Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-18 / 221. szám

U — ___ Ára 1 korona / _ tervre'-'*1 8k§Í£] shiiwm %&&& réfrifc ^säk^. wShm jstöSSSteü'* Előfizetési árak: Egész évre . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre . . . 140 K — f. Egy béra ... 25 K — f. Egyes szán ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona .• Budapest, 1920. Felelős szerkesztő: Milotay István . iimiimiimmiimiiiiiiiKiiiiiiiiuimimmiiiiiiiimmmii 11. évfolyam 221. (299.) szám. Szombat, szeptember 18. sagnak, de egyetlenegy halhatatlant sem, aki eu­rópai mérték szerint is az. Nincs se Bolyai Far­kasuk, se Eötvös Lórándjuk, se Lóczy Lajosuk, se Madách­uk. Övék a civilizáció. Miénk a kul­túra. övék a vezérügynökség, a gőzmosoda, a bookmaker, a reklám. Miénk a göröngyös küz­­ködés ismeretlen célok felé, az alkotás mázsás Szerkesztőség: V. tran­sfit Honvéd­ utca 10. szám. Kiadóhivatal: IV. kerület, Gerlóczy­ utca 11. szám. A szerkesztőség telefonszámai d.e.: 7-20, 7-21, 75-31, 75-88, József 3-63 és József 45-60; d. u.: 5-67, 5-68. és 5-69. A kiadóhivatal telefonszámai: 5-67,5-68 és 5-69. terhe, a tiszta szemlélődés mondhatatlan gyötrelme és gyönyörűsége, övék az újságíró, ki primadonnák hálószoba-ajtain hallgatózik. Miénk a tudós, ki fölfedezi a rejtélyes és isme­retlen világot, övék a kabarék fa­lackodó vers­faragója. Miénk a költő, övék Gábor Andor. Miénk Petőfi Sándor: Tehetség és fürgeség A nagy viadal során, melyet magyarság és zsidóság vív, most egymásután kerülnek elő a fegyvertárakból az érvek, melyek a harcolók igazát igyekeznek bizonyítani. Elsütötték már ellenünk a szabadelvűség rozsdás flistfáját, mely többszörösen csütörtököt meetlött. Hallottunk i ni lb ini lij i­l­ i j iliilAhirr 'szüreti mozsárágyu­­kat és tréfás békerakétákat is. Egyik se talált.­ Tegnap a porondra lépett Prohászka Ottokár s a székesfehérvári püspök tündöklő beszédében szinte összefogta azt, amit a zsidókérdésről mondani lehet és programmot adott a magyar­ságnak. Ma reggel aztán a szabadelvű lapok figyelmeztettek bennünket a beszéd egy részle­tére — melyet a szónok bizonyára máskép ér­tett, mint ők — arra, melyben a „zsidóság szellemi fölényéről“ szól. Egy töltényt, melyet az előkelő harcoló kiejtett táskájából, ime föl­vesz az ellenfél és most reánk süti. Mi itt az igazság? Prohászka Ottokár, aki ragyogó elméjénél és pompás egyéniségénél fogva egyenesen a magyarság szellemi fölényét hirdeti, aligha akarta ezzel a kifejezéssel elma­rasztalni a tehetségtől duzzadó és gazdag ma­gyarságot, aligha óhajtott szegénységi bizo­nyítványt kiállítani azoknak, kik ezen a földön egyedül képviselik az alkotó munkát, a nagy­vonalú és bátor és hősi műveltséget. Nehogy az a félreértés, melyet a szabadelvű lapok szorgo­san ápolni igyekszenek, csak pillanatra is meggyökerezzen, tisztázzuk a fogalmakat. Nem tagadhatjuk, hogy a zsidóság csakugyan lázas és mohó cselekvési k­épességet árult el. Majd­nem minden téren szervezett, szerkesztett, to­borzott összeállított, tevékenykedett és sürgö­lődött, hogy milyen módon, milyn erkölcsi elvek szerint és milyen haszonnal, az nem tar­tozik ide. Mindenesetre kezébe vette a demo­kratikus műveltségnek azt az irányát, melyet az újat és halhatatlant alkotni nem tudó leg­újabb kor teremtett meg és civ­izáció­nak kereszteltek el. Kétezer év óta parlagon heverő, tétlenségre kárhoztatott erélye egyszerre ki­robbant ebben a lelkialkatának megfelelő keret­ben. De várjon mit műveit ezenkívül? Élére állt a szellemi mozgalmaknak, elnöke és ügy­vezető igazgatója lett minden kultur­intézmény­­nek, anélkül, hogy komolyan előrevitte volna. Mert a kultúra ténylegesen ma is a magyarságé, mely éhezik és le van rongyolódva s nem a hi­vatalt, hanem a hivatást, nem hasznot és szere­pet, hanem a célt, a tudást, az igazságot és szépséget keresi, azé az arisztokratikus fajtáé, mely a szemlélődést akarja, azé a „megváltott“ kereszténységé, mely nem lohol tízszobás lakások és bankigazgatói milliók után s az életét szolgálatnak tekinti. Igenis a kultúra, a régi­ európai, a tizenkilencedik szá­zadbeli szellemi vezérkedés még mindig a miénk. Mi ismerjük azt a titkot, hogy lehet a semmiből valamit elővarázsolni, mibennünk la­kozik az elvetett mag ősereje­, mely csodát teremt. Kérdezzük ezek után, hol van az ő szellemi fölényük? Azt hisszük, ők is javunkra döntik el a vitát. A tehetséget nem szabad összeté­veszteni a fürgeséggel, ügyeskedéssel, mohó­sággal, szemfüles sürgés-forgással, a produká­lást a reprodukálással. Az, amit fölénynek vél­nek egyesek, nem magasrendűség, hanem ala­­csonyrendűség, mely képessé tesz a durva, „demokratikus“ versenyben való helytállásra. De nem erről a versenyről volt szó, hanem az emberi lélek és elme alkotóképességéről. Mióta a magyarság emancipálta a zsidóságot, békés és egyedül nekik kedvező évtizedek múltak el, melyek alatt végrehajtották országunkban a hon­foglalást. Állapítsuk meg, hogy a zsidóság ez idő alatt néhány jeles és tiszteletreméltó szellemi munkást, szervezőt, kereskedőt adott a magyar­ Szocialisták és kommunisták az osztrák választáson . Az ..Uj Nemzedék“ bécsi munkatársától. — Bécs, szeptember 16-A most kezdődő osztrák, választási harc rátába ut bangok Végsőinek: am­ig elüttig csak a kü­­­lömböző elvi alapon álló pártok harcoltak egymás ellen, most már a szociáldemokrata párt belsejében is kitört a háború? S meghasonlás olyan méretűvé lett, hogy a párt radikálisabb csoportja külön frak­ciót alakított: a baloldali szocialisták munkaközös­ségét, amely néhány napos fennállás után újabb frak­cióra bomlott. Ezek az új alakulatok természetesen erősen gyengítik az anyapártot, mert a baloldali irányzat megerősödését jelentik. A „munkaközösség ” lényegileg, a harmadik internacionálé alapján áll, közte s az osztrák kommunista párt között — amint az alakulat vezére, Frey dr. most kijelenti — elvi ellentét egyáltalán nincsen. Frey mégsem csatlakozik a kommunistákhoz s hosszasabban meg is okolja, hogy miért nem. Az­­osztrák Pogány József- Ez a Frey dr. a csöndes novemberi forradalom­nak leghirhedtebb alakja: ő volt az osztrák Pogány József, ő szervezte meg az osztrák katonatanácsot, ő volt az elnöke s a hadsereg szétzüllesztése körül­belül oly mértékben az ő egyéni­ érdeme, mint Pogányé a magyar hadsereg szétbomlasztása. Frey később is megmaradt a katonatanács élén s a ke­rületi munkástanácsnak, melynek léte és működése Bécset a lappangó bolsevizmussal ajándékozta meg, egyik leghangosabb, legszélsőségesebb tagja volt mindig, jóllehet nem a kommunisták, hanem a szo­cialisták küldték oda. A munkás-, valamint katona­­tanácsban két éven át együtt dolgozott Frey kapi­tány a kommunistákkal; ezt ő maga hangsúlyozza, mint ahogy aláhúzza kétszer-háromszor azt is, hogy ha valaki, úgy ő ismeri a kommunistákat, a kommu­nista vezéreket. Semmi oka nem lehet a kívülálló­nak, hogy ebben az állításában kételkedjék, annál ke­­vésbbé, mert az a kép, amelyet a bécsi kommunista vezérekről fest, nem ismeretlen azok előtt, akik a magyar kommunista vezéreket ismerik. Csak kommunistára szabad szavazni. És mégis, ez a Frey kapitány, a baloldali szo­cialisták munkaközösségének elnöke, a küszöbön levő választás alkalmából szózatot bocsájt ki a bécsi munkássághoz, amelyben kötelességévé teszi, hogy a kommunista vezérekre szavazzon. Munkás, akár kommunista, akár szocialista, csak abban az esetben adhatja szocialista jelöltre a szavazatát, ha az pol­gári jelölttel áll szemben. Egyébként csak kommu­nistára szabad munkásnak szavaznia. Ezt hirdeti Frey dr., ugyanaz a Frey, aki hangsúlyozottan ki­jelenti, hogy ő tudja, kik a kommunista vezérek, mert hiszen együtt dolgozott velük. A „Revolutionärer Sozialdemokrat“ legújabb­­számában meg is mondja, hogy kicsodák ők, akiket ő minden áron megválasztatni akar. Szó szerint ezeket írja: — A mi kommunista vezéreink, politikailag mérve őket, nem egyebek kontároknál, nyomorult kontárok­nál. Agitátorok, de nem politikusok. Egy baloldali szocialista elvtársunk helyesen jellemezte így őket: a németosztrák kommunista vezérek között nem le­het találni egyetlen egyet sem, akire a németosztrák munkásosztály sorsát akár csak egy negyedórára is nyugodtan rá lehetne bízni. „A legalávalóbb sziszegők.“ Ez a Frey, aki ilyen jól ismeri a kommunista ve­zéreket, megállapítja továbbá, hogy a kommunista vezéreknek ezekben a testületekben folytatott mun­kássága nem volt egyéb ,a legalávalóbb szó- és szer­ződésszegések szakadatlan láncolatánál". Éppen ezért arra a meggyőződésre jutott, hogy a kommunista vezérekkel tárgyalni és velük megállapodásokat léte­síteni nem lehet. „Csak tökéletesen bolond ember bocsátkozhatnék tárgyalásba ilyen férfiakkal, akik két év alatt bebizonyították, hogy semmiféle megál­lapodást nem tudnak megtartani. A németosztrák kommunista vezérekkel együtt dolgozni a proletár­­diktatúra politikájáért: ez téboly, bűntett, öngyilkos­ság és a proletáriátus legyilkolása“. Végül Frey dr. azzal gyanúsítja meg Tomannt, az osztrák kommu­nista párt vezérét, hogy Lenin egyik táviratát egysze­rűen meghamisította. Íme, így ismeri a radikális Frey dr. a kommu­nista bajtársait és jellemző rá és a radikális gond­ol­kozásra, hogy ugyanez a Frey ugyanezeknek a kom­munista vezéreknek a megválasztására akarja kény­szeríteni az osztrák munkásságot vrimrriTrír n<ir»T» » um i~i-ijnm-inru-ii-Lrrmiy Pardon... A muuTrásony ? Már megint a bol$evizn?u& .ellen van fölindulta, — m­icsoda? Ai Est. Nagyon fői' VAU- indulva, fájdalma úgy kiárad, hogy a Duna nem birjh ti,konkurranciát és sietve apad vissza medrébe. „Fájdalom, a magyar munkásság 1918 márciusában nem­ mistrrbe­tt annyi politikai bölcses­séget, amennyi elegendő tetoválná az első forrada­lom zavaros árjának szabalyozasa­t,“ __ igy zokog a göndörfürtü hattyú a VII. kerületben. Nos, mi a munkásság hibáit nem szoktuk dédelgetni és nem kívánjuk elenni a kenyeret a Népszava elöl. De azt már — pardon — mégis visszautasítjuk, hogy Az Est még a maga bűneit is a magyar munkásság vörös tarsolyába tolja. Mert mit várhattunk volna a zsidó szocialista agitátorok által amúgy is megszédített munkásságtól, ha egyszer a kivasalt, kifésült, ka­­pitalista-burzsoá Az Esttől is azt kellett olvasnia, hogy Lenin az új Krisztus, Kun Béla dettó „új Krisztus“, ha azt látta, hogy Az Est is vezércikk­ben tamol a polgári miniszterek arculköpködésé­­nek, Böhm Vilmost tartja az új Napóleonnak, az első forradalom ,,zavaros árján"­ mint a leg­­bélcegebb kalózvezér dirigál és akárhányszor szo­­cialistább a Népszavánál? Pardon, csak ne sze­rénykedjék Az Est és ne engedje át veszedelmes ba­béreit a ,,magyar munkásság“-nak! D'Annunzio módszere. Gabrielle D'Annun­­zio egy szép napon fütyült Európára és megszállta Fiumét. Európa köhögött és végül a kvarneroi szabadállam mégis ki van kiáltva. Helyes, — mondja most D'Annunzio — most már csak azt kell kikiáltani, hogy a szabadállam csatlakozik Olaszországhoz. Európa ismét köhög, de végül D'Annunzioé lesz a siker. Miért? Mert jó a mód­szere. Mindig befejezett tényeket teremt és nem törődik a formákkal. Most például Fiuménak nm­­zeti kölcsön kellene. Az olasz bankok meg is sza­vazták, de még nem­ fizették ki. Erre D'Annunzio lefoglalja a Cosne nevű bérelt gőzöst százmillió értékű rakományával és addig nem adja ki, amíg a bankok ki nem adják a kölcsönt. Ha nem­, akkor ,,kitűzi a régi kalózlobogót'­s minden hajót el­zsákmányol a bankok elől. Pénzt vagy életet! — kiállja a nagy Gabriellé egészen ősi egyszerűség-

Next