Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-03 / 246. szám

4 Csütörtök / // , Uj Nemzedék 1921 november 3. Tisztás beszédre tanítják a süketnémákat — Az Ij Nemzedék tudósítójától. — A kiváló traum pap, de l‘Epéc, aki először foglalkozott a siketnémák­­ be­szélre való tanításával, bizonyára öröm­mel lépne át a. .Mosonyi­ utcai állami si­­ketnéma-intézet kapuján. Az intézetben 165 siketnéma tanul beszélni az időn. Ezek közül SO bennlakó, a többi bejáró. Benlakónak csak vidéki szülök gyerme­keit veszik be. Taníttatásukat 7—10 éves korban kezdik. Esteledik már és a nagy folyosó észrevétlenül sötétedik, amikor az igazgatóval a tantermekbe megyünk. A lépcsőház egyik ablaka nyitva, azon át az udvarra látni. Lányok, fiúk játszanak lenn, vígan. A tanteremben rengeteg a kép. Madarak, állatok tarka-barka se­rege. De a képek között egy sorb­an sok­­sok fehér lap. A tanterem is nagyon furcsa, háromnegyed körben vannak az apró padok, székek rakva. És mindannyi­val szemben ül a tanár. A szobát egyetlen hatalmas ablak világítja, amelyen a be­áradó teljes fény a tanár arcára esik. Kísérőm magyaráz. — Ilyen tantermekben tanulnak. Az első négy évben csak a beszélésre szok­tatjuk őket Ezt a beszédtanítást az írás­sal, olvasással kapcsoljuk egybe. A ké­pek is mind —­ mutat a számtalan képre a falakon — a tanító munkáját vannak hivatva megkönnyíteni Ez a tükör arra szolgál, hogy a tanító maga mellé veszi a növendéket, lassan mutatja a beszélő­­szervek mozgását, a tanítvány nézi és utánozni próbálja. Nehéz munka, egész embert és sok, nagyon sok türelmet ki­ván.­­— Hány évig vannak a növendékek az intézetben? — Nyolc évig. A képesítésük hat felel­i iskolának felel meg. — Mire való az a falra akasztott sok­­fehér lap? — Ezeken mutatjuk meg szemlélte­tően a szavak végződését. Főneveknél például az egyes és a többes szám kö­zötti különbséget, az igeragozást és így tovább. A gyermekek reggel nyolctól déli tizenkét óráig vannak elfoglalva. Az órákat úgy osztjuk be, hogy lehető­leg sok idő jusson a tornára, kézimun­kára és rajzra. A kislányok igazán szép kézimunkákat csinálnak, a fiúk pedig slördöt tanulnak. Azon igyekszünk, hogyha nyolcévi tanulás után kikerül­nek intézetünkből, valamelyik ipari pá­lyának az előfeltétele legyen a kezük­ben. A tágas rajz- és kézimunkaterem falán berámázott tervek és kézimunkák. Tényleg ügyesek és mind magyar motí­vumokon épült fel.­­ A gyermekek közé megyünk. Az udvar, amelyen hatalmas farakás tornyosodik, két részre van osztva. Egyik részben a kisfiúk, másikban a leányok játszanak. Nagy örömmel vesz­nek bennünket körül. Az igazgatót, mint jó ismerőst boldogan üdvözlik, si­mogatják a ruháját és nekem még szo­katlan, alig érthető szavakkal mesélik el neki apró kis életük ü­gyét-baját. Tőlem sem idegenkednek. Kíváncsian körülfognak, várják, miért jöttem. Vezetőm megszólítja az egyik csöpp babát. Most jött még csak az intézetbe, nem igen tud beszélni. Megfogja egyik kis kezét, közel emeli a szájához, hogy érezze rajt­a leheletét, úgy mondja: pá — pá •— A kis­lány élesen figyeli az ajkát, aztán kedves, szomorú ügyetlenkedéssel mondja utána: pá — pá —, így megy aztán tovább a papa, kalap, kabát sza­vakkal. — Hány éves a kislány, — kérdezem. — Hétéves múlt. — De iüszen önnek ££ig '— Azt a nyomorúságuk teszi. Hátra­maradnak a fejlődésben. Mert ezeknek a szegény gyermekeknek kilencven száza­­léka nem született süketnéma. Valamely nagy „betegség, legtöbbnyire vörheny okozza ezt a borzasztó szerencsétlen­séget.­­ Egy nagyobb fiút léptet elő az igaz­gató­ .Udvariasan bemutatkozik, elmond­ja, hogy negyedik osztályba jár. Mind­ezt valamely különös fahangon­­ meséli, de egész érthetően. Ha nem tudnám, hogy siketnáma, észre sem venném. Egy nagyobbacska kedves kislány törtet fe­lénk- Roppant bájos az arcocskája és ví­gan fecseg. Kisérőm kérdéseire elmond­ja, hogy három évvel ezelőtt érte a sze­rencsétlen­ség, hétéves korában. — Beteg voltam — mondja busán — aztán többet semmit sem hallottam. —• Vele könnyebb dolgunk volt, — magyarázza­ az igazgató — mert még emlékezett, a beszédre. De bizony a töb­biekkel erősen kell dolgozni. Különböző okok hozzák ide az embert. Én például a tanítóképzőben elvégeztem ezt a tan­­folyamot. — Mennyi ideig tart­ egy ilyen tan­folyam? — Két évig. A jelöltet a süketnémák, a vakok és a gyengeelméjűek tanítására képezik ki. Tehát, — mikor készen let­tem, — állásért folyamodtam, de nem kaptam megfelelőt. Ekkor a kolozsvári süketnémák intézetébe meghívtak tanár­nak. úgy mentem, ha nem tetszik, vagy jobbat találok, ott higyem. De nem le­het az kérem. Aki szívvel lélekkel csi­nálja ezt az embernevelést, megszereti a nyomorékokat és nem hagyja el őket. Engem például hívhatnának bárhova, sohasem mennék. Erősen besötétedett. A gyermekeket a felügyelők kettős sorokba állítják. Az­tán elindul a két menet ellenkező irány­ban, a fiuk, m­eg a lányok. De elnyúj­tott, bágyadt, Tahangukon, előbb még felénk köszönitek: 'Jóo —.— estéét... OOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXX3CCOÖOOOOOOGOOOOOOCXXXX;> — Az Uj Nemzetfék A József-utca egyik szürke, nagy házán címeres tábla hirdeti, hogy itt van a magyar királyi állami, munkaközvetítő hivatal. A sötét­­ utca, amelybe talán soha nem enge­dik be a napsugarakat a két oldalán nyújtózkodó bérházak, a szűk járda, a csöndes utcagyerekek, akik itt a nagyok módjára csoportokba verőd­­nek és a komisz cigarettával ma­gukba szívják a csavargók és hiva­tásos munkakerülők züllött beszé­deit is, szomorú képet adnak a hivatal környékének. Az épület ho­mályos kapualja egymásután nyeli el a munkát, megélhetést kereső embereket. Néha egy-egy jókedvű arc pattan ki az épületből; ezek a zsebükben a hivatal igazolásával fürge léptekkel igyekeznek a meg­adott cím felé. A kijövők közül a legtöbbnek megöli az arcát az ásító kapualj reménytelen, fáradt, szürke­sége. Gyűrött, borotválatlan embe­rek ballagnak ki, a kapu előtt meg­állnak a járda szélén és lassan, bi­zonytalanul elindulnak egyik vagy másik irányba. Hiszen nekik telje­sen mindegy . . . A munkabörze A közvetítő hivatal működési kö­rébe nem kapcsolódik bele az ország munkapiacának teljes forgalma, sőt az erről szóló törvény még azt sem rendeli el, hogy a munkaközvetítés­sel foglalkozó egyesületek, szakszer­vezetek, ügynökök és cselédközvetí­tők havonkint várt­ hetenkint jelen­tést küldjenek, adatokat szolgáltas­sanak az állami munkaközvetítő hi­vatalnak a náluk mutatkozó munka­­keresletről és munkaalkalmakról. Ezzel magyarázható az a fonák helyzet, hogy Magyarországon soha nem, lehet pontosan megállapítani, milyen a munkapiac teljes képe. A hivatal hatáskörében lebonyolított ügyekből csak hozzávetőlegesen ha­tározhatjuk­­ meg, hogy milyen a helyzet. Már­pedig a pályaválasz­tás, a munkabérek alakulása, sőt a termelés folytonossága szempontjá­ból is rendkívül fontos, hogy a mun­kakeresletről és kínálatról teljesen összefoglaló, országos statisztikai hitelességű adatok álljanak rendel­kezésre. A kormány a legutóbbi napokban új munkaközvetítő hivatalt, állított fel Szombathelyen, Vasvármegyére terjedő hatáskörrel és újra műkö­désbe helyezte a pécsi közvetítő­­hivatalt, amely Somogy, Tolna és Baranya megye területén dolgozik. A debreczeni, győri, miskolczi, sop­roni és szegedi hivatalokkal együtt így már nyolc közvetítési centrum működik- amelyek napi is heti je­lentéseikben állandóan tájékoztatják a helyzetről a központot. Ezzel le­hetségesé válik, hogy az egész or­szág területén kiegyenlítődjék a munkakereslet és kínálat, ahol egy­­egy szakmából sokkal több munka­kereső jelentkezik, mint ah­án­y munkaalkalom van. oda irányítják tudósítójától. — ezeket, ahol viszont az illető szak­mából több munkást keresnek, mint shányan ajánlkoznak. A többi városokbann a városi ta­nács megbíz egy tisztviselőt, a köz­ségekben pedig a jegyző hivatott arra, hogy a m­unkakeresőket fog­lalkozáshoz juttassa és ezekről, va­lamint a munkaadók keresletéről je­lentést küldjön a központnak. Ezek­ azonban nem kapnak díjazást a munkájukért és így érthető,, hogy jóformán semmi értéke sincs a mű­ködésüknek. . Milyen szakmabeli munkást keresnek­ Xz ipari, kereskedelmi, közleke­dési és bányászati munkaközvetítés­sel foglalkozó hivatal észlelései szá­zalékokban kifejezve hozzávetőleg fedik a munkapiac igazi struktúrá­ját. A helyzet általában kedvezőt­len. Száz ipari munkásra csak hat­vanöt munkahely jut, míg segéd­munkás vagy napszámos mindig,ta­lál munkát, százhárom munkahelyre csak százan jelentkeznek. A kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők elhelyezkedési le­hetősége rendkívül nehéz. Ezekből a foglalkozási ágak­ból száz munka­­keresőre három munkahely esik. Háztartási alkalmazottat ugyan meglehetősen keresnek,­­ százti­zenhárom betöltetlen helyre csak száz kínálkozik, — de még sincs okuk a Julisoknak és a Marosok­nak, hogy olyan magasra taksál­ják az árfolyamukat. Noha igen sokan mennek iparos­­tanoncnak, még mindig ötven szá­zalékkal több is el tudna helyez­kedni ilyen minőségben. Legtöbb a munkanélküli az ipari szakmákban. Kivételképen eg­y-két szakmában azonban nagyon kere­sik az ipari munkást. Cipész, csiz­madia a fővárosban azonnal talál­hat alkalmazást, férfiszabói pedig húszszor annyit keresnek, mint ahányan jelentkeznek. Vállal-e napszámot a szakmunkás? A munkanélküliség egyik leggya­koribb és egyben legérthetetlenebb oka gyanánt emlegetik, hogy a szakmunkások még akkor sem vál­lalnak napszámosmunkát, vagy nem szakmabeli foglalkozást, ha semmi kilátás sincs szakmunkára. Az erre vonatkozó részletes meg­figyelés szerint a múlt évben össze­sen 35.832 szakmunkás keresett munkát és ezeknek a 16 százaléka napszámos munkát is vállalt. Az előbb említett szemrehányás leg­kevésbé helyálló a vas- és gépipari munkásokkal szemben, akiknek 32 százaléka egyéb munkát is végzett, a nyomdászoknak pedig majd a fele kényszerült szakmán kívüli foglalkozásra. Ezzel szemben a pin­céreknek csak az 1,2 százaléka vál­lalt fizikai munkát. A közvetítő hivatal kimutatást készít minden szakmából a leg­ma­gasabb és legalacsonyabb munka­­bérekről. Igen nagy jelentőségű ilyen országos jellegű munkabér­statisztika különösen a munkabér­emelés körüli vitákban, amikor a méltányos bérmegállapításra tájé­koztatást nyújt a munkásoknak épp úgy, mint a munkaadóknak. Nem­régiben az angol misszió egyik volt kapitánya ipari vállalkozásba kez­dett és amikor felfedezte, hogy Ma­gyarországon legnagyobb meglepe­tésére jegyzik a budapesti és vidéki munkabéreket, azonnal elkérte­­ a hivatalból több évre visszamenőleg a kimutatásokat. Magántisztviselőből a szolga ijedtszemű, sápadt fiatalember óvakodik be az egyik főtisztviselő szobájába, viselten ruhájáról tükrö­ződik a nyomor. — Bocsánatot kérek . . . valami foglalkozás ha volna . .. — Mi volt azelőtti? — Gépgyári kalkuláns . . . Ha már minden munkát vállalnék, csak­­hogy szervi szívbajom van ... A tisztviselő végtelen türelemmel kikérdezi, átnézi az összes munka­alkalmak jegyzékét, felhív vagy öt osztályt, minden hiába. — Nincs semmi magának való... Vagy ha épen valami­­szolgai állás megfelelne, az talán akad. A fiatalember arca megrándul, ér­telmetlenül bámul a semmibe. Vá­lasztani kell az éhez ? vagy az új pálya között. Mindegy, enni csak kell. — Igen, —­ nyögi végre — meg­felelne... A szempillájára pedig lassan fel­tolakodik egy könnyeseim. — Minden héten akad vagy hat­­hat ember. — mondja felém for­dulva a főtisztviselő, — akik már annyira kétségbeesnek, hogy a Du­nának akarnak menni. Ezeket ide­­küldik, hogy néhány jóindulatú szóval felrázzam őket a levertsé­­­gükből. Hiszen amit tudunk, meg­teszünk értük. A szolgajelölt hallgatja a magya­rázatot és miközben fásultan várja, hol fogja kezdeni az új sorsot, a könnye végigszivárog az arcán és hangtalanul rácsöppen a­ kabát­jára . . . Berényi Sándor. . Ahol a munkát adják és veszik ... A magántisztviselők nagy többsége munka nélkül ROYAL REDOUTE ERZSÉBET-KURUT 33. Az új novemberi műsor keretében: Hilde Hedges és Ed. de Vynos Mis Arizona és Mister Rozsnyai szenzációs táncai.­­ Parkettánc órától záróráig Szőnyegest forduljon RODAS és HADI (Bristol szállodával szembe) Telefon 154—33 KEMÉNYFABÚTOROK lapos és redőnyös íróasztalok, iratszekrények, bőrgarnitúrák, asztalok, székek gyári áron Jirod Jenőnél, Szentkirályi­ utca 1. szám* gazdasági művek Cselkó: Szarvasmarhatenyésztés . 176.—­­ Takarmányozástan.... 99.— Dorner: Sertéstenyésztés.......... 242.— Horváth: Kecsketenyésztés .... 11.— Kovács: Tyúktenyésztés .......... 35.20 Kádár: Méh és lakása........... 55.— Mocsy Lótenyésztés................. 66.— Szilárd : Mezőgazdaságtan I.. . . 132— Weltmann : Általános állattenyésztéstan. . . 220— TECHNIKAI MŰVEK Balassa: Cséplőgépek szerkezete 88.— Jalsoiviczkij: Gőzgépkezelők könyve............ 187— Jalsoviczky: Gőzkazánt ütök.könyve. ..... 165— Mezey: Elektromotorok szerkezete 240.—­­ Elektrotechnika, fűzve . . 350.— » » kötve . . 380.— OUatj: Geodézia elemei . . . . . . 132.— Szily: Mechanika III. Szilárdságtan 396.— Kaphatók és megrendelhetők a Központi Sajtóvállalat könyvkereskedésében, IV., Duna-utca 6. (Klotild-palota.) Tel. T2S-08

Next