Uj Nemzedék, 1921. augusztus (3. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
UI Homradék Előfizetési K: Egész évre 440 korona, félévre 220 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker., korona, negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. TJ Y’T'TVf AT M A PH AD Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron * ^'**^^J** 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírókta kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—20, 7—21. — Reklamáció: 19—25 szám. iiniiiinniiiiiiiiiiiiiitiiiinuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiimiwiiiiiiimiiiiiiiHmiiniiiiiiiiiiiifiiiiiiniiiiiifmHHnjHnifWHniifHiiiiifiKniiiHJtiUHiiinimnfflflrmfntiHfnifrHinmffifai’ Budapest, 1921. Ill. évfolyam, 169. (554.) szám. Kedd, augusztus 2. tllllllllllllllllflllllllllllllllllllllllllllHIllHHIlllllllllllllllIHHIIllfllllllllUllllllllllllllillHHtllfllülffHHIIIHItlHIlIHllfHflllllllllllllllHMIIIf'lfllHIlIHHIffllllfHIIIIIIIHIIHIIIIIIIIIIIIIlIHllHIHHIIHflHIIIHIftHfHfl egybeforrasztani. Alig múlt el a rémuralom, kezdődött a nemtelen játék: Rubinek contra Haller, kisgazdák contra keresztények, szabadkirályosok contra legitimisták és ez így megy immár két év óta. Semmit sem lehet csinálni, mindent kontrekarriroz egy-egy pártoskodó magyar. A külső és belső ellenségek soha igy el nem hatalmasodnak, a törpe-tömpe, megfélemlített, tettenért forraradalmi minoritás soha ilyen diktátori hangot nem mer megütni, ha nem látja, hogy mi magunk egyenetlenek vagyunk s hogy minden destrukcióra kapható egy-egy sörényes magyar, aki boldog, ha a szomszédjának a májában turkálhat, mégha a keresztény, ébredést öli is meg vele. Csak így urak, csak így. Akkor igazán Mohácsot játszhatunk újra. S töröknél-tatárnál ha nem is vérengzőbb, de vérszívóbb ellenséget ültetünk ismét a nyakunkra. Ma két éve Ma két éve dőlt meg Magyarországon arorlegények rohamkéseire épült szocialista-kommunista rémuralom, a halálautókból, Batthyány-pincéből, főrendiházi kínzókamrákból fakadó szociális jólét, a vörös sakálok és gettó-vérebek pokolnál sötétebb zsarnoksága. Ma két éve szaladt és unít Bécsbe, Jázámuely az Isten ítélőszéke elé, a vörös patkánysereg vissza a fedezékekül, a megint hirtelen kettesre festett szociálisa „pártba”, a jorfftund és „felekezeti“ békd s a budapesti Sajtó mindent elfödő oltalma alá. Medvet éve csinálta meg Priedrnek Hsiyát azt a bravúros fordulatot, amely nélkül lehet, ma is ott tartanánk, ahol a szegény bécsiek, a munkás- és katonatanácsok leplezett bolsevizmusánál, a kétfelé sandító „nem-kommunista“ Peidlek és Garamiak diktatúrájánál. Mi a két éve ugyan oláh zászló lengett a budai vár ormán, de a meggyötört, pőrére vetkőztetett, kirabolt és halálra üldözött magyarság még ezt is megváltásnak vette és joggal, mert tudta, hogy az oláh invázió után még lehet feltámadás, de a marxi és trocky-i zsidólázadásból, ha állandósul, csak sírtenger és üstökmező maradhatott. Ma, két évvel a tatárjárásnál szégyenletesebb országvesztés után, két különös és fájdalmas bejegyeznivalónk van az emlékezetünkbe silló asszony könyveibe. Az egyik, hogy a gettólázadás ngyutt közvetlenül leráz-* •tuk ugyan (jó, ha meg vallj tuk s mérlegeljük amúgy befelé, magunk felé, hogy sajnos, ezt is csak oláh segítséggel tettük, magunktól még erre sem tudtuk rászánni magunkat), de a lázadás ördögeit megfékezni azóta sem nagyon siettünk. A legvéresebb kezű haramiákat elitéltük, egy csomó elvadult embert internáltunk, néhány száz fegyelmit lefolytattunk, de azt a szellemet, amely októberhez s márciushoz vezetett, annyira nem tudtuk megölni, hogy ma már szinte újabb októberi légkör terjeng közöttünk. Az országvesztés távolabbi előkészítői, a csendes izgatók és finom kútmérgezők megint munkában vannak, a kimondott cél megint ez: zavart kelteni, a magyarság sorait megbontani s a tradícióktól korlátolatlan, erkölcsileg megkötetlen faji liberalizmus egyeduralmát megalapozni. A budapesti sajtó egyik fele (nem kell megmondanunk, melyik szinte egyebet sem tesz, mint faji apológiákat, ir, mintha Magyarországnak legégetőbb közéleti témája a zsidómentés lenne; forradalmárokat juttat szóhoz s felháborodik minden intézkedésen, mellyel a magyarság az ország erkölcsi talpraállását szorgalmazni meri. Soha ez a sajtó a maga hazafiatlanságát ily szemérmetlen nyíltsággal nem dokumentálta: a Lloydnak épugy mint Az Estnek, Az Újságnak épugy mint a Világnak sohasem a magyarság sérelmei fájnak, hanem a zsidóságéi; nekik nem az a fontos, hogy a forradalom és országvesztés démonai új erőre ne kapjanak, hanem hogy a fajtájuk embereinek, forradalom ide vagy oda, hajuk szála ne görbüljön. Ezek a lapok tünetek. Tünetei annak, hogy az a földalatti tábor, mely októberben s márciusban oly hirtelen itt termett s oly hirtelen egyöntetűséggel állt a felforgatás szolgálatába, ma is itt van, ma is készülődik s lelke a magyarság lelkétől ma is oly tudatosan távol van, mint valaha. Szerbek és csehek és „emigránsok“ nemcsak a határainkon túl vannak; tele van velük az ország; bankokat dirigálnak, lapokat tartanak fenn, munkásokat fanatizálnak s akad elég szűklátókörű magyar is, aki méltóságos elvakultságában dehogy veszi észre őket. A másik sajátszerű és fájdalmas ráért az elmúlt két évből, hogy minket magyarokat. Mitry látszik, a poklok pokla sem tud Három részletben ürítik ki a baranyai és bajai megszállt területeket Még e héten megállapítják a kiürítés idejét — Nyolc nap alatt történik meg az leadás — Lindert a szerbek kiutasítják — A bolseviki agitátorok már megszöktek Szerb részről is minden intézkedés megtörtént a kiürítésre. Linder polgármestert már e hét folyamán kiutasítják a megszálló hatóságok. Ki van zárva, hogy a szerbek a szolgálatukba fogadják. A kiutasítás, hír szerint, formailag már meg is történt oly megjegyzéssel, hogy Szerbiában, illetőleg a jugoszláv királyság megszállt területein nem telepedhet le. A hivatásos bolseviki agitátorok, akik Linder Béla szolgálatában voltak, máris kereket oldottak. A munkásnép már régen elfordult tőlük, mert maguk is tapasztalhatták, hogy úgy Linder Béla, mint a hivatásos bolsevikiagitátorok tulajdonképpen a magyar nemzeti érzés elsorvasztása céljából működtek a nagy szerb imperialisták érdekében. Az antant részéről már kezdettől fogva több figyelmeztetés ment a megszálló szerb hatóságokhoz a bolsevizmus favorizálása miatt. A szerbek azonban a legutóbbi időig sem mondottak le róla, mindaddig, míg a belgrádi merénylet meg nem történt. Ami az ottani magyar munkásságot illeti, túlnyomórészt odavaló, egyszerű vidéki nép, amely nem alkalmas oly nézetű morális fertőzésre, mint a fővárosi. Ez a munkásság már jó ideje fölismerte a bolseviki agitáció igazi céljait és szakított a veszedelmes irányzattal. Tekintve, hogy az ipar és kereskedelem pang, a munkásság maga is rég meggyőződött róla, hogy a vidék felvirágzását csakis az anyaország adhatja vissza. Az erősen nemzeties érzésű polgársággal együtt már ezért is nehezen várják a nemzeti hadsereg bevonulását. A szerbek az utóbbi időben még meg akartak sarcolni a sokat szenvedett lakosságot különböző súlyos adókkal, de a brutális jogtalanság ellen úgy az antant részéről, mint magyar részről éles tiltakozás történt, joggal föltehető tehát, hogy elállottak e kockázatos lépésüktől. Egyébként az utóbbi időkben a szerbek már tűrhetőbben viselkedtek. Biztosra vehető, hogy nemzeti hadseregünk bevonulása minden zavaró incidens nélkül, a legünnepiesebb formában fog megtöretenni. Az Új Nemzedék tudósítójától, miv intántforrásból igyerm értesül a budapesti újítéstmissziók az ánlácsának döjitéje alapján a legutóbbi joghújtestük ■— és pedig végleges — Baranya, Pécs, Baja, valamint háromszög kiürítésével, úgy hogy most már tisztán a kiürítés határidejének a megállapításáról van szó. Informátorunk arról is biztosít, hogy *■' mW e hét folyamár döntenek a mielőbbi kiürítés időpontjáról. Forrásunk azt is hangoztatta, hogy a megszállók minden tekintetben alávetik magukat az antant parancsának. Magyar részről az előzetes katonai és adminisztratív intézkedés megtörtént a kiürítendő területek átvételére. A nemzeti hadsereg élén Koós Károly tábornok fog bevonulni Pécsre, hogy Szent István ezeréves országának első visszatérő részeit átvegye. A szerbek kivonulásának és a visszatérő területek átvételének katonai programmja — antant informátorunk szerint — a következő: A szerbek kivonulásának első katonai művelete a Somogy-, Tolnavármegyék megszállott részeiből, Baja város és vidékéről s a szegedi háromszögből való kivonulás. A második kiürítési terület: Pécs város és egész vidéke Mohácsig, Villányig és Siklósig. A harmadik kiürítési hadművelet a trianoni szerződésben megállapított „végleges“ határig fog töríténni. Mindhárom kiürítési műveletnek nyolc nap alatt kell megtörténnie. A területek átvételének és kiürítésének minden mozzanatát tíz tagú katonai ántantbizottság fogja ellenőrizni. A területek átvételének pillanatát magyar és szerb részről katonai tisztelgéssel jelzik olyformán, hogy nemzeti hadseregünk minden szerb katonai állomást és őrhelyet azonnal átvesz. SO- »WlW» Wil»«»»Kl»» WIMfi «WWWM» WillWliMWWM» Marokkóban francia területre n menekültek a spanyol katonák | Páris, augusztus 1. A nádori spanyol hekyárség még folytatja a vértektezést a felkő iahitok ellen. Spanyol katonák kénytelenek ivóttak Marokkó truma területére menekülni, ahol a frímröpre nagyon szívesen fogadtál? ■ rmst fiiMjMTr’uifnnrrn elhatározta, hogy a vöröskereszt osztaggal együtt Melillába utazik. Legutóbbi jelentés szerint az idegenlégió elfoglalta Nádort. Ez a jelentés kissé homályos, mert Nadort a kabilok ostromolták s a francia idegenlégió, ha bele is avatkozott a harcba, csak a kabilok leverése után foglalhatta el a várost. Erről pedig semmiféle jelentés sem érkezett Anglia és Japánország a washingtoni konferencia elhalasztását kérik Washington, augusztus 1. Az angol és a japán nagykövet megjelentek a külügyi állam^Ukárná^á^^arra kérték, tegyen előterjesztést Iimos Thy elnöknek a washingtoni konferencia elhalasztásáról. A két nagykövet a Csendestengeri kérdésben és a Yap-sziget ügyében tervezett konferencia elhalasztását kéri, mégpedig a jövő év tavaszáig. Valószínű, hogy az Egyesült Államok kormánya teljesíteni fogja a kérést