Uj Nemzedék, 1923. október (5. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

Kél rektor, egy gondolat A Pázmány-egyetem búcsúzó rektora, tudós professzor Bár­sony valóban ihletett, nemes sza­vakkal kötötte az ifjúság lelkére a magyar faj szeretetét és a nu­merus clausus intézményének védelmét, A Műegyetem uj rek­tora tegnap azt fejtegette az ifjú­ság előtt, hogy „ne botokkal in­duljanak az életnek, hanem tudo­mányos felkészültséggel s ezzel legyenek hasznosak hazájuknak.“ A liberális sajtó ravasz fondorla­tát jellemzi, hogy ma reggel már kiáltó ellentétet látnak Bársony János rektori búcsúja és Schima- nek Emil rektori székfoglalója között s mig amazt lecsepülik, emezt a numerus clausus rová­sára dicsőitik. Pedig az igazság az, hogy a két beszéd nem ellen­téte, legföljebb kiegészítője egy­másnak. ) Ép logika szerint ellentét akkor lenne a két beszéd közt, ha pél­dául Bársony János a numerus clausust védte, Schimanek a nu­merus clausust támadta volna. [Vagy ha Bársony János azt mondta volna, hogy az ifjúság ólmosbotokkal, ne pedig tudomá­nyos készültséggel induljon az életnek. Egyik eset sem történt meg. B'ársony János azzal, hogy a numerus clausust helyeselte, nem izgatott az ólmosbotok mel­lett vagy a komoly tanulás ellen. Schimanek Emil azzal, hogy a szorgalmas tanulásról beszélt, egyetlen jottát sem mondott a numerus clausus ellen. Mert a zárt szám intézménye egyáltalán nem jelenti^a verekedést és a ta­nulás sutbádobását, sőt épben azt jelenti, hogy a magyarságnak a maga arányszámához mérten legyen joga ahhoz, hogy tudomá­nyos felkészültséggel induljon az életnek. Az egész taktika tehát roppant átlátszó. Hamis ellentétet kell konstruálni a két rektor beszéde közt, hogy ezen a módon belera- vaszkodhassák a közvéleménybe, hogy aki a numerus clausust védi, az az ólmosbotokat védi, aki pe­dig az ólmosbotokat elitéli, az a numerus clausust Ítéli el. Pedig a numerus clausus egyszerűen a társadalmi igazság törvényben és gyakorlatban való megnyilvánu­lása, amely a külföldön jóval előbb megtörtént már, mint ná­lunk. Ady Endrét igazán nem tekintheti elfogultnak a túloldal, s a radikális költő maga is azt hirdette, hogy az a bizonyos keleti faj kell ugyan kovásznak az or­szág kenyerébe, de csak meghatá­rozott mennyiségben, másképp „elkél“ a kenyér. A nemzetfönn­tartó magyarságnak elemi joga yan az értelmiségi pályákhoz, — az ólmosbot pedig mindig egy iz­gága típusnak a fegyvere, akár van numerus clausus, akár nincs. Sőt ha nincs, akkor talán még inkább. \ belügyminiszter a fajvédők. Gömbösek a kormány ellen mondollak nagy beszedet — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Simontornya, szeptember 30. Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alel- nöke, a györki választókerület nem- gyülési képviselője vasárnap Sí montornyán beszámolót tartott. Be­számolóján megjelent Rakovszky Iván belügyminiszter is. A gyűlést Kekk László, a simon- tornyai egységespárt elnöke nyi­totta meg, majd Pesthy Pál mon­dotta el beszámolóját, amelyben a* ország súlyos gazdasági helyzetével és a külföldi kölcsönnel foglalko­zott. Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szó­lásra. — A kormány emberei, a vezető egyéniségek, — mondotta többek közt — bárminő becsületesen, bár­minő önzetlen, bárminő hazafias, eltökélt szándékkal is akarnak segí­teni az ország ügyén,, vannak bizo­nyos körök, amelyek erre mindig csak rágalommal, mindin csak kút- mérgezéssel, mindig csak a szavak kiforgatásával, mindig csak valót- lansággal válaszolnak. — Az 1918-as forradalom előtt ne­héz, súlyos helyzetben volt az or­szág. Sokáig tartó, nehéz, végetérni nem akaró háborút viselt, szenve­dett az ország, szenvedett minden lakosa, az is, aki künn volt a harc­téren és az is, aki itthon küzködött. és akkor jöttek emberek, odaállottak a szenvedő ország elé és azt mon­dották, hogy mindezért a kormány hibás, a vezetőférfiakat kell fele­lősségre vonni. kezdve a falusi jegy­zőtől a miniszterelnökig, de itt va­gyunk mi, Káyolyi Mihály és a többiek, a mi kezünkben van a va­rázsvessző, mellyel egy perc alatt kigyógyiltjuk az országot, gyertek utánunk, pusztítsátok el emezeket és boldog lesz megint az ország. —■ Ma is szenvedünk, ma is bajok vannak ebben az országban: gazda­sági bajok. Egy nehéz, igazságtalan békekötés súlyossá tette az anyagi és gazdasági helyzetünket, úgy hogy az ország ..minden egyes polgára szenved és’ nyög ez alatt a teher alatt. És ma megint megjelennek a porondon emberek, akiknek a nevét eddig alig-alig hallottuk és úgy ahogy 1918-ban névtelen hősök elhi­tették az országgal, hogy nekik csak egy szavukba kerül és elmúlik min­den szenvedés és minden báj, Ugyanúgy hallunk ma is névtelen hősök szájából igéket, hogy ha mi kerülünk kormányra, ha elpusztít­játok azokat, akik ma vezetnek, ne­künk csak egy szavunkba kerül és nem lesz több baj ebben az ország­ban. — 1918-ban is jöttek egyes férfiak és egy nagy jelszót ajánlottak az ország figyelmébe, mondván, hogy mi vagyunk a demokraták, mi hoz­zuk a demokráciát és ezzel olyan bé­két kötünk, hogy az ország nagyobb és gazdagabb lesz, mint valaha. Ebihez hasonlóan ma megint egy jel­szót kinálgatnak jobbra-balra az or­szágnak, mondván, hogy mi hozzuk nektek a mindent megváltó antisze- mitiemuit és. hu mea fogjuk itt a cselekvő és romboló antiszemitiz­mus rendszerét teremteni, akkor vége minden bajnak, vége a szenve­désnek, akkor megváltottuk az or­szágot. — 1918-ban is olvastuk és hallot­tuk azokat a hangokat, amelyek bemoeskoltak, leszóltak, gazember­nek neveztek el mindenkit, akinek az országban tekintélye volt é« ma is napról-napra jelennek meg táma­dások oktalanul, gorombán, durván, egyik nap a miniszterelnök, másik nap az én személyem ellen, har­madnap a nemzetgyűlés alelnöke ellen sth. Ezeknek a támadásoknak nem az a céljuk, hogy megtisztítsák a közéletet, hanem hogy a tekinté­lyeket lerombolván, a maguk sok­kal kisebb tekintélyét állítsák az or­szág elé, mint nélkülözhetetlent. — Az 1918-as forraaalmot élőké- A ­szitő lapokban is napról-napra va- 7 jt tótlanságok, álhirek jelentek meg Of fi és ha az ellenzéki lapokat ma lapoz- J I / gátjuk, megint azt látjuk, hogy [y napról-napra jelennek meg olyan hírek politikai eseményekről, a kor­mány átszervezéséről, amelyekről néhány nap múlva kisül ugyan, hogy egy szó igazság nincs bennük. Azok azonban, akik megírták ezeket a cikkeket, tudják, hogy miért Ír­ták meg, egyrészt azért, hogy elke­seredést szítsanak, másrészt, hogy vakmerőbbé tegyik a maguk ki­csinyke táborát. — Azt mondják az ellenzéken, hogy a bajok megszüntetésére ők vannak hivatva, mert hibás és bű­nös a kormány abban, hogy kül­földi kölcsönnel akarja talpraállí­tani az országot. Akkor, amikor a keresztény ellenzék a külföldi köl­csönt kifogásolja, szent meggyőző­désem, bensőjében nem az fáj neki, hogy egy ilyen külföldi kölcsön le­hetőségei meg vannak, hanem az fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bethlen-kormány szerezte meg. & magfor tat boldoglfásánaK problémája nehéz «érdes — Azt mondja az ellenzék egyik része — röviden fajvédőknek szokás nevezni őket —, hogy ők megoldják a gazdasági kérdéseket, mert nekik egy varázsvessző van a kezükben és ez a tettrekész antiszemitizmus. Én megvallom őszintén és azt hi­szem minden becsületesen gondol­kodó ember úgy fog beszélni, a ma­gyar faj boldogulásának problémája nagy és súlyos kérdés. Ennek a kér­désnek a megoldása igen égető és fontos feladat és ennek a kér­désnek — becsületes megoldása ugyanúgy benne van a kormány programjában, mint ennek az el­lenzéki csoportnak programjában is. Csakhogy ha mi ebben az ^ or­szágban a magyar faj fejlődését az intelligenciában, a falusi magyar nép érvényesülését és télfoglalását akarjuk szolgálni, nézetem szerint nagyon helytelen utón járunk ak­kor, amikor erre a célra először is le akarjuk rombolni és tönkre akar­juk tenni gazdasági életünket, a ke­reskedelmi, az ipari, a financiális életet, csak azért, mert azon zsidók is keresnek, mert abból ma zsidó emberek is élnek meg. — Azt mondják, hogy miért ad az állam kölcsön a nagybankoknak. Nem is az állam adja, hanem a Jegyintézet, amely nem az állam és a Jegyintézet arra van teremtve, .hogy ellássa a gazdasági életet fi­zető eszközökkel. Ha a Jegyintézet azt mondaná,' hogy a nagybankok­nak nem ad többé pénzt, annak az lenne a következménye, hogy a nagybankok becsuknák a- holtot, a gyárak, bányák, a malmok nem tud­nának pénzhez jutni és szintén nem folyna thatnák működésűket. Belá­tom, hogy tönkremenne egy csomó zsidó, de tönkre mentié bele, mert munkaalkalmát veszítené,' egy cso­mó becsületes fajmagyar ember és nagyon célttévesztett fajvédelem az. amely azért, hogy egynéhány zsidói üssön, becsületes, magyarfajn, dol­gozó népre hoz ilyen csapást. Ne­künk igenis gazdasági életünkéi meg kell tölteni a magyar néplélek­kel. Hosszú évek óta vallom, vallot­tam akkor, amikor még nem volt népszerű jelszó, amikor úgynevezett liberális parlamentek kormányoz­tak, akkor is mondottam mindig, hogy nekünk középosztályunkat nem bevándorlókkal kell kiegészí­teni, hanem a mi középosztályunk sorait a magyar falusi népből ki­emelkedett emberekkel kell kitöl­teni.. A zsidókérdés — Ez a kormány és én is a leg­erőszakosabb eszközökkel akadá­lyozzuk meg, hogy ebbe az országba további beszivárgás, bevándorlás folyjék, mert azt akarjuk, hogy a magyar nép saját magából nevelje ki a vezető egyéniségeket De a kor­mány és közötte én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egyszerű, oknélküli zsidóüldözésekkel bolon- ditsuk a népet, elhitetvén velük, hogy ebből az országra jó és előny származik. — A középút politikáját szokták kritizálni. Én nem a középút politi­káját hangoztatom, én a becsületes, céltudatos, magyar keresztény po­litikát hangoztatom, amely a ma­gyar nép segítségével igenis gazdasági életünket is teljesen magyarrá, a nemzet életével tel­jesen összeforrottá fogja tenni. Ezt a politikát azonban okszerűen kell követni, nem pedig forradalmi eszközökkel, amelyek felfordulásra vezetnek, de a kívánt célt el nem érik. — Azt mondják ezek az éles kriti­kusok, hogy mi, akik vezető pozí­ciókban ülünk, mind gazemberek vagyunk. Felhívom figyelmüket arra, hogy itt holmi rószvényügy- gyel hozakodtak elő és ők, akik azt mondják, hogy a gazdasági élet ve­zetése jusson keresztény kezekbe, hangosan kifogásolják, hogy van­nak vezető egyéniségek, akiknek részvényük van és saját pénzükért azon az áron vesznek részvényeket, ahogy a/,t akkor mindenki kapta. Minden becsületes embernek joga van, hogy azzal a tőkével, amelyet becsületes utón szerzett, azt csinál­jon, .amit akar. iJ*ö * l * *■ ' p V. évfolyam, 221. (1197.) szám ütthOZIiap 350 lí., faSŰlHOp 400 li U Budapest, 1923 ohfóher 2, Kedd *' v - ' ... /-*■. ' '• J . UJ Nemzedék Előfizetési ár: Egy hónapra 7000 korona, negyed- Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Budapest, V. kér, > évre 20.000 korona. Egyes szóm ára helyben, vidéken POLITIKAI NAPILAP és pályaudvaron 330 kor. - fürdetés millimétere, 7-20, 7-21. - Fiókkiadóhivatal: Ráköti! díjszabás szerint — Reklamációk: Telefon 19—25. Jel.: J. 136-06 és Teréz-körat 62. Telefon: 121-41,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék