Uj Nemzedék, 1923. október (5. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

V. évfolyam, 221. (1197.) szám otthOZIlap 350 lí., faSUlHOp 400 li . Budapest, 1923 október 2. Kedd *' v - ' ... /-*■. ' '• J . UJ Nemzedék Előfizetési ár: Egy hónapra 7000 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker. n évre 20.000 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken POLITIKAI NAPILAP és pályaudvaron 330 kor. - fürdetés millimétere: 7-20, 7-21. Fiókkiadóhivatal: Ráközi díjszabás szerint — Reklamációk: Telefon 19—25. Jel.: J. 136-06 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41, iJ*ö * * *■ ' p Két rektor, egy gondolat A Pázmány-egyetem búcsúzó rektora, tudós professzor Bársony valóban ihletett, nemes szavakkal kötötte az ifjúság lelkére a magyar faj szeretetét és a numerus clausus intézményének védelmét. A Műegyetem új rektora tegnap azt fejtegette az ifjúság előtt, hogy „ne botokkal induljanak az életnek, hanem tudományos felkészültséggel s ezzel legyenek hasznosak hazájuknak.“ A liberális sajtó ravasz fondorlatát jellemzi, hogy ma reggel már kiáltó ellentétet látnak Bársony János rektori búcsúja és Schimanek Emil rektori székfoglalója között s mig amazt lecsepülik, emezt a numerus clausus rovására dicsőitik. Pedig az igazság az, hogy a két beszéd nem ellentéte, legföljebb kiegészítője egymásnak. ) Ép logika szerint ellentét akkor lenne a két beszéd közt, ha például Bársony János a numerus clausust védte, Schimanek a numerus clausust támadta volna. [Vagy ha Bársony János azt mondta volna, hogy az ifjúság ólmosbotokkal, ne pedig tudományos készültséggel induljon az életnek. Egyik eset sem történt meg. Bársony János azzal, hogy a numerus clausust helyeselte, nem izgatott az ólmosbotok mellett vagy a komoly tanulás ellen. Schimanek Emil azzal, hogy a szorgalmas tanulásról beszélt, egyetlen jottát sem mondott a numerus clausus ellen. Mert a zárt szám intézménye egyáltalán nem jelenti a verekedést és a tanulás sutbadobását, sőt éppen azt jelenti, hogy a magyarságnak a maga arányszámához mérten legyen joga ahhoz, hogy tudományos felkészültséggel induljon az életnek. Az egész taktika tehát roppant átlátszó. Hamis ellentétet kell konstruálni a két rektor beszéde közt, hogy ezen a módon beleravaszkodhassak a közvéleménybe, hogy aki a numerus clausust védi, az az ólmosbotokat védi, aki pedig az ólmosbotokat elítéli, az a numerus clausust ítéli el. Pedig a numerus clausus egyszerűen a társadalmi igazság törvényben és gyakorlatban való megnyilvánulása, amely a külföldön jóval előbb megtörtént már, mint nálunk. Ady Endrét igazán nem tekintheti elfogultnak a túloldal, s a radikális költő maga is azt hirdette, hogy az a bizonyos keleti faj kell ugyan kovásznak az ország kenyerébe, de csak meghatározott mennyiségben, másképp „elkél“ a kenyér. A nemzetfenntartó magyarságnak elemi joga van az értelmiségi pályákhoz, az ólmosbot pedig mindig egy izgága típusnak a fegyvere, akár van numerus clausus, akár nincs. Sőt ha nincs, akkor talán még inkább. belügyminiszter a fajvédők. Gömbösek a kormány ellen mondottak nagy beszédet — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Simontornya, szeptember 30. Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alelnöke, a györki választókerület nemgyűlési képviselője vasárnap Simontornyán beszámolót tartott. Beszámolóján megjelent Rakovszky Iván belügyminiszter is. A gyűlést Kekk László, a simontornyai egységes párt elnöke nyitotta meg, majd Pesthy Pál mondotta el beszámolóját, amelyben az ország súlyos gazdasági helyzetével és a külföldi kölcsönnel foglalkozott. Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra. — A kormány emberei, a vezető egyéniségek, — mondotta többek közt — bárminő becsületesen, bárminő önzetlen, bárminő hazafias, eltökélt szándékkal is akarnak segíteni az ország ügyén,, vannak bizonyos körök, amelyek erre mindig csak rágalommal, mindig csak kútmérgezéssel, mindig csak a szavak kiforgatásával, mindig csak valótlansággal válaszolnak. Az 1918-as forradalom előtt nehéz, súlyos helyzetben volt az ország. Sokáig tartó, nehéz, végetérni nem akaró háborút viselt, szenvedett az ország, szenvedett minden lakosa, az is, aki künn volt a harctéren és az is, aki itthon küzködött, és akkor jöttek emberek, odaállottak a szenvedő ország elé és azt mondották, hogy mindezért a kormány hibás, a vezető férfiakat kell felelősségre vonni, kezdve a falusi jegyzőtől a miniszterelnökig, de itt vagyunk mi, Károlyi Mihály és a többiek, a mi kezünkben van a varázsvessző, mellyel egy perc alatt kigyógyitjuk az országot, gyertek utánunk, pusztítsátok el emezeket és boldog lesz megint az ország. —■ Ma is szenvedünk, ma is bajok vannak ebben az országban: gazdasági bajok. Egy nehéz, igazságtalan békekötés súlyossá tette az anyagi és gazdasági helyzetünket, úgyhogy az ország ..minden egyes polgára szenved és nyög ez alatt a teher alatt. És ma megint megjelennek a porondon emberek, akiknek a nevét eddig alig-alig hallottuk és úgy ahogy 1918-ban névtelen hősök elhitették az országgal, hogy nekik csak egy szavukba kerül és elmúlik minden szenvedés és minden baj. Ugyanúgy hallunk ma is névtelen hősök szájából igéket, hogy ha mi kerülünk kormányra, ha elpusztítjátok azokat, akik ma vezetnek, nekünk csak egy szavunkba kerül és nem lesz több baj ebben az országban. — 1918-ban is jöttek egyes férfiak és egy nagy jelszót ajánlottak az ország figyelmébe, mondván, hogy mi vagyunk a demokraták, mi hozzuk a demokráciát és ezzel olyan békét kötünk, hogy az ország nagyobb és gazdagabb lesz, mint valaha. Ebihez hasonlóan ma megint egy jelszót kínálgatnak jobbra-balra az országnak, mondván, hogy mi hozzuk nektek a mindent megváltó antiszemitizmitst és, ha meg fogjuk itt a cselekvő és romboló antiszemitizmus rendszerét teremteni, akkor vége minden bajnak, vége a szenvedésnek, akkor megváltottuk az országot. — 1918-ban is olvastuk és hallottuk azokat a hangokat, amelyek bemocskoltak, leszóltak, gazembernek neveztek el mindenkit, akinek az országban tekintélye volt és ma is napról-napra jelennek meg támadások oktalanul, gorombán, durván, egyik nap a miniszterelnök, másik nap az én személyem ellen, harmadnap a nemzetgyűlés alelnöke ellen stb. Ezeknek a támadásoknak nem az a céljuk, hogy megtisztítsák a közéletet, hanem hogy a tekintélyeket lerombolván, a maguk sokkal kisebb tekintélyét állítsák az ország elé, mint nélkülözhetetlent. — Az 1918-as forradalmat élőké- Aszitő lapokban is napról-napra va- z jt tótlanságok, álhirek jelentek meg Offi és ha az ellenzéki lapokat ma lapoz- i Igatjuk, megint azt látjuk, hogy [y napról-napra jelennek meg olyan hírek politikai eseményekről, a kormány átszervezéséről, amelyekről néhány nap múlva kisül ugyan, hogy egy szó igazság nincs bennük. Azok azonban, akik megírták ezeket a cikkeket, tudják, hogy miért írták meg, egyrészt azért, hogy elkeseredést szítsanak, másrészt, hogy vakmerőbbé tegyik a maguk kicsinyke táborát. Azt mondják az ellenzéken, hogy a bajok megszüntetésére ők vannak hivatva, mert hibás és bűnös a kormány abban, hogy külföldi kölcsönnel akarja talpraállítani az országot. Akkor, amikor a keresztény ellenzék a külföldi kölcsönt kifogásolja, szent meggyőződésem, bensőjében nem az fáj neki, hogy egy ilyen külföldi kölcsön lehetőségei megvannak, hanem az fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bethlen-kormány szerezte meg. & magtorzat boldogításának problémája nehéz kérdés — Azt mondja az ellenzék egyik része — röviden fajvédőknek szokás nevezni őket —, hogy ők megoldják a gazdasági kérdéseket, mert nekik egy varázsvessző van a kezükben és ez a tettrekész antiszemitizmus. Én megvallom őszintén és azt hiszem minden becsületesen gondolkodó ember úgy fog beszélni, a magyar faj boldogulásának problémája nagy és súlyos kérdés. Ennek a kérdésnek a megoldása igen égető és fontos feladat és ennek a kérdésnek a becsületes megoldása ugyanúgy benne van a kormány programjában, mint ennek az ellenzéki csoportnak programjában is. Csakhogy ha mi ebben az országban a magyar faj fejlődését az intelligenciában, a falusi magyar nép érvényesülését és térfoglalását akarjuk szolgálni, nézetem szerint nagyon helytelen úton járunk akkor, amikor erre a célra először is le akarjuk rombolni és tönkre akarjuk tenni gazdasági életünket, a kereskedelmi, az ipari, a financiális életet, csak azért, mert azon zsidók is keresnek, mert abból ma zsidó emberek is élnek meg. Azt mondják, hogy miért ad az állam kölcsön a nagybankoknak. Nem is az állam adja, hanem a fegyintézet, amely nem az állam és a fegyintézet arra van teremtve,hogy ellássa a gazdasági életet fizető eszközökkel. Ha a Jegyintézet azt mondaná, hogy a nagybankoknak nem ad többé pénzt, annak az lenne a következménye, hogy a nagybankok becsuknák a boltot, a gyárak, bányák, a malmok nem tudnának pénzhez jutni és szintén nem folytathatnák működésüket. Belátom, hogy tönkremenne egy csomó zsidó, de tönkre mentsé bele, mert munkaalkalmát veszítené, egy csomó becsületes fajmagyar ember és nagyon célt tévesztett fajvédelem az, amely azért, hogy egynéhány zsidót üssön, becsületes, magyarfajú, dolgozó népre hoz ilyen csapást. Nekünk igenis gazdasági életünket meg kell tölteni a magyar néplélekkel. Hosszú évek óta vallom, vallottam akkor, amikor még nem volt népszerű jelszó, amikor úgynevezett liberális parlamentek kormányoztak, akkor is mondottam mindig, hogy nekünk középosztályunkat nem bevándorlókkal kell kiegészíteni, hanem a mi középosztályunk sorait a magyar falusi népből kiemelkedett emberekkel kell kitölteni. A zsidókérdés . Ez a kormány és én is a legerőszakosabb eszközökkel akadályozzuk meg, hogy ebbe az országba további beszivárgás, bevándorlás folyjék, mert azt akarjuk, hogy a magyar nép saját magából nevelje ki a vezető egyéniségeket De a kormány és közötte én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egyszerű, ok nélküli zsidóüldözésekkel bolondítsuk a népet, elhitetvén velük, hogy ebből az országra jó és előny származik. — A középút politikáját szokták kritizálni. Én nem a középút politikáját hangoztatom, én a becsületes, céltudatos, magyar keresztény politikát hangoztatom, amely a magyar nép segítségével igenis gazdasági életünket is teljesen magyarrá, a nemzet életével teljesen összeforrottá fogja tenni. Ezt a politikát azonban okszerűen kell követni, nem pedig forradalmi eszközökkel, amelyek felfordulásra vezetnek, de a kívánt célt el nem érik. — Azt mondják ezek az éles kritikusok, hogy mi, akik vezető pozíciókban ülünk, mind gazemberek vagyunk. Felhívom figyelmüket arra, hogy itt holmi részvényügygyel hozakodtak elő és ők, akik azt mondják, hogy a gazdasági élet vezetése jusson keresztény kezekbe, hangosan kifogásolják, hogy vannak vezető egyéniségek, akiknek részvényük van és saját pénzükért azon az áron vesznek részvényeket, ahogy az,t akkor mindenki kapta. Minden becsületes embernek joga van, hogy azzal a tőkével, amelyet becsületes úton szerzett, azt csináljon,amit akar.