Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

A. A német kormány újabb jegyzékben követeli Felsősziléziának az önrendelkezés jogát .— 'Az Uj Nemzedék tudósítójának jelentése. — Berlin, szept. 1O. 'A német kormány szeptember 27-én a sziléziai kérdés rendezése ügyében jegyzéket intézett Párisba a szövetséges és társult ha­talmakhoz. A jegyzékről s tartalmáról most részletek is nyilvánosságra kerültek. A jegy­zék hangsúlyozza, hogy a felsősziléziai terü­letek hovatartozásának eldöntésekor elsősor­ban az­ odavaló lakosság akaratát kell tekin­­tetbe­ venni. A felsősziléziai lakosság maga is nyomatékosan követeli, hogy saját sorsánakk eldöntésekor szavát meghallgassák. Igaz- Wirth kancellár ma nyilatkozik Felsősziléziáról s ' Berlin, szeptember Mr Wirth dr. birodalmi kancellár a birodalmi gyűlés mai ülésén föl­szólal és nyilatk­ozni fog Felsősziléziáról. A kormány -—­r ékintettel a döntés napjának kö­zelségére — elhatározta, hogy teljes energiával fogja követelni a legfelsőbb tanácstól F­első­­szilézia sorsának igazságos eldöntését. A kan­cellár jelentést tesz a mai ülésen arról a jegy­zékről is, amelyet a felsősziléziai ügyben a legfelsőbb tanácsnak küldött. Mit vesz el az antant Németországtól? . — Az Új Nemzedék tudósítójától. •— Berlin, szeptember 30. Eddig még megerősítetlen párisi jelentés szerint Felsőszilézia kérdésének elintézésénél valószínűleg a $forza-vonalat ismerik el végle­gesen. A Daily Telegraph most arról értesül, hogy Kattowitzot, Königshüttét Pless és Ryb­­nik kerületekkel együtt Lengyelországnak ad­ják, Németország pedig csak a fennmaradó te­rületet kapja. A döntés után szövetségközi bi­zottság utazik a kérdéses területre, végrehajtja a falosztási­ határozatot és a szü­s­ges gazda­sági rendszabályokat, egyszersmind pedig ren­dezi a vasútügyet. • S. franciaországi középárak szerint egy német és egy francia szakértő fogja megállapítani. A szállított anyagok értékét a jóvátételi­­ számlán Németország javára írják. A pénz-­­­ügyminiszter azt is bejelentette, hogy Saint-­ Quentin-ben a németországi szállítás lebonyo­lítására központi hivatalt állít fel a kormány.­­ Louc­eur reméli, hogy­­ az ismertetett meg­állapodást október­­"1­5 körül ratifikálják és még ebben a hónapban mindezt gyakorlati­lag megvalósíthatja. L. A németek külföldi kölcsönnel akarják fizetni a jóvátételt - Az Új Nemzedék tudósítójától Berlin, szept. 30. A lapokban olyan hírek látnak napvilá­got, amelyek szerint előreláthatóan a közel­jövőben nagyjelentőségű pénzügyi kapcsol­ jön létre Hollandiával Ez a hír nyilván­ f­é­­met információn alapszik. Ugyanis több­ né­met birodalmi érdekeltség folytat tárgyalást abból a célból, hogy a jóvátételi költségek fe­dezésére külföldi hitelt szerezzen a német iparnak. A holland kölcsön felvételéről szóló híresztelést mindeddig nem erősítették meg hivatalosan. Daz. Felsősziléziáról Sforza javaslata alapján döntenek Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. London, szeptember 30. Kialakult hivatalos vélemény szerint a felsősziléziai kérdésben rövidesen végleges döntés lesz. A szövetséges hatalmak az úgy­nevezett Sforza-vonalat elismerik Németor­szág és Lengyelország határául. A Daily Te­legraph szerint ez a határozat még nem vég­leges. S. 15 Szombat Új Nemzedék­ Október elején ratifikálják a német jóvátételről kötött­­ egyezősményt .Az­ Új Nemzedék tu­d­ósít­ójának jelentése Berlinen át.­t , Paris, szept. 30.­­ Loucheur ij miniszter tegnap az elpusztí­tott vidék újjáépítésére kiküldött bizottság­ban fontos ij nyilatkozatokat tett. Kijelentette, h­ogy a francia kormány álláspontja szerint a károsultainak szabad kezet kell engedni arra, hogy a Németországból szállított anyagot át­vegyék vagy visszautasítsák. Az árakat a Ki­ühödés írta: Ritoók Emms Nem­­-tette a leányát. Hazajött a kuvalyi ip* füzetből -s­ egy szép, magas, idegen nő... és es-az ő leánya volt! Pár­ héttel ezelőtt, egy­házi napon, hakor ott állt a tükre előtt, egyszerre minden különösebb ok nélkül­­megérezte, hogy nem­­ lehet tovább hazudni. Az ős® volt-e vagy a világítás, ez p,­­szokatlan, éles napfény, mely kegyetlen uj javai ,ráírta az igazságot vonásaira — a csalhatatlan búsfegek ott ültek az arcán, n­yakán, mintha egy kéz simítása egyszerre törölte­­volna le róla az utolsó fiatalságot. — Kincs tovább ——gondolta. Szája remegett és hátat f­ordit­ott a tükörnek. De ekkor végig látott lakásán,­­a szépségről és előkelőségen, amit maga körül megtett.Mimt és fájdalmas büszkeséggel mo­soly­odott el. Itt van, ebben, az egész fiatalsága­gy és első percben lázadó elfordulással, aztán konok ki­hívással nézett szembe a régen nem látott, lassan­­kint felmerülő emlékkel: — leány korabeli szobájuk a vidéki szatócsbolt m­egett . . .. az első fér­jhez mene­tele . . . szívós küzdelme a társadalmi positióért aztán hálás, de halványuló szomorúsággal a második férj emléke, aki ennek a vágyának meghozta a be­teljesülést. És most­­ meg kell öregedni! Csak ekkor jutott eszébe a leánya. Pillanatnyi szédítő, csaknem tébolyító féltékenységgel­ gondolt rá, hogy egy más fiatalságnak küzdötte ki mind­ezt ... Csak egy pillanatig tartott • — másnap el­utazott és hazahozta Klárát az intézetből. És most nem értette a leányát. Sohasem ért rá lelkileg mélyebben foglalkozni vele, nem is tudta,­­hogy már régen nem gyermek; meglepték a gon­dolatai, a tervei, az akarata, melyeket kifejlődni neve­­látott. Honnan sejthette volna, hogy ebben az iírsiezetten lélekben nemcsak a gyermek távolodott el a ritkán látott anyától, hanem fejlődő asszonyi- Rágában a legyőzött­­ vetélytársnő fájó emléke re­meg vissza... Klára még nem volt tizenhat éves, mikor az első szerelem bátortalan, ábrándos vágyával megsze­rette azt a férfit, akihez az özvegy anya később férjhez ment. Intézetben volt, mikor megtudta a hírt és azóta nem akart visszamenni az otthonába; neni is látta viszont a mostoha apát, akit nem gyermeki­­leg szeretett és korai halálakor nem gyermekileg gyászolt. De emlékezett a harcra, amit végigküzdöt­t a mely lelkileg-testileg megérlelte, emlékezett a tragikus megoldásra, amit elgondolt — míg hősének halála nem várt, de természetes megoldást nem hozott. Nagyon fiatal volt, nem lett tragédia belőle­, et­l­­ékké vált a szenvedés, de lelkében megőrizte az ideált s az ő soha fel­­nem ismert, távoli, hallgatag szerelmében megmaradt ez a férfi annak a nemes, tragikus hősnek, amilyennek akkor elképzelte. És Klára most sokszor megállt a könyvtára előtt, végighúzta a kezét a könyveken vagy kivett egyet és megpróbálta megérteni azt, ami ideálja lelki­világát akkor foglalkoztatta, mikor ő maga annyit szenvedett miatta, örökre távol tőle. De azért mai érzelmei nem voltak szentimentálisak; szerette és megtartotta magának életének ezt a regényét, mint egy Szép költeményt, melyhez csöndes, zárkózott perceinkben vissza-visszatérünk, de már érett és tudó gondolkozásával..sejtette és várta is mindazt, amit az élet' még ezután fog' hozni­­— férfit, szerel­met is; csak azt akarta, hogy, hogy­ ennek az első-­ nek az emléke gyermeki lelke tisztaságában marad­jon meg örökre.’ Hanem az anyának, akitől gyer­mekkora óta távol élt, nem tudott megbocsátani, mert érezte, hogy egy igazi anya megsejtette volna a készülő tragédiát. Nem értették meg egymást és idő múltával Klára még kiélezte az ellentéteket. A fiatalságnak és a még új kaszt gyermekének kegyetlenségével, mely nem szokta meg nemzedékeken át az elhallgatás fi­nomságát a külsőségel­ven is, nyersen mondta meg véleményét vitáikban, hogy unja az anyja határozat­lan, sehova fent tartozó társaságát — ezt az előkelő­­ségi átázást, ami olyan gyöké­rtelen, mert ő megismerte az igazit is. Látott asszonyokat az intézet­ társalgó­jában, akiknek puszta megjelenése egy pillanat alatt megváltoztatta az egész helyet, a környezetet, a han­got . . . hallott gyermekleányokat beszélni, kiknek olyan természetes volt a sok százados múlthoz tarto­zás, mintha maguk is megélték volna. Lenézte egész m­űvészkedő, modern berendezésüket, szépanyákról maradt faragott ládákra gondolt és néha nem bánta volna, ha csak a­ nagyanyja szakajtó kosara vagy a nagyapja taligájának a kereke volna is — csak lenne valami a múltból ... Mert ő benne is meg volt az apja nagyratörése, de már azt is tudta, hogy az újaknak másként kell keresni az érvényesülést. Önállóságra, hírnévre gon­dolt és ha az nem leset, még akkor is inkább az igazi függetlenség, a hónapos szobák romantikája, mint ez a talmi­ előkelőség. . - - És ez az ő leánya volt! — gon­dolta az anya, megdöbbenve saját­­vérének lelki idegenségétől. Kárba veszett tehát maiden fáradtsága . . . hiába ilyen, hiába­­öregedett bele a küzdelembe, hogy leányának helyet biztosítson a társaságban, azért volt minden áldozat, h­ogy most egy bizonytalan jövőjű, ide-oda!" Versengés a délszláv állam trónjáért Károly vagy Pál herceg lesz a trónörökös? — Az Új Nemzedék tudósítójától — Belgrádi-szept. 30. Politikai körökből származó­ó értesülés sze­­­rint a király visszatérése után­ azonnal össze­­hívják a szkupstinát. A nyjdprrend első pontja a trónöröklés kérdésének Szabályozása arra az esetre, ha a király gyermektelenül hal meg. Ebben az esetben a­ kir­álynak a szkupstinával Egyetértésben kell kijelölnie utódját. A szerb­ fővrárosban az a hír terjedt el, hogy S­ándor király­ Károly herceget, az elhunyt szert­ kijyírt testvérének a fiát fogja kijelölni utódjául. Károly herceg a múlt évben fejezte be Angliában jogi tanulmányait és megsze­rezte a doktori címet. Eredetileg diplomáciai szolgálatba akart állni. A Novosti párisi jelen­tése szerint viszont Pál herceget szeretné trón­örökösül a király. 1921 október 1. Román területen alakítják meg Ukrajna­­i kormintát­ ­C Az Új Nemzedék tudósítójától — Frankfurt, szept 30. * Jussiból ideérkezett jelentések szerint Petljura tábornok, az u­kránok,dorm­ánja Jasgiba érke­zett és itt tárgyalást kezdett az új ukrán kor­mány megállítására.­ ­ Erdélyi képviselők szítják a magyarországi románok mozgalmát A kormpány vizsgálóbizottságot küld a nyugta­­lankodó községekbe — Megintették az agitáló képviselőket • — Az Új Nemzedék tudósítójától —A Bukarestből közvetetten ideérkezett hirek sze­rint ,a magyarországi román parasztok mozgalma, noha eddig csak szórványosan, egymástól gyakran nagy távolságban levő községekben nyilvánult meg nagyobb erő­vel,­­nagyon komoly természetű. A bu­karesti kormány egyelőre tanácstalan és nem, tudja, hogyan fogjon/ffózza a nép lecsillapításához. Azokba a községük eiért amelyekben összeütközés­­volt katonák és­ paraaffok között, a bukaresti kormány tudta nél­­kül émdtek karhatalmat alsóbbrendű helyi hatósá­­■­gok, mert a kormány nem tartja célszerűnek, hogy vérontással megnehezítse a békés kiegyenlítést. Annyit máris megállapítottak, hogy a parasztok mozgalmát az erdélyi román képviselők szervezik, akik ismerik a nép sérelmeit és teljesítetten kíván­ságait. A mozgalomnak nem egészen önzetlenül, áll­tak élére. Csak részben vezeti őket az az akarat, hogy a népet földhöz juttassák igazságosabb reform útján és hogy kiirtsák a közigazgatás korrupcióját, őszintébb és komolyabb törekvésük azonban egészen más: biztosítani akarják kerületükben a népszerűsé­get és a mandátumot, azonkívül és talán elsősorban a kormányt akarják megbuktatni, hogy az erdélyi nemzeti párt kivel ismét nagyobb hatalomra jussa­nak Románia vezetésében. A hadiállapot kihirdetése rendkívül súllyal nehe­zedik az érdekelt vármegyék népére, de sok kárt és kényelmetlenséget okoz a velük határos vármegyék népének is. A hatóságok olyan szigorúan hajtják végre az intézkedéseket, legalább az első napokban, hogy az egyes községeknek egymással való­ forgalma is csaknem megbénult. A forgalomnak ilyen szokat­lan mértékben való korlátozása sok bajt okoz a vá­rosoknak is, mert rendkívüli mértékben megnehezíti az élelmiszer szállítást. Kínosan érinti ez az állapot a városok népét a sajtó béklyóba verése miatt is, de ránehezedik az egész közéletre és társadalmi életre is. A bukaresti kormány utasította Groza erdélyi minisztert, vegyen magához néhány alkalmas embert és járja be a nyugtalankodó községeket, igyekezzék bármilyen módon megnyugtatni és lecsillapítani a népet, de mindenesetre­­kerülje el azt a helyzetet, hogy fegyveres erővel kelljen folytatni a mozgalom lszerelését. Az erdélyi román nemzeti párt tagjait pedig fölszólította a kormány, hagyják abba a ma­gyarországi agitációs utazást, mert ezzel lehetetlenné teszik a nép lecsillapítását. A kormány lapjai külö­nösen Martin Gyula képviselőt, a volt miniszterelnö­köt támadják nagyon szenvedelmesen,­ mert Gyula­­fehérvárott nemrégen olyan beszédet mondott, amely nagyon alkalmas a nép minden indulatának fölkorbácsolására. Kétségtelennek tartják, hogy Ma­­niu beszéde valóban hozzá is járult a helyi zendülések­­terjedéséhez.

Next