Uj Nemzedék, 1924. szeptember (6. évfolyam, 182-203. szám)

1924-09-02 / 182. szám

4- Kedd Ili Nemzedék 1923 szeptember 9 Válogatott csapatunk ismét legyőzte a lengyeleket, de játéka nem volt kielégítő Magyarország—Lengyelország 4:0 (3:0) - öngólok az Üllői-új pályán — Budapest-Bécs 1:0 (0:0) — Új Új Nemzedék tudósítójától. — A párisi csatavesztés után először volt Budapesten válogatott mérkőzés, amely­nek sportbeli sikerétől senki sem félt. A tegnapi lengyel—magyar mérkőzésen kellett azonban eldőlnie annak, vájjon a közönség az utóbbi évek sikertelensége miatt elpártelt-e a futballsporttól. A CETNAROVSZKY a lengyel futballszövetség elnöke, labdarúgószövetség korifeusai attól fél­tek, h­ogy a mérkőzés deficittel végző­dik, de a mai gazdasági krízisben is a­ futball ismét jó üzletnek bizonyult, mert több mint 30 ezer ember töltötte meg az üllői­ úti pálya hatalmas tribün­jeit és fizette a drága belépődíjat s így a Labdarúgószövetség ismét tetemes ha­szonhoz jutott. A tegnapi nap azt a leg­főbb tanulságot eredményezte, hogy a budapesti sportközönség igenis híve a futball­sportnak, nem törődik a napi sportpolitika szövevényes szálaival, ha­­nem szívesen megy ki a pályára és szép futballmérkőzést akar látni. Az Egyip­tom—Magyarország olimpiai mérkőzés után sokan megundorodtak a fut­ball­­sporttól, de amikor ismét alkalom volt futballmérkőzést látni, mindenki ott volt, bár tagadhatatlan, hogy vegyes érzelmekkel figyelték a mérkőzés minden egyes mozzanatát. Amikor megállapítjuk a közönség ra­gaszkodását a sporthoz, ugyanakkor el­mondhatjuk azt is, hogy a magyar vá­logatott csapat tegnapi játéka nem volt kielégítő. Nem láttuk azt a tüzes har­cot, melyet mindenki elvárt volna a játékosoktól viszonzásul azért, hogy a közönség ismét kegyeibe fogadta őket.­­A harmincezer főnyi közönség néma csendben fogadta a ma­gyarok első gólját, amelyet nem is a magyar csatár, ha­nem a nagy izgalomban a lengyelek egyik hátvédője rúgott a lengyel há­lóba. De néma csend fogadta a máso­dik gólt is, amely szintén öngól volt. A nézők, a tribünök népe nem hono­rálta az első gólokat, amelyeket a ma­gyar Csapat a lengyel védőjátékosok fo­gyatékos védekezéséből ért el. A har­madik gólt azonban hatalmas taps ju­talmazta. Ez ugyanis valóban pompás volt, Braun és Takács nagyszerű össz­­játékának eredménye, egyúttal a mér­kőzés legszebb gólja. A negyedik gólt Orth lő­tte. Valódi Orth-féle gól volt ez, kapásból csavart erős lövés, amelyet a lengyel kapus vé­deni nem tudott, sőt­ még a csodálko­zásra sem maradt ideje. A magyar csapat az első félidőben meglehetős erős tempót diktált, de mind­járt a mérkőzés elején kitűnt, hogy a válogatott csapatunk közvetlen védelme sokkal rosszabb, mint a II. osztályú csapat válogatott védelme, amelyet a lengyel-magyar mérkőzés előtt lejátszott Budapest II. osztály—Bécs II. osztály küzdelemben mindenki öröm­mel tapasztalt Az első osztályú csapat halisora szintén sok kívánnivalót ha­gyott hátra. Nadler nem való center - halfnak, Bartos pedig nem tudta he­lyettesíteni Blumot. Bár Sanyi a jövő nagy reménysége, maga az ígéret, intel­ligens játékos, akinek a védekezésben nem volt nagy szerencséje, a közelhar­cokban azonban mindig ő győzött és leadásai is kifogástalanok voltak. A csatársorban egyedül a Braun-Takács jobbszárny csinált szép támadásokat, Orthtól is kevés szép akciót láttunk, míg Csontos egyáltalán nem mutatott sem­mit, úgy hogy partnere, Jenny is tétlen­ségre volt kárhoztatva. A törpe magyar halfsorral szemben hatalmas, szálas lengyel csatárok vették fel a küzdelmet — sikertelenül. A len­gyelek játékáról látszott, hogy meg van bennük a képesség a továbbfejlődésre. Nagyon szépen kombinálták és a rossz magyar védelem sokszor juttatta őket gólhelyzethez, de nem tudták kihasz­nálni, sőt egy alkalommal két csatáruk teljesen fedezetlenül állott a magyar kapu előtt, már mindenki gólt látott s a lengyel jobbösszekötő csatár a legtisz­tább helyzetben kapu fülé lőtte a labdát. A lengyel játékosok legfőbb hibája, hogy nem tudnak kapusra rúgni. Schlosser Imre, a lengyel csapat magyar, trénere majd kiköszörüli­­ezt a hibát és éppen azért, mert a mi híres „Sló­­­zink“ vezeti őket, a lengyel csapatnak nagy jövőt jósolunk. „Slózi“ a lengyel nemzeti csapat magyar trénere. (Szeges Béla karikatúrája.) Impozáns képt nyújtott az Üllői­ úti stadion. Azonban az újonnan épült tri­bünök közül csupán az egyik telt meg, az új nagy­­­tribün félig üres volt. De nemcsak az új nagytribün volt üres, ha­nem a pályán is hiányoztak azok a de­­kordolók, amelyek a nemzetek közti mér­kőzéseken mindig megvoltak, nem volt kilobogózva az Üllői-úti pálya és a len­gyeleket a labdarúgószövetség hivatalos vezetői sem fogadták olyan módon, mint ahogy illett volna. A lengyeleket azon­ban kárpótolta az a szeretetteljes üdvöz­­­lés, amelyben a közönség részesítette őket akkor, amikor a pályán megjelen­tek. A lengyel-magyar mérkőzés előtt Bu­dapest—Bécs II. osztályú válogatott futballcsapatainak mérkőzését tartották meg. Ez a mérkőzés revánsjellegű volt, miután a magyar csapat legutóbb Bécsben­­1:0 arányban kikapott. A teg­napi küzdelem sem hozott sok dicsősé- MATAUSCHEK SPOJDA A lengyel csapat két főerőssége. (Kemény László rajzai.) ger. II. osztályú csapatunknak, mert an­nak ellenére, hogy egy öngóllal le tud­ták győzni a bécsieket, még­sem mu­tattak kielégítő formát. Egyedül a Zsák—Oláh—Szendrő védelem volt nagyszerű. Az első félidőben a magya­roknak, a második félidőben az osztrá­koknak , volt több gólhelyezésük. A má­sodik félidő harminchatodik percében Máig lövése az osztrák hátvéd lábáról gólba pattan és így 1:0 arányban a budapesti csapat nyerte meg a mérkő­zést. Ügetőverseny Az idei versenyévad legmkern­­tebb ügetőversenyét rendezték teg­nap az Erzsébet királyné-úti üget­­óversenypályán, melynek tribünjét a közönség teljesen megtöltötte. Ő nemcsak rekordközönség jelent me a versenyen, hanem a pályán népi mezőnyök és jó versenyek voltak. Részletes eredmény a következő: I. futam: 1. Graur II. (5) Ziik­in­ger, 2. Csaba (Hót) Kallinka, 3. Wal­purga (4) Sütő. Fm.: Ergo, Ilyen nincs, Bessie 0., Juss. Legjobb, Ki­­lmán. Tot.: 10,110, 22, 13, 19. II. fu­tam­: 1. Láncos (21) Tomann, 2. Gam­brinus (6) Kovács. Fm.: Fáklye Marianne. Tot.: 10:12. HL futam 1. Gerezd (3) Maszáj, 2. Pityke (3 Cassolinii, 3., G. R. B. UVf’ Wach­tier, Futottak még: Irma Fiú. Garam, Walküre. Totalizator 10:27, 14: 20, 16. IV. futam: 3. Parki (2) Stehmann, 2. Tilly (8) Zwil­in­ger, 3. Zsandár (3) Kovács. Fm. Eb­oli. Diák, Babocsa. Árvalegény Tot.: 10:27, 14: 20, 16. V. futam: 1. Ro­bert (6) Czeletli. 2. Jobban (5) Deák Fm.: Civil­ Pazar. Tot.: 10:136. VI futam: 1. I­raság (1%1) Tomann, 2 Lobogó , (3) Dózsa. Fm.: Esthajnal Judás. Kerülő. Tot.: 10:12. VII. fu­tam (I. rész.): 1. Apcz (2) Tomann, 2 Néha (2) Kallinka, 3. Aranka (5) Zwiillinger. Futott még öt ló. II. rész: 1. Zerline (1%) Sütő, 2. Finánc (3) Tomann, 3. Dida (2%) Zwillingen Futott még három ló. Tot.: 10,23, 15, 18, 49. Az FTC mindkét mérkőzését megnyerte Zágrábban Az első napon 2.Snna, a második napon pedig 3:2-rt verte meg a horvát bajnokcsapatot Az FTC a bécsi Simeringgel ví­vott győztes mérkőzése után Bécs­ből egyenesen Zágrábba utazott, hogy megmérkőzzön a horvátok baj­nokcsapatával, a Gradjanskyval. Az első mérkőzést szombaton tartották m­eg. Háromezer néző jelent meg a pályán és Brkics biró sípjelére az FTC tartalékos csapattal állott fel. Az FTC csatársorának tengelyében is sebesült Pataki helyett Sándor ál­­ott, míg a balösszekötőt a JIMC-ból átigazolt Szalai játszotta. Az első gólt a tizenkettedik percben Sándor lőtte. A második félidőben a közönség erős biztatására a h­orvát csapatnak sikerült kiegyenlíteni. A kiegyenlí­téstől kezdve az FTC állandóan fö­lényben volt, akcióját azonban nem kisérte szerencse, mivel a csatársor még nem szokott össze. A győzelmet mégis sikerült megszerezni, még pedig az utolsó percben, amikor egy szép lefutásból Kohut berúgta a döntő gólt. A mérkőzést vezető bí­róval az FTC nem volt megelé­gedve. Erkics bíró nagyon nem volt tisztában a futballszabályokkal. Az FTC második mérkőzését teg­nap délután ugyancsak a Grad­­ianskával bonyolította le. Több mint tízezer főnyi közön­ség volt kiváncsi ezen a napon a magyar civat szereplésére és a zágrábi futballpályán a szombati naptól eltérően nemcsak a horvát csapatot, hauem most már a budapesti fiúkat is hatalmas tap­sokkal köszöntötte a közönség és a buzdítás sem maradt el. A közönség között feltűnően nagy számban voltak a magya­rok, akik minden alkalmat meg­ragadtak arra, hogy ünnepeljék az FTC-t. És a csapat méltán rászolgált erre a szeretetre, mert kellemes, s­zép kombinációs játékkal lepte meg a horvátok fővárosának közönségét é a végeredményben 3:2 (1:0) arányban győzött. Ennek a mérkőzésnek is, épen u­gy mint Pécsben, Amsei volt a hőse, aki nagy Hidegvérrel tette ártalmatlanná a h­orvát csatárok gólszerű törekvéseit és­ egy erősen lőtt 11-est is kivédett. Az FTC csa­társorát most az újonnan átigazolt Gang vezette, még­pedig szerencsé­vel, mert az első gól az ő nevéhez fűződik. A második félidőben a horvátok kiegyenlítenek, majd Furmann gólt lő, a bíró azonban nem adja meg. Héger, a gyorslábú szélsőcsatár ismét megszerzi a ve­zetést, amelyet a huszonhatodik percben Babits a legjobb horvát csatár ismét kiegyenlít. Ez volt az utolsó erőfeszítése a horvát csapat­nak, amely az FTC által diktált tempót nem tudta tovább folytatni.­ Visszaesett és a harmincharmadik percben Héger leadásából Kohut gólt rúgott, amellyel megszerezte csapata részére a győzelmet. A német-svájci atlétikai mérkőzést ismét a németek nyerték meg Tegnap délután Düsseldorfban nagy érdeklődés mellett tartották meg a IV. német-svájci válogatott atlétikai viadalt. A viadalon úgy mint az előző években, most is erős küzdelem folyt a győzelemért, ame­lyet végeredményben 81:57 arány­ban a németeknek sikerült megsze­rezni. A versenyen értékes eredménye­ket értek e német atléták. Peltzer a 800 m.-es síkfutásban nemcsak hogy sikerrel vette fel a küzdelmet Mar­tinnal, Svájc szemefényével, hanem legyőzte őt, 2 m­.-rel vervén a célban. A verseny részletes eredménye a következő: A 800 m­-es síkfutás: 1. Peltzer (német) 1 p. 55.4 mp. ,2. Martin (Svájc). 100 m-es síkfutás: 1. Houben (né­met) 10.8 mp. 2. Imbach (Svájc). 200 m-es síkfutás: 1. Houben (né­met) 22.2 mp. 2. Apfel (német). 400 m-es síkfutás: 1. Imbachi (Svájc) 50.5 mp. 2. Martin (Svájc). 1500 m-es síkfutás: 1. Schäkrer (Svájc) 4 p. 12.8 mp. 2. Bochum (né­met), 3. Beseimet (német). 5000 m.: 1. Hausen (német) 15 p. 87 mp. 2. Bedorff, (német) 110 mé­terrel.­­ . . . 110 m, gátfutás: 1. Köppke (n.) 16.2 mp. 2. Mosel* (sv.) fél méterrel. Magasugrás: 1. Moser (sv.) 170 centiméter.

Next