Uj Nemzedék, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

4 Szám­oai U| Nemzedék A kolozsvári egyetem tegnap ünnepelte ötvenéves jubileumát Szegeden A kormányzó avatta fel a tiszteletbeli doktorokat — Az Új Nemzedék tudósítójától.­­­ Szeged, június 30. . A kormányzónak Do­rozs­mán éj­szakázott „Turán“-vonaala június 29-én reggel indult el Szeged felé. Érkezését 31 ágyúlövés jelezte. Sze­ged állomásán diszszázad várta a kormányzót. Ennek jobb szárnyán a honvédség főparancsnoka tett je­lentést a kormányzónak. A diszszá­­zad megszemlélése után a kormány­zó a városi hatóságok, a városi kép­viselőtestület, az egyházak, a hiva­talok és a társadalmi egyesületek tisztelgését fogadta, kiknek élén Aigner Károly főispán intézett a kormányzóhoz üdvözlő beszédet: Mi, szegediek, — mondotta a többi közt, — úgy érezzük, hogy t­ömélt­ósá­god haza jött közénk, hogy egy pilla­natra kipihenje az országlás súlyos gondjait és hazajött megtekinteni leg­régibb híveinek táborát a keresztény erkölcsért és a­ nemzeti egységért a közelmúltban vivoit titán­­harcok­ után. . Az üdvözlés után a kormányzó a következő szavakkal válaszolt: — Nem kell ismét hangoztatnom azt a boldog érzést, mely eltölt, valahány­szor átlépem városuk küszöbét. A kö­zelmúltak oly sok szála­ fűz ide és oly sok emlék ébred fel bensőmben, hogy úgy érzem, mintha hazatérnék, mikor Szegedre jövök. Benső örömmel halot­tam a főispán úr szavaiból, hogy az egyetem, melyet Szeged városa oly lel­kes örömmel karolt fel, ideérkeztének első percétől kezdve mily hamar és teljes mértékben egybeforrt a város kö­zönségével. A menekültek kedves ott­honra találtak, a vendéglátó Szeged hazafias közönsége pedig nagy tudomá­­nyú és hasznos munkatársakat nyert bennük. Szeged, melynek oly nagy és magasztos hivatása van hazánk e ré­szében ezentúl még szilárdabban fog állni a magyar kultúra bástyájaként. A főispán úr által tolmácsolt, lelkes üd­vözletüket­ melegen köszönöm.­­ A kormányzó ezután a közönség lelkes éljenzése közben a katonai gyakorlótérre hajtatott, itt szőkébb törzsével lóra szállt és szemlét tar­tott a szegedi helyőrség felett. A szemle után a Turán-vonathoz haj­tatott, innen átöltözés után a Ró­­■kusMemplomba, ahol Várhelyi Jó­zsef, pápai prelátus ünnepi Te Deum-ot celebrált. Az istentisztelet után az egyetem központi épületé­ben megkezdődött az egyetem jubi­láns díszközgyű­lése. A jubilá­ris közgyűlés • Menyhárth Gáspár dr., a Ferenc József Tudományegyetem rektora, az egyetem dísztermében üdvözölte a kormányzót és felkérte a díszköz­gyűlés megtartásának kegyes enge­délyezésére. A kormányzó az üdvöz­lésre a következőkben válaszolt: — A magyar kir. Ferenc József Tu­dományegyetem mai, félszázados év­fordulóján büszkeséggel tekintünk vissza azokra az évtizedekre, melye­ken át az egyetem régi székhelyén oly kiváló eredménnyel végezte fel­adatét és nemzedékeket nevelt a ma­gyar kultúrának. Kultúránk fenntar­tására és emelésére a mai, nehéz idő­ben fokozott mértékben van szüksé­günk. Meg vagyok győződve, hogy a magyar kir. Ferenc József Tudomány­­egyetem, midőn Szegeden új hajlékra talált, itt az Alföld metropolisában ugyanazzal a lelkesedéssel és fárad­hatatlan buzgalmmal fogja kulturmisz­­szióját teljesíteni, mint Erdély bércei között. Bizton remélem, hogy ez az egyetem a tudományok fejlesztése mellett, mint eddig, úgy a jövőben is, nemes versenyben többi főiskolánkkal, hagyományaihoz híven, önzetlen haza­­fiságra és a tudományok szeretetére fogja nevelni, hazánk ifjúságát és meg vagyok győződve, hogy az az­ ifjúság, mely egyetem falai közül indul az élet útjára, az egyetem dicsőségére , a haza javára mindenkor elöl fog járni a haza iránti kötelesség teljesítésében. Isten áldását kérve a Ferenc József Tudományegyetem működésére, a dísz­közgyűlés megtartását ezennel meg­engedem. Ezután a rektor visszapillantást vetett az 50 éves egyetem megalapí­tására és a kezdet küzdelmes, nehéz éveire. Megemlékezett az egyetem régi munkatársairól, olyanokról, akik már a sirban pihennek és olyanokról, akik még az élők sorá­ban vannak. Majd Tóth Károly dr., jogkori dékán ünnepi beszéde következett: — Ez a mostani lelkes atmoszféra kötelességemmé teszi, hogy oly kér­désről beszéljek, mely kérdés ennek a nemzetnek élet-halál harcával kapcsolatos. — A nagy összeomlás után szo­morú idők következtek a kolozsvári egyetemre. A románok felhívására, hogy tegyük l­e a hűségesküt, azt válaszoltuk, hogy Magyarországnak tett eskünkhöz ragaszkodunk, a ro­mán imperium­ot el nem ismerjük és tiltakozunk ellene. (Éljenzés.) Az egyetem tanárait ezért a magatar­tásért üldözni kezdték, lakásuktól megfosztották, megalázták s az ül­dözés, a hontalanság, a bujdosás után kifosztva minden tudományos kincsünkből, most itt állunk, de itt állunk tisztán és mocsoktalanul. Mi itt, a nagy magyar Alföld kellős kö­zepében álló tilalomra, jajkiáltás vagyunk. Meg vagyunk győződve, hogy nincs földi erő, mely a Kár­pátok gerincét elsodorja, nincs ha­talom, mely a magyar Tiszát há­rom felé vágja és mely húszmillió magyar lelkéből ki tudná ölni a ha­zaszeretetet. Sokan elfelejtik, hogy Trianonban csaknem minden elve­szett, de nem vehették el hitünket, jövőnket, mert megmaradt egy, amivel ezt a hitet, a jövőnkbe vetett hitet megvalósíthatjuk, megmaradt a maga ideális lelkével a magyar ifjúság. Kérem Önöket, álljanak egy emberként, amint állott a magyar­ság a múltban, a mögé a férfiú mögé, akit a Gondviselés küldött ne­künk, akiben Széchenyi szelleme testesült meg, álljanak Magyaror­szág kormányzója mögé. (Lelkes él­­jetszés.) Kovács Gábor az egyetemi ifjú­ság nevében fogadalmat tett a ki­tartó, céltudatos munkára, majd Csengery János, a bölcsészeti kar dékánja,­ előadta a jubiláló alka­lomra irt ódását. Ezután a nemzetgyűlés, az Akadé­mia, a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium, valamint a tudományos társaságok képviselői üdvözölték az egyetemet. A doktorrá avat­ás Az üdvözlések elhangzása után az egyetem tanácsa József királyi her­ceget, Bethlen István gróf minisz­terelnököt, Somogyi Szilveszter dr Szeged város polgármesterét és Dohnányi Ernő zongoraművészt tiszteletbeli doktorrá, ifj. fivér Ele­ket, giczei Diószegi­y Istvánt, Dudits Ernőt pedig sub auspiciis guberna­­toris doktorrá avatta fel. A gyűrű átadásakor a kormányzó a suit aus­piciis gubernatoris doktorokhoz be­szédet intézett. A gyűrű komor vas­anyaga, mely megfelel az ország mai nehéz helyzetének, — mondotta egyebek közt — emlékeztesse önöket mindenkor a haza iránti komoly feladatok teljesítésére. A tiszteletbeli doktorok nevében József királyi herceg és Bethlen István gróf mondott köszönetet. Az ünnepi közgyűlés a rektor záró­sza­vaival és a Himnusz eléneklésével ért véget. Délben a Tisza-szállóban 500 terí­tékes bankett volt. Délután a kor­mányzó kíséretével a DEM­KE épü­letébe hajtatott a Horthy Miklós Egyetemi Internátus ünnepi felava­tására. Az épület bejáratánál Meny­hárt rektor üdvözölte, majd az egye­temi ifjúság sorfala között felvezet­ték az internátus épületébe, ahol megkezdődött a felavatás. Somogyi polgármester meleg szavakban ajánlotta fel a DEMKE épületét az egyetemi internátus céljaira. A pol­gármester szavaira, Menyhárt Gás­pár rektor válaszolt. Végül a kor­mányzó mondott néhány szót, majd kíséretével megtekintette az inter­nátus berendezését, majd fél hat órakor a katonai sportpályára haj­tatott, a körlet katonai sportünne­pélyére. A katonai sporttelepről a kormányzó a Tisza-Szegedi Evezős Klub hajósá­torával szemben a Tisza­­parton felállított díszsátorhoz haj­tatott, ahonnan jó fél órán át nézte az evezősversenyt, voltak a fővárosiaktól, azonban­­fiat­­tal­ok és néhány év m­úlva már elől lehetnek. A vidék a távolugráson kívül a rúdugrás bajnokságát is megsze­rezte a debreceni Hadházi­ Dezső révén. A 400 méteres gátfutásban Béra i­s könnyen ért el nemzetközi­ viszonylatban jelentéktelen orszá­gos rekordot igen gyenge ellenfelei­ előtt. Gerelyvetésben a harmadik helyezett is elérte az ötven métert, amivel­ az elmúlt hét évben bajnok­ságot is lehetett volna nyerni. A­ 3000 méteres gyaloglásban Szabin­áz, aki ezúttal tisztán ment, megköze­lítette saját rekordját. Hóra szúrást­ kapott , és ezért messze maradt Szablyártól. Dicséretére válik azon-­­ban, hogy a második helyért való küzdelmet akkor sem adta fel, ami­kor szúrása miatt már a harmadik­­ helyre esett vissza. A verseny rész-,­­letes eredménye különben a kövtet­kező­ , 200 méter. Bajnok: Gerő Ferenc (KAOE) 22.4 mp, második Juhász György (MTK) 22.6 mp., harmadik Kurunczy Lajos (MTK) 22.7 mp. Távolugrás. Bajnok: Molnár Fe­renc (Székesfehérvári TC) 684 cm., második Somfay Elemér (MAC). 680 cm., harmadik Bakó Kálmán,­ (MAC) 654 cm. Hal­uska 645, Kovács 633 és a­­szegedi Ottovay 635 centi-­­métert ugrott, Petrasovszky boka­rándulása miatt nem indult. 3000 méteres gyaloglás: Bajnok: Szabig­ár Péter (FTC) 14 p. 25.6 mp., második Hóra Ferenc (FTC), har­madik Lichter Sándor (MTK).­­ Gerelyvetés. Bajnok: Csejthey Lajos dr. (BEAC) 1­4.34 m­., második* Rmizsalovszky Ferenc (FTC) 53.23 im.] harmadik Gyür­kő Lajos (FTC) 56 m., 800 méter. Bajnok: Benedek János­ (MAC) 1 p. 57.7 mp., második Fonyó­ Márton (MTK) 2 p. 0.5 mp., harma­dik Görög Jenő (MTK) 2 p. 3.5 mp. Steiner (MTK), aki az első, 56 má­sodperces kört végigvezette, 500-nál feladta, Benedek 150 méterrel a cél­ előtt a külső pályán ment el Fo­j­nyótól és hatalmas finissel, mintegy,a húsz méterrel nyert. 0000 méter. Bajnok: Némethy Jenő­ (FTC) 16 p. 4,6 mp., második Csu­kay József (MTK) 16 p. 14,2 mp., harma­dik Király Pál (ESC), negyedik­ Ipolyi László (Győri Haladás), ötödö­dik Tóth Lajos (Székesfehérvári­ TC). Vár­adi, Koszta, Bese, Krausz,­ Kulc­sár, Steiner Pál és Csékey (Karcag) feladta. Csi­kay és Né­­­methy együtt megy az utolsó körig, itt Némethy könnyen kihuz és 50 méterrel nyer. ■ Rúdugrás: Bajnok: Hadházy De­zső (Debreceni MOVE) 340 cm., má­­sodik Brausz Mihály (FTC) 330 cm., harmadik Brausz Károly (FTC)­ 330 cm. 100 méteres gátfutás. Bajnok: Be­reits László(MAC) 59.3 mp. Orszol­­j­nos rekord. Második Heffer Béla, (KAOE) 60.3 mp., harmadik Braun, József (ESC) 61.8 mp. — (Petracsek Ferenc nyerte meg a­ Szemere-emlékversenyt.) A pestszentlő-ő­rinczi Szemere-féle lövősérel tegnap­ délután rendezték céllövőink legnagyobb versenyét, amely a céllövés magyar apos­tolának, Szemere Miklósnak emlékét hirdeti. A verseny tavalyi győztese Tet­te,­ Emil volt, az idén ezt a dicsőséget­ többszörös bajnokunk, Petracsek Fe­renc, a Budai Polgári Bévé­szegylet tag­ja szerezte meg 10 találattal, 199 egy­séggel. Második Velez Rezső (Jogász Sportegylet) 29:196, harmadik Császár János 29:193, negyedik Tröszti dr. (Kis­pesti MOVE) 29:191, ötödik Iván Sándor (Budai Polgári Lövészegylet) 29:182. A verseny után a győzteseknek Karafiásh Jenő dr., a nemzetgyűlés háznagya, a Céllövő Szövetség elnöke lelkes beszéd kíséretében adta át a tiszteletdíjakat. A Szövetség arany szivarkaszelencét, a fő­város értékes festményt, a honvédelmi miniszter ezüstserleget, a MOVE mi­niatűr fegyvert, a Fegyvergyár Frommer­­pisztolyt adott. Szép gárdával vonult fel a versenyen a nemrég alakult MOVE Műegyetemi Lövészegylet, amelynek fia­tal versenyzői nemsokára legjobb céllö­­vőink méltó ellenfelei lesznek­. (A szerdai regattán) fővárosi egye­sületeink közül csak a Neptun indult az egyék versenyben és győzött is a Sze­gedi Evezős-Egylettel szemben. A kez­dők palánkos négyesében a Szegedi Ti­sza Evezősegylet, a négyevezős verseny­ben kormányossal a Szegedi Evezősegy­let, a kezdők egyes versenyében és a Benedek, Gera és Molnár kitűnő eredményeket értek el az első bajnoki napon — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Azokat, akik fanatikusan hisz­nek a magyar atlétika hatalmas fej­lődésében, büszkeséggel tölthette el a bajnoki viadal első napja. A leg­több verseny átlageredménye jóval felülmúlja a régi eredményeket, sőt számos olyan verseny volt, ahol a harmadik helyért jobb eredményt kellett elérni, m­int amennyivel évekig bajnokságot nyertek. Az eredmények közül messze ki­magaslik Benedek Jánosnak, a MAC nagyszerű középtávfutójának 809 méteren elért 1 p. 57.7 mp­-es ideje, amely a legjobb bajnoki eredmény és csak fél másodperccel gyengébb az országos rekordnál. Benedek azonban ezt az időt, mint jó idő óta minden győzelmét, könnyen érte el, a finisben valósággal megszaladván ellenfeleitől. Erős nemzetközi ver­senyre volna neki szüksége, hogy m­ai tudása teljesen kibontakozzék, mert meggyőződésünk szerint ma őt még o­p. 56-tal sem lehet megverni. Tegnap győzelmével különben elérte Bodor Ödönnek azt a rekordját hogy megszakítás nélkü­l négy ízben, egymásután nyerte meg a 800 méte­res magyar bajnokságot. A nyolcszázason kívül különösen a 200 méteres síkfutás és a távol­­ugrás eredménye mutat örvendetes javulást. 200 méteren­­févő igazolta róla való jó véleményünket és köny­­nyen, három méterrel verte meg Kurunczyt, akit a célban sokat ja­vult klubtársa, a fiatal Juhász is megelőzött. Gerő ideje évek óta a legjobb eredmény ezen a távolságon és bizonysága annak, hogy a ma­gyar atlétika méltán vár még nagy eredményeket elől a kivételes sprinttehetségtől. Távolugrásban Molnár Ferenc, a kitűnő székesfe­hérvári atléta utolsó ugrásával szo­rította a második helyre a végig ve­zető Somfay Elemért, aki azonban így is a legjobb, eredményét érte el, formája állandó javulásának megfe­lelően. Érdemes megjegyzni, hogy 1897 óta csak három ízben nyerték a magyar bajnokságot 680-on felüli eredménnyel. Molnár és Somfay te­hát Szathmáry Kálmán, Kovács György és Gáspár Dezső méltó nyomdokába lépett. Nagy csalódást keltett az 5000 mé­teres síkfutás. Mindenki tudta, hogy Németh­­ a vasárnapi 1500-asra való tekintettel kímélni fogja magát, de senki sem várta, hogy ellenfelei még 16 percen belül időt sem tud­nak kiszorítani belőle. Szánalmas volt nézni, hogy a versenyben elin­dult kilenc fővárosi futó közül hat miként adja fel egymásután a ver­senyt. Annál nagyobb dicséretet ér­demel Ipolyi László és Tóth Lajos, Győr és Székesfehérvár két derék futója, akik becsületesen végigfu­tották a versenyt. Egyelőre messze 1922 július 1. gga~».gsis asu wrasse-^^v,' i a -vtum- FfwiMBaa

Next