Uj Nemzedék, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

erre — mint a vádirat ízemére tteti — mindössze negied órás hala­dékot­ adott, azzal, hogy ez idő alatt Bethlen tárgyaljon a kormányzóval és a hadseregparancsnoksággal. Majd hozzátette, hogy ha ez idő alatt nem döntenek, kiadja a paran­­ssot a támadásra. Bethlen nemso­kára válaszolt Rakovszkynak és arra kérte, hogy a király vonalat vigyék vissza Győrbe, mert tata felé" a pályatest nagyon megrongá­lódott, különben is várják hé N­áss minisztert. Erre válaszolta Rakovszky az alantiakat, amit különösen inkriminál a vádirat: ,,Az első lépés akkor történt, mikor a királyt uralkodói jogának g­yakorlásába­n meg­akadály­ozták. Ha a legkisebb ellenszegülés lesz, a felelősséget a kormányzóra és a kormányra hárí­tjuk. Ha bevonu­lunk Budapestre, felelősségre von­juk őket. Kijelentem, hogy ameny­­nyiben ellenállás nem lesz, akkor sem a kormányzónak, sem a kor­mánynak a legkisebb bántódása sem lesz. Ellenkező esetben szabad kezet, biztosítunk magunknak.“ Ezután kitér a vádirat Vass Jó­zsef küldetésének sikertelenségére, aminek okát Rakovszky, Attdrássy és Gratz közreműködésében sejteti. Megtörténik a tragikus budaörsi összecsapás. Amint a király erről ér­tesül, azonnal magához kéreti He­gedűs Pál altábornagyot. Arra uta­sítja, hogy rögtön tárgyaljon Nagy Pál tábornokkal, hogy ne akadá­lyozzák meg a csapatoknak Budára való bevonulását. Itt érkezik el a vádirat szerint is Hegedűs szereplésének második fordulója. Hegedűs a parancshoz képest fel­kereste Nagy Pált, aki azonban ki­jelentette neki, hogy azonnal je­lentkezzék a kormányzónál. A kor­­mán­y­zó a helyzet kont­oly­ságát jobban meg tudja érteni. Hegedűst a kor­mányzó azzal küldte vissza a király­hoz, hogy győzze meg az uralkodót­ arról, hogy a fővárosba való bevo­nulása az ország végromlását­­idézné elő. Inkább jöjjön fel­ egyedül Bu­dapestre, személy biztosságát és moz­gási szabadságát garantálja. A kor­mányzó üzenetét Bethlen meg azzal toldotta meg, hogy elmondta Hege­dűsnek a nagy-ánlant részéről idő közben történt diplomáciai lépése­ket, valamint azt, hogy az autokut a király bevonulását earns bellinek tekinti. Hohler angol követ is kije­lentette, hogy a nagyhatalmak a Habsburgok visszatérését minden­áron megakadályozzák, mert ez fel­tétlenül háborúra vezetne. Hegedűs visszatérve Torbágyra, a hallottakat mind elmondta Ra­­kovszkynak és Andrássynak, majd közvetlenül a királyi párnak tett róla jelentést.­­ A király és a királyné nagy figyelemmel hallgatták Hege­dűst, majd egymással folytatott rövid tanácskozás után a király kijelentette Hegedűsnek, hogy egy szót sem hisz el az egészből és minisztereit kérette maga mellé. Október 23-án vasárnap de­ Rakovszky ismét felhívta Bethlent és igyekezett rávenni, hogy szüntes­sék be­ az ellenségeskedést. A mi­niszterelnök erre azt felelte, hogy ez már a hadsereg főparancsunk­ja dolga, Rakovszky ingerült lett és a telefonba a következőket kiabálta: — Te miniszterelnök vagy, te a korm­án­y feje vagy, felelős vagy mindenért. Azért is, amit a kardnak csinálnak, ezzel nem lehet a felelős­ség alól kibújni!. A vádirat a legvégén azután fel­említi, hogy ugyancsak vasárnap délután érkezett meg Ostenburghoz a kormány megbízottja, a fegyver­szüneti tárgyalások megkezdése vé­gett. Abban állapodtak meg, hogy addig is, míg a fegyverszünetet alá­ír­ják, ideiglenes fegyv­­ernyugvás lesz. Hétfőn délelőtt fél 10 órakor kellett volna a fegyverszünetről szóló jegyzőkönyveket aláírni. A vádirat azt mondja, hogy épen a fegyverszüneti jegyző­könyv alá­írásának pillanatában kezdték meg újból a támadást a kormánycsapatok. A király ekkor visszavonult Ta­tára, hót Eszterházy gróf kastélyá­ban szállott meg. A vádiratnak talán a legérdeke­­seb része, ahol a nyomozás adatai szerint megírja és igyekszik lerán­tani a leplet ,­a karlista összeeskü­vők munkájáról.“ A karlista ösz­­szeesküvők kiffejezése ugyan nem a vádirat sajátja, hanem a belgrádi Tribuna című lap 1921 október 18-ik számából veszi át. A szerb lap ugyanis akkor azt írta, hogy „a karlista összeesküvők“ már megint munkában vannak, Szombathelyen titkos összejöveteleket tartanak és alkalmasint még a napokban haza­hozzák Károly királyt Svájcból, hogy visszaállítsák a régi mon­archiát. Ennek alapján a nyomozás megállapította, hogy ebben a „kar­lista“ társaságban kik­­vannak ben­ne. Rakovszky, Gratz, Sigray, Kray báró, Alexay, Bordviezény és a már ismert nevű katonákon kívül Beniczky is összejöveteleket tart — a Péós-féle vendéglőben. Például ebben a vendégl­őben be­szélte meg Beniczky szintén a nyo­mozás adatai szerint Schnitzler Ágoston és Panos ezredesekkel, Lorents József és Szánkóért a száza­dosokkal a király bevonulásának részleteit. Az október 21-iki értekez­letén Beniczky megkérdezte Szenko­­vicsot, hogy készen van-e a Mária Terézia-lektanya legénysége a letar­­tóztatásokra? A nyomozás ugyanis megállapí­totta, hogy Beniczky a politikusok közül le akarta tartóztatni Nagyatádi Szabót, Göm­bös Gyulát és Sréter Istvánt, s katonák közül pedig Nagy Pál, Berzeviczy és Sárkány tábornoko­kat, valamint Siménfalvy ezredest A kormányzóra az volt a megálla­podás, hogy őt a bevonulás után felszólítják a király előtt való je­lentkezésre. Eme bizonyos tárgya­lás végén még azt mondta Beniczky Szenkovitsnak: — Mivel te nagyott vad ember vagy, add becsületszavadat, hogy a letartóztatottaknak nem lesz bántó­­dásuk. Egyebet nem is tud a vádirat Be­­niczkyről. Gratz Gusztáv és Andrássy Gyula gróf bűne főleg az, hogy­ Rakovszky kabinetjében tárcát vállalt és nem igyekezett a királyt a „helyes állás­pont­ról meggyőzni. Sigray gróf esete már súlyosabb elbírálás alá esik, mert őt a vádirat postahivata­lok és távbeszélő állomások megszál­lásával és megrongálásával vádolja. Amilyen szigorú Sigray tettének a minősítése, nincs kizárva, hogy még ő is fegyházat kap. Csak meg kell várni a főtárgyalást... Meszleny Mihály Pál. Mi Hemnsélék 4 Vasárnap 1925 január 1. HIllWIN­HIW««».... A jövő év második felében megkönnyítik a német jóvátételi törlesztést . Az Új Nemzedék tudósí­tójának jelentése Berlinen át. -Paris, december 31. A Temps a német jóvátétellel fog­lalkozva, m­ostani számában han­goztatja, hogy feltétlenül el kell utasítani a németeknek a halasz­tásra vonatkozó kérését. Egyébként arról ír, hiogy ha Németország a most esedékes részleteket arany­­márkában kifizeti, úgy az 1922-ik év második felében esedékes összeg fizetésének feltételein angol-francia megegyezéssel könnyíteni fognak és ekkor már előreláthatóan nem kö­vetelnek Németországtól arányban való azonnali fizetést. A lapok sze­rint egyébként ez a jóvátételi bi­zottságnak is a felfogása. S. Briand szembeszáll a jó­vátételi bizottsággal a fizetési halasz­tás kérdésében — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen ál. — Paris, december 31. Briandnak a jóvátételi kérdésre vonatkozóan Angliával folytatott tárgyalásai tudvalevően különböző kommentárokra adtak okot a fran­cia sajtóban is. A francia politikai körök és a közvélemény is a néme­tekkel szentben a legszigorúbb elbá­nást követelik, másrészt pedig úgy vélik, hogy Briand nem akarja tá­jékoztatni Franciaországot működé­sének eredményeiről. Briand tegnapi bpszédének a jóvá­­tetett kérdéssel kapcsolatos szank­ciókra vonatkozó homályos rész­letei különösen alkalmasak voltak arra, hogy bizalmatlanságot keltse­nek. A mai lapokban azután hivata­tos helyreigazítás jelent meg Brginci beszédére vonatkozóan. Eszerint Franciaország fel­tétlenül ragaszko­dik a fizetés megállapított határide­jéhez, abba­n az esetben azonban, ha a németek újabb kérvényét rövid időn belül tárgyalás alá venné a jóvátétel! bizottság és esetleg kém­o­lyan szóba kerülne a halasztó* meg­adása, Briand új rendszabályok sürgő* életbeléptése':■! fogja köve­­telni Németországgal szem­ben, ■ S. 9 A halál’baktériumok birodalmában Tífusz, vörheny és diftériás bete­gek között a járvány kórházban — Az új Nemzedék tudósítójától. — A Rigák­-úton, jóval a Szent Ist­­ván-kórházon túl, a Zita-kórház mögött van Budapest két nagy jár­ványkórháza, a Szent Gel­lé­rt- és Szent László-kórház. Mind­­ a két kórházat a bábom alatt fejlesztet­ték és bővítették több barakképület­ lel. A barakkokat fedett sátánt köti össze. A kórház parkjában halálom, platán­ és akácfák alusszák téli ál­mukat. Idejöttünk egy este Szabó Sándor dr. udvari tanácsos tiszti főorvossal. A főorvosi autó erős szirénája már srrenszk­ől jelezte a kórházi portásnak érkezésünket. Még az autóban magyarázta Szabó tiszti főorvos: — A soffőr előre figyelmezteti a portást érkezésemre. Semmihez sem szaba­d hozzáérnünk. Még ajtókilin­­cset sem fogunk érinteni. A kórház­ban tífusz, vörheny és diftériás be­tegeket ápolnak. Állandóan hat­­v­ét­száz fertőzött betegünk van. Itt van a halálbaktériumok legnagyobb birodalma. _A portás nyitott kapunál várt. Kigyult a villany a­ bejt­ves elő­csarnokban és az ügyeletes főorvos­sal az irodába megyünk. Mindenütt ajtót nyitnak előttünk. Semmihez sem engednek hozzányúlni. Kézfo­gás sincsen. Engel Antal vezető­­orvost ugyancsak fej­bólin­tással üd­vözöljük. A szokásos napi jelentés vétele után átmentünk ási irodába. A szállítókocsin éppen beteget hoz­tak. A beteg egy tizen­három évig kis­fiú. Bevezetik az irodába és máris megkezdődik a szigorú vizs­gálat. -» Vörheny, tipikusan fejlődő ál­lapotban.. A kisfiú elmondja, hogy -A tisz­t­­viselőtelepi gimnázium harmadik osztásának tanulója. A Hungáriá­ul'! villamosvasúti bérházban lak­nak. Az édesapja ott a gőzmosoda vezetője. Szegényke nagyon meg­ijedt. Szája széle, lábai, kezei remeg­tek. Az arca krétafehér lett.­­ A fehér arc a vörheny legbiz­tosabb ismertetőjele, — mondja a főorvos. Ezután a kisfiút megvigasztalják, kijelölik a fekvőhelyét és átkísérik a barakkba. A főorvosi jelentés szerint a kis­fiú betegsége nem súlyos. Négy hét múlva hazamehet. A további vizs­gálat­ során megállapították, hogy tanulótársai közül is többen bete­gek. A nővére és a húga ugyancsak iskolába járnak. Könnyen terjeszt­hetik a baktériumokat. Közben Szabó főorvos kiadja rendelkezé­seit. — Reggel az ügyeletes tisztiorvos először kimegy a gimnáziumba. A harmadik osztályt azonnal fertőtle­­nítteti és öt napra betiltja a taní­tást. Fertőtlenítik a fia szüleinek lakását is. Két nővérét ugyancsak behozzák. Eközben nagy fehér kabátot ad­­nak ránk, s Engel vezető főorvossal végigjártuk a barakkokat. Szabó főorvos kezében nagy iv papiros, rajta az új betegek nacionáléja. Aznap két diftériás, hét vörhenyes és négy hastifuszos beteget hoztak. A főorvos azonban megjegyzi, hogy a betegségek száma a nyári hóna­pokhoz­­viszonyítva ,lényegesen csökkent. A fertőző betegségek majd minden esetben könnyű lefo­lyásúak, pedig a nyáron volt olyan nap, hogy tizennégy-tizenhat tífusz- megbetegedés is történt. Először az A. I. pavilionba men­tünk. A sötét folyosón a vezető or­vos kis kézi villanylámpája világí­tott. Ez a diftériás betegek osztálya. Ma csak két­ új beteget hoztak. Az egyik új beteg orvostanhallgató. A tiszti főorvos kérdéseire elmondja, hogy a menzán ebédel és az Erde­,­y­­i-étterem­ben szokott vacsorázni. Betegségének okát nem tudja. Hoz­­zártak­ossói közül senki sem beteg. Szabó főorvos néhány percnyi vizs­gálat után megállapítja, hogy a be­tegség könnyű lefolyású. A beteg tíz nap múlva elhagyhatja a kórhá­zat. A másik új beteg egy kilenc­éves kisleány, R. Margitka. Három hétig ápolták odahaza, minden or­vosi segítség nélkül. Szülei viceház­­mestere­k. Neki sem súlyos a difté-­ riája. Erős láza volt Ugyan, de két hét múlva ő is kiheveri a betegsé­gét. Szabó főorvos k­érdésére azt is elmondja, ho ar fejt sosem iszik. Reggelire mi -M . - az isko-, láb« egy da- ibka kenve ■ »szik.-Ezt a jó szomszédoktól kapja. Tovább raegnunk a második ha-, rafckso­r első epelmetens. Itt a vör­­henybe­tegek fescüsaiek. Az ajtói egy« ápolónő nyi el». A betegeket kis kézi­ villam­yfábrrpávsá nézzük. I alféléi­­ három kV.«, ág­on három­­testvéri fekszik, Aé­ »apja vannak a kór­házba’ . Mii­or odamentünk az ágyaikhoz, mélyen aludtak. Csak a régi ,a* .4» bet ébreszti fel az 'ápolónőé Ágyát elővigyázatosan körülálljuk is a kis Rózsi Szabó tiszti főorvos kér-j­démi­e félig álmosan beszélni kezd.' — Tizen lakunk egy szabiban.’ csapáim a Józsefvárosi oluszdá­tran dolgozik, fia meg a Margit ál Kápolna-téri iskolába járunk. A Ma-' riska óvodába jár a Gergely-útra. Rózsikának nagy láza van. Kis szemhéjjal, arca lisztfehér. Karján­ mellén a bőr alatt erősen látszanak a­­ tipikus vörhenyfoltok. Közben a­ főorvos kiadja, az utasítást: — Az ügyetes tiszti főorvos a két iskolában és a gyerekek szülei­nek lakásán a legszigorúbban fertőt­­teníteni fog. A Kápolna-téri iskolá­ban a két osztályban v­ír­ban csak fer­tőtlenítenek és öt napra beszüntetik a tanítást. A Gergely­ utcai óvodát tíz napra tiltják be. Tovább mentünk a másik pavil­­­lonba. Itt, egy fővárosi orvos kis­fia fekszik. Ötödosztályos gimnazista, a­ Márkó-utcában. A vörhenyt társaitól­ kapta. Az osztályból már öten bete­gek. Megmondja betegtársainak a nevét is. A tiszt­if­őor­vos rendeletére a kisfiú szüleinek lakásán még az éj­jel, a gimnáziumban pedig másnap délelőtt fertőtlenítenek. A különosz­­tályon egy földbirtokos leánya fek­szik. Amint mondja, a vidékről jött és hálózni akart. A rokonainál kapta meg a vörhenyt. A bálsaszont min­denesetre ágyban kell töltenie. Be­tegsége könnyű lefolyású. Legezomoribb látvány a tifusz­­betegek pavillonja. Szegények ren­geteget szenvednek. Emil semmit­­sem szabad nekik. A nyelvük szá­raz, cserepes, a fo­gnyomok élénken látszanak rajta. Állandó émelygés, magas láz és tikkasztó szomjúság a tífusz különösebb tünetei. Az utolsó barakkot is elhagyva sietünk vissza a titkári szobába. A telihold szelíden sütött a barak­kokra Ambrózy Béla.

Next