Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Május Ä legszebb hónap, a virágok s a napfény poetikus hónapja. Szinte fizikailag is bántó volt tehát, hogy a marxi népbolonditók ennek a hó­napnak első napját választották ki eszméik ünneplésére, világfelfor­gató álmaik emlékünnepére. Mert, hogy mennyire nem májusi szép­ség, mennyire nem virágokat ter­mel a marxi álom világ, mutatja Oroszország példája, hol a legva­dabb vörös rabszolgaságban síny­lődnek a milliók egynek véres- kezű, legtirannusibb uralma miatt. Ez a rabszolgaság csúfosabb, mint a legdurvább fáraók gulaépitő zsarnoksága, mert azok legalább építettek, de a marxi elgon­dolás csak rombolni tud. Hó­hérkötél mellett, akasztófák árnyé­kában, golyók süvitése közben visz Marx tanainak útja, amelyen a szenvedélyek legállatibb elfajulása sodorja a legmegfékezhetetlenebb halálkocsin az egyedet és az álla­mot egyaránt a vak, az élettelen, a buta és megőrjítő nihilbe. De nem kell szomorú példákért Oroszországba mennünk. A ma­gyar történelem legszégyenlete­sebb négy hónapja elég volt kósto­lónak a marxi bolondgombákból. S épen ezért a legnagyobb mérték­ben helyeseljük a belügyminiszter erélyes intézkedéseit, melyekkel megtiltotta a vörös május megün­neplését. Elég volt egyszer az éhe­ző polgárság utolsó fillérein vásá­rolt vörös drapériákból, amelyek Budapest falain nyugodtan beillet­tek gyászünnepnek is. Hiába mond­ják a vörösszegfüs elvtársak, hogy ők nem ezt akarták. Végeredmény­ben minden marxi kótyagosnak végcélja az a szociális termelésből fakadó jólét, az a gerstli- és tök­főzelék-eldorádó, amelyből kivet­tük részünket. Csak egyik gyalog és átmázolva, a másik nyíltan, halálautón és halálvonaton hirdeti ezt az álomországot. S épen ezért nem kérünk a vörös zászlóból s a mozinivóju Internacionálé zenei szépségeiből. Őszintén szólva, irigyeljük Olasz­országot, amelynek Mussolinija akadt, aki energikus kézzel el mer­te törölni május elsejének megün­neplését. Tessék Róma alapításá­nak napját megünnepelni minden olasznak, és minden olasz csak ezt a napot meri megünnepelni. Ná­lunk, a félemberek és féleszközök hazájában még nem tartunk itt. Pedig jó volna ha az egyre erősödő vörös mozgalmakkal szemben, a vörös propagandának a falu felé vágyakozásával szemben nálunk is mutatkozna az erős kéz, ha nem is Mussolini eszközeivel. Mert nem elég, ha nyilvánoson tilos a vörös szin. Bent a megmételyezett szivek mélyén tovább lobog ez a szin, olthatatlan gyűlölettel a polgári társadalom, a ma »var gondolatok és a keresztény eszmék ellen. Ezért nem elég csak az állami védekezés, magának a polgárságnak kell szer­vezkedni, hogy, ha mégegyszer má­jusi láz fogná el a marxi demagó­gokat, erős ökle végérvényesen magukhoz térítse őket. Nem iudnak. megegyezni a magyar és cse£> tagjai a fjimi fjaiárinciáügyében AI cse/jeJc szándékosan megnehezítik a vizsgálatai — Kihall­gat túli az incidens valamennyi szereplőiét Ma délelőtt folytaifáJk. a ülsz szálaiét — Az Uj Nemzedék kiküldött tudósitójától. — Hernádpetri, április 29. A cseh-magyar sorozatos határin' cideusek megvizsgálására a magyar kormány — mint ismeretes — ve­gyes bizottság kiküldését kérte és a cseh kormány ehhez hozzájárult A vegyes bizottság tagjai- vasárnap délután találkoztak Him község ha­tárában a demarkációs vonalon. A találkozás részleteiről a helyszínére kiküldött munkatársunk ezeket je­lenti: A cseh'magyar határinciden's megvizsgálására kiküldött bizott­ság elnöke, Rudnay Lajos követ- ségi tanácsos szombaton délután ér­kezett Budapestről Miskolcra és a bizottság másik két tagjával, Szent- imrey Pál Abauj'Torna vármegyei alispánnal és Roller Györggyel, a miskolci honvédkerület vezérkari ezredesével megbeszélte a tanácsko­zás egész anyagát. A bizottság va­sárnap reggel indult el Miskolcról. Kíséretükben volt még egy aljegy­ző, a jegyzőkönyv vezetésére és az ezredes adjutánsa egy százados. Vasárnap délelőtt tiz órakor érkez­tek Hemádvécse megállóhelyre. Itt Prey Árpád őrnagy, a hemádpetrii vámőrsszakasz parancsnoka fogadta a bizottságot. A bizottság innen kocsin folytatta útját. A Hernád széles völgyéből az ut dombokon át vezetett, virágzó gyümölcsfák és gyönyörű buzaveté" sek között a Sardagna bárói család pompás parkján át Hernádvécse községbe. A szorgos katolikus nép a templomból épen körmenetben ké­szült buzaszentelésre, A magyar vámőrsnél Félórái kocsizás után megérkei-, tünk Hernádpetribe. Ez az utolsó meg nem szállott magyar község. Csupa egyszerű náddal fedett, sze­gényes parasztház, zselléremberek lakják. Talán a legszegényebb kül­sejű mégis a vámőrség laktanyája. Csak a köralaku magyar címeres tábla hívja fel a figyelmet: Miskolci vámkerület, 13. sz. őrs- laktanya. A laktanya előtt Csicseri Tóth Ernő hadnagy tiszteleg a bizottság előtt. A bizottság tagjai gyorsan villásreggeliznek és 11 órakor elin­dulnak. Elől négy kocsin a bizott­ság tagjai kíséretükkel. Hozzájuk csatlakozik most Kardos Mór dr. gönci járásorvos is. A bizottság ki­rendelte még a helyszínére az inci­dens összes szereplőit, továbbá négy földmivest, akik egy határincidens- nél tanúi voltak, amint cseh csend­őrök egy magyar szakaszvezetőre rálőttek. Jl vizsgálat A menet elindult a rossz, kocsival alig járható utón, amely állandóan emelkedik a vámörstől hat kilomé­ter távolságra lévő határvonalig. A bizottság tagjai délelőtt féltizenket- tőkor érkeznek meg a találkozás he­lyére, az úgynevezett 318. számú ma­gassági ponthoz. Itt tizenkettőig vár­tak, de a cseh bizottság még nem mutatkozott. Erre Tóth Ernő had­nagy azt mondotta, valószínűen a b.imi magaslaton lesznek a csehek a 325. számú pontnál, ahol az incidens történt. Tóth hadnagy tehát lóháton előrement és egy félóra múlva érke­zett vissza azzal, hogy a csehek a 325. számú magassági ponton vár­nak. A magyar bizottság tehát el­indult és egy óra tájban érkezett meg a 325. magassági pontra. A ké­sés nem a magyar bizottság hibájá­ból történt, mert a találkozás helyét tévesen állapították meg. A cseh bizottság elnöke, Kinsl-Ji- zersky követség! tanácsos a cseh kül­ügyminisztériumból, a bizottság tag­jai pedig Doletis Béla miniszteri tanácsos a pozsonyi minisztérium­ból és Novak Zdenkó ezredes. A cseh bizottsághoz csatlakozott Csermák Miklós budapesti cseh követség! tit­kár. A csehek azonkívül magukkal hoztak még több csendőr- és rendőr­tisztet, azonkívül egy orvosszakértőt, velük jött még a batármcgállapito bizottsága mérnök tagja is mint szakértő, hogy az incidens helyét pontosan megállapítsák. Galla szep- si cseh főszolgabíró szintén csatla­kozott a cseh bizottsághoz. A csehek fzenkivül még magukkal hozták az incidens szereplőjét is. A kölcsönös üdvözlések után a bizottság először megállapította, mi- képen játszódott le az eset. Az inci­dens színhelye a 325-ös számú ma­gassági pont közelében van, légvo­nalban 6 kilométerre Hidasnémeti magyar községtől nyugatra és 2 ki­lométerre Him megszállott község­től délre. Ezen a ponton ut vezet, amelyet északról sürü fenyveserdő határol, a keleti oldalon pedig cser­jés és bokros. Cseh részről, tehát er­dős a terület, magyar részről ellen­ben kevésbé védett, meri csak ki­sebb bokrok vannak az ut mentén. A bizottság meghallgatta mindkét részről a szereplőket. A cseh csend őrt, aki az elesett Szedlacsek nevű társával határszolgálatot teljesített, ugyanarra a helyre állították, ahol abban a percben volt, amikor a ma­gyar vámőrökkel találkozott. A csendőr előadta, hogy két-három ka­tonát látott maga előtt a sötétben feltűnni és elkiáltotta magák ,,— Stojj Puska dőli! Hőre rukit, (Állj! Puskát le! Kezet fel!)_ Erre a magyarok lőttek. Szedla­csek levetette magát a földre, majd pedig, hogy a lövésgk elől menekül«, jön, elfutott. Futása közben azonban érintette a magyar területet is. A' cseh csendőr előadása szerint a föl­dön fekvő Szedlacsekbe egy magyar vámőr belszurt. Most a magyar szereplőket hall­gatták meg, először Horváth Sán­dor szakaszvezetőt állították feL Horváth kis tömzsi alak, fekete ba­jusszal, tipikus magyar altiszt. Horváth elmondta, hogy az utón haladt és egyszerre cseh kiáltást hallott. Erre ő is elkiéltotta: Állj!, A kiáltás után azonban a csehek mindjárt lőttek, erre ő kézbe kapta fegyverét és előrement. Ekkor jött segítségére Tóth Ernő hadnagy egy, vámőrrel. i| Tóth hadnagy elmondta, hogy amikor a helyszínére megérkezett az incidens pillanatában, egy iutó alakot látott és a sötétben nem tudta, hogy ki az illető, annyit azonban tudott, hogy csak cseh lehet, mert magyar ember nem jut el. A futó alak után lőtt. Horvátit szakaszvezető is szuronyt szegezett és leszúrta támadóját. A szereplők előadásának meghall­gatása után _ a bizottság tagjai fél­revonultak és hoszasan tanácskoz­tak. Ezután meghallgatták Kardos Mór gönci járásorvost is, aki Szed- laesek hullájáról a látleletet készí­tette. Kardos elmondotta, hegy Szedlacsek holttestét megvizsgálta és a következő sérülések nyomait találta: Epr szúrást a szivén, kettőt a tüdőn, ©gyet a májon és két szúrást egymás mellett a lép táján, tehát összesen hat szúrást. Három szú­rásnak nyoma a háton is látszott, aminek az oka az, hogy a szurony átment a mellkason és a háten jött ki. Elmondta az orvos, hogy meg­vizsgálta a hulla fejét és vég­tagjait is. A fej véres volt, mert a vér a fejre is rácsorgott, amidőn Szedlacsek elvérzett. A fejen sem­miféle sérülés nyoma nem látszott. A csehek magukkal hozták a Szed­laesek hullájáról készült fénykép* felvételeket is. Ezek a felvételek elég homályosak. Az egyik cseh or­vos magyarázza a sérüléseket és még több szúrás helyét véli felfe­dezni, az egyiket jobb hónalj alatt, a másikat pedig a bal combon. A csehek által készített fényképen ugyanis valami folt látszik a jobb hónalj és a bal comb táján, azonban Kardos dr. megmagyarázza, hogy a két tölt csak véroXáfutás nyoma, amit a vizsgálatnál ö is látott, de hat szúrásnál többet nem fedezett hl (% ma iKK Ötödik évfolyam. 98. (1074.) szám Ára &0 korona Lí Budapest, 1923 május 1, Kedd Előfizetési ár s Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, V. kér. Egy hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona. r TT'TIS' AT AT A TIT T A n Honvéd-ntca 10. szám. — Telefon-szám: 127—46, Egyes szám ára helyben, vidéken és pályandvaion 11K.A1 /V127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók! 40 kor.— Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal: IV, Duna-u. 6. Reklamációk: 19—25. Telefon: 123-08 és Teréz-körnt 62. Telefon: 121-41« 3d?

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék