Uj Nemzedék, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

". Szerda használhattak a merénylők. A szak­értők emiatt újból megvizsgálják a talált darabokat, hogy egyöntetű véleményt mondhassanak. Az Új Nemzedék munkatársa előtt amikor a robbanás után kint járt a kaszárnyában, az ott tartózkodó tisztek egyöntetűen azt hangoztat­ták, hogy a merényletet kétségtele­nül ekrazival követték el és tilta­koztak az ellen a feltevés ellen, hogy kézigránáttal végre lehetett volna azt hajtani. Czibor detektívfőnök a merényletről Az Új Nemzedék munkatársa meg­kérdezte az ügyről Czibor Ferenc dr. rendőrfőtanácsos detektívfőnököt, aki a következőket mondotta: — A rendőrség a legmegfeszitet­­­tebb munkával, óriási apparátussal folytatja a nyomozást, hogy minél előbb kézrekerithesse a tetteseket Ezért éjjel-nappal talpon vagyunk s a detektivtestület nagy része mást sem, csinál, csak ebben az ügyben nyomoz. Megnehezíti munkánkat az a­ körülmény, hogy semmi határo­zott nyom sincsen a helyszínen, csu-t­­án bombaszilánkok maradtak, me­­gekből azonban semmi bizonyosat ■om lehet megállapítani a merény­lők kilétéről. Annyi bizonyos, hogy a tettesek szakértelem nélküli embe­rek, a robbanó anyagok kezeléséhez nem értenek, amit mutat a robbanó anyagnak az ablak párkányán való elhelyezése is.­­ A detektívek jelenleg kint nyo­moznak a városban, mert valószínű­nek látszik, hogy a merénylet hát­terében politikai ok is szerepel. A Ferenc József-kaszárnyában Az Üllői-ut­ végén, a Népligettel Szemben sorakozik egymás mellett a­­Ferenc József gyalogsági kaszárnya ■sok, pirostéglás épülete. A kaszár­nyát a Forinyák-út felől szabad térség övezi. Ezen az oldalon van, mindjárt az Üllői-úti saroknál, a kétemeletes tiszti pavilion, melynek pinceablakát az út felől könnyen meg lehet közelíteni. Az épületben részben nős, részben pedig nőtlen tisztek laknak. Ott lakik Binder Re­zső ezredes, Matyók László száza­dos, Kern Elemér százados, Amber­­bot főhadnagy és Kovács főhad­nagy családostól, s rajtuk kívül még nyolc-tíz nőtlen tiszt. Amint az Üllői-út felől közeledünk a kaszárnyához a Forinyák-útra néző második pinceablak felől ki­szakított tégladarabok hevernek a földön a vastag, három centiméte­res vasrács megmaradt kis darabja kifelé görbül az ablakon, a párkány körül félméteres rés van, itt történt a robbanás. Előtte egy szakasz gya­logos járóőr sétál fel s­ alá és senkit ,sem enged még az épület közelébe . Május elseje miatt éppen szigorú készültség van a kaszárnyában. Az őr csak nagy ne­hezen enged be az ügyeletes tiszthez, aki Ruszkay Endre százados ezredügyeletes tiszt­hez utasít. Ruszkay százados aztán Riffl Sándor ezredes, ezredparancs­nok engedelmével elvezet a robba­nás helyére. Szűk lépcsőn, tekervényes folyo­són megyünk le a pincébe. Betono­zott kis szobákból áll a pince, ame­lyet a pavillonban lakó tisztek fás­kamrának használnak. Az utolsó, 48-as számú ajtón benyitunk, itt történt a robbanás. Egészen szűk, két méter széles, három méter hosz­­szúságú szoba ez, melyben az ablak alatt két ócska szekrényt állítottak egymás mellé, a sarokban pedig ha­sábfát raktak halomba. A szekrény tetejét egészen összetörte a robba­nás, az ablaknál vedig széles rés van és csupa tégla- meg vakolat­törmelék az egész szoba. A robbanás erejét mutatja, hogy az ablakkal szemben levő fal mintegy tizenöt centiméterrel hátrább tolódott és így ott, ahol a fal összeér a menye­­zettel, vékony repedés húzódik vé­gig. — Tessék elképzelni — mondja kísérőm, Ruszkay százados — mi lett volna akkor, ha úgy helyezik el a bombát, hogy közvetlen ellenál­lásra talál. Még így is, a puszta le­vegőben történt detonáció is rop­pant heves volt, mutatja a légnyo­más következtében való falhátrato­­lódás. Szemtanuk a robbanásról A robbanás pillanatában mintegy kmsz-karnavic lépésnyire a pincétől la folyosón haladt át Schwarz Jó­zsef főhadnagy, aki az esetről munkatársunknak a következőt mondotta: — Éppen ki akartam menni az Udvarra s a folyosón egyszerre mintha husánggal ütöttek volna meg, irtózatos fájdalmat éreztem, úgyhogy előre buktam. Rá egy pil­lanatra óriási csattanás hallatszott és füsttel telt meg a folyosó. Csak pillanatok múlva tértem egészen magamhoz. Pár perc múlva a min­denünnen előrohanó tisztekkel együtt feltörtük a pinceajtót és csak ekkor tudtuk meg, mi történt Azután a szobákba siettünk fel, hogy megnézzük, nem történt-e va­lakinek baja. A szobákból síró asz­­szonyok és gyermekek jöttek elénk és kétségbeesetten kérdezgették, hogy mi történt.­­ A robbanás füstjének különös mandula-szaga volt, melyet jól is­merek a harctérről, az ekrazittal végzett robbantásokból. Ezért biz­tosra veszem, hogy a merénylők föltétlenül gyújtózsinóros ekrazit­­szelencét használtak. A terep külö­nösen alkalmas volt a robbanás el­követésére, mert a merénylő a bomba elhelyezése után elhúzódha­tott az útnál húzódó árokba és ott biztosságban várhatta meg a rob­banást. Beszéltünk Gombos József had­naggyal is, aki a robbanáskor a Forinyák-út mellett elhúzódó tér­ségen állott. A merényletről ezt mondotta: — A csattanás erejéből mindjárt tudtam, hogy nagyobb robbanás történt, mert egy kézigránát felrob­banása nem okoz olyan erős dördü­­lést, mint amilyen ez volt. Futó­lépésben mentem a tisztipavillon felé, ahonnan a csattanás hallat­szott s velem egyidőben előrohantak a ligetben lévő emberek is, akik el sem tudták képzelni, mi történhe­tett. Én közben erősen figyeltem,­­hogy nem látok-e a robbanás helye felől szaladó embereket,­ de nagy baj volt, hogy a rövidzárlat miatt teljes sötétség volt a környéken és ha volt is ott valaki, észrevétlenül elszökhetett. Ötvenezer korona a nyomravezetőnek A belügyminiszter tegnap délelőtt ötvenezer korona jutalmat tűzött ki annak, aki a­ rendőrséget a ka­szárnyában elkövetett merénylet tetteseinek vagy tettesének nyo­mára vezeti. A rendőrség lázas munkája A merénylet ügyében Horváth Antal dr. rendőrfőtanácsos ma több fontos nyomozási intézkedést tett, melyekből reméli azt, hogy sikerülni fog rövidesen kézrekeríteni a teríté­seket. Ezért a sérülési osztály detfek­­tivjein kívül bevonták a nyomozás munkájába a politikai osztály detek­­tivjeit is, mert a rendőrség határozott gyanúja szerint a tettesek kommunisták voltak, akiket bizonyára kül­földről irányítottak. A detektívek ezidőszerint kint jár­nak a városban s valószínű, hogy a déli órákra már több előállítás tör­ténik. A rendőrségen ma egy ezredest hallgattak ki, aki elmondotta, hogy a robbanás időpontjában az Üllő-út sarkán, a kaszárnyával szemben szállt le a villamosról és látta, amint a fény fellobbant s utána hatalmas dörrenést hallott. Arról azonban, hogy a pavilion felől menekült volna valaki, nem tudott semmi határozot­tat mondani. Itt említjük meg, hogy a pavil­­ionnak közvetlenül a pince fölött lévő két szobája üresen állott. Ezt a két szobát kiadták egy őrnagynak, aki a Ludovikában teljesít szolgála­tot s az őrnagy eddig még nem köl­tözött be a lakásba. A szakértők egyébként még min­dig nem tudtak megállapodni abban. U| Nemzedék hogy milyen robbantókészülékkel követték el a merényletet A legvaló­színűbb az, hogy a tettesek gyújtó­­zsinóros, ekrazitszelencét használtak s valószínű, hogy a hivatalos szak­értői véleményből, melyet holnap adnak ki, szintén ez az álláspont kerül bele. 1922 május 3- Véres verekedéssé fajult a lipcsei munkások tüntetése — Az Új Nemzedék tudósítójától. —* Lipcse, május 2. A lipcsei szociáldemokrata mun­kások május 1-én a város több pont­ján gyűlést tartottak, majd zárt me­netben az Augustus-térre, a Mű­egyetem elé vonultak fel, ahol tün­tetést rendeztek. Az egyetemen a kormány parancsára kitűzték a bi­rodalmi zászlót. A munkások gyűlé­sének végeztével azonban az egye­temi hallgatók­ bevonták a birodal­mi zászlót s helyette újra az egye­tem lobogóját tűzték ki, de mint a gyűlés előtt, megint félárbócra eresztve. A tüntetők erre felháborodva meg­rohanták az egyetem épületét. A főkapu be volt zárva, egy csoport munkásnak azonban mégis sikerült bejutni az egyik mellékbejáraton. Ezek az egyetem zászlaját letépték és kidobták az utcára, ahol a tüntető munkások a lobogót rongyokra szaggatták. Ezalatt az egyetem bel­sejében a hallgatók és a becsődült munkásság között dulakodás kelet­kezett, melynek során több munkást véresre vertek. A tüntetés végül is odáig fajult, hogy a rendőrségnek kellett közbe­lépni.­ A tüntetők a rendőröket is megtámadták, mire ezek fegyverü­ket használták. Több munkás meg­sebesült. <XXXXX»0000000000000000000Q000000OOO0OOPOOfXXXX>00000O Gömbös és Karicsek Nagy cikket közölt vasárnap a Neue Freie Presse Gömbös Gyulá­ról, akinek egyénisége, ha nem is egészen híven, de igen érdekesen domborodik ki ebből a figyelemre­méltó tanulmányból. Kár volna, ha Magyarországon csak a bécsi lap gyérszámú olvasóiban keltene ez a tanulmány reflexiókat s ezért meg­állunk egy percre mi is a bécsi lap közleménye mellett. „Karicsek", akinek nevét e cik­künk címébe tettük, nem más, mint IV. Károly, Magyarország apostoli királya. Gömbös bizalmas táviratai­ban Őfelsége „Karicsek” néven sze­repelt. Azt hisszük, hogy ha IV. Ká­roly tett volna esküt annak idején mint tiszt Gömbös Gyulára, hogy életét, vérét feláldozza érte, ha kell, szárazföldön, vizen és levegőben . Gömbös Gyula sorsa később rosszra fordul, IV. Károly sohasem adomá­nyozta volna neki a „Gömbicsek” nevet. A háború végén Gömbös Gyula százados Hazai Samu bárónak volt a tisztje. A bécsi lapból megtudjuk, hogy akkoriban minden áron meg akarta menteni a királyt és a di­nasztiát s e célra két hadosztályt kért Hazaitól, majd Andrássytól. Rokonszenves vonás ez Gömbös egyéniségének rajzában, de a kép harmonikusabb és egységesebb lenne, ha Károlyi Mihály, akit Gömbös két divízióval el akart fo­gatni, ugyanezt a Gömböst a forra­dalmi kormány attaséjává, ki nem nevezte volna. Károlyi Mihály eb­ben következetlen volt. Nagyon érdekes az is, amit Göm­bös mond el önmagáról a bécsi lap cikkében. „Barátaimat el nem ha­gyom“, mondja Gömbös. „Tisza Kálmán azt mondta­ egyszer, hogy barátait követi egészen a börtön aj­tajáig. Én még tovább megyek, én követem barátaimat a fegyház cel­lájának belsejébe is. A bűntettest sem hagyom el, ha barátom.“ A ba­rátságnak s a baráti és politikai szövetségnek ily értelmezéséről Gömbös barátai nyilván nem a bécsi lapból fognak értesülni, hanem köz­­vetetlenül Gömböstől is elégszer hallhattak már hasonló nyilatkoza­tot. Mi azonban, akik tőle távolabb állunk, csak a lapból vettük tudo­másul ezt a nagy érdekességű nyi­latkozatot. A budaörsi ütközettel kapcsolat­ban Gömbös a bécsi lap szerint gú­nyos hangon emlékezett meg a ki­rályi csapatok vezetőinek straté­giai tehetségtelenségéről. „Meg kel­lett volna szállniok a Kis-Svábhe­­gyet s onnan lövetniük kellett volna a Várat és az antilegitimisták fő­hadiszállását. Akkor mindnyájan elvesztünk volna.“ Elhisszük. Azt is elhisszük, hogy Gömbös vezérkari százados ezt a király helyében meg is tette volna, D­e azt is hisszük, hogy IV. Ká­r­oly sohasem lövette volna Buda­pestet és csak azért, hogy ellenfe­leit leverje, sohasem lett volna ké­pes ártatlan polgárok százainak vagy, ezreinek életét a­ budai vár rommálövetésével kioltani. Szóval kétségtelen előttünk is, hogy Kari­csek rosszabb stratéga volt, mint Gömbös. A Gömbösről szóló tanulmány, egészen jól látja a helyzetet, amikor felismeri Bethlennek és Klebelsberg­­nek azt a törekvését, hogy meg kel­lene erősíteni azokat a társadalmi osztályokat, melyek 1918 előtt az or­­­szág sorsát intézték s valami kom­promisszumot kellene létrehozni ezek között és a föld népe között, a­­míg Gömbös ezzel szemben kizárólag a „paraszt-demokráciára” támaszko­dik, de abban már téved a meg­figyelő, hogy Gömbösnek minden , hatalma a kisgazdákból ered. Nem,­­ máshonnan ered. De erről ne be-­­széljünk, hiszen fiaink és unokáink oly sokat fognak erről beszélni, mint amennyit mi hallgatunk. „Brutális harc folyik itt a hata­lomért . Elhisszük. Azt is elhisszük, hogy nagyon meglehet, hogy Ma­gyarország történetének most kö­vetkező fejezetét Gömbös fogja megcsinálni. Nagyon lehetséges, ha bizonyos (miután a történelemben van logika), hogy az a fejezet na­gyon rövid lesz. A bécsi lap Napó­leont lát Gömbösben. Jó, Napóleon győzött Egyiptomban, végig gázolt­ Itálián, Németországon, Ausztrián, kergette az orosz hadsereget Moszk­ván túl, itz volt Hispániában, reme­­­gett tőle Anglia s királyságokat te­remtett és osztogatott. Gömbös itt még nem tart. Igaz, hogy az idők­ ma kissé hasonlítanak Napóleon ko­rához; most is lecsúsztak császárok­ és királyok s nagy urak lettek ki­csiny emberek. Murat, Beauharnais és mások miniatűr utódaira moso­lyog ma is a szerencse napja. De hol van már a nápolyi király­­ság és hol van a vesztfáliai király­ság is?! Hagyjuk különben a hasonlatokat, s fejezzük be reflexiónkat egy jól­eső ellentéttel. Gömbös ma ur Buda várában, „Karicsek” nyugszik a temetőben. Ha az, aki ma halott­ volna ma ur Buda várában, Gömbös nem feküd­nék a temetőben. I Férjhez. I menő leányok, asszonyok, előkelő, szép || matt teiitet úgy érhetnek el a legbiz­­t­­ossabban, ha Diana-alabristrompudert­o­n és Diana-arckrémet használnak. Hasz­­­­nálati utasítást, ingyen i­s adunk minden dobozhoz. ,a szeplők, pattanások, mitesszerek, arcfoltok egyedüli biztos ellenszerei e készítmények. Forradalmat­­ idéztek elő a női szépségápolás terén és IS­I minden. H nő, aki egyszer kísérletet tett velük, |§ állandó híve lett a Dia­na-készítmények­ &§ II nek ; a báj, kellem és szépség biztos zálo­­g§ P gát kapja az asszonyt és I eg­yaránt érdeklő Diana-készítményekben. " Mindenütt kapható."

Next