Uj Nemzedék, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

ff* t t › }' 4 , i\y[- p v"v u r Negyedik évfolyam, 49. (728») szám Ára korona Budapest, 1922 március 7. Szerda . —— — UJ Nemzedék Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre , , • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ken, 280 kon, félévre 560 kor, egész évre 1100 kor. k­­­f . U­l pe m j * r i 7-1 0­ A n * '- Honvéd-utca 10. szám. — Telefon­szám: 127—46.’ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron ,I X C/Li 1 IS 1-1.327—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók* 5 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint, m * ‘ ^ . j; 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal: IY„ Duna-u. 6. Reklamációk: 19—25 és 121—41. “ Telefon: 123-08 és Teréz­ körút 62. Telefon: 121-41. A kormány engedményekre hajlandó a titkos szavazás kérdésében Miklós fc03*mán szé ma délben kiha­lgatáson fognám Betlen miniszterelnököt­ ­ , —Az Uj Nemzedék tudósítójától. — (f'rA Bethlen-párt intézőbizottsága m­a délelőtt ülést tart az Eszter­­házy-utcai párthelyiségben. Az uj választásokra való tekintettel a me­gyei pártszervezetek kiépítéséről és a szervezeti szabályzat átdolgozásá­ról tárgyalnak. A válaszások inté­zésére kiszemelt Gömbös Gyula már átvette a párt ügyvezető alelnöksé­­gét. Szó van Gömbös Gyula minisz­terelnökségi államtitkárságáról is, amelyet csak azért tartanak való­színűtlennek,­­mert a választási ügyek államtitkári kinevezés nélkül sokkal kisebb felelősséggel, erősebb és szabadabb kézzel intézhetők.­­.A ma délelőtti értekezlet tagfel­vételi bizottságot is választ, amely­nek tagjai lesznek: Bethlen István gróf miniszterelnök, Szabó István (nagyatádi), Mayer János, Gömbös Gyula és még egy ötödik politikus, előreláthatóan Perén­yi Zsigmon­d báró. Az értekezletnek tulajdonké­­peni eseménye Bethlen miniszter­elnök felszólalása lesz. Nagyatádi Szabó István ugyanis fölteszi majd a k­ér­dést, mi késztette arra a kormányt, hogy a kisgazda­párt eredeti programjával élesen szembehelyezkedve a nyílt szavazás m­ellett döntsön. A miniszterelnök válasza elé politikai körökben fe­szült érdeklődéssel tekintenek, mert a Nagyatádi és hívei még mindig­­ abban bizakodnak, hogy a kor- I­már­y az utolsó pillanatban en- L ged és az egész vonalon titkos szavazást rendel el. E lehetőség számára — mondják Nagyatádiék — maga a kormány hagyott nyitott ajtót akkor, ami­kor választójogi rendeletét nem hozta azonnal nyilvánosságra és csak a hivatalos lapnak csütörtöki számában jelenteti meg. Csütörtö­kig tehát a végleges­­szövegen még történhetik módosítás. A Bethlen-pártnak demokratikus, vagyis régi kisgazda szárny­a azt is sérelmezi, hogy a kormány minden egyes alkalommal kész helyzet elé állítja őket, anélkül, hogy elveikre, amelyek mellé leszögezték magukat, tekintettel volna. A kisgazda poli­tikusoknak ez az elégedetlensége előreláthatóan szóhoz jut az intéző­­bizottság mai ülésén is, úgyhogy könnyen igazuk lehet azoknak a politikusoknak, akik erre az ülésr­e viharokat jósolnak. Az intézőbizottsági ülés hivatalos tárgy­sora egyébként a következő: Bethlen miniszterelnök ismer­teti a választójogi rendelet irányelveit, majd beszámol a választási előkészületekről. A tárgy­sor harmadik pontja az esetleges indítványokat öleli föl. Tíz órától kezdve az értekezletre lassan gyülekeztek a képviselők. Fél tizenegykor az intézőbizottság tagjai közül jelen vannak a követ­kező politikusok: Burla-Szabó Jó­zsef, Berki Gyula, Dömötör Mihály, Fésy Gyula, Gömbös Gyula, Haypál István, Iklódii-Szabó János, J­­ara­­b­áth Je­nő, Ká!Irdvő­i -­­­gra­­ves Lajos, Lipték Pál, Lovász Já­nos, Lukovich Aladár, Nagy János (egri), Pálffy Dániel, Putnoky Mó­ric, Patacsy Dénes, Rubinok István, Simonyi-Semadam Sándor és Tan­kon­ich János. Az intézőbizottság tagjai az érte­kezlet kezdete előtt Gömbös Gyulá­val tanácskoznak, aki már kora reg­gel megjelent a párt irodájában. Fél 11 órakor érkezik meg Kle­­belsberg Kunó gróf belügyminisz­ter. A párthelyiség előszobájában Rubinert István fogadja. A belügy­miniszter humoros megjegyzések­kel kíséri az egyik reggeli lapnak a cikkét, amely arról szól, hogy a minisztertanácson éles vita volt és az egységes pártban személyi ellen­tétek merültek fel. Munkatársunk­nak arra a kérdésére, vájjon az el­lenzék passzivitását valószínűnek tarja-e, Klebelsberg belügyminiszter a következőket mondotta: " Legfeljebb arról lehet szó, hogy egyes politikusok vagy pártvezérek tanúsítanak majd passzív magatar­tást. A tömegek passzivitása külön­ben is csak a szociáldemokratáknál volna lehetséges. Kétmilliónégy­százezer ember semmiesetre sem fog passzív magatartást tanúsítani, mert ilyen nagy tömeg sohasem le­het passzív egy választáson. Meg­győződésem szerint semmiesetre sem­ lesz passzív akkora tömeg, amely a választók összeségében szá­mot tehetne. A nyílt szavazással való elégedet­lenségről Rubinetl István ezeket mondotta munkatársunknak: — Teljes a kizártnak tartóul,­­hogy a mai értekezleten akár a szavazás nyíltsága, akár a lajstromra szavazás dolgában módosítás alá kerüljön a minisztertaná­cson elfogadott választójogi rendelet. — Az értekezleten a miniszterel­nök úr ismertetni fogja ezt a rendel­­letet, azután szó lesz a választóke­rületek beosztásáról és a jelölési eljárásról. Az intézőbizottság ugyanis, mint jelölő bizottság fog mű­ködni.­­ — Végül megválasztják a tagfel­vételi bizottságot. — Ami az ellenzék passzivitását illeti, azt hiszem, hogy egyes párt­vezérek érezvén gyengeségüket, bi­zonyára szívesen mennének passzi­vitásba.­­ Azokban a lényegtelen kérdé­sekben, amelyekben még dönteni kell, ti belügyminiszter rendeletileg fog intézkedni. A választójogi ren­­d­­elet kérdésében egy­ébként a párt egységesen áll a kormány mögött. Klebelsberg Kunó gróf belügymi­niszter megérkezése után nyomban ■oly­zavonult Gömbös Gyulával to- T­rar­nien . Tom­­csányi Vilmos Pál i­gazságügy mi­niszter és háromnegyed tizenegy órakor megérkezett Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki a belügyminiszterrel és Gömbös Gyulával néhány percre a párt­igazgatók szobájába vonult vissza. Mayer János földművelésügyi mi­niszter utolsónak érkezett és munka­társunknak arra a kérdésére, várjon Mégis enged Mint a legilleté­­esebb helyről ér­tesülünk, csütörtökön jelenik meg a kormány választójogi rendelete. Ezt követően, rövid idő múlva pótren­­deletet is ad ki a kormány, amely a végrehajtási utasítást fogja tar­talmazni. Ennek keretében — mint informátorunk kijelentette — valószínű, hogy a választójogi rendeletnek egyes pontjait, ha nem is lényegesen, módosítják. Lehetséges, hogy a titkos sza­vazásnál is tesz a kormány en­­gedm­én­yeket. Ez azt jelenti, hogy a szavazás titkosságát kiterjeszthetik a rende­zett tanácsú városokra és az ipar­telepekre. A nyílt szavazás elfordítja a választókat a kormánytól A kormánynak a nyílt, szavazás mellett való állásfoglalását ellen­zéki körökben egyre higgadtabban ítélik meg és megállapítják, hogy olyan fegyver, amelynek igen könnyen maga a kormány láthatja kárát. Erről Ferdinándy Gyula a következőket mondotta munka­társunknak: — A kormánynak a titkos vagy nyilvános szavazás kérdésében való állásfoglalása homlokegyenest el­lenkezik a volt nemzetgyűlés több­ségének a felfogásával. Tehát ebből a szempontból is aggályos, mert még arra sem lehet hivatkozni, hogy volt egy parlamenti többség, amely fedezi ezt a magatartást. A nyílt szavazás határ­ozott visszafej­lődést jelent és reakcionárius jel­legű Sikeresnek sem tartom arra a célra, amelyet vele a kormány meg­valósítani kíván, mert véleményem szerint a nyilvánosság sem szünteti meg a demagógiának vészedel­­­­m­es kinövéseit.­­ Különben pedig olyan nyugta­lanságot vált ki vidéken minden egyes társadalmi osztályban, főleg a kisgazdatársadalom tagjainál, akikre a Bethlen-korm­ány számít, hogy ez a hangulat az ellenzék so­rán­ a H­ormány ellen feltétlenül ■ ■ ,e kirry.r.nálhd­ó. lehetségesnek tartja-e a választójogi rendelet módosítását, röviden és sokatmondóim csak annyit vála­szolt: — Nem lehetetlen. — Majd meg­­ismételve szavait újból ifjy szólt: „Nem tartom kizártnak.” Az értekezlet tizenegy óra előtt kezdődött, de nagyatádi Szabó Ist­­ván csak negyedórával később je­lent meg. A kormány részéről Koszó István belügyminisztériumi állam­titkár is megjelent a tanácskozá­son. . . Az intézőbizottság értekezletét tizenkét órakor félbeszakítják, mert Bethlen István gróf miniszter­elnök a kormány több tagjával Horthy Miklós kormányzóhoz megy, ahol szűkebb körű tanács­kozést tartanak. ,5^ 1 I Az intézőbizottsági ülés jegyző- //• / könyvét Ráth Sándor pártigazgató11/ ^ vezeti. 11 a scormany? Az ellenzéket a nyilvános szavazási rendszere legkevé­bbé sem hozza za­varba. Csak éppen rá kell mutatni a választóközönség előtt ezen vá­lasztási mód visszás voltára, és ez ma­gáb­an véve is elegendő lesz arra, hogy a választók a kormány politi­káját ne tegyék magukévá. Ebből a szempontból tehát a kormány ezen reakciónárus rendelkezése éven az ellenzék érdekét támogatja. A demokraták nem szövet­keznek Rassayékkal A Rassay-párt elhatározta, hogy­ a fővárosnak liberális politikusait a Szabadelvű Polgárok Szövetsé­gébe tömöríti, hogy ez az alakulás a választásokon egységes frontot alkosson. Kérdés azonban, hogy ehhez az alakuláshoz csatlakoznak-e a demokraták is. Megkérdeztük er­ről a demokratapártnak egyik volt képviselőtagját, aki munkatársunk­nak a következőket mondotta: — Az, hogy a választásokra való tekintettel egyik vagy másik párt­tal szövetségre lépjünk, elvileg nincs kizárva. Ez a szövetkezés azonban kizárólag a legitimizmus és antioktóbrizmus alapján jöhet, létre.. Arról tehát szó sem lehet, hogy az októbrista Rassayékkal szö­vetkezzünk. — A Szabadelvű Polgárok Szö­vetsége nem más, mint a Bassay­­pártnak két politikussal, Bárczy Istvánnal és Sándor Pállal való ki­egészülése. Erre a két politikusra a Bassay-pártnak azért van szük­sége, mert már maguk is belátják, hogy a fővárosban nincsen semmi talajuk. Megfeledkeznek azonban arról, hogy a velük való paktáság Bárczy Istvánt és Sándor Pált máris népszerűtlenné tette, úgy hogy velük sem nyernek sokat.­­ A kormány választójogi ren­deletével szemben csak akkor fog­lalunk állást, ha ez a rendelet a hi­vatalos lapban is megjelenik. Ak­kor kezdjük meg a­ jelölések­ mun­káját is. Arról, hogy választójogi kívánságaink elutasítása miatt az új választásokban ne vegyünk részt, csak akkor lehetett volna szó, ha ■ezt­y az összes ellenzéki pártok egységesen határoztak volna­ el. Mi­vel azonban Vallerék és Andrássyék Stuumicsetre sem maradnak passzi­vitásban, nagyon természetes, hogy mi is felvesszük a küzdelmet.

Next