Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

35 Saerila Az előrelátó kicsinyek !­86cs. május 80. re"­ Európa gyermekszobáiban, a cseh, román és jugoszláv külügyi hivatalokban ravasz balkáni agy­velők számítgatják a jövendő esélyeit, amikor párt­fogóik, az an­tant-nagyhatalmak egységes front­jában a bomladozásnak bármily efemer tünetei is mutat­­koznak. A politikai moráltól annyira független em­berek, amint Benes és Take Jonescu­, jól tudják, hogy Európa jövő sorsán az angol, francia, német és orosz nagyhatalmak együtt fognak határozni és hogy ennélfogva a mai angol-francia egyeduralom min fog örökké tartani. Az örök, változhatlan gyű­lölet vagy szeretet nem is tulajdona e mozgékony balkániaknak, kiket a franciák — e kitűnő stilisz­ták, de rossz pszichológusok — nagyon is félreismer­nek, mikor őket „nos amis de toujour­s"-nek, örök­­kétig barátaiknak tartják. E kicsinyek fantáziája nyugtalanul előzi a dol­gok lassú változását és Itt is, ott is megszöveti velük azokat a szálakat, melyekkel sorsukat a most még porban heverő, de egykor fölemelkedendő európai tényezőkhöz köthetik. .. .. A cseh és jugoszláv számításoknak alfája és ómegája a hatalmas Oroszország: a prágai és bel­grádi kormányoknak csak addig kell kínlódniok a mai helyzet fenntartásán, m­íg Oroszország helyre nem áll és nem biztosítja egyszers mindenkorra szláv testvéreinek jövőjét. De Németországot sem hagy­ják ki számításaikból, annál kevésbé, mert hiszen a jelen viszonyaiban is szükségük van a német ipar produktumaira s a német gazdasággal való érintke­zésre. E tekintetben Jugoszlávia ment legtovább; a tél folyamán a németekkel kereskedelmi szerződést kötött, ugyanolyan széles alapon és keretekben, mint a háború előtt, amikor, mint tudjuk, Szerbia a német gazdasági expanziónak egyik fontos objektuma volt A szerződés el is készült. Előkelő német diplomata vezette Belgrádban a tárgyalásokat, de végül az antant mégis megsokalta, hogy a­­ jugoszlávok ennyire kitöröljék a háború emlékezetét és megtil­totta nekik a szerződés ratifikálását. Újabban a német bevitelre kivetendő 50 százalékos vámot, ezt a londoni „szankciót“, a belgrádiak lehet hogy éppen ennek a leckének a hatása alatt fogadták el nagyobb nehézségek nélkül. A csehek két szék közti helyzetére jellemző, hogy ők még mai napig sem tudták elhatározni magukat, h­og­y ezt a vámot az a­ntant parancsához híven kivessék. Benes eleinte nagy beszédekben mérlegelte a pro és kontrát: a cseh állam életfel­tétele a német behozatal, melyben a szankció elfo­gadása mindenkép zavarokat okozna, de viszont még nagyobb életfeltétele az antant főhatalmaival­­viszonyban lenni, minélfogva biztosította Francia­­országot, legyen nyugodt, ők teljesíteni fogják az utasítást még akkor is, ha nekik kárukra lenne. A szónoklatokra azonban tett nem következett: a prágai nemzetgyűlés többször kitűzte napirendjére a vámszankciót, de tárgyalását mindannyiszor elha­lasztotta. Ami érthető is: a német képviselőkön kívül a csehek egy része sem fogadná el, a szocialisták biztosan nem. A cseh munkások júniusban nemzet­közi olympiást terveznek Prágában, erre a német szo­cialisták Scheidemann vezetésével fognak eljönni, kü­lön hajó hozza őket az Elbán és Moldván le az „aranyos Prágába“, amely igen jól tudja, mit tesz az, ha a német birodalom a szomszédja, míg a fran­ciák messze vannak.­­ A cseh polgári pártok pedig egyszer Párisban járnak és Verdunban sírnak az antant-katonák teme­tőjében: a prágai községtanács tagjai ezen a paris— verduni után, francia megfigyelések szerint, „állandó elérzékenyü­l­ésben” voltak, máskor "­azonban Mün­chenben esküdöznek a jó szomszédságra, talán több őszinteséggel. Az ötvenszázalékos szankció villámként világí­totta meg a harmadik kis győző, Románia helyzetét is. Briand sajátkezű levélben szólította fel Take Ionescut e szankcióra. A bukaresti parlamentben mégsem ment simán a dolog: a Bratianu-párt, az erdélyi nacionalisták Vajdával élükön, a szocialisták egymásután álltak fel és nyilatkoztak a szankció ellen. Ekkor kiáltotta el az egyik román szenátor, hogy: , 1 — Ellen Németország! Végül is elfogadták a kormányjavaslatot, de azzal, hogy a Vám alól kivétetik minden, ami „első­rendű szükséglet“ és ami „R­om­ánia újjáépítéséhez szükséges“. Ami annyira tág fogalom, hogy a szank­ciót szinte egészen illuzóriussá teheti. Az egész eset világosan dokumentálta, hogy Csehországhoz és Jugoszláviához hasonlóan Románia is csak addig engedelmeskedik nyugati szövetségeseinek, amíg érdeke kívánja. S mivel kétségtelen, hogy gazdasá­gilag nemcsak nyugati szövetségeseire, de Német­országra is rászorul, ezért gazdasági érdeke egyúttal határvonalat is húz elébe, melyen túl nem fog többé szolgálni nyugati barátainak, akiknek eddig mindenét köszönhette. A jövőt senki sem ismeri. Szekfü Gyula: A kisántánt az osztrák csatlakozó mozgalom ellen Bécs, május 31. Csehország, Románia és a délszláv állam bécsi képviselői tegnap arról ta­nácskoztak, milyen lépést tegyen a kis­ántánt abban az esetben, ha Ausztriában nem szűnik meg a Németországhoz való csatlakozás érde­kében megindított mozgalom. Uj Nemzedék Nemzetközi mozgalom segíti haza a magyar hadifoglyokat Memorandummal fordulunk a világ minden parlamentjéhez — IÁ* Uj Nemzedék tudósítójától — Oroszorságban sínylődő hadi­foglyaink érde­kében döntő jelentőségű mozgalom, Ítészül. Huszár Károly a mozgalomról az Új Nemzedék munka­­társának a következőket mondatta: — A nemzetgyűlés tegnapi ülésén felvetet­tem azt a gondolatot, hogy hadifoglyaink haza­hozatala érdekében, a nemzetgyűlés memorandum­mal forduljon a világ minden parlamentjéhez Ezt az es­zmét magáévá tette Bethlen István gróf mi­niszterelnök is, úgy hogy a tervet most már párt­közi konferencián készítik elő, amely néhány na­pon belül összeül. Még csak Jungerth Mihály mi­­niszteri osztálytanácsos visszaérkezését­ várjuk­, aki most hadifoglyaink érdekében külföldön tár­gyal. — ‘A pártközi konferencián egyfelől a kor­mány, másfelől az egyes képviselők előterjesztik a hadifogolykérdés egész anyagát. A konferencia eredményét memorandumba foglaljuk, a nemzet­gyűlés elé visszük és a nemzetgyűlés útján meg­küldjük a világ minden parlamentjének. — Rajta leszünk, hogy hadifoglyaink ügyét néhány képviselő a világ minden parlamentjében magáévá tegye, kérésünk támogatására fel is szó­laljon és mozgalmaink sikerét ezzel biztosítsa. Holnap mondja el programmbeszédét a német kancellár Berlin, május 31. Wirth dr. birodalmi kan­cellár szerdán mondja el programmbeszédét a birodalmi gyűlésen. Főképen politikai és pénz­ügyi kérdésekről és az ántánt ultimátumának teljesítéséről fog beszélni. Az ántánt gazdasági követeléseivel kapcsolatosan bejelenti a kan­cellár, hogy a kormány bevezeti a kőszén, a finomított cukor és az édesít­őanyagok monopó­liumát, az örökösödési és a forgalmi adót pedig fölemeli. A népszövetség sürgősnek tartja az osztrák jegybank fölállítását —­­A­z Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, május 31. Londonból jelentik. A nép­­szövetség pénzügyi bizottsága, — mely most Londonban ülésezik — tegnap tárgyalta Ausztria pénzügyi megsegítésének feltételeit. A bizottság tagjai egyhangúan azon a véleményen voltak, hogy az első teendő a jegy­kibocsát­óbank felállítása, amelynek elegendő tekintélye lenne, hogy az osztrák valutát a jelenlegi krízisből ki­vezesse. A pénzügyi bizottság véleménye sze­rint ilym­ódon sikerülne Ausztria pénzügyeit rövidesen rendbehozni. Letartóztattak két nagykereskedőt három milliós csalás miatt Weiszfeilerék brassói üzletei — Az Uj Nemzedék tudósítói­tól. — A budapesti rendőrség letartóztatott­ két Wesselényi-utcai nagykereskedőt, kik három millió koronával károsították meg a Nagys­­kállói Kereskedelmi Részvénytársaságot. Pár hónappal ezelőtt W­eisz­feiler Sándor keres­kedő ajánlatot tett a Nagy­kállói Kereskedelmi Részvénytársaságnak, hogy hajlandó lenne Brassóba az­ ottani kereskedelmi társaság ré­szére árukat szállítani, ha az áruk" vásárlá­sához szükséges hárommillió korona tőkét a nagykállói intézet rendelkezésére bocsátana, s ez esetben pár héten belül busás haszonnal bonyolítaná le az üzletet. Weiszteiler ajánlatát hosszas tárgyalás után elfogadta a részvénytársaság és ki is utalta a kért hárommillió koronát. Weiszteiler a pénzen különböző árukat vásárolt, melyeket sikerült is leszállítania Brassóba. Néhány hét múlva azzal érkezett vissza Brassóból, hogy nem tudta készpénzért eladni az árukat, a vevők csak hitelbe vásároltak, aminek igazo­lására ■ felmutatott egy fővárosi bank nevére kiállított hitellevelet. A részvénytársaság nem helyeselte Weisz­­feiler szerződésellenes eljárását, ezért meg­bízta ügyvédjét, Lázár Ernő dr.-t, hogy az el­számolatlan hárommillió koronára szerezzen Weiszfeilertől biztosítékot. Lázár felszólítására a nagykereskedő átadott egy bekebelezési meg­hatalmazást bátyjának, Weiss­feiler Mórnak Szegeden levő házára, valamint felajánlott több értékes, ékszert is, melyeket leltári jegyző­könyvbe írtak, h­ogy fedezz­e­ a követelt ösz­­szeget. A nagykállói részvénytársaság közben hosszas utánjárással megállapította, hogy az" adósként szereplő brassói Kereskedelmi Tár­saság tagjai Weiszfellerék közeli rokonai és a■­ is tudomásukra jutott, hogy­ Weiszfeller Mórnak Szegeden tlycs is háza és igy való­színű, hogy a kereskedők ki akarnak bújni az elszámolás elől. Arról is értesültek, hogy a biztosítékul felajánlón ékszereket egyenkint át­csempészt­ék a határon az oláhok által meg­szállott területre és eljuttatták Brassóban lakó rokonaikhoz. A részvénytársaság ezután bűn­ügyi feljelentést tett a két kereskedő ellen. A feljelentésre a detektívek előállították Weisz­­feileréket a főkapitányságra, ahol kihallgatás után mindkettőjüket letartóztatták. 1921 június 1. Az angolok ellentámadásba mennek át Felsősziléziában — Az Új Nemzedék tudósítójától, — Bécs, május 31. Berlinből jelentik: Felső­­sziléziából érkező hírek szerint a lengyel fel­kelők újabb támadást intéztek a német csapa­tok ellen. Közel mellett megkísérelték a Ode­rán való átkelést. Az antant csapatoknak csak súlyos veszteségek árán sikerült az átkelést­ megakadályozni. A lengyeleknek két páncélvo­­natjuk van. A hét végére várják az angol csa­patok általános ellentámadását. ,, Anglia Németországnak szánja a vitás felső­sziléziai ipari területeket London, május 31. Az angol kormány ja­vaslatot terjeszt a legfelsőbb tanács legköze­lebbi ülése elé és követelni fogja, hogy a bé­keszerződés értelmében a határok megállapí­tásánál éppen olyan döntő jelentőségűnek tart­ják a gazdasági és a földrajzi nézőpontokat, mint a népszavazás eredményét. Felsősziléziai vitu­s ipari területe ilyenképen Németországé marad. Olaszország álláspontja az, hogy a két­ségtelenül német lakosságú területek marad­janak Németországnak, a lengyel lakosságul­­terület pedig Lengyelországé legyen. A lengyelek megtámadták a népszavazási­­ rendőrséget Kattowitz, május 31. A lengyel felkelők megtámadták hétfőn este a népszavazási rend­őrség tagjait. Puskatüzelés kezdődött, amely egész éjszakán át tartott. Több polgári személy megsebesült. A lengyelek támadásra készültek a pályaudvar ellen is, itt azonban a megerősí­tett francia őrség géppuskatüzeléssel fogadta őket. Rosenborgtől Ratiborig vasárnap és hét­főn helyi támadásokat kezdtek a lengyelek tüzérség támogatásával. Passcs a bolgár békeszerződés teljes végrehajtását követeli Belgrád, május 31. Dimitrov bolgár külügy­miniszter Belgrádba érkezett és kihallgatáson je­lent meg Pasics miniszterelnöknél. Pasics figyel­meztette a bolgár minisztert arra, hogy Szerbiá­nak és Bulgáriának közös érdeke kívánja a, bol­­gár békeszerződés teljes végrehajtását. 840 millió márkát fizetett tegnap Németország Pak­s, május 31. A Temps jelenti: Mayer dr. német követ húsz darab, egyenként tízmillió dollárról szóló kincstári utalványt adott át hét­főn délután a jóvátételi bizottságnak. Az utal­ványok lejárati ideje három hónap, értékük összesen nyolcszáznegyven millió aranymárka. A követ egyúttal jegyzéket is adott át, amely elsorolja az eddig teljesített fizetéseket és meg­említi a legközelebb teljesítendő fizetést is. A franciák száznyolcvanhét milliárdot követel­nek Németországtól Paris,­május 31. (Havas.) A szenátus ülésén Cheron előadó jelentést tett azokról a kiadások­ról, amelyeket Németországnak kell megtéríte­nie. Kijelentette, hogy a jóvátételi bizottság ki­csiny összegben állapította meg Franciaország jogos követelését, amidőn mindössze hatvan­­nyolcmilliárdot állapított meg, mert Franciaor­szágnak legalább száznyolcvanhétmilliárdot kell kapnia Németországtól. Németországnak kell megtérítenie az anyagi kárt, azonkívül a csa­ládi pótlékokat és a járadékokat is, amelyekre Franciaország eddig hatvanmlliárdot fizetett ki. Az újjáépítéshez még hetvenkilencmilliárdra van szükség. ----- -------——----- *->m«ni~nr<~~ii-—ir-r—•—-~-— Sírlámpa és vaskereszt kovácsolt vasból 6-4›»`*■*** mftlakato», saját készítmény- \5«rVarjr vJd­UUb CIHW-Ut a*

Next