Uj Nemzedék, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Költségvetés Szinte uj szó e. politikában, olyan régen találkoztunk vele. Pontosan tiz éve annak, hogy az Utolsó, érvényben is maradt költ­ségvetést a parlament letárgyalta és elfogadta. Ez volt az 1913—-14-es költségvetés. Hegedűs Lóránt ugyan terjesztett be költségvetést az uj Magyarország számára is, de ez a költségvetés illuzóriussá vált annyiban, hogy amikorra el­fogadták, már le is járt. Tiz év után tehát joggal mondhatjuk, hogy ez a mostani, amelyet ma ter­jeszt be a kormány, az első költ­ségvetés. Mondanunk sem kell, hogy a magyar politikai élet igazi konszolidációja csak most kezdő­dik. Tudjuk jól, hogy ez a költ­ségvetés sem lehet ideális a ko­rona hullámzása miatt, s hogy nem számokkal, csak nagyjában meg­rajzolt kontúrokkal dolgozhatik, de ez is haladás. Valószinii, hogy Í iótlásokra, póthitelekre szükség esz, s hogy különösen a deficit arányai eltolódnak, de hiszen ez szinte érthető is ma, mikor pénz­ügyi téren ki vagyunk téve a leg­nagyobb meglepetéseknek. De mégis köszöntjük és örömmel üd­vözöljük a parlament kupolája alatt ezt a javaslatot, amely min­den háztartás legelemibb elszámo­lási mérlegére, a kiadások és be­vételek, egyszóval a reális elszá­molás gondolatára van felépitve. Tiz óv számadás nélküli gazdálko­dásából éppen elég volt, s végre az ország is meg fogja tudni, hogy mire megy el a tömérdek pénz. Különösen alkotmányjogi szem­pontból üdvözöljük a költségve­tést. Nem akarunk senkit bántani azzal, ha megmondjuk, hogy tiz óv óta pénzügyi diktatúrában élünk. Ez ugyanis szinte természetes. A háború alatt, a forradalmak idején valóban a pénzügyi diktatúra ér­vényesült; a háború alatt érthető okokból, a forradalmak idején azért, mert ez már a forradalmak lélektanához tartozik. Hogy a ke­resztény Magyarország a romok­ból csak ilyen későre tudott reális kalkulációt tervezni, ez meg éppen érthető. Mindezek ellenére mégis csak áll az, hogy ellenőrzés nélkül folyt a gazdálkodás. A népképvi­selet idejében ez, meg valljuk, szo­katlan volt, s ha most a parlament visszakapja ellenőrzési jogát, ez alkotmányos szempontból csak ör­vendetes lehet. De másért is. Végre minden külső és belső ellenségünk rágalmának, hogy mi a pénzt mire költjük, vége lesz. A világ ellenőr­zése mellett gazdálkodunk, s a sut­togó mende-mondák megcáfolód­nak. A költségvetéssel tehát a ma­gyar politikai élet és konszolidáció uj állomás elé érkezett, olyan elé, amelynek csak örülni tudunk. Nem vagyunk kiváncsiak a költségve­tés számaira: úgy is borzasztóak lesznek. Fő az elv. Végre állam- háztartásunk nyugodt és ellenőriz­hető pillérekre kerül. S ez az al­kotó munka kezdetei A ma beterjesztett állami költségvetés 40 milliárd deficitet Nem lehet áltérnünk az aranyvalutára — fi költségvetésben nincs uiabb teher Kátlay Katasztrófával fenyeget, ha az ország nem lesz taharéhos — Az Uj Nemzedék tudósitójától. — A nemzetgyűlés mai ülésének nagy eseménye Kállay Tibor pénz­ügyminiszter felszólalása. A képvi­selők már fél 11 órakor nagy szám­ban gyülekeznek nz ülésteremben. Háromnegyed 11 órakor Scitovszky Béla elnök megnyitotta at ülést. Az elnöki bejelentések után felolvas­ták az interpelláclós könyvet. Az elnök: A pénzügyminiszter kí­ván szólani. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Bemutatom a tisztelt Háznak az 1922—23 évi költségvetést és kérem, hogy ezt az osztályok mellőzésével adja ki a pénzügyi bizottságnak. — Ez a költségvetés tulajdonkép­pen két részre oszlik: a közigazga­tási kormányzat szükségleteire, va­lamint a közadóbevételekre, a másik része pedig az üzemek kiadásaira és VlPVOtpl pí pp — Az 1922—23 évben a kiadások 1187 milliárdot tettek ki. A bevétel 103 milliárd volt, tehát 157 milliárd a deficit. Az üzemek kiadása 75 mil­liárd korona, bevétele 49A milliárd korona. A deficit itt tehát 25 milliárd koronát tesz ki. A közigazgatási kormányzat szükségleteinek kiadá­sai a tavalyinak a hatszorosára, a bevételei pedig a hétszeresére emel­kedtek. *Az üzemek kiadásai a tava­lyinak kilenjszeresére, bevételei pe­dig valamivel több. mint nyolcszoro­sára emelkedtek. — Ha a tényleges eredményt veez- 8zük figyelembe, az elmúlt eszten­dőben hozzávetőleges számítás sze­rint 48.5 milliárd volt a kiadás, 37 milliárd a bevétel. A deficit tehál 15.5 milliárd korona. Ez az egész számítás 84 centimes koronán alap­szik. Ha összehasonlítást teszünk a2 ezévi költségvetés és a multévl vég­összegek között, a kiadás majdnem négyszerese a tavalyinak, a bevé­tele valamivel több mint négysze­rese a tavalyinak. — Az idén a költségvetés alapjául 23 centimos korona szolgál. At 1914—15. költségvetési évben, ha Magyarország mai csonka helyzetéi vesszük figyelembe és a kiadások negyven százalékát vesszük, 90 mii liárd aranykorona volt a deficit. 56 millió aranykorona beruházásra — A jelen költségvetésben 56 mil­lió aranykoronát beruházásra irá­nyoztam elő. Aranykoronákban, amivel operálunk, nem adhatjuk sohasem precízen a helyzetet, mert hiszen az ingadozó, sőt eső valuta mellsőt, nem lehet a számadás olyan, amely a kivánalmaknak meg­felel. Ha békebeli költségvetéssel eszközlünk összehasonlítást és a jö­vőre való tekintetet tartjuk szem előtt, három momentumot kell figye­lembe venni. — A békebeli költségvetésbe fel volt véve és teljes kielégítést talált az állami kölcsön szolgálata. A je­len költségvetésbe beállítottam ugyan azt is, de egyben lemondot­tam 14 milliárd koronának, vagyis 31 millió aranykoronának megfelelő összeget, mert a régi államadósság felosztása munkája még nem feje­ződött be és a kölcsönök szolgálata nem kezdődik meg ebben az eszten­dőben. Aranyvaluta kérdése — A másik különbség, hogy ak­kor konszolidált helyzetről volt szó. nem voltak olyan problémák a jövőt illetően, mint a jelenben. Nem volt megoldatlan tisztvisolőkérdés, nem voltak olyan különböző törekvések és kívánságok, amelyek a jelen helyzetet lényegesen megváltoztat­ják. De lényeges különbség, hogy azt a deficitet, amely akkor felme­rült, lehetett kölcsönben fizetni, er­ről pedig ma nem lehet szó. Gyak­ran felmerült az a kívánság, hogy viszonyaink konszolidálása érdeké­ben térjünk át az aranykorona szá­mításra és hagyjuk el azt a pénzt, amely állandóan fluktuációnak van kitéve. — Be nem valósítható meg ez ad­dig, amig nincsenek meg annak belső feltételei. Aranykoronára nem térhetünk vissza, nem azért mert nem akarnánk vagy nem tudnánk, hanem azért, mert nem tudjuk azt állan­dóan megtartani és igazodni a jelen helyzethez. — Tényleg eső, emelkedő, szóval változó valuta mellett többé-kevésbé elkerülhető, hogy az életnek ebben vagy más viszonylatában áttérjünk a nstúrái gazdálkodásra. Azonban, hogy az üzletek viszonyaiban au: ér­tékmérő eszközül szolgáló pénzt más­sal helyettesítsük ez azt jelentené, hogy a kereskedők, az iparosok ho­vatovább nem volnának egyáltalá­ban. A menekvés módja — Nekünk nem részletekben, nem egymásra várón és egymásra való tekintet nélkül kell kiemelkednünk abból a helyzetből amiben vagyunk, hanem az összes társadalmi réte­gekre egyformán kiterjedőleg. — Amikor az aranykorona érté­kére az összehasonlítást eszközlöm, az csak a kép helyes feltüntetése érdekében történik. Általános képet akarunk adni az aktuális pénzügyi helyzetről. Nem azonosítja magát a költségvetéssel — Az ezévi költségvetési törvény- javaslat benyújtásánál előre beje­lentem azt a szokatlan dolgot, hogy ezzel az előterjesztett költségvetés­sel jelenlegi formájában nem azono­sítom magam. Előterjesztem azért, mert úgy látom, szükséges, hogy megvitattassék, hogy minden tétele állandó megbeszélés tárgya legyen és ettől várom lehetőleg olyan for­mában való kialakulását, amely leg­jobban megfelel nehéz közgazdasági és pénzügyi helyzetünknek. Kállay megindokolja adópolitikáját — Épen azért, mert ezen az állás­ponton vagyok, nem óhajtok olyan költségvetési beszédet mondani, J mint annakidején hivatali elődeim. Nem azt akarom kiemelni, ami meg­nyugtatóin?, altatói ag hat. Azokra a kérdésekre óhajtok rámutatni, melyek újabb megoldást igényelnek. Azt hiszem, hogy ebben a tekintet­ben való komoly munkának most érkezett el a legfőbb ideje. Mikor másfélévvel ezelőtt programomat előterjesztettem, abban azokra a kérdésekre voltam figyelemmel, melyek abban az időben aktuálisak voltak. Bevételeink ngyszólván nem voltak, adótörvényeink nehezen vol­tak végrehajthatók. Adóügyi appa­rátusunk nem volt megszervezve, valutánk óriási, mozgások és kilen­S ések miatt fel- és lefelé a hangú­dnak és a siberek kívánságának Melt meg. De mutatkozott másrész­ről bizonyos fejlődés az iparban és erő a közgazdaságban. — Az volt a feladat, hogy megte­remtsük az nj adórendszert, amely egyszerű és végrehajtható, hogy fo­kozzuk a bevételeket, megszervez­zük az adóügyi apparátust és szük­ség volt egy bizonyos állandóságra, hogy aeok a változások és kilengé­sek ne csapjanak át bizonyos szer­telenségbe. Figyelemmel kellett lenni arra, hogy financiális téren erősza­kos intézkedésekkel meg ne akadá­lyozzuk azt az ipari fejlődést, amely kialakulóban van, hanem ellenke­zőleg teret és módot nyújtsunk uj vállalatok megteremtésére. 4 <7- fi f ('■&' .................. . 7 s*j Ötödik évfolyam, 48. (1024,) szám Ara Korona 41 Budapest, _______# fJF I BMBirtéri irt Snrkaastfség <■ kiadóhivatalt Budapest, V. kar, j így hónapra 400 korona, nagyadfa* 1120 kor«M. t*r\T ITT IS AT KJ A Till ATS Honvéd-utca 10. szám. — Telefon-szám t 127-4* / Egyes szám ára helyben, vidéken éa pályaudvarra rULtl I IJKLAl NAzJLéAmT 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók i / SO kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szériát. 7—20, 7—21. — FiókkiadóhivaUl t IV, Dana-ó. f. Reklamációk> 19—25 Telefont 123-08 ásTezéz-kSrmt 62. Telefon1121-41.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék