Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

4. Vasárnap pedig az veszedelmes dolog volt, éppúgy, mint ma röpcédulát nyomni elég veszedelmes. Ha keresik Sztanykovszky Tibor zászlóst, akkor civilruhában könnyebb feltűnni. — Ön olyan leleplezéseket tesz, amelyekből kitűnik, hogy számított arra, hogy ide vissza fog kerülni. — Eh leleplezni nem akarok, csak az igazat mondom. Nemn számítottam arra, hogy ide visszakerülök és hogy még egyszer ki leszek hallgatva, éppen azért mindent leírtam és átadtam az ügyvédemnek arra az esetre, ha nem értem meg a polgári főtárgyalást. — Ön azt mondotta, hogy a katonai főtárgyaláson nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy megmondja az igazat. Mikor érkezik el is az idő? — A polgári főtárgyláson. — És ha addig a halálos ítéletet végrehajtották volna, akkor is meg lett volna. írásban Az ügyész ezzel befejezi a kérdéseit. Utána Fényes László, intéz kérdéseket Sztanykovszkyhoz, új Nemzedék Fényest csak a Margit-köruti fogság érdekli Fényes: 1919 __ november ,24-én szembesitet- tak engem önnel. Ön akkor szembe mondotta nekem, hogy felhajtottam, lazítottam, stb. Erre én indulatosan igy kiáltottam fel. Megmerték, vagy ígértek valamit, hogy ilyet állít rólam? Erre a másik,akkori terhelt lehajtotta a fejét és hallgatott. Ön azonban felvágta a fejét és azt mondotta: Igen, képviselő úr, mi már vallottunk, legjobb lesz, ha ön is beismeri bűnét. Mi volt az oka arra, , hogy ezt nekem a szemembe mondotta? — Én soha senkinek a szemébe nem mondottam hazugságot. És láttak a detektívek rajtam,, ahogy a képviselő úrnak sem tudom a szemébe mondani ezeket, a dolgokat és ők biztattak fel, hogy az említett dolgokat szemébe mondjam. Én abban ahelyzetben még az édesapámnak is a szemébe mondtam volna, hogy ő a felbujtó. — De azt még máig sem értem, — mondja Fényes indulatosan és közben az öklével üti az asztalt — kitanitotta, önt arra, valaki, vagy magától jött rá,, hogy ezt mondja! •— Részben kitarnítottak, részben magam jöt - tem rá. Nekem leplezni kellett, hogy valakinek szembe hazudok. „A vén szalámitolvajra! . . — Amikor ezt a tárgyaláson elmondottan ön négy magyarázatot adott, az egyik detektív azt mondotta önnek: „Mondd annak" a vén szalamitolvajnak . . ." •— Emlékszem, úgy mondták. Majd ha elébed hozzuk ezt az öreg szalámi-tolvajt, és tagadni fog, mondd ezt ezeknek az uraknak, ők talán elhiszik, de én nem. Elnök. Ki mondotta önnek, hogy ezt a lead. alacsonyitó jelzőt használja? — Lengyel vagy ,Vincse detektív. — Rá fog .ismerni? _ Mind a kettőnek az arcára emlékszem. Sztanykovszky :Fényes kérdéseire részletesen» elmondja, hogy tartózhatták le őt és az apósát. _ Fényes: A verésen kívül volt-e más indító ok arra, hogy a detektívek kívánsága szerint tegye meg vallomását? Sztanykovszky: Nem. .— Hogyan lett Lengyel Zoltán az ön védője? — Nem tudom. Feleségem azt mondja, hogy I.Őr gyel ajánlkozott. 1919 október 30-án az első helyszíni szemlén láttam először. Fényes László kéri az elnököt annak hivatalos megállapítására, hogy Lengyel milyen minőségbenvett részt a kérdéses, helyszíni szemlén. Fényét további kérdésére Sztanykovszky 118 adja, hogy Lengyel Zoltánnak az első ügyvédi meghatalmazást csak 1920 május vagy június havában adta ehadbiróságon. Lengyel „szimpátiából“ vállalta a védelmet Fényes: Mikor beszélt először Lengyellel, mint védőjével? , Sztanykovszky: Úgy emlékszem, meg 1919 'December hónapban. ' , — Honoráriumért vagy áldozatkészségből vállalta a védelmet® — Ő azt mondotta, hogy irántam érzelt szimpátiából 'vállalja. (Derültség.) Mikor először beszéltem Lengyellel, mondta, hogy üzenjek Hüttnernek, hogy Török Sándort kérje fel védőjéül. Én mondtam, hogy a foglyok nem üzenhetnek egymásnak, ő azonban azt válaszolta: ilyet ne mondjak, tudnak a foglyok egymásnak üzenni. Fényes: Hogyan lett Lengyel Dobónak is védője, hiszen, mint a hadbírósági tárgyaláson kiderült,a kettejük érdekei ellentétesek voltak. Sztanykovszky: A Roheim-villába tartott egyik helyszíni szemle alkalmával mondotta Lengyel Dobónak, hogy elvállalja az ő védelmiét is. Én tiltakoztam ez ellen. Mondtam, hogy félek, hogy nem tud majd kettőt is egyszerre védeni, Lengyel azonban azt válaszolta, hogy tud ő kettőnket isvédeni. — Vott-s kint a városban magánügyben? — Voltam. Az ügyész engedélyével a fogoly tisztek őr kíséretében haza mehettek. Önt ki kísérte? . . — Paksi. 1 . — Milyen elmos veit ő a kísérője? — Én máig se vagyok ezzel tisztában. Paksi * ffisesáis»áá«i6ási6*Vaáí seungáife nutiata. Ezután Fényes arról a találkozásról kérdezősködik, amely Hüttner és Sztanykovszky közt a fogház udvarán történt. Sztanykovszky megismétli tegnapi előadását, amely szerint Hüttner kijelentette, hogy Friedrich bekeverése fontos. Fényesnek és Körnnek — mondotta Hüttner — csak azért kell szintén felbujtóknak lenniök, hogy ne legyen gyanús, hogy mindig Friedrich szerepel. Elnök: Mi az oka annak, hogy önöknek olyan levelezéseit is csípték el, amelyekben Hüttner nagy óvatosságra inti, hogy ne gabalyítsa össze a dolgokat, mert akkor baj lesz. Ha önöknek tiszta, volt a lelkiismeretük, miért kellett félniük, hogy összegabalyodik a dolog?! — Méltóztassék ezt a levelet nekem megmutatni! Heltai hosszú kötete ... Elnök: Majd annak idején valamennyi levelét elébe tárom. Fényes: Fájdalom, hát én is tudom, hogy ártatlan vagyok, mégis össze van gabalyízva a dolog. Ezért kénytelen vagyok részletről részletre menni. Tud-e a Heltai és Hüttner, közti viszonyról? Ez engem nagyon érdekel, mert én kezdettől fogva azon a véleményen vagyok, hogy Wienbe olyan ember szökött ki, aki... Az elnök figyelmezteti Fényest, hogy most semmiféle megjegyzésnek helye nincs, erre más alkalommal térhet ki. Sztanykovszky: Mikor én a Margit-köruti fogházba kerültem, Heltai már szabadlábon volt és csak Hüttner előadásából tudtam meg, hogy amint ő, (Hüttner) Graef alhadnagy, Heltait Naphegyi Mihály és egy Hohlstein nevű főhadnagy preparálta vallomásra. Heltai az utóbbi, előtt azt a kijelentést tette, hogy ő most egy hosszú kötelet fon a Margitkörúton, amelynek a végére Friedrich fog kerülni. Elnök: Hallotta ezt még más valaki? Sztanykovszky: Nem tudom, de hiszen ezt mi több tiszt előtt tárgyaltuk. Vágó felugrik a helyéről. Nekem ugyanezt mondta! • • •■ Az elnök rászól Vágóra, hogy senki sem kérdezte. Sztanykovszky ezután előadja, hogy amikor Kundeeker tengerész szerepe szóbakerült, Hüttner megmutatta neki Kundeeker fényképét és kitanította, hogy ha majd Szlupka őrnagy felmutatja előtte ugyanezt a fényképet, akkor ismerjen rá, jóllehet azelőtt még csak -nem is látta. Elnök: Hát ha csak fényképről ismerte Kundeekert, honnan tudta,hogy vörösarcú ember vakl. Ssiaroystovszky. Hüttner ezt is megmondta. S gyamgy tani volt ki a százezerkoronás levélre toratkozólag is. Tanácskozás a fürdőben Finél... Hol beszélték meg mindezeket? — Fürdőben. — Őr nem volt ott. — Ör nem járt velünk! — válasza ide Sztanykovszky. — Mással is fürdött együtt? — Egyszer Vágó is ott volt. Sógó ismét közbe akar szólni, szokott komikus modorában ugrik fel a helyéről, ami ezúttal is derültséget kelti. Az elnök megfenyegeti Vágót, hogy erélyes rendszabályokat fog vele szemben alkalmazni. Fényes: Kihallgatásai alkalmával az ügyész úron, a jegyzőkönyvvezetőn és az őrön kívül voltak mások is jelen? — Hüttner volt ott, ezenkívül jelen voltak Vágó, Lengyel, vagy Heltai, Paksi. —Én nerc szembesítésekre értem! _— Nem szembesítésről beszélek. Például Ulainnal nem kellett szembesíteni és ő is ott volt, amikor Vágót, Lengyelt hallgatták ki az én jelenlétemben. tés káplár, másrészt pedig az Utain-féle marjánnyomozó irodának vált a detektivje, ugyanígy ■Pekm is..................... Elnök: Volt neki nyomozó igazolványa? Sztanykovszky: Kom. Fényes: Különben is detektív szokta kísérni a tiszteket? m- *— KIEL csendör. — Mentek önök vendéglőbe is? — Egyszer igen. A június Siki helyszíni szemle után Károlyi Imre, autóján, amelyet Heltai veselett, Paksi, Dobó, Hüttner és én elmentünk a budai Nagy Anna-féle vendéglőbe, ahol Vlgin Ferenc költségére megvacsoráztunk. (Derültség.) Polónyi Dezső: Gyönyörű! Elnök: Ki kezdeményezte a kirándulást? Sztanykovszky: Ulain a helyszíni szemlén pénzt adott. Pákáinak, hogy vigyen el minket megvacsorázni. ! Elnök: Sztupka őrnagy urnáik volt tudomásig hogy önök elmennek vendéglőbe? — Úgy tudom, hogy nem volt. Fényes: Paksi mint katonai nyomozó volt önökkel, neki volt róla tudomása! Szörnykovszky gúnyos hangon válaszolja: Nem tudom, hogy akkor milyen minőségben volt velünk. Tisza-gyilkosság és a szénapanama . . . Sztanykovszky súlyos kijelentései a hallgatóság soraiban nagy mozgolódást kelt, a zaj szütvhe állandóvá válik, úgy, hogy az elnök ismételték kénytelen csendet kérni Fényes: A főtárgyaidő alatt érintkeztek egy*, mással? ■—■ Egy ideig igen. — Szünet közben érintkeztek Ulainnal? — Igen, mind'iszazt mondotta, hogy csak valljuk az igazat. Diobó egyszer kifakadt: Én megmondtam az igazat!, filam erre azt válaszolta : Ah, az nem volt igaz! — Mondta-e ugyanakkor, hogy mi az igaz? — Igen, hogy én vagyok a Tisza-gyilkos, Fényes, Friedrich pedig a felbujtók és igy tovább. Elnök, így megnevezte őket: Kéri, Fényes, Friedrich? Sztanykovszky: Igen, ügyében azt is meri. "dotta Ulain, hogy ő nem is a Tisza-gyilkossággal akarja Friedrichet erkölcsi halottá tenni, hanem a szénapanamájával. (Friedrich Sztanykovszky kijelentésénél mosolyog.) Mikor kérdeztem, hogy miért mindig Friedrich, azt felelte, hogy a legkisebb bűne neki a Tisza-gyilkosság. Fényes: Magyarázta nekem, hogy igazság, és valóság közt különbség van . . . Elnök: Ezt most már,másodszor hallom. Nem tételezem fel, hogy Lengyel Zoltán,, aki okos ember, ilyen ostobaságokkal hozakodjék elő. Polónyi Dezső indulatosan közbeszól: Ezt ebben a teremben is mondotta már! . Fényes: Borzasztó súlyos a kijelentése! Hajlandó ezt Lengyelnek szemébe mondani! Sztanykovszky: Hozzák elő Lengyel Zoltánt és én a szemébe mondok mindent! Horvát Sanovicsnak menyasszonyt szereznék ... Fényes: Tud-e Lengyel Zoltánnak arról a kijelentéséről, hogy a szadbírósági tárgyalás után Fényes védője lesz, mert Fényes ártatlan! Sztanykovszky: Erről nekem nem szólt semmit. Ezután Sztanykovszky kijelenti, hogy mostani ügyvédjének, Vértes dr.-nak is megadja a felmentést az ügyvédi titoktartás alól. Majd elmondja, hogy Hüttner menyasszonya letartóztatásakor egy cellába került bizonyos Nagy Zsuzsanna nevű leánnyal. Hüttner menyasszonya kitanította Nagy Zsuzsannát, vallja azt, hogy 11 orvát-Sanovics menyasszonya volt és látta ennél Tisza revolverét. Végül Fényes az Országház-téri gyűlésre tér át és az ügyész felé fordulva ezt mondja: — Ha láttam volna azt a póznát, amelyre a Tisza-bábut akasztották fel, feltétlenül tiltakoztam volna ez ellen. Az a beállítás, amely összefüggést keres azon két körülmény között, hogy az Országház-téri gyűlésen Pogány meg Fényes is beszéltek és ugyanott egy Tisza Istvánt ábrázoló bábut hordoztak körül póznára akasztva, hogy enyhén szóljak, legalább is nem objektív. Az elnök kérdésére Fényes kijelenti,hogy megjegyzésével a vádhatóság képviselőjére céloz. Az elnök erre megjegyzi, hogy ez nem indokolt, mert a vádhatóság nem keresi ezt az összefüggést. . . Szilassy: "Az elnök úr ezen megállapítása téves. Az elnök ezután szünetet rendel el. ossém írásáraLisat dréiá«szl!és sfi&, Stashes' ifli&láis? &,nT. VI» Sssr., feS. tós£B©*&Ét€a ©2= CkSeSs Vürei©£ «sás$ág=*Ej§ 3©. sz. árjegyzék UtöRséflvet&O ^Hinejauss» Victora — Uram költségei 1921 május 1., _ 1- ----r ,f -i fr r^nif—tmrrrnT^ A GÖRÖGÖK LEMONDTAK A TÁMADÁSRÓL' Pflfls, április 30. Konstantinápolyból jelentik:, A török csajok állandó heves támadásai miatt, a tervezert újabb görög offenzíva tervét teljesen „.kifizették. Valószínű, hogy a görög csapatokat a legközelebbi időben egész a ten- WiSartig visszavonják."