Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-12 / 254. szám

Szombat Ili Nemzedék 1921 november 12. wtxm Kinai demokrácia — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —•A szegedi ellenforradalom _ főhadiszállásán Katona Falcsi vendéglős, a főszállásmester — Az első minisztertanács — Horthy M'Mos mint hadügyminiszter ! Eskütétel a kerthelyiségben Az Uj'’Nemze­dék kiküldött tudósítójától Szedeti, november 10. A szeged-aradvárcsi templom­ tor­nya mint Vaskos felkiáltójel ágas­kodik a­­feke­te éjszakában. A ferenc­­rendistirr­da ablak­szemeit lecsukva átadódik már, sehol egy hang, sehol s egy ember és sehol egy lámpa ... Bizony itt igazi szegedi sötét van.. Szinte vágni lehet Az ember tapo­gatózva haladhat csak előre, a vá­rosi urak jóindulatából, akik a vil­lanylámpákat nem hajlandók meg­­gyújtani ezen a tájon . . . Gondol­ják, az alsóvárosban úgyis gazdák laknak, azoknak nem kell világítani mert a tyúkokkal fekszenek le . . .. Valamikor, nem is régen, ez a vá­rosrész volt az egész ország Mek­kája, ahová reménykedő szemmel és bizakodó lélekkel fordult a meszgye­, tört magyar ... A magyarság u.­ Kapisztránja ebben a sötét szegedi városrészben prédikálta össze azo­kat, akik akkor a terror alatt si­­költő magyar puszták s az örjöngő városok halálra kinzott páriáinak reményséívői voltak . . . örült vörös karneválok kacagni való tragikumé­­ban, lefejtett keserűség fojtó per­ceiben, az elátkozottság ordító né­maságában milyen jó volt remény­kedve nézni Szeged felé, ahol a ferencrendiek temploma fölött ott ragyogott a láthatatlan csillag, a szabadulás ... Ezek jutnak eszembe, amikor a sötétben valakivel összeütközöm. — Mögötte a fránya . . . — mor­mogja öblös hangon az ismeretlen. — Hát majdnem — állapítom meg, a gyomrom tapogatva. — Az úr nem lát? — Úgy látom, hogy ön sem . . . — Ejnye, azt a . . . A szemem lassan felfedez a sötét­ben egy félrecsapott kalapot, meg egy szűrt . . . Szegedi gazda. — Kérem én pesti volnék — ve­szem elejét a polgárháborúnak — Azt kitalálhattam volna, mert mi szegediek a sötétben is látunk. — Katona Pál vendéglőjét keres­ném. . . A félrecsapott kalap és a szűr tu­lajdonosa sokáig gondolkozik. — Olyan nincs itt, kérem ...­­ — Lehetetlen. A Földmi­ves-utcá­ban ... . . . — Földmives-utca . . . Katona Pál? . . . Olyan nincs. Van egy, Ka­tona Paksi .... de az nem Katona Pál . . . — Az lesz az, az lesz . . . — Én is onnan jövök — liljen még inkább félre a kalap . . . Kez­dem érteni, hogy' még mindig mi'-t sajog a gyomrom . . . — Hát akkor köszönöm . . . — Én meg megyek haza . . . Elválunk. Én neki­vágok a sö­­tétnek, az útmutatóm meg botorkál tovább. Hangos mormogását meg sokáig hallom, ha még néha­ neki­­megy a falnak. Úgy látszik, Szege­­den a sötétben mozog a föld . . . Megismerkedünk Katona Paksival A korcsmából gyengén szűrődik ki a lámpa fénye. Benyitok. — Jó estét. — Adj‘ Isten . . . — Katona Pál urat keresem.. . Erre előáll egy 57 éves kinézésű ember. A haja tövig fenyitva, a feje szinte dor­ik, az arca piros, mint a bazsarózsa, a hasa elég te­kintélyes, amennyire a fehér kö­tény sejteni engedi . . . Szeme örö­kös vidorsággal csillog elő a hom­loka alól, alaposan megrázza a me­zemet, a hangja, mint egy öreg­­ trombita recseg.­­— Én volnék a Paksi . . . Örvendünk egymásnak. — Kérem, én pesti újságíró vol­nék — kezdem. Pak­si bátyám végignéz. Csóválja ■i­ fejét, körüljár, néz, megforgat a tengelyem körül, közelebb jön, tá­volabb megy, aztán megszólal: — Miféle csodaszerzet az úr? Ilyet­­ más: nem láttam . . . • _ Hát csak nézzen, Palcsi bácsi — mondom. — Azért­­jöttem, mert hallom, hogy a vendéglőjébe járt annak idején sok nagy úr, és maga Horthy Miklós kormányzó is, mi­kor még hadügyminiszter volt. — Meghiszem azt­­ — keni kétfelé bajuszát Palcsi bátyám. — Hát erről szeretnék valamit írni ... — Igen? Hát ebből él az úr! Fur­csa foglalkozás. Ráhagyom, hogy úgy van. — Egy kis új bort, tetszik? Majd elbeszélgetünk mellette. Recsegve nevet, kiszalad. Nem­sokára hozza a bort.. . Utána jön a családi tanács, az asszony, a veje ... — Megbocsát az úr, de az, anyju­kom még nem látott pesti újságírót, hát hadd nézze meg. . Leülnek és elkezdem. — Hát, hogy is volt az az ellen­­forradalom? Minisztertanács — Eskü — Ily­en­­forradalom Palcsi bácsi köhint, leönt a torkán egy pohárral az uj borból, agyarára csapja a pipát és elkezdi. — Hát bizony, ide jöttek hozzám az urak. A miniszterelnök Ábrahám Dezső, Zichy Aladár gróf, Horthy kormányzó ur, Barabás, Zadravecz. A városban tetszik tudni franciák voltak, s itt az alsó városban készült az ellenforradalom. Azért itt, mert itt gazdák laknak, s azoknak nem kellett a vörös rongy . .. — Hol volt a minisztertanács és hogy történt? — Zadravecz összehívta a gazdá-S az­ A minisztertanács a szalétsi att volt. Vasas József kisgazda megnyitotta a gyűlést, s azt mondta,, hogy a gazdák Horthy Miklós mellé állnak . . . Zichy gróf beszélt, de a legjobban Zadravecz szavalt .. . Tyű, de szépen szavalt ... Az ebéd is itt volt Szesztilalom volt, de a minisztertanács megengedte, hogy ünnep lévén bort mérhessek . . Mértem is. Ebédre csirkepaprikás volt, jó csusza és kitűnő bor. — A kormányzó urnak is ízlett az ebéd? — Meghiszem azt . . . Az én kosz­tom. — a Pak­si konyhája . . . — Ugy­e anyjuk? Az anyjuk is bizonyítja. — Cigány is volt ,Vajda Jancsi játszott jó mag­yar nótákat . . . Tyl. — a rézangyalát... Zadravecz aztán a kerthelyiségben feleskette a kato­náira­. Vagy ötszázan elfértek az én kertemben. Szavalt nekik . . . Olyan szavalása m­ég Hock János­nak sem volt, mint Zadravecznek — Én meg a Varga Jóska komám egy darabig hallgattuk a szavalást, s aztán mikor az esküre került a sor, mondom a komának: — Hallod-e Jóska? Hadd esküdje­nek Mi menjünk innen, mert még minket is elvisznek ... És besza­ladtunk — öreg emb-'er vanok én már — teszi hozzá kuncogva. -— Aztán nem félt a kommu­ni­sták­­tó­l, hogy itt van a főhadiszállás? -- Féltem bizony, . . . mert­­már akkor is drága volt az ablaküveg, de ide nem mertek jönni. Csak ott bent a Belvárosban kiabáltak . . . Itt sajtolt a 3, nemzeti szín szalagos magyarok laktak. Mit mond Pálcái bácsi a kormány­zóról? — Aztán, milyen volt a hadügyi­­­miniszter? - _. — A kormányzó úr? Mindeg igen­­ szigorú és katonás ember volt. So­ , hát­ nem beszélt, mégis szerették, j Civilruhában járt. Bejárt a Belga-­á­rosba is, pedig nagyon feltettük. j A vejem. Szalma Ferenc és Pál fi­ú .A csendőrteszt harminc lépés távol­ j­­ágról mindig követték és úgy őriz- , ték. De ő soha sem vette ezt észre... Nekem az esett nagyon jól, hogy az­­ ételeimet és a boromat ő is jóízűen fogyasztja. — Látta Palcsi bácsi azóta a kor­,­mányzó urat? —­ Igen. Mikor most legutoljára egyetemet avatni itt volt, én is ott álltam az első sorban. Eleget inte­gettem a sapkámmal és kiabáltam, hogy éljen, de nem vette észre . . . Kissé szomorúan mondja ezt. Megvigasztalom, hogy hát nagyon sokan voltak ott és biztosan azért nem látta meg a kormányzó. — Az igaz, — állapítja meg Palcsi, bácsi, — ha még egyszer idejönne, milyen csirkepaprikást adnék neki... Körbe—körbe... — Aztán jött augusztus, a sok darutollas vitéz felkerekedett és el­ment a Dunántúlra. De azért min­dig büszke leszek, hogy az én ven­déglőm volt az ellenforradalom fő­hadiszállása. Katona Palcsi főszállásmester ön­érzetesen néz el pipája fölött. — Úgy bizony, — szólal meg az anyjuk is. Nagy robajjal nyílik ki az ajtó. Egy cifra szűrt, meg egy mélyen a szemrehozott kalapot lehet látni. Ni, ni, hisz ez az én emberem. Aki a sötétben belelépett a gyomromba. — Palcsi te, — szólal meg. — Ve­szett sötét van odakint, nem tudok hazatalálni. Valakivel összeütköz­tem odakint, s az összekopódástól, úgy látszik, eltévesztettem az utat. Nem merek szólni, hogy én va­gyok az a szerencsétlen, aki pályá­jából kitérítettem. Most ime kény­telen körbe-körbe járni . . . De azért visszatalál a Palosihoz. —­ Hát csak írja az úr, Palosinak a nevem,— mondja a szállásmester bucsuzásul. — Meg­lesz, — nyugtatom meg. A pályatévesztett magyar, ahogy meghallja a hangomat, felböki a kalapját a homlokára: — Ez volt az, aki . . . A többit már nem hallom. Kint vagyok az utcán. Bizony itt tény­leg sötét van. A városháza tornyán az óm, mint a r­erszemü szörnye­teg, idáig vörösödik . . . Gáspár Jenő: Tiencsin, október 30. A sok évezredes kövültségéből az Európai hatalmak keze kínos valóra ébresztette Kínát. A politikai és társa­dalmi harcok, amelyek immár évtize­­de­ek óta megszakítás nélkül gyötrik a menny birodalmának lakóit, ugyani azokat a fonákságokat és tragikonok kis jelenségeket mutatja, mint az áilitólag tulcivilizált Európa földjén. Több, mint egy évvel ezelőtt a­­Csili tartomány vezérlő tábornoka, Vu-Pe-Fu, amikor a­­ pekingi kormány ellen har­colt,hatalmas beszédeket tartott a de­­ntefizáció mellett Nem akart ő serílzti .Egyebet, mint a nép akaratát végrehaj­­títani és a népet az ő jogaihoz hozzáse­­gíteni. Az efféle jelszavakért lelkesülő kínai diákok és főleg az amerikai misz­­szionáriusok vezetése alatt álló ifjú­ság nagy tömegben sorakozott a demo­kratikus tábornok zászlója alá. Azt jó­solták, hogy Kína új korszak előtt áll, ha ilyen emberek kerülnek a vezetőhe­­­­lyekre.­­ Egy évvel utóbb Hupe tartomány­ban lázadás tört ki a kizsákmányoló katonai kormányzó, Vang ellen. A zsoldjuktól megfosztott katonák egy­másután rontottak rá a városokra és kirabolták őket A szomszédos tarto­mánynak, Hunan-nak vezetői segítsé­gére siettek a hupeieknek és Vang tá­bornok csapatait mindenütt visszaszo­rították. Pekingben valóságos párt­harc dúlt azért, hogy kit küldjenek a szorongatott Vang segítségére. A manzsuriai katonai kormányzó tartott a Csili-beliek befolyásának megnöveke­désétől és ezért egyik tábornokát akarta oda küldeni. A csili­i katonai kormányzó pedig Vu-Pe-Fut tartotta az egyedül arra való férfiúnak. A hupe-iek legjobban szerették volna, ha senki sem avatkozik be, de végül meg­barátkoztak Vu-Pe-Fu személyével. Hiszen ő volt az, aki annak idején azokat a nagy demokratikus szónokla­tokat tartotta. Vu-Pe-OFu jött és az ágyunaszádok támogatása mellett visszaszorította a Jiunan-csapatokat. Azonban a dolog egészen másként ütött ki, mint a­hogy a hupeiek remélték. Vu-Pe-Fu egyszerűen átvette Vang helyét és ő lett Hupe és Hunan tarto­mányok kormányzó tábornoka. A de­mokraták táborában keservesen jajgat­tak. Hiába küldték az egyik táviratot a másik után, Vu-hoz és emlékeztették őt a népakaratról mondott gyönyörű szónoklataira, egyáltalán nem felelt rájuk. Egyszerűen ráparancsolt a hu­llani kormányzóra, hogy teljesítse az ő feltételeit és a legsúlyosabb büntetések­kel fenyegette, ha azonnal nem enge-­­ t­elmeskedik, így változott meg egy év alatt ennek a derék tábornoknak gondolkozás­módja. Egy esztendővel ezelőtt szük­sége volt a közvéleményre és most ő is beállt azok közé, akik ellen egy esz­tendővel ezelőtt maga is harcolt Most ő nyújtja a végtelenségig a Jangcse­­völgyének harcait, ami az ott élő la­kosságra végtelen nyomort jelent. A szecsuáni tartomány csapatai most a hu­naniak segítségére sietnek, sőt már a kantoni tartomány is segítő csapato­kat küld. Úgy látszik, hogy a végtelen harcok nyomán ismét megromlanak a gazdasági élet kilátásai. És várjon mi­ért? Mert egy mohó, pénzéhes tábor­nok, amelyik a kincsesláda mellé ke­rült, nem akar onnan elmozdulni és a jogaitól megfosztott szegény nép, ame­lyik a katonák ellen védekezni nem tud, mindig hangosabban mordul fel. Régente, amikor még császárunk volt, több volt a jogunk és befolyásunk, mint ma, amikor már 10 esztendeje örven­dünk a köztársaságnak. Hát ilyen a kinai demokrácia. fc«ll fryiT^dnj*. BrlISiáits, ar gagh QS& ta* fizeti a legjobb árakat. E'adah­­ csakis: Andrássy-ut 37. cx£m.­­ I3BBCSEarSatírfc Vétal csokis» Király­ utca 50.­­ IMHm 272-130 Mg es«. ifilUSUUl Hamsatokat 100 K­Jp. Briliánst, ÍBaSiBíI 2 Bt i ezüstöt, platinát legdrágábban vesz: Gräfin Rürät!. vesselfinijl-uicn 10. [JBAEJÄ-SSO I “ Rigó Józsi, és Tóm ÄPE5S KáBÉSfiZ-Sffil MeVeV^ao­sóV* TlIsjlbHIOS !!üH!ljf iiálfiljf kivit Briliánst, Ételei?, ”*?&» mó' mindig a leírna IV., Kecskeméti­ u. 11. gasabb árban veszek. dlifüiKí, Telefon: József 104-38* BAVAi -IfOZsiÓ a Erzsébet-köryv39 FILMSZENZÁCIÓI: vasárnapig a „Sátán fiai.“ Közérdekű művek­­ Antal: A fényképezéshez használt vegyszerek ismertetése ... _ SS.— Dante Monarchiája _ ... _ 88.— Cardjicci Dante ...­­ ... ._ ._ 55.~ Földalatti összeesküvők_._ 71.50 Kovács: A tyúktenyészté­ ..._ 35.20 Kuntner: Gyakorló iroda ... 1.60.— Leidenfrost Bevezetés az élet­­tudomány­oa... ... _ .. SS.—, Liszt: Chopin..................... .. 77.— May: Az ember és világa ....... 55.— Arrhenius: A világok keletkezési 1 ^2,59 Dr.Imáid: Bevezetés a természe­t­filozófiába ........................... 77.— Rátz: A m­améi csata ... . ... 128— Szentivántsi: Kozmetika ,1.­­197.30 Skultézy: Könyvkötészet és papir­diszmtrakás.... .. _ 26.40 Skultéty: Esszte­rgályozás ... 22.— Kaphatók és megrendelhetők a Központi Sajtóvállalat könyvkereskedésében. IV., Duna-utca 6. (Klotild-palota.) Tel. 123-08

Next