Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-03 / 71. szám
Clt.i., *• •«? w-'rw^- mpgs “ -^A ■•■igetí..-... ■ f#'urt ^a, Budapest. 192 „* ..Ara ll^ k^on»'r“"''^. . BR\ flffll |8^fl| j A H J1PTW BBS |HÍVÉtáS^k ^■hh §m| e2w|| J^p wijfyj&t Előfizetési árak: Szerkesztőség: V.,Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV« Egész évre . 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. f.f"Vf ITPflf A I M A PIT AD Gerlóczy u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Főékre ... 220 K — f. Egy hóra. • • 4# K — f. * V/Kaa A UhAI 41/\l ILiAr Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezets Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadás 2 kor. — Hirdetések 1 milliméteres díjszabás szerint. hivatal telefonszámai: 5-67,5-68. Reklamáció: 19-25 IIHIIIIIlllllllllljlllllllllllilllHIIllllHllllllillllllllilltltlllllllllllllllllllUllllIlltlUlllMflIllilllllllllilllllllliillllllllllllllíllllllllllllllllllllllilllillllllllllllllllllillllllllllililllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllUlllillinil Budapest, 1921. 111. évfolyam, 71. (456.) szám. Vasárnap, április 3. Látogatás a szombathelyi püspökvárban Hogyan él a király ? — Fogadta az Uj Nemzedék munkatársát Az Uj Nemzedék kiküldött munkatársától «»Szombathely, április 2. A történelmi nevezeteidet nyert Szombathely szemet hunyatt egy esemény előtt, amelynek tanúja lettUj város közönsége lojális tiszteletben tartja Mikes püspök vendégének inkognitóját. Kíváncsiskodó kérdések adnak egymásnak találkozót: — Valaki kitekint a püspökvár ablakán... Vájjon ö-e az? — Mit csinál egész nap? — Meddig marad? — keringenek a kérdések a püspökvár körül. A palota diszőrségének parancsnoka bevezet a titkári hivatalba. — Hogyan él a király a szombathelyi püspökvárban? — Erre a kérdésemre Bogácsy püspöki titkár adta meg a feleletet. _ Őfelségének a püspök ur őméltósága saját lakásának három szobáját bocsátotta rendelkezésére a püspökvár déli szárnyán. Minden reggel fél 9 órakor szentmisét hallgat szárnysegédeivel, Rohonczy Imre báró huszárszázadossal és Almássy László tartalékos főhadnaggyal a püspöki kápolnában, és minden reggel megáldoz. Szentmise után a látogatására érkező államférfiakkal tanácskozik. Majd egy órakor ebédhez ül. Társaságában szokott ebédelni Gratz Gusztáv külügyminiszter, Mikes gróf püspök, Lehár Antal báró ezredes, Hunyady József gróf, Sigray Antal gróf főkormánybiztos, CzirákyJózsef gróf főispán és mások, cs életről-esetre meghívott vendégek. Ebéd után körülbelül fél 3-ig jókedvűen elbeszélget társaságával. — Ebéd után a püspöki kertben szokott sétálni a püspök úrral, Hunyady gróffal, vagy szárnysegédeivel.. Séta után egy órára visszavonul. A vacsorát — este 8 órakor — legközvetlenebb környezetében tölti el és közben jóízűen elbeszélget. A sok fáradtság után is csodálatosan friss és élénk. A titkár úr e szavainál Mike grispök lép a szobába és szívesen üdvözöl. A XVll-ik- században épült renaissance-palota hatalmas boltozatai alatt a püspöki kertbe vezet. — Valóban csodálatos az a frissesség és munkabírás — úgymond — amellyel őfelsége a nehéz út, a sok fáradtság és belső izgalom után is rendelkezik. A püspökvár udvarának hatalmas fenyőfái alatt járunk. Előttünk a püspöki kert rácsos kapuja, mögüle keskeny, sápadtirc tekint nyugalommal felénk. Karcsi katona, sárgás-zöld egyenruha, sárga lábszárvédő, bajonett, fekete tiszti sapka. Nyakában az arany gyapjasrend... Sápadt kékkel fénylő jónézéstt szemek. — Ó az... — suttogom. Mikes püspök hátrahagy és bemegy a kertbe. Néhány halk szót vált, Rohonczy szárnysegéd a kertajtóban áll és befelé tessékel. Az évszázados püspöki kertben IV. Károly áll előttem, társaságában Mikes püspökön kívül Hunyady József greg és Franca János alezredes. Rövid üdvözlő szavak után, karcsú fehér kéz nyúlik felém. Kezet fornak. A keze hűvös és puha. Szája körül kedves, fáradt mosoly. Kérdezősködik: Melyik laptól vagyok? Mikor érkeztem Pestről? Mikor utazom vissza?, Kezét összekulcsolja, néhány lépést tesz. Minden mozdulata kerek és befejezett, gyöngéd, úgyszólván nőies. Kék szeme valamivel sápadtabb lett, környékét apró ráncok szántják, arcán kevés a szín, haja erősen szürkülő. — Nagyon szépen köszönöm — mondja. Összekulcsolt kezeit búcsúzóul kedvesen széttárja. A püspöki templom tornyában delet szól a harang. * IV. Károly király szerdán délután néhány , órát Körmenden töltött, ahol Batthyányi Strattmann László kastélyában lakosztályt rendeztek be számára. A király látogatására ma Rakovszky István és Linganer Albin érkezett Szombathelyre. Körmendre készül a király - .• Antant triplomataa-ölt m mniszterelnöknél Ma délelőij Péteki Pál gróf miniszterelnöknél meztelentek Hohler angol és Fouché írta a«ii»-főmegbizottak, valamint Vinci gróf olasz ügyvivő és tanácskozást, folytattak miniszterelnökkel. iti- ,r ~ir Tnni-nri-w-inirni»>ir<i~ii iinfwnin«nrvif~«i»f»rwi»iir> ANDRÁSSY MISKOLCZI BESZÁMOLÓJA ELMARAD Értesülésünk szerint Andrangi Gyula gróf március 11-ára tervezett miskolczi beszámolóját a politikai helyzetre való tekintettel bizonytalan időre elhalasztotta. AZ ANGOL KORMÁNY ÁTALAKULJ' London, április 2. Az angol koríttányban történt változással kapcsolatban'''a lemondott miniszterek helyébe kinevezték pénzügyminiszterré Sir Robert Horner^kereskedelemügyi miniszterré freddwerg^közegészségügyi miniszterré Sir Alrgd^mond-t, posta- és távirdaügyi miniszterré Ketlawayt, tárcanélküli miniszterré dr. Adamsont. Nem engedik emelni a kenyér árát A pékekkel nem sikerült a megegyezés — Az Uj Nemzedék tudósitójáról — Tegnap a'■'közélelmezési minisztérium próba-sütést végeztetett egy középüzemnél dolgozó, Vilmos császár-úti sütőnél Schreiner Rezsőnél s ennek alapján akar a kenyérár dolgában dönteni. Ma délelőtt a közélelmezési miniszter fogadta, a sütőiparosok vezetőségét. A tárgyalásról kérdésünkre Tomok államtitkár a következőket mondotta: — A pékek a tárgyalás folyamán megmaradtak az ötvenfilléres emelés mellett. A mi számításaink alapján, a közélelmezési miniszter ebbe nem ment bele s ha nem is szállítjuk le, de emelni nem engedhetjük a kenyér árát. Egy kiló kenyér 3 korona 50 fillér marad. A szülőiparosok vezetősége azzal távozott a tárgyalásról, hogy tisztéről lemond. 39- Bálványok Az aiktív ledöntötte a régi bálványokon, de helyettük újakat emelt. Megingatta a tekintélyek uralmát, de helyükbe behozta jómaga új, személytelen tekintélyeit, elméletüket és jelszavakat, amelyeket csak alázatosan ismételgetni szabad, bírálni s velük szembeszállni nem. Egy egész országot bele lehetett hajtani a vesztett háborút minden boralmainak vak elvállalásába, mihelyt divattá tudták tenni az antikitilitarizmus és pudflczmus bálványának imádását. Egy egész országot el lehetett lopni s előbb Károlyiék, Igjább Kun Béláék, szerbek, oláhok, csehekis ebébe gyömöszölni, mihelyt ennek a felforgatásnak azt a szép nevét tudták általános forgalomba hozni, hogy mindez a „demokratikus átalakulás" követelménye és következménye. Elméletekés jelszavak mozgatják a világtörténelmet végig a 18. és 19. századon. Rousseau társadalmi elméletei, az- ő contrat-ja és népfelségi elmélete, meghozták a francia forradalmat s ez a forradalom számtalan nyúlványban rezeg tovább Európa testén mind a mai napig. A napóleoni harcok után kiéleződött nemzetiségi elmélet csiholta mind perzselőbb lánggá a népek gyűlölködő versengésének szikráját, ami aztán egyik főcsóvája lett a világháború kitörésének is. A szabadverseny jelszava hozta létre azokat a pattanásig feszült gazdasági ellentéteket Európa államai között, amelyek a világháború másik nagy tényezőjévé váltak. De elméletek és jelszavak bálványai körül szakadt szét az utóbbi évtizedek folyamán a magyarság is s a pártok szenvedélyei, melyek e szétszakadásból robbantak ki, lényegesen megkönnyítették a forradalom előkészítőinek keresztrateszi művét. Valamennyi újkori bálvány közt talán legveszedelmesebb a demokratikus bálvány. Nem mintha a demokrácia maga bálvány volna s nem volna magában roppantul értékes gondolat. Hanem mert bálvánnyá tették mesterségesen, mert béten mgyaráztak sok olyant, ami nem tartozik lényegének értékes tartalmához s mert divattá tették, hogy bármi jelentkezik a demokrácia palástjában, azt csak dicséret s hódolat illeti, nem bírálat. Az elvtelen plutokrácia túlhataliásodása, a nemzetietlen szocializmus, a sajtó kalandorkezekbe sülyedése s a mi sötét, u. a. forradalmaink jelzik a demokratikus bálvány diadalcörutjának állomásait. S a nemzetépítés munkáját ma alig nehezíti más körülmény annyira, mint a demokratikus láz túltengése; az a balhit, hogy mennél inkább félreállítjuk a tekintélyeket s a nemzet testnek, mint élő szervezetnek, organikus fejlődését, mennél inkább hallgatunk a tömegtudatlanságra és tömegszenvedélyre, annál jobb, s annál gyorsabban gyógyul az ország. Nemzetgyűlésünk naplóit forgatva, bénult fájdalommal állapítjuk meg, mennyire túlteng ma is nálunk a demokratizmusnak az a neme, amely ha nem nevezhető is épen demagógiának, de sokszor veszedelmesen közel jár hozzá. Már az is beteg demokrácia, amely lehetővé tette a nemzetgyűlés értékes elemeinek meglehetős háttérbe szorulását s épen nem értékes, de nagyhangú tribunusok előtérbelépését. Óriási kérdésekkel van tele a levegő, kényes, végtelenül finom közjogi problémákkal, beláthatatlan következményekkel járhat a kérdések ilyen vagy olyan irányú eldöntése; de épen azok érzik magukat hivatva e kérdéseket csakúgy pipa mellől, kártyatónusban elintézni, akiknek állásfoglalását nem épen a mély államférfi, bölcseség és lehiggadt józanság szabja meg, hanem inkább a forradalom itthagyott jelszavai, az októbrista sajtó ravasz, tendenciózus ferdítései, nagy történelmi kapcsolatok s fejlődések meg nem értése s a második természetükké vált, szinte beteges tekintélyiszony. Komoly gondolkodók rég megállapították, hogy a parlamentarizmus — sok kiválósága mellett — ezért tökéletlen intézmény; túl sok teret enged annak a demokráciának, amelyet Bulwer úgy határozott meg, hogy „a tudatlanok uralma azon a címen, hogy többségben vannak". Nemzetgyűlésünknek, de az országnak is legfőbb veszedelme, ha a demokratizmusnak ehhez a fajtájához csak lépésekre is közeledik. Ha azt hiszi, mindig az az igaz, amit egy akármilyen többség akar. Széchenyinek is, de szegény Tiszának is hányszor volt épen akkor igaza, amikor magára maradt, amikor egyedül küzdött bálványok, jelszavak, szenvedélyek, vakságok ellen, amelyek közül pedig a tudatlanok egész légiója ropta a táncot. A haláltáncot!