Uj Nemzedék, 1921. augusztus (3. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

Felsiszliista felosztásától is vasami seilSisSlil zárttal a leifsk­iS tanács Au­sz­tu­s 4-én SL össze Páriában ■ London, augusztus 1. A legfelső­bb tanács tagjai abban állapodtak meg, hogy a legköze­lebbi ülést augusztus 4-én tartják Pátiéban. Angliát ezen a tanácskozáson Lloyd George, Corzon lord és J. Balfour fogja képviselni. Ha kormányt is meg­mélt kormánya szin­­ighatalmazott.Ja azon­­megfigyelésére szóls­ősorban a Felsőszilé­­pésről, azután a nép­ár­ól,­"végül a háborús icsei törvényszék izé­" Szóbakerü­l a tailács­­ések egy része, vala­­rvényben levő szank­­ynségesek szépítése is. Íleti kérdésről is fog­­rögország eddig nem vetítését. A konferen­ ■ezteww­áia előreláthatóan nyolc-tíz napig fog tartani. Lloyd George elfogadta Briand javaslatát a felsősziléziai csapatszállítás ügyében . Az olasz kormány különvéleményt jelentett be . A Paris, augusztus 1. A párisi angol nagykövet va­l­y . pár nap közölte Briand miniszterelnökkel, hogy kor­mánya elfogadja a miniszterelnök javaslatát a Felső­­sziléziában küldendő csapatok dolgában, sőt már utasította is a berlini angol nagykövetet, csatlakoz­zék a francia és olasz nagykövetnek a német kor­mánynál tervezett közös lépéséhez. A három kor­mány, hír szerint, közölni akarja Németországgal, hogy mindez­ akadékoskodás nélkül meg kell könnyí­­tenie Felső­sziléziába szánt csapatok átszállítását né­met területen. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban köztik a lapok azt a római táviratot, amely szerint a kamara kül­ügyi bizotságában fontos tanácskozás volt a felső­­sziléziai kérdésről. A tanácskozáson kijelentette della Torretta külügyminiszter, hogy ellenzi újabb francia csapatok küldését Felsősziléziába, de Olasz­ország sem küld újabb csapatokat. A lengyel miniszterelnök megfenyegeti az ántantot Varsó, augusztus 1. Vitos miniszterelnök a par­lament pénteki ülésén a következő nyilatkozatot tette a felsősziléziai kérdésről: — Ha a legfelsőbb tanács a versaillesi szerződés határozataival ellentétes és a lengyel érdekeket káro­sító elöntést hozna, a lengyel kormány kénytelen lenne a határozat végrehajtása dolgában teljesen sa­ját felfogása szerint eljárni. Lerond tábornok eltávozott Felsősziléziából, Pak­s, augusztus 1. Lerond tábornok véglegesen eltávozott Felsősziléziából és vasárnap délben Parisba érkezett. Stuart angol főmegbizott és Visconte olasz megbízott szintén elutaztak''Felsősziléziából. PARDON... GYÁSZKEJTET. A hivatalos lap a tria­noni voynoodfoit békeszerződés becikkelyezé­sét gyászkeretben közli. Ennek a kontármű­­n­ek megemletői uj életet akartak teremteni, mi pedig tudjuk, hogy ez az uj élet pusztulás és ro­mos mindenkinek, mindenekelőtt azok­­nak akik hozzák. Életbe lépett a békeszer­ződés, írják. Keserűen mosolygunk ezen az istentmo­ndáson. Pardon, olyan ez, mintha­­_■valaki azt mondaná: „a halál életbe lépett.“ ____ HEGEDŰS FÜRDIK. A pénzügyminiszter, aki ennek az országnak legszorgalmasabb és legigénytelenebb munkása, itthon nyaral. Reg­gelenként pedig, mint a költői lelkűsg'ü ember­hez Ülik, Budapest regényes és kedves fürdője­­leil fürdik, a Császári-uszodában, melynek ve­­fölényes medencéiért f a­ föléje hőkölő geszt,e­ ínyefák hullatják rafsdás leveleiket, fű­ is van is ! bőven. Az ország pénzügyminisztere ér­látvány szmmkabátban, parlamenti vi­­evében. De Mszónadrágban még érdeke- ! Amint beleugrik a világzöld, kénes vízbe a hullámok fehér tarajukkal körülveszik, mi kezdenek körülötte a reggeli fürdözők. Milyen jól úszik — mondja az egyik. Megtanulta az államadósságban, f­ia a nifzsik. — Egy hadimilliomos, aki szót­ag szól, csak nevet, rejtélyesen. Megkérdezi, min kacag. — Pardon, — felel a .nilldpios, keserű hu­morral — azon, hogy most grcan a vízben . . ., b—wiimiu —im ■■ ■»um ■.. az a hullám, Mely most felemeli, az olcsóssági hullám. Csak itt látható. Irta: Szaplonczay Géza. J A társalgó nehéz, virös függönyét félrehúzta a s komornyik s az ajtóban­ megjelent a miniszter magas,­­ karcsú alakja. A kaszinó tagjai szokásuk szerint egy pillanat alatt körü­lvzték a nagy államférfiút, aki­­ mióta íróból ,és­­kény cselőbfil miniszter lett, társaság­­­gukban még közvelenebb, még szeretetreméltóbb­­ volt. Mint fiataloij a magasba lendült ember — egyike­­ volt, akkor legnépszerű­bb drámaíróinknak — irtózott­­a nagyképüsktől, hivatalában és a parlamentben tekn­ő­v a szalonokban és barátai között. — Legjobbkor jöttél,— kiáltották­, feléje. — Döntsd el a vitát! — Remélem, nem politikáról van szó! Tudjátok, vacsora után nem kérek belőle. — Nem, nem. Az a kérdés: hihet-e okos ember a babonákban. Feri azt állítja, hogy minden babona - szamárság. — Azt nem mondtam — szólalt meg a doktor, a kaszinó filozófusa. — Mint pozitivista, csak azt állítom, hogy a babonák egy részének, pl. a paraszt­­ember időjóslásainak, van előttünk ismeretlen alapja, tehát valójában nem is babona. A másik, jóval na­gyobb része pedig a képzeletnek puszta játéka. A miniszter derült, mosolygó arca hirtelen el­borult: — A babonákban én sem hiszek, de egy babonám , nekem is van. Kipróbáltam, bizonyítékaim vannak. Tények, melyeket nem lehet tagadni, de magyaráza­tuk nincs. — Csak te nem ismered az okot — vágott közbe a pozitivista doktor. I­­gazgasz előbb meg, aztán beszélje A miniszter leült a kényelmes zöld angol bőr­­fotellbe, cigarettára gyújtott s, egyszerűen, póz nélkül beszélni kezdett: — Az én babonám az, hogy ha egy kedves nő-­ ismerősünktől ajándékot kapunk, az elvágja a barát­ságunkat. — Mesebeszéd — pattant föl a doktor. — Ne vágj közbe. Azért mert neked, öreg Sokra­tes, még nem adott nő­ ajándékot, nincs okod ber­zenkedni. A kitörő nevetést lecsendesítette a kegyelmes és folytatta: — Tény, hogy valahányszor kedves meglepetés­ben részesítettek a nők, szinte azon nyomban elhide-­gültek irántam. S az a szomorú, hogy most is egy ilyen friss női ajándék van a zsebemben: egy kedves­, bájos, fiatal özvegy arcképe, s rajta ez az ajánlás: ..Miklósnak — szívből, szeretettel.“ Félek, nagyon fé­lek, hogy közel van a katasztrófa. — Ne a jövőről beszélj, hanem a múltról — sür­gette a doktor. — Tényeket, tényeket, nem balsejtel­meket kérünk. — Jól van. Porra veszem az eseteket. Az eseje éppen húsz éve történt, kezdő drámaíró koromban. Éppen akkor fogadta el első drámámat a Nemzeti, s az igazgató szobájában, mikor közölte velem a jó hírt, egy kis színésznővel találkoztam. Megismer­kedtünk s csakhamar megbarátkoztunk. Inkább csi­nos volt, mint művésznő, inkább kedves, mint okos, de nagyon jó pajtás s annál jobb, mert sem ő, sem én nem voltunk szabadok — mind a ketten jegyben­­jártunk. Két hét sem telt el, s megajándékozott fény­képével. Lnfta ugyanaz a két szó, mint a mostani arc­képen: „Péc­hynek­­— szívből, szeretettel.“ Egy hét múlva már rám se nézett, a színházban elfutott ele­­terfi, fölvilágosítást kérő levelemre nem válaszolt.­­ — Hja, a viszonzatlan szerelem nem ismer ke­gyelme. — bin­cselkedett az egyik fiatal kaszinó­tag. A miniszter a fejét rázta: — Nem volt szerelem. Szerelemről az én eseteim­ben nem lesz szó. A szerelmes asszony, ajándéka nem vészthozó. Én csak a nők baráti ajándékaitól félek, milyen baráti viszonyban voltam a második kaland hősnőjével is. Vagy tíz évvel későbben történt. Min­dennap voltam egy falumból való barátom házánál, akit akkoriban az ezredével fölhelyeztek Restre. Meg­vallom, nemcsak az ő kedvéért jártam a házhoz, ha­nem s talán még inkább, a feleségéért. Műveit, okos asszony volt, „szép lélek“, de a szónak jó értelmében: csinos verseket irt, de amellett kitűnő háziasszony volt — olyan fánkot, mint nála, azóta sem ettem. Férje csak a gazdaságról meg a kaszárnya-életről tudott beszélni, az asszonykával azonban irodalmi kérdéseket feszegettünk. Engem, aki akkor már sze­repet vittem a Petőfi­ Társaságban, nagy írónak tar­tott — ne nevessetek, nem volt kaszinó-tag. (A mi­niszter arra célzott, hogy egy alkalommal egy kaszi­nós társa, akivel évek óta bridgezett, mikor meghal­lotta, hogy Petőfista, megkérdezte tőle: mennyi a tagsági díj a Petőfi-kaszinóban.) Mikor az asszonyka első könyve megjelent, a száz számozott példányból (japán paripon, Helbing címkéjével!) az 1 es számot adta nekem, ezzel az ajánlással: „A kitűnő írónak és kitűnő embernek.“ Csak levélben köszönhettem meg a kedves figyelmet, mert Egyiptomba utaztam Íbisz­­vadászatra. Mikor visszatértem, első látogatásom neki szólt, hogy megcsókoljam ajándékáért kezét, de szobaleánya ármányos mosollyal jelentette: ,,A nagyságos asszony nem fogad.“­sez még megismétlő­dött kétszer, mire levélben fordultam magyarázatért a férjhez. „Édes öregem — azt irta vissza"— az asz­­szonnyal nem lehet ,kessék tálad, enyegi meg, na % ' % Kedd • % 1921 augusztus 2. ----- ---------------------------— ----------— ...................................................................................................................................................—— Pastes aii&ijjous kizspin átutazik Sudapssien Belgrád, auguazu­s 1. Basics miniszterelnök karlsbadi útjától parlamenti ülések befejezé­séig, augusztus 10-ikéig elhalasztotta. A szerb miniszterelnök­ Pozsonyba készül utazni, onnan, pedig Prgcen keresztül Karlsbadba. A délszlávok radikálisan végeznek a kommunistákkal Bécs, augusztus 1. Az Montagszeilungnak juh­­ujik Zágrábból: Jugoszláviában­ a legeris­­sébb eszközökkel üldöszik a kom­m­nistákat. Eddig háromezer kommunistát tartóztattak e le és az egész komorfinista sajtót megszüntették. A letartóztatásuk alkalmával sok esetben r vé­­res összeütkülésre'került a sort S­zeraismoban 'lerombolták a munkások otthonát és a levéltárat felgyújtották, Sparato­­sztín^'eres összecsapás volt a kommunisták és a nacionalisták között. A nemzetgyűlés a kmm­­­munista pártot az államra nézve veszedelmes«, nök jelentette ki és feloszlatta. Az ötven kom­munista képviselő mandátumát megsemmisí­tik. Prihicsevics miniszter minden nap kap fenyegető leveleket. Négymillió éhező ember vonul Moszkva felé Pét­er­vár, augusztus 1. Ideérkezett hír sze­rint a Volga vidékéről négymillió éhező ember van úton Moszkva fele. Az ú­rörszágútakat és a mezőket egészen ellepik a kétségbeesetten ván­­szorg­ó emberek, akik között borzalmasan pusz­tít a kolera. Az egészségügyi személyzet telje­sen tehetetlen, mert már az ápolók is megbete­gedtek, sőt azok a vörös katonák is, akiket nagy csapatokban kiflitek ki, hogy az éhező milliókat feltartóztassák. Az utak menténi valóságos hullahegyek emelekdnek. A vörös hadseregben nagy izg­a­­lom támadt ezeknek­ a szörnyű eseményeknejk­tí* láttára és a vörös katonák nagy részü mireyál­­talán nem hajlanak a Moszkvára ift#A vonuló éhinségeseket feltartó Hataji«»**^ Canterbury­ érseke az orosz éhinségesekért Az Új Nemzedék tudó­sító­jának jelentése Berlinen át. London, augusztus 1. Wedge­wood ezredes elnöklésével gyűlést tartot­tak az alsóház tagjai az angol és az amerikai vörös­­kereszt és a londoni orosz kereskedelmi misszió tag­jainak részvételével. A gyűlésen az orosz misszió vezetője jelentést tett az oroszországi nagy éhínségről és gyors segít­séget kért. Egyik képviselő bejelentette, hogy Can­terbury érseke legközelebb felhívást bocsá­jt ki az éhező oroszok segítése érdekében, mert, Tichon patt­­riárka, az orosz egyház ezidőszerinti feje segítségért fordult hozzá. Az ülésen megalakították a segítőbi­­zottságot. S. J ji ibUffoT­­a urp/rwyrw' Francia il­r német ssapafsfi mozgósításáról — Az Új Nemz­edék tudósítójától. — Berlin, augusztus 1. A Havas-iroda a francia közvéleményt szokott módszere szerint a német ro­hamcsapatok ráfozgósításáról szóló jelentésekkel ré­­mizgeli. A hírek szerint néhány nap alatt ötvenezer, ember átmut Klöfer tábornok rendelkezésére. Délnémetországban szervezkednek a kommunisták .München, augusztus 1. A kommunisták­­uafey ki­terjedésű propagandát indítottak Dél­­n­émetor­szágban. Ulmimn julius második feléi­g-ben feloszlatott a ujfndőrség egy kommunista­­ gyűlést s a résztvgvők ellen indított vizsgálat kiderítette, hogy B­ajorország déli részében tit­kos kommunista szervezet működik. Ugyanek­­or kiderült az is, hogy Stuttgart­­ban komptámista zavargásokat akarnak szer­­vezni, amely Délnémetországban zavargásokat ■idézne, nő. A leleplezett kommunistákról meg­áll­ítagozták, hogy valamennyien összeköttetés­­be jár vannak Moszkvával. Kissingenben több o­rosz népbiztos tartózkodott állítólag üdülés­­ végett, innen azonban távozniuk kellett. Tegernseebe utaztak, ahol álnéven jelentették be magukat. A müncheni rendőrség azonban kinyomozta és kiutasította őket.

Next