Uj Nemzedék, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

A­Abf/\ '/M? : /jMaa/ • (*-— /. vev f «2 ... / . V. évfolyam, 171, (1147.) szám Hétköznap a ff., VöSárii«ip- TS© K. U Budapest, 1923 augusztus 1, Szerda UJ Nemzedék Előfizetési ár . Egy hónapra 2400 korona, negyed- Szerkesztőig és kiadó fiatal: Budaprrz, V. ker. évre 7200 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken Tyf\ W JT'VV AT AT A OTT A 7~, Honvéd-utca 10. szám. —­ Telefon-szár?! 127—46, és pályaudvaron 120 kor. — Ausztriában hétköznap I ULÍI l/lAf iVAti LítUT 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók : 1500, vasárnap 2000 osztrák kor. — Hirdetés mint­ 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatali IV« Diva-u. 6. méteres díjszabás szerint — ReklamosSéres 19—25. Telefon t­tt**08 és Teréz-Aerat 62. Telefon: 121-4». Sinaia Az erdélyi havasok déli lejtőjét befejezték a tanácskozást. Megálla­podtak abban, amit Benesnek Lon­donban: fél­reér­th­etet­le­n komolyság­gal magyaráztak meg. Felvonják a sorompót, amely eddig meggátolta, hogy a kirabolt, megcsonkított or­szág földjére termékenyítő idegen tőke juthasson. Eddig nemcsak ál­lamkölcsön, de még gazdasági vállal­kozás formájában is alig jelent meg a nagy nyugati tőke, mert bizony­talannak, ingadozónak érezte a csonkaország talaját Inkább csak a nemzetközi Dunára telepedett, ahol a befektetés biztonságát saját moni­torainak ágyai garantálták. Szinte komikusan hat, hogy Csonkamagyarország gazdasági új­­játeremtését annak a három kor­mánynak tanácskozása vezeti be, amely kormányoknak elhatározását négy év óta egyetlen Irány vezette: a megmaradt magyarság politikai és gazdasági megsemmisítése. Ren­díthetetlen az a meggyőződésünk, hogy a sinaiai tanácskozásnak ered­ményét ez a kis ország néhány hó­napon belül meg fogja érezni és hiába tombol a gazdasági élet anar­chiája, kínzó nyomorúságunk vé­gére már eljutottunk. Amit még el­szenvedünk, legalább azzal a meg­győződéssel törhetjük, hogy a javu­lás, a felfelé menő út többé már nem beláthatatlan ködfelhő túlsó felén rejtőzik, hanem elérhető közel­ségbe jutott. A párisi békék filmjét visszafelé pergető kéz Angliából nyúlt át az európai szárazföldre. A hideg, szá­­mítófejű Baldwin mögött ott áll a­­ realitások született harcosa, Mac­­ Ken­na, a kincstár lordja, aki bank­­elnöki székét kifej­ezetten azzal a célkitűzéssel hagyta ott, hogy ren­dezi a jóvátétel és a szövetségközi adósságok kérdését. Ugyanő biz­tatta egy év előtt a magyar kor­mány kiküldöttjét, hogy ne fizes­sük angol tartozásunk esedékes­­ részleteit mindaddig, míg a kizsa­rolt országosonk valamennyire ma­gához nem tér. Ezek a „politi­kusok“ tisztában vannak azzal, hogy az angol gazdasági élet rettenetes feszültsége csak akkor engedhet merevségéből, ha az európai száraz­­­­föld lázas vergődése megszűnik. Ezért utasítunk vissza eleve min­­­­den nyilatkozatot, akár Prágából­­ hangzik, akár a budapesti parla­mentben csattan fel, amely a kis­­k­ántáni nagylelkűségéről példálód­­­zik. Mi a sinaiai tanácskozáson csak bábokat láttunk, amelyeket Londonból elnyúló cérnaszálon rán­gattak. Fogcsikorgatva egyeztek bele valamibe, ami ellen minden csepp vérük tiltakozott és jóaka­ratukat ott mutatták meg, amikor a kölcsön útjának szabaddá tétele fejében bele akarnak nyúlni az or­szág zsigereib­e. Katálytalanítják a haffisági sfczidlálás megszü­ntetésére vonatkozó rend­elet. Az éjszakai minisztertanács elvben már hozzájárult a rendelet átvizsgálásához — Nem lesz gabonahivflel valorizációs kölcsönt kopnak a termelők és a malmosok — Az Új Nemzedék tudósi­tójától. —■ Éppen az Új Nemzedék tette szó­vá azt a lehetetlen és szomorú hely­zetet, melybe feltétlenül belejut­a­k a hatósági lisztellátás megszünte­tése után a közsegélyre szorulók. A földmivelésügyi minisztérium for­szírozás­ára ugyanis a közélelmező miniszter már hónapokkal ezelőtt szigorú rendeletben utasította a vi­déki törvényhatóságokat és Buda­pest székesfőváros tanácsát, a ható­sági lisztellátás megszüntetésére vo­natkozóan. A fennálló rendelkezések szerint ilyen körülmények között augusztus 14-én megszűnik az állami olcsó lisztakció.­­A szegényebb néposztály, melyet ez a rendelet kimondhatatlanul nagy mértékben sújt, természetesen nem akar belenyugodni a miniszter­­tanácsi döntésbe és minden körül­mények között azon van, hogy meghosszabbítsák a hatósági liszt­­ellátást. A kérdéssel különben ép­pen az Új Nemzedék cikkei alapján foglalkozott a közélelmező minisz­ter és a minisztereim illetékes ügy­osztálya is úgy gondolja, hogy feltétlenül meg kell hosz­szabbítani az olcsó lisztakciót. A maghosszabbításnak természete­sen súlyos elvi okai vannak. A közélelmező minisztérium ugyan­is, mikor ezt a rendeletet kiadta, arra hivatkozott, hogy pénzügyi és gazdasági helyzetünk általános ja­vulása lehetővé teszi azt, hogy augusztus 15-ével megszűnjön a ha­tósági lisztellátás. Hivatkozott a rendelet arra is, hogy a pénzügy­­miniszter megígérte a városoknak, hogy pénzügyeiket olyanképen ren­dezi, hogy maguk a törvényhatósá­gok el tudják látni szegényeiket megfelelő élesó élelmiszerrel. Ezzel szemben azt látjuk, hogy pénzügyi és gazdasági helyzetünk a legkét­­ségbeejtőbb és elmaradt a városok pénzügyeinek rendezése és jövede­lemforrásainak szaporítása is. Ilyen körülmények között a törvényható­ságok természetesen nem támogat­hatják önerejükből a segélyre szo­rulókat. Jelenleg az a helyzet, hogy ha a kormány sürgősen nem intéz­kedik a rendelet megváltoztatá­sáról, a legszegényebb néposz­tály kétségbeejtő helyzetbe ke­rül. A közélelmező minisztériumban napról-napra seregestül fordulnak meg a nyomorgók, kik valameny­­nyien a rendelet szigorú szabályai­tól eltérően kivételesen olcsó lisztet kérnek. Jelentkeztek a városok pol­gármesterei is, kik egy nagyobb memorandumban vázolták a vidéki városok szegény lakosságának nyo­morúságos helyzetét. Ilyen előzmé­nyek után a tegnapi miniszterta­nács már foglalkozott is a kérdés­sel és jelenleg az a helyzet, hogy feltétlenül hatálytalanít­ják a hatósági lisztellátás meg­szüntetésére vonatkozó rende­letet. A jelenlegi tervezet szerint termé­szetesen az elmúlt évekhez viszo­nyítva lényegesen kisebb számú lesz a közseg­yre szorulók száma. A minisztertanács ezután Bud­ai m­i­niszter előterjesztésében foglalkoz­­v­"bí­zott a gabonafelvitel kérdésével. A­z­J kormány tagjai valamennyien elfo­gadták Bod miniszter javaslatát, mely szerint szó sem lehet ga­­bonakivitelről és a terményfe­lesleg feltétenü­l liszt alakjában kerül a külföldre. Ezután Káttay pénzügyminiszter előterjesztéseivel foglalkozott a mi­nisztertanács. Elsősorban a terme­lőknek és a malmosoknak nyújtan­dó segély febon­yolítását vitatták meg. Feltétlenül szükséges ugyanis, hogy az idei termés átvételéhez és az őrléshez is megfelelő készpénz, álljon a gazdék és a malmosok ren­delkezését.­ Ez évben természetesen sokkal szigorúbb alapon fogják ke­zelni a kérdést és annyit mária megállapíthatunk, hogy a nagy* malmok csakis szigorúan forgalmuk arányában kaphatnak készpénzből* csont a jegyintézettől. A kölcsön hovafordítását szintén szigorúan ellenőrzik és az idén már nem fog megtörténni az, hogy a gabona bevásárlására adott hitelt, tőzsdei spekulációkra vagy autó­alkatrészek behozatalára fordítsák. Kállay miniszter javaslatára a köl­­csön rövidlejáratú lesz és magas­ kamat mellett valorizálva kell az igénylőknek vissza­fizetni. A kérdés lényegére vonatkozó rendelet már a közeli napokban megjelenik. dr. A. B. OOfXXXOOnQOQOOQGOOOQOOQOOQCyOOOOOOQOCaOOOOQOOOOOQQCSOOOO Anglia külön kiUá Németorszá A francia-belga válasz nem elégíti fel az angol kormányt — Az angol kormány nem tér vissza többé a passzív politikához — Az Új Nemzedék tudósító­jának jelentése Berlinen át. — London, július 31. Beavatott helyen úgy tudják, hogy a francia és belga javasla­tok, amelyeket a kormány tagjai most tanulmányoznak, nem kielé­gítők. Úgy fogják fel őket, mint kísérletet a tárgyalás elnyújtására. Kijelentik, hogy a jóvátételi kérdés megoldásának kilátásai ezáltal mindjobban veszendőbe mennek. T. — Az ÚJj Nemzedék tudósítójától. —­ Berlin, július 31. A Berliner Tageblatt londoni tu­dósítójának jelentése szerint ott im­már nem hiszik, hogy a szövetsége­sek között választ intézzenek Német­országhoz, annál kevésbbé, mert Poincaré magatartása sokkal in­­tranzigensebb, semhogy ez lehet­séges volna. Belgium a jelek sze­rint nem csupán politikai kérdések­ben, hanem igen fontos elvi kér­désekben is más álláspontot foglalt, el, mint Franciaorsá­g. A Reuter-ügynökség ma megál­lapítja, hogy a belga jegyzéket úgy, változtatták meg, hogy jobban össz­hangban legyen a francia jegyzék­kel. Tájékozott körökben hangsú­lyozzák, hogy Angliának immár, egyedül Németországnak kell vá­laszt küldenie. Angliának nincs módjában, hogy épen olyan előzé­kenységet tanúsítson, mint eddig és augusztus és szeptember havában te várjon Poincaréra. Általános a meggyőződés, hogy Poincaré eb­ben az esetben tovább folytatná a húzás­­halasztás taktikáját, már­pedig ezen a téren eddig is nagyszerű ered­ményt ért el. A számottevő tényezők óva inte­nek attól, hogy a közvélemény vala­mi drámai akciót várjon az angol kormánytól. Bármit tegyen is Nagybritannia kormánya, mindig figyelemmel lesz a szövetségesek­­ iránti barátságra és nem szűnik

Next