Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
1\ B »ntjük, jönni fog az olcsóság második hulláma és olcsóbbak lesznek az iparcikkek is. — A terheket, amelyeket viselnünk kell nem mi csináltuk, hanem a háború, a forradalmak és a bolsevista gazemberek. Óriási köveket dobáltak fel a levegőbe és ezek a kövek most visszaesnek. Ma arról van szó, hogy ezt a kárt úgy viseljük, hogy kibírjuk, az egyenlő teherviselés elve alapján. Ezért öt váltságtörvényt csináltam. A hadiválóságot, a hadikölcsönökön az összes tragyar államadósságok váltságát, a föld váltságot és a háborúiban szerzett vagyonok különváltságát. A földváltságnál sem akarok többet mint a földinek húsz százalékát. A nagybirtokosoktól ezt a váltságot földben akarom elvenni, amit a kisgazdáknak adok oda. Nagyatádi Szabó István földbirtokreformot csinált föld nélkül, m pedig láttam már füstnélküli puskaport, drótnélküli távírót és szerelem nélküli házasságot, de földbirtoknélküli földreformot még soha. A nagyobb földbirtoknak tehát el kell venni egy részét. E törvényjavaslat tárgyalását nem halaszthatjuk el, mert a gazdát nem tarthatjuk bizonytalanságban arra nézve, hogy mi az adóterhe. De nem lehet elhalasztani azért sem, mert nem tudjuk mit parancsol az ámánt. A háborúban szerzett vagyon váltságára vonatkozóan külön törvényjavaslatot nyújtottam be. Ezt a vagyont fogom elsősorban megadóztatni, mégpedig nem nagyon kíméletesen. Ha sikerül így a magyar pénzt rendbehozni, akkor szomszédaink összetörnek a Magyarországtól való félelemben. Mi várunk. Kalandot nem csinálunk. Várnunk kell és dolgoznunk kell azért az országért, amelyért annyian estek el a Doberdón és maradtak odakünn Szibériában. Szádeczky Lajos képviselő úr az árvízi hajóshoz hasonlított. Csakugyan hajón vagyok, amelyet sokszor meg akartak fúrni, de azt megfúrni nem lehet. Engem ne féltsenek, mert én csak matróz vagyok a gályámon, amelyen egy halhatatlan nemzet utazik feltámadásának biztos célja felé és önök, mert magyarok, mind velem jönnek. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Temesvári Imre nemzetgyűlési képviselő szólalt fel. Délután 1 órakor társcsebéd volt a pénzügyminiszter tiszteletére, aki délután 5 órakor Vásárhely-Kutason a gazdaközönséggel folytatott közvetlen eszmecserét. Greguss Máté, a kitei Magyar Gazdaszövetség alelnöke a tanyai közönség kerében köszönte meg a pénzügyminiszter beszédéi, és kérte, hogy a földvagyonváltságot, haladéktalanul valósítsa meg, mert, a gazdatársadalom a helyzet bizonytalansága miatt már türelmetlen és a földreformot a földváltsággal együtt lehet csak végrehajtani. Hegedűs miniszter az éjszakát Kutason töltötte, ahonnan ma reggel utazott vissza Szentesre. Ma délután ■ családjával együtt visszaérkezik Budapestre. ____ ^ , 2 Peufo . fl görögök felgyújtottak és kiürítették Izmidet Bécs, június 30. Londonból jelentik. A külügyi hivatal államtitkára tegnap közölte az angol alsóházzal, hogy Ismidet a görög csapatok kiürítették. A város vidékén óriási pánik uralkodik. Ismid hotmokban áll. Rózsaszüret írta: Gáspár Jenő, A sarrentenni parton szelíden morajlott a tenger.A fodros hullámok közt fehér sirályok bukdácsolták s a kék vizek fölött messziről idehallatszott egy háromevezősről a rabszolgák monoton éneke, ahogy az evező csapásokhoz énekelték a taktust. A part közelében szelíden ringatózott egy is karcsú hajó. Fehér vitorlája lankaiban hullt alá, bíborszinre festett, tiszán csendesen füstölt az oltár, rajta pattogott a Néptunusnak szánt tömjén. A tenger szürkeségbe vesző, szélén ép akkor hullott alá a nap. Arannyal kevert, biborfény ömlött végig a vizen s a surrentumi villák felöl a rózsák édes illata áradt s elömlött a viz fülött. A pompázó tarka rózsakertek buja szépségben álltak a partok, innen-onnan azanycsengésii kacagás hallatszott, a surrentuumi lányok boldog galambbövetése. A virágban úszó város a rózsák ünnepét ülte.... A fehér vitorlás hajón lakománál ültek. Cochia, a prétor éjhajó lánya hanyagul eldőlt a keseveten. Hajában égő leanderekből font koszom lángolt, egy a kihullt virág tűzvörös csókként égett fehér homlokán. Sötét szemében lefojtott tüzek lobogtak s húszszán nézett bele az alkonyat aranyosbibor szintápiába. Mellette, körülötte Surrantum s Róna legelőkelőbb ifjai ültek, kik eljöttek a rózsaszínét ünnepén ünnepelni Surrentum legszebb lányát, illő a „surrentumi rózsa“ ma szeszélyesebb volt, mint valaha, se tüzes massieumi, se dal, se tréfa, se hízelgés nem tudta felhangolni. Unalmas volt niki e romlott férfisereg s haragját egy csomó halálra marcangolt rózsasziromba fojtotta bele. Ajka idegenesen vonaglott s mikor egyik rózsaillattól és bortól mámoros patrícius valamit súgott a fülébe, szeme fellobogott, mint éjszakában a rózsefisz s a hangja parancsolón csendült:— Lucias! , Fiatal görög rabszolga jött elő. Homlokán frissen illatozott a rózsakoszoru, kezében hozta nehéz, a görbe lantját. Felemelt fővel állt meg a lakmározók előtt, büszke tekintete végigsildott a bosszús patri dús arcokon és aztán szelíden, parancsra várón a lányra nézett. *' • ~ v--. - - ^ 1 -— Dalolj valami görög dalt! Lúcias dalolni kezdett. Álmodó két szemében valami rejtett láng lobbant fel és hangja mint szárny rákétt madár csattogott a tenger fölött. Hellász kéken mosolygó ege, olajfaligetek enyhe ,unva, a görög berkek csodás világa, a ragyogó matt, héroszok és istenek boldog aranykora, derítés napfény, bölcsődal és tivtajosi csatakiáltás, tavaszi álom és hervadt lemondás, büszkeség -s raabszolgakeserv , az elveszített haza minden bánata zengett a dalába.1. A lant panaszkodott, sejtetett, álmodott és si költött a kezében s hangja néha írgy vibrált a fűszeres esti levegőben, mint egy eltévedt sirály tépő si költés,a...s szemében a honfikönny két csillaga égett. Cocha myllványfehér arccal nézett a tenger felé. A férünk arcáról eltűnt a bosszús érzés. A nagy Róma korcs fiai értelmetlenül nézték a rabszolgát. Ők, kiknek ősei vaslábbal tapadtak, végig a világ homlokán, törpének érezték magukat ezzel a daloló ifjúval szentben, mert ennek szíve van. Nekik pedig nincs már semmi, csak egy nagy műst hideg anott) csillogása. Abban van még vágy, álom, ők rpórámahíderit elértek, megizleltek és nem tudnak álmodni. Iydlas befejezte az éneket. Csont volt. Valahonnan az asztalvégről szinte érpatakkal törte meg a hallgatást egy borizú hang: — Elég, rabszolga! -yA most forró dal és édes csók kell. Dalolj Coeliára, a surrentumi rózsáról! I.voias a lányig é Tezett. Coelia lassan a rabszolga felé fordította Uj*füzetet és szeme egy futó pillanatra megpihent l,ycías arcán. És a tekintet bársonyos volt, n inL-rfr a z. s. i - z. Írom. Lucius elkezdte: A skíl a stimmt,inni ról.saszfriptről, rabszolga hangja forróvá hevült. Nótája pattogott és valami boldog, kacagó mámor Csengétt a dalban. Surrentum minden szépsége, a tenger zenéje, a hold ezüstje, a rózsák illata, virigligetek minden virága ,a legszebb surrentumi rózsa, — Coelia, Fehér rózsánál hamvasabb az arcod, Venus leánya, rózsaajku vagy. Avendégek tapsoltak. Lyeias fej lehajtva állt és keze reszketett a lanton. Coelia szemében a surrentumi ég minden csillaga ott égett. Ránézett a rabszolgára és aztán lassan Suttogta maga elé: •— Mennyivel különb ,vagy, mintezek itt. ** Felállt és parancsot adott, hogy a hajó menjen a parthoz. , % * O A hold pazarul hintette tele ezüsttel Surrentumot, Titus Sempronius prétor villája rózsaligetek közt állott. A holdfényben szinte szikráztak a rózsák és kábító illat úszott a levegőben. Lyeias kábultan bolyongott a kertben. Valami, régóta lappangó mámor, muzsikált a szívében, s ma Coelia varázsos tekintetétől virágba borult benne minden. Ott állt a lány ablaka alatt. Ha meglátják? Ej! Bánja is ő! Meghal. Ei halkan, szelíden csendült fel a dal. Fehér rózsánál hamvasabb az arcod. T. " Vénus leánya, rózsaajku vagy. Az ének oly puha volt, mint egy fakadó virág, de Coelia mégis meghallotta. Ijedten szaladt az ablakhoz. Lent állt a rabszolga némán, zavartan, szemében valami mámoros gyönyörrel és fent az ablaknál barren tum legbüszkébb lánya. S a patrícius leány, amint nézte lent a rabszolgában lobogó, égő férfit, megértett mindent. Lassan hajához nyúlt, ahol még lángolt a leander-koszorú s egy égő virágot lehulltatott Lyeias elé. Aztán eltűnt. A következő pillanatban a kertben parancsoló hang csattant fel. — Rabszolga! A prétor volt. Lyeias ijedten rejtette el a virágot ruhájába, megfordult s ekkor a prétor korbácsa arcába sújtott erősen, háromszor. Lyeias arcából ki csordult a vér és oly piros volt, mint egy égő leandervirág .... 3. Lyeiast büntetésből a prétor falusi birtokára vitték. Ott beállt a többi rabszolga közé és meggörnyedt háttal hajtotta a kézimalmot. S ha a többiek kidőltek a munkában, vagy szitkozódtak és fogukat csikorgatták a korbácsütések alatt, ő mosolygott és dalolt. Bolondnak tartották. Esténként kiült az ergastulus elé, felzendült a lantja és énekelt. * Fehér rózsánál hamvasabb az arcod, Vénus leánya, rózsaajku vagy . . . A rabszolgák vihogtak. — Ő pedig dalolt további a surrentumi mazaszüretről s egy, égő, vérpirosi leander-virágróL . ’ '• * Amerika megrendszabályozta az utódállamokat A portorosei konferencia kulisszái mögül Róma, június 30. A portorosei konferenciát azért kellett július másodikéról kilencedikére halasztani, mert Amerika képviselője előzetes biztosítékokat kívánt arra nézve, hogy a konferencia nem fog eredmény nélkül végződni. Smith ezredes az amerikai meghatalmazott közölte az érdekelt kormányokkal Amerika felfogását az utódállamok konferenciájáról. Amerikában úgy vélekednek, hogy a konferencia csak akkor lehet eredményes, ha az utódállamok kormányai ledöntik a szűkkeblűségből emelt korlátokat és megszüntetik a szabad árucsere elé gördíött akadályokat a szomszédos államokkal ezemeil. Amíg ezek az akadályok meg nem szűnni- s a rendes kereskedelmi forgalom helyre áll, Amerika nem hajlandó tőkéjével segíti az utódállamokat. A konferencián, amelyet Olaszoszág hívott össze, kizárólagosan gazdasági kérdésekről fognak tárgyalni, a többi közt Ausztria gazdasági helyzetének megjavításáról is. Mindenféle politikai kérdést kizárnak a napirendről. PARDON... ’ A NOVELLA. Szó ami szó, ilyen művészminisztériumunk még sohasem volt. Hegedüs állandóan pénzügyi szimfóniákat játszik, Tomcsányi Vilmos pedig sajtónovellát ír. Ha egy és más változtatást kell is tenni rajta, nekünk ez a novella nagy egészében tetszik, mert hőse a magyar nemzet és tűzönvizén át azt védelmezi. Ölt túl azonbam a liberális sajtó közölhetetlermek tártjain novellát és papírkosárra ítéli. Miért? Pardon, azért, mert számukra okvetlenül/ „folytatása következik...“ / SÁNDOR PÁL NAPJ/. Tegnap Péter Pál napja volt. A sárga kifiász, csörgő verejték és tüzes verőfény hiúnusza zendült fel lakjainkban. (Ők azonban, a radikálisok, egy pörrel foglalkoztatt, nyűyet Sándor Pál indított és hasábos tudósításukban ünnepelték hősüket abból az alkaomból, hogy a vádat elejtette, mert még a pör megindulása előtt meggyőződött arról, hogy hibás gyorsírói jegyzetek alapján emelte s különben is minden tanú az ellenfele mellett vonult fel. De azért diadalmámorban úszott a radikális sajtó. Azt mondhatnák, hogy neki nem is Péter és Pál napja volt, hanem Sándor Pál napja. Boldog radikálisok. Pardon, nem is vetettek, mégis arattak. te. vUIj Nemzedék 1* ^ 1921 junius 1.^ Felsősislézia felszabadítása befejeződik Boroszló, jiunpé címerkei* tábornok szerdán közölte s1 német öhédelmi csapatok vezetőivel, hogy a jjmgyel felkelők már befejezték a visszavonsolást a kiürítésről szóló tervben megállapított első zónában. Hofer tábornok, a német csapatok parancsnoka erre nyomban elrendelte a német csapatok átcsoportosítását. Fiuméban újabb harc késett Róma, június 30. A fiumei miliciák fölvszlatása után a Baross-kikötőt és a Szériát megszállták a fascisták, legioitármsajk és arcitik. A világítótoronyra kitűzték az Atlasz lobogót, a kikötőt pedig olasz vosi döntik zárták el. A délszlávok most szervezkedtek ellenük, noha az megszállás az olasz és a csélszláv kormány között kötött megállapodás alapján történt. Pasics kölcsönt keres Londonban és Párisban Prága, június 30. Belgrádi lapok jelentik: Pasics miniszterelnök Londonba és Párisia utazik, hogy nagy kölcsön felvételéről tárgyaljon. Visszautazása közöt megállapodik Marenbadban, ahol Massaryk elnökkel fog találkozni. Anglia és Franciaország tiltakozik a sertfg offenziva ellen London, június 30. A Temps tudósítója táviratozza Szmirnából. A görög offenziva bármely pillanatban megkezdődhetik. A király, a trónörökös, György és András hercegek, valamint a görög hadsereg fzrparancsnoka kedden délben Szmirnából a prioritra utazott. A francia és az angol kormány között tárgyalás indult meg arról, milyen magatartást tanúsítsanak Görögországgal szemben, ha ragaszkodik támadó szándékához. A francia kormány ultimátumot akar küldeni a görög kormánynak, amelyet figyelmeztet, hogy támadás esetén Görögországnak magának kell viselnie ■minden kockázatot és veszedelmet és semmit körülmények közt sem várhat később támogatást Anglia, Franciaország és Olaszország részéről.