Uj Nemzedék, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

Husvét hajnala Irta: Bangha Béla S. J. Dollárkötvényekkel kell visszaállítanunk a normális hiteléletet A korona leromlása áitipazarlást és áruhiányt okozott — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A húsvéti vezércikkek legtöbb­je: ügyes kásakerülgetés. Politi­kai feltámadásról szokott benne szó esni, a keresztrefeszitett igaz­ságról, országról és dicsőségről, a tavasz ébredéséről és hasonlók­ról. Ebben a se hideg, se meleg kényszerű húsvéti kásakerülge­tésben benne van a mai ujságiro- dalom nagyrészének tanácstalan, vagy inkább nagyon is számitó kétlakisága: a kereszténység nagy ünnepén mégis azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy ők is ün­nepelnek, viszont a meggyőződés- telen, olcsó felvilágosodottság kérkedése nem engedi őket egyet­len sorral is hitet tenni a husvét nagy dogmája, Krisztus feltáma­dása, halhatatlanság és örökélet- eszme mellett. Ebben a husvéttalan husvétcik- kezésben benne rejlik a mi egész se-hus se-hal kereszténységünk. Az a kereszténység, amely csak politikai jelszó tud lenni, de hit és meggyőződés nélkül. Keresz­ténység kereszt nélkül, krisztia- nizmus Krisztus nélkül. Az a ke­reszténység, amely évtizedeken át szabadkőművességgel és zsidóság­gal kokettált, amely szabadelvü- ségben és szabadgondolatban pá­rolta el a kereszténység magasz­tos eszméit, amely közgazdaságot és sajtót, politikát és társadalmi életet erőtlenül és gyáván játszott át a minden kereszténység ellen­ségeinek kezére. S amely a forra­dalmakban ráébredt ugyan a maga csődjére, javulást fogadott, de a kereszthez visszasíró, ki­ábrándult tömegeket — megint csak uj pogányság felé vezette. Egy pogányság felé, amelynek azonban ezúttal nem szabadelvü- ség, hanem — kereszténység lett a neve és etikettje. Mit müveit ez a se-hus, se-hal kereszténység? önmegtagadás he­lyett önkiélést hirdetett s megte­remtette az önmagukról gondos­kodó vezérek és vezércsoportok érvényesülése mellett a keresz­tény tömegek újabb elnyomoro- dásák önuralom helyett faji gő­göt hirdetett s megváltatlan tob­zódásával eddig ismeretlen mér­tékben megizmositotta az idegen faj gazdasági túlsúlyát. Ösztönök­ben, jelszavakban bízott és szét­húzást, klikkirigységeket, újabb elkeseredést hozott; a csalódott keresztény tömegek, amelyeket csak igazi kereszténységgel, mond­juk ki magyarán: lelki és vallá­sos megműveléssel lehetett volna megnevelni, visszatámolyognak az olcsó kenyeret Ígérő lélekrontók aklaiba. Ott vagyunk, ahol vol­tunk s a diktatúra évfordulóját Internacionáléval s Bokányi-élte­téssel ünneplő munkástömegek vö­rös hagymáza, az elkeseredett, már semmi biztatásban nem hivő tisztviselők fogcsikorgatása a megérdemelt válasz arra a kér­désre: mit is tud elérni a hitnél­küli hit, a kereszténytelen keresz­ténység. Megfogyottan, testvérektől el­hagyatva s megrugdostatva itt áll azonban az a kis csoport (vagy talán nem is kicsiny, csak el­szórt), amely ha keresztényt mond, keresztényt is ért: a husvétet hí­vők csoportja. Emberek, akikben husvét és Golgota hite meggyőző­dés. Emberek, akik a régi jó Jé­zust hiszik is, élik is. Akiknek ajkán vallomás a krédó s lelkében eleven erő a hit. Akik a szkepszis és felvilágosodás koravén ajkbigy- gyesztésében nem látnak maga­sabb műveltséget, sem előkelő el­fogulatlanságot: akik két ezredév legnagyobb elméinek nyomán meg tudnak hajolni természetfölötti eszmék és örök igazság, kinyilat­koztatás és csoda előtt. Akik nem szégyelik az evangéliumot s nem tekintik a templomot puszta épí­tészeti luxustárgynak. Akik nem akarják homokra építeni a nem­zeti eszme érvényesülését s nem helyezik a faji önimádat s Hel- laszt, Rómát vesztő öncéluság agyaglábaira a haza fenmaradá- sát. Akiknek szent meggyőződé­sük, hogy a nemzet életének is leg­igazibb kincse és védője az a szel­lem, amelyet Szent István itatott bele első alkotmányunkba: az ele­ven kereszténység s a hitélet szel­leme; akiknek meggyőződésük, hogy emberi ösztönök, faji jelsza­vak, érdek és dac magukban nem teljes értékű, államfentartó erők s nem pótolják az erkölcsi életelvnek azt a pazar buzogását, amely az örök élet hitébe, Krisz­tus erkölcstanába beágyazott ha­zafias kötelességtudás ősforrásai­ból fakad. Husvét hajnala ez a hit, a keve­seknek ez a komoly-keresztény Krisztusvallása. De csak hajnal. Reggellé, nappá, diadallá ez a haj­nal csak úgy fényesedhetik, ha ál­talánossá lesz; ha a jelszavak ke­reszténysége megtér az alázatos, bűnbánó, önmegtagadó, vallásilag is kötelességtudó kereszténység­hez. Krisztushoz, aki nélkül lehet­nek húsvéti vezércikkek és hús­véti futballmeccsek, húsvéti piros­tojások és öntözések, kiöltözések és kirándulások: csak éppen hus­vét nem lehet, se nemzeti, se egyéni feltámadás. A mi-gyár közönség a korona el­értéktelenedését az objektiv okokon kivid, sőt talán elsősorban politikai és pszihológiai okokkal igyekszik megmagyarázni. Ez a felfogás két­ségtelenül hibás és káros, mert a gyógyulás első feltétele, hogy a be tegséget helyesen felismerjük. A korona romlását elsősorban keres­kedelmi ■mérlegünk és államháztar­tásunk passzív volta»dkoz\a, amihez még hozzájárul a devizaellát,ás kö­rül felmerült bajok tömege. Ez az utóbbi nehézség természetesen meg­ingatta a külföldi hitelezők bizal­mát, ami a korona értékelésére ha­tott vissza. Végeredményében ez a korona­romlás lavinaszerüleg indította meg a gazdasági bajok egész sorát. A nagyközönség most éppen úgy kez­dett menekülni a koronától, mint Hegedűs miniszterségének utolsó heteiben. Idegen valuta faiján ‘a tőke túl­nyomó része áraba menekül, ami természetesen Indokolatla­nul magasra szökteti az árakat. Miután deviza nincs és a külföldi hitel megingott, az áru lassankinl eltűnik a piacról és ezzel az árak még magasabbra szöknek. Bekövet­kezik az árupazarlás tipikus kor­szaka, amikor egyesek 8—10 öltöny ruhát rendelnek és tucatszám vásá­rolják a cipőt. Ennek a gazdasági anarchiának valami módon véget kell vetnünk. Nyomorítsag unkban nem is gon­dolhatunk a korona-árfolyam biztos stabilizálására. Ilyenfajta terv csak légbuborék, amivel laikusokat is csak ideig-óráig téveszthetnek meg. Nekünk olyan rendszerre van szükségünk, amely lehetővé te­szi a korona-tőke megmentését. Lehetővé teszi, hogy a tőkés oda­adhassa pénzét termelési hitel cél­jaira anélkül, hogy rettegnie kelljen a kölcsönösszeg értékének elolvadá­sától. Ilyenfajta megoldással egynt tál megoldanánk a mezőgazdasági és ipari hitel kérdését is, amire, ha nem akarjuk ölhetett kézzel megvár­ni összeomlásunkat, feltétlenül szük­ségünk van. Ezt a megoldást mi — az eddig fölmerült tervek figyelembevételé­vel — egyedül dollár-kötvények alapján tartjuk megvalósitbatónak. Legyen mód arra, hogy fölös pénzen a dollár aznap jegyzett árfolyamán dollár-köt­vényt vásárolhassak és ha szük­ségem van a tőkére, visszacserél­hessem koronára a benyújtás napján érvényes dollárkurzuson. A hitelt kereső pedig dollár­kötvény alakjában kapja meg az any.ag bevásárlására szüksé­ges összeget, amit a lejáratkor ugyancsak az akkor érvényes dollárkurzus alapján fizethet vissza. A magyar gazdasági élet óriási többségét kitevő mezőgazdaság és nehézipar az ilyen hitelt kockázat nélkül 'veheti igénybe, mert a búza vagy a cséplőgép ára majdnem ki­ncs pontossággal alkalmazkodik a világparitáshoz. Az a pénzintézet, amely ezt a hitel­kérdést kezébe venné, a maga szer- vezetségében mindig ügyelhetne arra, bogy a dollárkötvény értékét mindenkor azonnal kihelyezze és ne legyen kénytelen maga viselni az árfolyam-változás koclcázaiát. Erre a megoldásra vonatkozólag megkér­deztük a magyar gazdasági élet né­hány vezetőalakját és következő vá­laszokat kaptuk: Czettler Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő, a Magyar, Gazdaszövetség igazgatója: — Nekem az a véleményem, hogy a takarékosság és a tőke összegyűj­tése mindaddig teljesen lehetetlen, áruig leesuszó valutánk van. Már a Nemzeti Clubban tartott előadásom alkalmával utaltam arra, hogy a kormánynak feltétlenül fixiroznia kell a tőkegyűjtés lehetőségét. Az embereket sarkalni kellene a takaré­kosságra. Ma az a helyzet, hogy a takarékosság a legnagyobb őrültség és értékprédálást követ el az, aM a papirvalutát tezaurálja. Mihelyt el­érjük azt, hogy a mostani pénz érté­két, akár búza, akár arany, a]sár másfajta reális alapon megrögziteni lehetne, rögtön előnyösen megvál­toznék a helyzet. Az embereknek nem kellene a pénzüket a tőzsdére vinni, vagy kosztüzletbe adni. — A pénz értékének ilyenfajta rög­zítése megoldaná a hitelkérdést is és o produktiv munka számára nagy perspektívákat nyitna. Az ingadozó papirvaluta értékének rögzítésére különben már a történelemben is láthatunk példákat. Poroszország­ban például a napóleoni háborúk idején minden hónapban kétszer köz­zétették a pénz belső értékét Ez pél­dául ^megfelel a mostani zürichi jegyzésnek. A pénzt azután a belső értéknek megfelelően fogadták el fizetés gyanánt Becsey Antal az Országos Iparegyesület ügyve­zető alelnöke: — A hitelről nem lehet addig szó, amig a hitelnyújtás és a hitel visz- szaszolgáltatásának idő-pontja kö­zött a pénz értéke eltolódhatik. Le­hetetlen helyzet az, hogy aki hitelt ad, kisebb értéket kapjon vissza, még a kamatokkal együtt is. mint az elhelyezett tőke. Ez a kérdés kü­lönben erősen foglalkoztatja a köz- gazdasági köröket, de nem könnyű megfelelő megoldást találni. — Különösen nehéz a kis- és kö­zépgyárak helyzete, továbbá a kéz­műiparé, amelyet az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet táplál ugyan, azonban működése békekeretekre van megszabva. Ezek a gyárak és a kézműipar ma majdnem teljesen hi­tel nélkül állanak. A külkereske­delmi mérleg és vele együtt a fize­tési mérleg megjavításának szem­pontjából is rendeznünk kell a hi­telkérdést. Lehetővé kell tennünk, hogy az iparhoz szükséges nyers­Ötödik évfolyam, 14. (1050.) szánt . Ára Korona U Budapest, 1923 április 1, Vasárnap o* * Előfizetési éi i bzeraesztőség és kiadóhivatalt Budapest, V. koz* Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1700 korona. A nTlr A n Honvéd-utca 10. szám. — Telefon-izém: 127—46, Egyes szám éra helyben, vidéken és pályaudvaron /“*C)L,111K.A1 ISIAÍ^ILíAJl 127—47, 127—48, 127—49. Jézsof 65. — Gyorsírók i £0 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal i IV, Duna-n. 6, Reklamációk: 19—25. Telefon: 123-08 és Teréz-körnt 62. Telefon: 121-4L

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék