Uj Nemzedék, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-10 / 179. szám
_ SSSBit. új Nemzetiek A fővárosi tisztviselők már a villamosjegyet se tudják megfizetni Óriás köztük az elkeseredés — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A fővárosi alkalmazottak körében igen nagy mozgalom, mert a július 5-án kibocsátott miniszterelnöki rendelet értelmében megállapított magasabb illetményeket, amelyeket a közalkalmazottak július elsejéig visszamenőleg kapnak meg, még most sem utalták ki. Ismeretes, hogy az így megállapított illetményeket a minisztertanács augusztus elsejétől kezdődően száz százalékkal ismét fölemelte. A fővárosi alkalmazottak ezeket a fölemelt illetményeket még kevésbé kapták meg. Tekintettel az árak óriási emelkedésére, a fővárosi alkalmazottak fizetés híján nem tudják megélhetésüket biztosítani és reménytelenül tekintenek a jövőbe. A magasabb illetményeket azért nem kapták meg, mert a pénzügyminiszter még most sem utalta ki a fővárosnak a szükséges fedezetet és az erre vonatkozó tárgyalás még mindig folyamatban van. A fővárosi alkalmazottaknak másik sérelme az, hogy igen sokan a természetbeni ellátást készpénzben váltották meg és ezt a készpénzváltságot, amelyet augusztus hónapra 20 ezer koronában állapítottak meg, szintén nem kapták meg. A természetbeni ellátás készpénzváltságának a kiutalása azon múlik, hogy a belügyminisztériumban most sem utalták ki a szükséges fedezetet. Az árak emelkedésével a közalkalmazottak úgyis igen sokat vesztenek, mert a természetbeni ellátás készpénzváltságáért, 20 ezer koronáért, ma a felét sem tudják megvásárolni annak a mennyiségnek, amelynek a felében 20 ezer koronát kapnak. A fővárosi alkalmazottak ezért tömegesen vonják vissza azt a nyilatkozatot, amelyben természetbeni ellátás helyett készpénzváltságot kívántak, mert látják, hogy kárt vallanak. A fővárosi alkalmazottak körében nagy az elkeseredés, hogy az állam a szegény tisztviselőket, akiknek megélhetése úgyis nehéz, még azzal is megrövidíti, hogy a készpénzváltságot nem utalja ki kellő időben. Helyesebb tehát, ha a készpénzváltságot megszüntetik és továbbra is a természetbeni ellátást adják. Ennek csak az volt a hátránya, hogy a tisztviselőknek egyszerre nagyobb mennyiségű élelmiszert kellett hazavinni és csak nagyon kevés tisztviselő engedheti meg magának azt a szórakozást, hogy cselédet tartson. A fővárosi alkalmazottak helyzete az illetmények késedelmes kiutalása miatt olyat válságos, hogy nagyon sokan nem tudják kifizetni a kedvezményes villamosjegy árát, 10 ezer koronát sem, mert a villamosjegyet öt hétre, előre kell megváltani. Sokan attól tartanak, hogy az illetmények késedelmes kiutalása csődbe kergeti az adminisztrációt. Kodály Zoltánt Zoiteitéle lakásábóli .— Az Új Nemzedék tudósítójától. — Kodály Zoltán a nemzetközi kamarazene ünnepség rendezőségének meghívására Salzburgban tartózkodik. A jeles magyar zeneszerzőnek, aki egész pályáján egyetlen nem a faji magyar zenéből sarjadó hangjegyet sem irt le, solo gordonkaszonátáját adják elő az ünnepségen, melyen Európa legkiválóbb modern komponistáinak művei szerepelnek. Mialatt a legtekintélyesebb németnyelvű zenei szaklap, az Anbruch, ebből az alkalomból azt írja, hogy Kodály az új zene korszakalkotó képviselői közül való, addig idehaza e lakásbíróság kitette abból a lakásból, melyben évtizednél hosszabb idő óta a legnagyobb visszavonultságban és szegénységben, a magyar műveltség szolgálatában végezte munkáját. Kodály Zoltán lakása a Rózsadombon, Áldás utca 11. alatt van. Innen jár be, télen-nyáron gyalogosan, a Zenei Főiskolára, melynek egyik legkiválóbb tanára, miután a villamosköltségekre már régen nem telik jövedelméből. A távollevőmester helyett barátaihoz fordultunk fölvilágosításért, akik ezeket a részleteket közölték a kiváló művész lakásának rekvirálásáról. — Mikor az Áldás utcai háztulajdonos leánya férjhez ment, felszólította Kodályt, hogy hurcolkodjék át ugyannak a háznak néhány udvari lyukból álló padláslakásába. Ez a lakás teljesen elhanyagolt állapotban van, nem takarították, ablakai betörtek, faredői hiányoznak, nem fűthető, padlása, fáskamrája sincs. A zeneszerző, akinek otthona egyetlen kincse, természetesen megtagadta a költözködést. A házfag erre a lakásbirósághoz fordult, de az első fokon hamarosan elutasították keresetével. A felebbezési tárgyaláson azonban helyt adtak igényeinek, bár a törvényben előírt helyszíni , szemlét sem tartották meg, s nem őrizték ellen azokat a hamis adatokat sem, melyekkel a bíróságot félrevezették az érdekeltek. A tárgyaláson ugyanis többek között azzal érveltek, hogy Kodályék lakásába heten költözködnek: az új férj, a feleség és születendő gyermekük, aki mai napig sem látott napvilágot, a háziúr Tokajon lakó, lakással rendekező idősebb nővére, a háziúr fia, akinek ugyanabban a házban lakásbizonylattal ellátott szobája van és végül az a házaspár, mely eddig a Kodályéknak szánt padláson lakott. A padlás lakóinak ugyanis nem szerzett új lakást a dúsgazdag háziúr, akinek hatalmas szőlőbirtokai és házai vannak, miután sokallotta a lelépési díjat, melyet minden esetben követeltek tőle. Úgy állapodtak meg velük, hogy amíg Kodályékat felülről is kitehetik, addig lakjanak közösen a fiatal házaspárral. A lakásbíróság ehhez hozzájárult s most Kodály Zoltán, hacsak nem költözködik be a kijelölt odúba, ami teljes teljes lehetetlenség a kitűnő művész számára, aki legnagyobb részt magánóráival keresi kenyerét, lakás nélkül van november elsejétől. Kodály Zoltán akkora szolgálatot tett a magyar műveltségnek, hogy lakásügyét nagyobb gonddal és szeretettel illett volna elintézni. Teljes lehetetlenség, hogy ilyen kiváló művészünk esetében még a törvényben előírt szabályokat sem tartották be s elmulasztották a szemle megtartását. Úgy értesülünk, hogy a kiváló mester lakásügyében a Zenei Főiskola is lépéseket tesz a népjóléti miniszternél, aki nem zárkózhatik el a sürgős beavatkozás elől. NAPI HÍREK — (A pápai nuneius virágesős ünneplése.) Holnap, augusztus 10-én lesz Schioppa Lőrinc pápai nuneius nevenapja. A nuneius ez alkalommal tegnap délután meglátogatta a Lőport úr utcai Nuncius-Otthont, ahol a gyermekek kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadták. Énekléssel, versikék szavalásával fogadták a három-öt-hat éves csöpségek a pápa követét, aki a legnagyobb szeretettel foglalkozott a magyar gyermekekkel. Az Otthon lakói a nuncius bőkezűségéből uzsonát kaptak, majd fehérneműt és közel egynegyed millió koronát osztott ki köztük a nuncius. A gyermekek az emberi jóságot rögtön megérző és honoráló örömmel vették körül a főpapot. Mikor észrevették, hogy távozni akar, körül fogták és nem akarták elengedni. — Nuncius bácsi! Ne menjen el — gügyögték feléje a csöpségek, megfogták a kezét, simogatták főpapi tallárját ott, ahol csak érték. A .muncius csak nagy nehezen tudott kiszabadulni ebből a kedves, eleven, hálától repeső szívekből font gyűrűből és, amikor kiért az utcára, még nagyobb meglepetés fogadta. Míg ő oda bennt bucsúzkodott, a gyermekek egy másik csoportja nagy titokban virágokkal díszítette fel az Unióját. A gyermekhad egészen az ajtóig kísérte a nunciust, aki az őszszegyűlt közönség és a gyermekek éljenzése közben szállt fel virágos autójára. — Isten éltesse a nuncius bácsit! — hangzott a búcsúszó, ahogy a virágos autó elindult. Kendők és kis sapkák integettek a távozó pápai követ után. Ez volt a magyar gyermekek névnapi köszöntése a nuneius nevenapján. (Az egri érsek segédpüspökének kánoni eljárása.) A pápai nuneiatura Dísz-téri palotájában tegnap folyt le a kánoni eljárás Kriston Endre egri kanonoknak püspökké való szentelése s Szmrecsányi Lajos egri érsek segédpüspökévé való kinevezése ügyében. A tanuk Bózsik Pál címzetes prépost, gyöngyösi plébános, nemzetgyűlési képviselő és P. Casari József, a Szervita-rend budapesti rendházának priorja voltak. A tanuk meghallgatása után Kriston Schioppa nuneius jelenlétében letette a hitvallást és az antimodernista esküt a nunciatura kápolnájában. A szertartás befejeztével a nuneius ebédre vendégül látta Kriston Endrét, Bozsik Pált, P. Casarit, Nagy János egri képviselőt és Msgr. Fioresát, a nunciatura auditorját, aki a kánoni eljárás apostoli jegyzője lett. (A világ legdrágább katonája.) Egy angol folyóirat kimutatást közöl a világ hadseregeinek fizetési viszonyairól. Részletesen elmondja, hogy az egyes államok hadseregének tagjai mennyi fizetést kapnak. Kiderül, hogy a legdrágább katona az egész világon Kanadáé, ahol 23.000 aranymárka évi fizetést kap. Kanadának nincs állandó hadserege, csupán zsoldos katonái vannak, ezeket pedig csaknem úgy kell fizetni, mint az ipari munkásokat. Második a sorban az angol katona, aki 15.800 aranymárka évi fizetést kap. Az amerikai katona fizetése 15.558, a kínaié 12.288, Angolhullában 10.209 aranymárkát kap a katona, Argentínában 8000 márkát. Nyolcezer márkánál nagyobb fizetése van a katonának Norvégiában, Svédországban, Kuba szigetén és Hollandiában. A dán katona 7000, a mexikói 6000 márkát kap, ötezernél többet kap a japán, az ausztráliai, a svájci és a chilei katona. Ötezernél kevesebbet Kolumbia köztársaság, Csehország és Olaszország katonája, négyezernél kevesebbet Franciaország, Honduras, Uruguay, Belgium, Egyiptom, San Salvador és Luxemburg katonája. Háromezernél kevesebbet fizet a katonáinak Kosztarska, Finnország, Brazilia, Peru, Spanyolország és Görögország, kétezer aranymárkánál kevesebbet Délafrika, Venezuela, Equador, Észtország, Lettország, Oroszország, Nikaragua, San Domingo és Szidni. Ezer aranymárkánál kevesebbet kap a katona Új-Zélandban, a délszláv államban, Bulgáriában, Paraguayban, Németországban. Egyformán 633 aranymárka a katona fizetése Portugáliában, a belga Kongóban, Magyarországon, Bolíviában, Litvániában és Ausztriában. A román és a lengyel katona 333, a török és a tuniszi katona pedig mindössze 168 aranymárka évi fizetést kap. (Feszty Árpádné: Akik elmentek ...) Csöndesen, harsogó reklám nélkül egy nagyon szép magyar írás látott nemrégiben napvilágot. Szerzője a festőzseni Feszty Árpád özvegye, aki ecset helyett tollal örökítette meg az elmúlt század néhány nagyságának, jelesen Jókainak és baráti körének arcképét. A szerző mestermunkát végzett Tárr gyilagosan, egyúttal büszkén állapíthatjuk meg, hogy régen jelent meg a magyar könyvpiacon ebet hasonló, érdekes és művészi termés. A kötet elején a szerző Laborfalvy Rózáról emlékezik. A rokoni kapcsolat mellőzésével bensőséges szeretettel, mégis tárgyilagosan állítja elénk a nagy tragika alakját, aki sorsát, szenvedését és kevés örömet jellemében hordta. Fesztyné éles szeme látja erényeit és hibáit egyaránt, erényeit örömmel említi, hibáit a boldogtalanságra született asszony keserűségével menti. A szerző szerint Laborfalvy Róza lelke maga volt a tragédia, innen magyarázható a sok ellentétes cselekedet, amely az egyébként nagyon jó, melegszívű művésznőt, másként tünteti fel az utókor előtt. A Jókairól szóló fejezetek a könyv legdrágább gyöngyszemei. Egy helyen azt mondja Jókairól a szerző, hogy minden élő ember között ezen a földön legjobban szerette, aki apja helyett édesapja volt. E mérhetetlen, sugalló szeretet világossága elárad a költő-király alakján és feltámasztja a fülemülék és rózsák apját. Jókai lényének sok meghitt, gyöngéd vonását adja a szerző; leírja a mindennapi Jókait, aki azonban sohasem hétköznapi. A családi élet intimitásában, az élet apró-cseprő gondjai közepette, amelyek sohasem értek a bensőjéig, Jókai mindig király maradt. És amikor nem volt az, már nem is volt Jókai. Nagy gonddal és nagy melegséggel rajzolta meg a szerző az ő portréját. Sikerült, nagyon szép fejezetei a kötetnek a Mikszáthról, Tisza Kálmánról, Szilágyi Dezsőről, Batthyányi Gézáról, Justh Zsigmondról, Székely Bertalanról, Liezen- Mayer Sándorról, Mednyánszky Lászlóról, Munkácsyról szólók. Külön emlékezik meg a tragikus sorsú Erzsébet királynéról és Rudolf trónörökösről. A végén pedig Feszty Masa ir az édesapjáról, mert a felesége nem tudna tárgyilagos lenni. A munka értékben csak nyer ezzel a fejezettel. Mindent összevetve, az Akik elmentek . . . érdekes olvasmány és kitűnő irodalmi munka. Fesztyné különb képet fest tollával, mint más az ecsetjével. Stílusa ízig-vérig magyar és költői szépségekben bővelkedik. Aki igy tud írni, született író és mi érdeklődéssel várjuk újabb kötetét. (Lezuhant egy építési állvány.) Az Atilla-körút 2. számú ház tatarozásánál dolgozott Zoón Dezső és Kamer Ferenc kőmives. Egy függőállványon dolgoztak, a 2-ik emelet magasságában, az állvány kilendült helyéből és mindketten leestek. A két életveszélyesen megsérült embert a mentők a Rókus-kórházba vitték. Péntek & "fVvff▼TvvvVVTvvvf"ff". Olvassa az Dl nemzedéket