Uj Nemzedék, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

1923 április 1. fo saseLeKiS ErSssSckrsta Arról ismerhető fel, hogy nem szeret gondolkodni. Ha néhanapján ez a baleset mégis megtörténik vele, nagyon vigyáz, hogy ne vegyék észre rajta. Könnyedén mond véleményt mindenről és nagyon megalázónak tartaná magára nézve, ha bármely nehéz kérdés neki a legcsekélyebb fejtörést is okozná. Így szokja meg azt, hogy minden intenzívebb szellemi munkától tartózkodjék, mert a munka nem való arisztokratának. Viszont szellemi munkásnak szereti magát tekinteni s ezt olyan sokszor mondja, hogy maga is elhiszi. Kizárólagos jogot igyekszik biztosítani magának arra, hogy azt higyje, amit akar; de semmiesetre *: higyje, hogy kötelességei vannak embertársaival szemben. Egyszerűen elhatározza, hogy mindenkinek ott fáj, ahol neki viszket. Akinek nem ott fáj, az szellemi proletár és kész. Azt, hogy ő lángelme, az első szóra elhiszi neked, téged azonban nem vesz tudomásul. Legzseniálisabb ötleteidet olyan leereszkedéssel fogadja, mintha neki jutott volna eszébe előbb, te csak éppen kimondtad. Nagyon hasonlít a szemtelen emberhez, csal utálatosabb. A kávéházban — tegyük fel — a lábadra lép. Nyugodtan rádnéz, hogy mi a véleményed arról, hogy a lábadra, lépett. — Pardon! — mondod hirtelen zavarodban. — Óh, kérem, nem tesz semmit — feleli meg elégedetten , nem kér bocsánatot. Elég ha te kértél. Ő már élénk eszmecserét folytat a főpincérrel, hogy mit rendeljen. Közben szórakozottan a vallódra támaszkodik. — De pardon, pardon — védekezel kissé már felháborodva Most már válaszra sem méltat. Sőt! Bosszankodva néz rád, hogy mit rakod hol a lábadat, hol a fejedet az ő útjába. Aztán a fejed búbjára néz szórakozottan. Elmosolyodik és folytatja purparléját a főpincérrel. Mosolya körülbelül ezt jelenti: — Igaza van, uram, az ön fejét semmire sem lehet használni. Nem ugrász fel és nem ütöd nyakon, mert elhiszed a modorának, illetve modortalanságának, hogy az nem egyéb szórakozottságnál. Sőt el is szégyelled magad, hogy zavartad őt és odébbülsz egy székkel. A kávéházból szeret fizetés nélkül távozni. — Parancsol kérem? — áll elébe a fizető. S ez azt jelenti, ha netán ő kitűnősége fizetni szándékozik, itt a legjobb alkalom. ő azonban úgy értelmezi, hogy a pincér előzékenyen még némi utolsó rendelést óhajt fölvenni. Egy pohárka sziverősítőt, vagy valami más útravalót netán. — Köszönöm, megvolt — inti útból a pincért. És a pincér félreáll, mert nem sérthet meg törzsvendéget azzal, hogy nem veszi tudomásul a szórakozottságát. Kitűnőségünk megy nyugodtan a villamos felé. Ha elcsíp valakit, annak elmagyarázza, hogy közös ismerősük, aki a kávéházban közbeszólt, ellentmondott, alapjában véve milyen jelentéktelen fráter. — Hihetetlen szellemtelen véleményei vannak, — mondja s közben elfelejti, hogy kegyes fejbólintásokkal ugyanazt a véleményt mintegy tőle plagizáltnak jelezte. Már áll a perronon s még mindig magyaráz a gyalogjárón álló ismerősének. Mikor a kocsi elindul, önérzetesen néz körül, mintha mondaná: Este öt korona kapupénzt ad. A házmester már nem is magyarázza meg neki, hogy az kevés, mert ha megmagyarázza, barátunk megsértődik. A házmester tehát csak ennyit mond: — Pukkadj meg! — Vagy más effélét. Ettől azonban ő nincs megsértve. Szellemi fölényben van. Ha , megismerkedsz vele, legjobb, ha úgy intézed el, mint a házmester. Az első adott alkalommal leszidod, esetleg leszamarazod, mert biztos, hogy nem sértődik meg. Szellemi fölénybe helyezkedik és nem háborgat. Sokkal jobb, mintha udvarias vagy, mert akkor rögtön megsértődik. . Pénzt perig, akármilyen előkelően kéri, ne adj neki! fkSu ÜJ Az emmauszi után... Minden ember rálép egyszer az Emmauszba vivő inra, s hogy, mint az a két evangéliumi tanítvány homlokán a nagypénteki kereszt árnyékával, szivében a kétségek gyötrelmével találkozzék a nagy, a húsvéti fényben ragyogó Vigasztalóval, aki aztán megszegi számára a remény, a vigasztalás és az új élet kenyerét. Minden ember bandukol egyszer ezen az utón, és szíve remegő delejtetje vibrálva keresi a fájdalom és remény kaotikus hajnalában a husvátok revelációját. Vannak nemzetek is az emmauszi utón, s mindenik között talán mi magyarok vagyunk leginkább lesújtottak, nekünk rázta meg leginkább szivünk v agyunk a nagypéntekek feketesége, s bennünk a leglefojtottabb az ismeretlen, de várva várt húsvét ösztönös sejtelme. Megyünk, magyarok az emmauszi után, kételkedve, vérzett lábbal, hogy a mi ideáljaink fel fognak-e támádui . . . Az emmauszt után az egységes, magy Magyarországot álmodjuk. És álmaink közt meg kell jelleme korán lehullt reményeink márir alakjának is, a magyar integritás koronás vértanújának is, akinek élete és különösen halála úgy összeforrt a magyarság minden fájdalmával. Neon különös. Épen húsvét ünnepén lesz egy éve, hogy távol tőlünk, szikrázva, ragyogva, mint a fejedelmi tengerek sirálya felröppent királyi lelke az Óceánra bomló azúrkék ég alá, e vele széthullt az azaranykapocs, amely a magyar birodalom népeit élő szimbolizmussal összefogta. Mikor a magyar feltámadás felé van szorgunk, minden magyarnak meghatott érzéssel kell rá gondolni, mert csak jót akart, csak jó tudott lenni ■és úgy halt meg, mint Shakespeare nagv királyai . . . Halálában is méltó volt nemzetéhez. Nagy. Bár úgy tudna meghalni minden magyar gondolataiért, mint az a királyi ember. Mikor egy évvel ezelőtt a feketeszárnyú hír megsuhintotta a magyar lelkeket, tagadhatatlanul megdobbant minden szív, az egyik szubjektív fájdalmától, a másik a tragikum fönséges komorságától. És ebben a gyászos érzésben eggyé lett minden egymást marcangoló. Mert minket, az embereket lesújtott ez a több, mint hétköznapi vég. Éreztük, hogy egy szent, misztikus érzéssel lettünk szegényebbek, mert ezt a királyt még a Hargita, a Vág, a Fertő, a Dráva és Száva koronázta minden magyarok királyává és hatvanhárom vármegye porától lett felejthetetlen lába nyoma. Nagy magyar ország halott ja ő, s benne Nagymagyarország halott. . . De Emmausz a vigasztalások helye. Királyok és emberek egyformán meghalnak, de él a gondolat, amelyet hordoztak. A husvétba vezető emmauszi után győzni kell az örök, halhatatlan életnek, amely az egyes nemzetek vágyait feszíti, álmait szüli valósággá. Az apostoli, ezeréves, megszakíthatatlan királyság gondolatának kell világítani a magyar Emmauszba vezető útón. A húsvét a fájdalom és a remény, a halál és élet nagyszerű keveréke, a húsvéti fény sötétből születik, s a húsvéti himnusz allemjája zokogásból sikoltoz ki boldog örömmel. A capomonteiek fölött virágot nyit a tavasz, s az eltemethetetlen gondolat rügyeket hajt. Él a gondolat és van hordozója. A magyar feltámadás utján, a húsvétváróknak jusson ez eszébe. Ha ezer éven át ez a gondolat tartotta össze a magyar glóbus négy égtáját, továbbra is élnie kell ennek az erőnek. Ebben hinni kell, s bármennyire is nehéz a húsvétvárás útja, ezzel a nem kételkedő hittel kell járni rajta . . . Mert csak az a nép veszhet el, amely hűtlen lesz nagy hagyományaihoz. S ezért csak tovább az emmauszi után. Lehet, hogy rögös, nehéz és igen messzi ez az út, de kétoldalán a tavaszi bimbókba szökött fák a feltámadás, minden magyar gondolat húsvétját harsogják bele a vajúdó világba- Himnuszt szikrázik a húsvéti nap és uj, halhatatlan virágok hasadnak fel nyomában a magyar földből. Ezeket a virágokat szórjuk, mi magyar húsvétba bandukolok a feltámadás gondolatával az Óceán királyi sírjára . . . Gáspár Jenő. A miniszterelnök kívánságára átszervezik a kiviteli bürokráciát — Az Új Nemzedék tudósítójától — A kormány még hónapokkal ezelőtt azon a véleményen volt, hogy csakis a megfelelő kivitellel tudjuk a korona árfolyamát állandósítani és a nagymértékű behozatalt valamiképpen ellensúlyozni. Az akció azonban csak néhány hónapig sikerült, mert közben a kormány tagjai között teljesen ellentétes vélemény alakult ki a korona stabilizálására vonatkozóan. Megállapíthatjuk azt is, hogy a pénzügyminiszter is megjósolta az akkor még stabil koronának elkerülhetetlen értékcsökkenését. Most a korona árfolyamának ily nagy mértékben való gyengülése arra készteti a kormányt, hogy egységes álláspontot foglaljon el a korona értékének stabilizálására vonatkozóan. Éppen a statisztikai adatok bizonyítják, hogy a korona ily mértékben való értékcsökkenése csak a túlhajtott spekuláció következménye. A minisztertanács legutóbbi ülésén Bed miniszter vetette fel azt a ideát, hogy a kérdést valamiképpen rendezniük kell és különösen az egyöntetű és rendszeres kivitel sürgős megszervezésére tett előterjesztést. Érdekes megjegyeznünk, hogy éppen kivitelünk, amely tulajdonképpen Csonkamagyarországnak legfőbb életforrása, teljesen rendezetlen. Nagyon sok áru és élelmiszer kivitel intézésénél maga a kormány sem tudja, hogy tulajdonképpen ki az illetékes. Némelyik árucikk vagy élelmiszer kivitelénél három-négy minisztériumnak is kell dönteni, míg végre a kivitel megkezdhető. Sok esetben előfordul az is hogy az egyik minisztérium homlokegyenest mást javasol, végre a harmadik az ügyre vonatkozóan teljesen laikus minisztérium dönt a kérdésben, így történhetik meg az is, hogy ,a kivitel legtöbbször nem jár azzal a sikerrel, mint amilyen reményeket hozzáfűznek. Nem sikerült a hagymakivitel, és a lisztkivitelt is csak a legsúlyosabb körülmények között maga a kormány tudta lebonyolítani. Éppen a kivitel rendezésével kapcsolatban szóba kerül az egyes minisztériumok hatáskörének a megállapítása is. Értesülésünk szerint erre vonatkozóan különösen Kállay és Bod miniszterek tesznek konkrét indítványt. Javaslatuk szerint feltétlenül szükség van arra, hogy a kormány tagjai egyöntetűen rendezzék az egyes minisztériumok hatáskörét is. Erre vonatkozóan a legszembetűnőbb példa a közélelmező minisztérium esete. A minisztérium tulajdonképen a Közélelmezési Tanács és a földművelésügyi minisztérium között közvetítő szerepet játszik. Hatásköre a legkevesebb, legtöbb esetben semmi és tulajdonképen csak javasol. A közélelmező minisztérium legfurcsább esete a sertéskivitellel történt. A minisztérium csak a legkörültekintőbb előzetes vizsgálat után volt hajlandó megengedni a sertésexportot, ezzel szemben a földmivelésügyi minisztérium be sem várva a javaslatot, egyszerűen elrendelte a sertésexport-vásárok létesítését. Értesülésünk szerint éppen Bethlen István gróf miniszterelnök kívánságára fogják rendezni ezt a kérdést. Vasárnap PROVANCEBAN magyar irodalmi emlékek után kutat egy francia levéltáros. Az eszmét a kutatáshoz egy igen előkelő francia hölgy adta, aki nem más, mint a Budapesten ismert Fatou admirális felesége. Az admirális és felesége egy alkalommal Pekár Gyuláéknak volt vendége. Itt irodalmi kérdésekre terelődött a társalgás és Pekár Gyula felemlítette, hogy Provanceban, ahová a kegyelmes asszony való, hosszabb ideig tartózkodott egy magyar poéta is, Kisfaludy Sándor, aki korának egyik legnagyobb Donjuafija volt és Provance egyik kis falujában, Draguignan-ban, ahol mint hadifoglyot őrizték, igen bizalmas viszonyban volt egy bizonyos D'Esclapon Karolin kisasszonnyal. A társaság nagy meglepetésére Eaton admirálisné kijelentette, hogy ez nagyon érdekes, mert ő éppen a D'Esclapon famíliából származik. Azonnal megígérte, hogy a család Vraguignanban levő ősi kastélyában levéltárosával utána nézett a dolognak, hátha valami levélbeli, vagy verses emléke maradt fenn a provancei hölgy és a magyar katonatiszt idilljének. Fatonék azóta visszautaztak Franciaországba és a napokban érkezett levél Pekár Gyulához az admirálisáétól, amelyben bejelenti, hogy a levéltáros nagy szorgalommal kutat. Csak egy kisiklás történt az egész dologban, amennyiben a levéltáros az 1959-es anyagot nézte át és későbben jött rá, hogy Kisfaludy jóval előbb, 1996-ban tartózkodott Draguignanban. IRODALMI KÖRÖKBEN nagy várakozással néznek P. Ábrahám Ernő április 6-iki premierje elé. A fiatal írói generáció ez az egyik legtehetségesebb tagja Isten vára címmel hatalmas drámát irt, amely a Kőműves Kelemen ballada moziimmainak finom feldolgozása. A FRANCIA KÖVETSÉGRE megérkezett a francia kormánynak hivatalos átirata, amellyel a magyar kormányt meghívja a május 24-től június 1-ig tartó világra szóló párisi Pasteurünnepi hétre. A magyar kormány hivatalos kiküldöttje egész héten a francia nemzet vendége lesz. A kiküldött megválasztása az Akadémia harmadik osztályához tartozik, aki valószínűleg Lenhossék Mihályt küldi ki. Ugyancsak meghívást kapott a magyar tudományos élet a pszichiáterek párisi világgyűlésére is. A meghívás Moravcsik Ernőnek, a kiváló magyar pszichiáternek szól, azzal az érdekes kikötéssel, hogy Magyarország választásától függ az is, hogy kit hívjanak meg a német tudósok közül. Természetes, hogy a magyar tudósok ezzel az utóbbi, kissé gyanús francia előzékenységgel, a német tudósok kijelölését illetőleg nem élnek. RIEDL FRIGYES elárvult katedráját nemsokára betöltik. A bölcsészeti kar már a minisztériumba fel is terjesztette, hogy kivel óhajtja a katedrát betölteni. Az ügy a jövő heti minisztertanács elé kerül, amely véglegesen dönt. A NARSÁNYI KÁLMÁN nagysikerű történelmi tragédiája, az Ellák, húsvét után könyvalakban is megjelenik. A könyvet a Pallas r.-t. adja ki. Ugyancsak megjelenik Tóth László Májusfája is, szintén a Pallas kiadásában. Bangó staninftézet Budapest, VI., Andrássy út 20. fellétlen sikerrel vizsgáztat vidéki magántanalókat is.