Uj Nemzedék, 1921. december (3. évfolyam, 270-290. szám)

1921-12-15 / 281. szám

■$5 Csütörtök Uj Nemzedék Holnaptól kezdve Párkánynánáig járnak személyvonataink _ Az Uj Nemzedék tudóeítójától — Mióta a cseh megszállás bekö­vetkezett, a közvetlen vasúti össze­köttetés megszűnt a Felvidékkel, úgy hogy a határon át gyalog­­szerrel vagy kocsin mentek át az utasok a legközelebbi vasúti állo­másig. A magyar személyvonatok csak Szobig, a határállomásig mentek , ugyancsak innen indul­tak Budapest felé. Egy idő óta a csehek mindinkább törekednek arra, hogy a magyar forgalomba jobban belekapcsolódjanak s sike­rült nekik a párisi expressz is a párkánynánai vonalra átvinni. Amint a nyugati pályaudvar főnökségétől értesülünk, holnaptól kezdve a két állam közti szomszé­dos forgalom még jobban megja­vul. A személyvonatok ezentúl nem csak Szobig mennek, hanem a csehek beengedik a szerelvé­nyeinket egészen Párkánynánáig. Út közvetlen csatlakozás van a po­zsonyi személyvonathoz. Ez a vonat 7 óra 5 perckor indul reggel a nyugati pályaudvarról , az éllekvon­atja este 21 óra öt­ perc­kor érkezik Budapestre. Ez a megegyezés, amely lehetővé tette a két állam közt a könnyebb forgal­mat, értesülésünk szerint már azokra a tárgyalásokra vezethető vissza, amelyeken az utódállamok és Magyarország vasúti forgalmát beszélték meg. Kiállítják a lekapcsolt részek műemlékeit Az Új Nemzedék tudósítójától . Megírtuk, hogy legközelebb kiál­lítás keretében mutatjuk be a lekap­csolt részek magyar műemlékeinek teljes gyűjteményét. A Műemlékek Országos Bizottságának legutóbbi ülésén, melyen tudományos inté­zeteink, köztük az Akadémia és a múzeumok is képviseltették magu­kat, elhatározták, hogy a kiállítás különösen a többi nemzetekétől el­térő faji magyar jellegét fogja hangsúlyozni műemlékeinknek. A kiállított másolatok, fényképek és íttólapok bizonyítani­­ fogják, hogy túlnyomó részük különleges magyar szellemi tulajdonjogot je­lent. Ami viszont azt igazolja, hogy az elszakított területeken is a ma­gyar műveltség vitt ezer éven át vezető szerepet. Tü­ntetésszerű­­ kiál­lításunkkal akarjuk megakadályoz­ni, hogy a megszállók kisajátíthas­sák műemlékeinket vagy hamis restaurációval eltüntessék magyar jellemvonásaikat. A demonstráció gondolata eredetileg a Védőligáké, megbízásukból Lechner Jenő dol­gozta ki már korábban a kiállítás eredeti terveit. A szervezés és gyűj­tés költségei azonban akkora áldo­zatot követeltek, hogy a Ligák le­mondtak a keresztülvitelről s most is csak csökevényes formában való­sulhatnak meg Lec­hner nagysza­bású tervei. A kiállítás anyaga elpusztított szobraink másolatain vagy fényké­pein kívül kiterjed épségben ma­radt műemlékeinkre, így elsősorban építészetünk nevezetesebb alkotá­saira. A kassai székesegyház, a gót­­román-renaissance stílust egyesítő gyulafehérvári, a lőcsei és a bártfai templom, a felsőmagyarországi re­­naissance-műemlékek, köztük a tri­­csai kastély. Vajdahunyad­ vára pompás modellekben vagy műlapo­­kon bizonyítják kultúránk ősiségét és kétségtelen fölényét. Nyugatma­­gyarországról a kismartoni és Jókai Eszterházy-kastélyok képviselik mű­veltségünk emlékeit Románkori építkezéseink legnagyobb része, így a pécsi, zsámbéki, jaki és ócsai templom Csonkamagyarország te­rületére esik, de bemutatjuk a le­kapcsolt részek hasonló stílű emlé­keit is. Felsorakoztatjuk szárnyasoltá­­raink, templomi szobrászatnak, öt­vösművészetünk régi remekeit is. Legbeszédesebben a szárnyasoltárok festményei bizonyítják a magyar­­ság szellemi tulajdonjogát. Jelleg­zetes magyar arcok és magyar vi­­seletek jelentkeznek ezeken a korai renaissanceban keletkezett­­ műtár­gyakon. A gyűjtés munkája már nagyban folyik s a kiállítás előre­láthatóan még a tavaszi hónapok­ban megnyílik. Egy nap a bugaci gulyások közt a szikrai pusztán Az Uj Nemzedék kiküldött tudósítójától A város végén, a hatalmas határ­ban elkezdődnek a tanyaházak. Fe­hér ház, szőlő, fehér ház, magtul sok-sok barackfa almafa; ha vasár­nap megkondul a kecskeméti öreg­templom nagyharangja, a tanyahá­zak továbbkiálthatják egymásnak a hangot egészen a Tisza partjáig. Messze, a híres bugaci pusztán most már csak a birkák vannak, kint. A Tolvajosról, a Farkasorditó­­ról mindenszentek tájba hazavitte a gazda a barmot, a pásztorembe­rek, a híres Paksi László, Dobos József számadó a muszájban, a töb­biek ki Jakabszálláson, ki Monosto­ron, vagy a Szikrai-pusztán, a Zu­­bornyákok meg a másvilágon vár­ják a Szentgyörgyna­pot, mikor majd újra megindul a gulya, a mé­nes. . . . Az idén nagy veszedelem fenye­gette ezt a csodálatos nomád vilá­got: egy angol társaság alkudott Kecskemét városával Bugacra. Pe­dig már ott künn se az az élet, mint mikor a híres betyár, Bogár Imre volt a számadó , . de azért, ha Keresztes Zsiga bácsi elmeséli jó­kedvében, hogyan nyomozott a fiú­val a kerekegyház! kománál a két ellopott bü­rgében s egész napi ba­rátságos iddogálás után a gyerek hogy lelte meg a rossz helyre té­vedt barmokat . . . mintha még a pogánypuszta szólna a beszédében. A szikrai pusztán Itt mindenfelé a lapos világ. — Van itt Kecskemét városnak több, mint kétszáz hold szőleje, a szőlő s a gyümölcsös között békés tanya­házak fehérlenek, összebújva, egy csoportban a kapások viskói. Nem messze a Tisza partján füzesek. A város minden munkáját a ka­pások végzik. Egy-egy család öt holdat vállal, a fizetés: lakás, öt méter mázsa rozs, vagy tiszta búza, 10.500 korona földmegmunkálási díj, tűzifa, 300 kéve rozsé, két szekér venyige. A várostól használt har­madfél holdon megterem az eszten­dei kenyér, így oldja meg Kecske­mét városa a munkáskérdést: a vá­rostól 30—40 kilométer távolságba fekvő pusztákon fákkal leköti a no­­mákot, s a földdel az embert. A vá­rosban csak a tisztviselő a szegény ember, a kapás nem cserélne még akár a polgármesterrel sem. Körül mindenhol gyümölcsfák. Kiváló szakértők mondják, hogy a gyümölcséről nevezetes Kecskemét veretlen lenne az egész világon, ha a sokféle faj helyett csak a legjob­ban bevált néhányat termesztenék mindenhol. Svájcban községenkint vannak helyiségek, ahol a gyümöl­csöt összegyűjtik s megvárják az alkalmas időt az exportálásra, Kecskeméten minden napról-napra piacra kerül. A város szőlőtelepén évente mint­egy százezer darab gyökeres szőlő­­vesszőt termelnek s a fajtiszta sima vesszőből megszámlálhatatlan mennyiséget adnak el főként kis­gazdáknak. A bikásoknál A telepfelügyelő megmutatja a város mintaszerű pincéjét, majd egy kis itókával, hogy az e lóhe­réinknek jobb kedvük legyen be­szélni, megindulunk a bikások­ istá­­lója felé. Itt van télen át néhány bugaci gulyás. A lassan leboruló estben künn álldogálnak a bikák, vagy ötven gyönyörű állat. Itt kint vannak a szabad ég alatt egész év­ben, nem árt nekik se hó, se jég. Kópiás Mihály és Márton János ránk köszöntik az estét — Hogy bíznak meg velük? — kérdezem. — Ismerik a szavunkat — felelik — De meg az ostor ? — A bottal kell néha közibük gör­díteni — mondják majdnem egy­szerre. Bent szalma leterítve, a szögön suba, a polcon mécs, ez a bikások ta­nyája. Kópiás Mihály összegyűri a subát s hellyel kínál. — Azt mondja ám a nóta is — szól: Alámgyüröm a subámat borszéknek, Hálát adok a kegyelmes Istennek, Úgy jóllakom fordított kásával. Mint a nagyságos ur csirkepaprikással Bugacon _ vagyok már, gondolom. Leülök a­ juhász­ bőrszékére, az em­bereim is letelepszenek. Odanyúj­­tom a bort. Egy darabig beszélge­­tünk. Bugacot hozom elő, megoldó­dik a nyelvük. — Haj-haj, Bugac se a régi már — mondja Kópiás Mihály. — Régen, mikor volt még két anyabarom kinn a pusztán, 800—900 állat, két tinó­­barom, egy százbarom, 1200 marha, három ökörcsorda, egy nagyménes, akkor volt ott igazi élet — most már csak a százba­rom, úgy 500 darab ál­lat, két anyagulya, meg egy ökör­­csorda legel kint — ism­erték-e Zubornyákot, a hi­res számadót? — kérdem tőlük. — Hogyne bemertük volna — mondják mind aketten. — Szolgáltuk legénykorunkban az Istvánt, a­ Jó­zsefet. Énekelik ma is a nótáját. Hej Zubornyák, Zubornyák Ellopta a paripát. Ha ellopta, hadd vigye, Ád az Isten helyibe. Ezt a nótát — újságolják — fran­cia vendégek gépbe danoltatták a Kelemen Jakabbal. Most a Kelemen Jakab, meg a Paksi a legemberebb formájú ember a pusztán. Lefestet­ték már őket heverészve, lóháton, mindenhogyan. A juhásznak jól megy dolga... Az paksi ablakon át látom, hogy a sötét estében messze a kapások ta­nyáján kigyúl egy ablakban a mécs. Most már csak a Kópiás Mihály beszél, a társa nagyokat hallgat A sötétség ráereszkedett a téli pusz­tára, árva csönd. Üres most a ha­­lászkunyhó és a csőszház . .. — Hogyan élnek, ha Bugacon vannak? — kérdem s Kópiás Mihály nagy komolyan meséli a rendet: — Mikor eljön az egy óra éjjel, a lakos­ fölkelti az embereket , a cserénynél van. Az öreg bojtár föl­­nyergeti a lovát s elindít legeltetni. Mikor virrad behajtunk, akkor le­fekszünk s harmatszáradatra egy jót alszunk is. Napkeltekor fölke­lünk s az öreg bojtár meg a szám­adó, meg a második bojtár olvassák a gulyát. A harmadik és negyedik bojtár fej. A lakos meg főz, főzi a jó kemény tarhonyát, megforralja a tejet. Hét óra tájban együtt meg­reggelizünk. — Aztán a gulya elindul másod­szor. Az öreg bojtár megy elől, a második, harmadik bojtár oldalról, a negyedik bojtár meg hátul. Fö­löstökömre itatóhoz érünk s tovább legeltetünk. Délre újra megitatunk, akkor a gulya delel, a negyedik bojtár bevágtat a kenyér-szalonna ebédét. Két óra tájban elindul a gulya megint s négy órakor meg­halnak. Naplementekor beterelik a gulyát a cserénybe s ha kész már a fordított kása, megvacsorázunk, pipázgatunk, a tűz mellett elbeszél­getünk, lefekszünk. Mikor Bogár Imrét vitték — Hát a hires Bogár Imrét ismer­­ték-e?­— kérdem. — Nem ismertük, mondják, — csak az apáink beszéltek róla. Nagy szép ember lehetett, — szól Kópiás Mihály lelkesen s kiissza a mara­dék bort, aztán azt mondja: -r- Ott kinnt fogták el a csongorádi tanyákon. Addig ólakodtak utána a hadnagyok, m­ig egyszer megtérí­tették a szeretőjénél. Duri Mariná. Pedig de sokszor megcsúfolta őket Jakab a testvérné épp akkor kiment a pusztára, az Imre meg aludt, al­­vás közben tepték meg. Tüstént meg­kötözték s Kecskemét piacára úgy vitték. Mikor vitték Kecskeméten, mindenki az utcára tódult, a lányok rózsát szórtak eléje. *— Ha több bor lett volna.. — mondja — el is danolnám a nótáját. — S csak úgy dudorássza: Zavaros a Tisza vize, nem akar higgadni. Ez a hires Bogár Imre átal akar'mennni. Átal akar menni, lovat akar lopni. Ezt a híres Dűli Marit el akarja venni. Dűli Margit húzd el ablakod ű­rhangjátg Most kisérik Bogár Imrét sötét pej­­paripán. Arany a kantárja, ezüst a zablája, Ez a hires Bogár Imre annak a gazdája, így gondol Kópiás Mihály a régi híres betyárra. Megcsillan a szeme, ahogy a nótáját dudorássza. Bizto­san sokszor gondolt rája, mikor a­ pusztán a gulya után állt. — El tessék jönni a nyáron hoz­­zánk — mondják mind aketten bú­csúzóra. Főzünk jó bürgepaprikást, finom tarhonyát Nem rossz koszt ám a pásztorember kosztja ... — No jó tecnkát... Ha az öreg bojtár hintán megy fel Kecskemétre Csak egy aprószemü csillag pisla­­kál messze. Sötét minden. Visz a vonat vissza a városba. Az egyik állomáson öreg bácsi ebb­hetedik be a kocsiba. Nagy jó estét kiván. Nemsokára jön a kalauz. — Húsz koronát fizet még bácsi — mondja. Ez második osztály, ma-a gának meg harmadosztályú jegyű van. A bácsi mérgelődik, hogy sötét van- nem látta, hogy hová szállt be, dühösen előhúzza a húsz koronát­­ azt mondja: — Máskor ezen a pénzen hintán megyete be Kecskemétre. Boros Ferenc. 1921 december II. ................................................ E­isner* nöldivat á ruházatban Főü­zlet: Koronaherceg-utca 10. Fiókok: Kálvin-tér,Kecskeméti-utca sarok, I. Rákóczi-ut 32. , Buda, I. kerület, Fő-u. 52. szánt, Batthyány-tér sarok. A kamut­­ái mélyen leszállított árakban! Ajándékul «Gyönyörűen kiállított Elsner-zenealbumot minden vevő, aki legalább 1M Mit Ml Szalagok és csipkék-----1.— K-tól feljebb Batiszt-gallérok, zsabok _ 4.— » » Hímzett schweizi zsebken­dők ____... ... 39— K # Hímzett schweizi blúzok gallérral . ... — ... 890.— K Fekete ruhabársony - 330— K la színes ruhabársony......... 390— K Tiszta selyem burett, minden színben... ... _ ... _ — ... 828— K­­­­­tiporgis 100 cm­ széles ... 133—250— K-j# Batiszták, creppek, sima és csíkos vásznak, grena­­dinok 80 és 130 cm széles 78—148.— K-is Hímzett volán, Schweiz! 150 cm széles ... _ ... ... _ 250— K Női ruhaszövet 120 cm. széles 238— K Női « 130 cm. » 310— K Női « 130 cm. « 360.— K karácsonyra BÚTOR OCASSIO Hálók, ebédlők, arbsokák, szalon- és egyéb bútorok legnagyobb válamiték legolcsóbb alkalmi árban. rOSST Csak karácsonyig! "SRI Nagy butorraktár Andrássy.út 52. srám, bejárat az Eötvös­ utcában. — Címre ügyelni ! Vidékieknek lényeges kedvezmény.

Next