Uj Nemzedék, 1923. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

1923 szeptember 1. Ilf Nemzedék Tipikus eset a lakáshivatal krónikájából • Az Új Nemzedés A budapesti lakáshivatal botrány­­krónikája a közelmúlt napokban újabb esettel szaporodott. Az esetet elmondjuk úgy, ahogy történt, nem veszünk el belőle, neon adunk hozzá, csak a neveket hallgatjuk el. Az es­et magában is eléggé beszédes, N. dr., az egyik minisztérium fo­galmazói karának tisztviselőjét, aki­nek szégyenletes és felháborító la­kásviszonyait alább ismertetjük, a múlt hónapban az a nagy szerencse érte, hogy lakástipp birtokába ju­tött. Tudvalevő ugyanis, hogy a lakáskeresés első feltétele a lakás­­tipp, az igénybevehető lakás címe, mivel általános lakáskérelmek csak a lakáshivatal irattárát szaporít­ják. Az N. tudomására jutott üres lakás a„ Akadémia­ utca 5. sz. IV. em. 2. alatt van, ahol egy részvény­­társasági igazgató, agglegény la­kott júliusban bekövetkezett halá­láig. N. az üres lakásra igényt jelentett be és kérvényében felsorolta azokat a körülményeket, amelyek sürgős lakásszükségét megokolják. Ezek a körülmények a legelszomorítóbb lakástragédiák egyikére vallanak és igazán mindenkit megindíthatnak, csak a lakáshivatalt nem, amely a kérvényben foglaltakra nem is volt kiváncsi. N­ ezelőtt két évvel egyszobás pincelakásba volt kénytelen köl­tözni, mert az olcsósági hullám ide­jén állását vesztett, munkaképtelen és vagyontalan 68 éves édesatyjáról tisztviselői fizetéséből máskép gon­doskodni nem tudott, mint hogyha saját háztartást vezet, de más lakást szerezni képtelen volt. Még ebből az egyszobás pincelakásból sem rendel­kezhetett azonban a­ konyhával, mert oda a fatális véletlen folytán egy házaspár telepedett kis gyerekével és ezeket hosszas pörösködés után sem sikerült a konyhából kilakol­tatni. N. tehát kénytelen volt a konyha birtokosaival megállapodni a kaszt és a szoba takarítása dolgá­ban. Ezek pedig, visszaélve a hely­zettel, olyan kasztot adtak, amely a mosléknál alig különb és a szobát csak szemre takarították, aminek a legutálatosabb férgek elszaporodá­sa volt a következménye. N.-t ezek a viszonyok annyira megviselték, hogy állandó idegorvosi kezelést kell igénybevennie és egész fizetését orvosra, meg patikára töltheti anélkül, hogy bajának alapokát megszüntethetné.­­ Ilyen előzmények után a mait év őszén megházasodott. Felesége vi­déki leány, ma, egy esztendő múltá­val is vidéken kénytelen élni szülei­nél s most már a gyermekáldás ko­pogtat az ajtón, de lakás a férj szol­gálati állomáshelyén máig sincsen Szegény asszonykának el kell vi­selnie a kis­város összes pletykái­nak és gúnyolódásainak csipkedé­seit és pillantásait anélkül, hogy ez időszerint­ budapesti lakásra csak kilátása is volna. A felsoroltak ugyanis mind nem elegendők ahho, hogy valaki Buda­pesten lakást, szerezzen. Nem elég az egyévi szaladgálás után megszer­zett tipp sem. Mindennél többet ér, ha valakit a nemzetgyűlés elnöki tanácsosa támogat, legalább is ezt mutatja az Akadémia­ utcai lakás esete. Ezt a lakást ugynis egy öz­vegyasszony kapta meg, H. L.-né azon a címen, hogy ügyét, Palmer Kálmán, a nemzetgyűlés elnöki ta­nácsosa támogatta. A lakás jogerős igénybevétele előtt a kérvényekben felsorolt ada­tokat, a kérvényezők igényjogosult­­ságát ki nem vizsgálták. A jogerős igénybevétel augusztus 24-én tör­tént meg a táblán s onnan az iratok augusztus 28-án érkeztek le a La­káshivatalhoz, 29-én pedig már a lakás kiutalása is megtörtént. A közbeeső idő alatt a kivizsgálás megint csak nem történt meg, kü­lönben fizikailag lehetetlen te lett volna ilyen hamar, de az új bérlő kijelölése mégis megtörtént, vagyis a lakáshivatalnak nem fontosak a tudósítójától. A tárgyi adatok, hanem csak az, hogy a kérvényezőket ki támogatja. Jel­lemzésül el kell még mondanunk, hogy NI. augusztus 29-én megjelent egy nemzetgyűlési képviselő­ rokona kíséretében. Az elnök azt mondotta, hogy a referens előterjesztéséig nem tud határozni a lakás ügyében, pedig akkor a bérlő kijelölése már meg is történt! Közben azonban felütött egy könyvet s az abba vetett röpke pillantással is meg tudott N. álla­pítani annyit, hogy a könyvben az Akadémia­ utcai lakás mellé özv. H. L.-né nevét jegyezték be. Meg kell még említeni, hogy a lakásrendelet 8. szakasza szerint közalkalmazottnak a megüresedő lakásokra elsőbbségi igénye van, de ennek ellenére sem kaphatta­k., mint közalkalmazott, a lakást. Még csak az a reményünk, hogy ebben a botrányos esetben nem mondották ki az utolsó szót, mert a népjóléti miniszternek felülvizs­gálati joga van és feltételezzük, hogy Palmer Kálmán nem­.a­ gyű­lési elnöki tanácsos protekciója nem az a hatalom, amely ellen a tárgyi és rendeleti igazságnak nincs hova fellebbeznie. Sztrájkra készülnek a budapesti szinháiak zenészei — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Már hetek óta folyik a tárgyalás a színigazgatók és a zenészszövet­ség között. A színigazgatók nem hajlandók elfogadni a zenészeknek azt a kívánságát, hogy a múlt évre megállapított létminimumot a mai drágasághoz mért arányban emel­jék föl. Ennek következménye volt már az is, hogy az egyik budapesti színházban a zenészek nem jelentek meg s az igazgatóság kénytelen volt az újságok útján zenészeket ke­resni. A zenészek különben ma déli ti­zenkét órakor taggyűlést tartanak, amelyen határozni fognak magatar­tásukról. A zenészszövetség vezető­ségétől azt az értesítést kaptuk, hogy abban az esetben, ha a szín­igazgatók nem fogadják el a zené­szek kérését, holnap este a zenészek valamennyi budapesti színházban beszüntetik működésüket. A szerb kormány a Radics-párti képviselők mandátumának megsem­misítésére készül — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Belgrád, augusztus 29. Tegnap a szerb király elnöklésé­­vel koronatanácsot tartottak, ame­lyen Jankovich közlekedésügyi mi­niszter, a távollévő miniszterelnök helyettese előterjesztést tett a Ba­­dies szökése következtében beállott politikai helyzetről. A koronatanácson megállapodtak abban, hogy javaslatot terjesztenek a képviselőház elé, amelyben bírói eljárás segítségével teszik lehetet­lenné a defetisták működését. Ez természetesen elsősorban a horvát köztársasági parasztpárt tagjai el­len irányul és ha a javaslatot elfo­gadják, a Rád­ics-párt­ összes képvi­selőinek mandátumát meg fogják semmisíteni. P­adics londoni tartóz­­kodásáv­al kapcsolatban a belgrádi lapok olyan híreket közölnek, hogy a horvát parasztvezér tárgyalásai teljes fiaskóval végződtek Számból­­. Ma Aladár már a szerb sajtóban hirdeti a magár orientációt Jugoszlávia tett­ e Az Új Nemzedék tudósítójától. — Nemrégiben élénk feltűnést kel­tett Balla Aladárnak a budapesti szerb követtel folytatott tárgyalá­sáról szóló hír, mert Balla állítólag Gömbös Gyula megbízottjaként sze­repelt és Gömbös miniszterelnök­sége esetére készítette elő a talajt szerb-magyar közeledésre. Balla most egy belgrádi lapban nyilatko­zott erről a kérdésről. Nyilatkozatát belgrádi tudósítónk jelentése alap­ján minden kommentár nélkül kö­zöljük, Belgrádból jelentik. A Novotni című lapban Balla Aladár volt or­szággyűlési képviselő részletesen nyilatkozik a jugoszláv politikusok­kal való összeköttetéseiről és a ve­lük folytatott tárgyalásokról. — Gömbös Gyulával, — így kez­dődik a nyilatkozat — aki szélső na­cionalista, sohasem voltam intim viszonyban. Nem is tudom meg­érteni, miként lehet arra gondolni, hogy köztünk bármilyen fajta együttműködés is fennállana. Ezután elmondja, hogy két ízben dolgozott együtt régebben Gömbös­sel. Mikor az októberi forradalom után a Károlyi-kormány Ballát ne­vezte ki zágrábi követte, Gömbös szerepelt mellette mint katonai megbízott, de intim barátság soha­sem volt közöttük. 1920 óta nyíltan eltávolodtak egymástól, úgy hogy Gömbös nem is merhetett volna arra vállalkozni, hogy őt bárminemű ügyben közvetítésre kérje fel. Bálla határozottan cáfolja, hogy akár Gömbössel, akár Miljoevics budapesti szerb követtel tárgyalást folytatott volna. — Ami szerb barátságomat illeti. — mondja a nyilatkozat — amit sok magyar lap a szememre vet, erre csak az a válaszom, hogy már évek­kel ezelőtt nyíltan hirdettem, Ma­gyarországnak, mint független és önálló államnak a kisántánt legerő­sebb, legrendezettebb állama, Jugo­szlávia felé kell orientálódnia. A szerb-magyar megegyezés gondolata nem újkeletű és nem az én találmá­nyom. Ennek a szövetségnek a terve egyik legnagyobb államférfié, Kossuth Lajosé volt, aki már az ötvenes években belátta, hogy a mai­, gyár népnek, ha mint szuverén ál­­lam akar élni, meg kell egyeznie a szláv államokkal, elsősorban a dél­szlávok legintelligensebb népével, a szerbekkel. — Azokat, akik szerb barátságom­ért ócsárolnak, emlékeztetem arra, hogy 1916-ban magyar küldöttség ment Belgrádba, élén Rákosi Jenő­vel, hogy szerb-magyar közeledést létesítsen. De a legutóbbi időkben is, amikor megalakult a szegedi el­len­kormány, azonnal diplomáciai viszonyba léptünk Jugoszlá­ával, sőt még azt megelőzően Károlyi Gyula gróf aradi ellenkormánya is elküldte két miniszterét Belgrádba, a szerb kormánnyal való megegye­zés céljából. Velem először Teleki Pál gróf azután, pedig Belicska hadügyminiszer tárgyalt Belgrádban még pedig sikerrel, mert megegye­zést kötöttünk Kalefatovics és Nik­sics vajdákkal, melynek értelmébe Jugoszlávia­ kötelezi magát arra, hogy jelentős fegyver szállítmány* nyal segíti a szegedi magyar ellen* kormányt. Többi között 11 vagon különböző hadianyagot és száz darab 15 cm.-es ágyút adtak volna a Sze­­geden alakuló nemzeti hadser­egnek. Ezután elmondta nyilatkozatába® Bálla, miért nem hajtották végre a megállapodást. Augusztus 7-én Saint Laumer francia vezérkari százados telefonon bejelentette, hogy a szerb kormány visszalépett a szerződéstől, mert a Budapesten megalakult F­r­iedrich - kormány megsértette az egyezmény legfontosabb pontját és József főherceget tette meg kard Hiányzónak, ezzel pedig megtette az első lépést a Habsburgok restaurá­­ciója felé. Kivándorlási biztost politikai hatáskörrel. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A magyar kormány diplomáciai szervezetével és minden rendelke­zésre álló összeköttetésével arra tö­rekszik, hogy Magyarország részére a külföldön a legjobb barátokat szerezze és más államokkal a leg­jobb viszonyban álljon. Ezzel szem­ben mégis előfordulhatott a közel­múltban az a sajnálatos eset, hogy Magyarországról ötezren, m­unká­­­sok, családtagjaik és gyermekeik kivándorolhattak Törökországba anélkül, hogy gondoskodás történt volna róluk, hogy kivándorlásuk célját tényleg elérjék, elhelyezke­dést találjanak és egyáltalában ki­vándorlásuk során az állam eleget tegyen azon legelemibb követelmé­nyeknek, amelyeket még a legpri­mitívebb berendezkedésű állam is a kivándorlókkal szemben követ. A Törökország felé kivándorlók eseté­nek rendkívül kellemetlen a hatása a magyar-török barátságra, ame­lyet Magyarország szellemi előkelő­sége mindenképen fejleszteni óhajt. Az, ami az ötezer kivándorlóval történt, kivándorlási hatóságaink közönséges baklövése, mert csak ki­­vándorlási ellenőrzésünk hiányos­sága folytán indulhatott útnak öt­ezer ember Törökország felé olyan körülmények között, hogy ezeket a bevándorlókat a török hatóságok nem is fogadhatták be. Mivel a tö­rök katonaságnak ezeket a beván­dorlókat a most még haditerü­letnek nyilvánított területről vissza kellett utasítani, ez a tettük .Magyarorszá­gon oly színben tünhetett volna fel, hogy a törökök a magyarokkal szemben animozitással viseltetnek. Épen ezért kívánatos volna, hogy a magyar kivándorlást magasabb politikai szempontok szerint irá­­nyítsák. Ma az a helyzet, hogy Tö­rökországba ellenőrzés nélkül lehet kivándorolni, másrészt azonban ál­talános a panasz, milyen nehéz pél­dául Amerikába szóló útlevélhez ■jutni és még olyan családtagoknak is, akik kinn élő szüleikhez akarnak utazni, esztendőkön át kell várnia erre és az útlevél megszerzése any­­nyira bonyolult, hogy a legtöbben csak ügyvédi segítség igénybevéte­lével próbálják meg. Néha egészen jelentéktelen kis ügyek felülvizsgálatára vagy nem­ fontos közigazgatási ágak irányítá­sára politikai biztost küld ki a kor­mány. Mennyivel fontosabb volna ez épen a kivándorlás ellenőrzésé­­ben, amelyet olyan tényezőre kel­­lene bízni, akinek van politikai ér­­déke. Ennek a kérdésnek a megvita­tására komoly­ankét egy behívása múlhatatlanul szükséges, mert a ki­vándorlás ellenőrzését a­ magyar fajnak a védelme parancsolóan kö­veteli. Ha bizonyos rendszerrel ke­zelnék a kivándorlás kérdését, az ötezer törökországi kivándorló esete sem fordulhatott volna elő.

Next