Uj Nemzedék, 1923. november (5. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

2 CsSíBríSg U| Nemzedék 1923 no­vem­ber 1 az albérlőkre vonatkozóan sem­­miféle rendelkezés nincsen, holott köztudomású, hogy az albér­lőket a legnagyobb mértékben ki­zsákmányolják, mellyel szemben úgyszólván semmi védelemben nem részesülnek. Véleményem szerint külön rendelet kiadásával sürgősen kellene orvosolni ezt a kérdést. Az idén mindössze hat nagyobb ház épült Az új lakásrendelet értelmében 1926 november elsejére felszabadulnak a la­kások. Felmerül az a fontos kérdés, va­jon a mai építkezési viszonyok kö­zepette lehet-e arra számítanunk, hogy építkezés által jutunk majd annyi új lakáshoz, amennyi a kilencszázhuszon­­hat novemberében kitelepített lakók el­helyezésére szükséges. Ezért kérdést in­téztünk a főváros építkezési osztályának egyik vezető mérnökéhez, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — Kétségkívül megállapítható, hogy a mostani építkezési lehetőség közepette csupán üzlethelyiségek és családi házak épülnek, amelyek egyáltalán nem, alkal­masak arra, hogy a mai rettenetes la­kásínségen valami keveset is enyhítse­nek. Divatba jött a két-három emeletes üzletházak építése, de a háznak vala­mennyi szobájában üzleteket és irodákat telepítenek. Az építkezések másik cso­portjához tartoznak a családi házak, melyekben többnyire négy-öt szoba van, úgy hogy legfeljebb egy család találhat benne hajlékot . A legutóbbi statisztikai kimutatás szerint mindössze hat két-három-négy­­emeletes fa épült az idén Budapesten, ami kirívóan mutatja, hogy a mai építkezési viszonyok között semmikép sem lehet számítanunk arra hogy 192­­. novemberére megfelelő mennyiségű üres lakások álljanak rendelkezésünkre. Minden lakót kidobhatnak a 21-ik szakasz alapján .Az új lakásrendelet valamennyi passzusa, között kétségkívül egyike a leglehetetl­enebbeknek a 21. sza­­kasz második bekezdése. Nem túlo­­zunk, ha azt állítjuk, hogy ez a bu­dapesti bérlakásrendszer halálos íté­lete, a szegény lakóra maga a vég­zet, az ezerszeszélyes sors. Mert nézzük csak, mit is mond, mit is akar, főleg mi a szelleme a rendel­kezés eme részének? Ebben a pasz­­szusban nem kevesebbről esik szó, mint arról, hogy a szövetkezetek vagy részvény­­társaságok tulajdonában levő házak öröklakásait f­elmond­hatja ennek­ a társaságnak az­ a tagja, akit az illető lakás hasz­nálata megillet. Már most mi következhetik eb­ből? A lakóra csak rossz és kiszá­mí­thatlan bizonytalanság. Először is megtörténhetik az — ami a múltban, mikor konjunktú­rája volt, elég gyakran megtör­tént —, hogy a háztulajdonos örök­lakásként felparcellázza házát és eladja valamiféle részvénytársa­ságnak, vagy éppen ő alakít rész­vénytársaságot, szövetkezetét há­zának öröklakásonkint való értéke­sítésére. A megalakult részvénytársaság- csak természetesen legelső dolga a lakásrendelet 21. szakaszának il-ik bekezdése alapján a lakókat — kiha­­jigálni. Appelláta ez ellen nincs, csak — szükséglakás. Második eset, hogy valamilyen lakó már eddig is öröklakásos házban lakik. A rende­let most rászabadította a háziúr pallósjogát. Vvvvvv yv»»v »»v rr«vvvvf vvtvv vTvvvv r« M ö VANNA M A S& Síim TIMII ,SK Anglia tiltakozó jegiztktt intézett Franciaországhoz a rajnai kettesben — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Paris, október 81. Hire jár, hogy a brit kormány ma a­ francia külügyminiszternek a rajnai kérdésben jegyzéket nyújt át Az Echo de Paris diplomáciai tu­dósítójának értesülése szerint Curzon lord külügyminiszter a jegyzékben rámutat arra, hogy az elszakadási mozgalom kétségtelen ellentétben van a helyi lakosság ér­zületével. Hangoztatja azt is, hogy a francia és a belga kormány magatartása ebben a kérdésben szembekerül a versailleti szerződés­sel. Az angol kormány a maga ré­széről kijelenti, hogy az elszakított részek kormányát sem de híre, sem de facto nem ismeri el. T,­ iXXXJCOOqOtXJOCOCXJOOOtXXXJCXXJCOOOíXXJOOOÍXOOOOOOOOOCXXXXJOC Holianűfa megszüntette az osztrák segélyakciót Seipel a ttfilifu­m MHcsfinnel megalapozta Ausztria politikai és gazdasági Híréjét — A traffiti betétett értéke iS23-Dao 1.991.000 araisyiforem­iáról $0.085.000 koronára emelkedett — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bécs október 19. Másfél év előtt, Ausztriát a gazdasági és politikai összeomlás fenyegette. 1922 nyarán érte el az osztrák korona legmé­lyebb pontját. Az ipar pangása és a nagy árak miatt naponta voltak tünte­tések, sztrájkok és véres összeütközések a rendőrséggel. Az ország határán pe­dig a cseh, szerb és olasz csapatok áll­tak készenlétben, hogy az összeomlás pillanatában bevonuljanak és osztrák területet szánjanak meg. A reménytelenség és kétségbeesés nap­jaiban csak az új kancellár, Scipel dr. nem vesztette el lélekjelenlétét. Föltette magában, hogy megment­ Ausztriát; ma már azok is, kik akkor mosolyogva néz­ték titán­ erőlködését, elismerik, hogy megvalósította reményeit. Seipel abból a gondolatból indult ki, hogy Ausztriát csak külföldi segítség állíthatja talpra. Ezért először ellátoga­tott Prágába Beneshez, majd Veronában Schanzerrel, az olasz kiüü­gyminiszter­­rel találkozott. Okfejtésével mindkettőt meggyőzte arról, hogy Ausztria felbom­lása oly változásokat és bonyodalmakat idézne elő­ Középeurópában, amelyek mindkét államnak békéjét veszélyeztet­nék, Olaszországnak és Cseh­országnak is érdeke tehát, hogy Ausztria fenn­maradjon, sőt megerősödjék. Ugyanezt a gondolatot fejtette ki Seipel szeptem­­ber 6-án Genfben azzal a kiegészítéssel, hogy Ausztria sorsáért és felbomlásának következményeiért a szövetséges hatal­makat tette felelőssé. Beszédje nem hangzott el hiába. Még aznap öttagú bizottságot neveztek ki azzal a feladattal,, hogy­ Ausztria hely­zetét tanulmányozza. A bizottság, amely Anglia, Franciaország, Olaszország, Csehország és Ausztria egy-egy képvise­lőjéből állott, rögtön értesítette az osz­trák kormányt, hogy a Népszövetség hajlandó Ausztriát bizonyos feltételek kikötésével támogatni. E feltételek vol­tak: a bankóprés megállítása, új adók kivetése, a takarékosság elvének az egész vonalon való megvalósítása, a köz­­tisztviselők létszámának csökkentése, Ausztria pénzügyi politikájának felül­vizsgálása és a külföldi, kölcsön felhasz­nálásának a Népszövetség ellenőrzése alá való helyezése. Az osztrák kormány, ha el akarta fo­gadni a kölcsönt, vállalnia kellett felté­teleit is. Vállalta is. Az elmúlt év Lei­­pelnek adott igazat. Ausztria egy év óta a konszolidáció és a gazdasági megerő­södés útján halad. A bankóprést 1922 november 18-án ál­lították meg; az osztrák korona azóta még pillanatokra sem esett vissza, ha­nem stabilizálódott, sőt valamelyest ja­vult is. 1923 szeptember 15-én például New­ yorkban az osztrák koronát 0,14% kurzuson jegyezték, akárcsak egy évvel azelőtt és m­íg 1922 szeptember 15 én Bécsben egy dollárért 75.000 koronát fi­zettek, 1923 szept. 15-én már csak 71.000 koronát adtak. Az osztrák korona meg­szilárdulását míg a német márka katasz­trófája sem tudta megingatni. Ma már új pénzegység kibocsátását tervezik, erre azonban majd akkor kerül a sor, ha a kereskedelmi deficitet megszüntették. Az osztrák korona iránti bizalmat mu­tatja, hogy a bankbetétek hónapról-hó­­napra növekszenek. 1922. szeptember 1-én a nevesebb osztrák pénzintézetek betétei­nek értéke 1.591.000 aranykorona volt, ma értékük már a 30.085.000 aranykoro­nát is meghaladja. Jellemző, hogy míg a külföldi részvények Seipelnek szanálási akciója óta értéküknek alig kétszeresére emelkedtek, az osztrák részvények értéke megötszörösödött. A júniusi nagy köl­csönt, amelyre Ausztriában 13.056.000 dol­lárt jegyeztek, Amerikában háromszoro­san is túljegyezték. Nagyon tanulságos az idegenforgalom megcsappanása. A múlt- és az ezévi ide- 0OOOOCXKX»COOOOCC0OC5OOCOOOOOOO0<XXXXXX3OOC3OOOCX»eXX3OOOC Mikor és hol lehet elővételi jogot gyakorolni ? Vállalat Mikor? j^*^ra Hol gyakorolható a jog? Baróti * oki 22—31 2:1­4.000 Kéve (Nádor­ u. 20. d. u. 4-7) Hungária Hengermalom okt. 30 ... Sfinn Mercur Váltóüzleti r. t. r. t. nov. 3 V., Fürdő-utca 3. Karton nov. 3—12 1 :1 10.000 Hitelbank Lloyd Bank okt. 22—31 1:1 6.000 Nádor-utca 9. (D. n. 4—7) MÁG okt. 22—31 3:1 20.000 Hitelbank Nemzeti Gazd. Bank okt. 16—31 1:1 1.000 Kígyó-utca 2.1. Neugebauer Bőrgyár okt. 22—31 1:1 1.100 DITM ^^6_^n 108Ztolyn Pannónia kender okt. 20—31 1:2 1.000+6.000 Hitelbank Pátria mészárosok okt. 31 1:9 2.400 Angol-Magyar Bank Thék bútor okt. 81 4:1 600 Angol-Osztrák Bank Tolnai nyomda okt. 81 1:1 1.000 Dohány-u. 12. Tomaklomatmik,681 GŐZ' okt. 82—31 1:1 16.000 Moktár A M°7‘CS‘ 68 okt 25—81 1:5 1000+60 VI., Nagymező­ u. 32-21. Stern József rt. ^ ^ 1:5 8000 IV., Cal­a-tér 4. Isurnérgyár és Kemény- akt 29 - én. • «, ! • 0 1:1 ?.000: 70­­ neresk. Bank, Lloyd Bank ámforgaloma kénti különbségért s követ­­kezd táblázat mutatja: 1922-ik évben: március 28.271, április 28.207, május 40.481, janim 48244, julius 40.807, augusztus 64.420. 1923. évben: március 80.379, április 28.587, május 31.746, junius 30.132, julius 35.783, augusztus 44.876. Ebből nyilvánvaló, hogy az i­degenfor­­galom múlt évi tömege azok soraiból ki­­rült­­, akik Ausztria zavaros pénzügyi helyzetét és a konjunktúrát olcsó bev­á­­sárlásra használták ki. Az osztrák ko­rona stabilizálása egészséges gazdasági életet teremtett és megszüntette a kon­­­unktúrát, ezzel magyarázható az ide­genforgalomnak megcsappanása ebben az évben. Új adók kivetésével, 100.000 állami al­kalmazott elbocsátásával, a közigazgatás eg­yszerű­sítésével lassanként csökkentik az állami deficitet A népszövetség ter­vezete szerint az ősidei deficitet 8 billió koronára kell redukálni, a deficit azon­ban előreláthatóan 2 év félbu­lió koronát sem fog elérni, ami azt jelenti, hogy a deficit 25 százalékkal alacsonyabb, mint ahogy a Népszövetség tervezte. A 100.000 állami alkalmazott elbocsá­tása ellenére a munkanélküliek száma 90 százalékkal apadt és a munkások megélhetése javult. 1922 augusztusában egy munkásnak havi bére 49,92 arany­korona volt, 1923 augusztusában már 10­80 aranykorona. A megélhetési viszo­nyok javulása miatt sztrájk is ritkábban volt. 1922-ben a munkások az ország kü­lönböző részeiben 410-szer sztrájkoltak, ez év kilenc hónapjában csak 190-szer. A takarékosság elvét az egész vonalon a legkíméletlenebb módon valósítják meg, így pl. erősen redukálták a hiva­talos autók számát. Ausztriában ma csak a köztársasági elnöknek, a kancel­lárnak, a 8 miniszternek és a tarto­mányi főnököknek jár autó. Beveltem te­hát összesen már csak 8—10 hivatalos autó terheli az állam költségvetését A többi 55 autót magánszemélyeknek ad­ták el. A szanálási akció csak az államvas­utak körül nem tud jelentős sikert fel­mutatni; a TM utak deficitjét alig csök­kentette. Ennek oka az, hogy a vasuta­sok többnyire szocialisták, akik Seipel politikáját, különösen a létszámcsökken­tés terén szabotálták. Ez évben azonban a vasutak körül is rendet csinálnak. Mindent összevetve, azt kell monda­nunk, hogy Seipel kancellárnak akciója a hozzá fűzött legvérmesebb reményeket is kielégítheti. Ilyen körülmények kö­zött Hollandia is megszüntette az osz­trák segélyakciót. Ausztria ma Európa legegyensúlyozottab állama, és ez kizá­rólag a keresztényszocialista és pap­kancellárnak, Seipelnek érdeme. Már ingyen sem akarnak gyógyulni a szegény emberek — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ismeretes, hogy a fővárosban van néhány tü­dőbetegf gondozó intézet, ahol elsőrangú orvosok állnak a be­tegek szolgálatára. Az intézetekben ingyenes a gyógykezelés, szegény­ségi bizonyítvány alapján pedig még a gyógyszerköltséget is fede­zik. Eddig, legalább az elmúlt esz­tendőkben az volt a helyzet, hogy a rendelők zsúfolásig tele voltak bete­gekkel s az intézetekhez beosztott 2—3 orvos alig győzte a munkát Érdekes, hogy a tüdővészesek szo­morú szezonjának kezdetekor, mint ezelőtt minden ősszel, nem jelent­keznek idén a tüdővészesek. Több intézetnél érdeklődtünk, mindenütt ugyanazt a választ kaptuk. Az egyik vezető orvos ezeket mondotta: — A betegek elmaradása valóban érthetetlen. Az idén alig néhány ember jelentkezik naponta a tüdő­beteggondozókban. Pedig a kezelés ugyanolyan, mint az előző években, teljesen ingyenes és szegénységi bi­zonyítványra most is ingyen­gyógyszereket szolgálnak ki. A la­kásviszonyok, ha ez még egyáltalán lehetséges, még csak rosszabbodtak, ezrével akadnak a főváros kellős kö­­zepén is nyomortanyák, ahol tizen, sőt húszan szorongnak egy-egy szomorú odúban. Ezek a nyomor­tanyák egy­től-egyig valóságos telepei a tüdővésznek. A kereseti viszonyok egsőre rosszabbodnak. Nem lehet, kérem, a betegek elma­radását­ mással megmagyarázni, minthogy az embereknek nem tud­juk felírni a gyógyszer mellé a jó lakást, a húst, a telet, a rendet­­*

Next