Uj Nemzedék, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

A's'•’fedik évfelyd­m, 172.­­857 szám lyijp / JEL^O^ kOfOna U Budapest, 1922 augusztus J Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker., egy hónapra 200 korona, negyedévre 560 korona. 1%/~\ V ITUS' A­­ AT A TUSI­A A r* Honvéd­ utca 10. szám. — Telefon­szám: 127—46. Egyes szám óra helyben, vidéken és pályantívakon 1127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók : 1­0 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—20, 7—21. — FiókkiadóHivatal: IV., Duna­ u. 6. Reklamációk: 19—25 és 121 — 41. Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41. t*1ér©gke¥erék Napok óta nagy a sürgés-forgás a liberális sajtó boszorkánykony­hájában. Sü­störögnek a lombikok s lent a föld alatt olyan ügyesen keverik a folyadékot, hogy észre sem veszi mérgező hatását az, akinek beadják. Vasárnapra a jó öreg Lloyd sütöget el pár nagyot pukkanó viharágyut, elmélkedvén afölött, hogy Héjjasnak nem kell a­ forradalom letörését emle­getnie, míg magyar kormány van, amely jogosítva van a forradalom letörésére, viszont fiatalabb faj­testvérei már napok óta minden igyekezettel arra törekszenek, hogy sületlen és tendenciózus jö­vendöléseikkel a kormányzatot megbontsák s újra zavart idézzenek elő. A liberális boszorkánykonyha kétszinü cselvetését látjuk. Igaz­ság az, hogy a forradalmakkal szemben a kormánynak nem joga, hanem kötelessége szembeszállni. De nem egyedül. Láttuk a forra­dalmi októberben és márciusban, hogy a társadalom megszervezett­­sége nélkül a kormányok is tehe­tetlenek. Ha a társadalom kocso­nyás gerincű, szervezetten, lehet akármilyen ,erős a kormány, a forradalom sohasem felülről, ha­nem alulról kezdődik, tehát a tár­sadalom erős mellén kell megtör­nie. Héjjas Iván ezt nem felejtette el sz­épen erre hivja fel mindenki figyelmét s ezért a kormánynak nem szabad a társadalom szervez­kedése elé gátat vetni. Mi megmutatjuk a Héjjas miatt aggódó Lloydnak ezeket a farka­sokat is. Saját fajtestvérei. Mig ő akadémikus egyoldalúsággal és a külföld felé ujjmutogató ravaszko­dással féligazságokat csavargat az ismert rabul jázsikával, addig testvérkés kölyök­farkasokként üvöltik, hogy egyik­ keresztény csoportosulás a kormány ellen tör s hogy itt akarnak bomlasz­tani, ott akarnak mállasztani. Ne gondolják ezek a lapok, hogy a keresztények mesterkedésüket már nem értik. Keserves tapasztala­tok alapján megtanulták a nyel­vüket. Míg másokra kiabálják a bomlasztás vádját, ők a földalatti mesterkednie, az aknalerakók, a méregkeverők, mert aljas gyanú­sításokkal ravaszul akarják az egységes keresztény frontot meg­bontani. Ismét disznósokra va­dásznak, akik szájuk ize szerint nyilatkoznak, kiknek rövidlátása beugrik ennek a kétezeréves bom­lasztó taktikának s ezeknek nevé­vel akarnak cégjelzést találni a mérget tartalmazó üvegeikre. De a társadalom már ismeri ezt a cé­get. A kormányt ugrathatják, de a magyar és keresztény társadal­mat nem. A kormány és társada­lom együtt áll ellen a földalatti munkának. Mert ez az igazi akna­munka, amire Héjjas Iván cél­zott. Hiába bölcselkedik az öreg farkas, a Lloyd, méregkeverés folyik,, a fiatal farkasok csaholása igazolja Héjjas Ivánt és ébren tartja a társadalmat. A mai ülésre — mint hétfőn szo­kásos — a képviselők csak későn gyülekeztek. Tizenegy órakor alig voltak néhányan a teremben, első­nek a kormány tagjai érkeztek meg, Bethlen István gróf minisz­terelnök, Vaus József, nagyatádi •Szabó István, Rakovszky Iván, Du­­ruváry Géza, Huszár Károly, elnök tizenegy óra után tíz perccel nyi­tot­ta meg az ülést és bejelentette, hogy az indemni­­tási vita véget ért és szavazás előtt Daruváry Géza igazságü­gyminiszter kíván felszó­lalni. Daruváry Géza igazságügymi- I niszter: Kötelességemnek tartom, hogy néhány szóval válaszoljak az intemnitási vita során el­hangzott megjegyzésekre. Mindenekelőtt Hu­­bert képvislő úrnek válaszolok, aki rendkívül heves támadást inté­zett a bíróság ellen. Ez a parlament, életében új jelenség. Mindig, bár­milyen hevesek voltak is a viták, s a pártok kihagyták vitáikból a bíró­ságot. Ez megfelel alkotmányunk szellemének, melynek alapelvei kö­zött van a bírói hatalom önálló­sága, a független bírói hatalom éri­n­thetetlensége. Hébert indoka az volt, hogy a bí­róságok megszűntek függetlenek lenni. Erre három érvet hozott fel. Először­ azt, hogy elfogultak. Ez súlyos támadás, amely azonban a függetlenség kérdésével nincs ösz­­szefüggésben. Második érve, hogy a birák előmenetele a kormánytól függ. Ennélfogva a birák nem füg­getlenek. Erre az a válaszom, hogy az állami bíróságokat szervezésük­től kezdve, 1871-től a birákat min­dig a kormány előterjesztésére ne­vezték ki. Ez azonban sohasem érin­tette a birák függetlenségét. Egyéb­ként ezen a téren nem visszafejlő­dés, hanem bizonyos előrehaladás történt. A legújabb törvény értel­mében ugyanis a birák egyik fize­tési fokról a másikra, automatiku­san lépnek elő. Hébertnek ez a vádja is elesik. — Egyébként minden művelt or­szágban a kormány előterjesztésére nevezik ki a bírákat. — Harmadik érve az volt, hogy a háború alatt hozott törvény felfüg­gesztette a birák áthelyezhetetlensé­­gét. Ez sem áll, mert a birák most­­is saját kérésükre helyezhetők csak át. Megesik ugyan hogy az áthelyezhe­­tetlenséget megszüntették, de ez leg­utóbb a polgári perrendtartás életbe­léptetésekor történt és azóta elvesz­tette hatályát. Remélem, hogy ez a­ támadás a bíróság ellen elszigetelt jelenség fog maradni, mert lényeges érdeke a nemzetnek, a hazának, hogy a bírák tekin­télye érintetlen maradjon.­­ Erkölcsi lehetetlenség, hog­­z a támadás a Házból indult ki. A tisztelt, szociáldemokrata párt sem fogja a képviselő urat ezen az úton követni, mert csak szaporítaná ez­zel azoknak a számát, akik­­ azt mondják, hogy a szociáldemokrata­párt távol áll a nemzet érzelmi vi­lágától. A­­bíróság iránt mindenki a legteljesebb tisztelettel viseltetik. Ezt láttuk itt a Házban is, midőn több ízben elhangzott az az óhaj, hogy egy, vagy más ügy elintézé­sét a bíróságra kell bízni. —■ Éppen a túloldalon ülő képvi­­­­selők közül Strauss István és Fá­bián Béla emelte ki, hogy a bírósá­gok törhetetlen szorgalommal és elérhetetlen pártatlansággal teljesí­tik kötelességüket. ■ Varsányi Gábor: És a legnagyobb nélkülözések közepette. Daruváry Géza igazságügymi­­niszter: Nekünk egy kötelességünk van, hogy enyhítsük a bírói kar anyagilag nehéz helyzetét. Fábián Béla: Átmeneti segélyt! Ihtruváry Géza igazságügy-mi­niszter: Több oldalról­­intéztek tá­madásokat az amnesztia ellen. Hé­­bert képviselő úr a legradikálisabb álláspontra helyezkedett és azt mondotta, hogy a politikai vétsé­gekért a trianoni békeszerződés ér­telmében nem szabad elítélni senkit sem. Ha valakit bűntény miatt bíró­ság elé állítanak, ezt mégsem lehet zaklatásnak nevezni. Különben nem áll a nemzet ér­dekében, hogy a békeszerződés erő­szakos alkalmazásához forduljunk ilyen esetekben. Györki képviselő úr azért panaszkodott, hogy az am­nesztiát nem hajtották végre. Huszonötezer kommunista kapott amnesztiát . Statisztikai adatokat mutatha­tok be, hogy 26.800-an nyertek am­nesztiát. Ezek közül huszonötezer kommunista volt, vagy a forrada­lom idején követett el bűntényt. Ami azt a­ megjegyzést illeti, hogy nem adatott kivételes kegyelem, szóval olyan kegyelem, amely azokra vonatkozik, akik közkegye­lemben nem részesültek, erre azt válaszolhatom, hogy tizenhárom esetben adatott már kivételes ke­gyelem, kilencvenkét kivételes ke­gyelmi eljárás pedig folyamatban van. A kegyelmi kérvények a leg­lelkiismeretesebb megfontolás tár­gyává tétetnek és a magam részé­ről hajlandó vagyok azokat a békü­­lékenység és engedékenység szelle­mébe,­ átnézni.­­ Propper Sándor képviselő tá­madást intézett a volt igazságügy­­miniszter és az igazságü­gyminiszté­­rium tisztviselői, ellen, amidőn azt mondotta, hogy a rab munkások által készített bútorokat élesen ösz­­szevásárolták. Propper úgy tün­tette föl ezt a dolgot, mint a ra­bok munkájának kizsákmányolását. Büntetőtörvényünk értelmében a szabadságvesztésre ítélt bűntette­seknek szervesen kiegészítő része a munka kényszerkötelezettség. A ra­bok ezt a munkát természetesen ingyen tartoznak teljesíteni. Ha kapnak díjat, az inkább serkenté­sül szolgál, nem lehet munkabérnek­ tekinteni, hanem egyszerű jutalma­,­zásnak a jó magaviseletért. Nem lehet ezt a díjat a munkabérekkel összehasonlítani, mert akkor azé volna a helyzet hogy aki büntetve van, gazdaságilag sokkal szerencsé­sebb körülmények között él, mint­ az, aki szabadon folytatja tevé­­kenységét.­­ Az államnak így tetemes munka­­­erő áll rendelkezésre a letartóztatási intézetekben, amelynek felhasználá­sánál szociálpolitikai, büntetőjogi és gazdaságpolitikai szempontok az irányadók. A munkaerők egy részét­ arra használják­, hogy a letartóztat­­ási intézetekben lévő ipari műhe­lyekben dolgozzanak. A tárgyak leg­­nagyobb részét az állami szükséglet fedezésére fordítják, egy­ része pedigy­ az állami közalkalmazottak, különö­sen az igazságügym­­inisztérium köz-­­alkalmazottai szükségletére szolgál Visszaélésekről szó sem lehet. Négy nagy letartóztatási intéze­­­tünkben ipari munkára a rabok ti-­­zenegy százalékát használják fel, ki­­lencvenegy százaléka pedig állami­­ szükségletek fedezésére megy, tehát­ csak kilenc százalék szerezhető meg­­vásárlás útján. ■ Az indemnitás során többször föl*­merült az az óhajtás, hogy a kor­mány tájékoztassa a nemzetgyűlést­­ milyen munkával szándékozik fog­lalkozni. . Javaslatok a kivételes hata­lom pótlására Daruváry Géza igazságügym­­i-­ niszter: Az igazságügy m­in­i­sz­té­riumban már elkészültek azok a ja­vaslatok, amelyek pótolni fogják a kivételes hatalom alapján kibocsá­tott rendelkezéseket. Ezeknek egyik részében van a törvénytelen gyer­mekek fokozott védelméről, a peres eljárás egyszerűsítéséről, a bírói és ügyvédi vizsgákról, stb. szóló­­ ja­­­vaslat. A második csoportban olyan törvényjavaslatok vannak, amelyek a kivételes állapotra tekintettel az államhatalom fokozott erejét céloz-­­zák. Teljesen megszüntetni ugyanis ezt nem lehet, hiszen egész Európa és vele együtt Magyarország is, ki­vételes állapotban van. Ezenkívül elkészült az uj váltótörvény és a‘ felsőházi törvény is. Ezeknek be­nyújtása a munkarend­­folyamán meg fog történni. — Elkészült végül évtizedes munka eredményeként az uj pol­gári törvénykönyv, amelyet 1915- ben beterjesztettek és bizottság előtt is tárgyaltak. — Végül néhány szót akarok a jogrendről mondani. (Halljuk! a baloldalon.) A jogrend fennállásá­nak két feltétele van. Egyik az, hogy a nemzet zöme magáénak vallja a fennálló jogrendet. Ez a M miniszterelnö egységes polgári­­ szociáldemokraták ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától. J­a.

Next