Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

I 'Yv** '•s/kó :: 1h ... *' 1Qor loje f) pro \ 11 « ■ ^ - ■ AH fíf Ára^ifcorona (j" U­j Nemzedék Előfizetési árak- Szerkesztőség: V„Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV. : a­­­z í: Sfér:: "S S­S: POLITIKAI NAPILAP Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. 75-3. Szerkesztője*: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó-2 kor. — Hirdetések milliméteres­ cíijszabás szerint. *:* hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •­ MIIIIIIHIllHlllHlllllllllllllllHHHIlWHMtHllllllHlllllllllltIHillllWlllllHHttWtttilllllllllllllllllimimtHHiiHlllHHIfHtIIIIIIIIIIIIIHIHillHHHHtIHtIHlHIlWHHHIIIHHHIIIIHMIiHUIIIIIItHIMHHmiiHHHtHHHií Budapest, 1921. Hl. évfolyam, 1. (386.) szám. Szombat, január 7. Illllllllltlll........ lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll! Eg: pohár viz . Kérek e,' akár vizet — mondom a cseléd­bek.­­ " becsöpsetm. a -n­d — kripesztonka, tizenötéves, de olyan, j.w .i c ak kilenc mute, — megáll az ajtóban, bor­­'­s fejjel, felt­efli nyiszlett, csúnya aredzskáját, végigfut ideghalózán a parancs, aztán, hogy lassan öntudatra kél kop­yájában, kimegy. Hallom, amint­­csu­ki­ az ajtókat s a konyhában, a pohárszéken Czorász. Valami­­ dalt dünnyög, melyet állandóan hallok, de eddig ne sikerült kihámoznom se szöve­gét, se dallam­át. Figyelek ő­rt kinek parancsoltam. Egyszerre aztán nag­y világításban látom magamat is, amint az íróasztalnál ü­k és várok a pohár vízre. Álmat­lan éjszaka, ideg­ kimerültség után megtörténik, hogy a szokottn­ élesebben, erősebben hallom tu­lajdon hangomat,látom mozdulataimat, akár a tü­­­körben s­ mintegy meglepődve ocsúdom arra, hogy a földön vagyok felmosolygom a furcsaságon, hogy én is szereplek : élet című színjátékban. Most is ilyen pillanatom­an. Miért nem tudok tovább dol­gozni? Mert előle láttam a cseléd felét és eszembe jutott, hogy jött ab­b­ól, hogy félt eleinte ebben az idegen városban,A hogy bámult szobánk, minden tár­gyára, a tükrök, és rézkilincsekre. Karácsonyra kapott tőlünk eg babát. Észrevettem, hogy a cse­lédszobában nékibabusgatja és beszélget vele, mint egy kis parasztmya. Még játszania kellene Kis­­fiam feléről sokser leveszi a papircsákót, a magáéba teszi és nem adj vissza, míg nem sir. Egy alkalom­mal meg kora reget takarított. le-reült egy börzsöly­­lybe, mint aki sosat tesz. leste a kulcslyukom'né­­zil.-e, aztán, mil­r 'betoppantam, készakarva hirtelen és lajosan. felütött és elpirult a füle tövéig. jaj, ha tudnátok ti, kik kényelmesen elskatulyáz­zátok az embereket osztályokba s ti is, kik még csak nem is skatulyáztok, sohase gondolkoztok, csak élt­tek, gőgösen, vagy dölyfösen, mit­ szenved a minden órájában az, aki nem tud cédulát ragasztótt az emberek homlokára, hanem egyszerűen embe­reknek tekinti őket. Boldog az, aki nem néz arcukba. De én folyton nézem és látom őket, rettentő fényben, a könyvtárszolgát, kitől könyveket kérek, a villamos­kalauzt, aki jegyet szakít, a tyúkszemvágót, aki a gőzfürdőben megadóan görnyed a lábadra, a pincért, aki türelmesen gyalogol a kávéház kis porondján, a sápadt és halk kenyereslányt, ki egy elhagyott ven­déglőben hordozza a nehéz tálcát s olyan zajtalanul és szerényen teszi elém, mintha bocsánatot kérne és a cselédet is, aki egy pohár vizet hoz. Számomra nincs elintézve a kérdés azzal, hogy a cselédet ház­tartási alkalmazottnak nevezem. Mindenesetre jobb lett volna, ha magam hozom azt a pohár vita. Így nagyon is sokba kerül. Ter­mészetellenesnek tartom, hogy kiszolgáljanak, esettig nagyapám és apám még pattogva tudtak parancsolni nem érezték ezt, s lehet, hogy fiam­ és unokám sem érzi már. Én azonban állandóan érzem, úgy, hogy sokszor aludni se tudok tőle. Világos pillanataimba­n, lelkemhez ölelem egy szegény embertestvéremet s ebben az érzésben vagy akár érzelgésben ,több s­ír­­om és részvét van, mint a világ összes tudók­­ könyveiben. De tudom, hogy a kérdésnek — a r­ev pörnek — nincs megoldása és orvossága csak a a mélysége,­­bibliai pesszimizmus, hogy mi­ndn­ájan siralomvölgyben vagyunk és aszerint kell ki­el­nünk, annak is, aki vizet kér és annak is, a­­zet hoz. A siralomvölgyet kicsinosithatjál, föl is t tú lázhatják, de azért csak siralomvölgy r. irac’ f­i az igazságot homályositották el utóbb ; n. gaz­dagok, kik arannyal áttört brokátjuk. . /-é k I, és ma is rabszolgákat akarnának tartani, de az os­­',.'oda szegények is, kik nemesi címert csinálnak abból, h­ogy nincs nemesi címerük és tüntetnek a­risztokrati­­k­us rongyaikkal. Nekem, ki közöttük vagyok, mint az igazság és élet s lélekben egyikőjükhöz sem tartozom, tu­dom, sokszor, nagyon sokszor lesznek még ilyen ke­serű perceim. Fáj, hogy a kis cseléd ott a konyhában most talán tír­nak göndöt és ezzel vétkezik ellenem. Aminthogy én is vétkeznék ellene, hogyha cselédnek gondolnám. Mert néha ő az úr és én vagyok a cse­léd. Most például, m­ikor ,kétségeimmel viaskodom, és helyette is átgondolom közös életünk nyomorúságát és torz gyarlóságát s szenvedek, mint ő talán soha­sem, cselédje vagyok neki és minden embernek és éjszaka, mikor gyötrődve az üres papírlap fölé haj­lok, a végtelen vágyával, én vagyok Isten legaláza­tosabb szolgája. A kis cseléd azonban erről semmit sem tud. Az a pohár viz mindenesetre ihatatlanná vált, mielőtt behozta volna és én majd mérgezett könyeket nyelek, melyek égetik gégémet, mint a tgkő Közénk csempészték a mérget. Ma gondolat és tett K'y­r­­zalmas szakadékok vannak. Szájamhoz­­ sem emelhetem a poharat, máris elmúlt szomnjusá­­-£U. Abban a pohár vízben pedig benne látom az i (»•­­nt, minden keserűségével és viharával. Évszerre nyílik az ajtó. Belép a pesztonka a­­ tálcával, melyre hosszú térítőt borított, úgy, hogy a­ furcsán­­lefityeg, majdnem a földig. Kassai, mo­­! 'Og. összeszorítja a száját arra vigyáz hogy le ne r­ejtse a tálcát. Nem tekint rám. Fogalma sincs, mi mehetett végbe bennem, míg vizet kértem tőle. Elém rakta a poharat az íróasztalra, s úgy látom boldog, nagyon meg van elégedve munkájával. — Tessék, itt’a viz — mondja és kimegy az ajtóm Kosztolányi Dezső Se nem félni, se A nemzetgyűlés a keresztény magyarság jegyében lép át az 1921. évbe. A kurzus nem változik s a gárda, ha itt-ott el is marad egy­­egy elbusult vitéze, nem hagyja el a zászlót. Nehézségeink, érezzük, roppant nagyok. Az ország széttörve, szegényen s pénztelenül áll a népek országútján, mint a koldus az úttéren; belül pedig, értem a nemzetgyűlést, a­ Köznapi élet önzése s a kormányzópártnak s­em teljes egyensúlya jellemzik s okolják r­e­g a politika esélyeit. Itt-ott a kormányzónált a tömbről le­morzsolódnak részek; de apostolok, kiknek feje körül uj hit világossága. Sugárzanék vagy hő­sök, kik uj meglátások­ villámlásánál uj utakat nyitnának, nem mintték föl eddig; igy tehát me­gyünk uttunkön" bízvást s tétovázás nélkül. De hát várhatunk-e uj apostolokat uj elvek­kel s haladhat-e a nemzetre valami más, uj renaissance az újév hajnalán? Más nap, mint a keresztény magyarság napja, nekünk nem világíthat s ennek a napnak ez idő szerint nem fordít hátat sem kormány­zópárt, sem kormány. Semmiféle aranysugár­­zat, még rongy­bankóinknak aranyértékre való felszékelése sem mutathatna nekünk új irányt. Akarjuk természetesen ez utóbbit is, de mi oly m­adasvári életet ki­várnáik, mely ; g esztény magyarság eszméinek s igámtól' f- ^ ha ii,­ w ciiiK­ilV' ’i'S lUKivZvUJijiX c* | iaj»yoi*abb 37 3.1 ci*ii v ^ I j .any­a­párt máskép gondolkoznék e részben. Azok is, kik azelőtt s ez utóbbi időben kiléptek a kor­­­­mányzópártból, netti az elveket, tagad­tik meg, hanem ellenkezőleg, azért elégedetlennedn­ek,­­ mert azokat gyorsabban szeretnék megvalósítva látni. A kisgazdákra sem lehet panaszos abból a részből, hogy az ipari munkásság igényei iránt nem volna értékű; vagy hogy a keresztény , nemzeti munkásságit ki akarnák zárni az ügyek intézéséből, hiszen­ ezekre a szociálpolitkai al­kotásokra eddig sem pénz, sem idő nem­ volt s­z­épen azért oly „másik koponyákra“, műyeken darabokra törnéne szét a keresztény haladó­­ gondolatok s okokodások, a nemzetgy­űlésen m­­ég nem akadhattak. Hogy mi lesz későb­b, azt­­ írta: Ppostászka Ottokár * nem tudom,*" de ha eleven hit s egyéni ambíciók­tól s interpellálási kedvtelésektől ment józan­ság . Vezet, akkor képesek leszünk a, közügyet szolgálni, ha nem is vervvel s pátosszal, hát leg­alább lelkiismeretes s önzetlen " kötelesség­­- tudással. A mi feladatunk ezentúl is az lesz, ami ed­dig volt, az, hogy egész magatartásunkat az ország mostani sorsa, közvetlen kínja s nyo­mora sugalmazza s hogy a pártok közt oly összefogást létesítsünk, melyben több pozitív munka s kevesebb interpelláció folyik s még kevesebb oly beszéd, melyet legjobb lett volna el nem mondani. Vigyáznunk kell, hogy ne ke­rüljünk liberális ideológiák s magas felhőkön úszó politizálás s diplomatizálás útvesztőibe, melyekbe a letűnt monarchia s nagyhatalmi ál­lás emlékei öntudatlanul is beleviszik politiku­sainkat. Ilyenkor kint az gondolhatják rólunk, hogy „koldusoknál bál van“, bent pedig mi ma­gunk elveszíthetjük az érintkezést a szegényes és szomorú valósággal s elcsábíttathatunk oly eszmék kergetésére, melyek szépek ugyan, de időszerűtlenek. Nos és mi lesz a „gátáttöréssel“, az „ékbe­­veréssel', a „liberalizmusnak beV*'*fti!is *•'«’“ « ■ti még hasonló frázis a ke. .-szteny .» ■ i lyegetp.'képzelt .y­eszedek­’ .-nil? .i. ; - i *4'í-egt J.'.tr rt 'v.cVü eres,. nemzet­­ frontot' állítólag u­­ j •.og m a keresztény elvek zászlaja.- e \ csak ..Jászolom: legyünk csak­ igazi keres­z­tények s szolgáljuk a keresztény magyarságot életünkkel s megbízható jellemességünkkel; ne párbajozzunk s ne intrikáljunk egymás ellen s akkor nem kell féltenünk a kereszténységet. Eddig ez az egész kereszténység úgyis küzdő , jelenség. Úgy küzd a közélet é s panamázás a­­­ntrikálás alávalóságaival, mint a Tarpatak, fönt­­ Magas-Tátrán az útjában heverő ormótlan szikladarabokkal. Ne gördítsünk mi magunk akadályokat útjára s ne legyünk mi magunk kö­­sörgeteg a megmérgezett — mondhatom — hi­tében s magyarságában is egyaránt megmér­­gezett, de lábadozni akaró keresztény magyar közélet tavaszi vetésére s akkor kevesebbet kell félnünk. A keresztény elvekből élő, de igazán élő magyarság tudni fogja majd a veszedelmek­kel is kötelességét, de e kötelességek közt nem foglal helyet sem a rémlátás, sem a vaklárma, legkevésbé pedig a bizalmatlanság terjesztése! Álljon az újév a tettek s ne a beszédek, áll­jon a keresztény magyar politika s ne a jel- fi­lemtelen s önző intrikák jegye alatt s akkor az /S rf uj év „huszonegyes“ év lesz voajudó nemzetünk s részére. d ' X COI.CI­V. ~ • •y­­ini o rí ova ¡' n A két­napokba­n ezy végleges tárgyalást a vallás- és közokta­­tsügyi miniszter. A kérdésn­ek értesülésünk sze­rint fontos évi háttere van. Az illetékes tényezők egy ré­ze három vidéki egyetem megtartás mellett ordoskodik, mert attól fél, hogy az eső­tetemek ilyesítése kulturszinvonalunk sülyedését idézi le s kulturális szegénységünk beismeréseként az. Az egyesítés hívei viszont attól tartanak,­ogy a három egyetem fentartása színvonaluk rés évpl. zugegyetemek keletkezésével jár. ..Megkérdezt­n­k több egyetemi tanárt, kik, és­ prább közölt nyilatkozata megvilágítja pfffint a szempontokat, m­elyek e kérdés elbírá­­lkakor irányadók. Schneller István:­­ Alapos okok érlelték meg bennem azt a meggyőződést, hogy a kolozsvári egyetemet • JQlpi ' i. Jól helyezik el a pozsonyi és kolozsvári egyetemet? (7. ) Még nincs végleges megállapodás. — A napokban 1 . 1 kezdődik a végleges tárgyalás. — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A menekült pozsonyi és kolozsvári tem, mint már többször megírtuk, még minek nem tudott véglegesen elhelyezkedni. A debr­ceni egyetem tanácsa tudvalévően mind a­z egyetemhez átiratot intézett, melyben me­góvja őket a Debrecenben való együttműl­désre. Szeged városa is fölajánlott több épü­let és tekintélyes pénzösszeget a kolozsvi egyetem számára. A­ menekült egyetemek t uérai vegyes érzéssel fogadták az előzékes , mcarhivást. Árvának, kik szegedni szeretném * i v­f.ViBi s'fíiíitf' mások, kik. a debreceniek •*­ PW'­­.*» p -

Next