Uj Nemzedék, 1923. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
1923 szeptember 1. Ilf Nemzedék Tipikus eset a lakáshivatal krónikájából • Az Új Nemzedés A budapesti lakáshivatal botránykrónikája a közelmúlt napokban újabb esettel szaporodott. Az esetet elmondjuk úgy, ahogy történt, nem veszünk el belőle, neon adunk hozzá, csak a neveket hallgatjuk el. Az eset magában is eléggé beszédes, N. dr., az egyik minisztérium fogalmazói karának tisztviselőjét, akinek szégyenletes és felháborító lakásviszonyait alább ismertetjük, a múlt hónapban az a nagy szerencse érte, hogy lakástipp birtokába jutött. Tudvalevő ugyanis, hogy a lakáskeresés első feltétele a lakástipp, az igénybevehető lakás címe, mivel általános lakáskérelmek csak a lakáshivatal irattárát szaporítják. Az N. tudomására jutott üres lakás a„ Akadémia utca 5. sz. IV. em. 2. alatt van, ahol egy részvénytársasági igazgató, agglegény lakott júliusban bekövetkezett haláláig. N. az üres lakásra igényt jelentett be és kérvényében felsorolta azokat a körülményeket, amelyek sürgős lakásszükségét megokolják. Ezek a körülmények a legelszomorítóbb lakástragédiák egyikére vallanak és igazán mindenkit megindíthatnak, csak a lakáshivatalt nem, amely a kérvényben foglaltakra nem is volt kiváncsi. N ezelőtt két évvel egyszobás pincelakásba volt kénytelen költözni, mert az olcsósági hullám idején állását vesztett, munkaképtelen és vagyontalan 68 éves édesatyjáról tisztviselői fizetéséből máskép gondoskodni nem tudott, mint hogyha saját háztartást vezet, de más lakást szerezni képtelen volt. Még ebből az egyszobás pincelakásból sem rendelkezhetett azonban a konyhával, mert oda a fatális véletlen folytán egy házaspár telepedett kis gyerekével és ezeket hosszas pörösködés után sem sikerült a konyhából kilakoltatni. N. tehát kénytelen volt a konyha birtokosaival megállapodni a kaszt és a szoba takarítása dolgában. Ezek pedig, visszaélve a helyzettel, olyan kasztot adtak, amely a mosléknál alig különb és a szobát csak szemre takarították, aminek a legutálatosabb férgek elszaporodása volt a következménye. N.-t ezek a viszonyok annyira megviselték, hogy állandó idegorvosi kezelést kell igénybevennie és egész fizetését orvosra, meg patikára töltheti anélkül, hogy bajának alapokát megszüntethetné. Ilyen előzmények után a mait év őszén megházasodott. Felesége vidéki leány, ma, egy esztendő múltával is vidéken kénytelen élni szüleinél s most már a gyermekáldás kopogtat az ajtón, de lakás a férj szolgálati állomáshelyén máig sincsen Szegény asszonykának el kell viselnie a kisváros összes pletykáinak és gúnyolódásainak csipkedéseit és pillantásait anélkül, hogy ez időszerint budapesti lakásra csak kilátása is volna. A felsoroltak ugyanis mind nem elegendők ahho, hogy valaki Budapesten lakást, szerezzen. Nem elég az egyévi szaladgálás után megszerzett tipp sem. Mindennél többet ér, ha valakit a nemzetgyűlés elnöki tanácsosa támogat, legalább is ezt mutatja az Akadémia utcai lakás esete. Ezt a lakást ugynis egy özvegyasszony kapta meg, H. L.-né azon a címen, hogy ügyét, Palmer Kálmán, a nemzetgyűlés elnöki tanácsosa támogatta. A lakás jogerős igénybevétele előtt a kérvényekben felsorolt adatokat, a kérvényezők igényjogosultságát ki nem vizsgálták. A jogerős igénybevétel augusztus 24-én történt meg a táblán s onnan az iratok augusztus 28-án érkeztek le a Lakáshivatalhoz, 29-én pedig már a lakás kiutalása is megtörtént. A közbeeső idő alatt a kivizsgálás megint csak nem történt meg, különben fizikailag lehetetlen te lett volna ilyen hamar, de az új bérlő kijelölése mégis megtörtént, vagyis a lakáshivatalnak nem fontosak a tudósítójától. A tárgyi adatok, hanem csak az, hogy a kérvényezőket ki támogatja. Jellemzésül el kell még mondanunk, hogy NI. augusztus 29-én megjelent egy nemzetgyűlési képviselő rokona kíséretében. Az elnök azt mondotta, hogy a referens előterjesztéséig nem tud határozni a lakás ügyében, pedig akkor a bérlő kijelölése már meg is történt! Közben azonban felütött egy könyvet s az abba vetett röpke pillantással is meg tudott N. állapítani annyit, hogy a könyvben az Akadémia utcai lakás mellé özv. H. L.-né nevét jegyezték be. Meg kell még említeni, hogy a lakásrendelet 8. szakasza szerint közalkalmazottnak a megüresedő lakásokra elsőbbségi igénye van, de ennek ellenére sem kaphattak., mint közalkalmazott, a lakást. Még csak az a reményünk, hogy ebben a botrányos esetben nem mondották ki az utolsó szót, mert a népjóléti miniszternek felülvizsgálati joga van és feltételezzük, hogy Palmer Kálmán nem.a gyűlési elnöki tanácsos protekciója nem az a hatalom, amely ellen a tárgyi és rendeleti igazságnak nincs hova fellebbeznie. Sztrájkra készülnek a budapesti szinháiak zenészei — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Már hetek óta folyik a tárgyalás a színigazgatók és a zenészszövetség között. A színigazgatók nem hajlandók elfogadni a zenészeknek azt a kívánságát, hogy a múlt évre megállapított létminimumot a mai drágasághoz mért arányban emeljék föl. Ennek következménye volt már az is, hogy az egyik budapesti színházban a zenészek nem jelentek meg s az igazgatóság kénytelen volt az újságok útján zenészeket keresni. A zenészek különben ma déli tizenkét órakor taggyűlést tartanak, amelyen határozni fognak magatartásukról. A zenészszövetség vezetőségétől azt az értesítést kaptuk, hogy abban az esetben, ha a színigazgatók nem fogadják el a zenészek kérését, holnap este a zenészek valamennyi budapesti színházban beszüntetik működésüket. A szerb kormány a Radics-párti képviselők mandátumának megsemmisítésére készül — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Belgrád, augusztus 29. Tegnap a szerb király elnöklésével koronatanácsot tartottak, amelyen Jankovich közlekedésügyi miniszter, a távollévő miniszterelnök helyettese előterjesztést tett a Badies szökése következtében beállott politikai helyzetről. A koronatanácson megállapodtak abban, hogy javaslatot terjesztenek a képviselőház elé, amelyben bírói eljárás segítségével teszik lehetetlenné a defetisták működését. Ez természetesen elsősorban a horvát köztársasági parasztpárt tagjai ellen irányul és ha a javaslatot elfogadják, a Rádics-párt összes képviselőinek mandátumát meg fogják semmisíteni. Padics londoni tartózkodásával kapcsolatban a belgrádi lapok olyan híreket közölnek, hogy a horvát parasztvezér tárgyalásai teljes fiaskóval végződtek Számból. Ma Aladár már a szerb sajtóban hirdeti a magár orientációt Jugoszlávia tett e Az Új Nemzedék tudósítójától. — Nemrégiben élénk feltűnést keltett Balla Aladárnak a budapesti szerb követtel folytatott tárgyalásáról szóló hír, mert Balla állítólag Gömbös Gyula megbízottjaként szerepelt és Gömbös miniszterelnöksége esetére készítette elő a talajt szerb-magyar közeledésre. Balla most egy belgrádi lapban nyilatkozott erről a kérdésről. Nyilatkozatát belgrádi tudósítónk jelentése alapján minden kommentár nélkül közöljük, Belgrádból jelentik. A Novotni című lapban Balla Aladár volt országgyűlési képviselő részletesen nyilatkozik a jugoszláv politikusokkal való összeköttetéseiről és a velük folytatott tárgyalásokról. — Gömbös Gyulával, — így kezdődik a nyilatkozat — aki szélső nacionalista, sohasem voltam intim viszonyban. Nem is tudom megérteni, miként lehet arra gondolni, hogy köztünk bármilyen fajta együttműködés is fennállana. Ezután elmondja, hogy két ízben dolgozott együtt régebben Gömbössel. Mikor az októberi forradalom után a Károlyi-kormány Ballát nevezte ki zágrábi követte, Gömbös szerepelt mellette mint katonai megbízott, de intim barátság sohasem volt közöttük. 1920 óta nyíltan eltávolodtak egymástól, úgy hogy Gömbös nem is merhetett volna arra vállalkozni, hogy őt bárminemű ügyben közvetítésre kérje fel. Bálla határozottan cáfolja, hogy akár Gömbössel, akár Miljoevics budapesti szerb követtel tárgyalást folytatott volna. — Ami szerb barátságomat illeti. — mondja a nyilatkozat — amit sok magyar lap a szememre vet, erre csak az a válaszom, hogy már évekkel ezelőtt nyíltan hirdettem, Magyarországnak, mint független és önálló államnak a kisántánt legerősebb, legrendezettebb állama, Jugoszlávia felé kell orientálódnia. A szerb-magyar megegyezés gondolata nem újkeletű és nem az én találmányom. Ennek a szövetségnek a terve egyik legnagyobb államférfié, Kossuth Lajosé volt, aki már az ötvenes években belátta, hogy a mai, gyár népnek, ha mint szuverén állam akar élni, meg kell egyeznie a szláv államokkal, elsősorban a délszlávok legintelligensebb népével, a szerbekkel. — Azokat, akik szerb barátságomért ócsárolnak, emlékeztetem arra, hogy 1916-ban magyar küldöttség ment Belgrádba, élén Rákosi Jenővel, hogy szerb-magyar közeledést létesítsen. De a legutóbbi időkben is, amikor megalakult a szegedi ellenkormány, azonnal diplomáciai viszonyba léptünk Jugoszláával, sőt még azt megelőzően Károlyi Gyula gróf aradi ellenkormánya is elküldte két miniszterét Belgrádba, a szerb kormánnyal való megegyezés céljából. Velem először Teleki Pál gróf azután, pedig Belicska hadügyminiszer tárgyalt Belgrádban még pedig sikerrel, mert megegyezést kötöttünk Kalefatovics és Niksics vajdákkal, melynek értelmébe Jugoszlávia kötelezi magát arra, hogy jelentős fegyver szállítmány* nyal segíti a szegedi magyar ellen* kormányt. Többi között 11 vagon különböző hadianyagot és száz darab 15 cm.-es ágyút adtak volna a Szegeden alakuló nemzeti hadseregnek. Ezután elmondta nyilatkozatába® Bálla, miért nem hajtották végre a megállapodást. Augusztus 7-én Saint Laumer francia vezérkari százados telefonon bejelentette, hogy a szerb kormány visszalépett a szerződéstől, mert a Budapesten megalakult Friedrich - kormány megsértette az egyezmény legfontosabb pontját és József főherceget tette meg kard Hiányzónak, ezzel pedig megtette az első lépést a Habsburgok restaurációja felé. Kivándorlási biztost politikai hatáskörrel. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A magyar kormány diplomáciai szervezetével és minden rendelkezésre álló összeköttetésével arra törekszik, hogy Magyarország részére a külföldön a legjobb barátokat szerezze és más államokkal a legjobb viszonyban álljon. Ezzel szemben mégis előfordulhatott a közelmúltban az a sajnálatos eset, hogy Magyarországról ötezren, munkások, családtagjaik és gyermekeik kivándorolhattak Törökországba anélkül, hogy gondoskodás történt volna róluk, hogy kivándorlásuk célját tényleg elérjék, elhelyezkedést találjanak és egyáltalában kivándorlásuk során az állam eleget tegyen azon legelemibb követelményeknek, amelyeket még a legprimitívebb berendezkedésű állam is a kivándorlókkal szemben követ. A Törökország felé kivándorlók esetének rendkívül kellemetlen a hatása a magyar-török barátságra, amelyet Magyarország szellemi előkelősége mindenképen fejleszteni óhajt. Az, ami az ötezer kivándorlóval történt, kivándorlási hatóságaink közönséges baklövése, mert csak kivándorlási ellenőrzésünk hiányossága folytán indulhatott útnak ötezer ember Törökország felé olyan körülmények között, hogy ezeket a bevándorlókat a török hatóságok nem is fogadhatták be. Mivel a török katonaságnak ezeket a bevándorlókat a most még haditerületnek nyilvánított területről vissza kellett utasítani, ez a tettük .Magyarországon oly színben tünhetett volna fel, hogy a törökök a magyarokkal szemben animozitással viseltetnek. Épen ezért kívánatos volna, hogy a magyar kivándorlást magasabb politikai szempontok szerint irányítsák. Ma az a helyzet, hogy Törökországba ellenőrzés nélkül lehet kivándorolni, másrészt azonban általános a panasz, milyen nehéz például Amerikába szóló útlevélhez ■jutni és még olyan családtagoknak is, akik kinn élő szüleikhez akarnak utazni, esztendőkön át kell várnia erre és az útlevél megszerzése anynyira bonyolult, hogy a legtöbben csak ügyvédi segítség igénybevételével próbálják meg. Néha egészen jelentéktelen kis ügyek felülvizsgálatára vagy nem fontos közigazgatási ágak irányítására politikai biztost küld ki a kormány. Mennyivel fontosabb volna ez épen a kivándorlás ellenőrzésében, amelyet olyan tényezőre kellene bízni, akinek van politikai érdéke. Ennek a kérdésnek a megvitatására komolyankét egy behívása múlhatatlanul szükséges, mert a kivándorlás ellenőrzését a magyar fajnak a védelme parancsolóan követeli. Ha bizonyos rendszerrel kezelnék a kivándorlás kérdését, az ötezer törökországi kivándorló esete sem fordulhatott volna elő.