Uj Nemzedék, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

2 Csütörtök Uj Nemzedék . / V 1921 szeptember 1. Ausztria mozgósítja a védőrséget *— Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bécs, augusztus 31. A szociáldemokraták és kommunisták kí­vánságára az osztrák kormány ma mozgósí­totta a védőrség első ezredét, amelyet Bécs­újhelyen összpontosított. Az ez­rednek ezidő­­szerint körülbelül kétezer embere tartózkodik Bécsújhelyen. Kismartonba teherautomobi­­lokon szintén nagyszámú csendőrerősítés ér­kezett. A kommunisták követelték az osztrák kormánytól, hogy fegyverezze fel a munkásságot és munkásezredeket küld­jön a magyarok ellen. A szociáldemokraták támadják a ke­resztény szoci­alistákat, mert szerintük azzal, hogy megakadályozták Nyugatmagyaror­­szágnak hadsereggel való megszállását, azt érték el, hogy a­­g­yenge csendőrség nem tudta végrehajtani a megszállást. Schneider párttitkárt nem ölték meg, hanem elvették — Az Új Nemzedék tudósítói­tól. — Bécs, augusztus 31. A bécsi lapoknak az a híre, hogy Schnei­der keresztényszocialista párttitkárt agyon­lőtték, nem felel meg a valóságnak. A Reichs­post szerint Schneidert a lakosság közül töb­ben inzultálták, de súlyosabb traja nem történt. A nyugatmagyarországi ellenállás a lakosság hazaszeretetéből fakad — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Pesti Napló ma reggeli számában azt írja, hogy Gömbös Gyula, Gratz Gusztáv, volt külügyminiszter és Csáki­ Imre gróf megjelen­tek a soproni ántantmisszió előtt és a kormány nevében sajnálkozásukat fejezték ki a történ­tek felett. Egy másik lap pedig azt írja, hogy Nyugatmagyarországon Move csoportok is el­lenállnak. Erre vonatkozólag Gsömbös Gyula munkatársunknak a következőket mondotta: — Nem igaz, hogy megtelentem a soproni ántántmisszió előtt és hogy a kormány nevé­ben sajnálkozásomat fejeztem ki a nyugatma­gyarországi események miatt. Az sem igaz, hogy a Move csoportok ellenállnak. A Move központi vezetőségei semmiféle ellenállást nem rendelt el. A liberális lapok ezt csak azért ír­ják, hogy felhívják­­az antant figyelmét a Movére.­­ Az ellenállás egyrészt a nyugat magyar­­országi lakosságnak a hazához való ragaszko­dásából fakad, másrészt pedig abból, hogy nem akar bizonytalan anyagi jogrendi helyzetbe kerülni Ausztriában, ahol tudvalevőleg a kor­mány nem ura a helyzetnek. Az antantnak még egyszer mérlegelnie kell a helyzetet, mert most már nyilvánvaló, hogy a nyugatmagyar­országi lakosság nem látja szívesen angszult uralmát, amely kommunizmussal tenyere őket. A magyar kormánynak Nyugatmagyar­­országra vonatkozó minden intézkedését egyébként csak helyeselni tudom. Németországot növeli Nyugatmagyarország átcsatolása Páris, augusztus 31. A Libertében Bain­­ville a nyugatmagyarországi eseményekről a következőket írja: — A válság kirobbanása előrelátható volt. Az antant úgy akarta felruházni Pétert, hogy levetkőzteti Pált. Pál azonban ebbe nem akar beleegyezni. A szövetséges államokat hiába figyelmeztettük, hogy amikor ragaszkodnak Ausztria területének megnagyobbításához, akkor voltaképpen Németország határait ter­jesztik ki.­­ (Korlátozzák a katonai ruha viselésének jogát Németországban.) Berlinből jelentik: A birodalmi elnök rendeletet adott ki, amely sze­rint állandóan csak a hadierő tagjai viselhet­nek katonaruhát, a hadsereg volt tagjai csak különleges alkalmakkor. Aki a tilalom ellen vét, ötszáz márkától tízezer márkáig terjedő pénzbírsággal büntetik.­­ (Veszedelmes tüntetés braunschweigi minisz­terek ellen.) Braunschweigből jelentik: A dolling­­seni kocsigyár munkásai é­s vezetősége között komoly nézeteltérés támadt, amelyet három miniszter akart ren­dezni. A kommunisták megzavarták a tanácskozást és az egyik minisztert, aki le akarta őket csillapítani, bottal megverték.­­ (Nem lesz polgármesterváltozás.) Napokkal ezelőtt azt híresztelté le a fővárosban, hogy Sipőcz Jenő dr. polgármester­ megválik állásától és főpolgár­mester lesz. U­tód­jstul­ Csi­por tanácsnokot emlegették. Illetékes helyen felhatalmaztak bennünket annak a közlésére, hogy a Kerhsztény Községi Párt ezzel a kérdéssel egyáltalán i­em foglalkozott s polgármester változásról egyenlőre szó sincs.­­ (A bácsmegyei tanfelügyelőség Bajára költö­­zött.) Bajáról jelentik: A bácsmegyei tanfelügyelőség, melynek székhelye a szerb megszállás következtében ideiglenesen Kalocsán volt, tegnapelőtt megkezdte működését Baján. A „rózsabimbó“ és a „rendjelesül“ írta: Sréter István. , Láttatok-e már nyíló, felfedező rózsabimbót, amint a bíboros hajnal harmat-tengerében fürdik? Láttatok- e már a fakó, elhalt téli­ avarból a ta­vaszi napsugár felé nyújtózkodó ibolya-szálat? Láttatok-e már csipegő-csicsergő fecske-fiókát a fészek szélén az eresz alatt? Rózsafámból Ibolya-szál! Fecskefiók! Te vag­y az, egyetlen leánykám, életem­­ öröme, napsugara, az Író­asztalom előtt ül a melyette öreg karosszékben. Va­laha, nagyon régen a Nagyaszony serdülő leány ko­rában is benne ült. Örök szerelemről, férfihűségről, földi boldogságról álmodozott, szőtt édes meséket. A rózsabimbó élőben nyitott könyv hever. Nem olvas, talán ő is édes meséket sző? Nem. Sötét ár­nyékot vető szempillái elfedik a lelke­ tükrét, rajtam csüng mosolygós tekintete. Érzem, hogy fürkész, ku­tat a lelkemben, kotorász az agyamban, lesi a gon­dolataim­at. A tülekedő élet zaja már elült, pihen a természet. Álmatlan éjjeli bogárkák, hamvas pillék surrannak be nyitott ablakomon, megzörgetik a lámpa korong­ját, fényt keresnek a sötétségben. A díszmagyaros ősök képei is csendesen szundikálnak. Már a tücsök is alszik. Bűbájos tavaszi éjjel álmodik körülöttem. Gondolataim bizarr tarkaságban kergetik ben­nem­ egymást. Csoda-e? Hiszen tarka zagyvaságban hadirendjeleim hevernek előttem. Fényesek, tündök­lők, cifrák és csillogók. Ha felaggatom őket, azt hi­szem, hogy karácsonyfa vagyok. Karácsonyfa? Talán a szent este karácsony­fája? Nem! A szent este karácsonyfáját öröm, bol­dogság, hit, remény díszíti. Ihletet, bizakodást, nagy lendületet, mélységes gondolatokat fakaszt a lélek­ben. Rózsás arcú apróságok, ujjongó szívek dobogják körül. És milyen az én karácsonyfám? Csillogó, fé­nyes, tündöklő, cifra rendjelek függnek rajta. Ágacs­káiról, leveleiről csepeg-csurog a honfivér, a hősök vére, a múlt véres emlékei borongják tele. Talán éhes és rongyokba burkolt árvák, korán elaggott ifjú özvegyek, bánat szántotta orcája anyák hősi szomorúsága vigasztalódik meg rajta. Félre­­veletek, ti fényes keresztek, tündöklő ér­mek. Gyűlöllek titeket! Ha rátok nézek, megelevene­dik előttem a múlt, lelkemen végigvonaglanak nem­zetem haláltusájának nagyszerűen rémes képei. Is­mét látom az embervért ivó csatamezőket, a jeltelen sirhar­tokat, a rothadó emberi roncsok között villogó Szer­t János bogárkákat, a végtelen magyar temető­ket. Ismét hallom a fülsiketítő, mégis oly felséges csatazajt, az ájtatos katonalelkész ajakán felsíró Circumdederumot, a csatamezők felett keringő-ka­­vargó dögmadarak éhes vijjogását, a haldoklók lassan elvérző sóhajtásait, a legyőzöttek duhai-isten­­káromlását, a győzők szilaj, mámoros diafiaiénekét, az árják, az özvegyek összetört, göreg"'" zokogását. Lá­tom árva, rabszijra fűzött, pusztulásra ítélt fasomag, ,nemzetemet, hallom, a megbecstelenített, meggiffilázott magyar földnek'"tragikus sóhajait. ar­üléjét, hosszú ég a lelkemben. Szeretném porráfűzni ezt a lelket lett világot. Szeretnék szeges korbázs lenni, hogy véresre marcangoljalak tégedet. Kit? (Tégedet, te­­ hiszékeny, könnyen feledő, türel­mes, együgyű mégis imádott nép . . . Csitt! íjalgass! Légy néma, — int fel bennem a lelkiismeret— ne hirdess hamis tanokat . . . Nem tudok válaszolni. Hirtelen ölembe szökött a rózsabimbó, csókjaival simára csendesíti ráncos homlokomat, megölel, lelkemre melegen omlik rá tiszta szívverése. — Haragszom rád, csúnya apa, már nem szere­ted a leányodat. Még mindig a háborút, a te boldog­ságodat siratod. — Imádlak, kicsi leányom! Nem siratom én a háborút. Ülj csak vissza a nagymama székébe, mert elűzöd a gondolataim. — Nem, nem ülök vissza, itt maradok az öled­ben, apám. Szeretsz? Ha szeretsz, akkor légy enge­delmes, mesélj a csillogó rendjeleidről, oly szép, oly édes vagy, ha feltűzöd őket. — És játszani kezd a rendjelekkel. — Kis zsarnok! menj aludni, holnap hajnalban! kenyeret fogsz dagasztani, hallod? már tizenegyet ült a vén falióra. — Most már tudom, hogy nem szeretsz, csúnyás apa. Mondd csak, hol kaptad ezt a sárga-kék szallar­gosat, az én kedvencemet. — A sárga-kék szalagosat, a kétfejű­ madárral, Uzsokon kaptam, amikor jégben, hóban, fagyban, dermesztő rüdegben védtem a haza kapuját. Kato­náim közül sokan megörültek a dem­esztő télben, kezük-lábuk elfagyott, éjjel eltemette őket a hóvihar. És azok a nagyszerű somogyi és baranyai fiúk sohasem zúgolódtak, soha se inogtak. Dalos­aikkal, mosolygói szép magyar fiatalságukkal mentek a halálba. Egy­­szer aztán betörtek a muszkák. Az én hős fiam­­ puszta kézzel verték ki a betolakodókat. Azután ha­lottaikat szépen eltemettük s a temető kapuja fölél ezt irtuk: Igy járnak azok, akik a magyart bántják. Kis szentem!"Ezer magyar legény hullatta vérét a te­ kedvencedért. . . . Könnycsepp sir rá a kék-sárga szalagos rend­jelre, az ő kedvencére. . . . — Apus! ugy­e, te nem tehetsz arról, hogy Uzso­kon oly sok katonád elpusztult. A mama a háború alatt mindig azt mondogatta: ,.Apátok jobban szereti a katonáit," mint titeket“. Bizonyosan a jó­­isten ren­delte így. . . . — Igazad van kislányom. Isten akarata és a haza sorsa követelte a nagy áldozatot. Igaza volt anyádnak. Imádtam a katonáimat, az övék volt a lel­kem, minden gondolatom. — De ugy­e, azért bennünket is szerettél? Apus, nézd, mily édes, mily szép ez a másik kereszt! Bizo­nyosan valami nagyszerű hőstettért kaptad. És édes büszkeséggel simogatja végig a Lipót-rendjel finom ékességét. — Nagy hőstettért? Nem, nem, életem napsugara, nem! Messze, nagyon messze, a szurok-fekete föld hazájában, Wolhyniában kaptam. Már pirkadt a haj­nal, amikor katonáimtól jobbra és balra áttört az et- Helytáll? a magyar közigazgatás egész Baranyában Pécs. augusztus 31. A magyar közigazgatás helyreállításáról és a vármegyében ujjálkodó állapotokról Szenge Ferenc dr. alispán? ma *igy nyilatkozott: B — A beérkező jelentések szerint a magyar közigazgatás uralma a legutolsó faluban is helyreállott. Közigazgatási hatóságainkat min­denütt a legnagyobb örömmel­ kitörő lelkese­déssel üdvözölték nemcsak a Mshagyar, hanem a nemzetiségi vidékeken­­­is.­­számos sokác és szerb község hálaadó­­­patiszteletet tartott a felszabadulás örömére.­ A sváb községek vetélkednek egymás kö­zött, hogy mennél fényesebben ünnepeljék meg a felszabadulást. A mohácsi szerb pap magya­r nyelvű levéllel hívta meg a hatóságokat a fel­­szabadulás örömére tartott hálaadó istentisz­teletre, pedig erre őt senki nem szólította fel ilyen a lelkesedés mindenütt. Ékesebben szól ez minden a szerbek által terjesztett híreknél, amely az irántuk való különféle rokonszenvről beszél. A vármegye hangulatát különben jel­­lemzi az aső sok üdvözlő távirat, amelyet­ a ha­tóságok kaptak és azoknak a hódoló táviratok­­nak özöne, amely­ekkel az egyes­­ felszabadult községek elárasztják a kormányzót. Tőzsde Az irányzat lanyhaságra hajlott, de az árolcsób­ l­odás nem volt nagyobb­.-in­yu. A forgalom ma is igen mérsékelt. A piac tartózkodó a Vételben és el­adásban egyaránt. A Ganz 500, a Levante és Cukor 400—300 K-val esett, az Adria 250, a Pannónia 400 K-val drágult. Az árfolyamok: Magyar Hitel 1565. Osztrák Hitel 600. Angol-Ma­­gyar Bank 735. Leszámítoló Bank 700—600. Magyar- Olasz Bank 300. Haltenyésztő 4350—4300. őstermelő 700—710., Hazai Bank 570—565. Városfejlesztő 700. Rimamurányi 2120—2130—2110. Államvasut 2225—* 2240. Hazai Fatermelő 4?°'­ Országos Fatermelő 1060 —1030. Szlavónia 1181­ — 1­10. Egyesült Fa 580. Réz­bányai 2675. Mercur Fa 560. Kőrösbányai 650—660. Lichtig 875—850. Általános Fa 1425—1430. Malom­­soky 620. Viktória Bútor 710—700. Lloyd 1600. Za­bolás 2025—2000. Salgótarjáni 4050—4075—4025. Déli Vasút 1210. Közúti 1010—990. Anglobank 700, Országos Bank 1890—1900. Ingatlan Bank 720—770. Bosnyák Agrár 400, Vasúti forgalmi 1500, Kereskedelmi Hitel 400, Pannónia 6000, Kóburg 1875, Csáky 1000—1015, Lipták 446— 450—439—440, Láng 1150—1140, Ganz-Danubius 22500, Schlick 880—875, Wörner 595, Mezőgazdasági Gépgyár 1575, Nasici 1400—11300, Brassói 3175— 3200—3075, Általános Kőszén 6400, Északszén 2500— 2525-2530, Szászvári 2930—2935, Adria 5500, Le­vante 5000, Tröszt 2400, Főbusz 650—655, Egyesült Izzó 3400, Győri textil 1725—1700, Szikra 3250, Da­­nica 2150—2100, Égisz 620, Klotild 2100—2070— 2030, Flóra 2470, Goldberger 1450, Spódium 2300— 2275—2250, Beocsifűl 5400—5350, Tégla és cement 1400, Újlaki 2200, Kohó 3950—3925, Bárdi 440-460, Gummi 3250—3200, Cukor 8900, Félten 4750—4900— 4750, Baróti 1150-1140, Kinoin 1400, Török 400, Papíripar 2525—2500, Borsod-miskolczi 3225, Hun­gária 2175, Első Budapesti 5075, Concordia 2250. A valutapiacon igen élénk üzletmenetben általá­nos a szilárdulás. A következő jegyzések történtek: Márka 4.58—4.57. Lira 16.80-16.85—16.90—16.95— 17.00. Szokol 4.30—4.69—4.71—4.72 és fél—4.74—4.75. Korona-Dinár 8.45—8.43—8.40—8.39—8.38. Lei 4.74— 4.71 és fél—4.75. Dollár 391—390 és fél—391 és fél, Napoleon 1282—1276—1285. Francia frank 31.00— 1.2.05. Romanov rubel 042—043—0.44. Osztrák korona 0.36 és háromnegyed—0.36. Lengyel márka 0.15—0.14 és háromnegyed. A kifizetések piacán az üzlet élénk. Kötések: Bu­karest 470—472—460. Berlin 457 és fél—459. Miánó 1705—1710. Prága 471 és negyed—471. Zürich 6727.56 Wien 36 és háromnegyed—36—37 és fél. Zágráb 215­ —215 és fél. Newyork 395.50. Páris 8100. A gabonapiacon lanyha az irányzat A búza budai pesti paritásban 15—15.15 K, a zab állomásról 13150—* 13.60, Budapesten 14, az árpa gyenge forgalom mellett 15—15.50, takarmányárpa 13.50—14.25 K, Rozsért 11250 K.-t kérnek, de nincs vevő. 3 hónap alatt tanítok mandolint olasz módszer szerint, kottaismeret nélkül is. ■■ --■* v.,. Széchenyi­ utca. 12., III. 17. Értekezés: d. tv 2—S-ig.

Next