Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-03 / 246. szám

S* Csütörtök U| Nemzedék­ ­ 1921 november 3. Tavaszra megnyitják a Petőfi-házat íjá muzeusi és a Lakáshivatal — Miért fcolt­­négy éviftMárva a / Petőfi-ház Az 9] Nemzedék.^utósitójától. — 1923 január elsafjeo lesz száz esz- E&ndcjoirliof£‘y arki^-Kor^si földszin* fc&s vig^aba^bs^opogtatott az uj ma­­sjyar l­rsTC^okéletű­ dsbu^-a- a * d­~ TOVIC8 mészáros fia­ .Petőfi-centen­­náriumra készül az egész ország,­ 1923-ra, hogy méltó ünnepséggel ál­dozzon a legnagyobb magyar köl­­ítönek. Már üléseznek, tárgyalnak az ünnepség méreteiről, módozatai­ról, és sajátságos,­­mind a mai na­pig megfeledkeztek a Petőfi emlé­kének, Petőfi relikviáinak emelt kis Bajza­ utcai házról, ah­ol Petőfi legérdekesebb, legjellemzőbb holmi­jait, emlékeit gyűjtötték össze. "A florenzi Dante-szoba a külföldiek­­zarándokhelye volt békében. w­­ei­­márban Goethe és Schiller szobáit őrzik és minden flórenzi és minden vresmári a nagy halottak szobáit mutogatja az idegennek. A Petőf­­­ház — amely annyi ereklyét, annyi kedves holmit őriz — már­ négy év óta zárva van. Petőfi és Jókai szo­báiban ujjnyi vastagon lustul a por és a küszöböt a négy esztendő alatt senki át nem lépte. -A bábom utolsó esztendejében es­ő, forradalmak idején érthető volt, hogy elzárták ezt a kis múzeumot is, hogy megmentsék a romboló ke­séktől. Azonban elmúlt a forrada­lom, de a Petőfi-ház kapuit ezután sem nyitották ki. Jöttek vidéki magyarok, iskolák, magánosok, jöt­tek a misszióktól, külföldről. Írók, művészek, naponta nyolcvan-száz ember és mindenkit elutasítottak, mert nem volt pénz a múzeum ta­karítására és mert a Lakáshivatal nem ad a Petőfi-ház titkárának lakást .. * & Lakáshivatal —­ és a Petőfi-h­áz Ugyanis Pakots József, a Petőfi­ Társaság sok éven át volt titkára, két évvel ezelőtt lemondott az állá­sáról és egyben kérte, hogy a Pe­­tőfi-házban lévő lakását cseréljék el más lakással, mert a lemondással egyidejűleg megszűnt a Petőfi-ház gondnoka is lenni. Ezzel azután a lakáshivatal kezébe került a Petőfi­­ház sorsa. Kérvényeztek, jártak Pakotsék és az egész Petőfi-Társa­ság, hogy Szávay, az új titkár be­költözhessen a Petőfi-házba és Pa­­kotsék­nak adjanak másik lakást. Hangoztatták, hogy­­ országos érdek ennek a lakásügynek a megoldása, de a Lakáshivatal mindezideig nem adott más lakást, azzal az egyszerű meg­okolással, hogy Szávay és Pa­kots is maradjon a helyén, mert a lakás sorsa nincs kapcsolatban a múzeum sorsával. Különben is, leg­feljebb zárva marad a Petőf­i-ház... Ettől az időponttól kezdve meg­szűnt a Bajza­ utcai kis múzeum élete is. Éveken át nem tatarozták, nem takarították a kis épületet és a drága, örökbecsű ereklyéket. Az államtól háromezer koronát kap évenként a Petőfi-ház. Ez ter­mészetesen a költségek tizedrészére sem elég. Pakots megszűnt a ház gondnoka lenni, tehát nem takarít­­tatta tovább saját költségén a mú­zeumot. A háborús évek alatt a tető­zet is elromlott. A nagyteremben — ahol­ a legtöbb holmi van — be­­csorgott az eső, befújt a szél. A szobrokra, koszorúkra, drága ké­pekre és bútorokra ráült a por és a piszok, mint egy vastag takaró, így állt a három Petőfi-terem és a két Jókai-szobor egészen a múlt hó­nap elejéig. Tavaszra megnyitják a Petőfi-szat . Október elején azután a Petőfi Társaság néhány lelkes tagja Pekár Gyula és Ferenczy Zoltán vezetésé­vel összeszedett annyi pénzt, hogy legalább a múzeum belső részét rendbehozhassák Petőfi születésének százéves évfordulójára. Ezt a neve­zetes évfordulót az egész ország m­egünnepli s elkerülhetetlen a Pe­­tfceli-ház megnyitása is, így azután a ház tetőzetét újból cserepeztették. •A felső, üveges világítórészt rendbe-­ hozták és kitakarittatták a poros, rendetlen szobákat is. Ma már olyan állapotban van a Petőfi-ház, hogy ha fűtőanyaggal rendelkezne a­ tár­saság, már ma­ megnyithatná a kis viüzemnél. Fűtőanyag nincs, tehát csak tavasszal nyithatják meg a nagyközönség részére is. A szobákban minden úgy van, mozdulatlan, ahogy Petőfi itthagyta 1945 nyarán ... Az első szobában a családi vonatkozású holmik, Szendrey Julia kéziratai, a közös lev .­fi ,­épük, sok-sok apró meleg kis levél. Aztán hosszú, komoly levelek Tompától, Aranytól, a barátoktól. Az egyik üveges szekrényben egy nyugta: „6, azaz hat pengő forintról, mely­­lyet verseimnek hat példányára elő­fizetési dij fejében felvettem’ Pest, aug. 31, 1841. Petőfi Sándor.” Régen­­volt. Azóta a nyugta is megsárgult, az írás is megkopott és a régi pengő forintból szakadozott, vékony kis papír kor­on­ás lett... Aztán külföldi lapok Petőfiről, meg megzenésített versek. Népies ki­adású, rikitószimi kis ponyvafüze­tek. „Petőfi Sándor élete és halála Az egyik üveg alatt egy irkalapból kiszakított kis papírdarabon Bla­­háné üdvözli a „szabadság csalogá­nyát’­. Végi­g-végig a falak mellett, az üveges fiókokban, a polcokon, a sarkokban mindenütt Petőfi emléke, Petőfi relikviái. Egy hatalmas, lázas élet ittfelej­­tett, fragmentumai. Szobrok, képek, koszorúk egymás mellett. Lenn, a falhoz támasztva áll Madarász hí­res „Hazám” képe. Ezt most kapta a Petőfi-ház a Szépművészeti Mú­zeumtól, de r­ég nem tudták elhe­lyezni. Ki sem látszik a fal a sok koszorútól, arany- meg ezüstbetűs szalagtól. „A legnagyobb magyar költőnek.”. „Petőfi halhatatlan szel­lemének”. „Dem grossen, ersten Dichter Ungarns”. „A szabadság­­harc költőjének” . . . Sötétzöld bár­sony keretben Benczúr Petőfi-por­­tréja. A szoba közepén külön kis áll­ványon, vert díszes ezüsttartóban csüng Szendrey Julia vékony kari­kagyűrűje. A léptekre meg-meg leng a kis gyűrű és hozzáverődik a szekrény üvegfalához, mint egy kis harang. A nagyterem közepén a Länderer és Heckenast kézisajtója. A mú­zeum egyik legértékesebb darabja. Körülötte „Talpra magyar“ röp­cédulái, mintha most szaladnának ki a gépből... Sok-sok drága, pati­nás holmi, nehéz ismernie felso­rolni. Csak még a kiskőrösi szoba... Az alacsony, fehérre meszelt, falak, a mestergerenda, a kis ablak, a vi­rágos kancsók, mintha idehozták volna a kiskőrösi szobát, mozdulat­lan. A fehér búboskemence mellett a rozoga ágy. Aztán két barna, fió­kos íróasztal, üresen ásítva, mintha unná már a sokéves tétlenséget. Fö­lötte egy nagy csutora. Karosszék, pad, szekrény, meg egy nagy láda. A két ablak­ között egy nagy hús­vágó bárd. A Petőfi apjáé. Ezt ma­gával vitte mindig, bárhova költö­zött Most már egy kicsit megrozs­dásodott ez is. Nem gondozta senki, meg hát az eső is becsepegett tavaly télen a tetőn. Most talán majd job­ban vigyáznak erre az egyszerű, fehér kis parasztszobára... (g. U OQOOQQOOQQQaSGGQOCOGOO&XySCGQQOQGQQOUQOQCtXlQQCBQQGQaCt Két_ ur­asszanij kálváriája — ail^ahá^áfa^^t^fovoltából Szomorú epizódj a pesti Tarcásdzsungelből —Miért kell az albérlőnek nagy lakás?­ ­*ts Az Új­ Nemzedík tudósítójától. — Történetünk színhelyedre!* egyik pesti bérpalota, szereplője isét, valaha jobb időket látott idős női hölgy,­­ akiknek élete a lakáshivatás jóvoltából valósá­gos pokollá vágozott. Az ő példájuk élénk fényt vet rá, hogy nemcsak, a gondviselés'^u­t­ja­i kiszámíthatatlanok, hanem még inkább a Mark­ó-utcai köz­hasznú hivatal rendelkezései. „Adj a tótnak szállást, kiver a hódból11 — mondja a­ régi­­magyar közmondás és ezt az igazságot látjuk megismétlődni a mai idők szomorú, mindennapi kis lakás tragédiáiban. Özvegy Milossevics Mártonné és leá­nya már 20 éve laknak Budapesten, a József­ körút 2. sz. ház harmadik eme­letén. A már nyolcvan felé járó úri­­asszony és leányának életét mi­­ sem zavarta addig, míg egyszer, tavaly nyá­ron, lakásuk egyik szobáját valami Rád Illés nevű egyén és felesége „női szalon“ céljaira bérbevették. Milos­se­­vicsné kiadta a szobát, bútorozva, meg­állapodás szerint nem bennlakásra, hanem csak a női szalon céljaira, nap­pali használatra, anniál is inkább, mert Rád­éknak a Kun­ utca 12. szám­ú ház­ban kétszobás lakásuk volt. Rádék azonban átadva másnak Kun­ utcai la­kásukat, csakhamar beköltöztek a női szalon céljaira kivett szobába. A két idős hölgyet eleinte szépszeré­vel, majd fenyegetésekkel rávették, hogy a konyhát és a mellékhelyisége­ket is használhassák, noha még a la­kásügyek rendezéséről szóló, idei, áp­rilisi S­iki miniszteri rendelet 14. sza­kasza is kimondja, hogy „helyiségré­szek igénybe vétele, esetében a konyhá­nak és mellékhelyiségeknek használa­tát elrendelni nem szabad". A k­ádék e terjeszkedés sikerén felbuz­dulva, a lakásnak a másik szobáját is megszerezték a régi albérlőtől és most már az állandóan betegeskedő Milos­­sevics­ét folytonosan fenyegették: — Elvesszük maguktól az egész la­kást, menjenek a cselédszobába lakni! Az is elég magusénak! Milossevicsék állandó rettegésben él­tek ettől kezdve „nagyra nőtt" albérlő­jük ijesztgetésétől. A lakás egyik udvari szobáját a La­káshivatal október 15-én tartott tár­gyalásán kiutalták a Katolikus Nővédő Egyesületnek. Ez alkalommal Rád és felesége is igényt jelentettek be, hogy kettőjük számára még egy harmadik szobát is szerezzenek, kérésüket azon­ban elutasították. A Katolikus Nő­védő Egyesület no­vember elsejére fölmondta a szobát, amelyet most Kupecz Gyula hajlékta­lan egyetemi hallgató igényelt. Nagy tévedés azonban azt hinni, hogy egy hajléktalan diák kérése lehallga­­tásra talál. Milosevicsék egy szép napon arra ébredtek, hogy Rádék beköltöztek az udvari szobába is, felmutatva a Lakás­hivatal október 28-án­ kelt 10335/1921. szám­a kiutaló végzését, amely elren­deli az udvari szobának Rád Illés ré­szére való átadását. Rádék ezzel meg­szerezték a harmadik szobát is maguk­nak, az egyetemi­ hallgató pedig kinn­­maradhat továbbra is az utcán. Legjellemzőbb, hogy a Lakáshivatal végzéséről a főbérlő Molisevicsné nem is kapott értesítést s igy panasszal sem élhetett a határozat ellen. Pedig az újabb, október 9-diki miniszteri ren­delet 10. cikke kimondja, hogy „a la­kásügyi hatóságnak az igénybevétel tárgyában hozott határozata ellen pa­nasznak van helye, melyet a határozat közlésétől számított három nap alatt kell benyújtani Budapesten, a lakás­­ügyi hatóság elnökénél.“ Hogyan lehetne azonban panasszal élni, ha az érdekeltet nem is értesítik, hogy lakásának egy részét kinek, utal­ják ki? Eltekintve attól, hogy a lakás­­rendelet egy másik szakasza az iránt is intézkedik, hogy a lakásrészt olyan­­nak kell kiadni, aki lakótársainak élet­módját számbavehetően nem zavarja és nyugalmát nem veszélyezteti. Rádék felmutatva a Lakáshivatal végzését, e bájos kis intermezzo után felszólították a két idős úrihölgyet, most már itt az ideje, lássanak hozzá és rakják ki bútoraikat a szobából. Azonkívül tudtukra adták még, hogy azért van szükségük a nagy lakásra, mert maguk mellé vesznek még „más valakit“ is, akinek ■■észére azonban nem szólt a kiutaló végzés. A lakásrendelet­ is, minden hibája mellett, így csupán csak írott malaszt maradt és úgy látszik, Budapesten még az Írott mulasztót sem szabad kész­­pénznek venni. Kérdezzük, ki szerez­zen érvényt a lakásügyeket szabályozó miniszteri rendeleteknek, ha nem a Lakáshivatal? »»»♦ »♦ ♦ »»»‹·«·♦ ♦ «♦ ♦ ♦ »»·»»♦ »»»»»»»»♦ ♦ ♦ »♦ » / A rendőrség megrendszahálozza / a mulatóhingeket !Újra tele vannak­ az éjszakai „lokd­­r­­ók“ — Háron/Ifjabb mulatót állí­tanak fel — Ázsi Nemzedék tudósítójától. — Tavasszal a nagy tőzsdei baiság ide­jén a mulatóhelyek, melyekben éveken át tobzódott a pénzköltekezéss, hirte­len kiürültek, egyik a másik után bu­kott meg és­ több cifrán berendezett bárt üzlethelyiséggé alakítottak­ át. Most ismét megváltozott a helyzet. Bár­ a kereskedők üzletmenete kedvezőtlen, a mulatóhelyek újra megteltek, előben emberhátán szorong, alig lehet helyet kapni az éjszakai tánchelyiségekben. Érdeklődtünk egyik mulatóhely ve­zetőjénél, ki a megváltozott helyzetről a következőt mondottta: — Értesülésem szerint a fővár­osban most három új mulatóhely nyílik meg a közeljövőben. Több kávéháztulajdo­nossal tárgyaltak, arra akarták őket rábírni, hogy adják át a helyiséget bán céljaira. Úgy tudom, hogy már meg is állapodtak. A kávéháztulajdonosok ugyanis könnyen válnak meg helyisé­güktől, mert üzletük ma picig nem oly­ jövedelmező, mint azelőtt, amire nézve jellemző, hogy az utolsó félévben ki­lenc nagy kávéház szűnt meg. Megkérdeztük a főkapitányság köz­­igazgatási osztályának egyik vezető tisztviselőjét is, ki a bárok, tánchelyi­ségek ellenőrzését irányítja. Ezt mon­dotta: — A rendőrség igen szigorúan hajtja végre az ellenőrzési szabályo­kat. Nemrégen — mint ismeretes — a főkapitány rendeletet adott ki, mely­ben megtiltja a mulatók­­színpadjain az ízléstelen, rendesen meg nem enge­dett politikai éllel bíró rögtönzéseket. Míg a kávéházakban egy órakor van a záróra, addig ezeket a helyeket 12 óra­kor kell bezárni.. Mi is értesültünk Újabb mulatóhelyek felállításának a tervéről. A főkapitányságon a napok­ban lesz értekezlet, melyen a mulató­­helyek­re vonatkozó új szabályrende­letnek részleteit beszéljük meg. A rend­őrségnek az az álláspontja, hogy a mű­sorban fellépő táncosnők fizetése any­­nyi legyen, hogy ne kényszerüljenek rá a más után való pénzszerzésre. 3 Mited alatt fonktolt mandolint! olasz módszer szerint, kottaismerete nélkül is. 1 Szi6kottát-irtca 12. 111. 17. Értakarás: d.«. 2*3-k­­«i

Next