Uj Nemzedék, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
2 Szerda Ili Nemzedék A Beniczky-Meskó-Dömötör-Kovács rágalmazási per humoros tárgyalása — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Beniczky Ödön volt belügyminiszter körülbelül két esztendővel ezelőtt az egyik napilapban Meskó Zoltánról, Kovács B. Istvánról, valamint Dömötör Mihály nyugalmazott belügyminiszterről a királykérdésről adott nyilatkozatával kapcsolatban többek közt a következőket mondotta: „A magyar király dolga nem a rácoktól, csehektől, oláhoktól és a velük összeházasodott ■ Meskó, Kovács, Dömötör, Sréter társulattól függ.“ E nyilatkozat miatt először Sréter István, majd most Dömötör Mihály és két társa perelte be Beniczkyt sajtó útján elkövetett rágalmazás, illetve be-, csitetsértés miatt. Az ügyet ma tárgyalta Nagy Béla tanácsa a büntetőtörvényszéken. Beniczky előadta, hogy az egész ügy politikai vitából keletkezett. Abban az időben ugyanis a szabad királyválasztók nagy propagandát csináltak a detronizációnak. Ezzel szemben — úgymond — én be akartam bizonyítani, hogy ők is terrorizálják a megkoronázott királyt és csak úgy meg akarják akadályozni hazatérésében, mint a kisántánt. Viiszont senkit sem akartam az urak közül egyéni becsületében megsérteni. . Ezután Temanovich Zoltán ügyvéd emelkedett szólásra a három főmagánvádló képviseletében. Legelőször is azt hangsúlyozta, hogy azt nem lehet politikai harcnak nevezni, hogy amikor valaki valakiről azt állítja, hogy az ellenség pénzével dolgozik. — Na már mostan — folytatta — hát Itt van ez a Beniczky. Ő legitimistának vallja magát. Még itt is, a biróság magas szine előtt merészeli ezt vallani, holott a legitimisták csakis azok lehetnek, akik az 1920. évi I. törvénycikk alapján állnak. Ezután a védő egy pillanatra megáll és meglehetős drámai mozdulattal fordul V. Beniczky felé. — Én nagyon jól tudom, hogy a vádlott miért vett részt olyan állhatatossággal a király behozatalára irányuló akciókban. Én tudom, hogy ő gróf akart termni. És higgyék el nekem, hogy gróf is lett volna belőle, ha a restauráció sikerül. (Beniczky hangosan félnémét.) " _ Igen, igett, — mondja Testimovics, szinte felháborodva — hiába is nevet ön, én a sír szájáig állítani fogom, hogy mindent csak azért tett. A védő egy pillanatnyi szünetet tart. Ez idő alatt farkasszemet nézet Beniczkyvel, majd a biróság felé fordult: — Tekintetes törvényszék! .Beniczky nemcsak ezen az alapon helyezkedett szembe a törvényekkel, nemcsak az ő ál-legitimizmusával, hanem ez az ember (pátosszal), ez a vádlott valóságos közokirathamisító. Beniczky, mikor belügyminiszter volt, nem egyebet cselekedett, mint magához hivatta az egyik alantasát, annak kezébe nyomott egy kész, de kitöltetlen útlevelet, amelybe már be volt ragasztva a fénykép és azt az utasítást adta, hogy a megfelelő rovatokba írják be Kovács Gáspár földbirtokost. Mikor a fogalmazó Beniczky szobájából kifordult és a gangon jobban ínelnézte a fényképet, akkor álmélkodva és borzadva látta, hogyez nem egy Kovács Gáspár arcképe, hanem Őfelsége a király arcképe. (Beniczky ismét hangosan felvetett Temanovich nagy dühkel támad rája: — 'Ne nevessen az úr, nagyon szomorú dolog ez! Az elnök: Ne tessék már disputálni! Temanovich': Nem disputátok. Tehát Beniczky Ödön belügyminiszter korában a büntetőtörvénykönyv 400. paragrafusa szerint minősülő intellektuális közokirathamisítás bűntettét követte el. (Beniczky védője is és általában a Teremben lévő hallgatóság derültségbe tör ki.) Az elnök: Tessék akkor feljelenteni. — Majd elérkezik ennek is az ideje. Ezután Temanovich taglalja Beniczky nyilatkozatát, fenntartja a vádat, amelynek értelmében nem kevesebb, mint tíz rendbeli rágalmazás, valamint becsületsértés címén kívánja megbüntettetni Beniczkyt. — Szigorú büntetést kérek, — úgymond — mert nem elég nagy a pénzbüntetés, mert Beniczky, feleségének nagyon sok a pénze. Márpedig ilyen kis pénzt, néhány tízezer koronás büntetést igen könnyen kiszórhatna és holnap újbólkezdette apró piszkolódásait. Kérem a tekintetes törvényszéket, ne ezekkel a csekélyke tízezer koronás büntetésekkel méltóztassék sújtani a vádlottat, hanem nyolcnapos fogházzal, hogy ott Vergőd. Jók, ezt senyvedjék a meghecstelenedés portáján. Nagyon szigorú büntetést kérek. ■ Ezután Zburay Miklós szólalt fel Be'niczky védelmében, kijelentette, hogy nem szándékozik követni a főmagánvádló jogi képviselőjét szónoklatában, de ebből is látszik, hogy itt tisztán politikáról van szó. Polemizál az elhangzott vádbeszéd egyes passzusaival és visszautasítja azt, hogy Temunovich Kovács János Istvártt állandóan Kovács Jézusnak titulálta. Temunovich összecsapja a kezét és nagy csodálkozással közbekiált: — Hát nem Kovács Jézusnál te hívják! Mindenki harsogó kacagásba tör ki. Még maga Kovács János istvál is. Temanovich: Én pedig őt mindig Kovács Jézusnak hívtam. Zboray ezután kérte védence felmentését. Zboray felszólalása után a bíróság tanácskozásra vonult vissza és egy negyedóra múlva hirdette ki az ítéletet. Beniczky Ödönt hat rendbeli rágalmazásért, valamint Meskó Zoltán sérelmére elkövetett becsületsértésért hatszor háromezer korona fő és ugyanannyiszer négyszáz korona mellékbüntetésre, a becsületsértésért pedig ezer korona fő és 200 korona mellékbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés összesen száz napi fogházra változtatható át Az ítéletet megfelebbezték barátai, akikkel elbeszélgetett. Halála hétfőre virradó éjfél utát, fét óra tájban következett be, családja mindvégig mellette volt. Halála talán íróasztalában megtalálták végrendeletét, amelyben minden vagyonát két óra hagyja s kötelességükké teszi, hogy az Egri ifgalihtasoknál gyógykezelt leányát testvéri szeretettel gondozzák. Az Íróasztalán egy novella volt, aláírva ez a motada’tr netférmfí M. íróasztalának futólagos átvizsgálása után kiderült, hogy Gárdonyinak: egész Sereg írása baki kiadatlanul. Kevesen tudták, hogy a kiváló író megtanulta a tibeti írást és egész sereg feljegyzése van a staretá keleti betűkkel, mind, mind érdekes és értékes adat az irodalomtörténet kutatói számára. Az Új Nemzedék annak idején jelentette, hogy Gárdonyi Géza nagyregényt írt a papságról. Ezt a regényét a kétszáznegyvenkettedik oldalon félbehagyva megtalálták íróasztala fiókjában. A Magyar Tudományos Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot Négyessy László egyetemi tanár képviseli a temetésen. Négyessy ma délelőtt tíz órakor már elutazott Egerbe s magával vitte az Akadémia és a Kisfaludy Társaság dísszes koszorúit. A Petőfi Társaságot a temetésen Szávay Gyula képviseli. • dcxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx; Mindenszentek napján délelőtt fél 11 órakor temeti Eger Gárdonyi Gézát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Eger, október 3. Eger gyászol, az iskolásgyerek, a munkás, az iparos, mindenki. A hatalmas székesegyház, ha felkiált a harangokkal a Várhegyre, fönn a lejtőn épült földszintes házban már nem hallja meg az, akinek szél, az érzékeny szív nem ijed föl a néma búcsúztatóra. A faluról elindult Gárdonyi Géza a fővároson keresztül vezető útját itt fejezte be, ebben a csöndes,egyszerű városban, de szépen, módosan, büszke közelségben a felhőkhöz, a magas Várhegyen. Meghalt egy halálraítélt nép nyelvének legnagyobb tudója, aki ennek a nyelvnek minden boszorkányos, bűbájos titkába be volt avatva. Eger városa mára gyászba öltözött. Az iskolákon, középületeken fekete zászló leng. A város a halottjának tekinti Gárdonyi Gézát és gondoskodik temetéséről. A nagy halottat tegnap este levitték s Várhegyről s a Liceum dísztermében ravatalozták fel. A halotthoz ma délután engedik be a gyászoló közönséget. A városi tanács ma délben rendkívüli ülésre ül össze , ezen határoz arról, hova temetik Gárdonyi Gézát Szó van arról, hogy nem a temetőben helyezik a nagy halottat örök nyugalomra, hanem fönn a Várhegyen s sírja felé később mauzóleumot állitanak. Fölmerült már az a terv is, hogy Gárdonyi házában, amelynek telkét Eger városa adta a nagy irónak hálája és szeretete jeléül, Gárdonyin bűtélt jennek be s a lakásban úgy hagynak mindent érintetlenül, ahogy maradt, Gárdonyi Géza — kevesen tudják — szenvedélyes orgodista és hegedűs volt. Az utóbbi időben, talán szeptember óta, többször halálsejtelmei voltak, megszokott életmódját azonban nem hagyta abba. Naponta pontosan kelt, irt, olvasott, pipázgatott, utoljára október 27-én hegedült, hit a nótát játszotta sokáig. Uanimá már ftihii az égén hazafelé szálldogál ... Az utolsó napon szérlaevilága elsötétült, víziói voltak, virágokat látott a paplanon és gyöngéden simogatta őket. Vásárban délután meglátogatták 1922 november 1. OOOOOOOOOOOOOOOOGOOOCOCOOOOOOGOOOOCOOOOOOOOCOOOCGGOOCt f V*‘ \. » ' A közvetítő kiskereskedelem akadályozza az élelmiszerek olcsóbbodását -- Az Új Nemzedék tudósítójától. — A korona stabilizálódása és az élő-, állatkerei idegsuigorítása mára már megteremtette azokat a feltételeket, amelyek az olcsó húsárak kialakulásához a termüelők, a kereskedők és a nagyvágók véleménye szerint szükségesek. Az utóbbi napok-ban ismét közelebb jutottunk a termelés és a kereskedelem végleges konszolidációjához, tehát az egészséges áralakulásnak minden gátló akadálya eltűnt. Mit látunk azonban? Az állatvásárokon az ez évi jelentékeny túltermelés következtében óriási torlódás támad, s a nagy kínálat következtébern az árak szinte katasztrofálisan zuhantak álá. A hizlalók óriási árveszteséggel adnak túl sertéseiken, s még így is alig akad vásárló, mert a nagyüzemeken, bányákon és bankokon kívül más hém igen tudja megfizetni az árát. Csodálatosképpen azonban a kiskereskedelem nem akarja észrevenni ma élőállat árának ezt a jelentékeny lenporzbálódását, s még ma is, ahelyett, hogy olcsóbban adná az árut, van nap, amikor ismét alapos árdrágításról kell beszámolnunk. A közélelmezési minisztérium és a főváros részéről már felhívták az Árvizsgáló Bizottság figyelmét értékpáranarchiára, a bizottság vizsgálódásainak azonban eddig még semmiféle konkrét eredménye nincs, miután a sertéshús ára ma ismét harminc koronával drágult. A közönség elkeseredését ez az állapot már a végsőkig felfokozta. Nagyon ingerült kifakadások hangzanak el, mind erélyes intézkedést követel. Hogy mennyire, nem megindokoltak ezek a nagy árak, mi nem bizonyitja jobban, mint hogy ugyanazt az áruta hentesek a legkülönbözőképen számítják s egyes árak között néha húsz-harminc koronás differenciák is vannak. Már megírtuk, hogy a nyugati határ felé az országból jelentékeny mennyiségű sertést csempésznek ki, amely csempészet természetszerűen szintén befolyásolja az árak kialakulását. Most arról értesülünk, hogy a csimpászés nemcsak ilyen módon folyik, hanem, mint a vajat, a sertész sort is dunai uszályhajókon szállítják ki Ausztriába, ahol lényegesen nagyobb áron tudják értékesíteni. Jó volna a Magyarországról elindított hajókat alapos vizsgálat alá venni. A központi vásárcsarnokban ina, mint már említettük, a sertéskaraj ára 830, a comb 590 koronára drágult. A sertészsírt 860, a hájat egy helyütt 800, más helyen 852, a zsírszalonnát általában 760 koronáért árusították. Az elsőrendű marhahús 400—520, a másodrendű 800—400, a borjú eleje 500, a hátulja 620, a birka eleje 420, a hátulja 360 —380, a süldomalac 440 koronába került. A kacsát 600, a libát 650, a pollároolt 500 körüméért árusították. A zöldségfélék ára ma helyenkint ismét drágult. Még csak tegnap jeleztük, hogy ez a piac bizonyos olcsóbbodásra mutat hajlandóságot, ritámát kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az elárulottek látszólagos jószándékát a közönség a kelleténél komolyabban vette. A két ntd újból 45, a fejeskáposzza 28 —30, a vöröskrípuszta 50 koronára Arnault. A zöldséget 18, a karfiolt 120—140, a vöröshagymát 86, a fokhagymát 80, a tököt 35, az ufitököt, amelyből egész piramisok állnak az idénypiacon, 12 koronáért ésuisitották kilónkint A kalarábé 32, a Krüger-féle sárgaburgonya, amelyből ma nagyobb mennyiséget hoztak fel, nagyban 31 koronába, került. A tejtermékek piacán a vaj szilárdan tartja az 1100 koronás árat. A kivitelt legutóbb eltiltották ugyan, ez azonban nem gátolja meg a csempészést, amely, mint már jelentettük, vígan folyik tovább a Dunán. A tejfölt 180, a túrót 160— 350, a sajtot 600—700 koronáért árusították. A tojásból ma alig egy-két kosárral került eladásra, aminek más magyarázatot nem tudunk adni, mint hogy újabb áremelésre akarják előkészíteni a közönséget. Az ára ma 36 korona körül alakult ki. A gyümölcspiacon az áruk minősége valamivel megjavult. Ez főleg a kedvező időjárásnak tudható be. A szőlő 90—130, az alma 70—110, a dió 250, tisztított állapotban 7,40, a gesztenye 94, a naspolya 120—140 koronába került kilónknál. ■A. halpiac változatlanul drága. Az "élő pontyot 600—800 koronáért árusították. AA A A Aáéááéáé A A A A ái A A A A*»* A A kákaátéi A A Ma PARDON/... ■ £ *■. „CUCCSIZMUS.“ Pardon, tte nézzük csak: miről is vezércikkezik 1922. október 31-ére, annak a napnak az évfordulóján, mikor Budapest utcáin részeg katonák lövöldözték belénk a Szociáldemokraapárt győzelmét? Nos, hát az olasz fascizmusról énekel, mondván, hogy a római diadal „az erőszaknak és fegyelnezetlenségnek“ a győzelme és hogy az olasz szociáldemokraták fölülmézték, hogy „az a párt, amely nem indról holnapra él, nem dolgozhatik a pilencsizmus fegyverével." Pardon, kedves Népszava és ezt éppen ön mondja és éppen október 31-én. Csak nem azért, mert az 1918-i paces örökre — fuccsi ECY MADÍÁk ÍRÓ. Az tfjlúp fanyarkodó, de egy vitát célzatosan ruvdsz Bőröst Szentel Gárdonyi Géza halálának. „Egy tucatpolitikus halála nagyobb emóciót vált ki a köznapiságból, mint Gárdonyi Géza elveszte, aki pedig igázán magyar volt s amióta ezt a Szót nagyobb nyomatokkal ejtik ki, még mélyebne húzódott meg Vackában s innen nézett az új magyar világba, csodálkozó szemmel és megriadt lélekkel“... — írja a kóbortelkű rovdskó. Pardon, de mért tesz úgy Az Újság, mintha nem tudná, hogy Gárdonyi Géza halála minden magyar Szivet megrenditett s mintha nem tudná, hogy Gárdonyi Géza nyíltan, teljes nyomatukkal, — pardon — de ébredő magyar volt. lüfflünüp Nekes értékesítésre utadon: A szanyecz, képek, arany, éélísz, ék- HF szer^szörme,butorjpqice lárisköny- , Vfekés egyéb műtárgyakért. Nag.^ (fi vevőközönség! Állandó k.álltáé! \? & N fi keresked és likacs Gyuila) 8 VII. Erzsébet-körut 15. (Tel. 1. 28-681