Uj Nemzedék, 1921. december (3. évfolyam, 270-290. szám)
1921-12-15 / 281. szám
■$5 Csütörtök Uj Nemzedék Holnaptól kezdve Párkánynánáig járnak személyvonataink _ Az Uj Nemzedék tudóeítójától — Mióta a cseh megszállás bekövetkezett, a közvetlen vasúti összeköttetés megszűnt a Felvidékkel, úgy hogy a határon át gyalogszerrel vagy kocsin mentek át az utasok a legközelebbi vasúti állomásig. A magyar személyvonatok csak Szobig, a határállomásig mentek , ugyancsak innen indultak Budapest felé. Egy idő óta a csehek mindinkább törekednek arra, hogy a magyar forgalomba jobban belekapcsolódjanak s sikerült nekik a párisi expressz is a párkánynánai vonalra átvinni. Amint a nyugati pályaudvar főnökségétől értesülünk, holnaptól kezdve a két állam közti szomszédos forgalom még jobban megjavul. A személyvonatok ezentúl nem csak Szobig mennek, hanem a csehek beengedik a szerelvényeinket egészen Párkánynánáig. Út közvetlen csatlakozás van a pozsonyi személyvonathoz. Ez a vonat 7 óra 5 perckor indul reggel a nyugati pályaudvarról , az éllekvonatja este 21 óra öt perckor érkezik Budapestre. Ez a megegyezés, amely lehetővé tette a két állam közt a könnyebb forgalmat, értesülésünk szerint már azokra a tárgyalásokra vezethető vissza, amelyeken az utódállamok és Magyarország vasúti forgalmát beszélték meg. Kiállítják a lekapcsolt részek műemlékeit Az Új Nemzedék tudósítójától . Megírtuk, hogy legközelebb kiállítás keretében mutatjuk be a lekapcsolt részek magyar műemlékeinek teljes gyűjteményét. A Műemlékek Országos Bizottságának legutóbbi ülésén, melyen tudományos intézeteink, köztük az Akadémia és a múzeumok is képviseltették magukat, elhatározták, hogy a kiállítás különösen a többi nemzetekétől eltérő faji magyar jellegét fogja hangsúlyozni műemlékeinknek. A kiállított másolatok, fényképek és íttólapok bizonyítani fogják, hogy túlnyomó részük különleges magyar szellemi tulajdonjogot jelent. Ami viszont azt igazolja, hogy az elszakított területeken is a magyar műveltség vitt ezer éven át vezető szerepet. Tüntetésszerű kiállításunkkal akarjuk megakadályozni, hogy a megszállók kisajátíthassák műemlékeinket vagy hamis restaurációval eltüntessék magyar jellemvonásaikat. A demonstráció gondolata eredetileg a Védőligáké, megbízásukból Lechner Jenő dolgozta ki már korábban a kiállítás eredeti terveit. A szervezés és gyűjtés költségei azonban akkora áldozatot követeltek, hogy a Ligák lemondtak a keresztülvitelről s most is csak csökevényes formában valósulhatnak meg Lechner nagyszabású tervei. A kiállítás anyaga elpusztított szobraink másolatain vagy fényképein kívül kiterjed épségben maradt műemlékeinkre, így elsősorban építészetünk nevezetesebb alkotásaira. A kassai székesegyház, a gótromán-renaissance stílust egyesítő gyulafehérvári, a lőcsei és a bártfai templom, a felsőmagyarországi renaissance-műemlékek, köztük a tricsai kastély. Vajdahunyad vára pompás modellekben vagy műlapokon bizonyítják kultúránk ősiségét és kétségtelen fölényét. Nyugatmagyarországról a kismartoni és Jókai Eszterházy-kastélyok képviselik műveltségünk emlékeit Románkori építkezéseink legnagyobb része, így a pécsi, zsámbéki, jaki és ócsai templom Csonkamagyarország területére esik, de bemutatjuk a lekapcsolt részek hasonló stílű emlékeit is. Felsorakoztatjuk szárnyasoltáraink, templomi szobrászatnak, ötvösművészetünk régi remekeit is. Legbeszédesebben a szárnyasoltárok festményei bizonyítják a magyarság szellemi tulajdonjogát. Jellegzetes magyar arcok és magyar viseletek jelentkeznek ezeken a korai renaissanceban keletkezett műtárgyakon. A gyűjtés munkája már nagyban folyik s a kiállítás előreláthatóan még a tavaszi hónapokban megnyílik. Egy nap a bugaci gulyások közt a szikrai pusztán Az Uj Nemzedék kiküldött tudósítójától A város végén, a hatalmas határban elkezdődnek a tanyaházak. Fehér ház, szőlő, fehér ház, magtul sok-sok barackfa almafa; ha vasárnap megkondul a kecskeméti öregtemplom nagyharangja, a tanyaházak továbbkiálthatják egymásnak a hangot egészen a Tisza partjáig. Messze, a híres bugaci pusztán most már csak a birkák vannak, kint. A Tolvajosról, a Farkasorditóról mindenszentek tájba hazavitte a gazda a barmot, a pásztoremberek, a híres Paksi László, Dobos József számadó a muszájban, a többiek ki Jakabszálláson, ki Monostoron, vagy a Szikrai-pusztán, a Zubornyákok meg a másvilágon várják a Szentgyörgynapot, mikor majd újra megindul a gulya, a ménes. . . . Az idén nagy veszedelem fenyegette ezt a csodálatos nomád világot: egy angol társaság alkudott Kecskemét városával Bugacra. Pedig már ott künn se az az élet, mint mikor a híres betyár, Bogár Imre volt a számadó , . de azért, ha Keresztes Zsiga bácsi elmeséli jókedvében, hogyan nyomozott a fiúval a kerekegyház! kománál a két ellopott bürgében s egész napi barátságos iddogálás után a gyerek hogy lelte meg a rossz helyre tévedt barmokat . . . mintha még a pogánypuszta szólna a beszédében. A szikrai pusztán Itt mindenfelé a lapos világ. — Van itt Kecskemét városnak több, mint kétszáz hold szőleje, a szőlő s a gyümölcsös között békés tanyaházak fehérlenek, összebújva, egy csoportban a kapások viskói. Nem messze a Tisza partján füzesek. A város minden munkáját a kapások végzik. Egy-egy család öt holdat vállal, a fizetés: lakás, öt méter mázsa rozs, vagy tiszta búza, 10.500 korona földmegmunkálási díj, tűzifa, 300 kéve rozsé, két szekér venyige. A várostól használt harmadfél holdon megterem az esztendei kenyér, így oldja meg Kecskemét városa a munkáskérdést: a várostól 30—40 kilométer távolságba fekvő pusztákon fákkal leköti a nomákot, s a földdel az embert. A városban csak a tisztviselő a szegény ember, a kapás nem cserélne még akár a polgármesterrel sem. Körül mindenhol gyümölcsfák. Kiváló szakértők mondják, hogy a gyümölcséről nevezetes Kecskemét veretlen lenne az egész világon, ha a sokféle faj helyett csak a legjobban bevált néhányat termesztenék mindenhol. Svájcban községenkint vannak helyiségek, ahol a gyümölcsöt összegyűjtik s megvárják az alkalmas időt az exportálásra, Kecskeméten minden napról-napra piacra kerül. A város szőlőtelepén évente mintegy százezer darab gyökeres szőlővesszőt termelnek s a fajtiszta sima vesszőből megszámlálhatatlan mennyiséget adnak el főként kisgazdáknak. A bikásoknál A telepfelügyelő megmutatja a város mintaszerű pincéjét, majd egy kis itókával, hogy az e lóheréinknek jobb kedvük legyen beszélni, megindulunk a bikások istálója felé. Itt van télen át néhány bugaci gulyás. A lassan leboruló estben künn álldogálnak a bikák, vagy ötven gyönyörű állat. Itt kint vannak a szabad ég alatt egész évben, nem árt nekik se hó, se jég. Kópiás Mihály és Márton János ránk köszöntik az estét — Hogy bíznak meg velük? — kérdezem. — Ismerik a szavunkat — felelik — De meg az ostor ? — A bottal kell néha közibük gördíteni — mondják majdnem egyszerre. Bent szalma leterítve, a szögön suba, a polcon mécs, ez a bikások tanyája. Kópiás Mihály összegyűri a subát s hellyel kínál. — Azt mondja ám a nóta is — szól: Alámgyüröm a subámat borszéknek, Hálát adok a kegyelmes Istennek, Úgy jóllakom fordított kásával. Mint a nagyságos ur csirkepaprikással Bugacon _ vagyok már, gondolom. Leülök a juhász bőrszékére, az embereim is letelepszenek. Odanyújtom a bort. Egy darabig beszélgetünk. Bugacot hozom elő, megoldódik a nyelvük. — Haj-haj, Bugac se a régi már — mondja Kópiás Mihály. — Régen, mikor volt még két anyabarom kinn a pusztán, 800—900 állat, két tinóbarom, egy százbarom, 1200 marha, három ökörcsorda, egy nagyménes, akkor volt ott igazi élet — most már csak a százbarom, úgy 500 darab állat, két anyagulya, meg egy ökörcsorda legel kint — ismerték-e Zubornyákot, a hires számadót? — kérdem tőlük. — Hogyne bemertük volna — mondják mind aketten. — Szolgáltuk legénykorunkban az Istvánt, a Józsefet. Énekelik ma is a nótáját. Hej Zubornyák, Zubornyák Ellopta a paripát. Ha ellopta, hadd vigye, Ád az Isten helyibe. Ezt a nótát — újságolják — francia vendégek gépbe danoltatták a Kelemen Jakabbal. Most a Kelemen Jakab, meg a Paksi a legemberebb formájú ember a pusztán. Lefestették már őket heverészve, lóháton, mindenhogyan. A juhásznak jól megy dolga... Az paksi ablakon át látom, hogy a sötét estében messze a kapások tanyáján kigyúl egy ablakban a mécs. Most már csak a Kópiás Mihály beszél, a társa nagyokat hallgat A sötétség ráereszkedett a téli pusztára, árva csönd. Üres most a halászkunyhó és a csőszház . .. — Hogyan élnek, ha Bugacon vannak? — kérdem s Kópiás Mihály nagy komolyan meséli a rendet: — Mikor eljön az egy óra éjjel, a lakos fölkelti az embereket , a cserénynél van. Az öreg bojtár fölnyergeti a lovát s elindít legeltetni. Mikor virrad behajtunk, akkor lefekszünk s harmatszáradatra egy jót alszunk is. Napkeltekor fölkelünk s az öreg bojtár meg a számadó, meg a második bojtár olvassák a gulyát. A harmadik és negyedik bojtár fej. A lakos meg főz, főzi a jó kemény tarhonyát, megforralja a tejet. Hét óra tájban együtt megreggelizünk. — Aztán a gulya elindul másodszor. Az öreg bojtár megy elől, a második, harmadik bojtár oldalról, a negyedik bojtár meg hátul. Fölöstökömre itatóhoz érünk s tovább legeltetünk. Délre újra megitatunk, akkor a gulya delel, a negyedik bojtár bevágtat a kenyér-szalonna ebédét. Két óra tájban elindul a gulya megint s négy órakor meghalnak. Naplementekor beterelik a gulyát a cserénybe s ha kész már a fordított kása, megvacsorázunk, pipázgatunk, a tűz mellett elbeszélgetünk, lefekszünk. Mikor Bogár Imrét vitték — Hát a hires Bogár Imrét ismerték-e?— kérdem. — Nem ismertük, mondják, — csak az apáink beszéltek róla. Nagy szép ember lehetett, — szól Kópiás Mihály lelkesen s kiissza a maradék bort, aztán azt mondja: -r- Ott kinnt fogták el a csongorádi tanyákon. Addig ólakodtak utána a hadnagyok, mig egyszer megtérítették a szeretőjénél. Duri Mariná. Pedig de sokszor megcsúfolta őket Jakab a testvérné épp akkor kiment a pusztára, az Imre meg aludt, alvás közben tepték meg. Tüstént megkötözték s Kecskemét piacára úgy vitték. Mikor vitték Kecskeméten, mindenki az utcára tódult, a lányok rózsát szórtak eléje. *— Ha több bor lett volna.. — mondja — el is danolnám a nótáját. — S csak úgy dudorássza: Zavaros a Tisza vize, nem akar higgadni. Ez a hires Bogár Imre átal akar'mennni. Átal akar menni, lovat akar lopni. Ezt a híres Dűli Marit el akarja venni. Dűli Margit húzd el ablakod űrhangjátg Most kisérik Bogár Imrét sötét pejparipán. Arany a kantárja, ezüst a zablája, Ez a hires Bogár Imre annak a gazdája, így gondol Kópiás Mihály a régi híres betyárra. Megcsillan a szeme, ahogy a nótáját dudorássza. Biztosan sokszor gondolt rája, mikor a pusztán a gulya után állt. — El tessék jönni a nyáron hozzánk — mondják mind aketten búcsúzóra. Főzünk jó bürgepaprikást, finom tarhonyát Nem rossz koszt ám a pásztorember kosztja ... — No jó tecnkát... Ha az öreg bojtár hintán megy fel Kecskemétre Csak egy aprószemü csillag pislakál messze. Sötét minden. Visz a vonat vissza a városba. Az egyik állomáson öreg bácsi ebbhetedik be a kocsiba. Nagy jó estét kiván. Nemsokára jön a kalauz. — Húsz koronát fizet még bácsi — mondja. Ez második osztály, ma-a gának meg harmadosztályú jegyű van. A bácsi mérgelődik, hogy sötét van- nem látta, hogy hová szállt be, dühösen előhúzza a húsz koronát azt mondja: — Máskor ezen a pénzen hintán megyete be Kecskemétre. Boros Ferenc. 1921 december II. ................................................ Eisner* nöldivat á ruházatban Főüzlet: Koronaherceg-utca 10. Fiókok: Kálvin-tér,Kecskeméti-utca sarok, I. Rákóczi-ut 32. , Buda, I. kerület, Fő-u. 52. szánt, Batthyány-tér sarok. A kamutái mélyen leszállított árakban! Ajándékul «Gyönyörűen kiállított Elsner-zenealbumot minden vevő, aki legalább 1M Mit Ml Szalagok és csipkék-----1.— K-tól feljebb Batiszt-gallérok, zsabok _ 4.— » » Hímzett schweizi zsebkendők ____... ... 39— K # Hímzett schweizi blúzok gallérral . ... — ... 890.— K Fekete ruhabársony - 330— K la színes ruhabársony......... 390— K Tiszta selyem burett, minden színben... ... _ ... _ — ... 828— Ktiporgis 100 cm széles ... 133—250— K-j# Batiszták, creppek, sima és csíkos vásznak, grenadinok 80 és 130 cm széles 78—148.— K-is Hímzett volán, Schweiz! 150 cm széles ... _ ... ... _ 250— K Női ruhaszövet 120 cm. széles 238— K Női « 130 cm. » 310— K Női « 130 cm. « 360.— K karácsonyra BÚTOR OCASSIO Hálók, ebédlők, arbsokák, szalon- és egyéb bútorok legnagyobb válamiték legolcsóbb alkalmi árban. rOSST Csak karácsonyig! "SRI Nagy butorraktár Andrássy.út 52. srám, bejárat az Eötvös utcában. — Címre ügyelni ! Vidékieknek lényeges kedvezmény.