kétezer év óta parlagon heverő, tétlenségre kárhoztatott erélye egyszerre kirobbant ebben a lelkialkatának megfelelő keretben. De várjon mit műveit ezenkívül? Élére állt a szellemi mozgalmaknak, elnöke és ügyvezető igazgatója lett minden kulturintézménynek, anélkül, hogy komolyan előrevitte volna. Mert a kultúra ténylegesen ma is a magyarságé, mely éhezik és le van rongyolódva s nem a hivatalt, hanem a hivatást, nem hasznot és szerepet, hanem a célt, a tudást, az igazságot és szépséget keresi, azé az arisztokratikus fajtáé, mely a szemlélődést akarja, azé a „megváltott“ kereszténységé, mely nem lohol tízszobás lakások és bankigazgatói milliók után s az életét szolgálatnak tekinti. Igenis a kultúra, a régi európai, a tizenkilencedik századbeli szellemi vezérkedés még mindig a miénk. Mi ismerjük azt a titkot, hogy lehet a semmiből valamit elővarázsolni, mibennünk lakozik az elvetett mag ősereje, mely csodát teremt. Kérdezzük ezek után, hol van az ő szellemi fölényük? Azt hisszük, ők is javunkra döntik el a vitát. A tehetséget nem szabad összetéveszteni a fürgeséggel, ügyeskedéssel, mohósággal, szemfüles sürgés-forgással, a produkálást a reprodukálással. Az, amit fölénynek vélnek egyesek, nem magasrendűség, hanem alacsonyrendűség, mely képessé tesz a durva, „demokratikus“ versenyben való helytállásra. De nem erről a versenyről volt szó, hanem az emberi lélek és elme alkotóképességéről. Mióta a magyarság emancipálta a zsidóságot, békés és egyedül nekik kedvező évtizedek múltak el, melyek alatt végrehajtották országunkban a honfoglalást. Állapítsuk meg, hogy a zsidóság ez idő alatt néhány jeles és tiszteletreméltó szellemi munkást, szervezőt, kereskedőt adott a magyar Szocialisták és kommunisták az osztrák választáson . Az ..Uj Nemzedék“ bécsi munkatársától. — Bécs, szeptember 16-A most kezdődő osztrák, választási harc rátába ut bangok Végsőinek: amig elüttig csak a külömböző elvi alapon álló pártok harcoltak egymás ellen, most már a szociáldemokrata párt belsejében is kitört a háború? S meghasonlás olyan méretűvé lett, hogy a párt radikálisabb csoportja külön frakciót alakított: a baloldali szocialisták munkaközösségét, amely néhány napos fennállás után újabb frakcióra bomlott. Ezek az új alakulatok természetesen erősen gyengítik az anyapártot, mert a baloldali irányzat megerősödését jelentik. A „munkaközösség ” lényegileg, a harmadik internacionálé alapján áll, közte s az osztrák kommunista párt között — amint az alakulat vezére, Frey dr. most kijelenti — elvi ellentét egyáltalán nincsen. Frey mégsem csatlakozik a kommunistákhoz s hosszasabban meg is okolja, hogy miért nem. Azosztrák Pogány József- Ez a Frey dr. a csöndes novemberi forradalomnak leghirhedtebb alakja: ő volt az osztrák Pogány József, ő szervezte meg az osztrák katonatanácsot, ő volt az elnöke s a hadsereg szétzüllesztése körülbelül oly mértékben az ő egyéni érdeme, mint Pogányé a magyar hadsereg szétbomlasztása. Frey később is megmaradt a katonatanács élén s a kerületi munkástanácsnak, melynek léte és működése Bécset a lappangó bolsevizmussal ajándékozta meg, egyik leghangosabb, legszélsőségesebb tagja volt mindig, jóllehet nem a kommunisták, hanem a szocialisták küldték oda. A munkás-, valamint katonatanácsban két éven át együtt dolgozott Frey kapitány a kommunistákkal; ezt ő maga hangsúlyozza, mint ahogy aláhúzza kétszer-háromszor azt is, hogy ha valaki, úgy ő ismeri a kommunistákat, a kommunista vezéreket. Semmi oka nem lehet a kívülállónak, hogy ebben az állításában kételkedjék, annál kevésbbé, mert az a kép, amelyet a bécsi kommunista vezérekről fest, nem ismeretlen azok előtt, akik a magyar kommunista vezéreket ismerik. Csak kommunistára szabad szavazni. És mégis, ez a Frey kapitány, a baloldali szocialisták munkaközösségének elnöke, a küszöbön levő választás alkalmából szózatot bocsájt ki a bécsi munkássághoz, amelyben kötelességévé teszi, hogy a kommunista vezérekre szavazzon. Munkás, akár kommunista, akár szocialista, csak abban az esetben adhatja szocialista jelöltre a szavazatát, ha az polgári jelölttel áll szemben. Egyébként csak kommunistára szabad munkásnak szavaznia. Ezt hirdeti Frey dr., ugyanaz a Frey, aki hangsúlyozottan kijelenti, hogy ő tudja, kik a kommunista vezérek, mert hiszen együtt dolgozott velük. A „Revolutionärer Sozialdemokrat“ legújabbszámában meg is mondja, hogy kicsodák ők, akiket ő minden áron megválasztatni akar. Szó szerint ezeket írja: — A mi kommunista vezéreink, politikailag mérve őket, nem egyebek kontároknál, nyomorult kontároknál. Agitátorok, de nem politikusok. Egy baloldali szocialista elvtársunk helyesen jellemezte így őket: a németosztrák kommunista vezérek között nem lehet találni egyetlen egyet sem, akire a németosztrák munkásosztály sorsát akár csak egy negyedórára is nyugodtan rá lehetne bízni. „A legalávalóbb sziszegők.“ Ez a Frey, aki ilyen jól ismeri a kommunista vezéreket, megállapítja továbbá, hogy a kommunista vezéreknek ezekben a testületekben folytatott munkássága nem volt egyéb ,a legalávalóbb szó- és szerződésszegések szakadatlan láncolatánál". Éppen ezért arra a meggyőződésre jutott, hogy a kommunista vezérekkel tárgyalni és velük megállapodásokat létesíteni nem lehet. „Csak tökéletesen bolond ember bocsátkozhatnék tárgyalásba ilyen férfiakkal, akik két év alatt bebizonyították, hogy semmiféle megállapodást nem tudnak megtartani. A németosztrák kommunista vezérekkel együtt dolgozni a proletárdiktatúra politikájáért: ez téboly, bűntett, öngyilkosság és a proletáriátus legyilkolása“. Végül Frey dr. azzal gyanúsítja meg Tomannt, az osztrák kommunista párt vezérét, hogy Lenin egyik táviratát egyszerűen meghamisította. Íme, így ismeri a radikális Frey dr. a kommunista bajtársait és jellemző rá és a radikális gondolkozásra, hogy ugyanez a Frey ugyanezeknek a kommunista vezéreknek a megválasztására akarja kényszeríteni az osztrák munkásságot vrimrriTrír n<ir»T» » um i~i-ijnm-inru-ii-Lrrmiy Pardon... A muuTrásony ? Már megint a bol$evizn?u& .ellen van fölindulta, — micsoda? Ai Est. Nagyon fői' VAU- indulva, fájdalma úgy kiárad, hogy a Duna nem birjh ti,konkurranciát és sietve apad vissza medrébe. „Fájdalom, a magyar munkásság 1918 márciusában nem mistrrbett annyi politikai bölcsességet, amennyi elegendő tetoválná az első forradalom zavaros árjának szabalyozasat,“ __ igy zokog a göndörfürtü hattyú a VII. kerületben. Nos, mi a munkásság hibáit nem szoktuk dédelgetni és nem kívánjuk elenni a kenyeret a Népszava elöl. De azt már — pardon — mégis visszautasítjuk, hogy Az Est még a maga bűneit is a magyar munkásság vörös tarsolyába tolja. Mert mit várhattunk volna a zsidó szocialista agitátorok által amúgy is megszédített munkásságtól, ha egyszer a kivasalt, kifésült, kapitalista-burzsoá Az Esttől is azt kellett olvasnia, hogy Lenin az új Krisztus, Kun Béla dettó „új Krisztus“, ha azt látta, hogy Az Est is vezércikkben tamol a polgári miniszterek arculköpködésének, Böhm Vilmost tartja az új Napóleonnak, az első forradalom ,,zavaros árján" mint a legbélcegebb kalózvezér dirigál és akárhányszor szocialistább a Népszavánál? Pardon, csak ne szerénykedjék Az Est és ne engedje át veszedelmes babéreit a ,,magyar munkásság“-nak! D'Annunzio módszere. Gabrielle D'Annunzio egy szép napon fütyült Európára és megszállta Fiumét. Európa köhögött és végül a kvarneroi szabadállam mégis ki van kiáltva. Helyes, — mondja most D'Annunzio — most már csak azt kell kikiáltani, hogy a szabadállam csatlakozik Olaszországhoz. Európa ismét köhög, de végül D'Annunzioé lesz a siker. Miért? Mert jó a módszere. Mindig befejezett tényeket teremt és nem törődik a formákkal. Most például Fiuménak nmzeti kölcsön kellene. Az olasz bankok meg is szavazták, de még nem fizették ki. Erre D'Annunzio lefoglalja a Cosne nevű bérelt gőzöst százmillió értékű rakományával és addig nem adja ki, amíg a bankok ki nem adják a kölcsönt. Ha nem, akkor ,,kitűzi a régi kalózlobogót's minden hajót elzsákmányol a bankok elől. Pénzt vagy életet! — kiállja a nagy Gabriellé egészen ősi egyszerűség-