Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Előfizetési árak- Szerkesztőség: V„Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV, : a l z í: Sfér:: "S S=S: POLITIKAI NAPILAP Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. 75-3L Szerkesztőse*: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó­2 kor. — Hirdetések milliméteres-cíijszabás szerint. *:* hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •> MIIIIIIHIllHlllHlllllllllllllllHHHIlWHMtHllllllHlllllllllltIHillllWlllllHHttWtttilllllllllllllllllimimtHHiiHlllHHIfHtIIIIIIIIIIIIIHIHillHHHHtIHtIHlHIlWHHHIIIHHHIIIIHMIiHUIIIIIItHIMHHmiiHHHtHHHií Budapest, 1921. Hl. évfolyam, 1. (386.) szám. Szombat, január 7. Illllllllltlll ........ lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll! Se nem félni, se A nemzetgyűlés a keresztény magyarság jegyében lép át az 1921. évbe. A kurzus nem változik s a gárda, ha itt-ott el is marad egy- egy elbusult vitéze, nem hagyja el a zászlót. Nehézségeink, érezzük, roppant nagyok. Az ország széttörve, szegényen s pénztelenül áll a népek országutján, mint a koldus az utjéfen; belül pedig, értem a nemzetgyűlést, a_Köznapi élet önzése s a kormányzópárlnak item teljes egyensúlya jellemzik s okolják rpe'g a politika esélyeit. Itf-ott a kormányzónáftd tömbről le­morzsolódnak részek; de apostolok, kiknek feje körül uj hit világossága. íűgárzanék vagy hő­sök, kik uj meglátáscK^villámlásánál uj utakat nyitnának, nemjiwrfék föl eddig; igy tehát me­gyünk utimkön" bízvást s tétovázás nélkül. De hát várhatunk-e uj apostolokat uj elvek­kel s hasadhat-e a nemzetre valami más, uj renaissance az újév hajnalán? Más nap, mint a keresztény magyarság napja, nekünk nem világíthat s ennek a napnak ez idő szerint nem fordít hátat sem kormány­zópárt, sem kormány. Semmiféle aranysugár- zat, még rongy-bankóinknak aranyértékre való felszökelése sem mutathatna nekünk uj irányt. Akarjuk természetesen ez utóbbit is; de mi oly jn~dasv<?i életet ki várnáik, mely ; y esztény íagyarság eszméinek s igámtól' f- ^ ha ii,> w ciiíK-ilV' ’í'S lUKivZvUJiíiX c* | iäj»yoi*übb 3Z 3.1 ci*ii v ^ I j .any „ párt máskép gondolkoznék e részben. Azok is, kik azelőtt s ez utóbbi időben kiléptek a kor- i mányzópártból, nett1 az elveket, tagad tik meg, hanem ellenkezőleg; azért elégedetlemedn-ek, ; mert azokat gyorsabban szeretnék megvilósitva látni. A kisgazdákra sem lehet panaszpLabból a részből, hogy az ipari munkásság igényei iránt nem volna érzékű; vagy hogy a kertsztény ; nemzeti munkásságit ki akarnák zárni az ügyek intézéséből; hiszefi ezekre a szociálpolitkai al­kotásokra eddig sen pénz, sem idő nemjvolt s ; épen azért oly „mzsik koponyákra“, mayeken darabokra törnéne szét a keresztény haladó • gondolatok s okokodások, a nemzetg’ ülésen ] nég nem akadhattuk. Hogy mi lesz kés.chb, azt : írta: Ppoftászka Ottokár * nem tudom,*' de ha eleven hit s egyéni ambíciók­tól s interpeliálási kedvtelésektől ment józan­ság . Vezet, akkor képesek leszünk a, közügyet szolgálni, ha nem is vervvel s pátosszal, hát leg­alább lelkiismeretes s önzetlen " kötelesség- - tudással. A mi föladatunk ezentúl is az lesz, ami ed­dig volt, az, hogy egész magatartásunkat az ország mostani sorsa, közvetlen kínja s nyo­mora sugalmazza s hogy a pártok közt oly összefogást létesítsünk, melyben több pozitív munka s kevesebb interpelláció folyik s még kevesebb oly beszéd, melyet legjobb lett volna el nem mondani. Vigyáznunk kell, hogy ne ke­rüljünk liberális ideológiák s magas felhőkön úszó politizálás s diplomatizálás útvesztőibe, melyekbe a letűnt monarchia s nagyhatalmi ál­lás emlékei öntudatlanul is beleviszik politiku­sainkat. Ilyenkor kint az gondolhatják rólunk, hogy „kolduséknál bál van“, bent pedig mi ma­gunk elveszíthetjük az érintkezést a szegényes és szomorú valósággal s elcsábiitathatunk oly eszmék kergeíésére, melyek szépek ugyan, de időszerűtlenek. Nos és mi lesz a „gátáttöréssel“, az „ékbe- veréssel', a „liberalizmusnak beV*'*fti!is *•'«’“ « ■ti még hasonló frázis a ke; .-sztcuy .» ■ I lyegetp.'képzelt .y-eszedeir’ .-nil? >i. ; ­i *4'í-egt J.'.tr rt 'v.cVü eres,. nemzet t frontot' állítólag u 1 j •:og m a keresztény elvek zászlaja.- e \ csak ..Jászolom: legyünk csali igazi Keres-z­:éuyek s szolgáljuk a keresztény magyarságot életünkkel s megbízható jellemességünkkel; ne párbajozzunk s ne intrikáljunk egymás ellen s ikkor nem kell féltenünk a kereszténységet. Eddig ez az egész kereszténység úgyis küzdő , jelenség. Úgy küzd a közélet' s panamázás a ; ntrikálás alávalóságaival, mint a Tarpatak, fönt i Magas-Tátrán az útjában heverő ormótlan szikladarabokkal. Ne gördítsünk mi magunk akadályokat útjára s ne legyünk mi magunk kő- jörgeteg a megmérgezett — mondhatom — hi­tében s magyarságában is egyaránt megmér- jezett, de lábadozni akaró keresztény magyar közélet tavaszi vetésére s akkor kevesebbet kell félnünk. A keresztény elvekből élő, de igazán élő magyarság tudni fogja majd a veszedelmek­kel is kötelességét; de e kötelességek közt nem foglal helyet sem a rémlátás, sem a vaklárma, legkevésbé pedig a bizalmatlanság terjesztése! Álljon az újév a tettek s ne a beszédek, áll­jon a keresztény magyar politika s ne a jel- fi lemtelen s önző intrikák jegye alatt s akkor az /S rf uj év „huszonegyes“ év lesz vcajudó nemzetünk I részére. d ' X COÍ.C1 V. ~ • Mól helyezik el a pozsonyi és kolozsvári egyetemet? (7. ^ Még nincs végleges megállapodás. — A napokba; & ; 1 kezdődik a végleges tárgyalás. — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A menekült pozsonyi és kolozsvári tem, mint már többször megírtuk, még mine: nem tudott véglegesen elhelyezkedni. A deb: ceni egyetem tanacsa tudvalévőén mind a k egyetemhez átiratot intézett, melyben me lúvja őket a Debrecenben való együttműl désre. Szeged városa is fölajánlott több épü tét és tekintélyes pénzösszeget a kolozsv< egyetem számára. A. menekült egyetemek t uérai vegyes érzéssel fogadták az előzékei . mcarhivást. Árvának, kik bzegedrn szeretném * i v-f.ViBi s'fíiíitf' mások, kik. a debreceniek •*> PW' -.*» p ­JQlpi ' i. •y -ini o rí ova >' ú A ké- napokb: n ezu vegieges rargyuiási a vallás- és küzokta- ísügyi miniszter. A kérdésiiek értesülésünk sz> -int fontos Ivi háttere van. Az illetékes tényezők egy ré­zé három vidéki egyetem megtartás mellett ardoskodik, mert attól fél, hogy az ei; tetemek rjyesitése kulturszinvonálunk sülyedését idézi lő s kulturális szegénységünk beismeréseként at. Az egyesítés hívei viszont attól tartanak, ogy a három egyetem fentartása színvonaluk ^ésévpl. zugegyetemek keletkezésével jár. y.frgkérdeztiaik több egyetemi tanárt, kik, es; piább közölt nyilatkozata megvilágítja pfffiút a szempontokat, tnelyek e kérdés elbirá- lkakor irányadók. Schneller István: t Alapos okok érlelték meg bennem azt a leggyőződést, hogy a kolozsvári egyetemet • Eg: pohár viz . Kérek e,' ahár vizet — mondom a cseléd­bek. 1 " becsöpsetm. a -iid — kKpesztonka, tizenötéves, de olyan, j.w .i c ak kilenc mute, — megáll az ajtóban, bor- '.s fejjéi. felt efli nyiszlett, csúnya aredtskáját, végigfut ideghalózán a parancs, aztán, hogy lassan öntadatra kél kop;yájában, kimegy. Hallom, amint -csiiki- az ajtókat s a konyhában, a poháiszéken Ctorász. Valami k dalt dünnyög, melyet állandóan hallok, de eddig nn sikerült kihámoznom se szöve­gét, se daüárnát. Figyelek ő rí kinek parancsoltam. Egyszerre aztán na^ry világisásban látom magamat is, amint az íróasztalnál iik és várok a pohár vízre. Álmat­lan éjszaka, ideg; kimerültség után megtörténik, hogy a szokottn; élesebben, erősebben hallom tu­lajdon hangomat.iátom mozdulataimat, akár a tü-; körben s. mintegj meglepődve ocsúdom arra. hogy a földön vagyok nelmosolygom o furcsaságon, hogy én is szereplek : élet cimü színjátékban. Most is ilyen pillanatom an. Miért nem tudok tovább dol­gozni? Mert előb láttam a cseléd felét és eszembe jutott, hogy jött altiról, hogy félt eleinte ebben az idegen városban.ííogy bámult szobánk, minden tár­gyára. a tükrök; és rézkiliuesekre. Karácsonyra iapott tőlünk eg babát. Észrevettem, hogy a cse­lédszobában néhibabusgatia és beszélget vele, mint e.w kis parasztmya. Még játszania kellene Kis- fi.m feléről sokser leveszi a papircsákót, a magáéba te;zi és nem adj vissza, míg nem sir. Egy alkalom­mal meg kora regei takarított. le-!eült egy bőrzsöly- lybe, mint aki losat tesz. leste a kulcslyukom'né- zil.-e, aztán, milir 'betoppantam, készakarva hirtelen és iajosan. felütött és elpirult a füle tövéig. jaj. ha tudnátok ti. kik kényelmesen elskatulyáz­zátok az embereket osztályokba s ti is, kik még csak nem is skatulyáztok, sohase gondolkoztok, csak éK tek, gőgösen, vagy dölyíösen, mit_ szenved a minden órájában az. aki nem tud cédulát ragasztet. az emberek homlokára, hanem egyszerűen embe­reknek tekinti őket. Boldog az. aki nem néz arcukba. De cn folyton nézem és látom őket, rettentő fényben, a könyvtárszolgát, kitől könyveket kérek, a villamos­kalauzt, aki jegyet szakit, a tyukszemvágót, aki a gőzfürdőben megadóan görnyed a lábadra, a pincért, aki türelmesén gyalogol a kávéház kis porondján, a sápadt és halk kenyereslányt, ki egy elhagyott ven­déglőben hordozza a nehéz tálcát s olyan zajtalanul és szerényen teszi elém. mintha bocsánatot kérne és a cselédet is, aki egy pohár vizet hoz. Számomra nincs elintézve a kérués azzal, hogv a cselédet ház­tartási alkalmazottnak nevezem. Mindenesetre jobb lett volna, ha magam hozom azt a pohár viza. Így nagyon is sokba kerül. Ter­mészetellenesnek tartom, hogy kiszolgáljanak, öseitiy nagyapám és apám még pattogva tudtak parancsolni nem érezték ezt, s lehet, hogy fiain és unokám sem érzi már. Én azonban állandóán ér/em, úgy, hogy sokszor aludni se tudok tőle. Világos pillanataimba t, lelkemhez ölelem ég# szegény embertestvéremei s ebben az érzésben vagy akár érzelgésbeu .több* ír lom és részvét van. mint a világ összes tudók v könyveiben. De tudom, hogy a kérdésnek — a r gv pörnek — nincs megoldása és orvossága csak a a mélysége, .bibliai pesszimizmus, hogy m.'ndn íjan siralomvölgyben vagyunk és aszerint keli Ci eü­nünk. annak is, aki vizet kér és annak is, a' zet hoz. A siralomvölgyet kicsinosithatjál. föl is . ív lázhatiák. de azért csak siralomvölgy r. irac’ f i az igazságot homályositqtták el utóbb ; n; gaz­dagok, kik arannyal áttört brokátjuk. . /-»k I, és ma is rabszolgákat akarnának tartani, de az os- ',.'oba szegények is. kik nemesi elmert csinálnak abbólv J ogy nincs nemesi címerük és tüntetnek a risztokrati- (^os rongyaikkal. Nekem, ki közöttük vagyok, mint az igazság és élet s lélekben egyiköjükhöz sem tartozom, tu­dom. sokszor, nagyon sokszor lesznek még ilyen ke­serű perceim. Fáj, hogy a kis cseléd ott a konyhában most talán tír-nak göndör és ezzel vétkezik ellenem. Aminthogy én is vétkeznék ellene, hogyha cselédnek gondolnám. Mert néha ő az úr és én vagyok a cse­léd. Most például, niikor .kétségeimmel viaskodom, és helyette is átgondolom közös életünk nyomorúságát és torz gyarlóságát s szenvedek, mint ő talán soha­sem. cselédje vagyok neki és minden embernek és éjszaka, mikor gyötrődve az üres papírlap fölé haj­lok, a végtelen vágyával, én vagyok Isten legaláza­tosabb szolgája. A kis cseléd azonban erről semmit sem tud. Az a pohár viz mindenesetre ihatatlanná vált, mielőtt behozta volna és én majd mérgezett konyoket nyelek, melyek égetik gégémet, mint a ügkő Közénk csempészték a mérget. Ma gondolat és tett K'y 1- zalmas szakadékok vannak. Szájamhoz I sem emelhetem a poharat, máris elmúlt szoniiusá- -£U; Abban a pohár vízben pedig benne látom az j (»•- nt. minden keserűségével és viharával. Kvszerre nyílik az ajtó. Belép a pesztonka a I tálcával, melyre hosszú térítőt borított, úgy. hogy a2 lurcsán .lefityeg, majdnem a földig. Kassai; mo- ! 'Og. összeszoritja a száját arra vigyáz hogy le ne ! ejtse a tálcát. Nem tekiút rám. Fogalma sincs, mi mehetett végbe bennem, míg vizet kértem tőle. Elém rakia a poharat az íróasztalra, s úgy látom boldog, nagyon meg van elégedve munkájával. — Tessék, itt’a viz — mondja és kimegy az ajtóm Kcsztoíányi Dezső I 'Yv** '•s/kó :: 1h ... *' 1Qor lojö f) pro \ 11 « ■ ^ - ■ ÁH fíf Ára^ifcorona (j" Uj Nemzedék

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék