Uj Nemzedék, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

1923 julius L rr» Timi——­■ J IMH Uj Nemzedék ,Vasárnap 3 Henri Cu­eon felfogása a modern keresztény öröméről Az Új Nemzedék tudósítójától. — Park, június 25. A katolikus újjászületés, amely, mint­hogy filozófiai okokból sarjadt, főkép a világvárosokban észlelhető, szinte érin­tetlenül hagyta eddig a színművészetet. Mindazonáltal figyelemre méltó jelensé­geket találunk ez irányban is úgy Né­met-, mint Franciaországban. A francia katolikus dráma megindulása Paul Clau­del nevéhez fűződik, az ő darabjai azon­ban sohasem váltak népszerűekké. Mint érdekes mozzanatot megemlítem ugyan, hogy Lunacsarszki orosz népbiztos je­lentése szerint az „Annontiation faite d Marie“ című­ drámát nem lehetett le­venni az orosz színházak műsoráról, ám ezzel szemben a Párisban kétéves itt­­tartózkodásom alatt sem került előadás­ra. Hogy Franciaországban mégis van katolikus drámairodalom, a konvertita Henri Ghéon érdeme, aki mint író s mint színész is jelentős szerepet visz a katolikus Franciaország szellemi életé­­be. A Théatre du Vieux-Colombier, amely Pária legelőkelőbb művész szín­háza, egymásután játssza darabjait nagy erkölcsi és pénzügyi sikerrel. Alkalmunk volt beszélgetést folytatni Ghéon-d­al, aki hosszasan kifejtette előttünk irodalmi törekvéseit és a katolikus dráma fel­adatait. I 1 1 — Már akkor, — mondotta — midőn még nem vallottam magam katolikus­nak, erősen foglalkoztatott a spiritualiz­mus kérdése a szímművészetben. Mint tudja, egész irodalmi életünk a pozitiviz­mus béklyóit viselte, amely ha a tudo­mányokban alkotott is nagyot, a művé­szet tárgyát, az emberi lelket tökéletle­nül tükröztette vissza, hiszen metafizikai, vagy vallási meggondolásoktól mentesült lélek nincs. A francia színház a katoli­cizmusnak köszönheti születését s virág­zását Moliére művészetében érte el, aki az egész francia életet vallásával, eré­nyeivel és bűneivel vitte a közönség elé. Rávetettem magamat a középkori mirá­­kulumok és misztériumok tanulmányo­zására. Ezek hatása alatt tértem el Claudel irányától, aki­ inkább teológus, mint művész s, akinél a katolicizmus szinte kizáróan az észből táplálkozik s teljesen mellőzi a katolikus élet mély érzelmeit. Az ő dogmatikus témái, mint a szenvedés, a kegyelem, a szentségek erejének problémája, ahogy ezt leghíre­sebb darabjai bemutatásakor is láttam, a tömegre nem tettek hatást. Hangsú­lyozom a tömeget, mert hiszen a dráma lévén a legszociálisabb művészet, eszté­tikai szempontból ez a legnagyobb kifo­gás. Viszont Claudel tagadhatatlan ér­deme, hogy a vallást részint ő maga, részint követői reintegrálták a francia színpadokon. — Ezzel ki is mondottam már fő­szempontomat, azt, t. i., hogy minél válogatottabb közönségnek írunk, mi­nél inkább megvalósítjuk a­­ „théatre d’élite" programmját, annál inkább megszűnik alkotásunk valódi színmű lenni. Ezért jelentik Racine és Cor­neille, Misére mellett a francia szín­művészet hanyatlását. Ami saját da­rabjaimat illeti, — engedje, hogy emlékeztessem arra, miszerint egyetlen darabom sem bukott meg, — minden lehetőt megtettem, hogy kielégítsem a legkényesebb ízlésű közönséget, de egy­úttal mindazokat, akik csak katoliku­soknak érzik magukat. — Ha keresztény művészetet akarunk teremteni, két alapvető követelményt kell megvalósítanunk: a szellemi és az érzelmi közösséget az író és a közönség, a színészek és a nézők között. Ebben rejlik a görög tragédiák felbecsülhetet­len nemzeti fontossága is. Munkálkodá­somban a kis vidéki patronázsok al­kalmi, vallásos tárgyú darabjaiból in­dultam ki s igyekeztem ezek tárgykörét a régi Franciaország katolikus hagyo­mányaiból és az antik keresztény élet­ből minél szélesebbé és mélyebbé tenni. Korántsem állítom, hogy céljaimat el­értem, de kétségkívül helyesen jártam el, amikor a patronázsok színházát, mint a közeli vagy messzi, igazán keresztény és népi színművészet alapjaként jelöl­tem meg. A fő teendők lennének: közép­kori és modern repertoárt állítani össze, ahol csak lehet, állandó műkedvelő kö­röket teremteni, esetleg hivatásos színé­szek segítségével s végül játszani minél gyakrabban, nagy egyházi ünnepek al­kalmával még olyan városokban is, ahol állandó csoportot létesíteni nem si­ Henri Ghéon érdekes nyilatkozatához csak azt szeretném még hozzáfűzni, hogy pár darabját, amelyekben ő maga játszotta a főszerepet, így a Saint Matt­­rice ou l’Obéissance és a Farce du Rendű dépendu címűeket nagy élvezettel néz­tem végig, mert erősen vallásos tár­gyak mellett sem hiányzik belőlük az egészséges humor, az erkölcsök reális rajzolása és mi sem abból, ami a művé­szetet művészetté teszi. A pápa közbelépése új helyzetet teremtett a német-francia kérdésben — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, június 30. A Berliner Tageblatt párisi je­lentése szerint Franciaországban nagy izgalmat keltett a pápa isme­retes levele. Gasparri bíboros állam­titkár magyarázó kommentárja sem gyengíthette azt a benyomást, hogy a pápa helyteleníti a megszállt terü­leten követett kényszerpolitikát. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, június 30. A Daily Mail dipolmáciai tudósí­tója szerint a pápa alkalmatlan időben írta meg levelét és meg fogja nehezíteni Anglia és Francia­­ország tárgyalásait s így a Ruhr­­vidék gyors kiürítését is. Belgium katolikus köreiben viszont azt hi­szik, hogy a belga katolikusok kényszeríteni fogják a kormányt, hogy a párisi politika irányától magát függetlenítse. T. A Berliner Tageblatt római távirata szerint a Vatikánban nem keltett meg­lepetést a pápa levelének barátságtalan párisi fogadtatása. Azt sem titkolják, hogy Poincarénak módja van kellemet­lenséget okozni az egyháznak, főleg most, azmikor Franciaország és a Vatikán egyezménye még nincs megkötve. Pina pápa azonban nem tudta tovább tétlenül nézni a Ruhr-vidéki állapotokat. A ró­mai kúria nem is várt gyors gyakorlati eredményt, de hangoztatják, hogy a Ruhr-vidéki helyzet megváltoztatásának immár megvan a morális alapja. T. A főváros füves honán feliratban kéri a hormonéitól a hatasom liszt­­ellet és fentartását Budapest lakosságának 10 százalékát feltétlenül el kell látni olcsó liszttel — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A közélelmező miniszter már he­tekkel ezelőtt rendeletben szabá­lyozta a jövő évi hatósági lisztellá­tást. A rendelet szerint augusztus 16-án megszűnik a főváros szegény lakosságának az olcsó liszttel való ellátása. A főváros közönségét ter­mészetesen nagyon meglepte a köz­élelmező minisztérium szigorú intéz­kedése és a lakosság nagy része a főváros vezetőségéhez fordult segít­ségért. A kérdéssel a legutóbbi tör­vényhatósági bizottsági ülés is fog­lalkozott. Az elhangzott interpellá­cióra, mely éppen ezt a lehetetlen helyzetet tette szóvá, a főváros, illet­ve a közélelmező ügyoszály nevében Vaj­na Ede dr., a közélelmező ügy­osztály vezetője válaszolt A tanácsos válaszában hangsúlyoz­ta, hogy a lakosság szegény népré­tegéről feltétlenül gondoskodni kell. A hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák ellátásán kívül Budapest la­kosságának legalább 10 százaléka rászorul az olcsó lisztellátásra. Rá­mutatott a tanácsos arra is, hogy a gabona áralakulása lényegesen túl­haladja koronánk értékcsökkenését. A gabonával­ való üzérkedés tulaj­donképpen a korona belső értékének leromlásához vezet. Csonkamagyar­­országon legújabban az a helyzet, hogy először mindig idehaza értéke­lik kevesebbre a magyar koronát s csak azután siet a külföld is lépést tartani a lelketlen üzérekkel. A közgyűlés felhatalmazta a pol­gármestert, hogy a lisztellátás mó­dozataira vonatkozóan feltétlenül személyesen tárgyaljon a kormány­­­yal, illetve az illetékes szakminisz­terekkel és erélyes feliratban kérje a kormánytól a hatósági liszt ellát­áti­nak a jövő termési évre való fen­­tartását. A feliratban rámutat a főváros arra, hogy mikor a kormány súlyos pénzügyi helyzetére hivatkozva, megvonja a nélkülözők és nyomor­gók olcsó lisztellátását, ugyanakkor milliárdos kedvezményeket ad a gazdáknak. A beadvány élénk szí­nekkel festi azt a visszás és lehetet­len helyzetet is, melyet a különféle, egymással homlokegyenest ellen­kező célt szolgáló miniszteri rende­let előidéz. A minisztertanács például leg­utóbbi ülésén a földadóváltság fejé­ben fizetendő gabonaárat a készpénz lerovásnál métermázsánként har­minckétezer koronában állapította meg. Ugyanekkor a termelő a föld­adóra fizetendő gabonáját negyven­­ötezer koronáért adja el. A főváros ennél a pontnál nyomatékosan hang­súlyozza, hogy a gazdák javára má­­zsánként elengedett tizenháromezer koronából bőségesen lehetne biztosí­tani a nyomorgók és nélkülözők ol­csó lisztellátását. Hangsúlyozza a beadvány azt is, hogy míg egyfelől a kormány a gazdáknak sok milliár­dos nemzeti ajándékot ad, a szegény városi lakosságtól megvonja az utol­só létfentartáshoz szükséges nagyon is lényegtelen segítséget. Éppen az Új Nemzedék egyik leg­utóbbi cikke alapján rámutat a fő­város arra is, hogy a kormány mi­lyen lehetetlen és a fogyasztókra nézve sérelmes intézkedésekkel siet a termelők és a viszontelárusítók segítségére. Lapunkban mutattunk rá ugyanis arra a lehetetlen hely­­zetre, melyet a kormány a lisztkivi­teli illeték nevetségesen csekély összegben való megállapításával elő­idézett. Amilyen mértékben a világ­­paritási ár fölé emelkedett a hazai gabona ára, hasonló mérték szerint leszállították a lisztkiviteli illetéket is. A tavaly még minden métermá­zsa liszt után kivetett 65 kilogramos illetéket 5 kilóra szállították le, így természetesen újból megindulhatott a kivitel és máris sok száz vagon nullás lisztet helyeztek el a keres­kedők külföldön. A kormány ezzel az intézkedésével is nyíltan a fo­­gyasztók ellen támadt, miután a ki­viteli illeték leszállításával a sze­gény városi lakosság utolsó bizako­­­dását is lerontotta. A főváros azt is kéri, hogy a kor­mány ígéretéhez híven rendelje el a gabonamennyiség nyilvántartását. Szabályozzák a forgalmat is, szün­tessék meg a határidőüzleteket és nyomozzák ki, hogy kinek a kezén és hol van az ország gabonatermé­sének nagy feleslege, Így azután megtudhatja a kormány, hogy a hatósági lisztellátás megszüntetésé­vel milyen súlyos gond és kétség­beejtő nélkülözés vár a szegény vá­rosi lakosságra Szóbeli tárgyalás lesz az angol kérdőpontok ügyében — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át —­ Párt, június 30. Az Echo de Paris londoni tudósítója jelenti: St Aulaire francia nagykövet új utasításokat kapott Ezek szerint a nagy­követnek szóbeli tárgyalást kell folytat­nia az angol kérdőpontokra adandó vá­lasz dolgában. St Aulaire már holnap tanácskozni fog Curzon lorddal­­. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — London, június 30. A Daily Mail jelenti, hogy sem Páriá­ban, sem Londonban nem hajlandók a függő kérdéseket nyilvános tárgyaláson elintézni. Sem a francia, sem az angol diplomácia nem akarja magát túlságosan exponálni. Ily körülmények között két­ségesnek látszik, sor kerül-e Poincaré és Baldwin között a személyes megbeszé­lésre. Az angol kabinet még mindig várja a mielőbbi választ kérdőpontjaira. T. I Elismert jdfS&b, Príma és*érna 1 csak­­Agríriá» védjegyű Kérje mindenütt ! OLCSÓ, JÓ KISZOLGÁLÁS UUZUK Gáspár, Boross-utca 9 Teljes lakberendezések, hálók« eb ad­lók És Az I Etna kitöréséről­ H a római bikaviadalokról Hl közöl nagyszerű, képeket a­­ j­al képes I XKpónilm.. e heti száma H Ara 100 korona Kapható mindenütt

Next