Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-17 / 82. szám
4L Vasárnap UJ $S@mzettéS« „Vágó! Ezt le kell vágni ...“ Dobó megmutatta nekem a lábát, amely be volt tdslizva és megkérdezte: Te is igy akarsz járni! — Diáin szuggerál engem ilyen kérdésekkel: Ott volt Hüttner? Ott volt Friedrich? Kláin dr. kiküldte azt, a csendőrt is, aki engem felhozott. Amikor szabadlábra helyezésemről volt szó, azt mondotta: Magát nem lehet szabadlábra helyezni, magának a polgári bíróságnál még helyt kell állni. Friedrichnek még szemébe kell mondani. Ezt eskü alatt is hajlandó vagyok vallani. Elnök: Kihallgatták a haditörvényszéki tárgyaláson is, ott a bíróság egyik tagja sem követte el a legszemernyibb inkorrektséget sem, miért nem mondotta ott el ezeket?! — Méltóságos elnök úr! Vagy abnormális vagyok, vagy normális; én azt hiszem, hogy normális vagyok és kijelentem, hogy minden szóért, amelyet elnök urnáig mondok, helytállók. Ulaw, és Lengyel legalább is úgy játszottak velem, mint a kisgyerek a labdával. Mikor bejött Szakács Andor, azt mondotta Lengyel: Vágó, ezt le kell vágni! Én azelőtt nem ismertem Szakácsot. Borzasztó dolgokat mond maga ... Olyanokat szuggeráltak belém, amit nem is merek elmondani, mert olyan lehetetlenségek, olyan hazugságok . . . Elnök úr nem is hiszi el, hogy Elain hogyan preparált engem! Ezt én, mikor visszahoztak, MargalUs vizsgálóbíró előtt rögtön mondtam. Elnök: Ez igaz. — Dobót a legegészségesebb embernek ismertem, futballista, atléta volt és mikor összekerültem vele, ott állott sápadtan, vastag volt a lába. — Borzasztó dolgokat mond maga. Megvan állapítva, hogy Dobó, mielőtt átkerült volna,már beteg volt és meg van állapítva a halál oka is, úgyszintén az is, hogy az a bizonyos lábsérülés honna m eredt. . . — Felteszem a kérdést . . . Elnök: Maga feleljen! A kérdéseket én teszem fel!— Lehetetlen, hogyha neki az a lábbaja már meglett volna, akkor még 1918-ban futballozhatott volna. Nekem szemembe mondta Dobó, hogy borzasztóan megkínozták. — Figyelmeztetem, hogy omos malpártilag állapították meg, hogy Dobó halála körül a gyanú legkisebb árnyékáról sem lehet szó. Ezzel szemben is fentartja állítását? — A legnagyobb gazember lennék, ha ez hazugság lenne. Mi célom volna ilyen súlyos kijelentést tenni? — Csak az a különös, hogy azelőtt elég terhelő vallomásokat tett, most pedig ellenkezőleg beszél. Azt mondotta, hogy Friedrich a forradalomban aktív szerepet játszott. Mivel tudja ezt bizonyíatni ? *— Ha valaki első napon államtitkár lett, bizonyára forradalmár volt. — Friedrich megmagyarázta a bíróság előtt, hogy miért tett álamtitikár. Közelebbi adatokat mondjon: — A lánchídi vérengzést ki vezette? ha Friedrich bűnös lenne, akkor — megzsarolta volna ... — .Én nem vezettem és engem forradalmárnak tüntettek fel. Én hallottam az Astoriában hogy Fényes ellenezte a dolgot, Friedrich azonban valami ilyenfélét mondott: Szentelt vízzel . . . Elnök: Erről is tud maga valamit a Szentelt vízről? (Derültség.! — Sohasem mondtam, hogy Friedrich István a gyilkosságban felbujtó volt. Ha én tudtam volna róla, hogy a nemzeti tanács határozta el a gyilkosságot és abban Kéri, Fényes, Friedrich részesek és viszont ők is tudták volna, hogy én ezeknek az adatoknak birtokában vagyok, akkor hozzájuk mentem volna fel protekcióért, amikor Friedrich államtitkár, Fényes kormánybiztos volt, Kéri Pál pedig Károlyi Mihálynak legbizalmasabb embere. Őt kértem volna meg: Te Pali! Adasd meg nekem a moziengedélyt! Akkor nem mentemvolna Dietz főkapitányhoz, Küttner a legsötétebb gazember . . . Majd Hüttner Sándorról kezd ismét beszélni: Hüttner Sándor a legsötétebb gazember! Az elnök erélyesen rendreutasítja: — Vigyázzon, jogerősen még el nem ítélt személyekről ilyen kijelentéseket használni nem szabad! Vágó Ő rólam nem fogja állítani, amit én róla! (Nagy derültség). A Palermo-kávéházban egyszer hozzám jött Hüttner. Én elkezdtem mesélni, hogy az Erzsébet-körúti kávéházakban a kommunisták fegyvereket vásárolnak. Hüttner er-re kijelentette: „Megcsináltam a forradalmat, tíz-húszezer koronát kaptam, többet „zsarolni” nem tudtam, most, azonban ij pozícióba jutottam a „Vörös Újságnál”. Én erre mondtam neki, hogy mi most már nem lehetünk jóbarátok, mert én üldözöm a kommunistákat. Mikor egyszer felmentem Balogh államtitkárhoz, ott is vagy kilenc-tíz -■ ember állt, akik zsarolni akartak. Azt kérdezte tőlem az államtitkár, hogy nem ismerem-e ezeket az embereket. Azt válaszoltam, soha életemben nem láttam őket. Hüttner még azt is megtette, hogy felírt itt nevet s azon a címen, hogy ezeknek kell a pénz, a maga számára vett fel nagyobb összegeket. A Vörös Újságban egyszer csak januárban megjelenik, hogy Vágó, Nagy Vince és Balogh tanácskoztak a miniszterelnökségen. (Hangos derültség.) Pedig nem is találkoztam Nagy Vincével. Hüttner, Lengyel Zoltán és Usain zavarta össze a nagy port . Felmentem a Vörös Újsághoz. Fegyveres emberek álltak ott, de én nem féltem, hanem bomentem. Megmondtam: Én vagyok a Vágó-Vaheim .Tejio! Isonnét vette szerkesztő úr ezt a dolgot? Ő azt mondta, hogy van , neki egy Hüttner Sándor nevű jóbarátja, az hozta 400 korongért a hírt. Hüttner Sándornak volt egy igazolványa, hogy a Vörös Újság belső munkatársa, Kivini Klein Ottónak volt az agentprovokateurje. (E szavaknál Friedrich, helybenhagyólag bő. Unt.) Ez az ember kérem mindenre képes. Egyszer fent vagyok a kaszinóban. Feljön Hüttner is, nem volt nála pénz, azt mondja a pincérnek: Én résztvettem, a forradaloméban, holnap kapok pénzt a miniszterelnökségen, hitelezzen addig. — Hüttner, Ulain és Lengyel Zoltán csinálták az egészet! — Mi célja lett volna Hüttnernek ezzel? Ő tudta, hogy szavai borzasztó súllyal bírnak reá nézve is, hiszen tíz évi börtönre el is ítélték, de föl is akaszthatták volna?! „Az ember ad-vesz, lop, csal, de a gyilkosság más ... Vágó ezután a kommunizmus alatt szerzett érdemeit akarja felsorolni. Azt állítja, hogy őt is halálra ítélték, azonban kiszökött a főkapitányságról és kimenekült Németországba. — Összevertem a népbiztoshelyettest, — mondja büszkén — Bécsben megpofoztam Göndört. Könnyezek, — és itt hangja sírásba csuklik — ha arra gondolok, hogyan jelentkezhettem volna én magam a rendőrségen, ha bűnös lettem volna. Nekem mondták, hogy utazzam el és nem utaztam el. Hogyan tehettem volna ezt, hogy direkt börtönbe ülök, ha bűnösnek érzem magamat? — Miközben e szavakat mondja, haragosan rácsap az előtte álló kis asztalra . . . Elnök: Maga itt úgytünteti föl magát, mint-' ha ezek között az egyedüli gentleman lett volna. Mikor még tanúként hallgatták ki, figyelmeztették a hamis eskü következményeire és most mégis megcáfolja, az akkori vallomását. Vágó végül elmondja, miért járt fönt A Napnál a Tisza-gyilkosság ügyében, majd ezeket mondja: — Hogyan vállalkozhattam volna rá én, az idegbajos ember, akit a katonaságtól is kiszuperáltak emiatt, hogy kikémleljem, otthon van-e Tisza? Az ember ad-vesz, lop, csal, de a gyilkosság, az már más, ■pláne amikor Magyarország legnagyobb emberéről, Tiszáról van szó. Nekem Kéri Pál ilyen megbízást nem adott . Tekintettel Vágónak ellentmondó kijelentéseire, az elnök elrendeli az összes eddigi vallonyisokról felvett jegyzőkönyvek felolvasását, s Vágó vallommá jegyzőkönyveinek felolvasása közben az elnök szünetet' rendelt el. Sziget után« Vágó több vallomási jegyzőkönyvét' olvassák fel, amelyeket a hadosztálybiróságon vettek fel. Lapunk zártakor még tart a jegyzőkönyvek felolvasása. y'' dl Az ausztriai taavaságaz itatása / Magyarország®21 / — TAz Uj Nemzedék tudósítójátal —y ! Mint a táviratéA-T jelentették, Ausztriában fél óta szavazi^'és a hőmérséklet annyira engedt, hogyha magasabb helyeken a hó megmaradt. Jfligkérdeztük a Meteorológiai Inteltet, hogy az ausztriai havazás milyen hatással siet a mi időjárásunkra. A következő felvilágosítást kaptuk: — Biztos feleletet csak akkor adhatnánk, ha ismernék a légnyomás eloszlását, az időjárás helyzetét, azonban megfelelő adatok hiányzanak. Az ausztriai havazás előreláthatólag kihatással lesz a mi időjárásunkra is. A nyugati megyékből ma már érezhető hósülyedést jelentettek, Sopron- és Vas megyékben 2—3 fok volt a hőmérséklet minimuma. Nem lehetetlen, hogy havazás is lesz. A nyugati megyékben bő esőzés is volt, több mint az ország más részeiben és a csapadék mindenütt meghaladta az ötmillimétert, sőt Szombathelyt 6, Magyaróváron pedig 1 milliméter volt. 1921 április 17* HÍREK Clémenceau Budapest©^ Egy nagyon fiatal, kezdő újságíróval történt ez az eset, aki az utóbbi hetekben rendkívül sokat dolgozott és a folyton előtoluló uj benyomások alatt valósággal lázas lott. Ez az újságíró tegnap este egy orfeumban ült. Egymásután peregtek le a számok, énekesek és énekesnők váltakoztak a színpadon. A szünet alatt, mikor a nézőtéren kigyulladt a villany, az újságíró elsápadt. — Prémeít-cegil, — mondotta magában — a volt eia , miniceterokiök — és tátott szájjal, csillogó szemmel egy öreg urra meredt, aki szünet alatt is nyugodtan jérgelődött a helyén karbafontókézzel. Hatalmas boltozatos koponyais szöpít ennek az öreg urnak. Ősz haja és torfwnorz tigrisbajsza. Olyan, ahogy a francia^A^pefiiban és képes újságokban rajzoljaM(^*|í),^ — A suttogta magában az újságíró. — kigásr F0yíi a pillanatban már átvillant fején az, micsoda , külpolitikai és világtörténelmi esemény központjába került bele. Odamegy hozzá, finoman, feltűnés nélkül és meginterjúvolja a lapjai számára. Szive viharosam dobogott. Látta a sikerét, fizetését duplájára emelik föl, cikkét első oldalon közüik majd a külföldi lapok is. Odalopakodott az öreg úr mellé és Mill egy üres székre. Most, hogy közvetlen közelről nézte Clémenceau arcát, ünnepi áhítat fogta el. Az öreg úr karbatett kézzel, rendkívüli szigorúsággal tekintett maga elé. Ilyenek a nagy politikuscár, akik a világ sorsát intézik és inkognitóban egy budapesti orfeumban ülnek. — Pardon, — szólt a fiatalember szerényen — szabad egy szóra kérnem? — Nagyon szívesen — mondta az öregúr, határozottan és komolyan. — Mi a véleménye a trianoni béke vrstdésről ? — Miről? — A békeszerződésről. — Most nem foglalkozom vele. Tetszik tudni, annyi más dolgom van. — Természetesen már visszavonult. Hogy méltóztatott Budapestre kerülni? — Följöttem. Több dolgom akadt. .— Inkognitóban, ugyebár? *■— Miben? — Nem akarom ezt feszegetni. Tudom, kényes kérdés. Éncsak a szőnyegen forgó kérdések, jól óhajtok beszélni. / — A szőnyegen? Én szolgálhatok Önnek minden fajtával. Szőnyegkereskedő vagyok Cegléden. A fiatalember, aki nagyon szórakozott volt, itt vette észre tévedését. Az föl sem tűnt neki, hogy Clemenceau magyarul beszélt, ceglédi tájszólással. De mostanában, mint említettük, nagyon sokat dolgozott és olyan regényes, lázas időket élt át, hogy tévedése némiképen érthető és megbocsátható. — (Száznagy uram Pethő Balázs./ Ezzel a címmel lap,fink mai számában kezdi meg Pekár Gyula hosszabb történelmi elbeszélését,.,,amelyet a Petőfi- Társaság múltkori gyuláné^olvasott fék A novel■/fára, amelyet aj^^t csütörtökön, majd vasárnap és a rákövetkp^Tsütörtökön folytatunk, felhívjuk olvasón hírfigyeliét. (a miniszterelnök átvette a hivatalát.) Teleki "‘"Pál gróf volt, miniszterelnök ma délelőtt vett búcsút a miniszterelnökségi tisztviselőkarától, amely ezután idetetván István grófot üdvözölte. Az új miniszterelnök válaszában ezeket mondotta: •A jelhez feladat hárul rám, amidőn átveszet miniszterelnöki széket. Ha a múlton végigtekintek, olyan elődöket látok, akik mellett is én szamélyean eltörpül., ,.J#«*l£datom annál' ia /'nehezebb,' mert soha .psffl'volt még hivatali állásom, és a 'hivatelai' álással járó sok formaság ismeretlenulásfflSn. Elődöm működésével megbecsült érdemeket szerzett az országnak, nehéz lesz nekem ugyanezt a munkát ugyanily sikerrel elvégezni, dolkom abban, hogya haza érdekeit «*81» előtt tartva, sikerülni fog kötelességszerű munkánkkal az országai mai súlyos helyzetéből kivezetni. "Ráday Gedeon gróf belügyminiszter tegnap foglalta el hivatalát. A külügyminisztériumban Bánffy Miklós gróf kívánságára nem volt formális üdvözlés. Bernát. Nándor dr. népjóléti miniszter ma délben 12 órakor jelenik meg a minisztériumában. . . —Vass József — ideiglenes közélelmező miniszter.) A kormányzó Bethlen István gróf miniszterelnök előterjesztésére Mayer János,a közélelmező miniszter külföldi tartózkodásának"*" időtartamára a közélelmező minisztérium úteglenes vezetésével Vass József vallás- és százoktatásügyi minisztert bízta meg. Az erre volntírozó kormányzói elhatározást a hivatalos hm. stórnap közli. ICMJL.