Uj Nemzedék, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
Ötödik évfolyam, 14. (1050.) szánt . Ára Korona , Budapest, 1923 április 1. Vasárnap o* * Előfizetési és szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, V. ker* Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1700 korona. A nTK A a Honvéd utca 10. szám. — Telefon-szem: 127—46. Egyes szám éra helyben, vidéken és pályaudvaron /“*CL,111K.A1 ISIAI^ILIAJl 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók 100 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal IV, Duna u. 6. Reklamációk: 19—25. Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41 Húsvét hajnala Írta: Bangha Béla S. J. A húsvéti vezércikkek legtöbbje: ügyes kásakerülgetés. Politikai feltámadásról szokott benne szó esni, a keresztrefeszített igazságról, országról és dicsőségről, a tavasz ébredéséről és hasonlókról. Ebben a se hideg, se meleg kényszerű húsvéti kásakerülgetésben benne van a mai újságirodalom nagy részének tanácstalan, vagy inkább nagyon is számító kétlakisága, a kereszténység nagy ünnepén mégis azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy ők is ünnepelnek, viszont a meggyőződéstelen, olcsó felvilágosodottság kétkedése nem engedi őket egyetlen sorral is hitet tenni a husvét nagy dogmája, Krisztus feltámadása, halhatatlanság és örökéleteszme mellett. Ebben a husvéttalan husvétcikkezésben benne rejlik a mi egész se-hus se-hal kereszténységünk. Az a kereszténység, amely csak politikai jelszó tud lenni, de hit és meggyőződés nélkül. Kereszténység kereszt nélkül, krisztianizmus Krisztus nélkül. Az a kereszténység, amely évtizedeken át szabadkőművességgel és zsidósággal kokettált, amely szabadelvűségben és szabadgondolatban párolta el a kereszténység magasztos eszméit, amely közgazdaságot és sajtót, politikát és társadalmi életet erőtlenül és gyáván játszott át a minden kereszténység ellenségeinek kezére. S amely a forradalmakban ráébredt ugyan a maga csődjére, javulást fogadott, de a kereszthez visszasíró, kiábrándult tömegeket — megint csak uj pogányság felé vezette. Egy pogányság felé, amelynek azonban ezúttal nem szabadelvüség, hanem — kereszténység lett a neve és etikettje. Mit művelt ez a se-hus, se-hal kereszténység? Önmegtagadás helyett önkiélést hirdetett s megteremtette az önmagukról gondoskodó vezérek és vezércsoportok érvényesülése mellett a keresztény tömegek újabb elnyomorodásák önuralom helyett faji gőgöt hirdetett s megváltatlan tobzódásával eddig ismeretlen mértékben megizmosította az idegen faj gazdasági túlsúlyát. Ösztönökben, jelszavakban bízott és széthúzást, klikkirigységeket, újabb elkeseredést hozott; a csalódott keresztény tömegek, amelyeket csak igazi kereszténységgel, mondjuk ki magyarán: lelki és vallásos megműveléssel lehetett volna megnevelni, visszatámolyognak az olcsó kenyeret ígérő lélekrontók aklaiba. Ott vagyunk, ahol voltunk s a diktatúra évfordulóját Internacionáléval s Bokányi-éltetéssel ünneplő munkástömegek vörös hagymáza, az elkeseredett, már semmi biztatásban nem hivő tisztviselők fogcsikorgatása a megérdemelt válasz arra a kérdésre: mit is tud elérni a hitnélküli hit, a kereszténytelen kereszténység. Megfogyottan, testvérektől elhagyatva s megrugdostatva itt áll azonban az a kis csoport (vagy talán nem is kicsiny, csak elszórt), amely ha keresztényt mond, keresztényt is ért: a húsvétot hívők csoportja. Emberek, akikben husvét és Golgota hite meggyőződés. Emberek, akik a régi jó Jézust hiszik is, élik is. Akiknek ajkán vallomás a krédós lelkében eleven erő a hit. Akik a szkepszis és felvilágosodás koravén ajkbigygyesztésében nem látnak magasabb műveltséget, sem előkelő elfogulatlanságot, akik két ezredév legnagyobb elméinek nyomán meg tudnak hajolni természetfölötti eszmék és örök igazság, kinyilatkoztatás és csoda előtt. Akik nem szégyelik az evangéliumot s nem tekintik a templomot puszta építészeti luxustárgynak. Akik nem akarják homokra építeni a nemzeti eszme érvényesülését s nem helyezik a faji önimádat s Hellaszt, Rómát vesztő öncéluság agyaglábaira a haza fenmaradását. Akiknek szent meggyőződésük, hogy a nemzet életének is legigazibb kincse és védője az a szellem, amelyet Szent István itatott bele első alkotmányunkba: az eleven kereszténység s a hitélet szelleme, akiknek meggyőződésük, hogy emberi ösztönök, faji jelszavak, érdek és dac magukban nem teljes értékű, államfentartó erők s nem pótolják az erkölcsi életelvnek azt a pazar buzogását, amely az örök élet hitébe, Krisztus erkölcstanába beágyazott hazafias kötelességtudás ősforrásaiból fakad. Húsvét hajnala ez a hit, a keveseknek ez a komoly keresztény Krisztus vallása. De csak hajnal. Reggellé, nappá, diadallá ez a hajnal csak úgy fényesedhetik, ha általánossá lesz, ha a jelszavak kereszténysége megtér az alázatos, bűnbánó, önmegtagadó, vallásilag is kötelességtudó kereszténységhez. Krisztushoz, aki nélkül lehetnek húsvéti vezércikkek és húsvéti futballmeccsek, húsvéti pirostojások és öntözések, kiöltözések és kirándulások, csak éppen húsvét nem lehet, se nemzeti, se egyéni feltámadás. Dollárkötvényekkel kell visszaállítanunk a normális hiteléletet A korona leromlása árupazarlást és áruhiányt okozott — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A magyar közönség a korona elértéktelenedését az objektív okokon kivil, sőt talán elsősorban politikai és pszichológiai okokkal igyekszik megmagyarázni. Ez a felfogás kétségtelenül hibás és káros, mert a gyógyulás első feltétele, hogy a betegséget helyesen felismerjük. A korona romlását elsősorban kereskedelmi ■mérlegünk és államháztartásunk passzív volta o okozta, amihez még hozzájárul a devizaellátás körül felmerült bajok tömege. Ez az utóbbi nehézség természetesen megingatta a külföldi hitelezők bizalmát, ami a korona értékelésére hatott vissza. Végeredményében ez a koronaromlás lavinaszerűleg indította meg a gazdasági bajok egész sorát. A nagyközönség most éppen úgy kezdett menekülni a koronától, mint Hegedűs miniszterségének utolsó heteiben. Idegen valuta faljána tőke túlnyomó része árába menekül, ami természetesen indokolatlanul magasra szökteti az árakat. Miután deviza nincs és a külföldi hitel megingott, az áru lassan kint eltűnik a piacról és ezzel az árak még magasabbra szöknek. Bekövetkezik az árupazarlás tipikus korszaka, amikor egyesek 8—10 öltöny ruhát rendelnek és tucatszám vásárolják a cipőt. Ennek a gazdasági anarchiának valami módon véget kell vetnünk. Nyomorítságunkban nem is gondolhatunk a korona-árfolyam biztos stabilizálására. Ilyenfajta terv csak légbuborék, amivel laikusokat is csak ideig-óráig téveszthetnek meg. Nekünk olyan rendszerre van szükségünk, amely lehetővé teszi a korona-tőke megmentését. Lehetővé teszi, hogy a tőkés odaadhassa pénzét termelési hitel céljaira anélkül, hogy rettegnie kelljen a kölcsönösszeg értékének elolvadásától. Ilyenfajta megoldással egyúttal megoldanánk a mezőgazdasági és ipari hitel kérdését is, amire, ha nem akarjuk ölbetett kézzel megvárni összeomlásunkat, feltétlenül szükségünk van. Ezt a megoldást mi — az eddig fölmerült tervek figyelembevételével — egyedül dollár-kötvények alapján tartjuk megvalósíthatónak. Legyen mód arra, hogy fölös pénzen a dollár aznap jegyzett árfolyamán dollár-kötvényt vásárolhassak és ha szükségem van a tőkére, visszacserélhessem koronára a benyújtás napján érvényes dollárkurzuson. A hitelt kereső pedig dollárkötvény alakjában kapja meg az anyag bevásárlására szükséges összeget, amit a lejáratkor ugyancsak az akkor érvényes dollárkurzus alapján fizethet vissza. A magyar gazdasági élet óriási többségét kitevő mezőgazdaság és nehézipar az ilyen hitelt kockázat nélkülveheti igénybe, mert a búza vagy a cséplőgép ára majdnem kincs pontossággal alkalmazkodik a világparitáshoz. Az a pénzintézet, amely ezt a hitelkérdést kezébe venné, a maga szervezetségében mindig ügyelhetne arra, hogy a dollárkötvény értékét mindenkor azonnal kihelyezze és ne legyen kénytelen maga viselni az árfolyam-változás kockázatát. Erre a megoldásra vonatkozólag megkérdeztük a magyar gazdasági élet néhány vezető alakját és következő válaszokat kaptuk: Czettler Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója: — Nekem az a véleményem, hogy a takarékosság és a tőke összegyűjtése mindaddig teljesen lehetetlen, áruig lecsúszó valutánk van. Már a Nemzeti Clubban tartott előadásom alkalmával utaltam arra, hogy a kormánynak feltétlenül fixíroznia kell a tőkegyűjtés lehetőségét. Az embereket sarkalni kellene a takarékosságra. Ma az a helyzet, hogy a takarékosság a legnagyobb őrültség és értékprédálást követ el az, az a papírvalutát tezaurálja. Mihelyt elérjük azt, hogy a mostani pénz értékét, akár búza, akár arany, akkár másfajta reális alapon megrögzíteni lehetne, rögtön előnyösen megváltoznék a helyzet. Az embereknek nem kellene a pénzüket a tőzsdére vinni, vagy kosztüzletbe adni. A pénz értékének ilyenfajta rögzítése megoldaná a hitelkérdést is és a produktív munka számára nagy perspektívákat nyitna. Az ingadozó papírvaluta értékének rögzítésére különben már a történelemben is láthatunk példákat. Poroszországban például a napóleoni háborúk idején minden hónapban kétszer közzétették a pénz belső értékét Ez példáulmegfelel a mostani zürichi jegyzésnek. A pénzt azután a belső értéknek megfelelően fogadták el fizetés gyanánt Becsey Antal az Országos Iparegyesület ügyvezető alelnöke. „ A hitelről nem lehet addig szó, amíg a hitelnyújtás és a hitel viszszaszolgáltatásának időpontja között a pénz értéke eltolódhatik. Lehetetlen helyzet az, hogy aki hitelt ad, kisebb értéket kapjon vissza, még a kamatokkal együtt is, mint az elhelyezett tőke. Ez a kérdés különben erősen foglalkoztatja a közgazdasági köröket, de nem könnyű megfelelő megoldást találni. Különösen nehéz a kis- és középgyárak helyzete, továbbá a kézműiparé, amelyet az Országos Központi Hitelszövetkezet táplál ugyan, azonban működése békekeretekre van megszabva. Ezek a gyárak és a kézműipar ma majdnem teljesen hitel nélkül állanak. A külkereskedelmi mérleg és vele együtt a fizetési mérleg megjavításának szempontjából is rendeznünk kell a hitelkérdést. Lehetővé kell tennünk, hogy az iparhoz szükséges nyers-