Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-03 / 71. szám

Clt.i., *• •«? w-'rw^- mpgs “ -^A ■•■igetí..-... ■ f#'urt ^a, Budapest. 192 „* ..Ara ll^ k^on»'r“"''^. . BR\ flffll |8^fl| j A H J1PTW BBS |HÍVÉtáS^k ^■hh §m| e2w|| J^p wijfyj&t Előfizetési árak: Szerkesztőség: V.,Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV« Egész évre . 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. f.f"Vf ITPflf A I M A PIT AD Gerlóczy­ u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Főékre ... 220 K — f. Egy hóra. • • 4# K — f. * V/Kaa A UhAI 41/\l ILiAr Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezet­­s Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadás 2 kor. — Hirdetések 1 milliméteres díjszabás szerint. hivatal telefonszámai: 5-67,5-68. Reklamáció: 19-25 IIHIIIIIlllllllllljlllllllllllilllHIIllllHllllllillllllllilltltlllllllllllllllllllUllllIlltlUlllMflIllilllllllllilllllllliillllllllllllllíllllllllllllllllllllllilllillllllllllllllllllillllllllllililllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllUlllillinil Budapest, 1921. 111. évfolyam, 71. (456.) szám. Vasárnap, április 3. Látogatás a szombathelyi püspökvárban Hogyan él a király ? — Fogadta az Uj Nemzedék munkatársát Az Uj Nemzedék kiküldött munkatársától «»Szombathely, április 2. A történelmi nevezeteidet nyert Szom­bathely szemet huny­a­tt e­gy esemény előtt, amelynek tanúja lettUj város közönsége lojális tiszteletben tartja Mikes püspök vendégének in­­kognitóját. Kíváncsiskodó kérdések adnak egy­másnak találkozót: — Valaki kitekint a püspökvár ablakán... Vájjon ö-e az? — Mit csinál egész nap? — Meddig marad? — keringenek a kérdé­sek a püspökvár körül. A palota diszőrségének parancsnoka be­vezet a titkári hivatalba. — Hogyan él a király a szombathelyi püs­pökvárban? — Erre a kérdésemre Bogácsy püspöki titkár ad­ta meg a feleletet. _ Őfelségének a püspök ur őméltósága saját lakásának három szobáját bocsátotta rendelkezésére a püspökvár déli szárnyán. Minden reggel fél 9 órakor szentmisét hallgat szárnysegédeivel, Rohonczy Imre báró huszár­­századossal és Almássy László tartalékos fő­hadnaggyal a püspöki kápolnában, és minden reggel megáldoz.­­ Szentmise után a látogatására érkező államférfiakkal tanácskozik. Majd egy órakor ebédhez ül. Társaságában szokott ebédelni Gratz Gusztáv külügyminiszter, Mikes gróf püspök, Lehár Antal báró­­ ezredes, Hu­­nyady József gróf, Sigray Antal gróf főkor­mánybiztos, Cziráky­­József gróf főispán és mások, cs életről-esetre meghívott vendégek. Ebéd után körülbelül fél 3-ig jókedvűen elbe­szélget társaságával. — Ebéd után a püspöki kertben szokott sétálni a püspök úrral, Hunyady gróffal, vagy szárnysegédeivel.. Séta után egy órára vissza­vonul. A vacsorát — este 8 órakor — legköz­­vetlenebb környezetében tölti el és közben jó­ízűen elbeszélget. A sok fáradtság után is cso­dálatosan friss és élénk. A titkár úr e szavainál Mike­ grispök lép a szobába és szívesen üdvözöl. A XVl­l-ik- szá­zadban épült renaissance-palota hatalmas bolto­zatai alatt a püspöki kertbe vezet. — Valóban csodálatos az a frissesség és munkabírás — úgymond — amellyel őfelsége a nehéz út, a sok fáradtság és belső izgalom után is rendelkezik. A püspökvár udvarának hatalmas fenyőfái alatt járunk. Előttünk a püspöki kert rácsos kapuja, mögü­le keskeny, sápadt­­irc tekint nyu­galommal felénk. Karcsi­ katona, sárgás-zöld egyenruha, sárga lábszárvédő, bajonett, fekete tiszti sapka. Nyakában az arany gyapjasrend... Sápadt kékkel fénylő jónézéstt szemek. — Ó az... — suttogom. Mikes püspök hátrahagy és bemegy a kertbe. Néhány halk szót vált, Rohonczy szárnysegéd a kertajtóban áll és befelé tessé­kel. Az évszázados püspöki kertben IV. Károly áll előttem, társaságában Mikes püspökön kívül Hunyady József gr­eg és Franca János alezredes. Rövid üdvözlő szavak után, karcsú fehér kéz nyúlik felém. Kezet fo­rnak. A keze hűvös és puha. Szája körül kedves, fáradt mosoly. Kérdezősködik: Melyik laptól vagyok? Mikor érkeztem Pestről? Mikor utazom vissza?, Kezét összekulcsolja, néhány lépést tesz. Minden mozdulata kerek és befejezett, gyöngéd, úgyszólván nőies. Kék szeme valamivel sápad­­tabb lett, környékét apró ráncok szántják, ar­cán kevés a szín, haja erősen szürkülő. — Nagyon szépen köszönöm — mondja. Összekulcsolt kezeit búcsúzóul kedvesen széttárja. A püspöki templom tornyában delet szól a harang. * IV. Károly király szerdán délután néhány , órát Körmenden töltött, ahol Batthyányi Stratt­­mann László kastélyában lakosztályt rendez­tek be számára. A király látogatására ma Rakovszky Ist­ván és Linganer Albin érkezett Szombathelyre. Körmendre készül a király­ ­-­­ .• Antant triplom­ataa-ölt m mniszterelnökn­él Ma délelői­j Péteki Pál gróf miniszterel­nöknél meztelentek Hohler angol és Fouché írta a«ii»-­főmegbizottak, valamint Vinci gróf olasz ügyvivő és tanácskozást, folytattak miniszterelnökkel. iti- ,r ~ir Tnni-nri-w-inirni»>ir<i~ii iinfwnin«nrvif~«i»f»rwi»iir> ANDRÁSSY MISKOLCZI BESZÁMOLÓJA ELMARAD Értesülésünk szerint Andrangi Gyula gróf március 11-ára tervezett miskolczi beszámoló­ját a politikai helyzetre való tekintettel bi­zonytalan időre elhalasztotta. AZ ANGOL KORMÁNY ÁTALAKULJ' London, április 2. Az angol koríttányban történt változással kapcsolatban­'''a lemondott miniszterek helyébe kinevezték pénzügyminisz­terré Sir Robert Horner^kereskedelemügyi mi­niszterré freddwerg^közegészségügy­i minisz­terré Sir Al­­rgd^mond-t, posta- és távirdaü­gyi miniszterré Ketlawayt, tárcanélküli miniszterré dr. Adamsont. Nem engedik emelni a kenyér árát A pékekkel nem sikerült a megegyezés — Az Uj Nemzedék tudósitójáról — Tegnap a'■'k­özélelmezési minisztérium próba-sütést végeztetett egy középüzemnél dolgozó, Vilmos császár-úti sütőnél Schreiner Rezsőnél s ennek alapján akar a kenyérár dolgában dönteni. Ma délelőtt a­ közélelme­zési miniszter fogadta, a sütőiparosok vezető­ségét. A tárgyalásról kérdésünkre Tomok­ ál­lamtitkár a következőket mondotta: — A pékek a tárgyalás folyamán megma­radtak az ötvenfilléres emelés mellett. A mi számításaink alapján, a közélelmezési minisz­ter ebbe nem ment bele s ha nem is szállítjuk le, de emelni nem engedhetjük a kenyér árát. Egy kiló kenyér 3 korona 50 fillér marad. A szülőiparosok vezetősége azzal távozott a tár­gyalásról, hogy tisztéről lemond. 39- Bálványok Az aiktív ledöntötte a régi bálványokon, de helyettük újakat emelt. Megingatta a tekinté­lyek uralmát, de helyükbe behozta jómaga új, személytelen tekintélyeit, elméletüket és jel­szavakat, amelyeket csak alázatosan ismétel­getni szabad, bírálni s velü­k­ szembeszállni nem. Egy egész országot bele lehetett hajtani a vesztett háborút minden bo­ralmainak vak elvál­lalásába, mihelyt divattá tu­dták tenni az anti­­k­itilitar­izmus és pud­flczm­us bálványának imá­­dását. Egy egész országot el lehetett lopni s előbb Károlyiék, Igjább Kun Béláék, szerbek, oláhok, csehek­­is ebé­be gyömöszölni, mihelyt ennek a felforgatásnak azt a szép nevét tudták általános forgalomba hozni, hogy mindez a „de­mokratikus átalakulás" követelménye és követ­kezménye. Elméletek­­és jelszavak mozgatják a világ­történelmet végig a 18. és 19. századon. Rous­seau társadalmi elméletei, az- ő contrat-ja és népfelségi elmélete, meghozták a francia forra­dalmat s ez a forradalom számtalan nyúlvány­ban rezeg tovább Európa testén mind a mai napig. A napóleoni harcok után kiéleződött nemzetiségi elmélet csiholta mind perzselőbb lánggá a népek gyűlölködő versengésének szik­ráját, ami aztán egyik főcsóv­ája lett a világhá­ború kitörésének is. A szabadverseny jelszava hozta létre azokat a pattanásig feszült gazda­sági ellentéteket Európa államai között, ame­lyek a világháború másik nagy tényezőjévé vál­tak. De elméletek és jelszavak bálványai körül szakadt szét az utóbbi évtizedek folyamán a magyarság is s a pártok szenvedélyei, melyek e szétszakadásból robbantak ki, lényegesen megkönnyítették a forradalom előkészítőinek keresztrateszi művét. Valamennyi újkori bálvány közt talán leg­veszedelmesebb a demokratikus bálvány. Nem mintha a demokrácia maga bálvány volna s nem volna magában roppantul értékes gondo­lat. Hanem mert bálvánnyá tették mestersége­sen, mert béten mgyaráztak sok olyant, ami nem tartozik lényegének értékes tartalmához s mert divattá tették, hogy bármi jelentkezik a de­mokrácia palástjában, azt csak dicséret s hó­dolat illeti, nem bírálat. Az elvtelen plutokrácia túlhataliá­­sodása, a nemzetietlen szocializmus, a sajtó kalandorkezekbe sülyedése s a mi sötét, u. a. forradalmaink jelzik a demokratikus bál­vány diadalcörutjának állomásait. S a nemzet­­építés munkáját ma alig nehezíti más körül­mény annyira, mint a demokratikus láz túlten­­gése; az a balhit, hogy mennél inkább félre­­állítjuk a tekintélyeket s a nemzet testnek, mint élő szervezetnek, organikus fejlődését, mennél inkább hallgatunk a tömegtudatlanságra és tö­megszenvedélyre, annál jobb, s annál gyorsab­ban gyógyul az ország. Nemzetgyűlésünk naplóit forgatva, bénult fájdalommal állapítjuk meg, mennyire túlteng ma is nálunk a demokratizmusnak az a neme, amely ha nem nevezhető is épen demagógiá­nak, de sokszor veszedelmesen közel jár hozzá. Már az is beteg demokrácia, amely lehetővé tette a nemzetgyűlés értékes elemeinek meg­lehetős háttérbe szorulását s épen nem értékes, de nagyhangú tribunusok előtérbelépését. Óriási kérdésekkel van tele a levegő, kényes, végtelenül finom közjogi problémákkal, belát­hatatlan következményekkel járhat a kérdések ilyen vagy olyan irányú eldöntése; de épen azok érzik magukat hivatva e kérdéseket csak­úgy pipa mellől, kártyatónusban elintézni, akik­nek állásfoglalását nem épen a mély állam­férfi, bölcseség és lehiggadt józanság szabja meg, hanem inkább a forradalom itthagyott jelszavai, az októbrista sajtó ravasz, tendenció­zus ferdítései, nagy történelmi kapcsolatok s fejlődések meg nem értése s a második termé­szetükké vált, szinte beteges tekintélyiszony. Komoly gondolkodók rég megállapították, hogy a parlamentarizmus — sok kiválósága mellett — ezért tökéletlen intézmény; túl sok teret enged annak a demokráciának, amelyet Bulwer úgy határozott meg, hogy „a tudatla­nok uralma azon a címen, hogy többségben vannak". Nemzetgyűlésünknek, de az ország­nak is legfőbb veszedelme, ha a demokratiz­musnak ehhez a fajtájához csak lépésekre is közeledik. Ha azt hiszi, mindig az az igaz, amit egy akármilyen többség akar. Széchenyinek is, de szegény Tiszának is hányszor volt épen akkor igaza, amikor magára maradt, amikor egyedül küzdött bálványok, jelszavak, szenve­délyek, vakságok ellen, amelyek közül pedig a tudatlanok egész légiója ropta a táncot. A haláltáncot!

Next