Uj Nemzedék, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

2 Szerda Ili Nemzedék A Beniczky-Meskó-Dömötör-Kovács rágalmazási per humoros tárgyalása — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Beniczky Ödön volt belügyminiszter körülbelül két esztendővel ezelőtt az egyik napilapban Meskó Zoltánról, Ko­vács B. Istvánról, valamint Dömötör Mihály nyugalmazott belügyminiszter­ről a királykérdésről adott nyilatkoza­tával kapcsolatban többek közt a kö­vetkezőket mondotta: „A magyar király dolga nem a rácoktól, cseh­ektől, oláhok­tól és a velük összeházasodott ■ Meskó, Kovács, Dömötör, Sréter társulattól függ.“ E nyilatkozat miatt először Sré­ter István, majd most Dömötör Mihály és két társa perelte be Beniczkyt sajtó útján elkövetett rágalmazás, illetve be-, csi­tetsértés miatt. Az ügyet ma tár­gyalta Nagy Béla tanácsa a büntető­törvényszéken. Beniczky előadta, hogy az egész ügy politikai vitából keletkezett. Abban az időben ugyanis a szabad királyválasz­tók nagy propagandát csináltak a de­tronizációnak. Ezzel szemben — úgy­mond — én be akartam bizonyítani, hogy ők is terrorizálják a megkoroná­zott királyt és csak úgy meg akarják akadályozni hazatérésében, mint a kis­­ántánt. Viiszon­t senkit sem akartam az urak közül egyéni becsületében meg­sérteni. . Ezután Temanovich Zoltán ügyvéd emelkedett szólásra a három főmagán­­vádló képviseletében. Legelőször is azt hangsúlyozta, hogy azt nem lehet poli­tikai harcnak nevezni, hogy amikor va­laki valakiről azt állítja, hogy az ellenség pénzével dolgozik. — Na már mostan — folytatta — hát Itt van ez a Beniczky. Ő legitimistának vallja magát. Még itt is, a biróság ma­gas szine előtt merészeli ezt vallani, holott a legitimisták csakis azok lehet­nek, akik az 1920. évi I. törvénycikk alap­ján állnak. Ezután a védő egy pillanatra megáll és meglehetős drámai mozdulattal fordul V. Beniczky felé. — Én nagyon jól tudom, hogy a vád­lott miért vett részt olyan állhatatosság­gal a király behozatalára irányuló ak­ciókban. Én tudom, hogy ő gróf akart termni. És higgyék el nekem, hogy gróf is lett volna belőle, ha a restauráció sike­rül. (Beniczky hangosan félnémét.) " _­ Igen, igett, — mondja Testim­ovics, szinte felháborodva — hiába is nevet ön, én a sír szájáig állítani fogom, hogy mindent csak azért tett. A védő egy pillanatnyi szünetet tart. Ez idő alatt farkasszemet nézet Benicz­ky­vel, majd a biróság felé fordult: — Tekintetes törvényszék! .Beniczky nemcsak ezen az alapon helyezkedett szembe a törvényekkel, nemcsak az ő ál-legitimizmusával, hanem ez az ember (pátosszal), ez a vádlott valóságos köz­­okirathamisító. Beniczky, mikor belügy­miniszter volt, nem egyebet cselekedett, mint magához hivatta az egyik alanta­sát, annak kezébe nyomott egy kész, de kitöltetlen útlevelet, amelybe már be volt ragasztva a fénykép és azt az utasítást adta, hogy a megfelelő rovatokba írják be Kovács Gáspár földbirtokost. Mikor a fogalmazó Beniczky szobájából kifordult és a gangon jobban ínelnézte a fényké­pet, akkor álmélkodva és borzadva látta, hogy­­ez nem egy Kovács Gáspár arcképe, hanem Őfelsége a király arcképe. (Beniczky ismét hangosan felvetett Temanovich nagy dühkel támad rája: — 'Ne nevessen az úr, nagyon szomorú dolog ez! Az elnök: Ne tessék már disputálni! Temanovich': Nem disputátok. Tehát Beniczky Ödön belügyminiszter korá­ban a büntetőtörvénykönyv 400. pa­ragrafusa szerint minősülő intellektuális közokirathamisítás bűntettét követte el. (Beniczky védője is és általában a Te­­remben lévő hallgatóság derültségbe tör ki.) Az elnök: Tessék akkor feljelenteni. — Majd elérkezik ennek is az ideje. Ezután Temanovich taglalja Beniczky nyilatkozatát, fenntartja a vádat, amely­nek értelmében nem kevesebb, mint tíz rendbeli rágalmazás, valamint becsület­­sértés címén kívánja megbüntettetni Be­niczkyt. — Szigorú büntetést kérek, — úgy­mond — mert nem elég nagy a pénzbün­tetés, mert Beniczky, feleségének nagyon sok a pénze. Már­pedig ilyen kis pénzt, néhány tízezer koronás büntetést igen könnyen kiszórhatna és holnap újból­­kezdette apró piszkolódásait. Kérem a tekintetes törvényszéket, ne ezekkel a csekélyke tízezer koronás büntetésekkel méltóztassék sújtani a vádlottat, hanem nyolcnapos fogházzal, hogy ott Vergőd­. Jók, ezt senyvedjék a meghecstelenedés portáján. Nagyon szigorú büntetést ké­rek. ■ Ezután Zburay Miklós szólalt fel Be­'­niczky védelmében, kijelentette, hogy nem szándékozik követni a főmagán­vádló jogi képviselőjét szónoklatában, de ebből is­ látszik, hogy itt tisztán poli­tikáról van szó. Polemizál az elhangzott vádbeszéd egyes passzusaival és vissza­utasítja azt, hogy Temunovich Kovács János Istvárt­t állandóan Kovács Jézus­nak titulálta. Temunovich összecsapja a kezét és­ nagy csodálkozással­ közbekiált: — Hát nem Kovács Jézusnál te hívják! Mindenki harsogó kacagásba tör ki. Még maga Kovács János istvál is. Temanovich: Én pedig őt mindig Ko­vács Jézusnak hívtam. Zboray ezután kérte védence felmen­tését. Zboray felszólalása után a bíró­ság tanácskozásra vonult vissza és egy negyedóra múlva hirdette ki az ítéle­tet. Beniczky Ödönt hat rendbeli rágal­mazásért, valamint Meskó Zoltán sérel­mére elkövetett becsületsértésért hat­szor háromezer korona fő és ugyan­­annyiszer négyszáz korona mellékbün­tetésre, a becsületsértésért pedig ezer korona fő­ és 200 korona mellékbünte­tésre ítélte. A pénzbüntetés összesen száz napi fogházra változtatható át Az ítéle­tet m­egf­el­ebbez­ték­ barátai, akikkel elbeszélgetett. Halála hétfőre virradó éjfél utát, f­ét óra táj­ban következett­­ be, családja mindvégig mellette volt. Halála talán íróasztalában megtalálták végrendeletét, amelyben minden vagyo­nát két óra hagyja s kötelességükké teszi, hogy az Egri ifgalihtasoknál gyógy­kezelt leányát testvéri szeretettel gondoz­zák. Az Íróasztalán egy novella volt, alá­írva ez a motada’tr ne­tférmfí M. íróasztalának futólagos átvizsgálása után kiderült, hogy Gárdonyinak: egész Sereg írása baki kiadatlanul. Kevesen tudták, hogy a kiváló író megtanulta a tibeti írást és egész sereg feljegyzése van a staretá keleti betűkkel, mind, mind érdekes és értékes adat az irodalomtörté­net kutatói számára. Az­­ Új Nemzedék annak idején jelentette, hogy Gárdonyi Géza nagy­­regényt írt a papságról. Ezt a regényét a kétszáznegy­venkettedik ol­dalon félbehagyva megtalálták íróasztala fiókjában. A Magyar Tudományos Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot Négyessy László egyetemi tanár képviseli a temetésen. Négyessy ma délelőtt tíz órakor már el­utazott Egerbe s magával vitte az Aka­démia és a Kisfaludy Társaság dísszes ko­szorúit. A Petőfi Társaságot a temetésen Szávay Gyula képviseli. • dcxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx; Mindenszentek napján délelőtt fél 11 órakor temeti Eger Gárdonyi Gézát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Eger, október 3. Eger gyászol, az iskolásgyerek, a mun­kás, az iparos, mindenki. A hatalmas székesegyház, ha felkiált a harangokkal a Várhegyre, fönn a lejtőn épült földszin­tes házban már nem hallja meg az, aki­nek szél, az érzékeny szív nem ijed föl a néma búcsúztatóra. A faluról elindult Gárdonyi Géza a fővároson keresztül ve­zető útját itt fejezte be, ebben a csöndes,­­egyszerű városban, de szépen, módosan, büszke közelségben a felhőkhöz, a magas Várhegyen. Meghalt egy halálraítélt nép nyelvének legnagyobb tudója, aki ennek a nyelvnek minden boszorkányos, bűbá­jos titkába be volt avatva. Eger városa mára gyászba öltözött. Az iskolákon, középületeken fekete zászló leng. A város a halottjának tekinti Gár­donyi Gézát és gondoskodik temetéséről. A nagy halottat tegnap este levitték s Várhegyről s a Liceum dísztermében ra­vatalozták fel. A halotthoz ma délután engedik be a gyászoló közönséget. A városi tanács ma délben rendkívüli ülésre ül össze , ezen határoz arról, hova temetik Gárdonyi Gézát Szó van arról, hogy nem a temetőben helyezik a nagy halottat örök nyugalomra, hanem fönn a Várhegyen s sírja felé később mauzó­leumot állitanak. Fölmerült már az a terv is, hogy Gárdonyi házában, amely­­nek telkét Eger városa adta a nagy ir­ó­­nak hálája és szeretete jeléül, Gárdonyi­­n­ bűt­­­élt jennek be s a lakásban úgy hagynak mindent érintetlenül, ahogy maradt, Gárdonyi Géza — kevesen tudják — szenvedélyes orgodista és hegedűs volt. Az utóbbi időben, talán szeptember óta, többször halálsejtelmei voltak, megszo­kott életmódját azonban nem hagyta abba. Naponta pontosan kelt, irt, olva­­sott, pipázgatott, utoljára október 27-én hegedült, hit a nótát játszotta sokáig. Uanimá már ftihii az égén hazafelé száll­dogál ... Az utolsó napon szérlaevilága elsötétült, víziói voltak, virágokat látott a paplanon és gyöngéden simogatta őket. Vásárban délután meglátogatták 1922 november 1. OOOOOOOOOOOOOOOOGOOOCOCOOOOOOGOOOOCOOOOOOOOCOOOCGGOOCt f V*‘ \. » ' A közvetítő kiskereskedelem akadályozza az élelmiszerek olcsóbbodását -- Az Új Nemzedék tudósítójától. — A korona stabilizálódása és az élő-, állatkerei­­ idegsuigorítása mára már megteremtette azokat a feltéte­leket, amelyek az olcsó húsárak ki­alakulásához a termü­elők, a kereske­dők és a nagyvágók véleménye sze­rint szükségesek. Az utóbbi napok-­­ban ismét közelebb jutottunk a ter­melés és a kereskedelem végleges konszolidációjához, tehát az egészsé­ges áralakulásnak minden gátló akadálya eltűnt. Mit látunk azon­ban? Az­ állatvásárokon az ez évi jelentékeny túltermelés következté­ben óriási torlódás támad, s a nagy kínálat következtébern az árak szinte katasztrofálisan zuhantak álá. A hiz­lalók óriási­ árveszteséggel adnak túl sertéseiken, s még így is alig akad vásárló, mert a nagyüzemeken, bányákon és­ bankokon kívül más hém igen tudja megfizetni az árát. Csodálatosképpen azonban a kiske­reskedelem­ nem akarja észrevenni ma élőállat árának ezt a­ jelentékeny lenporzbálódását, s még m­a is, ahe­lyett, hogy olcsóbban adná az árut, van nap, amikor ismét alapos árdrá­gításról kell beszámolnunk. A köz­­élelm­ezési minisztérium és a fővá­­ros részéről­ már felhívták az Árvizs­gáló Bizottság figyelmét érté­kp­­ár­anarchiára, a bizottság vizsgálódá­sainak azonban eddig még semmi­féle konkrét eredménye nincs, mi­után a sertéshús ára ma ismét har­­minc koronával drágult. A közönség elkeseredését ez az ál­lapot már a végsőkig felfokozta. Nagyon ingerült kifakadások hang­zanak el, mind erélyes intézkedést követel. Hogy mennyire, nem meg­indokoltak ezek a nagy árak, mi nem­ bizon­yitja jobban, mint hogy ugyan­azt az árut­­a hentesek a leg­­különbözőképen számítják s egyes árak között néha húsz-harminc ko­ronás differenciák is vannak. Már megírtuk, hogy a nyugati h­atár felé az országból jelentékeny mennyiségű sertést csempésznek ki, amely csempészet természetszerűen szintén befolyásolja az árak kiala­kulását. Most arról értesülünk, hogy a csimpászés nemcsak ilyen módon folyik, hanem, mint a vajat, a ser­­t­ész s­ort is dunai uszályhajókon szállítják ki Ausztriába, ahol lé­nyegesen nagyobb áron tudják érté­kesíteni. Jó volna a Magyarország­ról elindított hajókat alapos vizsgá­lat alá venni. A központi vásárcsarnokban in­a, mint m­ár említettük, a sertés­karaj ára 830, a comb 590 koronára drágult. A sertészsírt 860, a hájat egy helyütt 800, más helyen 852, a zsírszalonnát általában 760 koro­náért árusították. Az elsőrendű marhahús 400—520, a másodrendű 800—400, a borjú eleje 500, a hátulja 620, a birka eleje 420, a hátulja 360 —380, a süldomalac 440 koronába került. A kacsát 600, a libát 650, a pollároolt 500 körüméért árusították. A zöldségfélék ára ma helyenkint ismét drágult. Még csak tegnap je­leztük, hogy ez a piac bizonyos ol­csóbbodásra mutat hajlandóságot, ritá­mát kénytelenek vagyunk meg­állapítani, hogy az elárulottek lát­szólagos jószándékát a közönség a kelleténél komolyabban vette. A két ntd újból 45, a f­ejeskáposzza 28 —30, a vöröskrí­puszta 50 koronára Arnault. A zöldséget 18, a karfiolt 120—140, a vöröshagymát 86, a­ fok­hagymát 80, a tököt 35, az ufit­ököt, amelyből egész piramisok állnak az idénypiacon, 12 koronáért ésuisi­­tották kilónkint A kalarábé 32, a Krüger-féle sárgaburgonya, amely­ből ma nagyobb mennyiséget hoz­tak fel, nagyban 31 koronába, került. A tejtermékek piacán a vaj szi­lárdan tartja az 1100 koronás árat. A kivitelt legutóbb eltiltották ugyan, ez azonban nem gátolja m­eg a csempészést, amely, mint már je­lentettük, vígan folyik tovább a Dunán. A tejfölt 180, a túrót 160— 350, a sajtot 600—700 koronáért áru­sították. A tojásból ma alig egy-két kosárral került eladásra, aminek más magyarázatot nem­ tudunk adni, mint hogy újabb áremelésre akarják előkészíteni a közönséget. Az ára ma 36 korona körül ala­kult ki. A gyümölcspiacon az áruk minő­sége valamivel megjavult. Ez főleg a kedvező időjárásnak tudható b­e. A szőlő 90—130, az alma 70—110, a dió 250, tisztított állapotban 7,40, a gesztenye 94, a naspolya 120—140 koronába került kilónknál. ■A. halpiac változatlanul­­ drága. Az "élő pontyot 600—800 koron­áért árusították. AA A A Aáéááéáé A A A A ái A A A A­­*»* A A kákaátéi A A Ma PARDON/... ■ £ *■. „CUCCSIZMUS.“ Pardon, tte nézzük csak: miről is vezércikkezik­ 1922. októ­ber 31-ére, annak a napnak az évforduló­ján, mikor Budapest utcáin részeg ka­­tonák­ lövöldözték belénk a Szociálde­­mokra­apárt győzelmét? Nos, hát az olasz fascizmusról énekel, mondván, hogy a római diadal „az erőszaknak és f­eg­yelnezetlenségnek“ a győzelme és hogy az olasz szociáldemokraták fölü­lm­ézték, hogy „az a párt, amely nem­ ind­­ról­ holnapra él, nem­ dolgozhatik a pilen­­csizmus fegyverével." Pardon, kedves Népszava és ezt éppen ön mondja és éppen október 31-én. Csak nem azért, mert az 1918-i paces örökre — fuccsi ECY MADÍ­Ák ÍRÓ. Az tfjlúp fanyar­­kodó, de egy vitát célzatosan ruvdsz Bő­röst Szentel Gárdonyi Géza halálának. „Egy tucatpolitikus halála nagyobb emó­ciót vált ki a köznapiságból, mint Gár­donyi Géza elveszte, aki pedig igázán magyar volt s amióta ezt a Szót nagyobb nyomatokkal ejtik ki, még­ mélyebne hú­zódott meg Vackában s innen nézett az ú­j magyar világba, csodálkozó szemmel és megriadt lélekkel“... — írja a kóbor­­telkű­ rovdsk­ó. Pardon, de mért tesz úgy Az Újság, mintha nem­ tudná, hogy Gár­donyi Géza halála minden m­agyar Szivet megrenditett s mintha nem tudná, hogy Gárdonyi Géza nyíltan, teljes nyomatuk­kal, — pardon — de ébredő magyar volt. lüfflünüp Nekes értékesítésre utadon: A szanyecz, képek, arany, éélísz, ék- HF szer^szörme,butorjpqice láriskön­y- , Vfekés egyéb műtárgyakért. Nag.^ (fi vevőközönség! Állandó k.á­lltáé! \? & N fi keres­ked és likacs Gyuila) 8 VII. Erzsébet-körut 15. (Tel. 1. 28-681

Next