Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

'"*% -k­ I 31 . gyj Előfizetés árak: Egész évre • 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 220 K — f. Egy hóra... 40 K — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Budapest, 1921. 111. évfolyam, 25. (410.) szám. Kedd, február 1. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimmiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Uszítok Amióta a szemita sajtó ellenzékbe szorult, minden igyekezete azon van, hogy a keresz­tény többség frontját megingassa s közéje a bomlás és­­belső egyenetlenség csiráit hintse. Régi taktikája szerint ebben legkedvesebb mód­szere az, hogy renegát keresztényekkel végez­tetik az akniafúrás és csóvahintés munkáját _—, így őrá csak a regisztrálás, reklámozás és fel­­fuvás munkája marad, tehát­ az­ uszításnak bur­koltabb, kevésbbé odiózus és mégis eredmé­­n­yesebb­ része. Mikor Baltazár Dezső ismert kommunista- és oláhüdvözlő viselkedésén nem is annyira a katolikusok, mint sokkal inkább a reformátusok a végletekig fel voltak háborodva, — mert hisz méltatlan püspökük viselkedése őket bántotta legközelebbről — a zsidó sajtó mindent elkö­vetett, hogy az Egyenlőség hősét minél előbb rehabilitálja, mert érezte, hogy erre a filosze­mita keresztény emberre még nagy szüksége lesz a gettónak. Jól számított, Baltazárt fel­mentették s a püspök ur a nála már megszo­­kot ruganyossággal ismét szerepelni kezdett a nyilvánosság előtt. A zsidó sajtó boldogan közölte egyes nyilatkozatait, amelyek mind­egyike gyűlölködő, filoszemita irányú kiroha­nás volt a „kurzus“, a keresztény nemzeti irány kormányzati érvényesülése ellen. Szinte vártuk már, mikor üti ki a főkártyát a zsidó sajtó, mikor használja fel a mindenre kapható Baltazárt a keresztény vallási béke megpiszkálására s felbontására. Egy ostoba és elitélendő­­csíny, valami éretlen suhancnak templom­piszkitó neveletlensége hirtelen meg­hozta a várva-várt alkalmat s ma Sajtóizrael egész jerikói hada egy hét óta egyebet sem ordítoz már, minthogy felborult a felekezeti béke­s Baltazár a mártír, akinek most országos elégtételt kell adni. Aki ebben az egész felfújt komédiában sem látja meg Izraelnek százszor alkalmazott és­ százszor bevált harci taktikáját, az egyáltalán nem látásra született. Hogy a csőcseléknek vad ösztönei vannak, hogy neveletlen suhancok szere­tik telefirkálni a falakat s cinikus trá­gárságokban keresnek valami gyermekes és állati­ gyönyört, azt nem­­ tegnap óta tudjuk. Vasúton, váróhelyeken, kültelki utca­sarkokon a legszennyesebb rajzolatok mellett ott látjuk vegyes egyvelegben a három szót: „Üsd a zsidót!“ „Üsd a pápistát!“ „Üsd a refor­mátust!“ Templomszentségtelenítésnek is egy tucatszor olvastuk hírét — még­pedig nemcsak betörések voltak katolikus templomokban, ha­nem az Oltáriszentség szétszórása is, az ostyák rászegezése a padokra s hasonlók. Mindezt tragikus közönnyel vettük tudomásul mind­annyiszor: ilyesmi volt már a háború előtt is és után, volt a liberális korszakban ép úgy, mint a szovjet idejében. Ez a mi liberális népnevelési politikánknak s nem utolsó helyen a Népszava­­stilusa durvahangu szocialista irodalomnak eredménye. Abból, hogy ez a sittyóstílus most véletlenül a Baltazár úr székét s templomát választotta játékszeréül, messzemenő követ­keztetéseket vonni le, a tettességgel nyíltan vagy burkoltan akár a katolikusságot, akár a „keresztény kurzust“ gyanúsítani meg, ez olyan aljasság, amelyre tisztességes ■ magyar ember nem képes. Baltazár úr mégis azt nyilatkoztatja ki a Világ­ban, hogy „a merénylet a reakció műve“. Tudjuk, mit jelent ma a zsidó sajtó frazeológiá­jában ez a szó: reakció. De ha nem tudnék, Baltazár maga megmagyarázza a következő mondatban, ahol azt mondja, hogy a „kurzus“ mellett „a reakciónak csak egy kis hangos töredéke tart ki.“ Tehát a keresztény kurzus a reakció s a keresztény kurzus a tettes. Az az oka­ minden bajnak. S a zsidó láperdő hozsánázva tapsol a debreczeni templomgyalázaton ismét martiri­­magasságba lendült Zion-mentőnek. Vezér­cikkek s egyéb cikkek özöne hirdeti: „40 refor­mátus képviselő, Vass és Meskó utaznak le Debreczenbe.“ Utóbb kisül, hogy dehogy megy le Vass, dehogy megy le 40 képviselő, dehogy megy Szilágyi Lajos, akit sokkal komolyabb embernek is ismerünk, hogysem elhittük volna a beugratását. A P. H. pedig vezércikkben szítja a felekezeti gyűlölködést, persze a „béke“ vé­delmének örve alatt. Sérelmesnek jelenti ki, hogy a 67 százalékban református Debreczen­­nek katolikus kormánybiztost adtak, s nem gondolja meg, milyen veszedelmes tüzet gyúj­togat ezzel,­­ hiszen hová jutunk, ha azt Szerkesztőség: V., Honvéd­ u. 10. Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy­ u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó­­hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •S kezdjük firtatni, hogy a 66 százalékban kato­likus Csonkamagyarországon ez vagy az a magas közjogi pozíció miért van épen ilyen vagy olyan vallású férfiúval betöltve? Emberek, magyarok, keresztények, esz­méljetek! A zsidó sajtó megint a gyengéiteknél fog meg benneteket. Ne menjetek ismét lépre, mint már százezerszer, hanem függetlenítsétek magatokat az uszitóktól. Reformátusok, ka­tolikusok, evangélikusok egyaránt. S tagadjá­tok meg a közösséget azokkal, akik renegát­­módra ismét az országvesztők zsákmányára vinnék a megtépett, maroknyi magyarságot! MtV: Növekszik a francia Jóakarat Magyarország Iránt A nemzeti kisebbségek védelme és az általános lefegyverzés — Az európai politika fejlődik a béke mentalitása felé — Magyarország hivatása Kelet-Európa elrendezésében Apponira nyilatkozik párisi útjáról) — Az új Nemzedék tudósítójától. — Apponyi Albert gróf a Magyar Külügyi Társaság képviseletében vett részt a Nemzetek szövetségének támogatására alakult Uniók igazgatósági ülésein és párisi útjáról — mi­után Genf­ben az Egyetemi Kör meghívására előadást tartott — szombaton este érkezett vissza Budapestre. Ma délelőtt fogadta az Új Nemzedék munkatársát és külföldi útjának benyomásairól és tapasztalatairól a követke­zőket mondotta: — A Nemzetek Szövetségének támogatá­sára alakult Liga két igazgatósági ülésén Paykert Alajossal és Eöttevényi-N­agy Olivér­rel együtt a Magyar Külügyi Társaságot kép­viseltem. Ezeknek az üléseknek magyar szem­pontból abban áll a jelentőségük, hogy — noha nem hivatalos küldetésben jártunk el — E­z volt az első eset, hogy a magyar kiküldöttek nemzetközi tanácskozásokon vettek részt. — A tanácskozáson érdemében egy kér­déssel sem foglalkoztunk, csupán a napirend­jét állapítottuk meg annak a­ közgyűlésnek, amelyet a Liga júniusban tart meg Genf­ben. A határozatokat sima lefolyású tárgyalás után, minden súrlódás nélkül hoztuk meg. A Magyarországgal szomszédos államok kép­viselői nem nagy szerepet játszottak.­­ A tanácskozáson két indítványt tettünk és mindkét indítványunkat elfogadták. A nemzeti kisebbségek védelmét és az általános lefegyverzést Indítványunkra a júniusi közgyű­lés napirendjére tűzték. Ajánlottuk bizonyos gazdasági kérdések napi­­rendre tűzését is, ezekről azonban a közgyűlé­sen csak bejelentést tesznek. — Pákisi tartózkodásom idejét természete­sen arra is felhasználtam, hogy az illetékes politikai, társadalmi és tudományos körökben megfelelő tájékozódást szerezzek. Erre ma legtöbb eredménnyel egyébként is­ csak ma­gánember vállalkozhatik,­ noha e tájékozódásra a francia kormányválság és az angol tárgya­lás ideje nem kínálkozott éppen alkalmasnak. A mértékadó tényezők azonban így is szíve­sen láttak. Magyarország iránt sokkal több jóindulatot ta­pasztaltam, mint néhány hónappal ezelőtt. A francia politika érdekeink iránt teljes jóindulat­tal van, de ennek, a jóindulatnak a kisszövetsé­­gesekkel való viszony szab érthetően korlátokat. — Ami a világpolitikai helyzetet illeti megállapíthatom­, hossz Európa, ha nehezen és döcögősen is, de lassan-­ lassan áthelyezkedik a béke mentalitásába. — Abban, hogy ez minél könnyebben és ha­­marosabban megtörténhessék, a Nemzetek Szövetsége nagyon jó szolgálatot tehet. Külö­nösen akkor, ha Amerika új politikája kellően kibontakozik.­­ Máris mindinkább felülkerekedik az a józan meggyőződés, hogy az osztracizmusnak véget kell vetni, hogy a Népszövetségnek igazi erejét és jelentőségét általánossága adja meg. A Népszövetségből tehát egy államot sem sza­bad kizárni. Az antant eddig olyan békére tö­rekedett, amely elviselhetetlen feltételeivel csak a háború folytatását jelenthette és jelent­heti. Ennek a törekvésnek meg kell szűnnie.­­ És a gazdasági élet stimulusai alatt ebben az irányban csakugyan haladást tapasz­taltam. Tapasztaljuk, hogy a gazdasági élet kijátszhatatlan törvényei érvényben vannak és az érzelmi politika mellőzésével szolidari­tásra szorítja Európa államait . Éppen ezért mindaddig, amíg a revízió napi­rendre tűzésének meg nem lesznek a lélektani feltételei, mindenféle kalandos politikától tar­tózkodnunk kell és magyar érdekeinket egye­lőre a trianoni békeszerződés keretén belül kell megfelelően képviselnünk és kielégítenünk.­­ Igazságunkhoz és jogainkhoz azonban fenntartás nélkül ragaszkodunk továbbra is. A most kötött békeszerződések igenis termé­szetellenesek és tarthatatlanok és azoknak reví­­ziójáról — ha időszerűsége ennek még nem is érkezett el — nem mondhatunk le soha. — Ami az Anglia és Franciaország közötti egyenetlenkedést illeti, bizonyos benső nehéz­ségek csakugyan fennállanak, de mindkét ál­lamnak sok súlyos oka van még arra, hogy a kapcsolatukat fenntartsák. Ezzel az alakulat­tal tehát még jó ideig számolnunk kell. — Párisból hazatértemben a genfi Egye­temi Kör meghívására „Magyarország hiva­tása Keleteurópa elrendezésében“ címen tar­tottam a napi politikától mentes előadást. Behatóan érintkeztem a Nemzetek Szövetségé­nek genfi vezetőivel is és benyomásaim Ma­gyarország érdekeit illetőleg annyira kielégí­tők, hogy az Uniók júniusi közgyűlésének ide­jén örömmel utazom ismét Genfbe. A „magyar belső politikai­­ helyzetről és Andrásán Gyula gróf pártalakítási tervéről Apponyi Albert gróf — mig kellően nem tájé­kozódik — nem­ kíván nyilatkozni. Csak ,ad­y­­nyit jegyzett meg, hogy nagyon sajnálná, ha az a javulás, amely helyzetünkben mutatkozik és amelyről tudomása van már a külföldnek is, tempójában és értékében bármiképen is rea maradjah to

Next