Uj Nemzedék, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

1922 augusztus 1. új Nemzetiek Au­gusztus 6 án lesz az erdélyi Magyar Szö­vetség közgyűlése Bukarest, Július 81. (Orient-Radio.) Ugron István és Jósika Samu báró lépéseinek ered­ményeképpen a kormány megen­gedte, hogy a Magyar Szövetség közgyűlése Kolozsvárott augusztus 6-án megtartható legyen. A közgyű­lés a többi között tárgyalni fogja az alapszabályok módosítását is, annak az eszmecserének alapján, melyet a szövetség vezető tagjai a belügyminiszterrel folytattak, aki ebben az esetben a szövetség műkö­dését engedélyezi. »**♦*«»..* **♦»*«♦•*♦»»*♦« »♦*♦«♦♦«« Szállított-e földiszert a német búvárha­jók által elszllyesztett Lusitania! A németek szakértők kiküldését ké­rik a hajó kiemeléséhez — Wilson a hadüzenetkor tudta, hogy a Lusi­­­­tanián hadianyag volt — Az Új Nemzedék tudósítójától.­­Berlin, július 31. A német közvélemény ügyeimét a belső politikai válságról egy pilla­natra elterelte a Lusitania óceán­járó kiemelésének ügye. A hajót tudvalevően német bú­várhajó sü­­­lyesztette el a világháború alatt. Az angolok most kezdik meg­ a hajó ki­emelését. Berlini parlamenti körökben kér­dést intéztek a kormányhoz, tett-e már lépéseket abban az irányban, hogy a hajó kiemelésénél német szakértők is megjelenjenek. A né­metek ugyanis a búvárhajjó-parancs­­nok jelentése alapján még a világ­háború idején is bizonyítgatták, hogy a Lusitania muníciót, torpedó­lövedékeket és két búvárhajót szál­lított a fedélzetén, ezért sülyesztet­­ték el. Amennyiben tényleg hadi­anyagot szálított, a hajó elsülyesz­­tésénél való bűnösség kérdésében Németország szerepe teljesen tisz­tázódnék és többé­ senki sem vádol­hatná a németeket oktalan pusztí­tással. Wilson elnök tudvalévően annak idején a Németországhoz való hadüzenetben is a Lusitania elsü­­­lyesztését hozta fel ürügynek. Az antant állandóan arra hivat­kozott, hogy a német búvárhajó a Lusitania elsülyesztésével békés Utasok életét pusztította el, akik nyugodtan bízták magukat a ha­jóra. A német kormány a pártok sür­getésére most azzal a kéréssel for­dult az antant kormányaihoz, en­gedje meg ném­et szakértők kikül­dését a Lusitania kiemeléséhez. A németek remélik, hogy teljesen be fog bizonyosodni Németország igaz­sága. A berlini kormánynak arról is bizonyítékok vannak a kezében, hogy a newyorki kikötő parancs­noka Wilson elnök elé tárta a Lu­sitania rakományáról szóló részle­tes kimutatást. A kimutatás szerint a Lusitania tényleg hadianyagot szállított. Ez a jelentés már Wilson kezében volt, amikor a háborút megüzente Németországnak. Wilsor elnök azonban egyszerűen elhall­gatta ezt a körülményt. Németország kérésére még nem érkezett meg a válasz­ Berlinbe. rDIANAI sósborszesz­i­­s üveg ár­a K 75 -i középü­veg ára ... _ __ K 200 - i nagy üveg ára... _ _ K 450 -MINDENÜTT KAPHATÓ' A Közélelmezési Tan­ács elrendelte a hssymskiM szabályozását Bad államtitkárt bízták majd a rendelet kidolgo­zásá­val — Megtiltották a zöldhagyma kivitelét — Feltétlenül ker­tészatben kell leróni a kiviteli H­eteket — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A Közélelmezési Tanács legutóbbi ülésén Hadik János gróf indítvá­nyára elhatározta, hogy a tanács tagjaiból alakított szakbizottsággal a helyszínen megvizsgáltatják a makói hagy­mat­ermést. Mint meg­írtuk, a bizottság Bod János dr. államtitkár elnöklésével már meg­tartotta a helyszíni szemlét és ta­pasztalatairól a Tanács múlt heti ülésén tett hivatalosan jelentést. A bizottság megállapította, hogy sem a termelők, sem a kereskedők nem jelentették be őszintén a be­ültetett terület nagyságát és a vár­ható terméseredményt is szándéko­san aránytalanul nagyobb mennyi­ségbe­n tüntették fel, hogy így a pa­piroson több jusson kivitelre. A bi­zottság kiszámította a termés átla­gát. Ési évben nagyon jó átlagos hagym­atermés lesz. A gazdák négy­­­szög ohmként száz hagymát ültettek. Ez átlagos számítás alapján kide­rült, hogy holdanként 50—60 méter­­mázsa termés lesz. Ezzel szemben a gazdák 80 métermázsás várható termés­átlagot jelentettek. A bizottság szigorúan megvizs­gálta a zöldhagyma-kivitelt is. Ki­derült, hogy az utóbbi napokban a már majdnem megérett hagymát mint zöldhagymát vásárolták a ke­reskedők és így még augusztus ele­jén is 32 vagonnal akartak kivinni az országból. Buci államtitkár ja­vaslatára azonnal elrendelték a zöldhagyma-kivitel megszüntetését. Az újhagyma kivitelét szabályozó rendelet megjelenése előtt semmi­féle mennyiségben hagymát kivinni az országból nem lehet. A Tanács utasítására Bod állam­titkár ma délelőtt megkezdi a hagy­makivitel szabályozására vonat­kozó tárgyalásait s elsősorban a fogyasztói érdekeltségeket hall­gatja meg. Tárgyal a fővárosi zöldségüzemmel s a fogyasztási szö­vetkezetekkel. E tárgyalásokon az államtitkár határozottan állást foglal a kiviteli illetéknek termé­szetben való rcadema mellett. A teljesen pontos megállapítás miatt érintkezésbe lépett a Közélel­­mező Minisztérium az Államvasutak igazgatóságával is, hogy megálla­pítsák, hány vagon hagymát szállí­tottak tavaly külföldre, esetleg na­gyobb vidéki városokba. Megkeresi a Közélelmező Minisztérium a Sta­tisztikai Hivatalt is, innen a béke­évek átlagos kiviteli arányszámát kéri. Megállapították a termelés költsé­gét is. Kiderült, hogy az utóbbi na­pokban érezhető hagyma­drágulást a kereskedők erőltetett spekulációs vásárlása okozta. A Közélelmezési Tanács üléséről kiszivárgott hírek szerint annyi máris megállapítható, hogy a kiviteli illeték, amelyet fel­tétlenül természetben kell leróni, igen magas lesz. Ezzel a magas ille­tékkel akarják szanály­ozni a piaci árakat. Értesülésünk szerint a ter­mészetben lerótt kiviteli illetéket, amely a számítás szerint az eddigi­nél lényegesen nagyobb mennyiségű lesz, a tisztviselők és a városi lakos­ság olcsó hagymával való ellátására fordítják. oaocxxxfOQQQOOOooQGaooQOoaoQcoaaaazxxzzQaooGOOOQCCQaoao A valutázó magyar Bécs A legtöbb magyar valutaspekulációból él — Magyar­ sarok a Ringen — Bádenben csupa magyar siker nyaral — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bécs, július végén. Hogy a valuták szabad forgal­mának Bécsben való megtiltása mi­­lyen szörnyű csapás, azt csak az tudja kellőkép értékelni, aki tudja,­­mi lakozik a Hotel­ Bécs szívében. Szörnyű elképzelni is azokat a két­ségbeesett ábrázatokat, megnyúlt arcokat, amelyek a rendelet kiadása napján döbbenetesen néztek egy­másra. —■ Miből fogunk ezután megélni? Mirevaló akkor az egész Bécsi Mi­ért volt az egész háború? Ilyen és ehhez hasonló bölcseleti kérdések e­gész tömkelege hangzott el izgatottságtól remegő ajkakról. Minden csoda csak három napig tart, igy e megdöbbenés sem tar­tott sokkal tovább. Mindenhez hoz­zászokik az ember, ehhez is hozzá­­­törődik. De azért mégis roppant változást jelent Bécs életében e ren­delet, azaz helyesebben a magyar Bécs életében. Mert bizony a Bécsben lévő magyarok leg­n­ nagyobb része valutasibolással foglalkozik. Hiszen a hotel­élet horribilis költ­ségét nem is lehetne másképp fe­dezni, csak így. Hogyan lehetne negyvenezer osztrák koronát adni naponta a Grand Hotelben egy szu­báért, tizenkétezer­­koronát kifi­zetni egy terítékért, ha nem volna a világon valuta­üzlet. Az ember mendegél a körúton úgy dél felé és fájdalmasan gondol arra, hogy ilyenkor kötődtek a Wögerer­­kávéházban a legzsírosabb üzletek Véletlenül betéved az ember , a Grand­­ Ho­tel l­oy­erébe. Sötétség terpeszkedik a bőrdiványok fölött, az ember azt hihetné, hogy egyedül van. A beavatottak azonban tud­ják, hogy a tágas előcsarnoknak van egy intimebb területe is, a belső ol­vasószoba. Csodálatos, hogy egy­szerre mennyire megnövekedett az olvasni akarók száma. Mert hiszen a terem zsúfoltig tele van. S amint átlépi az ember a küszöböt, azt hinné, hogy Budapesten van, mert hiszen honi szó cseng a fülébe. Itt is, ott is magyarok. Azután hallja az ember, hogy dollárról, frankról és más valutáról esik szó. Hiába, a valutaüzletet eltiltani nem lehet. S­e valami szörnyű nyomottság uralkodik e levegőben, látszik a fé­lelem az arcokon, minden jövevény­ben kémet, sejtenek, eltűnt a régi pezsdülő üzleti kedv, mely zsibajos méhrajhoz tette hasonlóvá a valuta kávéházak füstös termeit. Az em­berek itt kereskednek, mert hiszen valamiből csak ki kell fizetni a 150 ezer koronás napi számlát, de nem hajtja többé őket az az ösztönös ke­­resniakarás, ami jellemezte a híres rendelet előtti valutasibolást. Az Imperial-ban ugyanez a kép, de már sokkal kisebb arányokban. Itt is, ott is unott arcokat látni, ásítva ülnek a borszékeken, a távol messzeségbe merengve, mintha a levegőben keresnék a jövőnek azt a pontját, amely meghozza újra a várva-várt valuta­szabadságot. Ezek­­nek az embereknek nagyobbik része úgy fest, mint akinek kezéből kicsa­varták a kenyérkereseti eszközt. Még jellemzőbb az a kép, amely a Ring ás a Kac­hterstrasse sarkán az euibe’' szeme elé tárul. Ennek a saroknak különböző elnevezése feje­­zet­elmeket jelöl a háború utáni Bécs történetében. Itt van a Szirk­­íd­e hirts sportcikk kereskedés, azért Kedd 5 a sarkot régi időkben — oly régen, hogy talán már nem is igaz — Szirk Beke névvel ruházta fel Bécs népe. Aluliak az idők s a háborús Bécs­ből köztársasági Bécs lett, az osztrák korona lerongyolódott s fölvirradt a valutaüzletek korszaka. Ez időtől kezdve sarkot már csak Schieber* Bekének nevezték, egyszerűen, le egészen találóan, mert hiszen délben itt bétálnak az elegáns hotelek sikerű vendégei. Nevezhették volna magyar­ saroknak is, m­ert a most emlí­tett vendégek magyarul beszél­tek s ide jártak újságot venni. A sarok előtt ugyanis egy m­agyar néni ütötte fel boltját, aki e fölöt­tébb forgalmas pontot lefoglalta ma­­gyarbetűs portékáinak árusítására. A járdán egy egész méteren körzet­­ben kiterítve fekü­sznek itt a magyar lapok s kínálják tarka tartalmukat a járókelőnek. Furcsa kép! Itt szép harmóniában megférnek egymás mellett a legellentétesebb világnéze­tek. A sürgés-forgásnak, mely vala­­mikor az öreg néniké körül lebo­nyolódott, ma semmi nyoma. Szo­morúan panaszkodik az érdeklődő­nek, hogy az urak, úgy látszik, el­mentek nyaralni, mert a magyar lapok biz nem kelnek úgy, mint régen. Úgy látszik, nem jártas any­­nyira a közgazdaságtanban, hogy a lapok kelendőségének csökkenését Segur miniszter rendeletével hozza összefüggésbe. A nénikének különben tényleg igaza van, mert a „magyar urak tényleg elmentek nyaralni“. Persze azért, mert Segur az említett ren­delet után nem tudtak mihez kez­deni Bécsben. Ha az ember nem­ röstelli a fáradságot, kiutazik va­sárnap délután stádenba, ahol sze­mélyesen meggyőződhetik a tény valódiságáról. Az em­ber szinte Siófokon képzelné magát, lega­lább is aligha hangzik több magyar szó a Balaton partján, mint itt, a bad­eni park platánfái alatt. A legelegánsabb bádeni szállót, a Fürstenhofot egészen kibérelték maguknak a nénike által aposztro­fált magyar írj­ak. Itt elvétve sem látni bécsi fürdővendéget. Buda­pesti figurák sziesztáinak a hotel előcsarnokában, lent a nagy kávé­­házban, kint a Népligetben s min­denhol a néma kérdés az ajkukon: meddig még? De Báden kicsiny ahhoz, hogy befogadja a magyar Bécset és Se­gur rendeletének áldásos hatásait Bádennel egyenlő mértékben élve­zik a kies Salzkammergut üdülő­telepei is. Ischl-t egészen lefoglalták az el­­busult magyar bécsi sikerek. A Hotel Bauer környékén az ember azt hihetné, hogy a bécsi Schotten­­ringen van. Hisz az egész börze is­mert figuráival, tipikus alakjaival átvándorolt ide, a hajdani uralkodó üdülőhelyére. Lent a minden kom­forttal és rafinált fényűzéssel be­rendezett vendéglőben ismerősként üdvözölhetik Bécs siker-restaurá­­cióinak szokott vendégeit Az egész különbség, hogy most nem szoron­gatnak aktatáskát a hónuk alatt és nem hordják folyton a Julizild ár­folyamát ajkukon. De azért íg­y is ki lehetne állítani egy fiókbörzét s ha netán valami csoda következté­ben felfüggesztenék a deviza-remde­­letet, semmi kétség, hogy Ischl be­vonul az árfolyamot jegyző börze­városok díszes névsorába. * ■ Poincaré két héten belül találkozni akar Lloyd George-zsal London, július 5. (Havas­) St. Aulaire francia nagykövet Balfour államtitkárral újból közölte Poincaré miniszterel­nöknek azt a nyomatékos óhaját, hogy még augusztus 15-ike előtt ta­lálkozzon Lloyd George miniszter­­elnökkel, és pedig Belgium és Olaszország képviselőinek bevoná­sával

Next