Uj Nemzedék, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-03 / 99. szám
". Szerda használhattak a merénylők. A szakértők emiatt újból megvizsgálják a talált darabokat, hogy egyöntetű véleményt mondhassanak. Az Új Nemzedék munkatársa előtt amikor a robbanás után kint járt a kaszárnyában, az ott tartózkodó tisztek egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a merényletet kétségtelenül ekrazival követték el és tiltakoztak az ellen a feltevés ellen, hogy kézigránáttal végre lehetett volna azt hajtani. Czibor detektívfőnök a merényletről Az Új Nemzedék munkatársa megkérdezte az ügyről Czibor Ferenc dr. rendőrfőtanácsos detektívfőnököt, aki a következőket mondotta: — A rendőrség a legmegfeszitettebb munkával, óriási apparátussal folytatja a nyomozást, hogy minél előbb kézrekerithesse a tetteseket Ezért éjjel-nappal talpon vagyunk s a detektivtestület nagy része mást sem, csinál, csak ebben az ügyben nyomoz. Megnehezíti munkánkat az a körülmény, hogy semmi határozott nyom sincsen a helyszínen, csu-tán bombaszilánkok maradtak, megekből azonban semmi bizonyosat ■om lehet megállapítani a merénylők kilétéről. Annyi bizonyos, hogy a tettesek szakértelem nélküli emberek, a robbanó anyagok kezeléséhez nem értenek, amit mutat a robbanó anyagnak az ablak párkányán való elhelyezése is. A detektívek jelenleg kint nyomoznak a városban, mert valószínűnek látszik, hogy a merénylet hátterében politikai ok is szerepel. A Ferenc József-kaszárnyában Az Üllői-ut végén, a Népligettel Szemben sorakozik egymás mellett aFerenc József gyalogsági kaszárnya ■sok, pirostéglás épülete. A kaszárnyát a Forinyák-út felől szabad térség övezi. Ezen az oldalon van, mindjárt az Üllői-úti saroknál, a kétemeletes tiszti pavilion, melynek pinceablakát az út felől könnyen meg lehet közelíteni. Az épületben részben nős, részben pedig nőtlen tisztek laknak. Ott lakik Binder Rezső ezredes, Matyók László százados, Kern Elemér százados, Amberbot főhadnagy és Kovács főhadnagy családostól, s rajtuk kívül még nyolc-tíz nőtlen tiszt. Amint az Üllői-út felől közeledünk a kaszárnyához a Forinyák-útra néző második pinceablak felől kiszakított tégladarabok hevernek a földön a vastag, három centiméteres vasrács megmaradt kis darabja kifelé görbül az ablakon, a párkány körül félméteres rés van, itt történt a robbanás. Előtte egy szakasz gyalogos járóőr sétál fel s alá és senkit ,sem enged még az épület közelébe . Május elseje miatt éppen szigorú készültség van a kaszárnyában. Az őr csak nagy nehezen enged be az ügyeletes tiszthez, aki Ruszkay Endre százados ezredügyeletes tiszthez utasít. Ruszkay százados aztán Riffl Sándor ezredes, ezredparancsnok engedelmével elvezet a robbanás helyére. Szűk lépcsőn, tekervényes folyosón megyünk le a pincébe. Betonozott kis szobákból áll a pince, amelyet a pavillonban lakó tisztek fáskamrának használnak. Az utolsó, 48-as számú ajtón benyitunk, itt történt a robbanás. Egészen szűk, két méter széles, három méter hoszszúságú szoba ez, melyben az ablak alatt két ócska szekrényt állítottak egymás mellé, a sarokban pedig hasábfát raktak halomba. A szekrény tetejét egészen összetörte a robbanás, az ablaknál vedig széles rés van és csupa tégla- meg vakolattörmelék az egész szoba. A robbanás erejét mutatja, hogy az ablakkal szemben levő fal mintegy tizenöt centiméterrel hátrább tolódott és így ott, ahol a fal összeér a menyezettel, vékony repedés húzódik végig. — Tessék elképzelni — mondja kísérőm, Ruszkay százados — mi lett volna akkor, ha úgy helyezik el a bombát, hogy közvetlen ellenállásra talál. Még így is, a puszta levegőben történt detonáció is roppant heves volt, mutatja a légnyomás következtében való falhátratolódás. Szemtanuk a robbanásról A robbanás pillanatában mintegy kmsz-karnavic lépésnyire a pincétől la folyosón haladt át Schwarz József főhadnagy, aki az esetről munkatársunknak a következőt mondotta: — Éppen ki akartam menni az Udvarra s a folyosón egyszerre mintha husánggal ütöttek volna meg, irtózatos fájdalmat éreztem, úgyhogy előre buktam. Rá egy pillanatra óriási csattanás hallatszott és füsttel telt meg a folyosó. Csak pillanatok múlva tértem egészen magamhoz. Pár perc múlva a mindenünnen előrohanó tisztekkel együtt feltörtük a pinceajtót és csak ekkor tudtuk meg, mi történt Azután a szobákba siettünk fel, hogy megnézzük, nem történt-e valakinek baja. A szobákból síró aszszonyok és gyermekek jöttek elénk és kétségbeesetten kérdezgették, hogy mi történt. A robbanás füstjének különös mandula-szaga volt, melyet jól ismerek a harctérről, az ekrazittal végzett robbantásokból. Ezért biztosra veszem, hogy a merénylők föltétlenül gyújtózsinóros ekrazitszelencét használtak. A terep különösen alkalmas volt a robbanás elkövetésére, mert a merénylő a bomba elhelyezése után elhúzódhatott az útnál húzódó árokba és ott biztosságban várhatta meg a robbanást. Beszéltünk Gombos József hadnaggyal is, aki a robbanáskor a Forinyák-út mellett elhúzódó térségen állott. A merényletről ezt mondotta: — A csattanás erejéből mindjárt tudtam, hogy nagyobb robbanás történt, mert egy kézigránát felrobbanása nem okoz olyan erős dördülést, mint amilyen ez volt. Futólépésben mentem a tisztipavillon felé, ahonnan a csattanás hallatszott s velem egyidőben előrohantak a ligetben lévő emberek is, akik el sem tudták képzelni, mi történhetett. Én közben erősen figyeltem,hogy nem látok-e a robbanás helye felől szaladó embereket, de nagy baj volt, hogy a rövidzárlat miatt teljes sötétség volt a környéken és ha volt is ott valaki, észrevétlenül elszökhetett. Ötvenezer korona a nyomravezetőnek A belügyminiszter tegnap délelőtt ötvenezer korona jutalmat tűzött ki annak, aki a rendőrséget a kaszárnyában elkövetett merénylet tetteseinek vagy tettesének nyomára vezeti. A rendőrség lázas munkája A merénylet ügyében Horváth Antal dr. rendőrfőtanácsos ma több fontos nyomozási intézkedést tett, melyekből reméli azt, hogy sikerülni fog rövidesen kézrekeríteni a terítéseket. Ezért a sérülési osztály detfektivjein kívül bevonták a nyomozás munkájába a politikai osztály detektivjeit is, mert a rendőrség határozott gyanúja szerint a tettesek kommunisták voltak, akiket bizonyára külföldről irányítottak. A detektívek ezidőszerint kint járnak a városban s valószínű, hogy a déli órákra már több előállítás történik. A rendőrségen ma egy ezredest hallgattak ki, aki elmondotta, hogy a robbanás időpontjában az Üllő-út sarkán, a kaszárnyával szemben szállt le a villamosról és látta, amint a fény fellobbant s utána hatalmas dörrenést hallott. Arról azonban, hogy a pavilion felől menekült volna valaki, nem tudott semmi határozottat mondani. Itt említjük meg, hogy a pavilionnak közvetlenül a pince fölött lévő két szobája üresen állott. Ezt a két szobát kiadták egy őrnagynak, aki a Ludovikában teljesít szolgálatot s az őrnagy eddig még nem költözött be a lakásba. A szakértők egyébként még mindig nem tudtak megállapodni abban. U| Nemzedék hogy milyen robbantókészülékkel követték el a merényletet A legvalószínűbb az, hogy a tettesek gyújtózsinóros, ekrazitszelencét használtak s valószínű, hogy a hivatalos szakértői véleményből, melyet holnap adnak ki, szintén ez az álláspont kerül bele. 1922 május 3- Véres verekedéssé fajult a lipcsei munkások tüntetése — Az Új Nemzedék tudósítójától. —* Lipcse, május 2. A lipcsei szociáldemokrata munkások május 1-én a város több pontján gyűlést tartottak, majd zárt menetben az Augustus-térre, a Műegyetem elé vonultak fel, ahol tüntetést rendeztek. Az egyetemen a kormány parancsára kitűzték a birodalmi zászlót. A munkások gyűlésének végeztével azonban az egyetemi hallgatók bevonták a birodalmi zászlót s helyette újra az egyetem lobogóját tűzték ki, de mint a gyűlés előtt, megint félárbócra eresztve. A tüntetők erre felháborodva megrohanták az egyetem épületét. A főkapu be volt zárva, egy csoport munkásnak azonban mégis sikerült bejutni az egyik mellékbejáraton. Ezek az egyetem zászlaját letépték és kidobták az utcára, ahol a tüntető munkások a lobogót rongyokra szaggatták. Ezalatt az egyetem belsejében a hallgatók és a becsődült munkásság között dulakodás keletkezett, melynek során több munkást véresre vertek. A tüntetés végül is odáig fajult, hogy a rendőrségnek kellett közbelépni. A tüntetők a rendőröket is megtámadták, mire ezek fegyverüket használták. Több munkás megsebesült. <XXXXX»0000000000000000000Q000000OOO0OOPOOfXXXX>00000O Gömbös és Karicsek Nagy cikket közölt vasárnap a Neue Freie Presse Gömbös Gyuláról, akinek egyénisége, ha nem is egészen híven, de igen érdekesen domborodik ki ebből a figyelemreméltó tanulmányból. Kár volna, ha Magyarországon csak a bécsi lap gyérszámú olvasóiban keltene ez a tanulmány reflexiókat s ezért megállunk egy percre mi is a bécsi lap közleménye mellett. „Karicsek", akinek nevét e cikkünk címébe tettük, nem más, mint IV. Károly, Magyarország apostoli királya. Gömbös bizalmas távirataiban Őfelsége „Karicsek” néven szerepelt. Azt hisszük, hogy ha IV. Károly tett volna esküt annak idején mint tiszt Gömbös Gyulára, hogy életét, vérét feláldozza érte, ha kell, szárazföldön, vizen és levegőben . Gömbös Gyula sorsa később rosszra fordul, IV. Károly sohasem adományozta volna neki a „Gömbicsek” nevet. A háború végén Gömbös Gyula százados Hazai Samu bárónak volt a tisztje. A bécsi lapból megtudjuk, hogy akkoriban minden áron meg akarta menteni a királyt és a dinasztiát s e célra két hadosztályt kért Hazaitól, majd Andrássytól. Rokonszenves vonás ez Gömbös egyéniségének rajzában, de a kép harmonikusabb és egységesebb lenne, ha Károlyi Mihály, akit Gömbös két divízióval el akart fogatni, ugyanezt a Gömböst a forradalmi kormány attaséjává, ki nem nevezte volna. Károlyi Mihály ebben következetlen volt. Nagyon érdekes az is, amit Gömbös mond el önmagáról a bécsi lap cikkében. „Barátaimat el nem hagyom“, mondja Gömbös. „Tisza Kálmán azt mondta egyszer, hogy barátait követi egészen a börtön ajtajáig. Én még tovább megyek, én követem barátaimat a fegyház cellájának belsejébe is. A bűntettest sem hagyom el, ha barátom.“ A barátságnak s a baráti és politikai szövetségnek ily értelmezéséről Gömbös barátai nyilván nem a bécsi lapból fognak értesülni, hanem közvetetlenül Gömböstől is elégszer hallhattak már hasonló nyilatkozatot. Mi azonban, akik tőle távolabb állunk, csak a lapból vettük tudomásul ezt a nagy érdekességű nyilatkozatot. A budaörsi ütközettel kapcsolatban Gömbös a bécsi lap szerint gúnyos hangon emlékezett meg a királyi csapatok vezetőinek stratégiai tehetségtelenségéről. „Meg kellett volna szállniok a Kis-Svábhegyet s onnan lövetniük kellett volna a Várat és az antilegitimisták főhadiszállását. Akkor mindnyájan elvesztünk volna.“ Elhisszük. Azt is elhisszük, hogy Gömbös vezérkari százados ezt a király helyében meg is tette volna, De azt is hisszük, hogy IV. Károly sohasem lövette volna Budapestet és csak azért, hogy ellenfeleit leverje, sohasem lett volna képes ártatlan polgárok százainak vagy, ezreinek életét a budai vár rommálövetésével kioltani. Szóval kétségtelen előttünk is, hogy Karicsek rosszabb stratéga volt, mint Gömbös. A Gömbösről szóló tanulmány, egészen jól látja a helyzetet, amikor felismeri Bethlennek és Klebelsbergnek azt a törekvését, hogy meg kellene erősíteni azokat a társadalmi osztályokat, melyek 1918 előtt az ország sorsát intézték s valami kompromisszumot kellene létrehozni ezek között és a föld népe között, amíg Gömbös ezzel szemben kizárólag a „paraszt-demokráciára” támaszkodik, de abban már téved a megfigyelő, hogy Gömbösnek minden , hatalma a kisgazdákból ered. Nem, máshonnan ered. De erről ne be-széljünk, hiszen fiaink és unokáink oly sokat fognak erről beszélni, mint amennyit mi hallgatunk. „Brutális harc folyik itt a hatalomért . Elhisszük. Azt is elhisszük, hogy nagyon meglehet, hogy Magyarország történetének most következő fejezetét Gömbös fogja megcsinálni. Nagyon lehetséges, ha bizonyos (miután a történelemben van logika), hogy az a fejezet nagyon rövid lesz. A bécsi lap Napóleont lát Gömbösben. Jó, Napóleon győzött Egyiptomban, végig gázolt Itálián, Németországon, Ausztrián, kergette az orosz hadsereget Moszkván túl, itz volt Hispániában, remegett tőle Anglia s királyságokat teremtett és osztogatott. Gömbös itt még nem tart. Igaz, hogy az idők ma kissé hasonlítanak Napóleon korához; most is lecsúsztak császárok és királyok s nagy urak lettek kicsiny emberek. Murat, Beauharnais és mások miniatűr utódaira mosolyog ma is a szerencse napja. De hol van már a nápolyi királyság és hol van a vesztfáliai királyság is?! Hagyjuk különben a hasonlatokat, s fejezzük be reflexiónkat egy jóleső ellentéttel. Gömbös ma ur Buda várában, „Karicsek” nyugszik a temetőben. Ha az, aki ma halott volna ma ur Buda várában, Gömbös nem feküdnék a temetőben. I Férjhez. I menő leányok, asszonyok, előkelő, szép || matt teiitet úgy érhetnek el a legbiztossabban, ha Diana-alabristrompuderton és Diana-arckrémet használnak. Használati utasítást, ingyen is adunk minden dobozhoz. ,a szeplők, pattanások, mitesszerek, arcfoltok egyedüli biztos ellenszerei e készítmények. Forradalmat idéztek elő a női szépségápolás terén és ISI minden. H nő, aki egyszer kísérletet tett velük, |§ állandó híve lett a Diana-készítmények &§ II nek ; a báj, kellem és szépség biztos zálog§ P gát kapja az asszonyt és I egyaránt érdeklő Diana-készítményekben. " Mindenütt kapható."