Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

ly56 május 1. Hernzfilléli Kedd 3 ......................... ............................um i ■■ i i ír ii i ii ...........— i i rin~ i i um raw ii mii 1 i MWBBBMBWWWB—i—MWMMBEM—iriTirmfeirrmri i~i~i—wrrTfínm~riTi7üTiiTWiinrTiinni~ rnnir r n rr a bwmbmwmmmmbmmcwJ terjesztést intézett a pénzügyi nép-, biztossághoz, hogy mi lesz a fizetés­­sel!­ A júniusi részlet törlesztéséhez ugyanis 3 millió márkára lett volna szükség. A népbiztosság azt a ci­nikus választ adta, hogy egyáltalán nem fog fizetni. A munkás- és ka­tonatanács értesítette a Dresdener­­Bankot, hogy nem fizet. A Dresdener Bank erre azt válaszolta, hogy „egy­általán nem tudja, tulajdonképen, ki az illetékes tényező most Buda­pesten ebben az ügyben.“ A Dresde­ner Banknak ezt a válaszát azután már viszontválaszra sem méltatták a bolsevikiek. A proletárdiktatúra bukása után a polgármester értesítette a Dresde­ner Bankot, hogy fizetni akar. Ak­kor azonban a fővárosnak nem volt pénze és a törlesztésre is előleget kért a Dresdener Banktól. Csakhogy a proletárdiktatúra már nagyon megrendítette a németek bizalmát és azt válaszolták: „nem állunk szóba az urakkal.“ Akkor félbesza­kadt a tárgyalás és azóta szünetel a német kölcsön törlesztése is. Az an­gol hitelezők kívánsága alapján az összes fővárosi kölcsönök ügyét most együttesen intézik el, tehát a német kölcsön visszafizetése is füg­getlen a márka mostani olcsó árfo­lyamától, mert a papírmárka fize­tés esetén a németek egészen jelen­téktelen összeget kapnának vissza. Az angoloknak a mostani tárgya­lás során tanúsított állásfoglalása igen előzékeny volt és kijelentették, hogy ha a fővárosnak nincs idegen valutája, akkor fizethet magyar ko­ronában is, egyelőre a Baselben most megállapított provizórium alapján. A valutáris eltolódás mindenesetre most igen súlyos kötelezettséggé te­szi a kölcsön visszafizetését, úgy hogy sokkal előnyösebb lett volna, ha a kölcsönöket annak idején a bel­földön igyekeztek volna előterem­teni. ­ keresztényiszocialisták nem ünnepük meg május elsejét . Az Új Nemzedék tudósítójától. *** A szocialisták május elsejét munka­­szünettel ünneplik meg. A fővárosban hat nyilvános gyűlést is terveztek, de a belügyminiszter rendelete április 29-től május 3-ig minden nyilvános gyűlés megtartását megtiltotta, úgy értesü­lünk, hogy május elsején zárt gyűlések megtartása is bizonyos feltételekhez van kötve. A belügyminiszter rendelete kü­lönben nemcsak a szocialistákat érinti, hanem a keresztényszocialistákat is. Tegnap például Pápán a keresztény ifjú­munkások gyűlését, amelyre a keresz­­tényszocialisták budapesti vezetősége is leutazott, nem tarthatták meg. A keresztény szocialisták vezetőségétől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a keresztényszocialista munkásság május elsejét nem ünnepli meg. Ily értelmű felhívást intézett a vezetőség az összes vidéki keresztényszocialista szervezetek­hez. Május elsején nem szünetel a munka az állami és közüzemi vállala­toknál, mint például a Máv­ gépgyárá­ban, a kelenföldi faipari részvénytár­saság gyárában, a legtöbb szabó- és ci­pész műhelyben és egyáltalában minden­hol, ahol a keresztényszocialista mun­kásságot nem lehet terrorizálni.. Ha mégis megtörténnék, hogy egyes keresz­tényszocialista­ munkások a terror kö­vetkeztében nem dolgozhatnának, a ke­resztényszocialista munkásság vezető­sége intézkedni fog, hogy elmaradt munkabérüket megtérítsék. Max Lindert leányszörtetésért letartóztatták — Az Uj Nemzedék tudósítójának jelentése Boh­mén át. — — Az Uj Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, április isj­. Max Linder, az ismert filmszínész, né­hány héttel ezelőtt megszöktetett egy a legjobb párisi társaságból való fiatal leányt. A szülők a rendőrséghez fordul­tak. A szökevényeket Nizzában őrizetbe vették.­­. Beégett az óhudai Solom-féle téglagyár ssák­lója A kár másfélmillió órá, korona is tűzoltó te­tteroikus munkával meg­­mentették a telepet — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Vasárnap este, néhány perccel 10 óra előtt kigyulladt a Bécsi­ út 166. szám alatt lévő Bohn Márton és Tár­sai téglagyár egyik épülete. A tűz rohamosan, szinte pillatatok alatt kúszott fel a földszinttől az öteme­letes ház tetejéig és mire észrevet­ték, már recsegve-ro­pogva égett az épület felső két emelete. Azonnal értesítették a tűzoltóságot és a rend­őrséget. Mire a tűzoltók a tű­z szín­helyére érkeztek, a lángok már telje­sen körülövezték a gyárépületet amelyet az érdeklődők ezrei vettek körül. A lángoszlopot a főváros min­den pontjáról észrevették az embe­rek és a Lajos­ utca éjszakai csönd­jét rövidesen autók tülkölése, kocsi­­robogás verte fel. Szeszler Hugó főkapitányhelyet­tes, Keresztessy Gyula rendőrfőta­­nácsos. Wolkenberg Gyula rendőr­főfelügyelő parancsnokságával erős rendőri készenlét vonult ki. A kiérkező rendőrség azonnal be­szüntette a­ Bécsi­ uton a villamos közlekedést, a nézőközönséget pedig visszaszorította az úttest másik ol­dalára. Az óbudai folyamőrség egy százada is kivonult és kordonnal vette, körül az égő gyárépületet. Egymásután vágtattak ki a köz­ponti tüzérség, a második, harmadik, ötödik és hatodik kerületi tüzérsé­gek. A tűzoltók Janicsek főparancs­nok vezetésével azonnal hozzáláttak az oltás munkájához. Lángokban a szárító A tűz a téglagyárnak úgynevezett szár­ít­óépület­ében pusztított. A kö­rülbelül 20 méter hosszú, 40 méter széles, nagyobbrészt fából épült he­lyiség középrészén állt a cserépszá­­rító, amelynek mind a három eme­letén fapolcokon szárították a cse­repeket. Az épület földszintjének egész hosszában sorakoznak a­ ke­mencék, amelyekben éjjel-nappal égett a tűz. A földszinten végig­­nyúló körkemence kicsiny, ablak­szerű nyilasokon át bocsátotta ki magából a meleget. Az épület alsó részében téglákat égettek, míg a felső emeleteken cserepeket szárí­tottak. A tűzoltók percek alatt üzembe helyeztek négy gőzfecskendőt, ame­lyeket az égő épület különböző pont­jain állítottak fel. A fecskendők percenként 300 liter vizet zúdítottak a lángtengerbe. Noha­ a víznyomás elég erős volt, a teljes erővel égő épületeket már nem tudták meg­menteni. Este féltizenegy órakor az épület teteje és fedélszerkezete irtó­zatos robajjal beszakadt, a lángten­gerből hatalmas szikratömeg vágó­dott ki és a tűz újult erővel vetette magát az épület alsó emeleteire. Egy heroikus tűzoltó Az oltás munkája most már csak arra irányulhatott, hogy a környező épületeket, elsősorban a gépházat megmentse. A szárító és a gépház között alig kétméteres térköz volt. A tűzoltók a gyárépület Bécsi­ úti oldalának a tetejéről két gőzfecs­kendő vizét irányították a gépházra, míg a túlsó oldalról a másik két fecs­kendő a szárítóval párhuzamos föld­szintes gyárépület megmentésére tö­rekedett. A tűzoltók emberfeletti erővel dolgoztak, vakmerőségük gyakran megdöbbentette az oltás munkáját figyelő közönséget. Az egyik tűzoltó, nem törődve az óriási hőséggel, a háztetőn közvetlenül a lángtenger széléig kúszott, majd fel­állt és állva dolgozott tovább. Egy­szerre megtántorodott és — alulról úgy látszott — belezuhant a lán­gokba. Szerencsére csak a még ép ház tetejére esett és nem történt baja. A tűzoltók vakmerő, szinte akro­bata mutatvány­számba menő izgal­mas munkáján kívül fokozta a néző­­közönség izgatott hangulatát az a hír is, hogy emberek szorultak be az égő szárítóba. Abból következtettek erre, hogy a munkások, különösen hideg időben, állítólag bent szoktak aludni a jól fűtött szárítóműhelyben. Később kitűnt, hogy vasárnap este csak a műhelyvezető és hat munkás dolgozott bent, de ezek is idejében kiszaladtak az égő épületből, így a hatalmas tűzvész nem járt sem ha­lállal, sem sebesüléssel. A mentők két autóján öt mentőorvos tartózsító­dott a tűz kezdetétől éjjel fél há­romig a veszedelem színhelyén, de nem akadt komolyabb munkájuk. Éjfél felé valószínűnek látszott, hogy a gépházat sikerül megmen­teni. A Bécsi-vti oldalon Kállay fő­tiszt, a hegy felőli részen p­edig Szilvay és Benedek tűzoltótisztek úgy irányították az oltás munkáját, hogy a tüzet mielőbb lokalizálják a szárítóra, amely még ekkor is mint óriási fáklya, lát­gyaival vörösre festette az eget. A füstöt és perjét még a Margith­ídnál is az emberek arcába fújta a szél. A Bécsi­ utat közben teljesen el­lepték az autók és a kocsik. Pesten ugyanis a színházakból, mulatóhe­lyekből kijövő közönség, észrevéve a messzevilágító lángokat, kiment „tü­zet nézni“ Óbudára, mert még nem felejtették el, hogy az Újlaki tégla­gyár évekkel ezelőtt hasonló körül­mények között égett porrá, közvet­lenül a Bohn-téglagyár telepe mellett. A veszedelmet megsokszorozta az a körülmény, hogy a szárítókemence tartályaiban 50—60 méter mázsa sze­net tartottak állandóan és hogy az emeletek között nem voltak tűzfa­lak, a tűz szabadon terjedhetett. A tűz keletkezéséről megállapí­totta a rendőrségi nyomozás, hogy a szárító 13-as kamrájában a tű­z felügyeletével megbízott munkás el­aludt. Valószínű, hogy a kemencé­ből kipattant szikra gyújtotta fel a szárítót. Az egyik munkást őrizetbe is vették, de később elbocsátották. Fél egy órára lokalizálták a tüzet. Félmillió szárítóráma égett el Az óriási gyártelep agyagos föld­jét ma reggelre már átitatta a töm­lőkből kiszivárgó víz. Bokáig érő sár, iszap, letöredezett gerendák, megszenesedett darabjai jelzik a borzalmas pusztítást. A gyár, amely eddig 800 munkást foglalkoztatott, ma reggelre már alig tudott négy­száznak munkát adni. A 130 méter körkemence, amely a telep központ­jában áll, és a gyár működésének ütere volt, teljesen leégett. A másik, kisebb kemencét, azonban sikerült a tűzoltóknak megmenteni. A nagy kemencében a­ rengeteg nyersanya­gon kívül szénné égett körülbelül 150—500.000 darab úgynevezett szá­rítóráma is, amelynek beszerzése ma ugyancsak több millióba kerül. A nagykemencét és a présházat összekötő átjáróhidak legnagyobb része ugyancsak elégett s már csak néhány, más épülethez vezető átjáró­­híd maradt épen. A kár a gyár igaz­gatóságának véleménye szerint meghaladja a félmilliárd koronát. Ma reggel már megjelentek a hely­színen a biztosító intézetek kikül­döttei, akik végigjárták a telepet s véleményük szerint Magyarorszá­gon ennél a tűzesetnél fogják­­ kifi­zetni a legnagyobb biztosítási össze­get. A kárt ilyen esetben különböző vállalatok egyetemlegesn viselik és így a kötvény aláírójaként szereplő Első Magyar Általános Biztosítón kivül majdnem minden nagyobb magyarországi biztosító intézet részt vesz a fizetésben. A gyár igazgatósága a tűzről mun­katársunk a következőket mondta: — Tegnap, vasárnap este három­negyed tízkor vettük észre a tüzek Valószínűtlen az, hogy egy eldobott cigaretta lobbantotta volna lángra a nagykemencét, mert hiszen már szombat délután öt órakor leállt a gyár. A nagykemencét természete­sen mindig éjjel-nappal sütjük, de az éjjeli őr a tű­z előtt néhány perc­cel még végigjárta a telepet és a kemencéket is gondosan megvizs­gálta. Másutt kell keresni a tűz okát. A gyár szombat délután 6 órakor már nem volt üzemben, így hát az a feltevés is megdől, hogy egy kipattanó szikra lobbantotta volna lángra a hatalmas falakkal övezett ötemeletes kem­enceépületét. A hatalmas lángok átcsaptak a kemence melletti présház tetejére is úgy hogy ez az épület is megsérült Még ma délelőtt is fojtó füst, zsa­rátnok, le-lezuhanó gerendák és a helyszínre kirendelt tűzoltólegény­­ség munkája jelzi a tűz erejét. Ma reggel nyolc tűzoltó három sugár­ral dolgozik még a kemenceépület­ben és a présházban. A környék lakossága szerint a tűzoltók ember­feletti munkát végeztek s annak ellenére, hogy a kemenceépület né­hány fala ledőléssel fenyeget, a tűzoltók még ma is a megszenese­dett gerenda, gép, alkatrész és le­omlott falak között dolgoznak. A tűz pusztításának két sebesültje is van. A kirendelt folyamőrség emberei vállvetve dolgoztak a tűz­oltókkal. A rettenetes munka köz­ben Tuster Béla folyamőr és Balla János tűzoltó megsebesült. Nagyon sok tűzoltó és folyamőr rosszul lett a fojtó füsttől és hőségtől. Ezeket a mentők részesítették első­segélyben. Mind erősebb a gyanú, hogy a tü­zet lelketlen, elvetemült gyújtogatók okozták. A gyár igazgatósága, de a szakértők is valószínűnek tartják, hogy vagy rosszakaratú gyújtoga­tás vagy meggondolatlan vigyázat­lanság lobbantotta lángra a Bohn­­féle téglagyár központját alkotó ke­­menceépületet. Őrizetbe vették a tűzmestert A múlt hetekben tartott ugyanis a rendőrség razziát a téglagyárban, akkor a szárítókemencében több csa­vargó és munkanélküli embert talál­tak, akik az éjszakát ott töltötték. Nem lehetetlen, hogy az ilyen beto­lakodó éjszakai vendégek közül va­lamelyik cigarettára gyújtott és így keletkezett a tűz. A gyújtogatást valószínűvé teszi az, hogy a gyár munkásait nagyon nehezen lehetett rábírni, arra, hogy a tűzoltóknak se­gítségére legyenek és hogy az oltási munkálatokban segédkezzenek. Ke­­resztesy Gyula, rendőrfőtanácsos már az éjszakai órákban megindí­totta a nyomozást, hogy a tűz kelet­kezésének okait kiderítsék. Egy sűtő jelentette a főtanácsosnak, hogy Prosz István tűzmester néhány nap­pal ezelőtt igy biztatta őt: — Tüzeljen, hadd boruljon lángba az egész mindenségi E vallomás alapján elrendelték Prosz István azonnali őrizetbevéte­­lét és Princz Ottó dr. fogalmazó au­tomobilon azonnal be is vitte Proszt a III. kerületi kapitányságra. Még egy őrizetbevétel történt a tűzvész idején. Gyovai János mun­kás, mikor egy tűzoltó az ott ácsor­gókra rászólt, hogy segítsenek a tömlőket átemelni, így kiáltott tár­saira : — Hagyjátok csak, legalább me­legszik a hold! Miután ezzel az oltási munkálatot megnehezíteni igyekezett, a közelben volt detektív letartóztatta. A rend­őrség egyébként a hatóságokkal együtt folytatja a nyomozást és a gyár igazgatóságának adatai alap­ján még több munkást hallgatnak ki ma délelőtt.

Next