Uj Nemzedék, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

, / rá Csütörtök Új Nemzedéli 1920 február 1. H.1UUI ll­l ——HMM————ill_T k.1^. M külügyminiszter visszautasíto­tta Benes vádaskodását a. ■'■■■. .'-tt:........ .■■■■j Apponyi nagy beszéde a népszövetség előnyeiről és hibáiról­ ­— Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed 11 órakor nyitotta, meg Sci­­tovszky Béla elnök. A jegyző felol­vassa Lingauer Albin összeférhetet­lenségi ügyében hozott ítéletet Az összeférhetetlenségi bizottság tizen­két szavazattal egyhangúan ki­mondta Lingauer­ Albin összeférhe­tetlenségi bejelentésében, hogy ösz­­szeférhetetlenség nincsen. Az elnöki bejelentések után áttér­nek az indítvány- és interpellációs­­könyv felolvasására. Új indítványt nem jegyeztek be. Az interpellációs könyvben tizenhárom interpelláció szerepel Tizenhárom interpelláció Kéri Imre a balatonudvari és vá­­szolyi birtokvétel jóváhagyása, Ruppert Rezső a tűzifaforgalom kö­rül tapasztalható visszásságok, to­vábbá a földreform végrehajtása körül észlelhető hibák, Várnai Dá­niel a Független Szemle betiltása, 8. Szabó Géza a közalkalmazottak kedvezményes vasúti utazásának korlátozása, Csik József a kisbérle­tek kötelező kiadása, Forgács Mik­lós a háború alatt elrekvirált haran­gok helyett beszerzett új harangok­nak forgalmi adó és vasúti szállí­tási díj alól való mentessége, to­vábbá az Árvizsgáló Bizottságok magatartása miatt a mezőgazda­­sági termények irányárának megál­lapítása, Dénes István a földreform végrehajtása körüli veszedelmes je­lenségek, a magyarországi mun­káspárt, vidéki pártjainak indo­kolatlan bezárása és feloszlatása, továbbá a tótkomlós—csorgási föld­munkások szegfűhordása miatt tör­tént elítélések, Fábián Béla az ipari és a kereskedelem devizaszükségle­tének kielégítése. Meskó Zoltán a szerb megszállás alól felszabadult, területen most folyamatban levő 1917—21. évi jövedelmi-, vagyon-és hadinyereségadó kivetésénél, illetve fizetésénél a megszállás alatt a szerb megszállóknak fizetett összeg beszámítására vonatkozó sérelmes pénzügyi rendelet megváltoztatása tárgyában interpellált. Magyarország a Népszövetségben Az interpellációkra a napirend le­­tárgyalása után, de legkésőbb fél 2 órakor térnek át A napirend első pontja a Népszövetségbe való felvé­telről szóló külügyi törvényjavaslat részletes tárgyalása. A címet az első, második és harmadik szakaszt változatlanul elfogadják. Ezzel a törvényjavaslatot másodszori olva­sásban, részleteiben is elfogadták, harmadszori olvasására vonatkozó­lag az elnök a napirendi javaslatnál tesz előterjesztést Következik a Népszövetségi egyezség okmányának módosításá­ról szóló külügyi törvényjavaslat tárgyalása. Az elnök bejelenti, hogy az előadó kíván szólani . Mózer Ernő előadó: A népszövet­ség főtanácsában szereplő öt nagy-­ hatalom törekvése arra irányult hogy a népszövetségi paktum az ő biztonságukat szolgálja. E paktum­mal szemben a háborúban résztvett államok részéről egymásután érkez­tek be módosító javaslatok, így az argentínai kormány azt a javaslatot terjesztette elő, hogy minden nem­zet egyszerű jelentkezés után is tagja lehessen a Népszövetségnek, Svájc részéről a vitás ügyek elinté­zésére döntőbíróság alakítását java­solták. _E javaslatok és a többi ja­vaslat jelentékeny részét a népszö­vetség közgyűlése magáévá tette és ez elfogadott módosításokat foglalja magában az előttünk fekvő törvény-’­javaslat.­ ­ Népszövetség jogosultsága A törvényjavaslathoz először A­­­ponyi Albert gróf szólal fel. Apponyi Albert gróf: Az előadói úr kimerítően beszélt a törvényja­j­vaslatról és ha ezek az eredmények­ nem is egészen kielégítők, nagyjá­ban azért helyeselhetők. Nem kétsé­­ges, hogy e módosítások becikkelye­zése hasznára válik Magyarország­­nak. Nem kívánok e törvényjavaslat részleteiről beszélni, inkább a tegnap, általánosságban elfogadott törvény­javaslatra akarok kitérni, amelyhez nem szólalhattam fel, mert más el-­ foglaltságom távol tartott a nemzeti­­gyűléstől A nemzetek szövetségéről általánosságban kívánok beszélni és ez kapcsolatban lesz a ma előttünk fekvő törvényjavaslattal. Én nem­ ismerem félre azoknak az érveknek­ a súlyát, amelyek a Népszövetség­ mellett szólanak. Elvi ellentétben­ állok azokkal, akik a Népszó­vetségét­ támadják. Én hiszek ezekben az in­tézményekben, amelyek ha nem is at, jelenben, hanem a jövőben éreztetni fogják hasznos hatásukat ha majd odáig fejlődik az emberiség, hogy a­­ nemzetek közti viszályokat jogszer­­­rűbben fogják elintézni tudni.­­ — Minden emberi baj ellen való küzdésnek — folytatja Apponyi —is az a törvénye, hogy annak teljes kiküszöbölését el nem érhetjük, de­ a végletekig megközelíthetjük ezt az ideált, a baj megszüntetését. Egy ifjúkori emlékemmel illusztrálom a­ baj megszüntetését. Gimnáziumi éveimre emlékezem vissza, a m­até­­zisra. Tanultunk a geometriában egy egyenes vonalról, amely bizo­nyos matematikai formula szerint közeledik a hiperbolához és amely­nek az a formulája, hogy sohasem, éri el azt, csak vég nélkül közeledik hozzá. Ez nagyon hatott képzelőt­­temre, mert logikai­­abszurdumot láttam benne, de meg kellett adnom magamat. Most is emlékezetemben van, hogy ez a matematikai formula minden emberi magatartás törvé­nyét is jelenti. Ebben a matematikai törvényben lelek megnyugvást, ezért vagyok híve ama intézmények fejlesztésének, amelyek a nemzetek között való viszályokat békésen akarják elintézni. A Devizaközpont fentartása a magyar állam érdeke Liberális oldalról koholt hírrel akarják eltüntetni a Devizaközpontot . Az Új Nemzedész tudósítójától.­­■» r Az egyik liberális reggeli újság ma szenzációs cikket hoz a Deviza­központ közeljövő­beni várt felosz­latásáról. A cikk szerint a pénzügy­minisztériumban legutóbb tartott bizalmas értekezlet határozta el ez­t a változást, amely után a deviza­és valutaforgalom továbbra is kö­tött maradna, mert a bankok bizo­nyos szabályok betartása mellett bonyolíthatnák csak le a közönség idevágó igényét. Az egész cikkből — amelyet közepén a Devizaköz­pont vezetőségének legenergiku­­sabb cáfolata szakít meg — világo­san látszik bizonyos körök leplez­­hetetlen gyűlölete a Devizaközpont elen, amely meg tudta akadá­lyozni a koronának olyan mértékű romlását, mint ez a többi legyőzött államban bekövetkezett. Az Új Nemzedék néhány nappal ezelőtt már rámutatott arra a he­roikus munkára, amelyet a Deviza­központ gazdasági életünk talpon­­tartása érdekében végzett és csak azt hibáztatta, hogy a gazdasági minisztériumok nem igyekeztek ha­sonló erővel megakadályozni az áru­cikkek szemérmetlen megdrágítását Egyébként a liberális reggeli szó­cső hírére vonatkozólag munkatár­sunk érdeklődött a pénzügyi kor­mányzat egyik vezetőjénél, ahol a következő felvilágosítást kapta: — Én is megismétlem azt, amit a Devizaközpont vezetősége az illető lap tudósítójának mondott: az egész hírből árva szó sem igaz és minden részében szemenszedett koholmány. — Nagy hagyhatom szó nélkül bizonyos köröknek manővereit a Devizaközpont ellen, melynek nagy­szerű eredményét nemcsak itthon ismerik el, hanem még inkább a kül­ DOOOOOCXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO földön. Ha meggondoljuk, hogy egy hónap előtt Berlinben hétezerkétszáz márka volt egy dollár és ma ötven­ezer és a német valuta öt hónap alatt eredeti értékének egynyolcad részé­re sülyedt, akkor látnunk kell, hogy minden becsületesen gondolkozó magyar embernek hálával kell elis­mernie a Devizaközpont eredményét . Az elmúlt év első felében mu­tatkozó valutaromlás nem is ide­gessé, hanem hisztérikussá tette a magyar közönséget és a nyár ele­jén, amikor még három korona volt egy német márka, a kisemberek nem a drága dollárt, hanem a márkát kezdték vásárolni abban a hitben, hogy minden idegen valuta jobb, de különösen a márka biztosabb, mint a mi pénzünk. Ha a Devizaközpont nem akadályozza meg ennek a vá­sárlásnak folytatását, ez a kirabolt, megnyomorított ország még néhány milliárddal volna szegényebb. Eb­ben az esetben ma már legalább százezer koronát kellene adnunk egy dollárért . A Devizaközpont tovább való fenntartása nem bizonyos köröknek, hanem a magyar államnak az ér­deke és minden jóravaló emberé, aki arra is gondol, hogy sülyedő va­luta mellett a tisztviselők és egyéb fix fizetésűek élete még elviselhetet­lenebbé válnék, mint amilyen ma, mert a fizetések emelése sohasem érné utól a szabadjára engedett ko­rona rohamos leromlását. A tisztviselők kedvezményes ellátását nem lehet pénzbeli illetményekkel pótolni — Ás Uj Nemsehét tudósítójától,­­sa­ ­A legutóbbi napokban, mint már eddig is sokszor, megint olyan ri­asztó hírek kerültek forgalomba, amelyek szerint a tisztviselők ked­vezményes ellátása június hónapban megszűnik. Ezek a híresztelések a köztisztviselők körében érthetőleg nagy nyugtalanságot okoztak, hi­szen a kedvezményes ellátás meg­szüntetése a köztisztviselőket ka­tasztrofálisan sújtaná. Illetékes he­lyen érdeklődtünk, hogy mi igaz a hírekből, s kérdésünkre a következő felvilágosítást kaptuk: — Aki a dolgokat ismeri, az tudja, hogy ily irányú híresztelések hol a sajtóban, hol a nagyközönség köré­ben fel-felbukkannak időközönként, s az ember azt hihetné, hogy szer­vezett érdekközösség áll mögöttük. — Nincs értesülésünk arról, hogy a kormány a kedvezményes ellá­tást megszüntetni akarná, de nem is tehetné, még ha akarná is. A­­ gazdasági viszonyok még nem ala­kultak ki annyira, hogy a tisztvise­lői kérdés gazdasági részét oly könnyen megoldani lehetne. Képte­lenség arra csak gondolni is, hogy a kormány a kedvezményes ellátást pénzbeli illetményekkel pótolhatná; sok-sok milliárd kellene e célra. A problémának ilyetén való megoldá­sa az államnak új tehertételt jelen­tene, hiszen a kormány a termé­szetbeni ellátást jutányosan tudja beszerezni. Aztán a drágaság szem­pontjából is beláthatatlan következ­ményekkel járna 760 ezer igényjo­gosultnak a piacra vetése, ami szükségképpen általános drágulást­­vonna maga után, amely drágulás és a hivatalnokosztályt sújtaná legjobban, mert pénzbeli segítsége a drágulással sehogy sem tudna lépést tartani.­­ A Közszolgálati Alkalmazottak Kamzeti Szövetsége azon a m­ádiáar­ponton van, hogy aki az államnak­olgozik, munkájáért úgy díjaztas­­sék, hogy fizetése után meg is tud­jon élni, úgy ő, mint családja. Ezt a megélhetést a jelen körülmények között úgy amennyire a természet­beni ellátással lehet biztosítani. A cipőellátásra vonatkozólag a rende­let már megjelent A ruhaakciót is újra szorgalmazza a szövetség, és most fogja a miniszterelnököt arra figyelmeztetni, hogy az új költségve­tés során a ruhaakciót újra vegye kombinációba. Új rendelkezésre vár az egészségügyi kérdés is, amely ed­dig sok nehézséggel találkozott A szövetség máris érintkezésbe lépett a népjóléti miniszterrel; a tárgyalá­sok folyamán sorra kerül az orvosi segítség, a gyógyszerek és a fogá­szati kérdés rendezése. A tárgyalá­sok előreláthatólag több­­ hónapot fognak igénybe venni, mert a szö­vetségnek az a felfogása, hogy csak alaposan átgondolt megoldásnak van értelme és eredménye.­­ A köztisztviselők helyzete má­jusban volt legtűrhetőbb. Azóta az egész vonalon beállott általános drá­gulás helyzetüket már-már tűrhe­tetlenné tette. December folyamán történtek ugyan bizonyos intézkedé­sek, melyek megkönnyebbülést ered­ményeztek, de ezen intézkedések csak átmeneti jellegűek. A szövet­ség most minden erejével azon dol­gozik, hogy a tisztviselőknek leg­alább is olyan helyzetet tudjon ki­vívni és biztosítani, amilyenben má­jusban voltak. És ezért­­ egyhangú­lag a természetbeni ellátás további folyósítása mellett foglal állást, sőt akciót indít a drágaságai illetmé­nyek olyan felemelésére, amely leg­alább némileg arányban­ áll az álta­lános drágulással. 71 mai Népszövetség az ántant célját szolgálja . A második kategóriája azok­nak, akik a népszövetséghez való csatlakozást ellenzik, sokkal köze­lebb állanak felfogásomhoz és én is ezekhez tartozom. Ezek nem protes­tálnak eme intézményekkel szem­ben, hanem azt mondják, hogy a népszövetség mai formájában nem felel meg annak az ideálnak, nem felel meg azoknak a törekvéseknek, amelyekért megalkották, hanem semmi egyéb, mint az antant­­hatalmak szövetségének más alak­ban való fenntartása. Egyol­dalú akaratuknak az emberi­ségre való reátukmálásának ez egyik eszköze. Ebben sok az igaz­ság és ennek az érvnek én is igen nagy súlyt tulajdonítok. Ezzel szemben arra is hivatkozom, ha az intézmény kezdetén rajta­ is tapad a háborús mentalitásból való kelet­kezés, de maga az intézmény ma­gában foglalja a fejlesztés és ja­vulás lehetőségeit. Láttuk, hogy a módosítások lehetségesek. Hallot­tuk, hogy az egyik délamerikai­ köztársaság, amely nevezetes sze­repet játszott­­ az első tanácskozá­son, Argentína indítványt tett, hogy szüntessék meg azt a cenzú­rát, amelyet é­rt népszövetségben

Next